Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-05-30 / 22. szám
fi m l j fi m I WK i -. * xMk l%rf| ■.fy ^ií p-^> \jg tc0üé it m jf % :: ^ közönség gyakran jőizűeket nevetett, S^inai is ögyes csárdásgazda volt a * Hólyagosban.* Kedden, f. hó 25-én, Breznai cAnna jutalomjátékául Dóczi „Utolsó szerelem“ czimű történeti vígjátéka került színre. Breznai Anna ez alkalommal is fényes bizonyítékát adá drámai művészetének s a szerelemben való küzdelmet nagy hatással tudta érvényesíteni. Tapsot bőven aratott s midőn a színpadra lépett, egy gyönyörű rózsacsokrot nyújtottak át neki. Toilette-jei, különösen az ó-kori olasz harczi jelmez s a fess apród kostüm valóban pazar fényüek voltak. — Törökné, a büszke és később a szerelmes Drugeth Máriát sok hévvel játszotta, Lat\kó cAranka pedig kedves apród volt. Megemlítem még fDitróit (Cecco), ki a szenvedélyes olaszt egész természethüséggel adta, Bre\nai- nét (Erzsébet királyné), Hevesi G.-t (Lajos király) és ‘Bre^nait (Carrara Ferencz), kik szép szerepeiket teljes odaadással játszották. Közönség középszámmal volt az előadáson. Szerdán, f. hó 26-án, két egyfelvonásos darab került színre s mondhatom, ez előadás egyike volt a legélvezetesebbeknek. Első volt: „CA miniszter előszobájában“ czimű kis dramolette, melyben ‘Ditrói (Knabe Farkas Jeremiás) a szó szoros értelmében remekelt. Oly élethűséggel adta a remény- teljes s reményeiben részben megcsalatott díjnokot, hogy azt nálánál csak kevés színész alakíthatja jobban. Felvonás után szűnni nem akaró taps jutalmazta kitűnő játékát. A többi szerepek mellékesek voltak. — Ezt követte: „Szerelmi varázsital", operette egy felvonásban; — ebben Hatvaniné gyönyörködtető a közönséget kedves énekével, melyben szép sikerrel támogatta Hunfi (Péter), kivel csinos duetteket énekelt. Breznai (Karczosi) páratlanul alakította a borbélyt s gyakran megkaczag- tatta a közönséget. Bogár diné szokott módon remekelt s ismert főkötőjével hálás közönséget tudott kis szerepére találni. — Ez volt az utolsó bérletelőadás, melyen közönség szép számmal volt jelen. Csütörtökön, f. hó 27-én, Dumas Sándor világhírű színművét „*Z)emse*-et adták, Lac\kó Aranká-\al a czimszerepben, melyet bámulatos sikerrel tudott érvényre juttatni. Laczkó Aranka, mintegy átérezve szerepének nehéz és kényes, de magasztos hivatását, oly meggyőző odaadással játszott, hogy a darab összes szereplői közűi kimagaslott, 8 valóban művészi játékát az elég nagyszámú közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta *Breznai Anna (Mártba) rokonszenves szerepét sok kedvességgel, — lörökné (De Thauzettene) pedig ellenszenves szerepét ritka ügyességgel játszotta. Breznai páratlan Brissot papa volt. A közönség teljes megelégedéssel hagyta el az előadást. Szombaton, az „Eleven ördögöt“ adták Hatvaniné jutalomjátékául, ma vasárnap pedig ,A tót leány* czimű népszínművel búcsúzik el a társulat közönségünktől s innen a jövő héten ^Békés-Gyulára megy, hol az ottani színkörben fog játszani. Hihető hogy a társulat, mely oly kitűnő erőkből áll, ott a legjobb eredménnyel fog működni. Kisérje a vándor múzsát utaiban a szerencse isten- asszonya. Long-Fellow. CSARNOK. mm Egy kis „tere-fere.“ Ön tudja, szerkesztő uram, hogy én naponkint a világ összes lapjait elolvasom (! Szerk.) s így nem fog csodálkozni azon, a mit most önnek, s b. lapja kedves olvasóinak el- tere-forézek. A napokban kezembe akadt id. Forgó bácsinak „Serdülő lányok (backfischek) lapja“ czimű újsága, „szépirodalmi tracs-klacs hetilap a felsőbb osztályokba járó, vagy azokat sikerrel végzett kisasszonyok számára. Megjelen minden csütörtökön.