Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-01-23 / 4. szám
Xni. évfolyam. 1887. 4-ik szám. Veszprém, január 2 j Megjelenik e lap a „HIVATALOS EBTESÍTŐ"-vel együtt iniiiileu vasárnap reggel. Rendkívüli «Betekben kft* IftnUp adatik ki. - Előfizetési 4r mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; égés* évre fi frt. Egyes példányok ára ifi kr. - Hirdetések dijat egy basáboB petitsor tere 6 kr.: nyilttérben 20 kr.: minden beigtatásért kiilnn 30 kr. állami bélyegilleték deetendS. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kftnyvkereskedése Vesaprém- ben. Ide küldendő minden ele ficetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. I VESZPRÉM I küzjríizilsisiUri-. tíírsafluluii-. helyi- s síi Isii sinos énlekil MEGYEI NIVÁI A LOS HETI KÖZLÖNY. Mafánvltáknak h eKenié- lye» jellegű tamariáiioknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Né7töl0H közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert inunk »társaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. »*. a. Ide cv.iinzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. I Kossuth Lajos. Megközelíti mór a százat azon hazafias, magyar városok száma, kik Kossuth Lajost, Magyarország legnagyobb élő fiát, díszpolgárukká választották. Dicséret érte, jól tették: kötelességük volt. E lelkes mozgalom nem politikai jellegű, hisz Kossuth Lajos sem politikai alak többé. Neve nem pártoké, hanem az egész nemzeté osztatlauúl. Ritkán ismétlődik a történelemben, bogy egy nagy históriai alak élve megérje az időt, mely nyilvános pályájának igazságot szolgáltat, megtisztítja minden árnytól s kijelöli neki a magas rangfokot, mely öt kortársai sorsának intézésében Isten és emberek előtt örökre megilleti. Kossuth Lajos az ő magyar nemzete szemében ily átszellemült alak, egy élő gondolat a jelenkor emlékezetében, egy halhatatlan emlék az ország lelkiismeretében. Le a kalappal a szent aggastyán előtt! A mi tiszteletadásra az emberlélek képes, midőn a legnemesb érzelmek szárnyai emelik az es\me felé: az Kossuth Lajost megilleti. Alagyarország lelkes városai nemzeti becsületünknek tettek eleget, midőn zászlójukat Kossuth neve, az igazság arcza előtt meghajtják. Kossuth Lajos a nagyszerű múltnak diadaloszlépa és a nemzet szerencsétlen küzdelmeinek gyászoló Niobéja. Oh, milyen érzés lehet az, mikor a legmélyebben érző magyar szív, idegen földön, halvány vonásokban rajzolva látja, hogy mit tudott az ő hosszú számkivetettsége alatt a nemzeti erő, a magyar genius teremteni ez országból! Lehetetlen, hogy a lelkesedés, az engesztelődés áldozatkönnyét ne hullassa e látványra, s a könnyek melege ne olvasssza lel a politikai dacz által kovácsolt számüzetési láuczokat .... r Es Kossuth Lajos hontalan, rideg magányát a magyar nemzetnek fel kell keresnie kegyelete édes balzsamával, hogy gyógyítgassa a régi, a sajgó sebeket! Ki a “agyar hazáért, a magyar szabadságért a száműzetés kietien éjébe vonta lelkét: keli, hogy biztató reménysugár derítse fel «ötét éjszakáját, meggyőzvén a borongó A „Veszprém“ tárezája. Az anya. Mely, mint egy kis madárfészek Mindig örült és dalt zengett — Elvesztette boldogságát, Az előbb oly boldog család, Elvesztette boldogságát S mély fájdalom ütött tanyát Ott, hol annyi öröm zengett, S nem ismerték a keservet. Ah most tán szívok szakad meg A szülök kétségbe estek, Mert kinek ágy örvendeztek t A kis gyermek nagyon beteg. tHalotthalvdnyan ott fekszik, Már csak alighogy lélektik, Nem csacsog kedves beszéde, 8 nem tudni reggelt is ér-e t —■ Könyek közt reá borúivá Őrködik a szegény anya, Lélekzése is csak úgy van, Ha a gyermek szive dobban. Átkarolja, lelkét adja Csókjaiban kis szájára . , . Ha van orvosság, mi gyógyít, -Az anyacsók legvalódibb. í)e a bánat mély gyötrelme Az anyát kimentette, Es végre ö is beteg lett, ß ott fekszik a gyermek mellett, lelkű hazafit arról, hogy nagy