Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

ÄH. évfolyam.

Írei*préin, július 111

I

Megjelenik e lan a

„HIVATALOS ÉETESÍTŐ“-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben &ülönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét ]npra : negyedévre 1 frt f)0 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példa- nvok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos Petitsor tere 6 kr.: nvilttérhen 20 kr.; minden heigf.atásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus a. Fia köuy vkereskc^dése Veszprém ben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet r reeiamátió.

VESZPRÉM

közgazda sági-. társadalmi-, helyi- s általános érdekli

MfiGYEl HIVATALOS HE i í KÖZLÖNY.

i

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Né7tel0H közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentotlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem utoza 872. m. a.

Ide cr.imzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

I

I

I

I

Heverő tőkék.

A sokszor emlegetett „febris gymna- sialis“ következménye már lassankint megtenni a keserű reactiót. A szülők legtöbbje igyekszik felhasználni a kedvező alkalmat s gyermekeiket mind iskoláztatják, mert azt hiszik, hogy ha iparosoknak vagy kereskedőknek adnák őket, nem is válhatnának a hazának jó polgáraivá. „Taníttatni!“ ez a vezérelv minden apánál; hadd legyen a fiukból pap, orvos, tanár vagy ügyvéd ! A megélhetés többi módja már nem is elég tisztességes, mert azokhoz nem kívántatik érettségi bizonyítvány és egyetemi tanfolyam. Szájuktól vonják el a betevő falatot, vagyonukat áldozzák rá, hogy gyermekeiket a középiskolákba járassák s ha a fiú sikerrel átúszott az osztályokon, több éven át nyomorogva, anyagi gondok és zavarok közt hallgatja az egyetemi előadásokat és végre birtokába jut a fáradságosan megszerzett diplomának. Ezzel azután nyitva áll előtte az élet küzdő tere, a tudományos pálya kiválasztott mezeje, hogy értékesítse azt, a mit 13—16 év lefolyása alatt tanult és megéljen annak a tőkének kamatjából, melyet szülői oktatására fordítottak, s a melyet ő szellemi tőkévé változtatott!

Vérmes remények és kecsegtető ábrándok közt pihen le a „végzett“ és néha több diplomával ellátott egyetemi hallgató s maga elé képzeli a szép jövőt, a díszes társadalmi állást, mely őt annyi tanulás után jogosan megilleti. Szomorúan kell azonban kiábrándulnia ebbeli vérmes reményéből, mert az élet gyakorlati oldala sokkal reálisabb és nem nyújtja neki a remélt jólétet. Folyamodik mindenfelé, próbál mindent, de hiába, mert be kell látnia, bogy magasrangu protectorok nélkül ő csak zérus a társadalomban diplomáival. A nyomorgás és létfentartás nehéz küzdése csak akkor áll előtte megdöbbentő nagyságában, mikor már lerázta magáról az iskola porát, mikor már pályavégzett lett és alkalmas tér hiányában tudományát értékesíteni nem tudja. Sehol nem kaphat alkalmazást, mert minden pálya túl van tömve, százával várják hasonló sorsban a legelső kínálkozó alkalmat, hogy a megüresedett állást elfoglalhassák, melynek elnyeréséért valóságos harcz fejlődik ki a protectorok közt.

Ügyvéd és jogot végzett fiatal ember annyi van, hogy három olyan országot is elláthatnánk hivatalnokokkal, mint a mienk. Jó szerencse, ha fizetéses Írnokokká lehetnek, vagy ha 1—2 évi ingyen szolgálat után előjegyeztetnek segélydíjas gyakornokokká.

Az orvosok egymást akadályozzák a megélhetésben, mert annyian vannak, hogy nem betegszik meg elég ember a számukra.

A végzett tanárjelöltek gárdája egész hadsereg! Száz és száz okleveles fiatal ember lesi az üresedéseket s 40—50 folyamodik egy egy megürült állásért! Nyomorognak itt is, ott is, mint nevelők, csakhogy éppen éhen nem halnak és örülhetnek, ha valami jó helyen nevelősködhetnek, mert különben kénytelenek lennének beállni valahová házi szolgáknak és vasúti baktereknek, ha ugyan nem volnának ezen a téren is ezeren a vállalkozók.

