Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-04-20 / 16. szám
V. évfolyam. Veszprém 190a. április 20. x6-ik szám. Előfizetési ár 1 Egrsz évre 19 K. (6—) Fél évre. . 6 „ (8—) Negyed évre 8 „ (1 50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI A lap szellemi részét illető közlemények a •«•»; keisttiaéghoi küldendőkKéziratokat nem a ▼ima. FÜGGETLEN ÚJSÁG. ““sEÍT“ Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcsa /03. szám. fogad el. I Takarékpénztáraink reformja. Irta Horánszky Lajos orra. képviselő. II. A felvetett kérdést két szempontból kell megvilágítanunk, mint ahogy az egész reformactió nézetem szerint két főrészre oszlik: 1. Az intézetekre esetleg gyakorlandó ellenőrzés szempontjából. 2. A betevők érdekeinek megóvása szempontjából. Ami az első kérdést illeti, röviden, minden habozás nélkül bátran kimondhatjuk azt, hogy egy, az intézetek fölött gyakorlandó állami ellenőrzési rendszertől majdnem semmiféle eredményt nem várhatunk, nem várhatunk pedig azért, mert ezzel az intézkedéssel el nem érhetjük azt, hogy a nem reális alapokon nyugvó, lelkiismeretlen vezetés alatt álló pénzintézetek káros üzelmei minden kétséget kizárólag ellenőrizhetők volnának, arról nem is szólva, hogy az állami ellenőrzés beavatkozásának káros hatását első sorban a solidan vezetett, reális pénzintézetek éreznék meg legjobban.. Magyarországon, ezidő szerint több mint ezer oly pénzintézet van, mely takarékbetétek elhelyezésével foglalkozik és valóban a legnagyobb elismeréssel kellene kalapot emelnünk a szaktekintély előtt, aki képes volna egy oly tökéletes ellenőrzési rendszabályt kitalálni, amely ezen nagyszámú pénzintézeteknek ügyvitelét, helyes működését, lelkiismeretes üzleti tevékenységét minden irányban oly árgus szemekkel tudná kisérni, hogy a betevők érdekei és tőkéi teljes mértékben, minden irányban biztosítva volnának. Aki e kérdést a gyakorlati élet szempontjából mérlegeli, akinek alkalma volt pénzintézeteink üzleti működésének gépezetébe betekintést nyerni, az tudja jól, hogy egy tökéletes ellenőrzési rendszer megalkotása a lehetetlenségek közé tartozik, mert nincs az a szigorú törvény a mely kijátszható nem volna s ha csak egy esetben is megtörténhetik az, hogy egy pénzintézet bűnös vezetőségének raffínált üzelmei az ellenőrzést kijátszák s a betevők pénzüket elvesztik, az ellenőrzésnek jelentősége teljesen devalválódik, nem is említve azt, hogy az állami ellenőrzés Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garinond sora 30 fillér Bérmcntetlon leveleket otuk Ismert kóabtíl foyndank el. jsetleges kijátszásával első sorban maga íz állam tekintélye szenvedne csorbát. Az előállított hiány és kár megállapítása után pedig igen kevés vigasztalást lyujt a szegény betevőnek az a tudat, logy a pénzét kezelő, illetve elkezelő vezetőséget a büntető igazságszolgáltató keze sújtani fogja, vagy ami még gyakoribb 3set, hogy a vezérigazgató áldásos gazdasági tevékenysége után az uj világba vitorlázott, vagy éppen önkéntesen a másvilágra vándorol. Azután pedig nefeledjük el főleg azt, hogy egy pénzintézet bukása nemcsak lelkiismeretlen üzelmek folytán, hanem a szakértelem nélküli vezetés következtében is beállhat, már pedig egy oly részletes ellenőrzési rendszer megalkotása, mely a helyes üzleti vezetés minden ágazatára is kiterjedne, egyszerűen a lehetetlenségek közé tartozik. Mert csak hogy egy példát említsek tegyük fel az esetet, hogy az állami vágj bárminő szakközeg egy réá nézve telje sen idegen helyre megy vizsgálni vala mely pénzintézetet, ahol neki a hely viszonyokról fogalma sincs: hogyan les: képes az intézet bonitását, a megkötőt üzletek jóságát konstatálni, bárminő szi goru lelkiismeretességgel végezte is ellen őrző kötelességét? Honnan tudja azt, hog> . a reá nézve teljesen idegen emberekkel kötött üzletek jók-e, vagy honnan tudja konstatálni, hogy az intézet tárczaváltói kellő biztosítékkal birnak-e? Egy szóval az ellenőrzés kérdésénél tisztában lehetünk az iránt, hogy annak megoldásától, magára a reform főczéljára nézve sokat nem várhatunk, ami viszont azonban nem zárja ki azt, hogy a kérdés e részével is komolyan ne foglalkozzunk és annak megoldását amennyiben az észszerűen lehetséges, előre ne mozdítsuk. Az ellenőrzés kérdésével igenis foglalkoznunk kell s meg vagyok győződve, hogy a reformkérdés főfeladatának megoldásánál ebben a tekintetben is megfogjuk találni a helyes utat, de ismétlem, hog^ az egész akció keresztülvitele nem ezer a kérdésen fordul meg. Sőt kimerem mondani bátran anu véleményemet is, hogy ha a megoldandó I reform fősulya az ellenőrzés kérdésére gravitál, úgy nem csak, hogy hiába való munkát végeztünk, de mint a fent elmondottakból következik, a reformakczió- nak magának az intézménynek súlyos következményekkel járó károkat okoznánk. A elmondottakból tehát rekapitulhatjuk azt, hogy a reform keresztülvitelénél egy lehetőleg helyes ellenőrzési rendszer megalkotására szükség van, de a reform sarkpontja nem ebben a kérdésben van lefektetve ; ennek következtében elesik természetesen az a kombináczió is, hogy a pénzintézetek ügyköre és működése feletti ellenőrzést az állam gyakorolja, mint a hogy az ellenőrzés gyakorlására különben is az állam volna legkevésbbé hivatott — praktikus tapasztalatok és üzleti routin nélküli theoretikns szakközegeivel. Én különben az ellenőrzés kérdésének megoldását egybekapcsolhatónak tartom a reform főmegoldásának, a betétek biztosításának kérdésével s bátor leszek alább következő fejtegetéseim kapcsán erre vonatkozólag is nézeteimet elmondani. Midőn a betétek biztositásának fontos [ kérdéséről szólok, egyúttal a reform leg- ; fontosabb, legsarkalatosabb pontjáról van ■ szó, amelynek helyes megoldásától függ ■ nézetem szerint az egész akció sikere.’ A takarékpénztári reformkérdés megoldásának a mi viszonyaink között főleg egy czélja lehet és kell, hogy legyen: a betevők vagyonának biztosítása s ezzel karöltve ama lehetőség megteremtése, hogy ha a betevők elhelyezett tökéi akár a szakértelem hiánya miatt való helytelen ügyvitel akár bűnös és lelkiismeretlen üzelmek folytán elvesznének, mindezen elveszett betétek az utolsó fillérig megtéritessenek. Ennek az elvnek megvalósítását követeli tőlünk első sorban a humanizmus, követeli -a nép érdeke, — látjuk, hogy egy pénzintézet összeomlásával ama bejtéteknek ezrei vesznek el, melyek egy élet munkásságának megtakarított filléreiből összegyűjtve, számtalan család jövő existencziájának biztosítékát képeznék — s meg kell ezen elvet valósítanunk magasabb erkölcsi szempontból is, midőn az
