Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-28 / 4. szám
arculntése nélkül a társulatnak semmi köze, hogy a biztosított épflletek egy vagy két évvel idősebbek, vagy sem, annál kevésbbé fordíthatják előnyükre a falak kiterjedését, főleg akkor, mikor csak a tető biztositásárél van szé. Bizonynyal egy 10 éves ház leégett tetejének feiépitése a károsultnak csak any- nyiba fog kerülni, mint egy ujabbé; -- és oly őrült biztositó fél képzelhető-e, aki például háza- tetejéből egy öl szélességet biztosíttatlanul hagyjon akkor, a midőn a másik részre túlbiztosítás esnék. ? Különben az egész biztosítási intézmény nem egyéb koczháztatásnál, minek következtében egyik félnek sem lehet joga a másik rovására a kikötött összegeket nyirbálgatni- — ügy a biztosítások óhajtandó elterjedése, valamint a biztositó felek érdekeinek megóvása tekintetéből igen kívánatos volna, ha a magas kormány törvény által vetne véget a túlkapásoknak, minek következtében nem egyes,-visz- szaélésekre vezethető szabályok, hanem üdvös hazai törvényeink lennének az irányadók. Ha ez utón kötelességévé tétetnék a társulatoknak a díjfizetések ellenében, jégkárnál az aránylagosság, tüzeseteknél a teljes kárfizetés, bizonyára fognák tudni és alkalmazni azon általuk különben is jól ismert utat és módot, mely által a túlbiztosításoknak eleje vehető s a dijak tisztességes behajtása esz közölhető. Ez ideig csak azért nem akarják tudni és követni, mivel a biztositó közönség rovására ép ennek leple alatt üzbetők a legkülömbfélébb abususok. Addig is, míg a biztosítások reformálására vonatkozó óhajtandó idő elérkezik, a közérdek tekintetéből a hazai sajtó tehetne igen hasznos szolgálatot, amenyiben a visszaélések leleplezésével felhívná a közfigyelmet a szédelgő társulatokra. Sipőc\ Ferenc Mi évek ta ostoroztuk a\on biztosító intézeteket, amelyek a közönséget csak arra használ ■ ták Jel, hogr pénzét elvigyék. Ezekkel szemben ajánlottuk a mi első magyar általános biztosító társaságunkat melyet a fenti vádak közöl bizonynyal egy sem ér. Ezen derék intézet melletti buzgolkodásunknak meg is van az a jó sikere, hogy az általános rokonszenv megyénkben az első magyar általános biztosító társaság felé fordul, valamint Örömmel észleljük, hogy országszerte nő a bizalom ezen társaság iránt. Biztosítsunk ennél és meglássuk, a szédelgő intézetek elzüllenek. Szerk. VIDÉKÜNK. Egy buzgó tanító. Tésen, 1883. január hó 24 én. Édes hazánk fenállásának s a mai korban elhaladásának egyik alapja a nemzeti nyelv, a magyar nyelv fentartása s ápolása. — Már több lapokban olvashatjuk oly egyének neveit, kik a magyarosodás előmozdításán sikerrel fáradoznak s e nem csekély munkájokért a méltó elismerésben is részesülnek. — Az e téren áldásosán működő egyének közé szabad legyen nekem is egy férfiút sorolnom, kiben édes hazánk zengzetes nyelve buzgó apostolára talált s aki, mint szerény ibolya, elvonultan él egy bakonyi falucskában és szerény körében terjeszti csak azt a minden igaz honfi keblét dagasztó magyar nyelvet. — E férfiú Jásd község tiszteletre méltó róm. kath. tanítója, Bello- vits Antal ur. — Hogy mily odaadólag s fárad- hatlan szorgalommal igyekszik Bellovits ur szép nyelvünk terjesztésén, azt legjobban tanúsítják a keze alatt levő iskolás gyermekek. Jásd községben két ajkú lakosság van u. m.; tót és német. — Igaz ugyan, hogy a szülők kivétel nélkül