eszméi, dicső gondolatai, lelkes törekvései nem vesztek kárba, hanem élnek azok a meguj luxit haza minden fiában most is! A magyar nemzeti kegyeletet, mely- lyel e haza legnagyobb fiának áldozik, Veszprém város lelkes polgárai is mélyen érzik és kell, hogy Veszprém városa is eljuttassa a nagy számtizötthöz kegyeletének enyhítő balzsamát, Városunk újonnan alakult képviselő testületé nem kezdhetné méltóbban a város és a haza érdekében folytatandó nemes működését, mint ha e város kegyeletének Kossuth Lajos irányában kifejezést ad. Veszprém város lelkes képviselői! Válas\s\átok meg Kossuth Lajőst, a legnagyobb magyart, édes ha\ánk büszkeségét, s\emefenyét, városunk díszpolgárává! Nemzeti kegyeletünk e szép kifejezésével önmagátokat, városunkat tisztelitek meg, és a hazája jövőjén kesergő lelkes agg honfinak, száműzetése borús napjaiban, szereztek egy édes perczet igaz és őszinte kegyeletünk e kijelentésével. Kossuth szelleme egy korszakot lejáró nap alkonysugara, de ha e nagy lélek a hervadás őszi képében nyilatkozik is meg búcsúzóul: áldást mouduuk a fára, mely lankadó leveleit hullatja ránk. Nemzetek életében a természet tolytonos s az ősz hulló ievélgalyzata uj tavaszt, uj életet igér! KÖZEGÉSZSÉG, A községi körorvosok államosítása.*) Pollák Jóisef, oi vostudor Devecserben (Veszp- rémtuegyében), mint a községi és körorvos-egyesület alelnöke, siralmas képet rajzol a községi kör- orvosok helyzetéről és azt kívánja, hogy azok jövőre a kormány által neveztessenek ki és az állam által díjaztassanak, s annak megokolásául többek között a következőket mondja: *) A jelesen szerkesztett ,.Községi Közlöny“-höl vesszük át ezen czikket. Mi is teljesen egy nézeten vagyunk Kotlák József dr. úrral, vármegyénk ezen jeles körorvosával s noha vármegyénk már annyit enyhített is a körorvosok épen nem irigylendő helyzetén, hogy ezután fizetésüket közvetlen a vármegye pénztárából kapják, de azért örömmel üdvözölnők a körorvosok államosításának nagy horderejű intézményét. Szerk. Ott fekszik a beteg anya, Oly halovány márvány arcza, — De arczán öröm jelen meg, Mert jobban van a kis gyei-mek. Karácson János. A vásár után. A vásárnak vége volt. A nap hanyatlásnak iudúlt. A mézeskalácsos sátrakat bontani kezdték; a zsidók fölszedték tarka kendőiket és batyuba rakták mindenféléiket. A csizmadiák rakodásnak indúltak s a mi lábas jószág volt s nem kelt el, azt a gazda vagy a béres mogorva arczczal bazafelé terelte. Nagy volt a lárma, zaj, de a klárinét sivító hangja a korcsmából mégis kihallatszott. Mint a villám végigczikázott a térségen és csak úgy csalogatta az embereket az áldomásra. Egy háromlovas üres szekér, melynek fenekén üres zsákok elárulták, hogy búzával terhelve jött a vásárra, ott állott a korcsma előtti A lovak istrángjuktól eloldva, jóizüeu ropogtatták az abrakos tarisznya tartalmát. Egy kis nyolcz-tiz éves fiú álldogált előttük, az őrizte őket. Hallgatta a muzsikát s barapdálta a mézeskalácsból készült vasas- németet, A gazda bent ült a korcsmában s áldomást ivott a molnárral, ki az egész kocsi terhét készpénzben megvásárolta. Fiatal legény volt s kipirúlt arczcZal és félrevágott kalappal muzsikáltatla magát. Az asztal előtte üvegerdővel volt borítva. A molnár szemben ült vele, a czigányok a háta mögött húzták. Jó vásárt csinált, jó kedve volt. A legényen meglátszott, hogy már boros ál* „Mily visszás helye van a körorvosnak a falusi bíróval, az ő feljebbvalójával szemben, azt ecsetelni nagyon is fölösleges munka; ismeri azt miu- denki, aki ezt ismerni akarja. Megbénulva áll az orvos minden intézkedésével, de intézkedni tulaj- douképen ő neki nincs is joga, ha még oly rikító betűkkel van is kiírva az új községi törvényben, hogy a kőrorvos tagja ez elöljáróságnak. Az orvos csak „cselédje“ a községnek, hisz a kisbiró még most is, daczára a miniszteri rendeletnek, házról-bázra kéregeti a körorvosnak a