Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-28 / 4. szám

L. évfolyam. 1§§3.

4-ik »zürn.

Veszprém, január 8§.

Megjelen e lap a

IVATÁLOS ÉRTESÍTŐ“-vel

'(Itt minden vasárnap reg- . Rendkívüli esetekben kií- lap adatik k i. - Előfizetési mindkét lapra : negyedévre rt 5Ü kr. ; félévre il fi t; is?, évre fi frt. Egyes példáik ára 15 kr. — Hirdetések

1! egy hasábos petitsor tere tr.; nyilttérben 20 kr.; miu- í beigtatásért külön 30 kr. ami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kransz A. ny vkereskedése Vesaprém- a. Ide küldendő minden elfí- atés, hirdetés, melléklet s damátié.

VESZ

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Uag&svlt&ksak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére

nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. Bérmentetlen leveleket a szerkeszió-ég csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. - Ide czimzendü a lap szellemi részét illető minden közlemény.

T

Gr. Zichy Jenő.

Az ipar legnagyobb barátja, Gr. Zichy í), Jágócsi Péterffy János miuisteri biz- kieéretében holnap fog városunkba érái az elsőfokú (mesterinas) ipariskola vezése czéljából.

Méltóbban nem üdvözölhetjük a derék ot, mint ha közöljük azon üdvözlő atot, melyet a veszprémi egyesült iparidat fog neki átnyújtani.

Méltóságos Gróf ur!

A veszprémi egyesült ipartársulat nimel értesült Méltóságod azon nagy- •íí tettéről, amelylyel a magyar ipar nozdítására, illetőleg ipariskolák szeresére 12 ezer forintot méltóztatott ajén- ózni, és legutóbbi gyűlése alkalmával s határozta, hogy Méltóságodhoz fel- ot intéz, melyben e nemes tettért Mél- igodnak hálás köszönetét mond.

Méltóságos Gróf ur! Az idők súlya ;yon ránehezedett a magyar iparra. A bad »par elve a gyakorlati életben nem imtetfe meg azou tényezőket, amelyek atva volnának édes hazánkat az ipar ín az egészséges haladás és a kivána- virágaás stádiumába terelni. Ellenkezősok hívatlan és minden szakértelmet külöző egyéneket teremtett, akik köz- (tői lettek a gyári fölös termelésnek és ipar-piaczot elárasztották selejtes terseikkel, melyek az igazi iparosokat gakadályozták czikkeik elárusításában 'jvétlenül, közvetve pedig lassacskán el- gényítették és meggátolták abban, hogy gukat szakmájokban tökéletesíthessék, volt és ez még ma is az oka, hogy a gyár ipar kínos vergődést mutat inkább, nt fejlődést, mint haladást.

Ezen szomorú helyzetből kell a magyar irt kiemelni. Lehetővé kell tenni, hogy

egészséges legyen a talaj, melyen jövőnk, iparunk jövője bizton nyugodhass ék. Ezt csak akkor fogjuk elérhetni, ha a magyar haza minden fia felkarolja a magyar iparügyet; a magyar fogyasztó közönség magyar iparczikkeket vásárol első sorban; ha hazánk tehetősb fiai jó példával mennek elől az iparosok istápolásában, az iparügy fejlesztését szivükön hordják.

Mondjuk-e, Méltóságos Grófur! hogy a legderekabbak egyikét Méltóságod becses személyében van szerencsénk üdvözölhetni? Mondjuk-e, hogy Méltóságod az, ki megvetve a magas rangja által nyújtott kényelmet nemcsak idejének legnagyobb részét, de tetemes anyagi áldozatot is hoz a magyar ipar oltárára?

Magyarország iparosai Méltóságod magas személyében látjuk az iparosok ideálját >a legelső magyar iparost^ és csoda-e, ha üdvözletünkkel, hálás köszöuetünkkel körülrajongjuk?

E határtalan tiszteletünk kifolyása az is, hogy e felirat küldésére határoztuk el magunkat.

Fogadja ezt Méltóságod tőlünk, mint nemes tettének némi csekély elismerését azon őszinte szivből fakadó kivánatainkkal, hogy Méltóságodat a magyarok Istene a magyar ipariigy előmozdítására még számos évekig éltesse!

Minket pedig tartson meg Méltóságod magas úri kegyében, kik vagyunk hazafias üdvözlettel Méltóságos Gróf urnák

Veszprém, 1883. január 29-én

alázatos szolgái:

a veszprémi egyesült ipartársulat.

Mi újság a nagy világban?

