Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-09 / 49. szám
n-latok alapján constatálja, hogy a baj aggasztónak nem mondható, mert a veszprémi kir. törvényszék fogházában, hol 7 bimlőeset fordult elő, és hol a baj komoly jelleget látszott ölteni, november 23 ika óta újabb himlőeset nem fordult elő. Az alispán válaszát úgy az interpelláló dr. Fenyvessy Ferencz, miut a megye közönsége megnyugtató tudomásul vette. Eötvös Károly, megyebizottsági tag, azon alkalomból, hogy Soós Lajos veszprém-városi árvaszéki ülnök öngyilkosság által véget vetett életének, tekintettel arra, hogy ezen öngyilkosságot több oldalról a Veszprém városi árvaértékek kezelése körül állítólag létező visszaélésekkel hozzák kapcsolatba és állítólag az árvaszéki ülnök leveleket is hagyott hátra, melyekben ezen föltevést megerősíti, kérdést intéz a megye alispánjához, hogy 1) az imént jelzett és közbeszéd tárgyát képező hírek megfelelnek-e a valóságnak ? 2) intézkedett-e vagy szándékozik-e haladéktalanul intézkedni arról, hogy az öngyilkossá lett ülnök által állítólag hátrahagyott levelek hatósági őrizet alá biztonságba helyeztessenek ? 3) száudékozib-e az iránt intézkedni, hogy az állítólagos visszaélések teljes szigorral kiderittessenek? és 4) hajlandó-e már ezúttal körülményes előterjesztést tenni ? — Miután Veszprém város t. tiszti ügyésze kijelentette, hogy az elhunyt ülnök által a városi árvaszékhez intézett levél a városi árvaszék birtokában van, az árvaszéki irattárba beiktattatott és vizsgálat alapját képezi, és miután az alispán kijelentette, hogy mivel nem lehet czélja és feladata, hogy a hivatalos vizsgálat kezdetén be nem bizonyított tényeket említsen és egyesek magán és hivatalos becsületét tán alaptalanul érintse, a házszabályok által adott jogánál fogva ez ügyről a deczember hó folyamán még tartandó rendkívüli közgyűlésen fog jelentést tenni. E nyilatkozat egyelőre tudomásul vétetett. Békássy Károly, megyebizottsági tag, ezen indítványt teszi: Tekintve, hogy a megye szolgálatában levő közbiztonsági közegek, a csendőrintézmény életbe lépése folytán, ez év végével szolgálatjukból elbocsáttatnak ; tekintve azt, hogy nevezett közbiztonsági közegek a megye által életfogytiglani időre lettek felfogadva és most önhibájok nélkül bocsáttatnak el a tél kezdetén, — oly időben, midőn a munka szünetel és igy a mindennapi megélhetés szükségleteit sem kereshetik meg; tekintve továbbá azt, hogy a megye úgy is rendelkezik egy alappal, melyet boldogult Marich István Dávid ő nagyméltósága, Veszprémmegyeegykori főispánja, arablók üldözésében szerencsétlenül járt, vagy munkaképtelen pandúrok, esetleg azok özvegyei felsegélyezésére alapított s miután a csendőrségnek államosítása által a panduri intézmény teljesen megszűnik, — indítványozom, küldjön ki a megye bizottsága egy választmányt, melynek feladata lesz, véleményt adni az iránt, mi módon lehetne, a megye szolgálatában levő, de az év végével önhibájok nélkül elbocsátandó közbiztonsági közegek végkielégitésé- ről, a megye méltóságának megfelelőleg gondoskodni és helyesnek találja a választmány ezen czél foganatosítása szempontjából, a circa 5000 frtot tevő Marich-alapitvány oly módoni felosztását, hogy abból a közpandurok ép úgy, mint felebbvalóik, illetőleg cseudbiztosok, szolgálati minőségük, illetve annak időtartama és eddigi érdemeik figyelembe vétele mellett végkielégítésben részesüljenek. Végre utasíttassék a választmány, hogy tekintve az ügy sürgősségét véleményes jelentését a f. évi decz. 17-én tartandó megyebizottsági közgyűlést megelőzőleg elkészítse. