Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-11-24 / 47. szám

IV. évfolyam. Eőfizetési ár Veszprém, 1901. November 24. VESZPRÉMI Egyes szám ára 24 fillér. FÜGGETLEN ÚJSÁG. 47-ik szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz­tőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivaL.l: Virág utcza 103. szám, fogad el. Felelős szerkesztő ) : VARKONYl DEZSŐ Hirdetések egyezség szerint. N y i 11 -1 é r g a r m o n d sora 31) fillér Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Erzsébet-ilnnep. Veszprém, 1901. nov. 23. Boldogult királyasszonyunk halálának szomorú évforduló napját — e hó 19-ét — igaz kegyelettel, s a soha el nem múló hála és ragaszkodás őszinte érzésével ün­nepelte meg széles Magyarország. A kegyeletéi megemlékezés ünnepségei közül kimagaslott Veszprém város közön­ségének ünnepsége, a mennyiben itt a gyá­szos nap emlékének megülése az elhunyt királyasszony szobrának leleplezési ünne­pélyével volt kapcsolatos. Nem nagy méretű a szobor, de mű­vészi kezek vésője alól került ki. Arányaiban nem impozáns, de egy szűk körű közönség kegyeletének, s a síron túl terjedő hű ragaszkodásának és alattvalói tiszteletének méltó kifejezője. A kegyelet, hűség és ragaszkodás kö­zönségünk részéről impozánsan és meg­hatóan nyilatkozott meg a leleplezési ünnep­ségen. A városi közönség nagyobb része kora reggeltől kezdve hűséges kitartással állotta körül sürü, tömött csoportokban a lepellel boritott szobrot, s komoly türelemmel várta be, mig a szobor-bizottság által összeállí­tott programul, a közönség kisebb, meg­hívott — része előtt a vármegyeház dísz­termében lezajlik. Azon túl pedig a szobor körül szabad ég alatt lefolyt ünnepi sorrendet kegyeletes áhítattal adstálta végig s az ünnepség magasztosságához méltó csöndben oszlott szét utána. * A leleplezési ünnepség délelőtt 10 és fél órakor kezdődött a kegyesrendiek templo­mában tartott Istentisztelettel, melyet Ta­kács József főgymn. igazgató czelebrált. Mise után a veszprémi nők koszoruz- ták meg a szobrot, a kiknek nevében \ Szeglethy Görgy polgármester tette a köz­adakozásból készült remek koszorút a szobor talapzatára. Délelőtt 11 órakor volt a városi dísz­közgyűlés a vármegyeház nagytermében Szeglethy György polgármester elnöklete alatt. Jelen volt e közgyűlésen a város képviselőtestületén kiviil Fenyvesy főispán, Kolossváry alispán, a közigazgatási tisztikar s a vármegyebeli képviselők közül Horánszky Lajos, Andreé Gyula. Hegedűs Lóránt, és Pékár Gyula Kívülük még nagy számú s előkelő közönség. Szeglethy rövid, de szabatos elnöki megnyitója után egy emlékbeszéd követke­zett, mely után. Horánszky Lajos, a veszprémi választó- kerület orsz. képviselője tartott magas szín­vonalon álló, úgy formailag, mint tartalmi­lag igen szép ünnepi emlékbeszédet. Nem járhatott ez alkalommal taposatlan ösvé­nyen a szónok,' de erős hazafiul érzése, meleg szive és éles szeme a járt ut men­tén is fedezett fel ritkább szép virágszála­kat, miket nemes hévvel és ismert szép orgánumával előadott szónoklatában bok­rétába kötve : a közönség zugó helyeslése között tehetett le a szobor talapzatára. A szép emlékbeszéd igy hangzik: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kilencz évszázaddal ezelőtt viruló szép meny­asszonyt hozott magával messze idegenből, a vitéz bajor nemzet hazájából, a magyar nép deli ifjú vezére, honalapitó Árpádnak büszke sarja István, leendő első magyar király; az ifjú fejedelmi hitves eljött a magyar nép körébe távol hazájából szere­A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Egy gyilkosság története. (Franczia eredeti után fordítva.) (Folytatás és vége.) II. A pipafüsttől teljesen ködbe borult őrszobá­ban nyugvóhelyeiken heverésztek, vagy az asztalra könyökölve szundikáltak a rend őrei; kívülről be­hallatszottak az ajtó előtt sétáló őrszem egyhangú léptei, midőn hirtelen egy sápadt alig lihegő, téve- teg tekintetű ember .rohant be; ruházata rendetlen volt s rekedt hangon, csaknem szavalva kiabált!- Fogjanak el engem! . . . Megöltem azt a leányt, a kit szerettem . . . Fogjanak el! . . . Borzadok önmagámtól! 'A rendőrök egy szempillantás alatt talpon voltak, körülvették az érkezőt s az őrmester kardját felkötve parancsolta: — Siessetek a biztos űrért? — Igen, hívják ide a biztos urat, ismételte gépiesen az idegen. És bűnének terhe alatt össze- roskadva, egy székre rogyott. _________ , Cs akhamar megérkezett egy szikár, komor tekintetű, feszes ruhába bujtatott egyén s katoná­san viszonozva embereinek köszöntését, lAilt egy asztalhoz és rideg hangon megszólalt: — Hol van a gyilkos?- Itt vagyok szólalt meg maga az ember, I— Mi a neve, kora és foglalkozása? Bálnay József, 25 éves és könyvelő vagyok. — Lakása?-— Ferencz utcza 40.- Ön egy nőt gyilkolt meg? Bálnay zokogásba tört ki?- Igen ... a szomszédnőmet . . . Jenny kisasszonyt. — Miért ölte meg ? Bálnay csak hebegve tudott válaszolni. — Szerettem, mint egy őrült! Nem élhettem nélküle! Viszonzatlan szerelmem annyira gyötört hogy néha csaknem eszemet vesztettem . . . Egy pillanatra elhallgatott s azután tragikus hangon folytatá.- Tegnap este visszautasított; kétségbeesve otthon zokosgásba törtem ki. Azt hittem, hogy az álomban enyhülést találok s lefeküdtem; de rette netesen szenvedtem, forró láz gyötört s nem voltam épes elaludni. Erre felkeltem s azon hiszemben, íiogy küszöbe előtt feküdve, talán könnyebbülést találok, letérdeltem ajtaja előtt. A mig csöndes lé- egzetét igyekeztem meghallani, egy holdsugár vilá­gította meg a sötét folyosót s észrevettem, hogy a \ulcsot benne feledte a zárban. Ez a fényes kulcs valósággal hipnotizált; nem bírtam szememet le­venni róla s ellenálhatatlan erővel arra kényszeritett, hogy hatoljak be a szobába . . . Bálnay hangja remegni kezdett.- Lábujhegyen beléptem a szobácskába . . . Oh! Mily szép volt igy csöndesen szunnyadva; olyan volt, mint egy Madonna! . . . Reszketve közeledtem hozzá, hogy közelebbről lássam, midőn észrevettem, hogy száját megvetően félrehúzza; még álmában is megvetett s igy szólt hozzám; „Nem leszek a te feleséged s te meghalsz szerel­medben !“ Ekkor biztos ur . . . Bálnay térdre rogyott. — Ekkor elvesztettem az eszemet; megakar­tam magam boszulni a kegyetlenen, a ki miatt ily régen szenvedek. Olyan voltam uram, mint egy őrült. Dühtől reszketve torkon ragadtam s először érintett fiatal teste még jobban megrészegített s elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron csak BÚTOR VE1SZ L1POT butor-raktäraban kaphatók, Veszprém, főtér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom