Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-12-10 / 51. szám

Vili. évfolyam. 1§§3. 51-lk szám. Veszprém, decz. IO.

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Megjelen e lap a

„HIVATALOS ÉSTESÍTŐ“-Tel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- löalap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere ti kr.; nyilttérben UO kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátié.

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények vsak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető mindeu közlemény.

I

A megye közgyűlése.

— decz. 4-én.

Mondják, hogy az ember még a halálra is megérik és azután azt a halált olybá veszi, mint az álmos ember a lefekvést. nem bánja, sőt örül neki.

E sötét gondolat lepett meg, midőn megyénk közgyűlésének elejét, a múlt hetet, és végét, ezen hetet, összehasonlítottuk.

Nyíltan kimondtuk nem egyszer, de százszor, hogy mi a megyei autonómiának vagyunk feltétlen hívei és a mellett kardoskodunk is az utolsó pillanatig, mert nem óhajtjuk, hogy a jog és önrendelkezés egy ember keskeny markába szorít- tassék, mikor az a megyék széles alapján oly biztosan van elhelyezve és védve, mint sehol másutt és senki másnál. De megdöbbentünk, mikor látnunk kellett, hogy az állandó választmány tagjait majdnem kötéllel kellett fogni, hogy jőjenek tanácskozásra, amelynek annyi, de annyi ügyet kellett volna elintézni, hogy számát sem lehet tudni, mert nem is lehetett mind elintézni és igy nem lehetett a tárgysorozatba felvenni.

Maga a közgyűlés első napja még csak hagyján, tekintve az ép beállott rósz időjárást elég népes volt, de már az az napi déli órák csafk az iigybuzgóbb bizottsági tagokat látták a megye zöld asztala körött. A későbbi napok bosszantóan kevés tág jelenlétében teltek el, pedig a közgyűlés folytatása az egész hetet felemésztette.

Van valami gúnyja a sorsnak abban, mikor a megye tisztviselőin kivtíl egy vag)r két megyebizottsági tag ül és fogadja az állandó választmány jelentését és dönt annak el- vagy el nem fogadása fölött, mint megyei közgyűlés. Valóban mi magunk dobjuk a megyét a megye ellenségeinek zsákmányul, mikor legszentebb jogainkkal nem élünk és ez által bizonyítványt állíA „Veszprém“ tárczája.

„Emlékezést, emlékezést neki!“

Maholnap évszázada lesz, mikor egy, a kegy- osztó Múzsa mennyei csókja által költővé, az emberiség jótevőjévé felavatott fiatal szerzetes-papnak, a magyar Helikon egyik fényes díszének kebeléből Ásnál, a halál kérlelhetetlen angyala, „kiszakította a sebes szivet,* s ennek agyagból készített porlakát a sirhalom éje fekete fátyollal vonta be. Nem tett kivételt ama könyörtelen sötét Hatalom a hosszabb életre érdemes ifjúnál sem; meghallotta az önmagával és a világgal meghasonlott szívnek fájdalmas nyögéseit, megindító jajszavait s kiszólitotta gyötrelmeiből. Feldúlt kedélynek, összeszaggatott szívnek, roncsolt testnek volt birtokosa az a költő, ki kedvezőbb viszonyok és körülmények közt e siralom — völgyet édenné tudta varázsolni... Ah! de mikor az idő, — melyről azt szokták mondani,

tunk ki arról, hogy a megye rendszere beteg és gyökeres kúrára vár.

E szomorú reflexióinkat még az is növelte, hogy ép most gyengélkedett b. Fiátb Ferencz főispán úr ő excellentiája, ki megnyitotta ugyan a közgyűlést és vezette is azt szokott tapintatával, de rövid ideig.