Egyetlen pálya van ma, mely kenyeret tud adni azoknak, kik erre szánják rá magukat: s ez a papi pálya! Apostaták napjainkban már csak elvétve akadnak, mert tudatával vannak az egyház munkásai is annak, hogy a világi ember megélhetése szerfölött kétséges, ha pártfogói nincsenek.

így van túltömve a többi pálya is s bárhová fordulunk, mindenütt faczérkodó intelligens, végzett embereket találunk, kik éveken át tanultak és tudományukat — alkalmazás hiányában — mint heverő szellemi tőkéket kénytelenek kamat nélkül pihentetni. Élni pedig kell, s az önfentar- tás ösztönének működése gyanánt tekinthetjük azt az elszomorító körülményt, hogy eg7~egy hivatalszolgái állomásra még diplomás emberek is pályáznak.

Hová fogunk igy jutni? mi lesz a vége ennek a szellemi proletariátusra vezető rémítő körülménynek ? az ország nem tud kenyeret, a qualificatiónak megfelelő alkalmazást adni azoknak, kiket taníttat, kiknek kedvéért folytonosan állítja föl az iskolákat! Hová fog sülyedni az értelmiség, mely bennük képviselve van ? Azért tanulnak, azért áldoznak rájuk mindent, a szülők, (kiknek öregségükre a remélt támasz helyett fiukban koldust kell látniok) s azért szereznek megfeszített erővel okleveleket, hogy erős és fiatal 13—26 éves korukban a tér és munka hiánya miatt szellemi faczérságban nyomorogva éljenek, küzdve a betevő falatért, hogy éhen ne haljanak ? Csodálkozhatunk-e tehát, ha az ilyen elkeseredett fiatal emberek öngyilkosok lesznek, vagy a sikkasztásra adják magukat ? . .

Az állambölcsek gondoljanak ki valami módot, mert a tudomány van sárral dobálva és lealacsonyítva, ha értelmes embernek kell elzülleni munka hiányában ! . .

Dr. Ethikus.

_J--------------- Veszprómvarmegye alispánjától.

18

86.

Meghívó.

A vármegye közönségének folyó évi junius hó 7-én 124. sz. a. kelt határozata alapján, a melylyel oda utasíthattam, hogy az épülőben levő megyei székháznál czélba vett megtakarítások tárgyában ezen határozattal javaslattételre fölhívott székház- építő és ötös bizottságok előterjesztéseinek tárgyalására rendkívüli közgyűlést hívjak egybe; ezen rendkívüli közgyűlést folyó évi julius hó 12 ik napjának d. e. 10 órájára Veszprémbe a m. székházba kitűzöm s arra a bizottság tagjait, azon megjegyzéssel hívom meg, hogy az ülés tárgya kizárólag a székház építő és ötös bizottságoknak a megyei székházat érdeklő javaslata leend.

Veszprém, 1886. évi julius hó 3-án.

Véghely De\ső,

kin tanácsos, «alispán.-------■----------- Veszprémmegye központi választmányától.

Pó

t-hirdetmény.

Veszprémmegye központi választmányának folyó évi junius hó 26-án kelt 7/886. számú határozata s az annak kapcsán kibocsátott hirdetmény az 1874-ik évi XXXIII. t.-cz. 53. §-a rendelkezéséhez képest oda módosítatik, hogy az országgyűlés: képviselőválasztók névjegyzékei folyó évi julius hó 15-ig hagyandók közszemlére kitéve s az esetleges kiigazítási kérvények ezen időhatárig elfogadhatók, továbbá hogy az ezekre tett észrevételek

beadására a határidő folyó évi julius hó

16-tól 25-ig állapittatik meg.

Kelt Veszprémben a megyei központi választmánynak 1886. évi julius hó 8-án tartott üléséből.

Klet'yár Ferenci, Kolo{sváry József,

közp. vál. h. jegyző. közp. vál. k. elnök.

A kolera járvány ellen.

Fiúméból jelenti a távirat, hogy azon vészes vendég, mely majdnem évenkint szedi áldozatait az emberiségből, újra megjelent s a magyar tenger partján már is számos család siratja pestises lehelletét.

