Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-14 / 2. szám
IX. évfolyam. !§§B. 2-fk szám. Veszprém, január 14. * j Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ir mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt ; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Hagánvlták&ak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — tíévtolen kSlle&éayek csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Bémentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár í. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény,-----------------------------------r- ■ - ---------------------- — Fe lhívás Veszprém vármegye lakosaihoz. Hazánknak egy nagy városa és annak vidéke a múlt év végén volt tartós esőzések által előidézett árvizeknek áldozatul esett, — szab. kir. Győr város egy része és Győr vármegyének a Duna, Rába és Rábcza partjain elterülő vidéke ezen folyamok hullámai által elboríttatott s azok, a kik a múlt évben verejtékezve dolgoztak, hogy honpolgári kötelességeiknek eleget tegyenek, — hogy hozzá tartozóiknak a téli megélhetést biztosítsák, — azok, a kik az elmúlt nehéz év utolsó napján hálaadással fordultak a Mindenhatóhoz az elmúlt év áldását megköszönve s még pár nappal ezelőtt reménynyel tekintettek a jövőbe; ma már hajléktalanok. Az elemek ismét erősebbeknek bizonyultak az embernél; — pedig dicséretére legyen mondva Győr város és a szomszédos falvak lakóinak a küzdelem, a melyet az ártenger ellen folytattak a siker reményében, de végre is eredménytelenül, mindnyájunk méltánylását kiérdemli. Szerekre megy azon családok száma, kik otthonukat, mindenöket elvesztették, kik reményeikbe csalódva, megtörve tekintenek a jövőbe ; bizalmuk csak polgártársaik jószivében lehet, hogy azok rokoni ezeretete és bőkezűsége enyhíteni fogja keserveiket, a melyeket megszüntetni embernek hatalom úgy sem adatott. Ismerve Veszprém vármegye összes lakosainak nemes szivét és hazafíságát s tudva azt, hogy midőn az igazi szerencsétlenek nevében kérem jótékonyságra, csalódnom nem lehet; azon kéréssel fordulok megyém minden lakosához, hogy a Győr A „Veszprém“ tárczája. A great-wingelbury-i párbaj. Irta: Boz Dickens. Angol eredetiből fordította Bállá Mihály. (Folytatás.) „Ha! ha! látom, mylord, próbálgatja az őrültet adni! — valóban nagyszerű — pompás bamba tekintet! — capitalis mylord, capitális; — jó estét, mr. — Trott — ha! ha! ha!* „Ez a mayor bizonyosan részeg,* mondá magában Trott és gondolkozva egy székre veté magát. .Ügyes ficzkó ez a fiatal nemes, sokkal ügyesebb, hogysem hittem volna; pompásan adja!* gondolá Overton, midőn lement az udvarra, hogy kiadja a további rendeleteket. Ez is megtörtént hamarjában. Minden szava hitelre talált és a fél- szemű szolga rögtön utasítást kapott, hogy a ti- zenkilenczedik számba menjen és fél egyig őrködjék az állítólagos bolond felett. E rendelet következtében a kissé exentrikus gentleman, egy gigási méretű bottal főifegyverkezve szokott phlegmájával beállított mr. Trott szobájában, hol minden teketória nélkül leült egy székre, közvetlenül az ajtó előtt, és hogy az időt elölje, látszólagos elégültséggel egy népdalt kezdett fü- työrészni. „Mit keressz itt, te kölyök?