Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-06-06 / 23. szám

évfolyam.

isse.

33-ik szám.

Veszprém, junius

Megjelenik e lap a

„HIVATALOS ÉBTESITŐ“-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben ktt- fönlap adatik ki. — Előfizetési áj> mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések Íjjá; egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.: minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s

reclamátió.

VESZPRÉM

közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Hagánvltáknak » szemé- lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem utcza 872. ez. a.

Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

I

Mi teszi tönkre az iparost?

Nem jogi fejtegetésekbe akarunk ezúttal bocsájtkozni, egyedül a kisiparosok mindinkább nyomasztóbbá váló helyzete, s az e miatt napról-napra szaporodó panaszok indítanak bennünket arra, hogy kis iparunk érdekében szót emeljünk. Nem jajveszékelni akarunk a válságos helyzet fölött s a kedélyeket fölizgatni, elkeseríteni, hanem a baj kútíorrását akarjuk megmutatni, és annak orvoslására irányt jelölni.

Mióta az új ipartörvény 1884. május

18-án szentesítést nyert, azóta mint egy láthatatlan betegség sorvasztja az 50. §. a kisipart, bár látszólag a szabad ipar áldásthozó védangyalaként szerepel. „Minden iparosnak joga van, úgy saját, mint mások készítményeit nemcsak lakhelyén, hanem a{on kívül a\ ország bármely helyén tartott országos vásárokon, akár személyesen, akár megbízottjai által eladatni, továbbá jogában áll azokra bárhol és bármikor, minták előmutatásával is, megrendeléseket gyűjteni vagy gyűjietni, megrendelt munkát teljesíteni, vagy munkásai által teljesíttetni.u így szól ez az ártatlan, mégis hatásában kiszámíthatatlan károkat okozott §.

Eszünkbe juttatja e szakasz a régi példabeszédet: „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból,“ mert szabad tért nyit nemcsak a honi, de a mi legtöbb baj, a külföldi iparnak is, hogy hazánk bármely vidékének iparát házalásával, tolakodásával és szédelgéseivel megmételyezze. Még fél év sem múlt el az új ipartörvény életbe lépte után, már is síírüen érkeztek a kérdések és felszólamlások ezen §. helyes értelmezése végett a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Ott azonban a bajt nem ítélték meg kellően, vagy csak az átmenet nehézségeinek tudták be: tény az, hogy a felszólamlások a törvény alapján eluta- aítattak, a kérdésekre pedig azt válaszolták, hogy e törvényczikk, alkalmazkodás végett, a legtágabb értelemben veendő, magyarázandó.

A reklamácziók elhallgattak, a nagy- és képzettebb iparos igyekezett magát ezen nem annvira szabad verseny, mint szabad szédelgés ellen óvni, a szegény kisiparos

A „Veszprém“ tárczája.

Emlékül.

A szív kincstárát megrabolva, Emlékeinket elsodorva,

Elröppen a futó idő,

A soha vissza nem jövő.

Szivemből is sokat kitépett,

Dicső reményt, dicsőbb emléket, Egészen puszta lett szivem,

Viráglalan, örömtelen.

Miként ha sivatagba járnék,

Alig nyíl benne egy virág még,

Csak egy virág, bús, elhagyott, Szomjazva égi harmatot.

Mely emlékednek nyílt szivemben,

Oh, e virágot nem felejtem,

Vihar, fagy ellen elfödöm.

Szemem könnyével öntözöm.

MASERTHIM.

Pénz és szerelem.

— Elbeszélés. —

Irta: Balázs Sándor.

Fehér Tamás negyven esztendős koráig ser- teskereskedő volt és jól megszedte magát. Ekkor lebonyolította üzleteit, pénzzé tette egész vagyonát, Vett magának egy két emeletes házat a Nádor-utpedig napról-napra kutatja, hogy miért is megy ő tönkre, holott a legtakarékosabban él ; dolgoznék ö szívesen, de nem kap — munkát! — Az országot pedig raj módjára ellepték a külföld kétes czégeinek utazói, mert most már szabad volt a vásár. Naponta lehetett olvasni a fővárosi lapokban, hogy: „Maison X. Y. képviselője Párisból megérkezett s nagy választékú újdonságai megtekinthetők ebben vagy abban a szállodában.“ A fővárosi közönség pedig sietett pénzével, honi iparunk rovására, a külföldieket gazdagítani, mert hiába, a mi párisi, vagy londoni újdonság, az közönségünkre rendkívül vonzó hatást gyakorol. Szegény honi ipar !