beszélnek magyarul, mégis a kis gyergem, úgyis visszaküldöm. (A gróf felugrott a helyéről.) Könyörgöm alássan, tessék nyugodtan végig hallgatni, mert különben nem merek beszélni. Igenis, mondanék is valamit Méltóságodnak, ha meg nem haragítanám. Könyörgöm alássan, ne tessék úgy forgatni a szemeit. Azt gondolnám, hogy minden viszálykodás kikerülése végett, osztozkodnánk meg rajta. En nélkülem úgy sem tudná megtalálni méltóságod. De már ennyit nem tűrhetett el a gróf. Felugrott, mint egy őrült, 8 a Bzegény remegöre rohanva, elkezdte újra a nyakát szorongatni, a min még az előbbi simogatás veres emlékeztetője is meglátszott. — Akasztóiéra való! Nyomoréit! Mindjárt leszakítom a fejedet ! Mindjárt agyoncsaplak! Leszúrlak! Meglőlek! Ilyeneket mersz te nekem ajánlani! Te gyilkos! Te rablói Megmondod rögtön, hova tetted őt? — Jaj! Nem tudok beszélni. A nyakamat egy kissé tessék elereszteni, mig beszélek.' — Szólj azonnal! Hova tetted ? — Elástam, könyörgöm alássau. Mihelyt idejöttem, azonnal. A gróf csakúgy dühöngött. — Kiről beszélsz te itt, ördögök keresztapja? kit ástál el ? — Senkit, könyörgöm alássan, csak azt a tízezer forintot. — Micsodát? Tízezer forintot? Milyen tízezer forintót? — A mivel eljöttem hazulról. — Hát tízezer forinttal szöktél te el ? — Igenis. Semmivel sem volt több. Éppen annyi volt, a mit a bankból elhoztam. — Hát te pénzt hoztál magaddal ? — Igenis. Könyörgöm. — Mást nem? — Semmitsem. mekkel szülői vagy tót vagy német nyelven társalognak s az, midőn az iskolában a tanulók sorában helyet foglal, még csak nem is érti nyelvünket, beszólni pedig épen nem tud. — Itt kezdődik azután Bellovits urnák óriási feladata, — mely páratlan a maga nemében, — két külön ajkú tanuló sereget, mely 130 mondd egyszázharraincz főből áll tényleg, egy harmadik vagyis magyar- ajkúvá tenni. — Valóban titáni munka. Hogy mily áldásosán működik nevezett tanító ur, mutatja a következő: Midőn a kis gyermek először jő iskolába, természetesen az „a b c-t* tanulja, s hogy mily nehezen tördeli az első szavakat, azt csak az tudhatja, a ki köztünk hallgatja őket; mégis félév alatt tökéletesen érti nyelvünket, sőt már a nyári félévben beszél, számol, ir, olvas. — Midőn már második évben kerül iskolába, a legnagyobb gyönyörrel hallgathatja az ember, miként felel magyarul, mint raoudja fel a magyar nyelvtan elemeit s nem a felső vidéki tót vagy német dialectussal, hanem az eredeti magyar dialectus használatával, az accentusok tiszta kiejtésével. — Egyszóval két év leforgása alatt teljes magyar fiukká változnak. — Amily szép vizsgákat adnak, bámulatra ragadják a hallgatót, mennyire képes egy fáradhatlan szorgalom más szellemet önteni a tanulók leikébe. A szép eredmény, mit nevezett tanító urnák csak még három éven át való működése felmutat, bámulatra ragadták főtiszt. Forintos Ede kér. esperes urat is; főtiszt. Borka János jásdi plébános ur e tekintetben egy nyilatkozatot állított ki, melyben nevezett tanító urat a megyei díjból első helyen részesülendőnek ítéli, s melynek eredetije a fent említett főtiszt, esperes urnái van. Itt nem hagyhatom megjegyzés nélkül azon körülményt, hogy Bellovits tanító urat a megye még épen semmi figyelemre sem méltatta, holott ő legjobban megérdemelné ezt; s ez által nagyobb ösztön nyojtatnék a munkásságra; mig ha teljesen figyelmen kívül hagyatik, bizonyára lankadni fog nemes buzgalma