Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-13 / 15. szám

2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. április 13. módra nőtt azoknak száma a mai napig. Ezen csekély történelmi kitérésben szüségesnek tartottam reámutatni rész­vénytársasági formában megcsontosodott takarékpénztári intézményünkre, melynek gyökerei egy több mint 50 éves fejlődés talajában úgy megszilárdultak, hogy azokat csak kitépni lehet, de uj talajba átültetni nem/Arra pedig, hogy ezen intézménybő' tabula rasat csináljunk s annak gyökereit uj talajba ültessük, azt hiszem komolyan gondolni nem lehet. Igen helyesen és ta- tálóan jegyzi meg erre vonatkozólag Székely Ferencz, egyik előkelő fővárosi pénzinté­zetünk vezetője s a reformkérdés alapos tanulmányozója, hogy „erre senki sem gondolhat komolyan, hogy az összes létező takarékpénztárakat feloszlassa és helyébe községi takarékpénztárakat tegyen, (még ha azt hinné is, hogy a mi községeink erre alkalmasak) és ezért minden észszerű reformtörekvés csakis a tényleges viszo­nyokat tarthatja szem előtt.“ Itt egy he végzett ténynyel, egy több mint félszázados erős történelmi fejlődés­sel állunk szemben, mely bírálat tárgyává tehető abból a szempontból, hogy ez a fejlődés helyes, egészséges és gazdasági lag hasznos volt-e, de az alap ma már meg nem változható, többé meg nem ingatható s igy tisztában kell lennünk a iránt, hogy e téren bárminő reformakció csakis a jelenleg fennálló viszonyok alapján vihető keresztül. Ha tehát az elmondottak alapján meg­állapíthatjuk azt, hogy a keresztülviendő reformtervezetnek takarékpénztáraink je- ____ \ A „Veszprémi Ellenőr“ íárczja. RSefeBejtSCSOkPOt § i I Nefelejtscsokrot adtam ■ neki egyszer, Úgy búcsúztam hulló könnyek között, S ő a hajából adott nékem akkor Egy fürtöt. Itt van a szivem fölött. Aztán elváltunk. . . Porrá lett a csokor, Amint hogy ő is hamar elfeledt . . . Csak tudnám, minek őrzöm még e Jurtát, Amihez azt hazudta, hagy szeret? J- B Husvét. — Részlet „Barang“ nagy érdeklődést keltett regényéből — Püspokszentelés. Verőfényes tavaszi reggel volt. Ünneplő sokaság sürii csapatai siettek a székesegyház felé. Városi 'polgárok százgalléru köpönyegekben asz- szonyságok és kisasszonyok, ó-divatu kalapokkal abroncsos szoknyákban, tarka-barkán; jámbor földmivesek, akik az ünnepnap alkalinábal nadrá­got és dolmányt húztak, végül asszonyok és leányok tömött derékkal, bokorugró viganókban, háromszögletre tűrt fehér keszkenőkkel és öreg- szemű olvasókkal a kézben. Zsúfolásig telt a dóm három hajója. A jobb- fclől való padsor elején a nemes vármegye tisz­lenlegi szervezetét és alapját érintenie nem szabad, hogy azoknak működését, ügyvitelét, üzleti tevékenységét, szabad mozgását megkötni nem lehet, akkor fel­vethető az a kérdés, hogy ezen elvnek szemmeltartásával a jelenlegi kertben minő intézkedéseket kell a reformnak megvaló­sítania, hol van az a határ a meddig e tekintetben a törvényhozás elmehet s mik azok az esetleges áldozatok, amelyeket a reform maguktól az intézetektől megkö­vetelhet a nélkül, hogy ezáltal maga az intézmény sérelmet szenvedne. (Folyt, köv.) A balatoniéi fürdők javalatai. Irta dr. Mangold Henrik kir. tanácsos stb. B.-Füreden. Amilyen természetesek a folyamfürdők, mint életrendi szer, amilyen üdvöseknek mutatkoznak mint edzőszer a meghűlésre való hajlamnál és mint gyógyszer számos betegségnél, valamint gyengeségi állapotnál: ilyen fürdők mégis csak korlátoltan jönnek alkalmazásba alacsony és változékony hőmérsékük miatt. Ellenben érvénye­sülnek a tói fürdők és mint életrendi, edző- és gyógyszer mindenütt alapos javalatot találnak, hol hideg vagy inkább hűvös és friss fürdők ál­talában jólesnek. A balatontavi vízben levő alkati őszöknek hatásán és annak frissesége által előidézett hideg­érzésen kívül, gyógy erejének fő momentuma az állandó, egyenletes hőmérsék és az ugyszólva eleven, pellagikus hullámzás! behatástól feltételez- tetik, melyet az idegrendszerre kifejt. A hullám­zás, a mozgás az enyhe tiszta és derült ozondus tói levegőben, a Balaton impozáns látványa aarátságos partjaival és az ezáltal előidézett üdítő oefolzás a kedélyre a balatontavi fürdők haszná­latánál a kúra sikeréhez lényegesen hozzájárulnak. A tiszta, friss balatontavi levegő erősítő tulajdonságánál fogva a szervezet energiájának tikara foglalt helyet az első alispánnal, mindnyá­jan diszmagyarban. Balról szerénykedett főbíró uram és a városi érdemes magisztrátus ; a tanács- aeli urak, imigy-amugy szorongtak, nagy óvatos- sággal tartogatva köesögkalapot és ezüstgombos pálezikát a polgári tekintélynek jeléül az akkori idők divata