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik és a megye alispánjának elnöklete alatt Békássy Károly, Pöschl Károly, Kenessei Pongrácz, Kopácsy Viktor, Ruttner Sándor és dr. Jánossy Sándor m. biz. tagok, valamint a m. tiszti ügyész azon megbízatással küldetnek ki, hogy az iránt, vajon az alap felosztása nem ütközik-e nehézségekbe, valamint a fölosztási módozatokra nézve a deczember hó folyamán tartandó rendkívüli ülésre tegyenek előterjesztést. mórba ringató hatása alatt — elővette zsebéből a drága könyvet s elkezdte olvasni : L’amour fri- pon ... és olvasta . . . olvasta, mint eddig még soha : annyi tűzzel, annyi szenvedélylyel, oly kaczér hangsúlyozással, oly édes mosolylyal — egészen át volt szellemülve . . . „Dites done ma mié . . .* Egyszerre elhallgatott. Egy kaczaj, hangos, csengő, visszafojthatatlan kaczaj, — melyet a szép Montigny Laura grófnő egy ideig, legyezője mögé rejtve arczát, megkisérlett elfojtani — hasztalan! — némitotta el a szerelmes herczeget. És most csengett, harsogott az a fékvesztett kaczaj úgy, amint csak egy üde leányka szivéből előtörhet. Richelieu kérdőleg tekintett a szép Laurára. De az kaczagott, egyre kaczagott. — Bocsásson meg, herczeg, de én . . . én valóban nem tehettem mást .... Lássa annyira nevetséges volt .... azt olvassa magáról .... hogy mint Cupido virágról virágra száll .... és amiut — Ekkor ismét kitört az a vidám, üde, elfojthatatlan, ezűstcsengésíi kaczaj .... Richelieu herczeg mérgesen távozott. Szobájába zárkózva, sokáig mit sem akart tudni a hálátlan világról, mely annyira megváltozott ! Hanem mikor ismét megjelent az udvarnál, akkor azután megokosodott. Megtudta, hogy mégis van a közt valami különbség, ha ugyanazon költeményt gyermek, ifjú, férfiú, vagy aggastyán olvassa fel. És nem is valami nagyon csodálkozott, midőn halottá, hogy a szép Montigny Laura az ifjú Gondremarc gróf menyasszonya. Csak sóhajtott : L’amouv fripon! V— után Hegedűs János. Dr. Láncz Nándor nagyszerű ösztöndij-alapitványával önállólag foglalkozunk. A megyei központi választmány múlt évi tagjai újra megválasztattak; egy tagnak kimaradása által megüresedett helyre Eötvös Károly 20 szavazattal beválasztatott központi választmányi tagnak. A gyűlés egyéb tárgyairól jövőre Dr. Láiicz-alapitvány. Egyre szaporodik azon derék férfiaknak a száma, akik belátják, hogy minden nemzetnél legfontosabb ügy a tan- és nevelés ügye. Ahol az egyesek, ahol maga a nemzet erre áldozni tudnak, ott azt a nemzetet nem kell félteni. Városunk és megyénk e héten oly féuyes tettet jegyzett be történelmének lapjaira, amely örökké buzditólag fog az utókorra hatni, értjük, dr. Láncz Nándor főorvos urnák nemeslelkü ösztöndij-alapitványát. De szóljon maga az alapítólevél: Tekintetes Alispán ur ! Alulirt láuczoskéri Láncz Nándor, az összes orvostan és bölcsészet tudora, Veszprém vármegye idokori tiszteletbeli főorvosa, orvostudorrá avat- tatásomnak 40-ik évfordulója alkalmából, most, midőn a veszprémi róm. katli. gymnasiumnak 8 osztályú főgymnasiummá leendő kiegészítése biztos kilátásba van helyezve, — az ide tisztelettel mellékelt 522,130. — és 562,923. számú két darab ezeres, összesen 2000 forint névértékű egyesített ezüst járadéki kötvényekben, a hazafias művelődés és nevelés előmozdítása czéljából 2000 azaz két ezer forintnyi ösztöndíj-alapítványt teszek. Ezen alapítvány jövő kezelésére nézve következő alázatos kérelmemet bátorkodom előterjeszteni : 1. Tekintetes Veszprém vármegye bizottsága ezen alapítványi törzstőkét „dr. Láncz-alapitvány“ czime alatt saját házi pénztárában szakadatlanul, önállóan és megcsonkítás nélkül megőrizni kegyeskedjék. 