Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-09 / 49. szám
IX. évfolyam. 1§§3. 49-ik szóm. Veszprém, deczember 9. Megjelen e lip > „HIVATALOS ÉBTESÍTÖ"-vel együtt minden »asárnap reggel. Rendkívüli esetekben ktilB&lap adatik ki. — EISflietési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára )5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatáaért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden elö- fiaetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéílratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bémentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár i. 87 a. — Ide cBímzendö a lap s ellemi részét illető minden közlemény. A tisztujítás. Jelige: „Ne a rokonsági, pajtáskodási vagy egyéb okok döntsenek, hanem a képesség és kötelességérzet; aki állásinak nem birt vagy nem akart megfelelni, az ejtessék el, nincs nem lehet kifogásunk ellene; de akit jóakarat, munka- szeretet, ögybuzgalom lelkesítet, azt a közbizalom is tartsa meg helyén, mert csak akkor lehet egy megyének jeles tisztikara, ha az érdemes méltó elismerésben, az érdemetlen méltó büntetésben részesül.“ A „Veszprém“ 1877. szept. 30. Valamelyik fővárosi lap azt a hirt eresztette szélnek, hogy az idei megyei restauratio lesz az utolsó. Ezután már csak kinevezett hivatalnokai lesznek a megyének és nem többé választott tisztviselői. Vannak sokan, akik ezt elhiszik, vannak, akik ezt szeretnék elhinni. Mi hat év előtt hallottuk már e nótát huzni és akkor is annyi hitelt adtunk annak, miat most adunk, t. i. nem hiszBztik. Restaurálunk tehát még pedig erősen és a megye karácsonyra ajándékúl új tisztikart kap, amelylyel hat hosszú és eseményekben felette gazdag éven keresztül ügyes-bajos dolgait végezteti. Rövid néhány uap még és a megyebizottsági tagok az urna köré sorakoznak, hogy legszentebb polgári jogaikat gyakorolják. Minden szavazás bizonyos idegingerlő hatással van. Ha még oly nagy volt is azelőtt a közöny a megye közügyei iránt; ha még oly néptelen volt is azelőtt egy- egy bizottsági vagy egy-egy közgyűlés: most népes lesz, ha mindjárt baltaeső hull is alá az égből. Hiába, szavazás lesz, választás lesz. Ahol az érdeklődés ennyire fokozódik, ott könnyen tért nyer a szenvedélyesség is, az pedig, mint tudjuk, rendesen vak szokott lenni, jutalmaz ott, ahol büntetni kellene, büntet, sújt ott, ahol jutalmaznia volna feladata. A novemberi conferentia megállapodott a személyekben is, akiket az egyes állásokra jelölni, illetőleg jelöltetni óhajt. Örömmel látjuk e sorozatban mostai megyei tisztikarunknak legtöbb tagját. Ez kétségkívül arra vall, hogy tisztviselőink eleget tettek annak a várakozásnak, amelylyel a megye irántok volt. Ez a legszebb jutalom, amit nekik adhatott; ez a legnagyobb elismerés, amit ők a megyétől várhattak. Még legádázabb ellenségünk sem tagadhatja, hogy megyénk az ügyek rendezése terén nagy haladást tett és ha a haladás ezen arányban tovább tart, rendezettségre kevés megye fog az országban előttünk állani. Az érdem oroszlányrésze megyénk alispánjáé, Véghely De{sőé, aki úgy szervező, mint muukabiró tehetségével a múltnak hiányait nemcsak felderítette, hanem azokon már eddig annyit pótolt, javított, hogy évtizedek munkájának beillenék. De nem egyedül a múlt felé néz az ő Jánusz-arcza, hanem a jövő felé is és nem egy, sem két, hanem számtalan intézkedés van megtéve, megindítva, amelyeknek gyümölcsét a megye fejlődésének későbbi stádiumában fogja csak élvezni. Teljesen értjük tehát, hogy politikai ellenfelei is csak dicsérettel tudtak alispán! működéséről megemlékezni. A megyei jegyzőség élén oly férfiú áll, akinek nincs ellensége, de aki maga sem ellensége senkinek, semminek, csak a tétlenségnek. Ennek esküdt ellensége, mert ő maga egy megtestesült