Franciaországban Herisson közmunka, a hadügyi és a tengerészeti minister Floquet indítványa miatt beadták lemondásukat A hadseregben

szintén rósz vért szül, hogy az orleanszi herczege- ket meg akarják fosztani katonai rangjuktól, polgári jogaiktól és mint notórius gonosztevőket kiutasítják a franczia területről. Grévy elnök lapja a „Paa“ hevesen ellenzi a kiutasító indítványt s ha el is fogadná a kamara, a senatus sehogysem fog az illiberalis törvényjavaslat elfogadásába beleegyezni.

Németországban a trónörökös pár ezüstmenyegzője sok ovatióra ad alkalmat. Bismark idegeit sinleli, beteg. Németország és a Vatikán között nemsokára teljes lesz a megegyezés.

oAnglia a fénik gyilkos-szövetkezetével vesződik.

QAmerikában egyre nagy szerencsétlenségek tőrténuek. A milvaukeni hőtel leégése után, Kaliforniában lőpormalom robbant fel, mely vagy 60 kulit t. i. csinai munkást megölt. Loslanglosnál a vonat siklott ki, majd ugyanannyi utast ölvén meg, s az atlanti óceán partján ugyanazon a napon, midőn „Cimbria“ a német tengeren elsülyedt, amerikai hajó merült le.

TSécsben Giers orosz államkanczellár időzik. A király félóráig hallgatta ki, mire Giere a kir. család tagjainál tett látogatást. Tiszteletére nagy baukett adatott.

Ő fensége Rudolf trónörököst a magyar töldr. társaság védnökéül fogadta, József főherczeget pedig tiszteleti tagjai sorába vette. Flotow, a

„Mártha* nagy operának hires szerzője és *Dőré Gusztáv a genialis illustrator, meghaltak.

Néhány szó a biztosító társulatokról.

A különféle biztosítási intézmények, valamint a hazai közgazdászaira, úgy a társadalmi életre is előnyös befolyással bírnak. A gazda néhány köny- nv£dón . nélkülözhető forinttal biztonságba kelyez- téiheti vagyona nagyobb részét, a gondos családfő pedig megóvhatja övéit ? véginségre jutástól. Hogy minden előnye daczára is a nép közt, melynek számára pedig a legajánliiatóbb volna, csak igen gyéren fordul elő, minden őszinte hazafi őnkénytelenüi is az akadályok iránt érdeklődhetik. Ha az okokat keressük, melyek a biztosításoktól a köznépet távoltartják, elidegenítik, sőt elriasztják, azokat mindenesetre az egyoldalú társulati szabályok — és ferde eljárásaikban fogjuk feltalálni

A társulatokat önalkotta szabályaik minden kigondolható előnynyel veszik körül, mig a nagy közönség számára pontos fizetéseik ellenében alig marad egyéb hátra a méltatlanságok és igazságtalanságok tűrésénél. — Pörlekedések esetében a társulatok oly távoli helyet jelöluek ki, hova a fél nem követhetvén, vagy csak túlságos erőfeszítésekkel, minek következtében számtalan szegény ember egypár forintnyi hátrálék dijért vagyona nagy részével kénytelen adózni. Addig, mig a fizetési sor a társulatokra nem kerül, mindegyik a

legjobb, — legelsőbb — és legpontosabbnak állítja magát, de ha eljön a kártérítés ideje, — tisztelet a kivételnek, kinek nem szűre, ne viselje — csak nem valamennyi a legutolsó handlérozó zsidó példájára alkudozik és különféle czimeken annyira megnyirbálják a biztosított összeget, hogy a kára- sultnak, például tüzeseteknél, alig marad annyi, a mennyivel a legszükségesebbek beszerzéséhez foghatna, azt is rendesen akkor kaphatja kezeihez, amikorra az eső a falakat félig lemosta már. Hogy kiki meggyőződést szerezhessen magának a külömb- féle visszaélésekről, kisérjünk egy bugyogóba bujtatott s a közönség bolonditására félig magyar ruhába rázott, tudja Isten miféle nációbeli ókulás becslőt a kár színhelyére, s látni fogjuk, hogy lelkesedve a lehúzandó, vagy helyesebben mondva: lelopandó összegből őt illető zsiros perczentektől, mily ügybuzgósággal méregeti össze-visza a szegény embernek 200 írtra biztosított házának falát, habár csak a tető volt biztosítva, mig végre nagy bölcsen kisüti, hogy a 9 öl hosszú és 3y2 öl szélességű falak a biztosítási kötvényben tévedésből-e vagy mi okból csak 2l/2 öl szélesnek van bejegyezve, s így a tető alsó szélei nem voltak biztosítva, a felsőbb része pedig nagyon is túl, tehát 65 frtot a biztosított összegből le kell húznia, 3 évi avulásra 2% percentjével leszámít 12 irtot, (szerencse a biztosítóra, hogy régebb nem volt a biztosítás, mert különben még rá kellett volna a kárra fizetnie.) Rommaradványra, habár annyisem maradt, mennyivel a fogait kipiszkálbatná, levon 5 frtot. Ez még mind kevés, a ház 6 évre volt biztosivá, a még bátra levő évekre kivesz a még megtámadt csekély összegből 9 frt 90 kr. Mikor már semmi kopasztani valót Dem talált, vagy +aláo már maga is megsokalja a *.y uzogatást, mint aki jól végezte dolgát, felvont pápaszemmel, kiegyenesedve adja tudtára a nagylelkű kegyelmitényt a a kárasultnak; — mi ellen, úgymond, ha nem volna vele megelégedve, panaszt emelhet a fokföldi bíróságnál. — (Mindezekre nézve pedig az a legszo- moritóbb, hogy megtörtént valóságok.)

