Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-02 / 35. szám
VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam. 1§§3. 35-ik §zám. Veszprém, szeptember 2. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTÖ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre I 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere I 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték lizetendö. Kiadóhivatal: Krausz A. I könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelamátió. Magánrltáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény, A kravall-cultus. A legjótékonyabb égiháboru is felkavarja az utcza porát, pedig feladata, hogy a légkört az ember-, állat- és növényzetre káros miazmáktól megtisztítsa. A társadalom egére is terhes felhők borultak ; a láthatár komor, a zsidókérdés vihara kitörőben van. Aki az események fejlődését elfogulatlan figyelemmel kisérte, az előrelátta mindazt, ami ma történik. Lapunk olvasói előtt tudva van álláspontunk e fontos társadalmi kérdéssel szemben. De nemcsak álláspontunk van tudva, tudva vannak azon utak és módok is, a melyek a mi meggyőződésünk szerint egyes- egyedül a helyes megoldáshoz vezetnek. Hogy ezen utak és módok közt nem szerepel sem vérontás, sem fosztogatás, sem a szenvedélyek féktelensége, azt fölösleges mondanunk. De mivel a zsidókérdés országszerte és különösen a szomszédos megyékben sajnos jelenetek közt oldódik, a mely jeleneteket zsidó és nem zsidó lapjaink rikítóbbnál rikítóbb színekkel ecsetelnek: lehetetlen fel nem szólalnunk a magyar és német sajtónak, meggyőződésünk szerint, téves sőt veszélyes eljárása ellen. A magyar és német sajtóban mutatkozó ezen kravall-hajsza, ezen kravall-oul- tus az, amely ellen lehetetlen gyenge szavunkat fel nem emelni, lehetetlen ép úgy kárhoztatólag fel nem szólalnunk, mint felszólaltunk évekkel ezelőtt a magyar és német sajtó gyilkos-cultusa ellen, midőn az akasztófára Ítélteknek minden tettét, mozdulatát, kívánságát czikkekben ünnepelte meg. Felszólalásunk indoka az ember ideg- rendszerében fekszik. Aki ismeri az embert, aki ismeri annak idegrendszerét, az azt is tudja, hogy az emberi természet határtalan utánzási hajlammal bir. Az egyszer látott, hallott, olvasott eseménynyel, akarva nem akarva, összeméri saját tehetségét, saját erejét, hogyan tudná vagy tudta volna ő azt szintén úgy vagy még jobban megtenni, véghez vinni. Aki kétségbe vonja állításunkat, (győződjék meg maga. Olvasson vagy olvastasson fel valami rémes, kalandos történetet nem több csak tiz tizenkét ember előtt és figyeÜe meg) az olvasott esemény ott lesz hallgatóságán; kinek arcza lesz kikelve, kinek szemei fognak vérben forogni , kinek keze lesz ökölre szorítva mintegy készen arra, hogy ugyanazt az eseményt produkálja. Ha ezen velünk született utánzási hajlamot nem korlátozza valami hatalmasabb erő, teszem műveltség, erkölcs, józan belátás, nemesebb érdek, nevelés: az ember rabja lesz természete ezen hajlamának. Ez magyarázza meg, hogy a zavargások úgy terjednek, mint a futó tűz, vagy a ragadó nyavalya. Mit tesznek a zsidóellenes zavargásokkal a lapok ? Zsidó és nem zsidó lapok önálló czikkeikben kárhoztatják ugyan azokat, de a lap más rovatában méterhosz- szuságu sürgönyökben, levelekben, czikkekben oly részletesen, a legparányibb minu- cziákig menve egész kedvtelten beszélik el a meg- és meg nem történt dolgokat, hogy szinte kész utasítás foglaltatik minden sorukban, miképen kell