krajczárokat; az ily panaszos kenyeret élvező orvosnak csak javasolni van joga olyat, a mi a nép előkelőinek érdekét és kényelmét nem veszélyezteti és a mi fő, pénzbe ne is kerüljön. A legtöbb esetben a falusi, megyei bizottsági tagok jóakaratától függő szolgabiróságtól, de az alispánság részéről sem részesülvén kellő rokon- szenv- és támogatásban, a körorvos nem mutathat föl kézzel fogható eredményt. A szegények gyógyí tását sem eszközölheti a kellő kiterjedésben, mert a község a szegényeket nem mutatja ki a gyógyszerekéi költségtől való félelmében, de sokszor irigységből is, hogy a szegény ingyen kezeltetik és reá gond fordíttatik. Ily körülmények közt nem azon kérdés fekszik-e még most is megoldatlanul a nép előtt: mire való tehát a körorvosi mtézméuy? Nem igazságosság, hogy a lakosság száma legyen mérvadó a közegészségügyi költségek kivetésénél és viselésénél. Nem követelheti joggal senki, de inhumanus is, hogy egy szegény, kevés adót fizethető község nélkülözze a közegészségügy jótéteményeit akkor, ha anyagi helyzete nem birja el a költségeket. Ezen máskép nem segíthetni helyesen, mint ba az állam siet péutárával a szegény község segélyére, fizeti orvosat, bábáját, halott- kémét, építi neki a járvány alkalmára szánt hullaházat, szereli föl beteg szobáját, megfizeti ápolási díját, szóval ivt az állami segélylyel létesíti azt, amit a vagyonosabb községek csökönyössége, a legjobb esetben értelmetlengége, létesíteni elmulaszt. A közegészségügy állami ügy és így alig érthető, hogy nem vétetik mind személyi, mind dologi részében állami közigazgatás alá; miért nem állami tisztviselők a hivatalos orvosok ? Hogy az államosítás be fog következni, az elvitázhatlan tény. Eddig is okulhattunk volna saját kárunkon, vagy csak akkor akarunk valamit tenni, ha a bagoly a „pusztulunk és veszünk* jelszavakat minden magyar ember háza fölött elkiáltja és kétségbeejtő lármájával rázand föl bennünket álmunkból ?! Sokáig nem lesz erre kedvezőbb alkalom, mint most, midőn az ország a koleraveszély félelme alatt áll és ilyenkor áldozni kész. Az államosítást legelőbb a körorvosokon kell kezdeni, mert az 1876. évi 14. t. ez. alapköve a körorvosi intézmény és ennek tudatában a mostani kormányelnök, ki a közegészségügyekben még eddig a kormányoknál nem látott és nem tapasztalt jóakarattal, szem előtt tartva a közegészségügynek általam a bevezetésben jelzett fontosságát, mindent elkövet az ügy sikeres fejlesztésére. A belügylapotban vau, de azért egyre ivott, s egyre kinál- gatta a molnárt is, a czigányokat is. Ezek szót fogadtak neki, s hogy a nóta mégse szüneteljen teljesen, nem egyszerre, hanem egyenkint, egymásután ittak. A legény nagyokat kurjogatott, s bár a czi- gány jó két óra óta egyebet se húzott, időközönként nem mulasztó el rákiáltani a prímásra, bogy azt a nótát buzza neki, hogy ; „Olyan leányt, mint Örzse, a ssálló nap se látott I“ A fiatal korcsmárosné darabig szótlauúl nézegette a szép legéuyt, azután odahuzódott melléje a padra, s megkiuáitatta magát borral s kaczéran rámosolyogva, azt kérdezte i — Ne izéljen hát, Bandii Hát csakugyan olyan szép e az a bizonyos Örzse ? — Ha szép-e ? Hát nem hallja, hogy mit beszél a nóta, a mit ő rája csináltak, hogy még a szálló nap se látott olyat ? A termete sugár, karcsú a dereka, majd a sarkát veri ébenfa hajzata; or- czája halaváuy, mint a fehér rózsa» — csak néha pirúl ki, de piros az ajka 1 Ha olyankor mosolyog, bár csak ritkán teszi — nagyon öreg lehet, ki eszét nem veszti 1 És hogyha megszólal, hangja olyan szelíd; nem akarja, mégis behat a szivekig. Parányi lábára kész czipellőt nem kap; mesterrel méreti, mégis mindegyik nagy. Hát aztán a szeme 1 nagy is, fekete is — tán maga sem tudja, hogy mennyire hamis! Úgy éget a lángja, úgy vakít a fénye, — egyszóval ő a föld legszebb teremtménye! — Ne mondja, hát csakugyan olyan szép? Jaj de szeretném ismerni