“ De ezen még nincs is mit csodálkozni, hanem most figyeljen. Itt küldöm a lapból kimetszve, hogy lássa mennyire igazat mondok, azt a kis közleményt, mely oly hamar szemembe akadt. Ez pedig így szól: „Vidék. Veszprém, saját rendes külön tudósítónktól. — Tek. Szerkesztő úr ! Sietek önt értesíteni, hogy egyik barátném, az ön lapjának előfizetője, a napokban véletlenül egy nagy szerencsétlenségtől menekült meg. Ott voltunk nála uzsonnán, az Ella, Bella, Miczi, Riczi, Gizi, Mimi, Sári, Mari, Fáui és én. Gondolhatja, hogy a kis barátnőm, nevezzük Ámelinának, jó uzsonnát készített számunkra s így ennek készítése közben sokat forgolódott a „speizban“ is s a mint abból egyszer kilép s az ajtót beteszi, háta mögött leszakadt a „speiz“ plafondja. Képzelheti a nagy zuhanás után ijedelmünket s azután végtelen örömünket, mikor a mi kedves Amelinánkat ismét elevenen megölelhettük. Az uzsonna persze megbukott, hanem csemete-kalapjaink épségben maradtak. Mert tetszik tndni, nekünk egyenlő, olyan matrózkalap formájú szalmakalapjaink vannak, melyek nekünk olyan jól állanak. Igen, ezt egy olyan fiatal ember mondta, a ki ért hozzá, — azután nem tudom miért, elnevezte csemete-kalapoknak. Maradtam tok. szerkesztő úrnak —a.“ Nos, uram, ha ön még tiz évig szerkesztő akar maradni, a mit nem kétlek, igyekezzék ilyen herczig kacsóju munkatársakat szerezni, mert különben megbukik az újságunk. Az egész dolgot pedig azért hoztam fel, mert az a kis kacsóju levelező alighanem a „bébék“ egyik kedves alakja lesz. Színház, — gőzfürdő. Két különböző értelmű szó, mégis nálunk most egy fogalom. Ott ülünk esténkint 24 — 26°R hőségben s egymást ámítjuk, hogy mily jól mulatunk. A kik pedig künn a szabadban sétaközben azt a kellemes májusi esti levegőt élvezhetik, — kaczagnak rajtunk. Pedig reudesen társadalmi életünk haute-creme-je van a színházban együtt, — annyi kedves nő, a fiatalság nagy része, csupa ismerős és jó barát, csevegve s nevetve törli homlokáról az izzadság gyöngyöző cseppjeit. Felvonás közt felállva szemlélik a publikumot, mert ez is érdekes, különösen, ha a nem szereplő színésznők is ott díszelegnek a zártszékeken. így azután megláthatják a színpadon kívül is azokat, kik a színpadról oly sok élvezetben részesítették őket. Felváltva ott ülnek : Kissné H. Mari, a kitűnő népszínmű primadonna, ismert igéző mosolyával ajaltán, Breznay Anna, a kiváló drámai hősnő, ragyogó szép szemeivel, Latzkó Aranka, Bzokott mélabus tekintetével, Czernin Mariska, a kis uaiva, szerényen, mert ő is gyöngélkedő és Hatvaniné, a kedvelt operette énekesnő, — s társalognak, nevetnek, akár más halandó. Legjobban irigylem Kissné irigylendő jó sorsát. Hogy egyik-másik urfi szive lángra lobbanik, ha szemeik véletlen találkoznak, azt nagyon értem, még az is megmagyarázható, ha egyes öreg uracskák gyönyörrel legeltetik szemöket a kedves arczon, sőt még szivük is felmelegszik a gyenge tavaszi napsugár hősége alatt, hanem — s ez az a miért Kissnét legjobban irigylem — hogy az asszonyok, sőt a kis lányok is egész nyiltan, saját úri fülem hallatára folyton azt rebesgetik: „Jaj be herczig ez a Kissné“ ! „Jaj be csinos!“ Jaj be aranyos!“ „Megenni való!“ „Egész szerelmes vagyok beléje !