tulajdonkép zavarogni, ablakot beverni s. a. t. A legsajuálatosabb a dologban az, hogy ép a zsidó lapok esnek tulhajtásaik- kal e hibába és amelyeknek feladatuk volna a zavargásokat ellensúlyozni, ép azok szítják aggasztó részletezéseikkel. Ha az az egyszerű paraszt ember vagy legény nap nap után hajmeresztő dolgokat olvashat; ha az a tönkrejutott, existentia nélküli, elkeseredett ember folyton hallja, olvassa, mint tör itt vagy ott magának utat a szenvedély és mily jelszó alatt lobog a kétségbeesés lángja : valóban nincs mit csodálkoznunk, ha hasonló próbára méri saját erejét is és kitör, amint kitörhet. Mi tehát a magyar nép nyugalma, békéje, vagyona, élete érdekében kérjük a hazai sajtót, ha csakugyan őszinte a zavargások fölötti sajnálkozása, ne hajtsa túl az itt-ott felmerülő zsidóellenes mozgalmak közlését, nehogy ép e túlhajtott közlései által olajat öntsön a különben is lángoló tü\re. Mi újság a nagy világban? A salzburgi találkozás Bismark és Kálnoky között, a politikai világ legnagyobb napi eseménye. A német kanczellár o hó 30-án d. u. '/22 órakor érkezett családjával Salzburgba. Félóra múlva Kálnoky a bécsi vonattal jött meg, és Bismark Herbert gróf kíséretében az .Európába“ szállt. A német és osztr. magyar birodalmak külügyminiszterei valószinüleg a meghosszabbítandó szövetség iránt értekeznek, de a Balkáu-félsziget ügyeit is szóba hozzák. qA magyar c\imersértés ügyébenminiszterta- nács volt Pesten. Hírlik, hogy a hozott határozatok igen erélyesek és a magyar minisztérium tárczáját köti végrehajtásukhoz. Erdödy grófról beszélnek, mint kinevezendő borvát bánról. oAfranciák Anamban győzedelmeskedtek. Hueben béke tárgyalások folynak. Ezek szerint Francziaország szabad kereskedést nyer a vörös folyón, önállólag kezeli a vámokat és megtartja Anam feletti souverän jogát. Írországban megint gyilkossági összeesküvést fedeztek föl. Dr. Connoly és öcscse elfogattak, mert alapos vádat emeltek ellenök, hogy egymás közt bizonyos állami hivatalnokok s földbirtokosok meggyilkoltatására összeesküdtek. Madridi politikai körök élénken foglalkoznak a viszonynyal, mely Spanyol- és Francziaország közt a legutóbbi spanyol lázadás s Alfonz király tervezett németországi útja következtében kifejlődött. Ruiz Zorilla felkelőt, ki franczia területre szökött, onnan kizáratni akarják, a mit a franczia külügyminiszter megtagadott. Asztalán egy kis arczkép van: kicsiny papírdarab. Sokat babrál rajta ujjaival. — Ez itt a szeme. Ez az ajka ... ez a haja. Piros rózsa a kebelén, — gyöngyházas csat a derekán! .. Akhájábán verbenaszál, ... édes mosoly az ajakán. Érzem, .. . látom !. . . S minden szavát csókokkal kiséri. Két képre való hely van a kis rámában. Egyik felében van egy kis gyermeklány, akit ő egykor — (mily rég volt istenem!) — úgy hívott, hogy: pipiske. A másik fele üres. Talán volt is benne egykor valaki. Talán egy derék piros arczu, barna fürtü asszony, akit akképen szólított, hogy ,feleségem.“ Vagy tán nem is volt benne senki. Ő nem tudja, nem emlékezik rá . . . A ablak alatt temetés van. Néma emberek visznek simára festett egyszerű koporsót. Senki se siratja. A pap megy előtte egy gyermekkel, aki a keresztet viszi. Utánna nehány ember ásóval, kapával. Ezek után néhány koldus asszony. Az öreg fátja* a menetet. Utánna mered két világtalan szeme. Még a kék szemüveget is leveszi s úgy néz utánnok. Kis harang kongása kiséri nyugalomra a nyomorultat. Az öreg leveszi kalapját: imádkozik érte! .. • Estefelé egy vézna termetű, nyomorult koldusasszony tér be hozzá alamizsnáért. Rimánkodik: — Most temette a leányát, — nincs a hová fejét hajtsa! . . Isten irgalmára, — legyenek hozzá könyörülettel. üsak egy darab száraz kenyeret. Öreg már. Két esztendő óta nyomorog s él emberek irgalmából, Megpihen a szalma között. Ne űzzék el. . . Karika Márton ,látja.