Igazságtalanok volnánk, ha elhallgatnék, hogy e közgyűlésünk mégis karolt fel egy eszmét, mely megyénket felemeli azon megyék közé, amelyek háladatosak a múlt iránt, tisztelettudók és tiszteletadók azon hazafiak iránt, akik tényezői voltak annak, hogy a magyar oly vitéz, oly fényes múlttal bir, mint amilyennel csakugyan bir is, értjük ezalatt dr. Fenyvessy Ferencz buzgó orsz. képviselő és megyebizottsági tag urnák ezen indítványát:

Indítványozom, mondja ki a közgyűlés, hogy egy magyar történelmi arczkép- csarnok felállítása érdekében feliratot intéz a képviselöházlioz s e feliratot Magyarország valamennyi törvényhatóságához megküldi pártolás végett.

Veszprém, 1882. deczember 2.

Fenyvessy Ferenci.

Egyhangúlag elfogadta ezt a közgyűlés és anyagi támogatást is helyezett kilátásba. Mi a szép eszmét azzal egészítjük ki, hogy az a magyar történelmi arcz- képcsarnok, mely az ország fővárosában lesz felállítva, oly intézkedéssel vétessék körül, hogy multuuk dicső alakjainak arcz- képei sokszorosítás utján olcsón juttassanak a vidék birtokába is, hogy akiknek nincs módjukban a központot felkeresni, ne legyenek egy ily arczkép-gyüjtemény mii velő és lelkesítő hatásától megfosztva, hanem saját tűzhelyükön is élvezhessék azt.

A másik indítvány Horváth János megyebizottsági tagé volt, ki azt indítványozta, hogy a phylloxera ellen foganatba vett gyéritési mívelet erőszakos alkalmazása alól a hegység birtokossága menteshogy behegeszti a bú és fájdalom által ütött szívsebeket s jótékony derűt önt el a vészek éjjelén, — összetaposta virág-ágyait, s eléktelenitette a reményfát, melyen az örök zengő madarak helyett a bánat

fekete hollóserege tanyázott,

........a vészhányt szívre

nem volt többé balzsam, s igy nem kívánt lakója lenni ,e nagy játékhely vétkes piaczának,* — maga óhajtotta a halált, maga kívánta, maga hívta, hogy vigye öt “e színes örömeknek fövényhalmáról“ oda, hol többé már nem fáj semmi . ..

... Az óra megkondult s egy nagy szívnek hő dobogása megállóit, egy nemes lélek égbe szárnyalt...

Vámosi és kajszi Ányos (István) Tál, pálos - rendi szerzetes-pap, volt e korán elhúnyt rokonszenves magyar költő, kinek születése százhuszonhatodik évfordulóját ma ünnepli az irodalom hasznos munkásainak elismeréssel adózó kegyelet. Veszprém- megyében, Esztergáron, — hogy saját szavaival éljek, — „változott emberré a semmiség szomorú kebeléből.* Itt ringatta bölcsőben a széplelkű édes anya azt a csendesen dobogó szivet, melyet később az indulatok és szenvedések viharai tépdestek; innen szállt ég felé a piczinke ajak első mosolya, melynek derűje megtört a későbbi bánat fellegeiu,. .. a bú, a sorvasztó bú marokkal szagatta le arczárói a megelégedés és öröm illatos virágait s ádáz kézzel vont mély barázdákat a borostyánra érdemes homlokon. így lett később homloka ránczos, arcza borús, kedélyvilága elborult; igy lett a kisdedből gondtalan gyermek, gyermekből reményteljes ifjú, ifjúból alaposan kiművelt férfi és jeles költő, férfiból kora lakója a mohos sirgődörnek, kedves és rokonszenves tárgya a kegyeletes utókor megemlékezésének, kinek képe felett én is, mint ki az irodalom, kopár mezejének hasznos munkásai iránt lelkesedett

sók fel, továbbá Vörösberény, Almádi és Sz.-K.-Szabadja begységeiban mind a szőlő- venyige, mind a hulladék, mind a takarmány) békésen és szabadon a tulajdonosok által haza vitetteítessék, végre, 'hogy a phylloxera-biztos működése, költség kímélés végett, a téli hónapokban a tavaszi munka megkezdéséig szüntettessék be.