“ stb., — ezt, mondom, csakugyan nem értem. Hol vagy szerelmi báj-ital ? hogy a mi leányaink másokat is szeressenek! — Hogy pedig a képlet annál szebb legyen, mellettük, vagy még érdekesebben, a hátuk mögött derék gentrynk egy-egy ismert alakja foglal helyet és — hódít. Hátul van a karzat, oly specziáiitás, minővel kevés színház dicsekedhetik. Ez egy rekesz, minőkbe falu helyen a libákat, vagy bárányokat szokták elcsukni. Hanem azért békésen megfér egymás mellett mesterlegény, napszámos, szolgáló, no meg suszterinas, a ki, hogy kényelmesebben élvezhessen, sokszor a kályha tetejéről szemléli az előadást. — És hogy az élvezet teljes legyen, az elmaradhatatlan „mandolettis“ is ott lábatlankodik a székek között. Ilyen volt tehát a mi színházunk, mely télen tagadhatatlanul sokkal, de sokkal többet ért volna. Mikor az előadásnak vége, az ember fülig kénytelen magát betakarni, bepólyázni, nehogy kimenet a „Korona“ ismert légvonata által komoly betegséget szerezzen magának. De vacsorálni is kell 1 Nézzünk be a mi páratlan hirü „Korona“ szállónk díszes éttermébe, melyben a helyi püspökség magas kegye folytán a jó „Raszl Vetter“ basásko- dik évek hosszú során át teljesen a maga kénye-kedve szerint. Benyitottam bátran az ajtót, — de uram teremtöm ! étterem helyett mit látok ? Egy kis bolthajtás által mintegy kétfelé választott nagyobb, de meglehetős alacsony szobát, melyben, akár egy falusi csárdában, két rozoga petróleumlámpa, — az asztalokon pedig itt-ott egy, valami utazótól visszamaradt hüvelknyi hosszúságú milly-gyertya igyekszik egy enyhe fénysugárt keresztül bocsájtani azon a bűzös és ég tudja miféle baczillusokkal telített levegőn, mely az embert, de különösen egy nőt hirtelen belépéskor majdnem ájulásra készteti. Nagy nehezen beleéli magát az ember sajnálatraméltó helyzetébe és enni, inni akar. A pinczér hoz három deczi bort, ára csak rongyos tizenöt krajczár, tehát egy liter 50 kr. Hanem szegény vendég, ha azt hiszed, hogy Veszprémben, melynek páratlan bortermelő vidéke van, ötven krajczáros bort élvezettel fogsz inni, — nagyon csalódok Savanyú az, egy kis mellék ize is van, szóval mindenféle tulajdonsága meg van, csak jó nincs. Azután enni! A sors, vagy a szakácsné és ételhordó pinczér kiváló kegyéről beszélhet az, a ki jó ételt is kap; — no de hát ilyenkor azután nem is sajnálja az ember a pénzét, hanem annál inbább, ha, mint rendszerint, rosszból jut neki, inert bizony azok az ételek is fene drágák. És most a nyájas olvasó talán kiváncsi, hogy mit szól mind ehhez a mi derék öreg „Raszl Vetterünk“. Ám megmondom. — Ha valaki azzal jön eléje, hogy nem jó az étel, azt válaszolja, hogy „mit pánom én, peszéljen a szolcácsnéfal“ — ha a bort szidják, azt mondja : „ne m muszáj inni, ily on viz.“ Ha pedig az újsággal ijeszti valami vakmerőbb, hátracsapja a sapkáját s azt feleli: „Mein’t wegen, das is’ mir Wurst!“ Ilyen jó ur kezeire vannak bízva Veszprémben az idegenek. De szeretnek is ide jönni, akár egy foghuzó orvoshoz ! De azért a „Raszl Vetter“ egy igen gemüthlich polgár és hazafi. Ide jönnek a mi színészeink s az öreg nem ad nekik sem szobát — még ha előre fizetik is, sem enni-inní, a teremért pedig fizettet magának minden előadás után 10 irtot, de akkor is rájuk zárja a színpad mögötti kis ajtót, nehogy ott valaki a 10 írtért még friss levegőt is szívjon. Mit neki magyar komédiás rebellen ! Tudom, hogy e mostani kis dicséretre is egy nagyot fog nevetni s igy nem érhet az a szemrehányás, hogy boszantani akartam őt, — mert ilyesminek ő csak örül. Pétben voltam a héten két elegáns növel. A kies hely megszemlélése után leültünk uzsonálni. Jön egy ugri- füles pinczér, kérdem mit lehet uzsonálni ? — Kérem szalonnát, sajtot, — a két nő mosolyog, de én tovább nem hallgathattam s mérgemben azt kérdém : kvárgli van-e ? Egész komolyan azt mondja