Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-09 / 7. szám

1902. február 9.

VESZPRÉMI ELLENŐR

5. oldal

A szobor költségeit a nemzettől kértük s a biztató reményre elkészült a szobor, mely ma az érczöntőben készen már csak a felállításra vár.

Egyelőre ennek útjában áll az a sajnálatos körülmény, hogy a szükséges költségre még mintegy 60.000 korona hiányzik.

Kolozsvár közönsége a lehetőt megtette, de kimerült s igy kénytelen a magyar haza ama fiaihoz fordulni kérő szavával, kik a nagy király emléke iránt váló kegyeletből e czélra áldozni készek és képesek. A hazafias adományok vagy közvetlenül vagy pedig bármelyik fővárosi vagy vidéki hírlap szives közvetítésével a Mátyás szobor bizottsághoz Szvacsina Géza kir. tanácsos polgár- mester kezeihez, Kolozsvár czim alatt küldendők be. — Dr. Haller Károly miniszt. tanácsos elnök. Kuszkó István jegyző.

Az enyingi követ szüzbeszéde. Bakó József, az enyingi kerület orszgy. képviselője a héten — szerdán — mondta el szűz beszédét a parlamentben. A költség- vetési vita során szólott, s a lapok egyhangúlag elismerik, hogy ügyes és rokonszenves szónok. Beszédének egy része bennünket is közelebbről érdekel, s azért közöljük azt minden kommentár nélkül a következőkben :

. „Nem fogadhatom el a költségvetést azért sem, mert ez a kormány, ahelyett, hogy munkát és ezáltal kenyeret adna az úgy is agyonzsarolt népnek, azt a munkát is sokszor kiveszi a kezéből, amelylyel eddig a szegény nép kenyerét megszerezte. Világos példa erre a balatoni halászatnak a nép kezéből való erőszakos kiragadása. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet egy része, midőn a Balaton partján letelepedett, ott megelégedetten, nyugodtan és boldogan élt ősfoglalkozásának, a halászatnak.

Halászattal kereste kenyerét. Későbben a földesurak fölosztották maguk közt a part és a víz birtokát, de jobbágyaikat még akkor is meghagyták a halászat kenyérkeresetében, mindössze csak azt kötötték ki, hogy a süllő és a fogas halból tizedet rakjanak le nagy úri asztalaikra. A 19. század végén azonban nagy fordulat állott be a balatoni halászatban. A rossz kormányrendszer néhány gazdag kormány- párti képviselő kérésére az egész balatoni halászatot elragadta a szegény nép kezéből és nehány gazdag úrból álló részvénytársaságnak adta át a balatoni halászat teljes hatalmát, akik most gőzhajóval halásznak, s emberi erőre többé nincs szükségük. És igy a Balaton partján egyszerre 2000 szegény halász ejtette ki kezéből a kenyeret és nyert helyette koldusbotot.

Ma már csak bánatot, keserűséget találunk a Balaton partján; hol azok a régi halászok, ha lemennek a Balaton partjára, reá néznek a tónak tükrére és ilyen szavakban öntik ki keserűségüket:

Elragadta már a kormány a Balatont tőlem. Éjjel-nappal azon sírok hogy mi lesz belőlem. Kérdezgetem a kormánytól: hol lesz kenyér eztán, De a kormány csak azt mondja:

Kétezerén éhen halva

Nem nagy baj lesz ez tán!...

Pedig ez bizony nagy baj lesz és ezen segíteni kötelesség volna.

— Korcsmárosok, pékek és szatócsok figyelmébe. WA veszprémi hitelszövetkezet“ tulajdonát képező, a Takarékpénztár Hosszu-utczai sarkán levő bolti lakás, jelenleg korcsmái helyiség, folyó évi május hó l-ére kiadó. Értekezhetni kedd, péntek és szombati napokon délelőtt a szövetkezet hivatalos helyiségében.