munkásság. Akármikor lépsz be szerény főjegyzői hivatalába, ha télen, ha nyáron, ha fergeteg tombol, vagy a kánikula gyötör és lankaszt minden emberi erőt, Kolozsváry Józseíet ott találod hivatalos aktái között, pedig biztos kezei közt oly szapora a munka, amilyen kevés tisztviselőéi közt lehet. Amit ő végez, az el van derekasan végezve és teljesen igaz egy megyebizottsági tagnak A „Veszprém“ tárczája. L’amour fripon. Richelieu Armand édes gyönyörrel legeltette tekintetét a luciennes-i királyi kéjlak árnyas fasorai közt sétáló ritka szépségű Montigny Laura grófnő bájos alakján. Ez a tekintet nem kerGlte ki a palota erkélyén álló Gondremarc gróf figyelmét. Nagyon is észrevette! Richelieu akkor már összetöpörödött, rokkant aggastyán volt, egészen sárga, redős, fogatlan — noha az udvari tere-ferék on dit-ja még mindig beszélt az ő újabb és legújabb hihetetlen kalandjairól. Nem lehet ugyan tagadni, hogy még mindig volt rajta valami, abból az egykori szellemes, ellenállhatatlan dón Jüanból, aki XV. Lajos udvarának szépségeit meghódította. Gondremarc gróf ifjú, csinos, előkelő gavallér volt. Az udvarhölgyek különösen kedvelték; csakhogy ő velők szemben túlságosan szerény és tartózkodó volt — legalább azok ezt állították. Nem beszélt soha szerelemről — ez volt legnaevobb bűne I a hölgyek előtt. J Egy ábrándos tekintetű, csinos ifjú, ki soha sem beszél szerelemről, még napjainkban is »érdekes* volna a nők előtt, hát még XV. Lajos korában ! Az üde ifjúság valamennyi szépségével gazdagon fölékesített Montigny Laura grófnő irányában Gondremarc gróf még szerényebb és tartózkodóbb volt, mint különben. Richelieu a grófhoz lépve, igy szólt: — Pompás egy teremtés ez a kis Laura! Tudja meg titkomat, kedves Gondremarc; elhatároztam, hogy a kis Laura lesz az én negyedik feleségem ! ............. Az ifjú szemében villámok czikáztak e szavak hallatára, s meglepetve tekintett az előtte álló, redős arczu, recsegő hangú herczegre. A meglepetés azonban a következő pillanatban szánakozó részvétté változott. — Valóban ? — válaszolt a gróf. —De ... . bocsánat, herczeg.............nem találja ön egy kissé merésznek, a királyi udvar délczeg, ifjú leventéi mellett lépni sorompóba Montigny Lauránál ? — Merésznek? — szólt a herczeg kaczagva. — A fontenay-i győző előtt nem létezik merészség. És ez idő szerint nem is tudom, hogy ki volna az a délczeg, ifjú levente, akinek szándéka volna, a bájos, de igen szerény Laurát, ki nagynénje Bruf- fardiére grófnő zsarnoki védőszárnyai alatt van, nőül venni. És harmadszor bármely vetélytárssal szemben is fölveszem a keztyüt. Én, Richelieu herczeg!.... — Oh, tudom, minő dicsfény környezi e nevet! — szólt az ifjú udvariasan bókolva, — dicsfény,* mely csaknem annyi idős, mint századunk! — Igaza van, — válaszolt a herczeg savanyu mosolylyal, — már benne vagyok az időben.......... de annál nagyobb az én dicsőségem is, hogyha a nőknél többre viszem, mint önök fiatal barázdabillegetők ! Természetesen csak akkor — ha akarom! — Mily különös, hogy ön a legtöbb nőnél már nem akarja I — vágott vissza Gondremarc gúnyosan mosolyogva. — He-he-he! Montigny Lauránál azonban akarom. Ő a legkedvesebb, legigézőbb teremtés azok közt, kiket hatvan év óta láttam, pedig be sokat láttam! És mintha csak egyenesen arra volna teremtve, hogy Richelieu negyedik felesége legyen ! És — miben fogadunk? — ő nyolcz nap alatt az én menyasszonyom! az állítása, aki e sorok írójának úgy nyilatkozott, hogy ő minden ügyet világosabban átlát, megért Kolozsváry József megyei főjegyző előadásából, mintha maga napokig végig tanulmányozná azon ügy actáit. A legszebb bizonyítvány, amelyet tisztviselőről kiállíthatni. Ahol a columnák ilyenek, mint aminő Véghely Dezső és Kolozsváry József, ott a két aljegyző, dr. Bezerédj