az ügyetlen : azonnal megnézem kérem, ón meg utána szóltam, hogy küldjön nálánál okosabb embert. Jött is a főpinczér, kitől azt kérdém, van-e jeges kávé. A felelet : nincsen kérem, hanem mindjárt csinálunk. Oh te áldott butaság ! hát neked most Péth a föfészked ? Minő máskép volt az ott, midőn még a derék Pfuhl volt a vendéglős. — Kiváncsi vagyok, hogyan lesz ez az idén Ai- mádiban. A városi magisztrátus kimondta a statáriumot az ebek ártatlan fejére, csakis 4 frt ebadó lefizetése mellett hajlandó megkegyelmezni. Egy szép hölgy kéri tőlem felvilágosítást ez ügyben a minap, lévén ő nagyságának egy takaros ölebecskéje. Természetesen azt tanácsoltam, hogy ne fizessen, mert akkora mérvű udvariatlanságot csak nem követhet el egy férfiakból álló magisztrátus, hogy szép hölgyeket kutya-adóért exequáltasson. Figaró. A LEGJOBB 5 36-26 KÖZGAZDASÁG. A gyümölcsfák zöld metszése. A gyümölcsfák nyári zöld metszését, a midőn azoknak még meg nem fásult zöld hajtásait csípjük, vagy metszük vissza, rósz magyarsággal pin- czirozásnak is nevezik a franczia pincement szó után. A zöld metszést a nedvkeringés első időszaka alatt végezzük azon hajtásokon, a melyek igen erősen fára indulnak. Czélja az erős növésű hajtások növekedését megakadályozni s ezáltal a nedvkeringést a gyengébben növő részekbe visszaszorítani, másrészt pedig a kellő helyekben tartalék- vagy pótlékhajtásokat nyerni. E műveletnél hármat akarunk elérni, u. m.: 1. A fa összes hajtásait egyensúlyba hozzuk, hogy egy se menjen túl a másikon s egyik erős hajtás se élősködjék a szomszéd hajtásoktól elrabolt tápnedvekből, e végből a felső erősebben növő hajtásokon kezdjük meg a csipkedést s legutoljára hagyjuk az alantabb álló ágaknál. 2. A fahajtásokat a visszacsipés segélyével termőhajtásokká változtatjuk és 3. A már a hajtásokon levő gyümölcsöt szebbé s tökéletesebb fejlődésüvé tesszük. A pinczirozás tulajdonképen annyit jelentene, mint a zöld hajtás hegyét, végét lecsípni, mi rendesen hüvelyk és mutatóujjunkon fölnevelt erős körmeink segélyével könnyen eszközölhető. Ezen csipkedés a tenyészet állapota szerint májusban előbb vagy utóbb történik. Az idén pl. most van az ideje, mert a természet jó két héttel megkésett s az alma valamint a körtehajtások még alig fejlődtek 10—15 cm. hosszúságra. A csipkedésnél a hajtások végein a növekedés hirtelen megakad s a tenyészet csakis 10—15 nap múlva fog ismét megindulni, mig ez azonban megesik, azalatt a nedvkeringés visszaszorul a hajtás alsó rügyeihez, valamint a fa összes alsóbb részeibe s azon gyönge hajtások, melyek a csipkedés előtt nem bírtak boldogulni, alig fejlődtek valamit, most e metszés folytán tevékenyebb életműködést mutatnak, erősebben nőnek s igyekeznek az erősebb hajtásokat hosszúságban elérni. Gula-alaku fáknál a felső hajtások mindig erősebben nőnek, mint az alsók s így a gúla aligha lehetne alul háromszor szélesebb, mint felül, ha a Veszprémben, 1886 Nyomatott a laptulajdonos Krausz Armin Fia könyvnyomdájában. májusi metszés rajtuk nem hajtatnék végre, de épen azáltal, hogy az erősebben növő felső hajtások májusban visszacsipetnek, az alsók pedig nem — ezáltal az alsók utolérik a felsőket. Így van ez több egyébb faalakoknál is, a melyeknek alul szelesebbeknek kell lenniök, mint felül. Két-három hét alatt a visszacsipett hajtások végein 1—2 uj hajtás keletkezik, a melyek, ha ismét erősen nőnének, még egyszer visszacsiphetok. Ezen második visszacsipést azonban mindig kellő körültekintéssel tegyük, úgy, hogy a második visz- szacsipés folytán előálló harmadik