Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-08 / 27. szám

IX. évfolyam. 1883,

27-ik szám.

Veszprém, julfus 8,

Megjelen e lap a

„HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kti- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok áraiökr. — Hirdetéseit dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraasz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZ

RÉM

közgazdasági-, társadalmi-, lieyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Magánvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtolen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi.

Szerkesztőségi iroda:

Vér 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Felhivás

a balaton-egylet érdekében!

A m. évi augusztusban alakult Bala- ton-Egylet az idén kezdé meg működését. Junius 9—11. napjaiu Budapestről és Székesfehérvárról, nemkülönben Siófokról kiinduló kirándulást rendezett Balaton- Füredre, Tihanyba, Keszthelyre melynek fényes sikerét emelte az is, hogy ez alkalommal avatta fel az egylet első meuedék-kuuyhóját, a Garay-kunyhót Tihany bérczein, s ugyanakkor B.-Füreden regattát rendezett, s bár kicsinyben, be- mutatá a balaton-melléki bortermelők borait.

Majd két évezred óta magasztalják a Balaton vidékének szépségét és áldásos földjét; már a rómaiak ismerték fel Pannónia e kincsét: s mégis, ha visszatekintünk csak uéhány évvel is, alig történt valami e páratlan előnyökkel biró vidék érdekében.

A külföldön, hol oly nagy az érzék az idegeneknek egy kiesebb helyre való édesgetésére, minden csipetnyi tavat igyekeznek idegen vendégek keresett gyülő- helyévé tenni: egyedül Magyarország hagyná ősi elhanyagoltságában egyik legremekebb vidékét ?

Ez nem történhetik.

A Balaton-egylet tűzte ki azt a feladatot, hogy a Balaton vidékét népszerűsíteni fogja. És megelégedéssel mondhatjuk, hogy a közönség már is felfogta az egylet nagy horderejű czélját: nemcsak a Balaton vidékről, de az ország, távolabbi részéről is egyre sorakoznak a tagok az egylet zászlója alá.

A Balaton-vidék emelése nem csak vidéki, hanem országos érdek. Nemzetgaz- gasági követelmény egy ily vidéknek, melyet a természet annyi előnynyel áldott meg, mentői nagyobb mértékben való felkarolása.

Gyönyörűek az alpesek tavai; sokan talán szebbnek tartják a kárpáti tengerszemeket is. De a sötét, fenyves falak közé szorított apró tavak oly nagyszerü- ek-e mint ez a húsz négyszögmérföldnyi tükör, körülötte a mosolygó, változatos hegyvidék, melynek lejtőin az említett tavak vidékétől fájdalmasan nélkülözött kitűnő borok teremnek?

Még egyszer ismételjük, és joggal, hogy a természet fönsége, mely máshol is feltalálható, itt oly anyagi előnyökkel párosul, melyet hasonló lekvésü tavak partján hiába keresünk.

És hogy a Balaton-egylet igyekvése nem nagyhangú ígéret: azt megmutatta az egylet működésének bemutatójával.

Szép, messzebató, erkölcsileg és anyagilag üdvös czélok azok, melyeket az egylet alapításakor kitűztünk, melynek elérésére minden erőnkből törekedünk.

E czéloknak puszta megemlítése is biztosit bennünket arról, hogy igyekvésün- ket a nagyérdemű közönség fel fogja karolni.

Az egylet czélja:

Általában a Balaton vidék felvirágoztatása és népszerűsítése a bel- és külföldön, még pedig az által, hogy:

törekedni fog a Balaton vidékére jövő gyógyulást és üdülést kereső vendégek kényelmi, egészségüg: :nveinek aie tői teljesebb mértékben való kieiégnósét előmozdítani, megismertetni, és általánosítani a szőllő-gyógymóó

állandó kirándulni összeköttetéseket teremt a Bálát 'ék <ern :öze- tileg szép, történél o ' rrs

pontjai között, melyekül otíui^ c« allrdo vendégek vagy nem, vagy csak fáradsággal és költséggel juthattak; kényelmes vendéglátó helyiségeket (vendéglőket, menházakat) épittet e pontokon, mi által nemcsak a kirándulók kényelméről gondoskodik, hanem eszközt nyut a Balaton- vidék munkás népének uj keresetforrásra; gondoskodik uj telepek, uj kikötők építéséről, megmenti a történeti emlékeket, várromokat, templomokat stb. a pusztulástól;

a kirándulásokkal párhuzamosan a nagy közönséggel megismertetni és megkedvelteim igyekszik a Balaton vidékét a

vi\i sport fejles{tése által, mely czélból évenkint többször versenyeket fog rendezni, ezenkívül kezére jár az egylet halászat- és vadászatkedvelő tagjainak:

fölvirágoztatni törekszik a balaton- vidéki borászatot és gyiimölcsészetet, haltenyésztést, erdőművelést, bor áru-csarnok felállítása, fásítások, faiskolák alapítása, gyümölcskiállitás rendezése stb. által:

A „Veszprém“ tárczája. A műteremben.

