Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Melléklet a „Veszprém“ 1-ső számához.

vállalkoznak, fáradságos munkánk mellett azon családi aggodalom, hogy a nyugdíjazás nem létezése esetén, ha majd 10—15 vagy 20 évig szakadatlan szorgalommal — fiatal - erőnket, tehetségünket egészben a közügynek feláldoztuk, s ha majd ezek során teljesen munkaképtelenek leszünk vagy elhullunk — vajon mi lesz családunkból? velünk fekszik, velünk kél.

A nyugdíjaztatás kérdésében mint nem választott, de állami közeg által élethossziglan kinevezett hivatalnokok, elég méltányosan tekinthetnek magunkat állami hivatalnokoknak.

Midőn végre a nyugdíjaztatás törvény általi létesítése — mint a kormány kiadásai közé egyáltalában nem tartozó intézmény szükségessége a mai viszonyokkal is már tökéletesen indokolt: ezeknek elősorolása mellett.

Mély alázattal esedezünk a mélyen tisztelt képviselőház előtt, miszerint jelen kérelmünket különösen az abban felsorolt indokokat nagybecsű figyelmére méltatva, a megyék háztartására vonatkozó újabb törvények alkotása alkalmával az összes megyei közig, segéd- és kezelőszemélyzet mint egy külön álló testület részére a nyugdíjaztatási intézmény életbe léptetését törvényileg kimondani s megállapítani méltóztassékKelt Veszprémben, 1881. évi deczemberhó 14-én.

Veszprém vármegye segéd- és kezelő személyzete nevében: Mészáros Károly, ‘Bardth Károly,

m. közig, kiadó. m. írnok.

Mért nincsenek községi faiskolák?

Mert fközös lónak túrós a háta,* tartja a közmondás és arra felülni nem akar senki azok közűi, a kik különben a lovat szőrin is megülik, ha pedig olyan ember fogja a kantárszárat a kezibe, aki különben sportsman a fatenyésztés körében, nem örömest hiszik el, hogy ért hozzá, inkább elteszik a faiskola jövedelmét ők, úgy hogy koppanik a szeme a kaputos műkedvelő faiskolagondnok úrnak. A biró úr jobban érti a pénzkezelést, mint ő, hagyjuk a birógazda zsebében.

És női mindaddig kukoricza, krumpli, répa stbféle a faiskolában, míg csak a megsanyargatott tal^j valami ilyest képes kiadni a közjóra, t. i. a birógazda zsebére; mert ő a hatalom a községben, nagyobb urat nálánál ritkán lát a község: őt kérdőre vonni melyik adósa merné, mikor a fizetéstől fél. A faiskolagondnok beszélhet, amit v akar, a biró is tesz, amit akar, a kultivált krumpli-kertet is hívhatják faiskolának.

De hát ez nincs rendjén.

A gyökerét kell vágni a fának, ha megdönteni s kiveszteni akarjuk. Szükséges ahhoz ásó, kapa, fejsze, de ha az erőteljes fa körül csak lézengünk az eszközökkel s bámuljuk, milyen erős az a fa, milyen nagy a megrögzöttség, mely a tüzesen hozott, de sarokba állított eszközöknek megindulás nélkül ellenáll, akkor az marad úgy, mint régen volt.

Ilyen megrögzött erős törzsnek képzelem én a hideg polgártársakat, vagy a sok Összekuszált rendelettel elárasztott községet; beszélhetnek, Írhatnak neki rendeleteket s szép szavakat a faiskolákról és sok mindenfélékről, amiknek ő közvetlen hasznát nem érzi, mondhatod neki, hogy az utódokért is kell valamit tenni, felebarátja ügyével ő nem sokat törődik, annál kevesbbé az utódokkal. Mi köze neki olyan czifrasághoz, mint a faiskola, melynek gyümölcséből Ő nem eszik, a mihez még nem is ért; de főkép ha akarna is tanúlni, nincs a faluban senki, ki őt buzdítaná s neki oktatást adna.

