Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

megáldva. Atyja nem is Ínmáit sem költséget, sem iáradtségot leányát a legjobb nevelésben részesíteni. A tőváros leghíresebb tanárai láradoztak Alice szellemi fejlesztése körűi. Alig kezdtek tehetségének első csirái fejledezni, lázas sietséggel párosúlt verseny keletkezett a szülők, nevelőnő és a tanárok közt, hogy az alig fesledező bimbók minél előbb virágozzanak és gyümölcsözzenek, noha nem várhattak egyebet éretlen és fanyar izfí gyümölcsnél.

Hét éves korában egy tranczia gouvernantot adtak melléje és alig egy fél esztendő múlva oly kitünően beszélt francziául, hogy öröm volt hallgatni Atyja ugyan, édes keveset értett a francziához, de azért néha órákig is elhallgatta volna, mint parliroz kedves gyermeke a madmoiselle-el.

Alice universalgenie-je nemcsak a nyelvek tanulásában mutatkozott, kitűnő zenei hallása e művészetre is kitünően képesítő őt. Hét éves volt, midőn a zongora tanuláshoz fogott és mástél év múlva édes atyja születésnapján egy Liszt féle rapsodiát játszott oly virtuozitással, hogy a jelenvolt vendégek nem bírtak eléggé bámulni. A legnehezebb futamokat oly könnyed gyorsasággal játszá, hogy — mint zenetanára rnondá — akármely művészt is bámulatba ejtett volna.

Képzelhető, mily büszke volt K. ur nagyreményű és kiváló tehetségű leányára, kit ha csak alkalom kínálkozott, nem mulasztott el bemutatni a társaságnak. Kfilöuben erre elég alkalma volt, minden héten egyszer „jour fixe“ tartatván K. ur szalonjaiban. Ilyenkor a .csodagyerek“ volt az est hőse. Először egy franczia költeményt, vagy egy jelenetet szavalt el valamelyik hires franczia szomorú játékból. Ezt követé egy zenedarab előadása. A társaságban igen gyakran voltak a franczia nyelvet tudó vendégek, kik előtt Alicenak alkalma volt a franczia nyelvben való gyakorlottságát fitogtatni.

Az a játék azonban — köztünk mondva — nem ment ám oly simán, a mint azt a vendégek, K. úr előtt dicsérték; a franczia nyelvben meg a mi rcsodagyerek“ ünket sokszor még a legközönségesebb kifejezés is hosszú gondolkozásba ejté. A vendégek csupa udvariasságból nem vették észre Alice zavarát, sőt ellenkezőleg lelkesedéssel telt dicséretekkel halmozták el a ,csodagyereket. Egy éhes fűzfapoéta, ki gyakran jóllakott K. úr gazdagon terített asztalánál „A kis múzsához* czimfí költeményben ünnepié a nagytehetségü „csodagyereket.

Hogy mennyire sarkalta és nevelte ez a leány hiúságát, azt csak akkor képzelhetnék el, ha láttuk volna, mily vasszorgalommal tanult és zongorázott napjában 5—6 órán keresztül. És e nagy erő megfeszítés rugója nem egyéb volt, mint újabb feltűnési viszketeg a legközelebbi soirée-n.

Egyszer néhány barátai K. urat arra figyelmeztették, hogy leánya műveltsége nagyon egyoldalii lesz, ha csak a zenére és franczia nyelvre szorítkozik. Ily tehetséges gyermek a művészet és tudomány többi ágaiban is jártas legyen. Alice határtalan örömmel fogadá atyja újabb tervét, mert hisz most még több tárgyban tündökölhet majd.

Nagy buzgalommal fogott a földrajz, történelem, vegyészet, phisika és csillagászat tanulásához. Mennyire bámult a társaság, midőn „a kis múzsa* hosszabb tudományos fejtegetésbe bocsátkozott a Neptun felfedezése vagy a Congo vidék legújabb kutatása fölött.

Mennél kevesebbet értett a társaság az ily tudományos beszélgetésekhez, annál általánosabb és nagyobb volt a bámulat, hogy mily nagy szakismerettel szól hozzá az alig 12 éves leány e kérdésekhez.

De nemsokára kárhozatos fordulat állott be Alice élete folyásában. Anyja ugyanis aggodalommal vévé észre, hogy leánya annyira hátramarad a testi fejlődésben. Oly kicsiny, vézna kis teremtés volt, alig tarthatta az ember idősebbnek nyolcz évesnél. Arczszine halovány, tagjai néha oly bágyadtak voltak, hogy legörömestebb feküdt volna egész nap.