— Novella. —

M — után: Hegedűs János.

(Folytatás.)

Oktáv barátai már mind eltávoztak, Bajmond is kalapja után nyúlt.

— Egy szóra, — szólt Oktáv — a marquise azzal bízott meg, kérdezném meg az ő nevében tőled, hogy tetszik neked ez a párizsi élet?

Rajmond csodálkozva nézett a herczegre s a nélkül, hogy valamit válaszolt volna, kezet fogott vele s elhagyta a termet.

Két nappal később, a szokásos látogatási órákban, a marquise palotájának lépcsőjén Rajmond de Villefranche halad fölfelé

....................

Ké

t egész napját vette igénybe a marquise lakásának kipuhatolása. Ez sokkal nehezebb volt, mint gondolta. Nagyon óvatosnak kellett lennie, nehogy kérdezősködése feltűnést okozzon. Mi sem volt könnyebb, mint társalgás közben, látszólag akaratlanul, a szép marquise nevét megemlíteni, mely elég volt arra, hogy azután mindenki róla beszéljen, de csakhamar tapasztalta hősünk, hogy a marquise-t közelebbről vajmi kevesen ismerik, s hogy barátai közül egyik sem dicsekedhetett azzal, hogy a marquise szalonjának belsejét látta volna.

A marquise nagyon visszavonult életet élt. Hisz ellenkező esetben Rajmond már régen megismerkedett volna vele s különben is, mint a her- czegnő moudá, még csak bárom hó óta van Párisban.

Chatillon marquis-t, azt már jobban ismerték, mint nejét, noha már két éve múlt, hogy meghalt. Ő mindig Párisban élt, és még hogy! Rajmond is emlékezett rá, hogy néhányszor találkozott vele. A marquis egy ötödrendü színésznő miatt vivotf párbajban esett el.

Az első nap sikertelenül telt el a keresésben. Másnap reggel a kávéházban találkozott egy katonatiszttel, ettől tudta meg azt is, hogy a marquaise lérje párbajban esett el. Esetleg ez volt ama párbajnál segédje. Nagyon sokat beszélt hősünknek a marquis viselt dolgairól s ezen szavakkal fejezte be elbeszélését:

— A párbaj után még élve szállítottuk őt St.-Honoré utczában levő palotájába, és mielőtt a marquise megérkezett volna, kit a baleset felől a marquis udvarmestere táviratilag értesített, Ő már megszűnt élni. Csak akkor tudtuk meg, hogy neje is van. De miért érdekli önt annyira a holt marquis és az élő marquise ?

— Nem mondhatnám, hogy valami nagyon érdeklődöm irányukban; csak azért voltam kiváncsi, mert Menilly herczegnő soha sem akart a marquis elhalálozásáról felvilágosítást adni.

— Hm, hm, úgy látszik, a herczegnő nem igen szeret arra az esetre visszagondolni. Mondják, hogy ez a házasság az Ő műve volt.

A katonatiszt szenvedélyes elbeszélő volt, mindig voltak nála készletben érdekes kalandok, melyekben rendesen Ő is szerepelt. Barátai, s a kik ismerték, azt beszélték róla, hogy ezek a kalandok soha sem láttak napvilágot. Ezúttal azonban megtörtént dolgokat beszélt. Rajmondban nagyon figyelmes hallgatóra talált s fel is használta ugyancsak ezt a jő alkalmat.

Midőn elváltak egymástól, mindenik elégedetismertetni fogja a Balaton-vidéket, ircdalmi téren; bel- és külföldi lapokban koonkint közzéteendő ismeretterjesztő czik- kei, képek, évenkint pedig a közgyűlés dljalmával kiadandó díszes évkönyv által:

, fi czélok sikeres megvalósithatása védett az egylet működését öt, egymástól füjgetlen szakosztály fogja vezetni.

A tagok rendes vagy alapító tagok. Tjg férfi és nő eg)raránt lehet.

A tagsági dij rendes tagoknak éven- kiit két forint, alapitó tagoknak egyszer mindenkorra huszonöt forint.

Az alapitó és rendes tagok, a mellett, hogy ez aránylag nem jelentékeny összeggé előmozdítják az egylet nemes czélját, at egylet kirándulásaiban, mulatságaiban, versenyein mérsékelt ára jegyekkel vehetnek részt, és az egylet évkönyvét a bolti ár feléért rendelhetik meg.

Jelentkezések és tagdijak főt. Jalso- v!cs A’adár egyleti pe'nztárnok úrhoz Balaton-Füredre küldendők. A tagdíjak az

Alkat

illető gyűjtőknek is a fmtnevezetthez rogja küldeni.