hajtásnak még őszig elegendő ideje legyen a kiérésre, ha erre klimatikus viszonyainknál fogva kilátás nincsen, a második pinczirozást hagyjuk el egészen; lesz még elég módunk a hajtások erős növésének korlátozásában, a melyekről júniushavi rovatunkban fogunk szólani. A pinczirozás tehát igen hathatós eszköz a gyümölcsész kezében arra, hogy vele a fa idomát, a fa nedvkeringésének egyensúlyát, a nedveknek az ágakba történendő egyenletes eloszlását, a faalakok karjainak szimetriáját megállapíthassuk. Az őszi baraczkfánál a májusi zöld metszés alkalmával gyakran egyes hajtásokat egészen el is kell tőből távolítanuuk s erre a czélra már finom« keskeny pengéjű kést szoktunk használni. Ezen eltávolítás ott szükséges, hol egy ponton több hajtásunk van egynél. — Itt egy szép hajtás meghagyása után a többit ezen pontról tőből lemet- szük, hogy a meghagyott egyetlen hajtás kellő fejlődése ez által biztosíttassák. Eltávolíttatnak továbbá a redély-őszi-baraczkfákról azon hajtások is, a melyek a redélyzettől előre vagy hátra, _ a redély léczeihez íráuyulvák s igy nélkülözhetők. Kimetszhetők azon hajtások is, a melyek termésüket elrúgták s tartalékul nem szükségesek; ha tartalékul szükségünk lenne reájuk ez esetben alul a tövüknél levő két szemre viszza metszendők. — Végül mindazon hajtások leszedhetők, melyek a győkérnyakról, a vastagabb vázágakról előjönnek, valamint mindazon visszhajtások is, melyek tartalékul valahová nem használhatók el. Az őszibaraczk hajtásának kimetszése akkor történik, mikor a hajtások 4—5 cm. hosszúsággal bírnak és ne messük ki egy baraczkfán az összes felesleges hajtásokat egyszerre, hanem lassankint és pedig először a fa egyik felén levő ágain szedjük ki a felesleges hajtások telét, azután 2—3 nap múlva az egyik részről a felesleges hajtás másik felét és igy tovább, nehogy a fa nedvkeringésében hirtelen zavar támadjon s a fa fodrosodás vagy mézgásodásnak essék áldozatul. A hajtások kimetszésének mindig 8 — 14 nappal előbb kell történnie, mint a pinczirozásnak, ez utóbbi idejét, mint már említők a vegetáczió állapota határozza meg. Közönséges magas és félmagas törzsű gyümölcsfáknál, továbbá a szilva- és csereszuyeféléknél a májusi zöld metszésre nincs szükség, a törpefáknál csak akkor, ha erős hajtás miatt nem indulnának termőre vagy ha egyes erősebb hajtások a fa alapját s jövő termékenységét fenyegetnék, mindazonáltal mé«* a magas törz3Ü alma- és körtefáknál jó hasznát vehetjük e műfogásnak ha valamely fa igen erősen fára hajt s terméketlenségenek oka abban fekszik. A redély-őszi-baraczkfánál s az alakfáknál e metszés fölötte szükséges s úgyszólván elmaradhatlan. Igen fontos felfedezés még a levelek pinczi- rozása is, májift hó elejével és gyakran későbben is A fiatal hajtáson ugyanis, a közepétől kezdve végéig minden 2—3-ik levél kinyiratik, a hajtás alján levő első levél ellenben érintetlenül hagyatik, hogy a nedvek szívását s átalakítását erélyesen végezhesse. Ez müfogás által számos gyüraölcsrügy fog képződni az ily részben levelezett hajtáson, igy sok fát voltak képesek termésre kényszeríteni. Szerlcesztói üzenetelr. K. Gy. B.-Füred. — Üdvözlet. — K. k. — Száp versed valóban dicséretet érdemel. íme vedd. G .......88y 6. —Po nrquoi froncez-vous le sourcil? Étes-vous en colere l Je crois, que non. Tout á vous. - Dr. Bi. - A kórt lapokat ma postára adtuk. A küldeményért köszönet Jó mulatást. — Fecsegő. - Üdvözöljük! — Több kéziratról a jövő számban. Felelős szerkesztő: hecedEs János. Laptulajdonos és kiadó: KRAUSZ ARMIN FIA. NYILTTÉR.