Hát a jégkárnál milyen szokott az eljárás lenni? Ott is a közönség rovására a percentből élősdiskedő lelkiismeretes becslő bebizonyítja, hogy miután a biztosítás boldankint 6 hektoliter volt s annyi jégverés után is várható, tehát a biztosított mennyiségben kár nem történt, kártérítésnek helye nem lehet.

Vajon az ily és még botrányosabb eljárások nem méltán riasztják-e el főleg a köznépet, mely leginkább áldozatul szokott esni? Vagy nem homlokegyenest ellenkezik-e az igazság- és jogossággal, hogy a társulatok a változhatatlan díjfizetésekkel szemben, különféle czimek alatt csorbítgatják a biztosított összegeket, minek, főleg tüzeseteknél semmi helye és értelme nem lehet. — Ha tetszik nekik a magasabb dij beszedése, tessék ellenében a megfelelő kézbesítés is! Ahoz az igazság súlyos

l „Veszprém“ tárczája.

JÓ TANÁCS.

Nem ér ez a világ semmit I

Nem-e ? — ejnye de nagy újság.

Jó eszem, te csak nagy bölcs vagy:

Lám, megint egy uj tanúság.

Hogy kicsinyt nagy néha megmar,

Hogy mosoly rejt sanda vágyat,

Híg velfivel sok nagy úr lesz,

Sok nagyot mond — s tettre bágyadt;

Hogy barátság puszta szó csak,

S a leánysziv kincs után néz,

Áltatás a tett ígéret És legtöbbször méreg a méz ;

Hogy a döre oda’búmui,

Hol a nagy dobbal dobolnak,

A hizelgés hasznot is hoz,

S a fapénz is jó — bolondnak :

Rági mindez, ócska szörnyen,

Jó eszem, te elmaradtál —

Mondok én egy jó tanácsot:

Légy okosabb a világnál I

P.

k gróf és felesége.

— Elbeszélés. —

Glogauer Henrik gróf átkozottul szép ember lt és mégis megtörtént rajta a tréfa, hogy egy ip el szöktették a feleségét.

A gróf az asszonyt nem imádta ugyan valami örnyíí módon ; de az egyik ősé uralkodó fejedéin volt valamelyik német herczegségben; ő maga

is gavallér ember, a szégyent tehát nem hagyhatta magán száradni.

Nagyon feltűnő véletlen volt, hogy Csomói Viktor, a városi első bank- és pénzváltó-üzlet főpénzlárnoka, ugyanabban az időben, de ugyanazon a napon lett láthatatlanná.

A gróf tehát nem gondolkodott rosszul, mikor Csomóit képzelte a szép asszony garde de damejának. Annál inkább sem, mert a fiatal ember gyakran megfordult a kastélyban, a gróffal, mint a bank-igazgató tagjával értekezni.

Nem is gondolkodott hát sokat, hanem gyorsan útra készült. Egyebet nem vitt magával, mint két batlövetes revolvert; azonkívül néhány vitőrt és egy jól megtöltött, duzzadt erszényt.

Még csak Auréltól, egyik legjobb barátjától kellett elbúcsúznia s őt értesítenie a szerencsétlenségről. A báró akkor éppen egyik falusi nyaralójában mulatott, nem messze a kis várostól. A gróf rögtön kocsira ült és odahajtatott. Aurel láthatólag meg volt lepetve az elbeszélés által s maga adott tanácsot a grófnak, miként járjon el ez ügyben. A bucsuzás nagyon érzékenyen történt meg mind a két oldalról. Ki tudja, meddig nem láthatják egymást ?

— Elvárom, hogy mindenről fogsz tudósítani, — szólt a báró, kőnyeit törülve.

— A mi csak történik velem, mindenről értesülsz, sietett őt biztosítani a gróf.

Aztán még egyszer megölelték egymást és elváltak.