Az igaz, annyira csak vittük, hogy minden község tartozik egy parochiához, egy tanítóhoz, de hogy olyan-e a lelkész vagy tanító, aki ilyen paraszt dologban tud is akar is útmutatást adni, az már más kérdés. Pedig igen sokat, sőt legtöbbet tehetnének a köznép bizalmával leginkább dicsekedhető lelkész és tanító urak, az ő jó akaratuknak szakértelmüknek számbavétele nélkül a legjobb rendeletek daczára sem lesz a községi faiskolákból valami- Azért nagyon helyesen tapintott in illő tempore Komárommegye, midőn a tanítókat kötelezte a gyümölcsfa-tenyésztés mesterségének megtanulására. Csakhogy ehez még más is kell; és pedig:

a) kötelességérzet;

b) a kötelességnek nem egyszerű teljesítése — oda érdeklődés, lelkesedés kell;

c) kitartó erélyes támogatás — nem a község — hanem a hatóság részéről;

d) a fellebbvalék nyomatékos Ösztönzése;

e) a lelkiismeretes működőknek méltó elismerés;

f) a hanyagoknak példás megrovása;

mert valamint hiába építünk pompás iskolákat, ha hiányzik az okos lelkesedő tanító, vagy a kötelességérzettől áthatott igazgató s a szigorú, az érdemetlent nem dajkáló hatóság, ép úgy hiába való nevetséges dolog a fatenyésztés ügyében többnél-több rendeletet alkotni, ha hiányzik a végrehajtókban az erély és bátorság rá is paszépnek hatása ránk; mi nem vonhatjuk ki magunkat e hatás alól, mi okvetlen ragadtatunk és akarva nem akarva késztet bennünket az a szép tárgy, az a szép tünemény, hogy ’élvezzük.

Hogy ez csakugyan megvan, senki nem tagadhatja. Kell tehát abban a szép tárgyban valaminek lenni, ami e hatást előidézi más szóval, kell a szépnek bizonyos törvénynyel, bizonyos kellékekkel bírni, amelyek azt a hatást okozzák, biztosítják és fenntartják. Valamint a tárgyakban, az eseményekben s. a. t. létező igazat, igazságot nem képes mindenki egyformán feltalálni, nem képes egyformán elismerni, ép úgy nem képes mindenki a tárgyakban, eseményekben, tüneményekben s. a. t, rejlő szépet egyformán felismerni, nem képes egyformán élvezni. Innen áll be annak szüksége, hogy az ember a vele született képességet a szép felismerése, érzése és élvezése iránt kifejtheti, művelheti, de viszont elhanyagolhatja, ferde irányba terelheti. Azon képessége tehát egy embernek, amely szerint a bárhol jelentkező szépet észreveszi, öntudatosan a nem széptől megkülönbözteti, átérzi, átélvezi és magát e szép által érzés-, gondolkózás- és cselekvésmódjában vezetteti, befolyásoztatja, neveztetik ízlésnek, jó, szép ízlésnek.

t, .^Eljutottunk t. h. ahhoz, hogy tudjuk, mi az ízlés. Engedjék most'meg nekem t. h. hogy egy nagy igazságot mondjak ki, amelyet ugyan nehéz első pillanatra megértenünk, de aki komolyabban utána gondol, lehetetlen, hogy igaznak el ne ismerje, ezen igazság ,ez: az emberek egymástól ízlés által különböznek.

Bebizonyítom. Minden ember, legyen az a fejlettségnek, legyen az műveltségnek legmagasabb, vagy legalacsonyabb íokán, egészben egyenlő szükségek által vezettetik. Életét fenntartani, testi és lelki igéuyeit kielégíteni, valami végczél után, folyton folyvást törekedni kell, szegénynek úgy, mint gazdagnak, kell ma ép úgy, mint kellett évezredekkel ezelőtt és keilend a legkésőbb jövőben is. A végczél tehát minden időben, minden ember előtt mindig egy és ugyanaz volt, csak, itt figyelmet kérek t. h- csak az eszközök változtak és változnak folyton, amelyekkel ugyanazt a czélt elérni törekszünk.

Ha az emberiségnek óriási haladását bármely téren vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy csak eszközeit tökéletesíti é3 azt a módot iparkodik jobbá, helyesebbé tenni, amely módon eszközeit czélja elérérancsolni s keményen megróni is a kötelességét hanyagul teljesítő fizetett tanítót, vagy nem érdeklődő felebbvalóját. Hiszen látjuk, hogy csak azon községek bírnak rendeltetésüknek megfelelő faiskolákkal, a hol a lelkész urak maguk vagy ezek buzdítására a tanító urak lelkesednek, ahol ezen lelkes tevékenységet elismerés követi. El kellne ugyan a szegény tanítónak serkentésül egy két forintocska is, de önérzetes ember létükre százszor többre becsülnek egy nem mindennapi embertől eredt nyájas elismerő szócskát. Annál lesujtóbb s a közügyre annál kártékonyabb, ha a társadalmilag kicsinyeit szerény munkások elől ezen valóbau sovány dicsőséget is érdemetlen tunyák elkapkodják.