“ mei vérben fo- latosan ragadja i aeg kiaszott kezeit. I —* t j . Tisza Kálmán belügyminiszter, 3484. szám alatt, a következő körrendeletét bocsátotta ki az Összes törvényhatóságokhoz : Már múlt 1883-ik évi október hó 2-ról 3397. ein. sz. alatt kelt rendeietemben utasítottam a törvényhatóságot, hogy a törvényes rend fenntartására a legéberebb felügyelet gyakoroltassák, és az anti- semitismus czége alatt tervezett kihágások megakadályozását szükség esetén a legerólyesebb megtorlását mulasztbatlau kötelességének tartsa. Legközelebbi időben ezen izgatások nagyobb kiterjedést nyertek — sőt több helyütt a legnagyobb mérvű kihágások, rablások és gyújtogatás is fordultak elő, ugyanazért fokozott erélylyel szükséges minden előzetes és óvó intézkedéseket megtenni ezen kihágások meggátlására. Fennebb intézett rendeletemre hivatkova újabban és komolyan felhívom a törvényhatóságot,\hogy a megye tisztviselőit, valamint a városi, községi elöljárókat személyes felelősség terhe alatt utasítsa a közrend és csend, valamint a személy és vagyonbiztonság érdekében elutasithatlan kötelességüknek legpontosabb teljesítésére. Az ily zavargásokra czélzó előkészületek minden elöljáró tudomására jutnak, ha éber felügyeletet gyakorol mind arra nézve, mi a községben történik, ha szemmel kisérteti a községben megforduló idegeneket és azok magatartását, s ha a tapaszta- landók alapján rögtön intézkedik, 3zükség esetében katonai karhatalmat is kér, lehetetlen, hogy oly sajnos kihágások törhessenek ki. A mennyiben a községben izgatok fordulnának meg, azok azonnal elfogandók s irányukban a törvényes megtorlás foganatosítandó, valamint a kihágást elkövetők irányában is. A hazának minden polgára első sorban saját elöljárójától és a megyei lisztviselőktől kívánhatja jogosan a csend és rend fentartását a személy és vagyon biztosítását. Figyelmeztetendők a tisztviselők és városi községi elöljárók, hogy minden részükről tapasztalandó mulasztásért őket terheli a felelősség. Engedje a törvényhatóság reménylenem, hogy a közrend fentartására hivatottak a megye területén egyenként és összesen egyesült erővel a polgárság által gyámolitva teljes erélylyel fogják ezen kötelességüket teljesíteni s éberen fognak őrködni polgártársaik személye és vagyona felett és mindent el fognak követni, hogy Magyarország jó hírneve, a magyar nép béke és rendszeretete, egyes lelkiismeretlen izgatok és rendbontók kihágásainak megakadályozása, ha szükség, megtorlása által továbbra is fenmaradjon. — Bocsásson — hörögte az asszony — mit akar? — Te ölted meg.-- Kit? Bocsásson!. . — Te semmirevaló, hitvány asszony. Tudod-e, ki vagyok én ? A te férjed: Karika Márton! .. Ezzel összeesett. Félóra múlva teljes erejével kitört rajta a láz. Mikorra Andornak eszébe jutott volna keresni a koldusasszonyt, az már nem volt sehol. Az futott végig az utczán eszeveszett gyorsasággal. Zilált haja foszlányokban lobogott utánna, ruháját szeg hasogatta, kutya megugatta, arczán a rémület és iszony leírhatatlan kifejezése. Meddig fut ? Hova fut ? . . * Harmadnap Karika Márton a temetőbe ment ki