2. Ösztöndíj-alapitváuyom kamat-jövedelme, az adó levonása után, évenkint tisztán 84, azaz nyolezvannégy ezüst forintot teszen, melynek adományozási jogát a Tekintetes Vármegye ösztöndíj alapítványait kezelő választmányára kérem oly módon átruházni, hogy az ezen 84 forintot évenkint az iskolai év végével, előleges pályázat alapján, azon veszprémmegyei illetőségű, a veszprémi gymnasium 8-ik osztályát jó sikerrel végzett növendéknek adományozza, kit szorult anyagi viszonyai, jó magaviseleté, szorgalma és nemes irányú buzgalmánál fogva ezen ösztöndíjra legérdemesebbnek itélend. 3. Ha pedig a 8 osztályú főgymnasium bármi ok miatt valaha megszűnnék, ez esetben a 84 forintnyi ösztöndíj, a fentebb részletezett feltételek mellett, a Veszprém városában fenálló iskola legmagasabb osztályát jelesen végzett fiúnak adassák, )éldás iparkodásának jualmául és további ösztönzésül. 4. Az általam tett alapítvány kötvényeihez az 1884. évi január hó 1-től kezdve esedékessé válandó szelvények lévén csatolva, — már a legközelebbi julius 1-ére, tehát a mostani iskolaév végére az egész 84 forintnyi egy évi kamat rendelkezésre fog készen állani; minthogy pedig még 8-ik iskola itt ez idő szerint nem létezik, azért adassák e jutalomdíj most julius 1-én egy 6-ik osztályt végzett tanulónak; a jövő julius 1-én pedig egy 7 ik, — mint az akkori legmagasabb veszprémi iskolai osztályt végzettuek, szintéu a fentebb körülírt feltételek megtartása mellett; — mig végre az azután következő években már lesz Isten segítségével 8-ik osztályt végzett arra érdemes fiú, ki ezen alapítvány értelme szerint jutalmazható leend. 5. Ezen alapítványom az 1868 iki 23. t. ez. 21. §-a és az 1881. évi 44. t. ez, 4. pontja értelmében illetékmentes lévén, ezen irányban külön intézkedés nem szükségeltetik. Midőn ekként szerény alapítványommal haza- fiúi kötelességem egy parányi részét édes hazám iránt leróni óhajtom, kérem a Mindenható Istent, miszerint kifogyhatlan áldásával ezen alapítványom által szándékba vett czélt: a hazafias nevelés és művelődés előmozdítását, a haza, továbbá Veszprém megye és város javára kegyesen elérni engedje. Ezen alapítványomnak Tekintetes Veszprém megye bizottsága elé pártolólag leendő előterjesztését kérve, mély tisztelettel vagyok Tekintetes Alispán urnák Veszprém, 1883. évi november 21-én alázatos szolgája Dr. Láncz Nándor. Ahol a tett ily fényesen szól, ott fölöslegesek a szavak. Egy beláthatatlan hosszú sora az utónemzedéknek áll lelki szemeink előtt, akik áldva rebegik a tanügy lelkes bajnokának e sokat, nagyon sokat mondó szót: Köszönjük!! A veszprémi r. kath. főgymnasium fölállítására városunkban gyűjtött adakozások. Folytatás. A 3-dik és 4-dik polótából Kovács Imre és Brenner Lőrincz urak íven aláírtak és kifizették: Gscheidt István. 15 frt, özv. Szente Ferenczné 8 frt, Mozgay Antal 50 frt, özv. Dunst Ferenczné 3 frt, Katona Sándor 2 frt, Pintér Mihály 2 frt, Lich- tenberger Károly 1 frt, Wolfram János 1 frt, Láng Anna 1 frt, Husvéth István 1 trt, Androvics József 1 frt, Koller Sándor 2 frt, Benkő István 10 frt, Rigó István 2 frt, összesen 99 frt. Aláírtak: Komjáthy Lajos 10 frt, Bokrossy Viktor 10 frt, Szarka Sándor 2 frt, Knau Gábor 2 frt, Rostásy István 2 frt, Kopácsy Ipoly 10 frt, Fejes Antal 5 frt, Kovács Ignácz 5 frt, Varjas Lajos 1 frt, Györöcskey György 2 frt, Soós Lajos 5 frt, Kreutzer István 2 Irt, összesen 64 frt, fentebbivel együtt 163 frt. Androvics Imre