Viktor és dr. Purgly Sándor csak munkásak, csak ügybuzgók lehetnek, amint erről végzett ügyeik száma és a közönség bizalma fényes tanúságot tesz. Szóljunk végre még a megyei árvaszékről, mely éveken keresztül fájdalmas felszólalásunknak tárgya volt, de amely ma, majdnem embererőt haladó munka utján a rendezettségnek azon magaslatára emelkedett, amelyhez hasonlót kevés megye tud felmutatni. Itt, mint oroszlány, áll előt- tüuk Takács Ádám, aki erélyes marokkal nyúlt a kuszáit ügyek közé és bámulatos kitartással vitte a rendezést keresztül. A megyén a sor e kitűnő' férfiút a sok ezer árva érdekében bizalmával megtisztelni. Nagyobb vonásokkal rajzoltuk olvasóink elé megyénk tisztviselőinek munkásságát, hogy könnyebben tudja magát kiki tájékozni. Ma nem csak betölteni kell egy állást, hanem muukabiró ember kell, aki terhet tudjon vinni. Lépjen tehát minden megyebizottsági tag öntudatosan és férfiasán az uruához és adja szavazatát arra, akit lelkiismeretes meggyőződése szerint legméltóbbnak ítél. Ezt kívánja megyénk érdeke! Mi újság a nagy világban? A magyar országgyűlés elfogadta a pótadóról szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás, mely sok személyi kérdéssel megzavartatott, élénk menetű volt. Nagy hatást keltett Somsich Pál beszéde az ellenzék, Hegedűsé a kormánypárt részéről. A keresztények és zsidók összeházadozásáról szóló tvj. hétfőn kezdik tárgyalni a főrendek házában. Elfogadása valószínű. — Ahol nők vannak kérdésben, ott nem szoktam fogadni, — válaszolt Gondremarc szárazon. — Csakugyan ? — Egyébként talán a választott Ízlése sem hagyható ki teljesen a számadásból. Kalapot emelek az ön neve, dicsősége, fényes czimei, nagy, tudománya, páratlan szeretetreméltósága előtt, kedves berczeg ............ — Kérem, kérem 1 — De mégis mindig kérdés marad, hogy a választottnak nem lesz-e épen ellenkező Ízlése ? — Dőreség 1 A nőknek soha sincs ízlésük, ha a férfi tud velők bánni.......... és nekem — hizelgek vele magamnak — ez fog sikerülni! Köztünk legyen mondva, kedves gróf: én egyszerűen az én csalhatatlan szeremhez fordulok, mely valamennyi menyasszonyomnál sikerre vezetett. — És az?............ — Felolvasom előtte költeményemet. — Saját — — Igen saját költeményemet. Az igaz, hogy azt a költeményt tulajdonképen a jó Parny ur készítette, hanem én megvettem tőle, — ezért az én saját költeményem. Hanem, hallja, ez a költemény egy oly remek, oly kedves, oly vidám, oly bobé, oly andalitó — minden szava egy-egy édes illatárban fürdő napsugár..........— hogy annak még senki sem volt képes ellenállni, aki előtt felolvastam. És senki más előtt még nem olvastam fel, mint három feleségem előtt, mikor szivük ellen a döntő rohamot intéztem. Legelső volt az én kedves Lui- zám ............ tizennyolcz éves valók............felolvastam előtte s ő reszketve omlott karaimba. Szegény kis gerlicze!..........A versailles-i tükőrterem egy ik elrejtett zugában történt. Azután a második feleségem .... már túl voltam a harminczon .... vadászaton, százados tölgy árnyas tövében tartottam CdZ osztrák államfél 1884. költségvetése 511 millió ft, 39 millió íedezetlen. Dunajevszky osztrák pénzügyminister szinte újabb adótörvényeket emleget. Oroszországban ismét egy nőt fogtak el, ki fontos titkok ürügye alatt a czár közelébe akart férkőzni. Azt hiszik, roszban törte fejét. Giers orosz kanczellár visszautaztában Bécset fogja érinteni. Berlini utjának egyik eredményéül azt a szives levelet emlegetik, melyet a német császár az orosz czárhoz minap intézett, mely telve van a leggyöu- gédebb kifejezésekkel. Hirszerint a levél lehango- lólag hatott Bécsben, mert a bókeliga felbomlásától tartanak. Khuen-Héáerváry borvát bánnak nehéz helyzete lesz Zágrábban. A zágrábi községtanácsban amaz