Egyleti ügyekben minden' sUés. felvilágosítást készséggé .”

János egyleti titkár, kihez a töveiéi' pestre, az irók és miivé«'/ •

helyiségébe (Nemzeti szín. Jör;;..i,..j utézendők. Alapszabályokéi bármikor szolgál.

Teljes bizalommal fordulunk iü ‘ o nagyérdemű közönséghez. Meg vagy.- k győződve, hogy a Balaton-egyfet nagy horderejű feladatának teljesítésében buzgón fog támogatni bennünket. A czél elérése csakis akkor lehetséges igazáu, ha a pártolók nagy tömegének erős erkölcsi fegyverével fölszerelve törhetünk előre, az utunkban álló számtalan akadályon keresztül az ígéret földjére.

Bizalmunk a nagy közönség hazafias lelkesültségében, mely eddig is már oly szépen nyilatkozott ez bátorítóak, vezető tüzo8zlopunk!

Az egylet tisztviselői:

Elnök: Gr. Esterházy László. Alelnöki Gr.Nádasdy Ferenc.

Titkár: Sziklay János. Ügyész: Chepely Károly.

Pénztárnok : Jalsovits Aladár.

Gyógyászati szakosztály: Sport szakosztály s

Elnök: Dr. Huray István. Elnök: Gr. Esterházy Mihály.

T itkár: Dr. Engel Gyula. Titkár: Dr. Mihálkovics Tivadar.

ten távozott. A katonatiszt, mert bámulóinak száma egygyel szapordott, és Rajmond, mert megtudta a marquise lakását.

...................Egy lélek sem volt az előcsarnokban. Rajmond szive lázasan dobogott. Három dolog állt előtte: jóvá tenni azon rá nézve nem épen hízelgő véleményt, melyet a marquise-ban első találkozásuk körülményei kelthettek; — a talizmánt átadni és a marquise szivéhez vezető utat egyengetni.

Mé

g mindig az előcsarnokban állt, midőn egy öreg szolga jött fel a lépcsőn. Raj mond átadta neki névjegyét.

A szolga nehány pillanat múlva visszatért, kezében tartván a gróf névjegyét.

— A marquise nem fogadja el a gróf urat, — szólt, s az a tekintet, melyet e közben Rajmondra vetett, ezt látszott mondani: És most mi gátol engem abban, hogy önt a lépcsőn lelóditsam?

A gróf megkövülve állt ott. Erre a fogadtatásra épen nem számított. Nem fogadja el!?.........

A helyett, hogy távozott volna, egy aranyat csúsztatott az öreg szolga markába s igy szólt hozzá;

— A marquise mindenesetre máséval tévesztő össze nevemet, menjen csak, barátom, s mondja a marquise-nak, hogy a nehány nappal ezelőtt elveszett gyűrűjét akarom átadni.

A szolga meg se mozdult. Rajmond ismételte az előbbi manővert az aranynyal. Ez hatott.

— Hanem biztosítom, gróf ur, hogy a marquise meg fog rám haragudni.

— Ne higyje. Ha meghallja a marquise, miért jöttem, nem hogy nem haragszik, sőt örülni fog.

A szolga erre kételkedőleg csóválta fejét s eltávozott, hogy újra bejelentse hősünket.

Néhány perez múlva visszatért, nem szólt semmit, csupán kezével intett a grófnak, hogy kövesse.

Gazdasági szakosztály; Irodalmi szakosztály t

Elnök: Szalay Imre. Elnök: Jókay Mór.

Titkár:Keöd József. Titkár: Boro8tyányi Nándor.

Kirándulási szakosztály;

Elnök:Fényvessy Ferenc.

Társelnök: Salamon Ádám.

Titkár: Komlódy Gyula.

A választmány tagjai:

(Ambrus Mihály apát-plébános Keszthely, ifi. gr. oAlmássy Kálmánná Pásztó, Ányos Tivadar Esztergár, Ááám Károly Budapest, Balás Árpád Keszthely, Balogh Kálmán Győr, Bátor ffy Lajos Nagy-Kanizsa, Békássy Károly Békás, Berger Lajos Balaton-Fiired, Bogyai István Haláp, Czigány Károly Kővágó-Örs, gr. Cziráky Antal Budapest, Czirbusz Géza Veszprém, Csák Antal Keszthely, dr. Csanády Gusztáv Keszthely, Csesznák óMiklós Keszthely, Clair Vilmos Budapest, Dolinay Gyula Budapest, Böry Lajos Mosdós, Eltér Jenő Sz.-Fehér- vár, Endrődy Sándor Nagyvárad, gr. Esterházy Andor Sárosd, gr. Esterházy Béla Sárosd, gr. Esterházy Pál Pápa, Écsy László Balaton- Füred, Fackh Gedő Badacsony, Fáik Miksa Budapest, Eelmayer Károly Sz.-Fehérvdr, Feiner Lajos Sz.-Fehérvár, gr. Festetics Taszilo Keszt- I. sutler la Sz--Jehérvár, ifi. Freystädler

j '.’ihn ,s S rvár, Fodor Gyula Veszprém,

>'ii.vi P lapest, Glavina Lajos Zala-Eger' Jlóris, Sz-Fehérvár, Győrffy

Pongrác* k'.Jvdgó-Órs, Grubanovich Károly Tab, Tla; .a: líniel Budapest, dr. Havas Bszső