Legelső sorban szenvedett a kormány által oly nagy áldozatokkal támogatott diszmííiparunk, a női és férfi divatczikkek ipara, szóval luxus iparágaink. Közönségünk mennyit áldoz fényűzésre, azt jól tudjuk, de mily rosszul esik azt tudnunk, hogy ez áldozat nagy része külföldre vándorol ! Felesleges mindazon iparágakat elősorolnunk, melyek ily módon többé- kevésbé meg lettek támadva, átcsap ez már az iparról a kereskedelemre : ki ne ösmerué a külföldi gyarmatáru kereskedők 5 kilós küldeményekkel űzött szédelgéseit.

Honi iparosaink viselik az adók különféle nemeiben az állam súlyos terheit, a külföldiek pedig minden megadóztatás nélkül, mert még a behozatali vámot is a fogyasztó közönség viseli, aratnak busásan. Vájjon nem-e a pénzügyi tárcza károsít- tatik ez által ? mert ez üzletekre adó kivetve nincs, de alig is lehetne kivetni.

A fővárosi iparosok élelmesebbjei (?) és azok, kiknek amúgy is kétes existen- tiája a külföldi invasió folytán még válságosabbá vált, utánozták a jó (?) példát és elözönlötték vagy személyesen, vagy utazóik által a vidéki városokat. Idényről idényre elhalászszák a vidéki közönség java szükségletének szállítását s ezzel a vidéki iparos sarokba szorult, mert ő már nem utazhat sehova, amennyiben ugyan azon faniosu8 50. §. további bekezdései a hetivásárokat idegen iparosoknak látogatni tiltják. Tehát megvédi a nagyiparost és a falusiakat, hát a vidéki városok iparosai mit csináljanak ? Fizessék itt-ott a 35%—50°/0

czában, a többi pénzót elhelyezte az első hazai takarékpénztárban, berendezett magának saj'át házában egy kis garfon lakást és — hogy saját szavait használjam — elkezdett privatizálni.

Ismerősei, kik őt, mint vasszorgalmu, fárad- hatlan üzletembert ismerték, csak bámultak, midőn látták, hogy csakugyan semmittevéssel tölti napjait s még hozzá pénzzel nem törődő gavalléros életet kezd élni. Rendes helyet bérel a színházakban, eljár a bálokra, hangversenyekre s közvacsorákra s mindig a legutolsó divat szerint öltözködik.

Többen már azt tartották felőle, hogy negyven esztendős korában a helyett, hogy megjött volna az, esze, hát elment. Hogy a mit busz évi szorgalmatos munkássággal szerzett és gyűjtött magának, azt most könnyelműen el akarja pazarolni, hogy »végzett“ kereskedőnek készül s most annak az akadémiáját járja. Többen csak nevették, vagy pedig megvetőieg sajnálkoztak felette, de egy pár öregebb és komolyabb ismerőse melegebb részvétet érzett iránta s jóakaratulag figyelmeztette őt uj életmódjának lehető gyászos következményeire.

0 megköszönte a jó indulatot s azt felelte, hogy soha se búsuljanak rajta, tudja ő mit csinál.

Tudta is I Nem is volt ő bolond, hogy keservesen szerzett vagyonát könnyedén elpazarolja.

Igaz, hogy kényelmes, urias életet élt, de azért épen nem pazarolt.

Igaz, hogy néhány hónapig nem szaporította tőkéjét a takarékpénztári kamatoknál gyümölcsözőbb uton-módon, de még így nyert jövedelmét sem költötte el egészen. Felét sem költötte el, mert az igazat megvallva, felülment 300,000 forinton a tőke, mi a takarékpénztárban volt elhelyezve s ott volt még a háza jövedelme is, mely maga is szép össze- gecskére rúgott.

községi adópótlékokat és nézzék miként jár nyakukra a fővárosi iparos és kereskedő, mert ma már mindez lehetséges. Nemcsak a vidéki kereskedőt ingatják meg 5 kilós küldeményekkel, hanem a fővárosi bor, szesz, termény, gyapjú és mindenféle alkusz szabadon utazgatja be az ország minden vidékét, a termelőkkel előre csinálnak kötést, mindezt a megtelepült, ügyleteik után adót fizető vidéki alkuszok rovására.