Tisztelt illetékes uraim, emberismerettel biró méltóság, ezek legyenek tehát önöknek fejszecsapásaik, melyeket mint lelkiismeretes felebbvalók közvetlen a községi faiskolák, közvetve a közügy érdekében a jóravaló, becsületérző, önérzetes népnevelők tétlensége ellen mérjenek, hogy ne kelljen már valahára féltenünk amit 4—5 éven át költséggel és türelemmel ápoltunk; a pajkosságtól, a gonoszságtól, a tolvajoktól, akik nem is azért lopnak, hogy maguknak gyümölcsösöket alapítsanak, hanem mivel nyomorú naplopók, nehány hitvány krajezárért forintokra menő kárt okoznak a jószivű fatenyész- tőuek, csökkentik a vidék kellemeit és hiresztelik a lakosok gonoszságát, kárt tesznek egyeseknek, a vidéknek s államnak. Az ilyen törpe lelküeket üldözze minden jó ember, úgy kívánja a közérdek; az állam pedig necsak jó eszközöket nyújtson, hanem erélyes bátor férfiakról is gondoskodjék, akik a községi faiskolák iránt támasztott kártékony közönyt a jó eszközök alkalmazása által megdöntik.

Régi megbeszélt dolog, hogy az általános gyümölcstenyésztésnek alapja a községi faiskolák lesznek, e nélkül nagynehezen csak megerősített kertekben, kevesbbé a nagybirtokok őrzött szántóföldjein, még kevesbbé lehet gyümölcsfákat nevelni dűlőkön és országutakon, mig az ingyenszerzésnek a községi faiskolák tisztességes bő forrásai nem lesznek.

Addig pedig, mig sikerül a hivatottaknak rendeltetésükhöz képest átalakítani a faiskolákat, egyesekhez fordulunk, hogy gyümölcsfaszükségletüket ne a piaczon s olyan házaló omberektől szerezzék be, akiknek a szép és jó iránt semmi érzékük sincs, akik önszorgalomból a maguk szükségletére sem tudnak elegendő fát tenyészteni; vannak már minden vidéken jóhirű magánfaiskolák, a hol csekélységért is biztosan juthatunk nemes gyümölcsökhöz. Forduljunk a hatóságokhoz, hogy ezen kártékony vásárok beszüntetésével vagy legalább czélszerű korlátozásával a csekély számú gyümölcsfatenyésztők bosszú s fáradságos munkáját és közjóravaló kedvét a dologkerülő buta tolvajok ellen a közjóérdekében megvédeni szíveskedjenek.

Tenni kell továbbra is valamit a fatenyésztés érdekében, hogy eddigi építményünk a babiloni torony sorsára ne jusson.

Miklós János.

HÍREINK.

A jelen mutatványszámot megkiildöttük mindazoknak

kik a dec\. hó 20-án kibocsátott programmot illetőleg előfizetési felhívást megkapták. A kinek úgy egyik, mint másik nem ke\besittetett volna, kívánatra szívesen küldünk a felhívásból, úgy a mutatványszámból is. A mint már jeleztük, a 2-ik számot csak azoknak küldjük meg, kik előfizettek, vagy ezen szándékukat f. hó 7-ig bejelentik, azért ezt a pontos szétküldhetés érdekében minél előbb teljesíteni kérjük s előfizetés czéljából a t. vidéki közönségnek lapunk mai számához mellékelt postai utalványok szives használatát ajánljuk.

Veszprém, 1882. január 1 -én.

A kiadóhivatal.

Eljegyzés. — Múlt szombaton, decz. 24-én jegyezte el Beze- rédj Iván földbirtokos városunk egyik legtekintélyesebb családjának a Szentirmay családnak, kedves és szellemdús leánytagját, Gizellát. Az ég áldása legyen a szép frigyen!