úr ívén aláírtak: Jófejű Sándor és neje Knau Borbála 50 frt, Farkas Konstantin prefektus 15 frt, Somogyi Mihály dáv. nevelő 25 frt, Nagy Iván 5 frt, Zsoldos Boldizsár 2 frt. Csikász István 10 frt, Csikász Imre 4 frt. Erik Mihály 10 i frt, Kovács Imre 50 frt, Stoll Miklós 50 frt, Nagy Károly inspektor 25 frt, Papp Ferencz 5 frt, Cseh Alajos 10 frt, Fehér Sándor 20 fit, Dukavics Sámuel 4 frt, Eszterhay Ferencz 20 frt, Nyikovics György 2 frt, Hindler Antal 2 frt, Ney Zsigmond 2 frt, Pfeifer József 2 frt, Nei Leopold 2 frt, Kovács Ferencz 5 frt, Kohn Adolf 2 frt, Sziver Ignácz 2 frt, Csomay Ferencz 2 frt Smidt János 2 frt, özv. Mozner Ferenczné 2 frt, Bánóczy Mór 2 frt, Pinkász Mór 1 frt. özv. Tischlér Jánosné 10 frt, Zsolnai Károlyné 3 frt, özv. Szabó Jánosné 2 frt, Kovács Ignátz 4 frt, Eszterhay Ignácz 3 frt, Scholcz Antal 2 frt, Bélán József 3 fit, Nagy János 2 frt, özv. Pongrácz Dánielué és Mariska 3 frt. Fehér András 5 frt, Bencsik Fülöp 3 frt, Széli Ferencz 2 frt, Deáki Mihály 3 frt, Kajdi Pál 2 frt, Müller György 4 frt, Liptai János 3 frt, Hires János 2 frt, Fehér István 2 frt, Kommer András 2 frt, Noszlopy Fereucz 2 frt, Magyar Lajos 2 frt. Szabó Ferencz 2 frt, Baráth István 5 frt, Szabó József 4 frt, Csomay János 5 frt, Bauer Sándor 2 frt, Orbáu Bábud 2 frt, Szűcs Pál 4 frt, Farkas Ferencz jutás 5 frt, Sperg Domonkos 10 frt, Rothauzer Miksa 5 frt, Rozsos Gyula 5 fit, Androvics Imre 10 frt, összesen 456 forint. Folytatása következik.) Tálasz Fejes Dániel urnák. Szabad legyen nekem Fejes D. urnák a „Veszprém tekintetes szerkesztőségének* czimen e lap legutóbbi számában közölt soraira reflectálva egy-két észrevételt tennem. Sorai elején azt mondja F. ur: „A Molnár A. emlékszobrára begyült adakozásokat a tisztelt gyűjtő-bizottság más czélra határozta fordítani.“ Igaz, a kibocsátott gyűjtő-iveken „Adakozzunk Molnár Aladár emlékszobrára“ czim alatt hívtuk fel a n. é. közönséget adakozásra. De a felhívás utolsó bekezdésében zárójel között ez is olvasható: „esetleg alapítványra*. Szükségesnek látta ezt a félhivástkészitő-bizottság megemlíteni, mert az eszme megpenditésekor az egyleti tagok közt voltak, kik e czimen akarták a felhívást közzétenni. Tehát nem vádolható a bizottság az adomá nyok rendeltetési czéljától elvonásával. Fejes ur a bizottság által közzétett kimutatást úgy látszik, nem olvasta figyelemmel; a bizottság önkényt semmit se tehet, a gyűlésből kifolyólag működhetik az. Ott van: Tudomásukra kívánjuk hozni a t. gyűjtőknek s adakozóknak, bogy a bala- ton-felvidéki néptanító-egyletnek j. évi szeptember hó 26-án tartott rendes közgyűlése a t. gyűjtők s adakozók utólagos jóváhagyása reményében abban állapodott meg stb. Ebben a rendes közgyűlés határozott. Fejes ur síremléket óhajt emeltetni. Tisztelettel tudatom Fejes úrral, hogy a boldogult rokonai az örökösök kijelentették, majd ők állítanak síremléket. Mi teljes tisztelettel méltányoljuk a rokoni szeretetböl kifolyó nemes szándékot: nincs jogunk meggátolni. Most már csak szobor vagy alapítványra fordíthatjuk az összeget. Ha oly összeg begyült volna, vagy csak kilátás volna rá, hogy később begyül, melyből egy monumentális szobrot emelhetnénk : azt mondanám állítsunk szobrot. De tegyük föl 2000 forint begyül — ebből legfölebb egy kisszerű gipsz öntvényt csináltathatnánk, mely még a térnek, hol állana, díszére sem válnék; de meg az idő vasfoga is idővel megemésztené, díszéből folyton vesztene. Később kevesen tudnának erről is. Mig igy alapítványul kezelve évenkint, a jó Isten tudja meddig, ha pályázatot