* kiáltott rá mr. Trott, jól tettetett felháborodással. A szolga szánakozva nézett rája és fejével verve az ütemet, adagio tempóban tovább fütyö- részett. „Mr. Overton rendeletéből jöttél?* kárdé Trott bámulva ez ember magaviseletén. „Csak magával törődjék, öcsém,* válaszolá a szolga nyugodtan, “és ne szóljon senkihez, de egy szót sem!* — És tovább fütyörészett. „Hallod-e,* kiáltá Trott, ki szerette volna mutatni, hogy ő megvívna Hunterrel, ha enged- aák. ,Az ellen protestálok, hogy engem itt fogva város egy részét és Győr vármegyének a Duna, Rába és Rábcza mellett elterülő vidékét sújtott árvíz által károsultak segélyezésére adományait akár kész pénzben, akár élelmi szerekben vagy ruházati eszközökben hozzám mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy igy Veszprém vármegye a minden kétségen kívül nagyobb arányokat öltendő segélyezés terén, az elsők között lehessen. Az adományokat a „Veszprém“ és „Pápai Lapok“ utján nyilvánosan nyugtatni fogom. Veszprém, 1883. évi januárhó 11. Véghely De{ső, alispán. Mi újság a nagy világban? A ‘Duna árja Győrt és Esztergom külvárosait elöntötte. Több száz ember hajléktalan. Esztergom alatt a jég feltorlódása miatt újabb katastrófától tartanak, ámbár mindenünnen apadást jeleznek. A{ országgyűlésen Istóczy meginterpellálta a miniszterelnököt, mennyiben igaz az a hír, hogy Hirsch báró pénzügyileg kizsákmányolta Wimpfen gróf volt párisi nagy követünk informáczióit keleti vaspályáink rovására ? cAnglia és a pápai szék között különösen Irlandot, illetőleg alkudozások vannak folyamatban. cA párisi tőzsdén folyton tartja magát az emelkedő irányzat, a mely Gambetta halálával vette kezdetét. A. franczia pénzvilág e magatartása élénken megvilágítja Francziaország G. halála utáni helyzetét ‘Pétervdrról azt távirozzák, hogy a nihilisták között állítólag nagy szakadás állott be. A czárnak több ízben kitűzött és újra elhalasztott koronázási kísérletei azonban másra vallanak. cA dunai konferencia Románia akadékoskodása miatt még sem ülhetett össze. Anglia szabadnak kívánja a Dunát, Románia pedig területi birtokjogát szeretné érvényre emelni s a dunai kereskedést kezére játszani. A tis\a-eszlári ügyben Eötvös K. benyújtotta felebbezését a nyíregyházi törvényszék azon határozata ellen, mely a dadai hulla teljes átadását a szakorvosoktól megtagadta. tartsanak! Az nem igaz, hogy én párbajozni akarok. — De mivel hiába erőködés, a többség ellen küzdeni, azért nyugodtan fogom viselni magamat. „Jól is teszi,*jegyzé meg a csendes kedélyű szolga, botját jelentősen emelve. „De én még mindig protestálok!* teve hozzá Trott, feldúlt arczczal, de nagy nyugalommal szivében. „Én protestálok 1“ „A hogy tetszik,* válaszolá a szolga. „De viselje magát nyugodtan, és ne sokat beszéljen, — mert aztán annál nagyobb lesz a baj magának.“ „Nagyobb?* kiáltá Trott őszinte bámulással. „Ez az ember részeg !* „Jó lesz csendesebben lenni!* mordult rá a szolga és botját fenyegető némasággal emelé. „— vagy bolond!“ folytatá Trott nyugtalanul. „Takarodjál azonnal és mondd meg odalenn, hogy egy másikat küldjenek! „Azt már nem teszszük.“ válaszolá az őr. „Rögtön takarodjál!