,

__A „Vörös-kereszt-egylet” veszprémi fiókja decz. 20-án rendkív

üli közgyűlést tartott özv. Szentirmay Józsefné úrnő lakásán, melynek czélja volt az országos szervezkedés szerint városunkban is újra átalalakulni, vagyis választmányának tagjai közé férfiakat is felvenni. A választmány e közgyűlésen titkos szavazással így alakúit meg: Altstaedter Józsefné, özv. Boda Istvánná, Cserna Vin- ezéné, Fiáth Ferenczné, Forster Béláné, Forster Béla, özv. Glacz Ignáczné, Kenessy Pongrácz, Kisovics József, Kleinik Antalné, Ko- lozsváry Józsefné, Kopácsy Árpád, Lévay Imre, özv. Neszmélyi Antalné, Peczek Ida, Peczek Gyula, Perger József, Pillitz Benő, Reviczky Ambróné, Szabó Kálmánné, Szalay Ferenczné, özv. Szentsére fel akarja használni. Álljon itt a példa a gyakorlati életben. Apáink édes keveset tudtak a gőznek, a villanynak, a delejuek s.

a. t. természeti erőknek hatásáról. Kezdetben, ha valahova el akartak jutni, felkerekedtek és szépecskén oda gyalogoltak, amit mi is ma nap megteszünk. Később segítettek magukon, felüllek valami erősebb állat hátára és úgy vitették magukat, még később valami kétkerekű kordé elé fogták az állatot maguk a kordéba ültek és így is eljutottak oda, ahova akartak; később a kétkerekű kordéból négy kerékre kocsit készítettek, több állatot fogtak be, a kocsit szebbé, csinosabbá, kényelmesebbé tették, míg egyszerre előáll valaki és azt mondja, nézzétek, nekem nem kell ló, szamár, ökör, hanem kocsiba fogom a gőzt, csinálok neki vasból utat és meglátjátok, mily gyorsan ott leszek, ahol akarok. íme t. h. itt a vasút, mely csak tökéletesebb, csak gyorsabb, csak biztosabb eszköze és módja az eljutásnak egyik helyről a másikra és rövid idő múlva még tökéletesebb közlekedési eszközünk is lesz, a léghajókkal, amikor stáczio- kát tartunk a levegőben és hol itt, hol amott egy-egy a levegőben lógó restauratióban megállunk és falatozunk, fizetünk és tovább léghajózunk. De jusson bár a mi közlekedésünk a tökélynek oly magas fokára, amilyent ma még csak nem is sejthetünk, mindegy, csak olyan lesz az lényegében, valójában, mint a kétkerekű kordé egy gebével, sem több sem kevesebb, mint közlekedő eszköz.

Ezer, meg ezer ilyféle haladását, fejlődését hozhatnám fel itt az emberiségnek, a melyek mind állításom mellett tanúskodnának, hogy az emberek csak eszközeikben, eszközeik használási módjában, tehát ízlésükben különböznek egymástól, Ebből magyarázható ki az öregebb emberek küzdése az újabb nemzedék újításai ellen; mert az öregeknek egy kissé nehéz megszokott kényelmes eszközeik, nézeteik, eljárásuk s. a. t. módjától megválni csak azért, mert a fiatalabbak mást ajánlanak, aminek jóságát az öregek még nem próbálhatták, ki; de amint sikerül kipróbálniok, amint sikerül meggyőződniük, hogy mégis csak jobb a fiatalok által ajánlott eszköz és mód, akkor rátanyarodnak ők is.

Így lévén a dolog t. h. hogy az ízlés teszi ember és ember közt a különbséget, valóban szép feladat áll az ember előtt, az t. i. hogy ízlését folyton tökéletesítse, folyton nemesítse, hogy ez által

irmay Józsefné, Vikár Lajosné és Wurda Adolfné. Ugyanezen választmány, az egylet tisztviselőinek megválasztatása czéljából decz.