A tanulással lassanként fel keile hagynia, a soiréek beszüntettettek, — Alicenek üdülésre volt szüksége. Az üdülésnek azonban sajátságos hatása volt. A leány testileg fejlődött ugyan, de szellemi képessége alábbszállt, olyannyira, hogy midőn bérli

— Na, én megyek ! — mondá a molnár, ki megsejtette, hogy ennek a szóváltásnak nem lesz jó vége. Nekem már elég volt. Kelmédnek is elég volt már Bandi. Kelmed is iudúlhatna már. Vörösvár jó három óra ide, és a sárréti erdőnél nagyon kátyus az ut. Jó lesz azon túl lenni, mielőtt egészen besötétedik.

— Nem megyek én innen a Herkópáternak sem, mert még szomjas vagyok, aztán még valami dolgom is akad!

— No akkor Isten megáldja, mert én megyek.

T iszteltetem az öregeket.

— Köszönöm, átadom.

A molnár távozott, a korcsmárosnó utána suhant.

— Az Isten is megáldja, mester uram, ba útközben zsandárt talál látni, küldje gyorsan ide, mert itt még ma baj lesz. A Bandi egészen elázott, a Pista gyerek pedig oly vakmerő, hogy szembeszáll vele.

— Megteszem, nagyasszony, hanem addig Ügyeljen reál Az imént láttam, hogy hajt a szavára .

— A korcsmárosné visszament az ivóba a honnan akkor éppen a nagy bőgős lopta ki magát, biztonságba akarván helyezni a brúgót. A czigány megérzi a veszedelmet, mint a vészmadár a vihart.

— No hát, szép öcsém, most már ketten beszélgessünk, — kiáltá Bandi, kihívó hetykeséggel.

— Hát hiszen beszélgethetünk, — mondá a Pista gyerek, elszánt és kipirúlt arczczal.

A korcsmárosné újból odasúgott valamit a legény fülébe, karját válla köré kerítve, hogy a fölkelésben megakadályozza,

— Hát, ba gyerek, ne kötekedjék, — feleié durczásan a legény, de még mérsékelve magát, bár látszott, hogy nagy erejébe került. — Ne nekem

' --1 noVi hpQvélinn. Küldiö

málásra ment, nagy erőmegfeszítésébe került, mig a katekizmus legegyszerűbb tételeit betanulhatta.

Alice tizennégy éves korában már rég megszűnt „csodagyerek* lenni; sőt szellemi tekintetben mélyen alatta állott a vele egykörös leányoknak, oly annyira hogy atyja gyakran rostéit vele társaságba menni.

Egy napon egyik erdélyi, derék józan eszű földbirtokos bátyja látogató meg, ennek panaszoló el K. úr baját.

„Nem akarok túlzásba esni* mondá, de aunyit mondhatok, hogy az én Alice-m tizenkét éves korában valódi „csodagyerek* volt. Csak láttad volna, mint mulattak evvel a leánynyal egész társaságok, hogy disputáit ő a leghíresebb tanárokkal bármily tudományos kérdés fölött . . . mily csattanós feleleteket tudott ő adni akármily kérdésre .... és most . . . csaknem egyegyüuek mondhatom . , . némelykor az esze sines a rendes helyén.

„Hisz ez nagyon természetes — viszonzá értelmes bátyja*. Az ember ugyan ne hasonlítsa az állatot az emberhez, de ha én egy kétéves csikót egy lóval fogok össze egy kocsiba és tőle ugyanazt követelem, a mit az öreg lótól — ugyan mire megyek én akkor! i

„Már bocsásd meg e hasonlatot, kedves öcsém*!, mondá jóakarólag az idősebb testvér midőn K. úr haragos arczvonásait látá, „de tudod, hogy én csak amolyan egyszerű paraszt eszemmel combinálom ezt ki magamnak, épen most nem jutott eszembe jobb hasonlat .... a természet nem változik . ... és mindig megbos^ulja magát, ha vétkesünk ellene*.

Schwarc\ S.

néptanító.

A nö ékességei.

„A nő ékességei!* . . . ugyan van-e olyan nőj a világon, a ki nem óhajtaná ezeket ismerni s bírni is egyszersmind?! Szerintem: aligha van.

Minden nő többé-kevésbé sóvárog azok után.