I — Szebb annál a Zsuzsi l — kiáltá negédesen egy szintén fiatal, még alig súhauez legény, a miniszter a költségvetést nem akarja szaporltat de el lesv-e kerülhető? Az 1876. évi 14. t. ez. oly jeles törvény, hog bátran odaállíthatják a küllölduek mintául, de kői orvosi intézménye ily aiakbau tarthatlan és ez belátta a szomszédos Morvaország, midőn körorv> sait a legmagasabb politikai hatóság által neve teti ki és államilag szervezi. Sok millióba fognak kerülni a szükségesne állított ismétlő fegyverek, melyek czélja sok embe* rövid idő alatt harczképtelenné tenni; nem bmae' hogy az ellenség nem kevésbé jó fegyverével ne lőjjön és a mi sorainkba ne tegyen pusztítás nem nagyon szükséges-e, hogy sokat költsünk közegészségügyre is, mely hivatva van a honma radottak és nyomorékká váit szegények gyógyítá sára és a szükséges tartalék épen tartására ? A harmadik egyetem, mely bizony auüyir fölösleges, miután a tudomáuyos pályán kezd proletariátus lábra kapni, újra — kisért i enne költségein sokkal hasznosabban lehetne a közi egészségügyet államosítani. Orvosképzésre nine: szükség, tudjuk, hogy a nagy, de a kis városkában is sok az orvos, alig bírnak megélni, azoij ellenvetés pedig, hogy az orvosbiáuyra mutat hogy anuyi kör most is orvos nélkül van, nem helyes, miután a körorvosi intézmény mostani szervezete okozza, hogy sok orvos inkább nélkülöz* mintsem oly, lehet mondani,' nagyon is az orvosi! álláshoz sok tekintetben méltatlan helyet töltsön bel tíint, aut non sint. A körorvos vagy legyen, állami tisztviselő, adjon a kormány nagyobb tize-| test ott, hol a magángyakorlat keveset hoz, adjou reményt, hogy pályázhat a roszabbról jobb állásra) is, és akkor a belügyminiszter úr a legközelebbi) egészségügyi jelentésben el fogja mondhatni, hogy! az orvosi körök be vannak töltve és a nép látva a' szives és buzgólkodó orvos sikeres tevékenységét, áldani togja a kormányt; vagy ha ez nem lehet-; séges, akkor szüntessék meg az egész intézményt! és teremtsünk helyette egy hasznosabb közegészség-"i ügyi tényezőt, akkor legalább a vánkosától a kör*) orvosi fizetés fejében megfosztott szegény átka nem sújtja unokáinkat is.* < CSALAD ES ISKOLA, A uevelés útvesztője. Mi módou tompíthatjuk el a gyermekek elméjét ? Jó korán túl kell őket terhelni a tanulással l Ki nem hallotta hírét azon ,csodagyerekekének, kik meteorként feltűnve, piilauatnyi ragyogásukkal és fényükkel annyira elkápráztatják a gyenge szülőket, hogy ezek utóbb örökös vakságra látszanak kárhoztatva lenni. Ily „csodagyerek* volt Alice, K. gazdag gyáros egyetlen leánya. Hűnek tartotta legalább atyja, de ismerősei is bevallották nem egyszer, bogy Alice valódi phaeno- uieu és mi tagadas benne, szép tehetséggel volt szomszéd asztal mellől, ki már régóta odafigyelt a Baudi beszédjére. — Ki meri azt mondani szemembe? — Én la 1 — Te? — Én! — Hát akkor aztán, ha kérdőre vounálak e vakmerő szavadért? — Uát akkor is azt mondanám, a mi igaz, hogy : szebb annál a Zsuzsi 1 — Bandi íelugrott az asztal mellől. De a korcsmárosné hirtelen átkarolta derekát s gyöngéden visszahúzta maga mellé. — Hát nem látja, hogy gyerek. Csak nem köt ki azzal a tejfölös szájúval ? Csitítá halk hangon. A legény lesújtó tekiutetet vetett a suhanezra, azután visszaült helyére és egy hajtásra kiürítette üvegét, — Bort ide, szép asszony 1 — kiáltá hetykén» Neked pedig, tejfölös szájú kis öcsém, azt a jó tanácsot adom, hogy vagy kotródjál innen szaporán, vagy jól betogd a szádat, mert eltalálom felejtem, hogy gyerek vagy: akkor pedig baj lesz. — Ugyan mi ? — Mi? — Mi hát? — Hát csak az, szép Öcsém, hogy úgy eltalállak nadrágolni, hogy még vőlegény korodban is emlegetni fogod. — Én is ott leszek akkor 1 De hát mórt kötekedik kelméd velem ? — Hogy mered azt mondani, hogy Ürzséuél szebb leány lehet a löld kerekségén ? — Hát csak úgy, hogy van, és pedig a Zsuzsi! — Te kölyök, tel