*) Te$ti szervezetünk titkai. A vér egész éven át folyvást használhatatlan anyagokat választ ki, a melyek, ha idejében nem távolíttatnak el testünkbó'l, különféle súlyos betegségeket okozhatnak. Tavaszkor és őszszel van az arra való idő, hogy az év folytán testünkben lerakódott fölösleges és az egyes szervek működését akadályozó anyagokat s nedveket (epe és nyálkai egy szabályszerű, a teBtet nem rongáló, tisztító gyógymóddal eltávolítsuk s ez által más súlyos bajoknak elejét vegyük. Nemcsak azoknak, a kik emésztési zavarokban, székrekedésben, kólikában, bőrkiütésekben, vértolulásokban, szédülésben, a tagok elzsibbadásá- ban, hystoriában, aranyérben, gyomor-, máj-, bél, stb. bajokban szenvednek, — hanem az egészségeseknek, vagyis a magokat egészségeseknek tartóknak épúgy sürgősen ajánlanunk kell, hogy azt a drága piros óletnedvet, a mely ereinkben kering, igyekezzenek a maga teljes tisztaságában és működésének erejében, czélszerü és óvatos gyógymóddal föntartani. Erre nézve mint legjelesebb gyógyszert, a Brandt R. gyógyszerész féle svájczi labdacsokat, a melyeket legtekintélyesebb orvosaink is, úgy kitűnő hatásuk, mint teljesen ártalmatlan voltuknál fogva melegen ajánljuk. Kaphatók a gyógyszertárakban, 70 kr. egy dobozzal. Megfigyelendő, hogy a dobozon rajta van-e czégjegyiil : egy fehérkereszt vörös mezőben s Brandt R. névaláírása. 65 7-4 *) E rovat alatt közlöttért nem vállal felelősséget a Szerk. üüüüüüiiSíiiüiüüiisiimiüüüiüii» Hirdetés. Fehérmegyébe kebelezett Füle községben a főtisztelendő veszprémi káptalan tulajdonát képező italmérési jog, a vele kapcsolatos lakház, istálló, félszer, mészárszék, jégveremmel, mégis 36 (1200 □ öles) hold szántóföld és egy szürüs kerttel együtt a folyó évi október 24-tői kezdve három évre haszonbérbe kiadó. Bérleni szándékozók jelentkezzenek Veszprémben a Jószág felügyelő hivatalban, hol bővebb utasítás nyerhető és a feltételek is megtudhatók. Veszprémben, 1886. május 25. Nagy Károly, 89. 3—1. jószágfelügyelő. P 1 1 1 1 I 1 P 1 CIGARETTE-PAPIR A VALÓDI LE HOUBLON franczia gyártmány Cawley és Henry párisi czégtől. Utánzásoktól óvakodjunk 1 "3H2 Ezen papírt leginkább ajánlják : Dr. J. J. Bohl, Dr. fl. Ludwig és Dr. Ft. Lippmann a vegyészet tanárai a bécsi egyetemen, és pedig épúgy kitűnő minősége mint absolut tisztasága miatt, a mivel semmiféle az egészségnek ártó anyaggal nincs keverve. —-« sq a H0-8IMILB dbl'Atiquetth 17. rue Béringír, á PARIS Óvás. Kzonnel figyelmeztetjük a t fogyasztó közönséget, hogy elismert jeles gyártmányaink, úgymint : hollandi rozspiUinka, Curasao, Créiue do Cacao, Crérac de Vanille, különösen azonban az általunk legelőbb áruba bocsátott CocajIn.-Sect e^yre-másra liainisíttatnak, minélfogva kénytelenek vagyunk felszólalni, hogy a t. vevők a palaczkon alkalmazott s hatóságilag bejegyzett védjegyünkre ügyelni szíveskedjenek. A mi Cocain-Sectiink, mely Dr. Ludwig egye- tomi tanár ós a bécsi „Allgemeines Krankenhaus“ elet- és boncztani osztályához tartozó vegyészeti laboratórium főnöke által vegyelmeztetett ós elismertetett, kiválóan kollemes ízű, élénkítő hatású, és hosszabb használat után az emésztési zavarok ós bélgyengesóg teljes megszűnését eredményezi. Egy eredeti palaczk ára I frt 20 kr. «r-*- Likőrjeink a birodalom minden jobb fűszer- és csemege-kereskedésében, czukrdszatok és kávéházakban kaphatók. Arasterdami likőrgyár közkereseti társulat székhelye : Mödlingben, Bécs mellett. Raktárak : Veszprémben : Schwarz Ignácz, B.-FÜre- aen : Koller Károly úrak füszor-Uzletébon. 83 3 -3 '! ' >. ' ! • -> > h