Andorral. A temetőőr kopasz agyú, szives emberke volt, aki kalaplevéve állt meg előttük. — Megmutatná-e nekünk a temetőt öreg? — Kérem, — szívesen. Andor karja alá togta az öreg vak ember kezeit s botorkálva mentek át a sírokon. Ezalatt az őr bőbeszédüleg magyarázgatta a sírok történetét.. . Istenem! Hány élet, hány elzüllött, elhibázott, és hány boldog élet alussza zajtalan álmát a rögök között! — íme uram! Ez itt azé a hírneves Haraszti kisasszonyé. Színésznő volt ... Ez az a gazdag Sonnentheil... Itt az az öngyilkos fiatal ember, aki anyja halála után ölte meg magát. . Ez azé a mellbeteg muzsikusé ... Imhol ez az a kis buba, a kit a ló gázolt össze.. Ez itt, ez — (mintha kőnyek pörögtek volna le a kis ember szeméből) . . ez az én fiam ... Ez pedig .. Uj sirhoz értek, frissen felhantolt egyszerű balomhoz. Egy igénytelen formájú névtelen kereszt A „Veszprém“ tárczája. Pelyliek. i. Visszanéstem rája S ő ia visszanézett, Sokáig nyugtattuk Egymáson szemünket. S ez egy pillantásnak Lám, mi lett a vége, Feleségem lettél Ahhoz esztendőre. II. Oly kedves vagy nekem anyám, Mint galambnak búza magja, Olyan a te hangod nékem, Mint a madár hivő hangja. Úgy szeretlek, — mégis, mégis . . . (Vájjon bűnöm megbocsájtod ?) Amint azt a kis lányt néztem Nem haliam meg hivő hangod. SAMIL. A pipiske. — Rajz. — V. Sárffy Iguácztól. III. (Vége.) Szegény Karika Márton! A rettentő eset, mely agyát és szivét egyaránt megtámadta, csakhamar ágyba dönté. Pélesztendő után felgyógyult ugyan kinos betegségéből, de elvesztette mindakét szemét: megvakult. Az orvosok mondtak bajára egy csodálatos nevet, kísérletet tettek rajta ezerképen, de meggyógyítani nem tudták. Parázsként égett alatta ez a föld: nem tudót' maradni. Az emlékek-e tán, melyek szomorú éle > • ; néz még szomorúbban fűződtek? a szemrehí sok-e, melyek minden legkisebb tárgy megérintésekor lelkiismeretében fellázadtak ? . . . avagy egyebek voltak-e azok, melyek elviselhetetlenné tették itteni életét, — tény az, hogy betegsége óta nem volt maradása. Eladta mindenét és Pestre költözött. Biztatta erre minden körülmény, biztatták maguk az orvosok is, kik bajának egyetlen, talán csodakép hatni tudó gyógyszeréül a fővárost ajánlották. Ot esztendő' múlt el fölötte lassankint. Öt esztendő alatt öreg ember lett belőle, kit megtört a bánat rettenetes súlya. Ott lakik egyik elrejtett utczábau, üveges szemeit az ablakra forditva, honnan egy kis derengő világosság áthatott mégis a vastag hártyán, mely szemeit elfödte. Az is igen jól esett örök ájü szemeinek: az a kis koldusnyi alamizsna Ezen idő alatt Kék Andor nem hagyta el soha. Visszatért hozzá Amidőn megtudta, hogy vau egy szenvedés, mely nagyobb az övénél, de mely az övéhez oly nagyon hasonlít, — ott hagyta boros kancsóit s lett, az öreg, elhagyatott embernek vigasztalója. Sőtt több : fia ! ... Ezalatt aztán Gabi bácsi meg elhagyta. Szomorú füzágak alatt, narancsszínű sarkantyú-virágoktól körülvett lakásba vitték az öreget, csevegő vízfolyás mellé. Oda kivánkozott. Ott nyesegetett ő egykor rózsákat a pipiskével. Nagyon csendes kis lakás az Madárfészek fenn az ágon, pacsirta a fűben, zümmögő méhek a virágkelybeken, lágy zsongás az esti szélben: olyan jó ez altatónak. Aludjék! . . . — Én istenem — mondta Karika Márton sóhajtva, mikor az öreget sírjába fektették — én volnék ott inkább ! . . . Andort fiakér.! szereti Észreveszi, -ia nincs ni ellett'’, még akkor is, a átúszik. Mintha látná. falán látja iu 1