Vázoljuk e szomorú képet tovább ? Elmondhatnánk még azt is, hogy a vidéki iparosnak vannak ám munkásai is, kik megtelepedve, családjukat kezük keresményéből tartják fent, de mivel munkaadójuknak forgalma megakad, ők önhibájukon kívül sanyarognak. Meg kell nézni a munkás-osztályt egy vidéki városban ; szomorú állapotuk oly képet nyújt, melyen önkénytelenül is meg kell ütköznünk. De ne bolygassuk a szocziális kérdéseket, áldjuk inkább a sorsot, hogy Lazánkat eddig e veszélytől megóvta.

E törvényczikk tehát nemcsak honi iparunk fejlődését gátolja, hanem az állami bevételeket is tetemesen csökkenti; nemcsak azért, mert a külföldről importált czikkek jövedelmi adót nem fizetnek, hanem mert a házalás által elnyomott vidéki iparos lassan bár, de biztosan a bukás szélére sodortatik, s bár neve nem fordul elő a mercantil lapok hasábjai között, az állam mégis minden egyes tönkrement iparosban egy, még pedig jó adóalanyt veszít.

Fennállása óta e törvény sok keserű tapasztalatokra szolgáltatott alkalmat, már is erősen mozognak az általa sújtott körök. A monarchia osztrák felében ugyanilyen nyomasztó viszony létezik s a linczi iparkamara volt az első, mely ezen állapotot behatóan tárgyalva, javaslatát a hozzá legközelebb eső pozsonyi iparkamarának küldötte meg pártolás végett. Ez lényegében már régóta foglalkozik a házalás kérdésével, de mivel a viszonyok nálunk mások, kívánatosnak mondotta ki az összes hazai iparkamarák együttes eljárását a czélbóf, hogy fellépésüknek sikere lenne s a megtelepült iparosok nyomasztó helyzetén végre segítve legyen. Mi tehát iparosaink érdekében vélünk felszólalni, midőn tolmácsoljuk, hogy lépjenek a cselekvés terére ; ne

Aztán meg nem egészen czéltalauul töltötte ő napjait, semmittevésben, hanem ellenkezőleg egy fontos, nagy czélja volt vele, melyet törik, sz,akad, minden áron el akart érni s melyet csak ily módon tartott elérhetőnek.

Hogy mi volt ez a nagy czél, azt ő nem kötötte senkinek az orrára, de mi tudjuk s mindjárt meg is mondjuk.

Meg akart házasodni.

De hát azért miért kellessék valakinek semmittevővé, naplopóvá válni? Kérdheti a gondolkozó olvasó.

Arra is meg tudok én az Ő nevében felelni.

A leány, a kit kiszemelt magának, a kibe fülig bele volt szerelmesedve, olyan regényes gondol- ko/.ásu, gőgös és nagyralátó teremtés volt, hogy soha életében nem ment volna egy sertáskereske dőkőz, készebb lett volna inkább aggszűznek maradni.

Fehér Tamás tudta ezt s bár józanabb gon- dolkozásu volt, hogysem eszébe jutott volna valaha nyereséges mesterségét szégyenelnie, még is lemondott róla.

Meglehet, hogy nem végkép, hanem csak ideiglenesen, de lemondott, hogy regényes gondol- kozásu leányok füleiben tetszetősebben hangzó rangot és czimet szerezzen magának.

Magányzó és háztulajdonos! Ez elég tetsze- tőnek látszott előtte s legkönnyebben is volt megszerezhető. Nem kellett hozzá diploma, qualifikáczió, kinevezés, csak pénz, az pedig volt. neki.

Aztán azt is tudta, hogy a leány sokkal műveltebb nálánál s nem akarta, hogy a felesége majd piruljon miatta, sem pedig hogy ő piruljon a felesége előtt, azért elhatározta, hogy mielőtt becsak pártoljuk az eszmét, hanem egy fel terjesztésben a soproni iparkamara utján, melyhez mi is tartozunk, igyekezzenek a törvényczikk módosítását kivívni. Ki tudja, hogy az eddig még háborítlanul űzött iparok már a legközelebbi jövőben e törvényczikk hatása folytán nem lesznek-e Bzinte megtámadva.