A n. é. hölgyközönség figyelmébe, ran szerencsém a t. hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy a legutolsó divat szlrinti kalapkészités és diszités teljes elsajátítása végett a tavaszi idényt egy elsőrendű párisi női kalapüzlt tbm töltöm. így abban a kellemes helyzetben leszek, hogy a n. é. hölgyközönség divatszükségleteit a legutolsó divat szerint elégíthetem ki. Miért is tisztelettel kérem a ni. tiszt, hölgyközönséget, hogy a tavaszi idényre szükséges megrendeléseikkel szíveskedjenek Veszprémben levő divatáru üzletemet felkeresni, honnan a megrendelések hozzám naponta továbbittatnak. Tisztelettel Fischer Erzsiké

A városi választásokhoz. Lapunk zárta után, az utolsó pillanatban kaptuk a Következő sorokat:

„Tek. Szerkesztő úr!

Az „Ellenőr“ f. évi G-ik számában „városi képviselő választások“ czikkben az állittaték, hogy a kegyesrendi tanárok a Polgármester tudtával és rossz akaratú czélzatossággal lettek a községi választók névsorából kihagyva. (1836. XXII. t.-cz. 36, 39, 40. §.)

Ez a vád tévedésen alapszik; de hogy miért alapszik tévedésen, azt becses lapja jövő számában fejthetem csak ki, mert a kérdéses czikk csak most — lapzártakor — tűnt szemembe, midőn már sem idő, sem hely nincsen a bővebb magyarázatra.

Tisztelettel

Egy községi választó.

A hétről.

(Rímek egy jó ideáról.)

Bajban van az egész város,

Kávés, ezukrász, pék, mészáros,

Hogy ez a tél, oly mostoha,

És fagy nélkül halad tova.

Fagyhalál, az nem fenyeget —

Drága pénzért sem kapsz jeget.

Búnak hajló korcsmárosok Jegük kevés, gondjuk az sok.

Egyik tömi vermét hóval,

'Fagyasztaná szóval-sóval,

De eredméy nagyon távol Szalonnát nem vágsz kutyából.

Kátótról vár másik jó hirt,

Egy jó ember, postával irt:

„Ha csak az kell kapsz eleget Aszalóba tettem — jeget,

Részedre is, barátom vagy,

Küldöm rögtön, várd — majd ha fagy“

Lótnák, futnak, kevés remény,

Lágy az idő, még nem kemény,

A hőmérőt bújják lesik,

Nulla alá mikor esik.

Ha előbb nem — lesz irtég nulla - Meghozza a kánikula.

Kánikula forró meleg;

Ne sírjatok jó emberek,

Mint már sokszor, most is lészen.

Bölcs tanácsom, rögvest készen.

Ajánlani bátran merem,

Megtellik majd a jégverem.

Ki korán kel — aranyat lel Ezt mondjátok jókor reggel,

S az ablakról jégvirágot

— Ilyet már mindőtök látott —

Mig nem olvad el sebtébe Vigyétek le a pinezébe.

Virágágyat készítsél ott,

A milyet a kertész szokott,

Gondos kézzel, jól trágyázva Vagy ha jobb a melegházba,

S csodára ébred a világ:

Megeredt im a jégvirág.

Aztán lesd mig a bimbó jön,

S bimbó után gyümölcs köszön,

Érik, érik, mig lehulva,

A jégvermet pár hó múlva,

Jéggel színig telve látod,

— Köszönd nékem e tanácsot.

Kricscs.

KÖZGAZDASÁG.

Baromfiak tenyésztése.

A „Gazdasági Tudósitó* 1-ső számából.

A baromfiakkal való kereskedelem forgalmának az utóbbi években beállott óriási emelkedést s különösen a baromfiak kivitele a külföldre, a baromfi tenyésztést oly jövedelmezővé tette, hogy azzal most már mint külön gazdasági ággal is érdemes öglalkozni, a birtokos pedig ki eddig csak .házi szükséglete fedezésére tartotta a baromfit, most már a baromfi tenyésztésből szép jövedelemre tehet szert. Hogy azonban a baromfi tenyésztés jövedelmező legyen, ahhoz főként két dolog kívántatik, első, hogy a baromfiak jól kifejlettek és egészségesek egyenek, — mert holmi elcsünt beteges állatokat nem vesz meg senki, — második, hogy a baromfiak nagy testüek s hizékony fajtájuak legyenek, mert igy vagy az otthoni hizlalás olcsóbb vagy pedig ami fő a kereskedő a nagybani hizlalás részére csakis a hizékony fajta' baromfit vásárolja és fizeti magas árral.