is, mert hiába a katona is szívesebben megy a tüzbe, ha mellette lelkesítő dal hallatszik. Adjon Isten több ily férfiút hazánknak s ha a földön elismerés nem buzdítja is, legyen meg öntudata, hogy mint igaz magyar, kötelességét hazája iránt megtette s a magyarok Istene a nagy Hadúr adjon neki tanítványai szivében mnlhatlan emléket. Kovács Qdladár. Rátóth, 1883. január 25-én. Tekintetes szerkesztő ur! Tekintetes Lakat Mihály ur már 16 évtől fogva minden évben ellátta iskolás gyermekeimet tanszerekkel — de mindig az szava járása: amit jobb kezem tesz, azt a bal ne tudja. Ma szintén megjelent iskolámban — mit többször tesz, hogy megtudja, mi hiányok vannak — s kiosztott gyermekeimnek 60 tankönyvet, 30 palatáblát, 108 palavesszőt, 200 drb. irkát. — Ez az egyetlen jóltevőnk, kire is Isten áldását kérjük tanonczaimmal egyetemben. Tisztelettel maradván tekintetes szerkesztő urnák alázatos szolgája Tömör Lukács, tanító. A magyar bortermelők országos szövetkezete miként fog működni?- Irt» Or. KEGLEVICH ISTVÁN. Mint minden szövetkezetnél, úgy a magyar szőllőbirtokosok egyesülése által létesítendőnél is, az alakuló közgyűlés által választandó igazgatóságnak első feladatát képezendi: a munkatermek kidolgozása. Kicsoda volt hát az a nő, a kivel együtt utaztál? — A feleségem, könyörgöm alássan. — És más nem jött el veled? — Ki jött volna? — Menj hát el a tízezer forintoddal együtt a pokol fenekére ólmot olvasztani és ugorj bele, ha forró lesz a legközepébe, — iuditványozá a gróf és nem is várván meg az esetleges replicákat, úgy tette ki az ajtón Csomói urat, hogy annak semmi kedve sem volt többé újra visszatérni. Tessék most már elképzelni Glogauer Henrik gróf kedvét, a ki két világrészt beutazott egy asszonyért és nem talált helyette mást, mint egy tízezer forintos sikkasztót. Ezúttal, a tengeren hazafelé, még csak nem is whistezett, hanem bevonult a cajüte-jébe és ott füstölt naphosszat. Mikor a table d’höte-ra hívták, kénytelen, kelletlen ment. Egy frauezia kisasszony, ki sokszor szomszédja volt az asztalnál, nem győzött a finom külsejű férfiun eleget csodálkozni, a ki még csak annyi udvariassággal sem bírt, hogy vizet töltsön a poharába, vagy hogy étkezés közben mulattassa. Bizonyára most történt először, hogy Glogauer Henrik gróf udvariasságát kétségbe vonták. A mint a szárazföldön kikötöttek, rögtön útnak is indult hazafelé s nem maradt egy perczig sem tovább valamely állomáson, mint a meddig éppen szükséges volt. Gőzerővel utazott. A birtokához legközelebb eső vasúti állomáson már várta a fogat, melyet sürgönyileg odarendelt s a melylyel egyenesen az uradalmára hajtatott. Az üdvözlő cselédséghez még csak egy fölösleges szót sem szólt, hanem bevonult a kastélyába és három napig ki sem jött belőle. (Vége köv.) Ha mégis ma hozzászólok a szövetkezet szer- vezétéhez s elmondom e feletti nézeteimet, korántsem szándékom evvel praeoccupálui a közvéleményt, vagy hatást gyakorolni a majdan választandó igazgatóság elhatározásaira, hanem teszem azt azon tünemények következtében, melyeket ezen ügy eddigi mozzanatai alatt észleltem, teszem a siker biztosítása és gyorsítása végett, szükségesnek látván az érdeklődők és érdekletteknek tájékoztatására anyagot szolgáltatni, mert arról csakugyan meggyőződtem, hogy a kérdés több oldalára nézve a közvélemény tájékozva nincsen. Ha számosán azon szőllőbirtokosok közt, a