Végig hallgattuk a derék, egyszerű embernek szívből, fájdalmas szívből jövő indokolását, rokonszenveztünk is vele, és mégis ki kell mondanunk, hogy óriási tájékozatlanság és a helyzet merő félreismerése szólt belőle. Oly könnyen dobta halomra a tudomány kétségbe nem vonható eredményét, hogy szinte mosolyra fakadtunk.

A megye, nagyon természetesen, nem fogadhatta el az indítványt, mert az törvénybe ütközik. Horváth János indokolása felköltötte bennünk azon gondolatot, hogy mennyire szükséges népünket előbb felvilágosítani egyes veszélyek mivoltáról, hogy aztán a veszély elhárítása ellen teendő óvintézkedésekbe, a mennyire lehet, belenyugodjék vagy legalább birjon annak erkölcsi tudatával, hogy a hol egy egész vidék pusztulása forog kérdésben, ott egyesek bajai-,iem vehetők mindig tekintetbe, másrészt meg az jött éles világításba, bogy a segítő intézkedések soha oly neműek ne legyenek, hogy a sújtottak jobban szeressék magát a veszélyt, mint a veszélyt el- háritui ezélzó intézkedéseket.

A harmadik indítvány a közgyűlés második napján tétetett Pöschl Károly megyebizottsági tag által, mely kiváló fontossággal bir. Az indítvány így szól:

Mondja ki határozatiig a törvény- hatósági bizottság: Minden község legyen tagja a megyei gazdasági egyesületnek a végből is, hogy épületeit és szerelvényeit olcsón biztosíthassa az első magyar általános biztosító társaságnál. A törvényhatóság megengedi, hogy a gazdasági egyeörömre gyuladni tudok s az elismerést az érdemnek megadni mindeukor kész vagyok, elismerésre igényt nem tartó soraimmal csak az emlékezet világát, akarom égetni,

Ányos működése azon korba esik bele, mikor igen nagy szükség volt nemes gondolkozásu emberekre, alaposan kiképzett tudósokra, megvesztegethetetlen jellemekre és rendíthetetlenül hiv hazafiakra ;mert csakis ily tekintélyes férfiaknak kellett és lehetett az irodalmi hanyatlás szomorú korszaka után a nagy álmaiból felocsúdni kezdő nemzeti szellemet a zendülendő nyelv árva Múzsájának megszólaltatásával, gyöngéd melengetésével, ápolásával, felkarolásával és terjesztésével folytonos lobogásban tartani, — csakis ily férfiaknak sikerült a hanyatlás korának vészes szelleme által teremtett közöny fagyasztó jégkérgét a felébresztett lelkesedés tüzé vei a honfi szivektől elvonni, és csüggedni nem tudó kitartással érdekeltséget, vonzalmat, szeretetet, ragaszkodást kelteni mindaz iránt, a mi magyar, a mi a magyarban szép és nemes. A jobbérzésüeknek ily irányú munkálkodása és fáradhatatlan igyekezete, ily magasztos és szent czélra egyesült tömörülése után üdvözölhette csak a magyar nemzet, irodalmának egén az ébredés mosolygó Auroráját

.............

Ez

eket megfigyelve, lehetetlen fel nem ismernünk Ányos működésének áldásosságát, lehetetlen nem látnunk a hatást, melyet gyakorolt korára és nemzetére, valamint a nyelvre és műveltségre egyaránt. ,