Hajdanában koszorús költőink is a legábrán-i dosabb versekben énekelték meg a magyar nők) tündöklő ékességeit. Őseink is mindenkor büszkék voltak magyar hölgyeik ezen drága kincseire.

Ma már azouban .... hajdan .... és most': . . . . mily két óriási különbség, még a női ékes-: ségek megválasztásában is. ... . 3

Akkor a valódi becsérték volt az irányadó, mai már többnyire csak a feltűnő, a külső, csillogói fény a határozó. A szép arczu hölgy, a ki a leg-í újabb párisi divat szerint vau öltözködve, s min-! donütt szerepelhet .... a jelenlegi nők legnagyobb részének az ideálja, mert — szerintük — ezek ékesítik legjobban a nőt.

S habár a természet és a sors mostoha keze meg is tagadta egyik-másiktól ezeket az irigyelt kellékeket, azért ennek az utánzásában még sincsen visszariadás.

Ha nincsen feltűnő arcz .... van szépítő; szer . . . habár káros hatású; . . . van valami te-j hát, a mi a természet fukarságát pótolhatja, -vaui* valami, a mi a természetest, a valódit eltakarva, a mesterkélt ékességet talmi-arany értékben niu-; tatja be.

S ha már nincsen elég vagyon arra, hogy a nő a mindennap váltakozó divattal haladhasson, van

............hitel; van tehát valami, a mi egy ideig

mé

g csalódásban tarthatja a körüirajongókat.

Méltán mondhatják tehát a női erényeket bé| csülő férfiak, hogy ma már jól meg .kell nézni a nőt, mert „Nem mind arany, a mi fénylik.*

ti mit nyernek azután az oly nők, a kik annyira rabjai a szépség utáni vágynak? a kik mindent csak a külső fény csillogására alapítanak V a kik, mint a hamis istenek bálványozói, mindig csak a saját „én‘-jükkel vaunak elfoglalva? többnyire azt, hogy mig egy íelül épen azok előtt teszik ki magukat a nevetség, a gúny czéltáblájává, a kikért ezt a hibás lépést elkövetik, másfelül a szülők, vagy a férj fáradságos keresményének könnyelmű. ellecsér- lése által családi tűzhelyüket teszik vajóságos pokollá, hol pedig a szeretet s béke angyalának, kellene honolni.

Aligha ezeket a női ékességeket énekelték m«g tehát oly benső hévvel hajdanában hazánk kedves költői! Aligha ezekre voltak oly büszkék őseink!

haza anyjához. Gyereknek otthon a helye, nem való !j korcsmába. Te meg czigáuy, ne szundikálj, nyomd ! meg nyirettyűdet, itt a gyáutárra való, nesze! fS ezzel pár darab bankót dobott a markába. Hanem most már ébren légy, s azt bűzd, csak azt húzd, hogy: ..

„Olyan leányt, mint Orzse,

Még a szálló nap se látott 1“

— S^ebb annál a Zsuzsi!

— No, most már elég legyen ám! — kiáltá fenyegetőleg Bandi s fel akart kelni, de a korcsmárosné egész erejével a nyakába kapaszkodott;.

— Ugyan nem szégyeulené kelmed, egy gyerekkel kikötni. Hát kelmédhez való legény az a nyápicz. Hisz minden ember kikaczagná kelmédet, s azt mondaná, hogy könnyű dolog vitézkedni egy gyerekkel. Aztán, tudja is az, hogy mi az igazi szépség. Inkább nevessen kegyelmed az oktalan

A korcsmárosné eszes és ügyes asszony volt; jó hurt pendített meg a legény szivében. Valamire való legény mindent eltúr inkább, mint azt, hogy kaczagjanak rajta.

— Igaz az, — mondá csufondárosan elmosolyodva, — hát olyan nagyon szerelmes vagy szép öcsém ? — kérdő a suhancztól.

— Az hát 1 De nem kell oda szerelem, csak két szem, a ki lásson, hogy meglássa, hogy Zsuzsi milyen.

— Kőszeg ez a gyerek V

— Nem vagyok én részeg, mert az nekem nem szokásom, csak azt beszélem, a mi igaz. Ha kelmed meglátná csak egy szempillantásra a Zsuzsit kelmed is úgy beszelne mint én.

— Hm 1

— Akármennyit hmeget kend, ügy van 1

— Hát aztán milyen az a tüudér Ilona, az

Bizonyára nem.