* kiáltá Trott, hevesen megrázva a csöngető zsinórt; mert félni kezdett valami mástól is „Elmenjen attól a csengetőtői, nyomorult bolond,* kiáltá a szolga és egy székre vonszolta a szerencsétlen Trottot, botját annak arcza előtt forgatva. „Csitt legyen, boldogtalan teremtés, hogy ne tudja meg az egész város, hogy bolond van a háznál.* „Ez az ember bolond!* kiáltá mr. Trott, rémülten tekintve a vörös fejű szolga egy szemére. „Bolond?!* mondá a szolga. „No, szent4 úgy se’ ez aztán nem rósz bolond 1 Hallgasson ide szerencsétlen- — Ohó már megint ? (Gyöngéd ütést mért a nagy bottal mr. Trott fejére, midőn a szegény ismét meg akarta rántani a csengetőt.) „Ugy-e, most megcsíptem?* „Kimélje az életemet!* kiltá Trott, kezeit esdőleg összekulcsolva. „Azt nem bántom,* válaszolá a szolga megvetően, „ámbár azt hiszem, hogy jótétemény volna, ha valaki elvenné!* „Nem, nem, azt nem szeretném!* ordított a boldogtalan Trott; „én — én inkább szeretném megtartani !* A balaton-zalai vasút. Mióta a zalamegyei Balatonvidék a déli vaspálya vonalától elesett, naponkint súlyosabban érzi ennek hátrányait. Azóta jobb közlekedési eszközök hiányában, a kereskedői forgalom alig mutat időnként nagyobb élénkséget és kisebb piaczai megszűnvén, áruczikkei csak a legnyomottabb áron értékesíthetők. Pedig ha egészen el nem alszunk és megvan még bennünk csak egy parányi része is azon életrevalóságnak, melynek a külföldi tavas országrészek előrehaladásukat és jólétüket köszönhetik: akkor a balaton-parti, különösen pedig a zalamegyei balaton-vidéki városok gyorsabb fejlő dés utján íelvirágozbatnának. 1. Nem a balatoni hajózást akarom én itt érteni. Ámbár ha a Kisfaludy gőzős, a termények, áruk, lovak, kocsik stb. szállítása végett, rakodó dereglyékkel és kompokkal elláttatnék ás egész hosszában naponkint végig járná a szép magyar tengert, a benyúló földnyelveket és kiszállókat pedig egyelőre a haszonban részesülő parti községek eszközölnék: már csak ez egymaga sokat tenne a Balatonvölgy kellő hasznosítására. Hátba még csatornák és zsilipek utján a Dunával és Drávával is összeköttethetnék e gőzhajózás! De erről majd máskor szólunk. Hanem akarom érteni a balaton-zalai vasutat, mely a nyugoti vaspálya veszprémi állomásától kiindulva a balatou für üi, akalai, kő- vágóeőrsi, gulácsi, tapolczai, edericsi, kesztbelyi és zalavári állomásokon keresztül menvén, Komárom városánál egyesülne a déli vaspálya vonalával. Hogy. Magyarország ezen egyik legszelídebb és legkellemesebb vidéke elhanyagolt állapotából és a forgalmi elszigeteltség számkivető korlátái közül kiemeltessék, s az élénkebb és szabadabb közlekedésnek visszaadassék, nemcsak e vidék földrajzi fekvése, anyagi és szellemi jóléte, de kormányi és országos érdek is parancsolja. Ilyen érdek: a lakosságnak 18 ezer holdon termő 5—6 százezer akóra tehető bortermése, Füred és Hévíz, e két hires hideg és meleg fürdőnek hozzáférhetőbbé tétele; könnyében való felbasználbatása a dúsgazdag kőbányáknak, melyeknek különféle termékeit faragás-, építkezés, utczai kövezés, lépcsők, ajtószárak és malomkövek s más hasonló czélokra lehetne alkalmazni; a kimeritbetlen murvatelep, melyekkel a legtávolabb eső tájakon is olcsó és szilárd utak készülhetnének; valamint a hegyekben több helyütt (Edericseu, Dőrögdön) mutatkozó kőszéntelepek, melyek minden keresés nélkül önként hirdetik magukat a vízmosások