E módosítás bár nehéznek látszik, hitünk szerint nem keresztülvihetetlen, mert mérvadó helyen is be kell látni a jelen állapotok tarthatatlanságát. Buzgalom a hazai iparosok és iparkamarák részéről és minden nyerve lesz.

A külföldi házaló iparosokat hiába adóztatják meg, mert az adóját úgyis a fogyasztó közönségre hárítaná. Ellenben az 50. §. módosítása oly módon, hogy „iparczikkeire minden iparos bárhol minták után rendeléseket gyűjthet, de csak ismét eladóknál, nem pedig a közvetlen fogyasztó közönségnél“, ez lenne véleményünk szerint a mód, melylyel a jelen iparügyi viszonyokat ismét a rendes mederbe lehetne terelni. A vidéki közönség azon részének, melynek igényeit csak fővárosi iparczikk elégítheti ki, annak van módja ahhoz, hogy a fővárosi iparost felkeresse, vagy rendeletéit nála minták küldése után teljesíthesse.

Ha egyszer a vidéki kisiparos meg lesz mentve a házalástól, akkor nagyobb forgalma által önkényt fog azon igyekezni, hogy dúsabb raktár és ízlésesebb munka által a nagyobb igényeket is kielégítse. De mig vevője nincs hozzá, addig nem is tarthat oly finomabb czikkeket, melyekbe csak pénzét ölné, mert nem keresik nála.

Hisz8zük, hogy nem eredménytelenül szólaltunk fel. Reméljük, helybeli derék iparosaink nem fogják érdekeiket szem elől téveszteni, hanem együttes fellépés által igyekezni fognak városunk virágzó iparának létkérdését biztosítani.

Kisbirtokosok hitele.

A kisbirtokos élet- és gazdasági viszonyaiban főfontosságu a személyes hitel kérdése. Nemcsak azért, mert gyakran a kisbirtokos ingatlanai kicsinységüknél, csekély értéküknél fogva nem alkalmasak az intézetek által szigorúan előirt feltételű jelkopogtatna a háznál, hát kiműveli magát s megtanulja az úri magaviseletét.

Nem is töltötte tehát idejét semmittevéssel és naplopással, hanem ugyancsak hozzá látott önkiképzéséhez. Tanult vívni, tánczolni, lrancziául, tanult szépírást, eljárt színházakba, hangversenyekbe, beíratta magát a kaszinóba s megfigyelte és elleste az urak magaviseletét s csak mikor oly fokú külső műveltségi mázt szerzett magának, hogy zavar és botrányos fólszegsógek nélkül megjelenhetett a társaságokban, csak akkor mérté magát imádottjának bemutattatok

Nagy lovagias szívre mutató áldozat volt, a mit a derék exsertéskereskedő szerelmének hozott, de meghozta.

Ha vájjon nem cselekedett volna-e helyesebben, ha egy finnyás, elkényeztetett, képzelődő teremtés helyett, egy derék, egyszerűen nevelt, piros pozsgás polgárleányt szemelt volna ki magának jövendőbeli élet-párul, azt ő sem vonta kétségbe, mikor a dologról elkezdett okoskodni, dohát ha megszerette, mit tegyen az istenadta.

A sertéskereskedők keblében is doboghat érzékeny szív, önérzet és becsvágy.

Meglehet, hogy szamárságot művelsz Tamás- kám, de nem te vagy az első s nem is az utolsó, a ki valami nagy bolondot csinál, ha bele szerel- mesedik valakibe.

így vigasztalta magát, aztán legyen csak egyszer a feleségem, majd kipusztítom én a fejéből a hóbortokat s faragok belőle olyan asszonyt, a milyen nekem kell. A fődolog az, hogy a feleségem legyen; megszerettem, elveszem, megveszem. Vau pénzem hozzá s mit nem lehet azzal elérni. Igaz, hogy nagy a hézag közöttünk, mert én csak sertéskereskedő vagyok, ő pedig egy miniszteri tauá-