Ányosról, miut a franczia iskola legnépszerűbb és legnagyobb költőjéről, rövid jellemzést adni óhajtván, — az ő élete és körülményei eddig ismert mozzanatainak mérlegelése, valamint véralkatának és természeti tulajdonainak figyelembevétele, nemkülönben költői alkotásainak egész egyéniségét jelsűleti tagsági díj, — akár az alapító, akár a rendes évi díj, — a községi költségvetésbe felvétessék. Bizton is számit a vármegye, hogy a járási szolgabiró és városi polgármester urak buzgó közbenjárására a a föld- és szőlőbirtokosok s különösen buzdító példaképen a városi tiáztviselők, községi bírók, elöljárók és képviselők közül minél számosabban a megyei gazdasági egyesület tagjai fognak lenni. A törvény- hatósági bizottság abbeli reményeinek is ad kifejezést, hogy a megyei intelligentia megragadja az alkalmat, miszerint az a vármegye összes lakosságának helyesen felfogott érdekében is a megyei gazdasági egyesületet lelkesen támogatni és a köz- vagyonosodást ez utón is előmozdítani hazafiui kötelességének fogja ismerni.

jPöschl Károly.

Egyhangúlag magáévá tette ezt a közgyűlés és utasította az alispánt, hogy köriratilag is világosítsa fel a községeket ezen elfogadott indítvány czélszerü voltáról.

A harmadik indítvány szintén a közgyűlés második napján tétetett dr. Halasi Vilmos megye bizottsági tag által, mely Kossuth Lajos nagy hazánkfiához születésének 80. évfordulója alkalmából üdvözlő iratot kíván küldetni. Az egyhangúság, melylyel az iuditvány elfogadtatott, minden további indokolást az indítvány tevő részéről fölöslegessé tett, csak az elnöklő alispán fejezte ki véleményét, hogy ezt a közgyűlés első napján kellett volna megtenni, mikor a megyebizottság tagjai elég nagy számmal voltak jelen.

E négy indítványon sarkallik a közgyűlés, melynek további tanácskozmányait a közmunka felosztása és egyéb folyó ügyek vették igénybe, melyeket lapunk keretéhez mérten közölni fogunk.

lemző s érzéseit gondolkozásmódját híven vissza tükröző sajátszerűsége azon ítéletet teszik jogosulttá, mely őt a legalanyibb költők közé sorozza; mert nála a reflexiók csakugyan a szíven keresztül jutnak nyilatkozatra. Érzelmei bensők, és igy valódiak ; gondolatai, — értett gondolatok.

A majd elboruló, majd felderülő, a szenvedélyes, de hamar megbékülő, érzékeny és nagy hazafiui indúlatu iljunak minden szép és jó befogadására fogékony keblét Berzsenyi, Báróczi s főképen Barczai nagy hazafisággal irt verseinek olvasgatása után bizonyos teremteni vágyó ihlet járta át. Komolyabb tanulmányai és fordításai mellett kezébe vette a lantot is, s zengett oly édesen, oly fájón, oly megragadó hévvel és képgazdag nyelven, a hogyan csak egy boldogtalan nemes lélek nyilatkozhatok. Fényes nevek és vonzó, példák buzdító hatása alatt fejlődött tehát nagy költővé s a költészet mezején szedegette fel érdemkoszorujába a hir és dicsőség el nem fonnyadható babérleveleit.

Költeményeiben oly tárgyakat és eszméket dolgozott fel, melyek szépségöknél, magasztosságuknál és közvetlenségüknél fogva minden korban és minden időben hatnak, felemelnek és lelkesítenek, mig csak a szív dobog. Egyszer rózsát és czipruszt hint a borostyánnak tövében enyésző költő sírjára, máskor egy igaz hazafi lesz tárgya lankának. Majd szomorúsággal bevont lantjának siró hangjain kesereg az elhunyt bátya és jóbarát ravatalánál, majd meg a nemzeti kegyelet által a dicsőség sírjába eltemetett dicsők emlékezetét zengi. A természeti hajlama ellenére választott zárda magányában magas hegyek és sűiű erdők közt vagy a földi lét múlandóságát vagy a rózsakor eltűnését siratja Miin- nesmos édesen kesergő hangjával, mig a halvány holdnál önboldogtalansága fölött zokogva hullatja