Henrik gróf sietett beutazni egész Európát. Sorra vett minden nagy várost. Budapesten hajóra ült és felutazott Bécsbe. Ott végigjárt valamennyi szállodát, meglesett valamennyi idegent, megvesztegette a portásokat és még sem akadt semmi nyomra. Ment tovább. Prágában semmit sem tudtak róluk. Lembergben hasonlóképpen semmit. Beutazta egész Angolországot. Hiába. Lekerült Francziaországba és Spanyolországba. Senki sem

emlékezett olyan férfiúra, ki Csomóihoz hasonlított volna. Azaz, hogy inkább, mindenki emlékezett. Egyik itt látta, másik amott, egyik szőke nővel, a másik barnával, egyik alacsonynak, a másik magasnak. A gróf jól tudta, hogy a nyomok mind hamisak s azért egy kicsit rossz kedvvel, de erős buzgalommal ment el Italiába. Mind hiába. Áthajózott Törökországba is. Ott várta már barátja : Aurel bárónak levele, a melyben figyelmeztette, hogy jó lesz Amerikába utaznia, mert a szöke- vénypár minden valószínűség szerint odamenekült. A mint ezt a gróf elolvasta, nosza gyorsan utazott fel Németországba. Drezdában a London szálloda portása világosan emlékezett a leirt alakra. Lipcsében az Aranykorona egyik szobapinezére maga ecsetelte Csomóit, oly pontosan, hogy a gróf rögtön ráismert. Mintegy hat hónapja járhatott itt és igy az idő is összevágott. Magdeburg- ban még a vele volt nőre is világosan emlékeztek. Hannoverében azt is megmondták, hogy innen Hamburg felé utazott. Ott pedig még avval a felvilágosítással is szolgáltak, hogy „Washington' nevű gőzössel éppen hat hónapja utaztak el Amerikába.

Glogauer nem is késett tovább, csak egy levelet irt Aurel bárónak, (a kivel folytonosan tudatta minden kalandját) hogy követi tanácsát s holnap a ,Parrot“-tal New-York felé indul. Anuál- inkább is, mert Németországban biztos nyomokat talált. Ha siker lesz, a mint hiszi is, hogy lesz, nem tudja, miként fizesse meg barátja szívességét és jóságát. Másnap aztán útra is kelt, s eleinte nem tett mérgében egyebet, mint egy öreg angol kisasszonynyal whistezett. Később megkapta a tengeri betegséget s e baja miatt egészen elfeledkezett a tenger szépségein bámulni. Mire tökéletesen kigyógyult, addigra a hajó már a kikötőbe érkezett. Henrik gróf éppen olyan kedélyállapotban volt, hogy egy embert, minden lelkiismeret furdaíás nélkül lelövöldöztetett, vagy összevagdaltatott volna.

New-Yorkban, természetesen ismét végigment a szállodák során. Öt, hat, tízben semmi. A tizenegyedikbe már egészen emberöld kedély- lyel tért be. De hogy is ne 1 Iunen-onnan egy éve lesz, hogy utazik és semmi eredmény.

Mérges arczczal tudakozódott a íőpinozér után, hogy az idegenek könyvét átlapozhassa. Mig az jött, a képeket nézte a falon. Nem is vette észre, csak mikor előtte állt.

— íme uram a kért könyv!

E hangra íelrezzent a gróf. És a mikor a főpinezér szemei közé nézett, történt valami, a mi nem mindennapi dolog, az „United Staates- szállodában. Kezébeu megkapta annak nyakát és haragtól elrekedt hangon kiabálva, rázta azt, ahogy csak rázni tudta. Ott állt előtte Csomói Viktor. Az egyévig üldözött, hitves-szöktető Csomói, mint főpinezér egy new-yorki szállodában.

— Tehát te vagy az gazember. Tehát meg vagy . . . (Tessék valami „gazember'-hez hasonlót idegondolni, s lehetőképpen variálni a kifejezést.) Hát nem hiába kerestelek I Hát a kezeim között vagy végre. No várj csak, majd megtauítlak én.

Ezzel aztáu czipeitő fel az ulmakim at a szobájába, nem hízelegvén neki utkuzoeu éppenséggel semmit sem.

Szegény Csomói olyan volt, uuut a halai. Alig bírt menni a rémülettől. Mikorra a sZnunba értek, majd bogy nem sírva fakadt.

— Hát miért tetted ezt akasztóta? kezdó a gróf a vallatást.

— Szegény ember vagyok gráf ur, kényszerülve voltam rá, — rebegte az eipénztarnok.

— Micsoda ? Miket beszélsz ? Hát hogyan tadtad elhozni ?

— Egy ládába zártam, könyörgöm alássan.

— Mibe ? Ládába ? Az eszed ment el ?

— Igenis. Ne tessék úgy rám nézni, mert akkor nem tudok tovább beszélni. Azt gondoltam, hogy majd ba már egyszer nem lesz rá szüksó-