Egyébként nem mondom én mindezekkel azt, hogy a nő külsőleg semmit se adjon magára; nem, sőt anyagi körülményeihez mérten a korral haladva, tisztességesen ruházkodni szükséges is, csakhogy ne a külsőség és feltünőség legyen mindig az első rendű kérdés előtte.

A uőnek valódi ékességei, melyek tehát őt első sorban emelik, leikéből erednek, s ezek: ha a nő szende, szerénységéből soha semmi körülmények között sem vetkőzik ki; — ha külső szépségét erőltetve nevetségessé nem teszi; — ha a házi nő kötelességeit oly híven teljesíti, hogy abban, mint szokják mondani, még az ellenség sem találhat hibát, — ba — kit az ég férjjel áldott meg — férjének őszinte becsültetését, tiszteltetését ő őrzi a legféltékenyebben, olyannyira, hogy ahhoz még csak árnyéka se férhessen a gúnynak vagy gyanúsításoknak; uiig — csak valljuk meg igazán, — nem ritkán maga a nő meggondolatlanságából szavaival vagy cselekedeteivel ejt férje tekintélyén csorbát, vájjon ki vészit e miatt legtöbbet? csakis a nő, a feleség, mert a feleség tiszteletének a férj a koronája.

A nőnek egyik ékességét képezi továbbá, ha takarékos gazdasszouy; mert ha nem is lehet férjével a pénzkeresésben versenyezni, de ha meg tudja annak a keresményét becsülni, takarítani, s azt, habár kevés is, de úgy beosztani háztartásában, hogy a csekélyebb jövedelem mellett se szenvedjen a család feutartásában, neki épen oly szép érdemei vannak, mint az élés küzdelmeivel viaskodó férjének.

Végül legszebben ékesíti a nőt, ha őt a gondviselés anyává tevén, gyermekeit szerencsének, Isten áldásának s boldogsága központjának tekinti; ha ő is. mint Cornelia, az egykori római nő, a világ előtt viruló gyermekeire mutatva, ilyképen kiálthat fel: „Ezek az én ékszereim,* — s ha gyermekeit akként neveli, a mint tőle a haza, a nemzet egyaránt elvárja. Mert különben reánózve a ,honleány*-i czim csak üres frázis marad.

Ezek a lelki tulajdonok teszik a nőket szépekké, ékesekké, ha ez a nimbus ővedzi körül a nőt, akkor nincsen neki múlhatatlanul szüksége piperére, igaz vagy hamis gyöngyökre; mert ezek csak pár perezre képesek vakítani, mig amazok örökre bilincselik le ékességeikkel a nő tisztelőit.

Ilyen nőket teremtsen kedves hazánk számára a magyarok Istene; ilyeneket, a kikben a magyar nők régi hírnevét niegóva tudjuk, hogy ne mondhassa felőlük továbbra is a gúnyolódó világ, bogy a magyar hölgyeken szintén „Nem mind arany, a mi fénylik.“ _____ E. M.

Adóügyi hirdetmény.

A veszprémmegyei székház építése alkalmából felmerült költségek fedezésére szolgáló — és Veszprém r. t. várost terhelő 2% megyei pótadó kivetve lévén, — íelhivatik az érdekelt közönség, hogy netán jogai megvédése tekintetéből, a kivetési lajstromot a városi adóűgyosztál hivatalos helyiségében f. évi január hó 24-től, ugyanezen hó 31-ig bezárólag betekinthetik.

Veszprém, 1887. január hó 21-éu.

Kováts Imre, s. k.

polgármester.

HÍREINK,

Veszprém 1887. évi január hó 23-án.

Kossuth Lajost e héten Eger és Léva városa választottak díszpolgárukká s az erről szóló szép okmányt legközelebb fogják elküldeni a nagy magyarnak.

Gyászhir. — Véghely Dezső kir. tanácsos alispán urat és családját nagy szomorúság érte. Sánáor nevű 5 hónapos kis fia e hó 20-án hörghurutban elhunyt. Temetése, a gyászoló család tisztelői nagy számának meleg részvétele mellett, tegnap délután 3 órakor ment végbe. A kedves gyermekük elvesztén kesergő szülők bánatára adjon vigaztalást a Mindenható s enyhítse azt mindnyájunk meleg részvéte.

a csodaszépság ? Mond el hát no ! Meghallgatom, és ne félj, nem bántalak.