A magyar tengert Írtam s ez nagyon is közeliinkben fekszik, — a járvány pedig gyorsan terjed s nekünk égetőn szükséges mindama óvóintézkedéseket haladéktalanul megtenni, melyekre az önszeretet s a humanitás a kygienia érdekében kényszerít.

E járvány a fertó'zés által terjed; ez történhetik a miazmák által, melyek részint a szerves anyagok bomlási termékeiben keletkeznek, részint egy már fertőzött helyről inficziált egyedek által behurczoltatnak s terjesztetnek.

Ellene csak prophylaxis — elővigyázat — által küzdhetünk; azaz törekednünk kell minden módon, hogy a köztisztaságot a legvégső fokig megtartsuk, másodszor, hogy a már inficziált környék lakosságával, sőt málháikkal se érintkezzünk.

Az utóbbiról kellőleg gondoskodik a napokban kiadott alispáni, illetve miniszteri rendelet, nekünk csak az elsőről kell gondoskodnunk.

A városnak kötelessége, hogy polgárai érdekében a köztisztaságról, a polgároké, bogy családjaik s önmaguk érdekében az otthon tisztaságáról gondoskodjanak.

Nem ajánlhatjuk tehát eléggé a város rendőr- kapitányának az utczák reudszeres tisztittatását, a kellő öntözést, a húsnak s a vágóhídnak, nem- külőmben a piaczi termékeknek, különösen a gyümölcsnek szigorú megvizsgálását, a nyilvános helyek fertőztelenítését és végül a rendőrorvos urnák a gyanús megbetegedések azonnali bejelentését s a városon kívüli hullaházak berendezését.

Minden polgár pedig kötelességének ismerje házát a legtisztábban tartani s kivált a pecze- gödrök fertőztelenítését napjában legalább kétszer eszközölni.

Ha mindezen intézkedésekhez még önmagunk is a hygienia szabályai szerint élünk, tehát mértékkel táplálkozunk s óvatosan kerüljük különösen a bélhurutba eshetés minden lehetőségét, úgy majdnem bizonynyal állíthatom, hogy városunk meg 1 lesz kiméivé e pusztító betegség járványszerű fellépésétől.

Mert városunk fekvése s különösen talaja elég kedvelő arra, hogv fertőző betegségek fészkévé ne váljon, s ha válik is — mit, sajnos, városi

r.

V „Veszprém“ tárezája.

Mikor isten ....

Mikor isten a siépséget os\tá,

Reád gondolt mindenek felett,

Terád s\0rta mind a két keiével — Mije csak volt — a siépségeket.

Szépségednek feselő virága Kis síivedben vágyakat teremt,

De ne adj a vágyak csábsiavára,

Csak sieresd a boldogabb jelent.

Ifjúságod nyíló tavasiában Ne kívánd a pergelő nyarat:

A hol élsi, a kedves kis magányért Cserében a nagy világ mit ad ?

Látod, én rég bolygok a világban, Ismerem jól: fényes és hideg, Elvakítja s{ép siemed világát, Megfagyasija ére\ő sjved.

MASERTHIM.

Hogyan ábrándúlt ki Amália.

Irta: Balázs Sándor.

Midőn Amália kisasszony regényének elbeszélésére vállalkozom, rendkívül merész doigot cselekszem.

Őszintén megvallom, hogy nem igen tudom indokolni a meggondolatlan szeles leányka gyors elhatározását, melylyel regényét bevégzi, illetőleg erőszakosan ketté töri, s attól tartok, hogy a kritikus urak (ha ugyan érdemesnek tartandják e beszélykével foglalkozni) ezért ugyancsak lenézőleg fognak rólam beszélni.

De van valami vigasztalásom is, s tulajdonképen ebből merítek bátorságot rá, hogy elbeszéljem első regényét annak a szép szőke kisasszonynak, ki, a midőn a kiállítás megnyitása napján a műcsarnokba lépett, több bámulóra talált, mint Pozner Károly lovag kirakatai, pedig azok is szépek ám.

S ez a vigasztalás nem egyéb, mint hogy olvasóim, illetve olvasónőim közűi akadni fog nem * egy. a rae? fogja, érteni e bájos fiatal leányka szeszélyét, s igazat fog adni neki is, s nekem is, s ez a fődolog. Mit törődöm én a fakó kritikusokkal csak olvasónöim legyenek a pártomon!