által, nagy előnyére a vállalkozó szövetkezetnek, mely saját egyéni nyereségén fölül e vidéket a végképi elsze„Hát 'iszen jól van,* mondá a szolga, ,az ízlés dolga, — Én csak a’ mondó vagyok: maga üljön itt szép csöndesen ezen a széken és én itt átellenben fogok ülni; viselje magát csöndesen és meg se moczczanjon — akkor nem lesz bántódása; de ha fél egy előtt megmozdítja a kezét, vagy a lábát, úgy megváltoztatom az orczáját, hogy ha aztán a tükörbe néz, majd kérdezheti magától, hogy elutazott-e és mikor jön vissza? — Azért hát, jó lesz leülni.“ „Igen, leülök/ mondá a szerencsétlen Trott és megtevé; a házi szolga pedig, botját kéznél tartván, átellenében foglalt helyet. Lassan és unalmasan folytak a következő órák. A great-wiugelburyi torony órája épen tizet ütött. Tehát boldogtalan Sándorunk csak barmadfél éra múlva remélhetett szabadulást. Egy fél óra hosz- szaut, némi mozgás a házban és némi zaj az utczán még csillapította Sándorunk kedélyét; de midőn az is elmúlt és nem hallatszott egyéb, csupáu olykor egy egy kocsi robogása és a lovak koczogása a kövezeten, szegény, már alig bírta sorsát elviselni. A szolga hébe-korba fölkelt, hogy a gyertyát megkoppantsa. Később eszébe jutott, hogy hallott valamit az emberi tekintet oly tulajdonságáról, mely a bolondokat megigézi; miért is páratlan szemét Trottra függeszté, ki hasonlóan őrzőjére meredt, míg végre mindkét szemét elfutotta a köny, és a „kézi szolga* úgy tűnt föl előtte, mint valami kísérteties árnyék. Végre elaludt. Álmából e kiáltás ébresztő fel: postakocsi a huszonötödik számnak. A kocsi előrobogott; a lépcsőkön szokatlan zaj hallatszod, az ajtó hirtelen kinyílott és Overton, követve négy izmos szolgától és mrs. Williamsontól, a Wingei- bury Arms fogadósnőjétől, belépett. „Mr. Overton 1* kiáltá Trott, szörnyű felháborodással eléje sietve. „Nézzen erre az emberre; képzelje helyzetemet, melyben már bárom óra óta vagyok; — ez az ember, kit felküldött hozzám, egy örült — egy dühöngő, gyilkos, őrjöngő bolond!* „Bravo!* suttogá Overton. „Szegény ember!* mondá mrs. Williamson gényedéstől is megmentené, ha a világíorgalmi vasút hálózatába bejuthatna. És ha ezek után azt kérdezzük, kit illet mind ezen érdekek előmozdítása, érvőnyesitóse: a felelet alig lehet más, mint az, hogy elsősornan Veszprém- és Zalamegye baiatonparti birtokosait, másdsorbau pedig az érintett megyék beljebb lakó földtulajdonosait. Mert ha ezek mm szeretik magukat annyira, hogy az eszmét megvalósítsák, mily okból szerethessék őket mások. Fődig valóban csak egy kis őnszeretet keli hozzá és a gondolat tettet öltött. S ezen parti vasút oly fordulatot idézne elő e gyönyörű völgy jelenlegi szunyadozó, mintegy állomban szenderedő áüapotán; annyira nevelné az egész vidék életerejét, elevenségét s oly hoszszu lánczolatát vonná maga után a legszebb és egyelőre ki sem számítható fejlődésnek és haladásnak, hogy a veszprémi, különösen pedig a balaton-zalai földbirtokosok és lakosok mintegy varázslat által kiemelkedvén a mostani sanyarú körülményekből, oly helyzetbe jöhetnének, milyen például a szép májusi tavasz a kellemetlen, ködös deczemberi téli estéhez képest. Nehéz lenne ugyan kimerítően megjósolni, mi mindent vonna maga után ezen balaton-zalai