Az első körülményt, hogy a baromfiak gyors és egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek meglegyenek minden gazda maga biztosíthatja. Nem szükséges ahhoz egyéb, mint jó istálló, kellő tisztaság, egészséges ivó viz, megfelelő takarmány és legelő. Vegyük ezeket egyenkint. Legtöbb gazda azt hiszi, hogy a baromfinak nincs szüksége istállóra el háll az a nyitott szekérszin padlásán is. Pedig csak azt az egy körülményt kellene megfigyelni, hogy az oly jérezék, melyek meleg istállóban töltik el a telet karácsony előtt, mikor a tojás legdrágább már tojnak, mindjárt belátja, hogy a baromfit hasznosabb dolog meleg ólban teleltetni. Pedig a meleg ól nem csak ezen egy szempontból előnyös, hanem azért is mert mint tudjuk a baromfi egy év alatt éri el teljes kifejlettségét tehát félig kifejlődve,- vagyis éppen akkor midőn fejlődésének feltételeire legnagyobb szüksége volna, — megy bele a télbe, természetes, hogy az ilyen állat nem fejlődhetik, ha az összes takarmányt, — melyet úgyis szűkén kap, — meleg fejlesztésre kénytelen a szervezete fordítani, mert különben megfagyna. Az ily állat megcsünve elnyomorodva éri meg a tavaszt, ilyen után pedig egészséges és nagytestű utódot várni nem lehet. Mig ha a baromfi meleg istállóban töltheti a telet, akkor az összes eleséget amelyet kap szervezete kifejlesztésére használja fel s igy ugyan azon takarmánynyal, melylyel hideg helyen tartva nyomorékokat kapunk, meleg istállóban kifejlődött nagy baromfiakat nevelhetünk. Leg- czélszerübb volna tehát a tehenek vagy lovak istálójából keríteni el egy megfelelő darabot a baromfiak részére, csakhogy különösen a kis gazda istállója legtöbbnyire úgyis annyira tömve van állatokkal, hogy az igy is káros azok fejlődésére, azért hát a baromfiak részére külön kell egy istállót építeni téglából vagy vályogból, melynek padlását minden őszön friss szalmával kell megtölteni, padlóját pedig téglával kiburkoltatni vagy legalább agyaggal kidöngöltetni. Az ily istállót könnyű tisztán tartani, elegendő azt hetenkint kétszer kiseperni s évenkint egyszer, legfelljebb Jkétszer kimeszelni a tisztaság által megóvjuk a baromfit a betegségektől, de különösen a tetvektől, melyek mint tudjuk a ronda ólakban tartott baromfit egészen lesoványitják és elgyengítik. Ugyanezen okból szükséges, hogy a baromfiak ivó vize mindig friss és tiszta legyen; mert a piszkos itató edényekben a viz hamar megromlik s mindenféle betegségek csirájának jó fészkévé válik. De mint tudjuk a romlott viz már , azért sem jó, mert az emésztést megrontja. Ezért a baromfiak ivó edényeit a kúthoz közel kell elhelyezni s oly ivó edényeket alkalmazni, melyek, könyen tisztithatók s ezeket naponkint kiöblíteni és friss vízzel ellátni.

A baromfiak takarmányozására más alkalommal bővebben kívánok visza térni s azért most csak annyit említek, hogy a baromfi nem csupán szemes eleséget kíván, de ezenkívül főként sok mészre van szüksége, hogy egyrészt csontjai fejlődhessenek, másrészt pedig legyen miből képződnie a tojás héjának. Ezért czélszerü az otthon elhasznált tojások héját apróra összetörve az eleség közé keverni. A tojás héjakat egészben oda dobni a baromfiaknak ezért nem czélszerü mert ezáltal a baromfiakat könnyen rászoktatjuk a tojásók meg- evésére.

Baromiak nyáron át táplálékuknak legnagyobb részét maguk keresik meg, ha erre alkalmas terük van. Gondoskodni kell tehát, hogy a baromfiak legelőhöz juthassanak. Ez által egyrészt takarmányozásuk kivül jóval kevesebbe, másrészt