28-án, d. u. 4-kor ülést tartott, melyen közfelkiáltással a nők részéről elnöknek özv. Szentirmay Józsefné, alelnöknek Forster Béláné, a férfiak részéről elnöknek Kisovics József, alelnöknek Kopácsy Árpád, pénztárnoknak Perger József, jegyzőknek Levatich Kálmán és Pongrácz Jenő, orvosnak dr. Pillitz Benő választatett meg. Ugyancsak kijelentette ezen ülés, hogy e választmány képezi egyszersmind a veszprémmegyei választmányt és így az újjáalakulás következtében minden közvetítést a fővárosi központi választmány és a megyei fiókválasztmányok közt közvetít. Felolvastatott gr. Károlyi Gyula, a magyar szent korona országai vörös-kereszt-egylete elnökének a »Veszprém* szerkesztőjéhez küldött felhívása, mely e humánus intézmény hivatásával foglalkozik, amelyet mi rövid idő múlva ismertetni fogunk.

Személyi hir. — Kutassy Ignácz daudárnok decz. 30-án volt városunkban megszemlélni az újonnan bevásárlóit honvédlovakat, melyek közöl 34 Veszprémben, 30 pedig Kőszeghen van. Áz nap tovább utazott.

Nyilvános köszönet. — A balatonfüredi „Szeretetház* növendékeinek Orbán Ignáczné ő nsga az idei karácsony-ünnepek alkalmával ismét nagy örömet szerzett. Nevezett úrnő ngyanis, mint eddig minden évben, úgy most is gyűjtést rendezett az árvák számára felállított karácsonyfára. A gyűjtés erdeménye 53 forint lett. Ezen összeghez járultak: Szilassy Aladárné Budapestről 10 ^írttal; Michelini, szül. Dukán Rozália Veszprémből 10 írttal és egy zsák almával; Rabsch Róbertné 5 írttal; Károli Nándorné 2 frttal; Orbán Ignáczné 1 frt 50 krajczárral; Hets Lajosné, Joung Richardné, Sulyok Imreiná egyenkint egy forinttal; Téringer Anna 50 krral; Écsy László, Imrék János, Koller Károly, egyenkint 5 frttal; Gombás Albert, Hoppe Ágoston, Arkauer Tóbiás, Schön József, Falso- vics Aladár és Ecsi József egy frttal. Fogadják a nemes szívű gyűjtő és adakozók jótéteményükért, az intézet növendékei nevében, hálás köszönetemet. Nagy Aron, a b,-füredi szeretetház igazgatója.

Megyei közgyűlés. — Megyénk decz. 31-én délelőtt 9-kor az alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen örömmel vétetett tudomásul, hogy a községek költségvetési előirányzatai az 1882-ik évre kevés kivétellel mind beérkeztek. A megye költség- vetési előirányzatát a magas minisztérium nehány ezer forinttal leszállította Felirat határoztatok, melyben a megye indokolja és kérelmezi a költségvetési előirányzatot egész terjedelmében. — A megyeház teljes javítására szükséges 10098 frt 38 kr. Ezt kérelmezi a megye. — Tánczos János elhalt megyebizottsági tag helyébe Per- laky József elnöklete alatt jan. 23-án lesz a választás. A veszprémi becslő járás területére a törvényhatóság által alakított járási földadóbizottságnak tagjaivá választattak: Pöschl Károly és Lakat Mihály rendes, Cseh — Kis János és Hetesi Sándor pót-tagokMegyebizottsági tagokká lettek — a veszprémi 3-ik al- választó kerületben Fodor Gyula, a tótvázsonyi alválasztó kerületben Gödé Gábor.

Batyubál. — Több család egyesült, és tegnap este a »Korona* nagytermében batyubált rendezett. Á rendezőség Moroczáné, Bohuniczkyné, Terelmesné, Kovács Mari, Plosszer Laura, Pap Emilia és Ráth Ida hölgyekből alakúit.

Belügyminiszteri leirat. — A m. k. belügyminiszter 1881 deczember 24-én 61923. sz. a. ezen leiratot intézte a megye közönségéhez: Bársonyos. Bánk, Lázi, Sikátor, Varsány, Péterd, Románd, Gyiróth, Gicz, és Nagy-Dóm községek elöljáróinak és képviselő-tes- tületeinek, nem különben az ezen községekben érdekelt uradalmak és közbútoko8oknak, ezenkívül Bakony-Tamási községre nézve a pannonhalmi főapátságnak közvetlenül ide benyújtott folyamodását, melyben ezen községeknek Veszprémmegyéből Győrmegyébe leendő átkebeleztetéseért esedeznek ./• alá idezártan oly felhívással küldöm meg a megye közönségének, a mnlt évi szept. hó 6-án 490. sz. a. tett jelentése kapcsán, hogy a kérelem érdemében tüzetesen indokolt jelentésben véleméuyezőleg. nyilatkozzék.