hirdetnek, Molnár Aladár emléke meg- megujul. Azt Fejes ur is elismeri, hogy a czél üdvös; lássa, lehetnek egyes kegyes jótevők, kik időnkint az alapitvány-tőke gyarapításához filléreikkel járulnak, öregbítik Ön is, hajói emlékszem, a „Veszprém“- ben megjelent egyik közleményét ezzel zárta be: Népnevelés jöjjön el a te országod! Csak úgy jő ám az el, ha tanítóinknak anyagi helyzetét javítjuk, családjaikról gondoskodunk, legalább nyomornak, éhínségnek nem lesznek kitéve. Majd hiva- tottabbak lépnek a pályára s szívesebben munkálkodnak, ha nyugodtan hajthatják fejőket a végálomra. Én hiszem, hogy Ön, ki szabadelvű művelt ember, a népnevelésnek barátja: felvilágosító szavaim után azt mondja: ennek az embernek igaza van. Mint a bizottságnak tagja, úgyis mint a gyűlésben indítványozó, s amellett érvelő, kötelességem volt szólani. Maradtam tisztelője F.-Örsön, 1883. deczember 8-án. Németh Gerő. Öngyilkosok statisztikája az 1876— 1882-dik években. — A „Statisztikai h a v if ü z e te k‘-b ől. — Az öngyilkosokról eddigelé csak egyszer tettünk közzé statisztikai adatokat és pedig az 1877 ik évi 45-ik számú havi füzetünkben, a midőn az 1875-ben előfordult balesetek és egyéb erőszakos halálesetek statisztikáját ismertettük. Jelen közleményünk a hét utolsó év adataira terjed ki és az öngyilkosok általános számán kívül azok koráról, foglalkozásáról és az általuk választott öngyilkosság neméről ad felvilágosítást. Ha az egyes államokban, de különösen a nagy városokbau az utolsó évtizedekben előfordult öngyilkossági eseteket szemügyre vesszük, azon nevezetes ténynyel állunk szemben, hogy az öngyilkosság évről-évre bizonyos szabályszerűséggel nagyobb és nagyobb tért foglal. Még inkább megdöbbentő, azonban azon észlelet, hogy épen a legmagasabb műveltséggel biró népeknél az öngyilkosság valóságos ragály jellegét ölti magára. Az öngyilkosság legmagasabb aránya az egész müveit világon a német műveltség gyupontján, Szászországban található. így például Lipcsében 100,000 emberből nem kevesebb mint 57 lesz öngyilkossá, Drezdában 39. Fővárosunk e tekintetben szintén igen kedvezőtlen viszonyokat tüntet fel és arányszámával a német városokat igen megközelíti, sőt részben felül is múlja ; amennyiben nálunk szintén százezerből közel 40 ember válik öngyilkossá. Csak három németországi város — Lipcse, Drezda és Hamburg — tűnnek ki magasabb arányszámmal; ugyanolyannal vagy közel állóval bírnak : Stuttgart, Boroszló, Prága, Páris és Bécs. Az olasz és amerikai, de különösen az angol városok e tekintetben a legkedvezőbb viszonyokat mutatják. Az öngyilkosok száma 1874 tői 1877-ig folyton és fokozatosan emelkedett; meglepő azonban azon feltűnő csökkenés, a mely 1878 ban állott be, mely pedig csupán erre az egy és némi tekintetben a rákövetkező 1879. évre szorítkozván, nem tekinthető egy állandóan ható és a társadalmi viszonyok jobbra fordultában gyökerező ok folyományának, hanem csupán pillanatnyi tünemény. Ennek magyarázatát — bár nem szükségképen, de so1- valószínűséggel — az 1878-ik évi Bosznia elfoglalására megindított mozgósításban lehetne keresni. Talán nem egészen indokolatlannak fog ugyanis találtatni azon állítás, hogy a háború épen azon elemeket ragadja ki a mindennapi élet küzdelmeiből, melyek leginkább szokták az öngyilkosok számát szaporítani. Ezen feltevésünket támogatja még azon tény is, hogy a mozgósítás évében csak tizennyolc 20—30 éves férfi lett öngyilkossá, a megelőző évben azonban 33. — 1878-tól kezdve az öngyilkosok arányszáma ismét emelkedik ugyan, ezen emelkedés azonban