— Nem is félek. A mi pedig Zsuzsit illeti, a mellett elbújhat a világon minden Orzse! Nem halvány annak az arcza, mint a maga Örzsiéjé, hanem piros, mint a rózsa, s majd kicsattan a vértől és egészségtől. Nem fekete, de nem is hamis annak a szeme, hanem kék, mint nyári éjszakán az ég s olyan szelíd, mint az angyaloké. Szép piros ajkán nem ritka a mosolygás, mindig vidám a kedve, s akár künn a mezőn, akár benn a kertben, vagy a ház körül végezze a munkát, mindig énekszóval teszi. Messzire elhallatszik a csattogó hangja, s egész gyönyörűsége s büszkesége a falunak. Hát aztán a táncza 1 A pehely sem könuyebb karcsú kis alakjánál, s ha rakezdi, csak kíséri a forgószél pergését. Aranyos göndör haját messze főidet bejárt emberek is bámulják; nyaka, válla fehér, mint az alabástroiu, a vére keringését is megláthatni, olyan finom és átlátszó a bőre. Hát még a szorgalma 1 A kelő nappal kezdi a munkát, s pihenésre csak akkor gondol, mikor már a csillagok is feljöttek az égre, mert aranyos a szive, s nem akarja, hogy szegény özvegy anyja szükséget szenvedjen. Nem is hívja azt senki máskép, csak angyalnak! íme, ilyen lány a Zsuzsi! . . . .

— Hát aztán szárnyai nincsenek-e? — kérdi Bandi csufondárosan.

— Minek annak a szárny, a ki nem akar szállni. Nem röpke annak a szive, hogy virágról- virágra szálljon, hanem hivséges és állandó, s beéri azzal az egy gyei, a kit kiszemelt magának.

A Pista gyerek úgy látszik akaratan, sőt tudtán kívül eleven és érzékeny részt érintett meg a Bandi szivében, mert e szavakra láthatólag elpirult 8 szemei haragos vad tűzben gyultak ki.

— Hat aztán te lennél az, a kit kiszemelt

Kinevezések. — ő felsége a honvédségnél a szabadságolt állományban, a gyalogságnál fő- hadnagyg.yá Matty ók Kálmán megyei pénztári könyvvivőt, a lovasságnál első osztályú századossá Ko- pácsy Ipoly földbirtokost, a honvéd-hadbirói tisztikar szabadságolt állományában főhadnagy-hadbíróvá Pongrác/, Jenő kir. alügyészt kinevezte. Gratulálunk!

Legmagasabb adomány. — Ő felsége a király a leégett a.-démi r. kath. templom betetőzéséhez 100 frt adománynval járult.

Fenyvessy Ferencz dr. vármegyénk Ugodi kerületének országgyűlési képviselője, e hó 21 én, nagy hatást keltő beszédet tartott az országházban, a költségvetés tárgyalása alkalmából. Csak gratulálhatunk ugodi polgártársainknak jeles képviselőjükhöz !

A városi tisztújitás február hó első felében tog megtartatni.

A második balatoni gőzhajó ügyében a kiálló helyek megépítése végett Vaszary Kolos főapát, mint a kiküldött bizottság elnöke már beadta a Balaton egylet részéről a kérvényt Zala-, Somogy és Veszprém megyék törvényhatóságaihoz. Mind a három megye főispánjai és alispánjai a legmelegebb érdeklődést tanúsítják az ügy iránt; legközelebb a megyék közgyűlései foglalkozni fognak a kérdéssel, melynek megvalósítására a főapát ur kiváló buzgalommal és ügyszeretettel igyekszik. A kiküldött bizottság nem sokára Budapesten ülést fog tartani e tárgyban.

Gyászhir. — Todesco Ede bankár, a vármegyénkben levő nagyvázsonyi uradalom tulajdonosa, Todesco Armin nagyiparos és nagyhírű humanista fia Bécsben f. hó 17 én meghalt. Az elhunyt különösen jótékonyságával tűnt ki 8 e tekintetben mindenben követte atyja példáját. 1854- ben az osztrák belügyminiszternek százezer forintot bocsátott rendelkezésére, oly czélból, hogy abból

60.000 frt az Albrecht főherczeg által a vagyontalan cs. kir. tisztek számára tett előleg-alap javára,