■> Antal Nagy-Kanizsa, Hentaller

L*iíá&jpCi't f dr. Herczegh Mihály Budapest,

ertelendy Jerencz Lesencze-Tomaj, Holló it ,t .. 'thérvár, Inkey István Iharos-Berény,

• '■'-u Re:,. Budapest, Kállay Gyula Budapest,

dr. js anyu. órgy Budapest, Kari György

Sz--?ehérva l-tván Csala, gr. Keglevich

uta Kis-Kartal, dr. Xenedi Géza Budapest,

{ Kempelen Imre S{.-Jehérvdr, Koller Pál Alap,

I Kon rp iá ’Veszprém, fj- Kovács Pál

Sz.-Fehérvár, La\y Mristóf h^KJprém, Lévay Imr. steif. Lajos Budapest,

dr. Lipp V'-.tmos iKesvhely, dr. LiszhYW F'emér Budapest, Mag-". János Siófok, dt M- < "*W Herilc Budapest, Mersich József Győr, ifi Milko Ifiidor Szabadka, Molnár János Gr- eayes, éMórocza Kálmán Balaton-für ed,

Zsigmond ’Veszprém, A. / - ron Pa- .or- '•’**<

Nagy Jerencz Tab, Nagy gr ^ -Jer <r. Nagy Sándor Badacsony, ‘

B.-Ederics, Neugebauer Miksa V> he

Obescalchy oArtur Budapest, Ft.

Veszprém, dr. Pick Miksa Budapest, U e’ ,

Jenő Veszprém, PÖltz Pál Keszthely, br. P;

Ödön Szigliget, Purgly Pál Kőkút, Bfimér.y Jenő B.-Füred, ár. Révész Párnát Tab, Sárkány László Budapest, Sárkány J. Férencz Budapest, Sárvdry (Antal Budapest, Segesdy Miklós Balaton-Füred, Schwarz Ármin Budapest, Simon Zsigmond apát Tihany, Sümegi Kálmán Arad, Szalatkay István Gyepes, Szarvasy Sándor

A szolga egy kis szalonban vezette s ott egy szőnyeg-ajtóra mutatott. Midőn Rajmond mögött a nehéz szőnyeg leomlott, szemközt állt a marquis-val.

Ott állt a kis boudoir közepén. Arczán méltósággal teljes komolyság honolt. Ügy állt ott, mint egy sértett istennő. Rajmond annyira el volt bűvölve ezen isteni szépség láttára, hogy jé ideig szótlanul állt vele szemben. Végre mégis megtörte a csendet.

— Bocsásson meg, asszonyom, — szólt — hogy tilalma daczára is elég merész voltam szentélyébe betolakodni. Higyje el, soha sem mertem volna ily vakmerő lenni, ha nem volna nálam egy olyan talizmán, melylyel neheztelésének fellegeit el fogom oszlathatni.

— Oh, uram, nagyon is jól ismerem önnek azon szép tulajdonságát, melylyel idegen lakásokba, hogy úgy mondjam, betolakodik. — Válaszolt a marquise, haragvó tekintetet vetve hősünkre.

Rajmond erre a nem várt bókra ajkába harapott s meghajtá magát.

— Megérdemlettem, hogy igy nyilatkozzék felőlem — mégis a büntetés nagyon kemény. Legyen meggyőződve, asszonyom, hogy csupán azért vagyok itt, hogy elvesztett gyűrűjét átadjam.

Ezzel elővette a gyűrűt s egy közel levő asztalkára téve, távozni akart. De alig pillantotta meg a marquise kedvencz talizmánját, arcza örömtől ragyogott, az asztalhoz sietett s igy szólt:

— Maradjon, gróf ur.

Egy fauteuilra mutatott, ő pedig a szemközt levő sophára ült. Örömtől fénylő tekintettel nézett hősünkre s gyöngéden elpirulva, igy szólt hozzá:

— Érzem, hogy elégtétellel tartozom, s kell, hogy előbbi szavaimat, melyek önt sértették, megmagyarázzam. Nyíltan fogok szólni. Lássa, én azo^