kik nyilatkozás és részvételre felkérettek, magát az eszmét czélszerütlennek, vagy a kivitelt lehetetlennek találták volua, akkor belenyugodhattam volna abba, hegy ezek közreműködéséről lemondva, csakis azoknak csoportosulása által létesittessék a szövetkezet, a kik azt czélszerünek és kivihetőnek tartják, hogy tehát egy kisebb mérvben működjön az kezdetben, mint a minő keretben terveztem volt annak működését; sőt ha a kétely általános, az ellentmondás lesújtó lett volna, akkor le is mondtam volna annak rögtöni kiviteléről, belátván azt, hogy az eszme időelőtti; hiszen nem először történt volna az rajtam! A tényállás azonban egészen más. Csakis egyesek és pedig nagyon kevesen találkoztak, kik helytelennek vagy kivihetetlennek tartották a tervet; hogy nagy nehézséget keilend leküzdeni, azt sokan mondták, azt hiszen nem is vonhatja kétségbe senki, nem is baj ez, csak egyáltalán kivehető legyen a dolog, erre nézve pedig mondhatom, hogy a közvélemény túlnyomó nagy része az eszmét helyesnek is, kivihetőnek is mondta, ily értelemben nyilatkozott azon szőllőbirtokosok e/io_et »kik » decz. 17-iki összejövetelben részt vettek, részint saját, részint küldőik nevében; ugyanily értelemben nyilatkozott legnagyobb része azon szőllőtulajdonosoknák, a kikkel azóta az ország külömböző vidékén alkalmam volt e tárgyról értekezni. Ez nagyon szép lenne, és a leggyorsabb sikerre nyújtana kilátást, de fájdalom, amaz elvileges helyeslés consequentiái nem következtek be, t. i. az aláirt üzletrészek nem állanak helyes arányban azon fényes névsorral, melyet a szövetkezet aláírási ive felmutat, és azon nagy szőlőterületnek, melyet ama nevek képviselnek. Ezen kedvezőtlen aránynak első következménye az, hogy a szövetkezet alakulása é3 működésének megindítása elodázva van, másod sorban pedig az, hogy ezen működés, ha majdan megkezdetik, az első időben kicsinyes mérvű lehetend csak és nem fog megfelelni az abba helyezett várakozásnak, midőn pedig majd megjön azon időpont, a mikor az intézmény életképessége és üdvössége elismerve lesz, és a résztvenni kívánók aztán rohamosan és tömegesen belépnek, akkor az eleinte szűk keretre szabott szervezetet egyszerre bővíteni és terjeszteni nagyobb zavarok nélküt alig lehetend, s áldozatok nélkül egyáltalán nem. Erősen hiszem, ha ezen kényes helyzetet elkerülni lehetne; ama kedvezőtlen arányt az elvileg helyeslés és tényleges részvétel közt csakis a tájékozatlanság vagy a helytelen felfogás következményének tartom. Világos előttem, hogy vagy nem hagytam kellőleg mégérlelni az eszmét, vagy nem eléggé körvonaloztam a kivitelnek részleteit. Legyen szabad ezen tubát ma lehetőleg azáltal pótolnom, hogy elmondjam részletesen nézeteimet a szövetkezet teendőiről, és működésének szervezetéről. 1. A szövetkezet első feladata természetszerűleg lesz; s aj á t tagjainak borait kezelni és értékesíteni. Természetes folyománya ez azon meggyőződésnek, mely létesíti a szövetkezetét, hogy tudniilllik ha többen együtt kezeljük borainkat, akkor tarthatunk közös költségre magasabb fizetéssel, ügyesebb szakembert, mint tehetné az bármelyikünk és ennélfogva gondosabban és észszerűbben is lesznek kezelve boraink, másrészt, hogyha többen egy pinezében tartjuk boraiukat, hamarabb log odavetődni a vevő, mintha neki kisebb bor- menyiségek kedvéért több helyre kell járnia, rósz utakon, ismeretlen vidéken, ss