Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-07-21 / 29. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1901. julius 21. H. A bárófelöltek. Ezekkel a dolog már másként áll. Zavaros, kalandos uton- módon birtokába helyezkedtek Mátyás király egykori várának. A vár, a honnét a nagy király a szent igazságot osztá hűséges népének, mivé vált ezeknek a lókupecz- emberekből lett mágnás jelölteknek a kezében ! . . . Most onnan terjed a korrupczió, miként ezt a 96-ik évnek eredményei mutatták. Most onnan igyekeznek Várpalotának kevés tehetős, de annál több koldusemberekből álló népét kapaczitálni, korrumpálni, presszionálni, — mind ezt csak annak fejében, hogy „Uzsorás képviselő ur“ beígérte ezeknek a hiúságtól elszédült boldogtalan elméjű embereknek, hogy fejüket ékesíteni fogja a hétágu korona — csak a választáson legyünk túl sikerrel! Minden kikiáltott gazdagságuk mellett is szerencsétlenek ők, mert vakok. Mert nem tudják, mit cselekesznek. Mert im már közguny tárgyai mindnyájan! Mert odiózussá váltak mindenütt. Mert a kellő műveltség hiányában képtelenek fölismerni ön csekélységüket. Megmutatták ezt az áldott emlékezetű öreg Zichy Gábor grófnak temetésekor, tüntetvén a halott ellen is — gigerli ruhában, — vélvén ez által nagyobb urnák látszani a gyászoló grófi családnál és mindazoknál, akik e nagy népszerüségü mágnáscsaládnak szomorúságában mély és őszinte részvéttel osztozának akkoron. III. A palotai lutheránus esperes. Ez Kopácsy Viktor idejében Kossuth-párti volt. Nemes Dénes idejében nemzeti párti volt. 1896-ban kormánypárti volt. Volt hát már gl minden. Es főágitátor volt mindenkor. Kezdetben csak lutheránus híveit vitte — papi befolyásának hatásával — hol erre, hol V J meg arra a pártra szavazni. Neki — bár ha pap is — szabad. Mert ő lutheránus és nem katholikus. De midőn egy katho- likus pap csak egyetlen szavazatát is érvényesiti, — akkor csakhamar kirohan lázitó szavaival a papoknak korteskedése és a néppártkiállhatatlan „garázdálkodása“ ellen I Szerinte neki szabad — ha pap is. Sőt annál jobban szabad. Csak a katholikus papnak dukál szilenczium az egész vonalon _ az esperes ur kedvéért! Ez az ő logikája. Ez az ő liberalizmusa, amelynek hangoztatása elég unalmas az ő részéről, a ki a Kopácsy Viktor idejében a zsidók elleni förmedvényékkel, miket nyilvános beszédekben hangoztatott el, igyekezett ellenzéki hangulatot teremteni. De mielőtt végeznénk vele — mert már is többet foglalkoztunk vele mint érdemes — följegyezzük, hogy a várpalotai takarékpénztárban és a földi javakat megvető és csakis a mennyei javak után áhítozó szent atya abban az időszakban lett igazgatóvá, amidőn a bárójelőlieknek közbenjárására kormánypárti lett és beállt a mostani képviselő hűséges hívének, —- már amennyire a hűség kitelik ő tőle ! Ebben a takarékpénztári igazgatóságban kollegája ő a bárójelölteknek, a kik az egész takarékpénztárt kezükben tartják (Kis-Czel- ben is egy familia kezében volt!) és akik oda a lutheránus esperes urat igazgatónak benyomták. Ennek a takarékpénztárnak a zúgirász- kodó üzelmeiről majd máskor beszélünk! Most térjünk át a következő numerusra. IV. A széjjel esett izraelita kaszinónak egykori prófétái, hogy megpróbálják megmutatni, hogy ők még nem jártak le egészen. Próbálják meg, mutassák meg. Közéleti invalidusok ők mindnyájan, akiknek szava meghallgatásra többé nem talál sehol- sem, még a legegyszerűbb szatócsnál sem! V. A régi takarékpénztárnak egy-két 1896. évi múmiája. A képviselő urnák ottani ügyészkedése idejében annak a pénzvizbe életének megmentőjét, ha ezt csak egy garas ára érdeke is kívánná! Elhisszük, hogy most megjuhászodik! hogy még a köszöntéseket is hajlandó nagy kegyesen megviszonozni, ami — szerinte — nagy leereszkedés részéről. El hisszük, hogy most még megelőzni is igyekszik a köszöntésben bárkit is; elhisszük, hogy most még kezetfogni is hajlandó nemcsak az izraelita hitközségi elnökkel, hanem még a Pinkászszal is. Elhisszük mindezt, mert igaz is, hogy igy van mind ez. De nézzétek meg majd a választások után, mennyire visszataszító leend szokott kiállhatatlan, üres henczegő modora megint! Hiszen a múltakban sem volt másképen. Hol van hát csak egy jóra való szádot tevő és szabadon gondolkodó ember, aki ha őt holmi bárósági