Persely a szeretetház javára. — Az ipar- és kereskedelmi körben tegnap a szilveszter- est alkalmával Androvics Imre úr azon szép indítványt tette, hogy a balatonfüredi szeretetház javára városunkban külömböző helyeken négy persely tétessék ki. Az indítvány elfogadtatott és a gyűjtés azonnal meg is kezdetett.

Fényes esküvő. — Szinte elszokott már az ember attól, hogy sanyarú napjainkban valami világra szóló fényes lakodalmat lásson. Kivételt tett dr. Halasy Vilmos főorvos úr, ki leányának, Idának Koritschoner Lipóttal deczember 26-án történt egybekelését a lehető legfényesebbé tette. Az ebéd és utána a táncz a „Korona* szállóban tartatott ki-világos kiviradtig. Legyen a fiatal pár boldogsága is oly fényes, mint volt a lakodalom.

■f Csolnoky Ferencz síremléke. — Városunk évek előtt elhatározta, hogy felejthetetlen emlékű orvosának, Csolnoky Ferencz- nek közköltségen síremléket fog állítani. E síremlékügy most végstádiumába jutott és a tavasszal ünnepélyesen fel is állíttatik, illetőleg lelepleztetik.

Bál., — Mint értesülünk, jövő szombaton, január 7-én, Esz- tergáron Ányos Tivadar úr lakásán fényes bál lesz, melyre a közel vidék szépségei már meghivattak.

czéljait, a melyek nélkül ember a világon nem lehet, nem képzelhető, mennél könnyebben, mennél biztosabban elérhesse.

Szeretjük az embereket müveitekre ás műveletlenekre osztani. Helyes. En is elfogadom, de nálam a műveltség lényegét az ízlés műveltsége, a műveletlenség lényegét pedig az ízlés müveletlensége alkotja. A müveit ember ugyanazt teszi, amit a műveletlen, de ne m úgy teszi, mintha műveletlen és ebben a nem úgy tevésben rejlik a szép ízlésnek bűvös ereje, melyet, ha egyszer megszokunk és masodtermészetünkké teszünk, bennünket joggal neveznek művel- teknek, mert azok is vagyunk.

De hogyan műveljük tehát ízlésünket, ez a kérdések kérdése ? Mint mindenben, úgy itt is a természet vezet bennünket legköny- nyebben, leghelyesebben, legbiztosabbau czélhoz. Bármerre tekint az ember, a nagy mindenség, a természet kitárja előttünk szépségeit.

A termeszét minden szépségnek tárháza; itt az örökké működő isteni kéz műhelyében, itt találhatunk sokat, talán mindent, ami czélunk- hoz megkívántatok, Itt megleshetjük az isteni művész titkon működő ecsetjét és eltanulhatjuk, mint kell éltünk arczképén mesteribb vonásokat tenni; itt tetten kaphatjuk a teremtést minden pillanatban és fátyla mögé pillanthatunk a nélkül, hogy csalódnunk kellene és megtanulunk szivünk legtitkosabb érzelmeiig igazak lenni; itt szemlélhetjük a bölcs építészt, ki gondját viseli, minden, még a legcsekélyebb, legparányibb darabkának is és azt bölcsen azon helyre illeszti, melyre az sajátságánál fogva illő és alkalmas — és megtanulunk fölösleget sem időben, sem egyébben nem ismerni.

Aki a természetet igy vizsgálja, így tanulmányozza, az alapot rak magának, amelyre _ ízlésének szép épületét fölemelheti. Aki a természetben nem tud örülni, aki a természet szépségei iránt nem bír kellő érzékkel, az az Ízlésnek, különösen a szép ízlésnek nélkülözi első és legfőbb kellékét. Sajátságos valami az t. h. az emberen, hogy ízlésének elfajulásában rendesen el szokott térni a természettői és mikor ennek tudatára ébred, mikor észreveszi, hogy érzése túl- fiuomodott, tehát a másik szélsőségbe esett, a javulást, a visszatérést rendesen azzal kezdi, hogy a mesterkéltség helyébe a természetest hozza be, szóval a természethez tér vissza, jeleül annak, hogy minden izléstisztulásnak, izlésnemesbülésgek a természetességen