jobbau és fogja fizetni azon borokat, melyeket egy jó rendben tartott nagy pinezében talál, habár eredetüket nem is ismeri. Ezen meggyőződés praktikus folyománya kell, hogy azon elhatározás legyen a szövetkezeti tagok részéről, hogy összes bortermelésüket átadják a közös pinczekezelésbe; nem köteleztetnek ugyan erre, de tenni fogják legtöbben, csakis azok kivételével, a kik azt hiszik, hogy saját pinezéj ükben jobbau fog kezeltetni is, értékesíttetni is a bor; ámde' ha az első a másik határozottan nem; lehet magányos, a ki oly szerencsés, hogy ügyesebb szakemberrel rendelkezik, mint a minőre szert tehetett a szövetkezet, de azt sehogy sem tudnám elhinni, hogy a vevő szívesebben venné, vagy jobban fizetné a bort a termelő pinczéjóbeu, mintha azt egy észszerűen kezelt szövetkezeti pinezében találja, a hol már azon tényben, hogy a bor átvétetett, garancziát talál. Legtöbben a szövetkezeti tagok közt ezen nézetemet osztani és boraikat a szövetkezet utján értékesíteni fogják. Hogy log ez történni? Én a következőképen képzelem magamuak az eljárást. X. szövetkezeti taguak van 10 hold szőlője, aláír 10 üzletrészt és ezekre befizetett 100 irtot, köteles tehát 1882 folytán még befizetni 400 frt értéket vagy pénzt; piuczéjében van 100 akó bora, 2—3 léle minőségben, ezek mindegyikéből felküld a szövetkezetnek egy mustrát, 8 nap múlva a választ megkapja, mely abból áll, bogy ezen borok p. átlag 6 írtért megvétetnek, ba saját veszélyére ős költségére oda szállítja a termelő. Már mostan háromféle eset állhat be: 1. helyben, pinezéjében kínált neki más vevő 5 frtot, a szállítás kerülne 1 frt 20 krba, tehát a szövetkezettől kevesebbet kapna, vagy 2. csak 4 frtot akarnak helyben adni; az első esetben helyben fogja eladni a 100 akót 500 írtért, mely összegből 400-at lefizet a szövetkezetnek; a második esetben felküldi a 100 akót, azok megvizsgáltatnak, a mustrákkal megegyezőknek találtatnak, véglegesen megvétetnek 6 írtért, a 600 írtból 400 visszatartatik üzletrészbefizetésre, a 200 frt pedig neki kifizettetik minden levonás nélkül. (Folytatás» követkeíik.) Színház. Örömmel jelezhetjük a veszprémi közönség fokozódó érdeklődését Tóth Bélának jóravaló színtársulata iránt. A multhét folyamán vidékieket is láttunk a hallgatóság soraiban, jeléül annak, hogy a vidéket is figyelmessé tette az újdonságban egyre váltakozó repertoir. Szombaton és hétfőn egymásután „a furcsa háború*-t adták telt házzal, mely ki nem fogyott az elismerő nyilatkozatokból. A keringők lüktető, könnyed behízelgő zenéje oly ügyesen elegyül az édesdedeu csengő melódiák raoll-accordjaiba, hogy a zenei contrast e sajátságos egybeőmlése mindenkit kellemesen lep meg. Groot Boldizsár hálás szerepe jobb alakítóra nem találhatott, mint Kö- vessy volt. Elza (Erdey B.) csinos couplettjeit és duóját megujráztatta, de tüntetőleg fejezte ki tetszését Violetta (Kohay Etel) csillogó jelmezei és kedves dalolása iránt. Kivált a 3 ik felvonásbeli trio (Aranyossy, Szabó és Kohay) s a Melanie grófnő couplettje keltett zajos tapsvihart. A karnagyot sem szabad kihagynunk a dicséretből. Kedden három kis darab és egy sikerűit monolog adatott. Jól voltak összeválogatva, mert tetszettek „C/í házasság politikád-jában Arday Ida, Tóth Béla ,CÍ szerelmes levélben“ ugyancsak a kettő és Bárdy játszottak jelesül, mig Kohay Etel csábítóan »Szép Galathea* és Kövessy humortól