indítvány, hogy Khuent ovátiókkal fogadja a város, nagy szótöbbséggel megbukott. A Pozor deczember 3. és 4-ik számai, melyben a bánt üdvözli, lefoglaltattak. Pedig a Pozor most a legnépszerűbb lap a Szávántúl. Pdrisban a tüntető munkások elfogatását rendelte el a belügyminister. Az elfogottak között egy- kettőnél robbanó szereket találtak. A tüntetést a parlamenti épület előtt akarták végrehajtani. Brüsszelben leégett a parlamenti épület. Több ember is megsérült. A tűz oka ismeretlen. A német trónörökös Francziaországon átakart utazni, de Bismark határozottan ellenezte azt, — »nein kell az ördögöt ingerelni — mondá Bismark, lehet hogy a írancziák ez egyszer tisztességesen viselnék magukat, de a conllictust, ha nem félünk tőle is, mértfoldnyire kikerüljük 1“ Megyei közgyűlés. 1883. decz. 3-áu. Elnöklő főispán az ülést megnyitváu üdvözli a törvényhatósági bizottság egybegyült tagjait s midőn a tárgyalás alá kerülő ügyek sikeres elintézéséhez eddig tapasztalt bölcs közreműködésüket kéri, egyszersmind jelenti, hogy az ülést megelőzőleg a számonként szék is ülést tartott s annak eredményekóp örömmel hozza a törvényhatóság tudomására, hogy a megyei tisztikar tagjai kötelességüket ielkiismerete8sen teljesítették: hátrálék nincsen és ami legbensőbb őrömére szolgál, ami tiusz éves főispánsaga alatt egyik főczélja volt, a tisztikar becsületes, önfeláldozó törekvésével sikerült elérnie azt, hogy az árvaszéknél volt tetemes látralék elenyészett, az árvaszék ügyei rendezettek. Mint a közigazgatásnak a kir. kormány nevében alkalmazott ellenőrzője, a tisztikar tagjainak működésükért meleg köszönetét fejezi ki. A megye főispánjának bejelentése örvendetes tudomásul vétetik és egyúttal a tisztikar tagjainak működésükért a törvényhatóság részéről is elismerés nyilvánittatik. Dr. Fenyvessy Ferencz megyebizottsági tag a himlőről interpellálja az alispánt, vajon mily mérveket öltött az Veszprém városában. — Az alispán előterjeszti a megyei közigazgatási bizottságnak ez ügyben tett intézkedéseit és hivatalos a felolvasást. Ha látta volna azt a frappant hatást. Boldog idők 1 Azután a harmadik feleségem ........... a l egjobb korban vaiék............No és holnap megy ek egyenesen a Bruffardiérek palotájába a kis Laura grófnőhez. ügy intézem, hogy magumkra maradhassunk, lelolvasom előtte költeményemet — L’amour fripon — és ez a költemény, mely már három, kedves, szép igéző leányka szivét és kezét megnyerte számomra, nem tudnám miért épen a negyediknél nem tenné meg ezt a hatást ?!........... Még azt is elárulom, kedves grófom, hogy én úgy szerepelek abban a költeményben, mint pajzán (Jupidó, ki virágról-virágra száll............No, de nem mondom tovább 1............Hanem az eredménynek okve tlen be kell következni, ép úgy, mint megvolt mindig, valahányszor felolvastam............... Go ndremarc nem szólt semmit. Hanem oly gyanús mosoly látszott arczán, hogy az gondolkozóba ejtette az öreg herczeget. — Szeretném tudni, miért ópeu csak most ne vezetne sikerre? — mondá magában, midőn hazatért. — Első jegyesem mennyire pajzán volt, a második meg pláne mást szeretett, mily büszke volt a harmadik, és ennek a költeménynek mégsem birt egyik is ellenállni; és most ez a szegény, szemérmes, naiv, engedelmes leányka tenné azt V Lehetetlenség ! . . . . Másnap délelőtt a Bruffardiérek palotájának elfogadó-termében ült Richelieu berczeg a szép Laura mellett — egyedül. Csupán a kis Aledor, a kedvencz öleb, feküdt a grófnő parányi lábainál. Kedves illat áradt szét a teremben. Laura igézőbb volt, mint máskor és szemeiből oly delejáramiat sugárzott, mely kevésbé gyakorlott lovagot legnagyobb zavarba hozhatott volna . . . És Richelieu herczeg az édes illat, a kedvező pillanat s az igéző szépség közellétéuek m<.\*