40.000 frt pedig a Bécsben tanuló szegény-sorsú izr. tanulók étkezőiutézete javára lordíttassék. 1877- ben ötvenezer fitos alapítványt tett s elreudelte, hogy annak évi kamataiból 500 frt a badeni Todesco kórház javára fordíttassék, a többi kamat pedig oly, valaha jobb módban élt szegéuyek közt osztassák ki. a kik a segélyre rászorulnak. Egy-egy félnek legalább is 100, s legfeljebb csak 200 forintot ren delt adatni. — A király a vaskoroua-rend első osztályú jelvényével tüntette ki, 1869 ben pedig bárói rangra emelte. Todesco báró Bécsben a Kaernt- ner-ringeu hatalmas palotát építtetett s nagy házat vitt. Egyik leánya 1864-ben Worms Henrik angol nagybirtokoshoz ment nőül. — Mintegy kilenc/, millió forint értéket képviselő vagyonát fia és két leánya öröklik.

A veszprémmegyei gazdasági egyesület

megyei hitelszövetkezeti bizottságának holnap d. e. 9 órakor együttes ülése lesz; ezt megelőzőleg igazoló választmányi ülés is fog tartatni.

Uj találmány. — Pápáról Írják nekünk, hogy az ottani tisztikar egyik derék tagja, Deme Máí tou főhadnagy, egy igen ügyesen készített főzőkocsit talált föl, melyen „masírozás“ alatt is meg lehet főzni a katouák ebédjét. Találmányát bemutatja a hadügy minisztériumnak.

A veszprémi fiatalság által február 1-éu tartandó kasziuó-bál derék rendezősége kedves meglepetésben fogja részesíteni a bál hölgyközönségét. Hogy mi lesz ez a kedves meglepetés, az — titok.

A soproni kér. és iparkamara újból való alakítása érdemében Veszprém vármegye központi bizottsága a vármegyét öt alkerületre osztotta fel és így öt bizottságot alakított a névjegyzékek kiigazítására. Ezen kerületek és bizottságok a következők : 1) Veszprémi kerület. Elnök: Kováts Imre polgármester. Tagok : Vizner János, Megyesy József, iáuly Ede, Bokrossy Viktor. 2) Pápai kerület. Elnök: Kiss László polgármester. Tagok : Bermüller József, Hanauer Béla, Fischer Adolf, Szloboda Venczel. 3. Devecseri kerület. Elnök: Nos\lopy Viktor főszolgabíró Tagok: Frászt Alajos, Pollák M., Frászt János, Sutu János. 4) Zirczi kerület, Elnök: S{őnyeghy Alajos főszolgabíró Tagok: Tejfel János, Scherer János, Szemelveisz Mihály, Vilde József, b) Enyingi kerület.Elnök: Kenessey Miklós

magának, te nyápicz? — kérdé gúnyosan felka- czagva. — Na hiszen dicsérem az Ízlését.

Erre a nyílt csufolkodó kihívásra a kis Pista gyerek is elvesztette a hidegvérét, az ő arcza is kipirult s indulatosan felelt vissza a legénynek, részegségét hányva szemére:

— Legalább ember vagyok, nem disznó!

Erre a szóra a Bandi megpróbált felállni, da

biz akkor is csak nehezen sikerült volna, ha a korcsmárosné nem csimpeszkedik a vállába, igy azonban eppen nem ment. Visszazuhant ülésére.

A Pista gyerek pedig hangos hahotával csúfolta ki hasztalan erőlködését.

Ez a nevetés elvette a legénynek összes, még meglevő józanságát.

Felkapott egy tele üveget, s azt egész erővel dobta a Pista gyerek fejének.

Az üveg a faiou locscsant szét.

Bandi egy második üveget ragadott meg, de a korcsmárosnó lefogta a karját, szép szóval, kéréssel csillapítva a dühöngőt.

De már ennek hasztalan Volt minden okos beszéd.

— Kilököm azt a kölyköt. Hol vagy? Ne bujkálj, hanem ha legénynek tartod magad, hát állj ki a gyöpre. Ne félj, nem lesz más bántódá- sód, csak kiteszem a szűrödet.

Ezzel nagy erőfeszítéssel felugrott a szoba közepére. Erőtől duzzadó, herkulesi alak volt, mint egy fiatal bika.

A korcsma ugyan tele volt néppel, de ezek többnyire idegen vásárosok, éltesebb emberek, » asszonyok voltak. Ezek megpróbálták ugyan csítí- tani az ellenfeleket, de erélyesen közbelépni senki sem akart, vagy mert.

A kik az ajtóhoz közelebb voltak, hirtelen kiosontak a czigányokkal együtt. A többiek pedig