szikrázó Mydas volt. Kaczér Nina kedves jelensége igen jól beillett a darab keretébe. Szerdán : Üdvöske“ Kohay Etel jutalmára ,Kis doctor* volt ugyan kitűzve, de Nagy Pista elmaradása miatt nem volt mihez fogni. A publikum duzzogása azonban a darab előadásával megszűnt. Mert a helybeli színészek kedvvel játszottak és megmutatták, hogy igy is szereznek Kohay Etelnek örömet s a publicumnak élvezetes estét. A jutalmazott telt házzal és többszöri kihívással lett jutalmazva. Csütörtökön újra „Odette* került színre. A hatásos dráma szereplői derekasan megfeleltek feladatuknak. Különösen Arday I. k. a. Színházi játékrend. Vasárnap, január 28-án, délután 4 órakor népelőadás „ Peleskei nótárius* énekes bohózat irta: Gál József, este nagy álarezos bál. Kezdete 8 órakor. Hétfőn, január 29-én, Aranyossy József jutalomjátéka, ,Kapitány kisasszony,* víg operette Géné Richardtól. Kedden, január 30-án ,Könyvtdrnok,* 4 felv. vígjáték, irta: Moser G. fordította Folinus. Szerdán, január 31-én »Dunanan apó és fia utazása,* víg operette 3 felv. irta: Ofienbach Jakab. Csütörtök, február 1-én Berzsenyi Margit jutalomjátéka, »Huszár káplár ‘Bécsben,* énekes életkép 3 felvonásban. Péntek, február 2-án »Tót leány* ónekés népszínmű 3 felvonásban. vSzombat, február 3-áu »Lili,* énekes színmű 3 felvonásban. HÍREINK. Veszprém, 1883. január 28-án. Gyászhir. — A legnemesebb szívek egyike bamvadt ki, azon szív, amely csak szeretni, csak jót tenni tudott egész életében és ez özv. S z e n t i r- may Józsefné, született Peczek Karolina úrnő, ki múlt hétfőn rövid betegeskedés után jobblétre szenderült. Villámgyorsan terjedt el a gyászos hír város-, sőt megyeszerte és számtalan szegény családnak fájó kényeket szöktetett szemeibe, mert őrangyalukat, szerető mentőjöket ragadta el tőlök a kérlelhetlen halál. Az ismerősök, a jő barátok siettek a gyászbaborúlt családnak részvétüket tolmácsolni, hogy az óriási vesztesség súlya legalább az első legkínosabb perczekben enyhüljön, A temetés, melyen egyaránt képviselve voltak a legelső körök, testületek, egyletek, családok le a legszegényebb osztályunkig, oly impozáns volt, amilyenhez keveset lehet városunkban hasonlítani. A nemes egyszerű szép ízlésről tanúskodó koporsót szebbnél szebb koszorúk díszítették, melyek közt különösen kitűnt a veszprémi vörös kereszt-egyleté ólővirágok- ból. így vonult az óriási impozáns menet az alsóvárosi sírkertbe, hol a megboldogultnak áldott hamvai a családi sírboltban őrök nyugalomra elhelyeztettek. A kiadott gyászjelentés igy szól: Szentirmay Gizella — Bezerédj Ivánné, Szentirmay Irma és Béla, úgy Peczek Gyula és Ida, valamint Bezerédj Iván a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatják forrón szeretett édes anyjuk, testvérük, illetőleg anyósa özv. Szentirmay Józsefné szül. Peczek Karolinái. 1883. évi január 22-én esti y210 órakor, rövid betegeskedés s a halotti szentségek felvétele után, élete 44-ik évében történt csendes kimultát. A boldogult hűlt tetemei f. hó 24-én délután 4 órakor fognak helyben a családi sírboltban örök nyugalomra elhelyeztetni, a szent mise-áldozatok pedig ugyan f. hó 25-én délelőtt 10 órakor a Szent-Ferencziek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Veszprém, 1883. évi január hó 23-án. Az örök világosság íényeskedjék néki! — Eltűnt, jobb hazába költözött a megbol- gult, de minden szép-, nemes- és jóért hőq