nem ölt oly nagy mérvet, mint a hetvenes évek közepén. Az öngyilkosok koráról a következő összeállítás ad felvilágosítást. Volt t. i. 1876—1882-dik években : 20 éven 20—30, 30-40, 40-50 aluli éves férfi 52 210 127 123 nő 38 90 35 21 együtt 90 300 162 144 tehá* tízezer élő közül 2 1 5.0 4.0 5.3 50—60, 60 éven Ismeretösszesen felüli len korú férfi 77 76 35 700 nő 16 19 2 221 együtt 93 95 37 921 tehát tízezer élő közül 5.6 7.0 Ezen arányszámok világos bizonyítékot nyújtanak aziránt, hogy a kor határozott befolyást gyakorol az öngyilkosságra. Az öngyilkosságra való hajlam az embernél az élet azon szakában mutatkozik legelőször, midőn a serdültséget a teljes érettség még nem váltotta fel, az érett korban a viszony kedvezőbbnek mutatkozik, az érett kortól a legmagasabb korig pedig az öngyilkossági hajlam folytonos növekedése konstatálható. Az öngyilkossági eszközök és módok megválasztásában mind a két nemnél bizonyos szabály- szerűség észlelhető. A férfi kiválóan a gyorsan ható és kevés fájdalmat okozó eszközökhöz folyamodik. Az alábbi adatokból kitetszik, hogy az utolsó hét évben az öngyilkosokká lett férfiaknak majdnem fele a golyót választá, több mint negyedrésze pedig akasztás által vetett véget életének, mig a méreghez alig tizedrészük nyúlt. Ezzel ellentétben a nőknek jóval több mint felerésze, a méreghez folyamodott és csak 20-ad részük vetett pisztoly által véget életének. A vizbeölés mind a két nemnél ritkán fordul elő, ennek oka azonban abban keresendő, hogy a minden évben nagyszámmal előforduló viz- befulási eseteknél csak igen ritkán lehet konstatálni, vájjon öngyilkosságok vagy véletlen vizbefulási esetek voltak-e. Az 1876 —1882-ik években öngyilkossá lett: férfi általában nő együtt férfi %-ban nő együtt Önakasztás által 223 29 252 31.9 13.1 27.3 Öulövés által 311 12 323 44 4 54 35.1 Önmérgezés által 72 127 199 10.3 57 5 21.7 Gége átmetszése által 23 6 29 3.3 2.7 3.1 Emelet vagy magasról leugrás 19 10 29 2.7 4.5 3.1 Yizbefulás által 21 24 45 30 10.9 5.0 Mozdony általi elgázolás 7 2 9 1.0 0.9 1.0 Önszurt vagy metszett sebek ált. 14 4 18 2.0 1.8 1.9 Öngyilkosság neme ismeretlen 10 7 17 1.4 3.2 1.8 700 221 921 100.00 100.00 100.00 Az öngyilkosok közt a társadalom legkülönbözőbb elemei vannak képviselve. A férfi öngyilkosok közt legnagyobb számmal fordulnak elő az iparosok, napszámosok hivatalnokok, kereskedők és katonák. A nőknél egy elem van kiválóan képviselve és pedig a cselédek, kik az összes nő öngyilkosok közel harmadrészét teszik. Alábbi összeállításban közöljük azon főbb foglalkozásokat, melyekre az 1876 — 1882. években a legtöbb öngyilkos esett: Férfi: Iparos 117, napszámos 75, hivatalnok 58, kereskedő és iparossegéd 51, katona 47, kereskedő 39, szolga 29, majoros, szőlős stb. 22, tanuló 20, munkás 13, ügyvéd és ügyvédjelölt 8, katonatiszt 8. Nö: cseléd 69, napszámos 27, varrónő 16, iparos neje 15, muukásnő 9, magánzónő 7, hivatalnok neje 6, kereskedő neje 6, özvegynő 5, demimonde 4, nevelőnő és tanítónő 3. Az itt felsorolt abszolút számokból azonban csak úgy lehet következtetéseket levonni, ha az illető foglalkozási ágakhoz tartozó személyek számát is tekintetbe vesszük. így azonban csak a népszámlálási évhez közel álló évek (1879—1882.) adatait vehetjük öszszehasonlitásunk alapjául. Az alábbi összeállítás szerint az öngyilkosok közt legsűrűbben vaunak képviselve az iparosok, amennyiben 10,000- ből 91 lesz öngyilkossá; a hivatalnokoknál 10,000 emberre esik 49, kereskedőknél 40, katonáknál 33, nőcselédeknél 17, napszámosoknál 11, kereskedő és