— Ki ez a gyönyörű teremtés! — Kérdé közelemben egy úr egy másik úrtól, a ki mellette állott, s a ki, mint később tapasztaltam, rendkívül széles ismeretséggel birt, s mint a francziák szokták mondani, ismerte az egész világot.

— Erdősy Amália Közép-Kőrösről. Tizennyolcz éves és kétezer hold földje lesz apja halála után, ez pedig már nem lehet igen nagyon messze, mert az öreg úr már hatvanöt éves s erősen kifejlett asztma- bántalmakban szenved.

Valóban szép leány volt. Nagy kék szemeiben az egész csillagos ég benne volt összes napjaival, holdjaival és minden ragyogó és fényes csillagaival.

Gyönyörű szemöldive a szivárvány volt. Orra Görögországra, de nem ám a mostanira, hanem a régire Hellászra; arczának tejben úszó rózsája Anatólia kertjeire, szép súgár termete a pálmáiban kevély Arabiára emlékeztetett. De a szája, az az elbűvölő édes mosolygása, s az a pajkos eperajk, az magyar volt.

A tekintet, ha rátévedt, rajta feledte magát s a szívben áhitatos hódolatot ébresztett. Nem is nézett az egyebet, a ki egyszer meglátta, pedig királyt, királyfit, királykisasszonyt és mindenféle rendű és rangú herczegeket nézhetett volna. De e mellett a fiatal igéző arcz, ez istennői méltóságos termet mellett elhomályosodott minden más pompa és minden más fényesség.

De a fiafal leány mit se tudott a hatásról, melyet ébresztett, észre se vette a bámuló tekinteteket, pedig szemei f%készőleg vizsgálták a tömeget és pedig oly érdeklőleg és kutatva, hogy azonnal el lehetett találni, hogy keres és vár valakit.

Vajon ki lehet az a boldog? Ezt kérdezte minden ember s ezt kérdeztem én is magamban.

Egyszerre a fiatal leánynak arczán az örömnek egy fényes sugara suhant át, s napernyőjével egy bizonyos irányban integetni kezdett. A kik közelében voltunk, szemeinkkel öukénytelenül követtük ez irányt, s egy fiatal embert pillantottunk meg, ki egész erejével igyekezett áttörni magát a tömegen, hogy közelébe juthasson.

— Ki lehet ez a fiatal ember? — kérdé az

előbbeni kiváncsi úr barátjától, a ki ezt az egész világot ismerte.

— Szeles ur, aradi földbirtokos és iró — feleié a mindent tudó — azt beszélik, hogy jegyese a szép gyermeknek.

E közben a fiatal embernek sikerült átfúrnia magát a tömegen s megszoríthatnia egy eléje nyújtott bájos kis kezet, mely oly parányi volt, hogy nem hiszem, hogy minden keztyűs kirakatban találni lehetne ráillő kis keztyfíket.

A mindent tudó úr ez esetben úgy látszik, nagyon jól volt értesülve, mert mind a férfi, mind a fiatal leány arczán oly boldogság volt kifejezve, mely mindjárt elárulta, hogy csakugyan szeretik egymást. Figyelmük, érdeklődésük, tekinteteik mind csak egymásra voltak irányozva, s alig hiszem, hogy a körülöttük lefolyt ünnepélyességekből láttak, s a zengzetes szónoklatokból hallottak volna valamit.

Gyönyörködve néztem őket mindaddig, míg a hullámzó sokaság elsodorta őket látkörömből. A boldogság édes, de ritka látvány.

Néhány nap múlva csakugyan olvastam is egy jól értesült lap himenhirei közt, hogy Szeles ur eljegyezte maganak a bájos és gazdag Erdősy Amália kisasszonyt Közép-Kőrösről.

És meg is áldottam őket gondolatomban. Egymáshoz illő párnak látszottak. Mindkettő fiatal, gazdag, szeretik egymást. Ugyan mi állhatna útjában boldogságuknak!

Természetesen csak a külsőségekről Ítéltem, mert közelebbről egyiket sincs szerencsém ismerni.

Azouban valami akadálya mégis támadt boldogságuknak. Egy gonosz démon még is közéjük furakodott. mert a