szerint. Mögöttük sorakoztak a mesteremberek, cé- lek szerint, mindegyik a maga atyamesterével, példás rendben és kékposztó köpönyegekben. A többi padsorokat pedig jobbról a férfiak, balról az asszonyszemélyek foglalták el külön-külön, a mint illik. Az Oratórium faragott székein ott ültek már a főtisztelendő káptalan tagjai, a szemináriurabeli tanárok a kispapok és a püspökuradalmi tiszt­viselők. Hívők buzgó serege helyezkedett el a nagy néplömegeknek a méhköpü zúgásához hasonló zajával, mely elveszett a boltivek szédítő magas­ságfában. Tizet vert a toronyóra. A papság fölkere- redett s elől a kereszttel, hosszú sorban indult a templom főbejáratához, az érkező püspök foga­dására. Harangzúgás jelezte a főpásztor közeledtét Sfagy népcsoport gyűlt a templom elé. A kiván­csiak csapata a rezidenczia felé vezető utczát figyelte s minél közelebb igyekezett jutni az ajtóhoz, hogy szinről-szinre láthassa a főpapot és kíséretét. . Szürke porfelleg támad az utczasor végén. A bámészkodó gyermeksereg kiáltozni kezd. A porfelhők közül kiválik a gyorslábú futár ; utána bizonyos fokát kölcsönzi, elnyomja a kóros nedv­torlódást a belső szervek felé, a bőrt fokozottabb tevékenységre serkenti, megkönnyíti a vér folyá­sát a centrumból a peripheriához, ily módon eszközli a szervek működésének rendes folya­matát ól a betegség természetének megfelelőiem a kivánat kiválasztásokat és olvasztásokat, az állapot jelentékeny javításával befolyásolja. A tói levegő képes oly jótékony hatást gyakorolni, hogy már a Balaton mellett való rövid tartóz­kodást után is, a betegek arezszine egészséges kinézést nyer, a légzés és emésztés könnyebben • megy végbe, a táplálkozás és az izomerő gyara­podik és hogy azon egyének, kik rosszkedvűen és közönyösséggel érkeztek, hamar felvidulnak és a társas mulatságokban szívesen vesznek részt. A balatontavi fürdők javalvák az idegrend­szer fokozott ingerlékenységénél, az úgynevezett neurasthenia-nál. Egyének, kiknek egészsége a nagyvárosokban divó zajos életmód által szen­vedett, mivel nem ritkán a hygienia és diaetetikai szabályok mellőztetnek; kik izgatott idegrend­szerrel sem testi, sem szellemi munkára nem képesek és különféle kórtünetekkel terhelve van­nak, mint féloldali fejfájás, makacs álmatlanság, gyomorfájdalom, szívdobogás, szédülés stb., már a Balaton mellett való tartózkodás első napjai után, elégséges mozgás és megfelelő étrenddel, még mielőtt fürdőt vettek volna, csak a tói le- vagő éltető hatása áltai, állapotukban szemláto­mást kedvező változást éreznek. Ugyanez áll ál­talában ama fiatal egyénekről kiknél szellemi megerőltetés vagy szenvedélyes felindulás és excessus következtében az ideg- és edényrend­szerben nagyfokú izgatottság gyöngített emész­téssel fejlődött ; valamint oly egyénekről, kiknél a legcsekélyebb hő-, vagy időváltozás csúzos és hurutos bántalmakac . idéz elő, hol e szerint a betegség fokozott érzékenységen alapszik. Mind­ezen eddig elősorolt esetekben a tói kúra mint kádfürdő melegített balatonvizzel kezdődik, miről lassankint a szabad fürdőkre és végül a zuhanyo­zásra lehet átmenni. csakhamar elővillan a lószerszám tükörfényes ezüstje, a huszárok kócsagtolla, kibontakozik a négy szürke, a fullajtár, a parádéskocsis ravatal- szerű ülésén s végül a diszhintó, mögötte a két tarsolyos huszárral, aztan a másik és a harmadik fogat, melyekben a püspök udvari papjai ülnek. A nagy, nehéz hintó odarobog a főbejárat elé. A huszárok lepattannak a bakról, feltárják az üveges ajtót s térdelve irányítják a felhágóra az egyházfcjedelem aranyhímzésű papucsait. A püspök, jól táplált, negyvenéves fiatal férfi, lassan, méltóságteljesen lép ki; fejbólintással fogadja a nagyprépost és a kanonokok alázatos mély meghajlását s jobbra balra áldást osztva indul a főbejárat felé. Ezalatt a kiváncsi tömeg1 mozgásának zu- gása tölti be a templomot. Minden szem a fő­ajtóra néz. Mindenki látni óhajtja a fényes be­vonulást. A főhajóban állók térdre borulnak, az oldalhajók népe előre tódul. Kinos szorongás zsivaja terjeng. Gyermekek sírnak, nők sikoltoz­nak s a vármegyei huszárok csörtetve lökdö­sődve nyitnak utat a templom közepén. A kórus alól előtűnik a kereszt; fenn pedig megszólalnak a harsonák. Riadó dobpergés 1 a rézkürtők zengő fanfardája közt lépi át a püspök a templom küszöbét. És elvonul a hívők áhitatos tekintete előtt a főpap bevonulásának kápráztató pompája, 1 minden ünnepen, minden alkalommal egyforma s mégis mindenkor megcsodált, megbámult lát­ványosság. Három szerpap nyitja meg a menetet, szé­les ujju, hosszú fehér ingekben. A középső viszi

Next

/
Oldalképek
Tartalom