vasút: mert az ilyen közlekedési eszközök, mint a tapasztalás bizonyítja, sokszor csodákat miveinek és szerfölött tágítják az emberi életnek úgy haszon és kellem, mint különösen társadalmi díszkörét is. Egészen uj társadalmi viszonyokat, egészen uj nemzedéket szülnek, megáldva haladási vágy- gyal s élénkebb hazafias tetterővel. Az uj vasút legelőször is kőszénszer- zásre és a legjobban értékesíthető köbány a- telepek kiaknázására fogna serkenteni. Mert ha lesz fogyasztó, lesz feltaláló is. Most, mint a j ellenségek már is mutatják, kimerithőtlen kőszénrétegeken, illetve a mostani civiüsatio becslése szerint, a lehető legnagyobb kincs fölött, nyugszik, álmodozik Veszprém- és Zalamegyében nem egy szegény ember. Értékét alig ismeri még mostan; mert eddigelé sem maga, sem más nem használhatta. A vasút csakhamar meghozná a bányászokat is, és az ilyen földek úgy emelkednek az árban, mint az oly telek, melyen l ét, vagy három emeletes ház épül. — Mi ösztönül szolgál arra, hogy földünk mélyébe, gyomrába miaól mélyebben behatoljunk. Az uj vasút továbbá szorosabb és könnyebb ösz- szeköttetésbe hozná Veszprém-, Zala- és Samogyme- gyék sajátszerü terményeit, gazdaságait az ország azon részeivel, hol ilyenek nem léteznek, pedig szükségeltetnek ; megközelithetőbbé tenné, inkább megkedveitetné gyönyörű magyar tengerünket Budapesttel, ennek orvosaival, köz- és magán tisztviselőivel, tőkepénzeseivel, az ország északi, részvéttel, ,a bolondok mindig mást tartanak őrültnek.“ „Szegény ember?!“ kiáltá Trott; „mi az ördögöt akar ezzel mondani? Maga ennek a fogadónak a gazdája?* „Igen, Igen,“ válaszolá a jó asszony; legyen nyugodt, kedves uram és vigyázzon az egészségere.* „Legyek nyugodt?* dühöngött Trott. „Fájdalom, nagyon is sokáig kellett nyugodtan lennem; három órával ezelőtt majdnem örök nyugalomra küldött ez a félszemö szörnyeteg. Hogyan vállalhat felelősséget egy ily bolondért, ki vendégeit rémületbe ejti és óletöket veszélyezteti?* „Többé nem teszem,* válaszolá mrs. Williamson, szemrehányó tekintetet vetve a mayorra. „Capitális, capitális!* suttogá ismételve Over- ton, midőn Sándorunkat egy meleg úti köntösbe burkold. „Capitális!* orditá Trott; „uram az borzasztó volt. Kiüt rajtam a hideg verejték, ha rá gondolok. Inkább megvívok bárom éra alatt négyszer, mintsem hogy még egyszer ily sokáig szemközt üljek egy bolonddal.* „Hajtasson el azonnal, a mint a kocsin lesz,* súgá fülébe Overton; számlája ki vau fizetve és utiköpenye a kocsiban van. És fönhaagon hozzá tévé: „Szolgák, az ur készen van!* Erre a jelre a szolgák körül fogták Trottot. Egyik megragadta a jobb-, másik a balkarját, a harmadik egy lámpással előre ment, a negyedik követte őket, szintén lámpással. A félszemíí és mrs. Williamson a hátvédet képezték és midőn így levezették a lépcsőkön; mr. Trott kőzbe-közbe dörgő hangon fejezé ki nem tettetett méitatlaaaodasat a fölött, hogy őt egy bolonddal egybezárták. Overton előre ment és a Kecsidjióual varakozott; azonkívül a pinczérek, lovászon es ozouu- lányok nem kis csoportja gyülekezett, nogy lassan elutazni a „bolond urat.* Mr. Trott egyik lába már a kocsin volt, midőn a lámpa balvauy fényinél abban egy síkúén beburkolt emberi lényt pillautott meg. (Vége ksv.)