kilátásokkal elbo- londitani nem sikerült, vagy akinek holmi egyéni érdekeit nem csiklandozza a helyzet — melléje állana megint ennek a csúnya múlttal dicstelenkedő embernek? Ám a kik kételkednek abban, hgy mi már jó előre látjuk a megalakulandó úgynevezett „szabadelvű pártnak“ képét s a kik a maguk szemeivel is nem látnák e képet előre: azoknak a gyengébbeknek a kedvéért im ide iktatjuk jó előre már, hogy az a szabadelvű párt, a melyik e mellé az ember mellé nyiltan kiállani nem tartja szégyennek, kikből log majd állani. I. Egynéhány városi és megyei liferáns, a kik féltve a profitot, utálattal bár, de még is csak oda állanak. Még korteskedni ís segítenek majdan, hogy a másik kormánypárti jelölt „nem szabadelvű.“ Ez a jelszó ki van nekik adva, hirdetik és terjesztik is előre — bár még azt sem tudják, hogy a másik jelölt ki leend. De hát az üzlet utóvégre is előbbre való szerintük minden egyébnél. Ezeknek bűnét meg is bocsátjuk. A „Veszprémi Ellenőr“ lárczája. A húr ELaaaa pa&basL • • . A húr nem pattan ketté a lanton — Csak foszladozva, lassankint szakad, Az évek szegik szárnyát a dalnak És nem egyetlen fájó pillanat! Lassan hanyatlik mélyebbre szárnya, Halála csöndes, fájó, szomorú. Úgy vész el szinte, mint a virágé Mikor közeleg az őszi ború. Úgy pártolnak el a rim, a dallam, Mint az álmok, ábrándok, csendesen, Mint ahogy a szivet cserbehagyja A tavasz, a mámor, a szerelem. Veszelei Károly. És ne vigy minket a kísérteibe . . . Irta: Mayer Kadelburg Beatrice. Az apa nem egyezett bele a házasságba. Fiatal vagy reá érsz, ily szerencsét, szerintem szerencsétlenséget még mindig csinálhatsz hat-hét év múlva is. Nem kívánom, hogy egészen lemondj róla, de végre hisz’ nem sietős, megmarad az neked mindig utolsónak, ha jobb nem kínálkozik. — Hiába könyörgött a leány, hiába kérte atyját, hiába bizonyította, hogy másé nem lesz soha, hogy mást nem tud szeretni tudni soha, hogy szerencsétlen, boldogtalan lesz egész életén át, ha nem engedi szive választottjához hozzámenni, hogy öngyilkos lesz. —. gyűlölni fogja a világot, I az emberiséget, hogy megszökik hazulról — és tudja az ég még mi mindent mondott — de az apa hajthatatlan maradt. — Kiverem majd fejedből ezt az őrült badarságot, menj dolgodra, te csitri, vedd kezedbe a könyvet és tanulj. Az ember még ily többsincs- csel sem bir végezni! Hagyj magamra, már elég a komédiából; e felett már nincs mit beszélnünk, én nem akarom, hogy egy leány, az én leányom tizenhat éves korában férjhez menjen. Nem ‘üröm, hogy akaratomnak ellenszegüljön és nem kívánok semmiféle magyarázatot. Ilyen egy zöld béka meri egy jött-mentre pazarolt szerelmét atyjának definiálni. Mondom, indulj és hagyj magamra; sokkal is izgatottabb vagyok, mint semhogy veled tovább tárgyaljak. Ilyen egy enfant terrible, ilyen egy arczátlan teremtés és még ' nincs is tizenhat éves. Utazott az anya leányával, hogy az feledjen. Elvitte társaságba, színházba, fürdőre, de a leányka csak hervadt, csak betegeskedett, alig, hogy élt. Édesapám, köszönöm a sok jót, miben engem részesítesz édesanyámmal egyetemben, hálás is vagyok érte, de feledni, feledni oh azt nem tudok soha. Majd ha egyszer szived megnyílik és látod gyermekedet megtörtén, boldogtalanul, akkor tudom, hogy egy fantom füledbe fogja súgni: tudod-e, te tetted boldogtalanná lányodat! Mert, hogy boldog ez életben többé nem leszek, az bizonyos. Szép itt a vidék, rózsák közt járunk, phantasos legszebb sugarait küldi ide bearanyozva e szép tájat, hogy még szebb, még gyönyörűbb legyen. Csak én vagyok bús, csak én látom a rózsán a tövist csak én látom a phantasos arany tányérján, a ki nem alvó szerelem örök kínlódását, csak engem teremtett az ég boldogtalanságra! Legyen hát az ur akarata, én nem fogok ellenszegülni. — Ez volt utolsó panaszom, Ígérem édes apám, ennél többet tőlem nem fogsz hallani. Magamba fojtom keservemet — bánatomat, búmat — ne hallja senki, ne tudja meg senki, mily boldogtalan, teremtés vagyok! Hogy mi vége lesz ez örökös kínlódásomnak, nem tudom, de hogy nagyon rossz, nagyon szomorú lesz, azt érzem. — Isten veled, édes apám, leveledben majd ne vigasztalj,: ne törekedj sem szivemhez, sem eszemhez szólni, nem használ, kárbavész minden törekvésed. — Inkább felejtsd többsincsed panaszait és szeresd úgy, mint
