Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-12-10 / 51. szám

Mi újság: a nagy világban?

qA magyar országgyűlésen a költségvetés fölötti általános vitát két nap alatt befejezték és hozzáfogtak a budget részletes tárgyalásához. Már a közlekedési tárczáuál tartanak.

Franciaországban árvizek fenyegetnek. A Segne és Louise aggodalmasan nőnek. Tirol. Svájcz Németország után tehát Francziaországra került a sor. A párisi lapok egyáltalában nem szeretnék, ha Grévy leköszönése esetére katonai méltóságot kandidálnának. Féltik ilyen elnöktől a respublicát. A külügy terén újabb kudarczot vallottak. A madagas- kari küldöttség, mely bizonyos eredményeket kért a francziáktól, méltatlankodva hagyta el Párist és Angliának ajánlotta fel a Madagaskar sziget fölötti fenhatóságot. Az angolok válasza szives volt. E miatt czirkáló hajókat küldött a franczia tengernagy Madagaskar felé.

qAz egyptomi-ügy. Arabi decz. 3-ki elitéltetésével legalább egyideig — véget ért. Arabi élethossziglani száműzetésre Ítéltetett. Az angol kormányhoz küldött levelében azon reményének ad kifejezést, hogy az angolok előbb-utóbb belátják, hogy jót akart, t. i. „Egyptomot az egyptomiakuak (nem az idegenek kezébe) visszaadni.“ Alkalmasint Dél- Afrika csúcsára a Fokföldre kisérik.

Konstantinápolyban miniszterválság volt állítólag a szultán elleni összeesküvés miatt. Fuad pasa életfogytiglan száműzetett.

A minisztérium alakításával Said pasa bízatott meg.

cAnglia most Kis Arnat méregeti katonai mérnökeivel, amit sanda szemmel néz a török kormány, de Francziaország is, mert úgy tett Anglia az egyp- tomi háború előtt Egyptomban.

A Vénusz átvonáíását a Nap tányérján (decz.

6- án Floridán, St. Louisban, Cincinnatiban, Cana- daban (Amerika) és Melbourneban (Ausztrália) megfigyelték és sikerült erről számos fényképeket elkészíteni. Most vagy 120 esztendeig kell várni, mig a Vénusz újra elhalad a nap tányérja előtt.

A tiszaeszlári ügyben újra a dada: hulla S. Eszterével való azonossága kisért. A hullát decz.

7- én felásták és első sorban-Solymosi Eszter hozzátartozóival szembesítették. Azok határozottan tagadták, nogy a hulla Eszteré lett volna, mert a lánynak apró fogai voltak, sürü és aprócska volt a fogazata, mint a dara, olyan sűrű, hogy tű se fért volna be.“ Ennek a hullának meg .nagy elálló fogai vannak“ és „már kopva is vaunak.* A bonczolás a hulla korát a csontokból következtetve valószerüleg húsz évesnek találta. A górcsövi vizsgálatokat még nem fejezték be.

VIDÉKÜNK.

Herend, 1882. decz. 6-án.

Nyílt levél tekintetes Varga József urnák Lajos-Komáromban.

Bocsánatot kérek, igen tisztelt uram, hogy idáig nem tudósítottam magtárunk mikénti állapotáról. Nem felejtkeztem meg kötelességemről, a melylyel önnek, tisztelt uram, szivességeért tartozom, hanem épen decz. 4-én volt a magtári számadás, tehát ezt bevárandó valék és azután gondoltam, megírom önnek tisztelt uram, hogy a magtárunk állapota hogy és miképen áll.

Én a magtárt minden áron a község részére akartam felállítani és pedig azért, mert községünknek semminemű jövedelme nincsen; a község kiadásait 31 % kr községi pótlékkal kell fedezni, tehát úgy akartam a magtárt adó-alapon felállítani, hogy a legtöbb adó-fizető adott volna a magtárba 100 liter gabonát, a kisebb 75 litert, a legkisebb adó-fizető pedig 50 litert és az igy begyfílendő gabonát addig szaporítottuk volna, mig annak kamatai a községi kiadásokat fedezni képesek lettek volna. Ám de a legjobb akarat is megtörik az emberek roszlelküségén vagy értetlenségén, nálunk is így történt, hogy egy néhány bujtogató ember szavára a magtárt községivé nem lehetett tenni.

Összeállottunk harminczan, beadtunk minden egyes tag 2 mérő rozsot, 2 mérő árpát, 2 mérő zabot azaz 6 mérőt, tehát kitett 180 mérőt, s ezt részint a részvényeseknek, gabona-kamatért, részint pedig a mult tavaszszal, a mint a gabona ára kelt, pénzben adtuk ki. Tehát a mint fentebb em.záporként ömlő fájdalomkönyeit a pázsit hervadó füveire. Szenvedései és gyötrelmei közt enyhítőleg hat rá a rokonérző keblekkel folytatott barátság gondolatán való elwereugés, mig a vallás és isteni gondviselés, melyekről szent meggyőződéssel és mély püiiosophiai gondolkodással irt, a resignatio nyugalmát érezteti ily tárgyú verseiben. Ezeken felül: a szabadság, haza és nemzet sorsa iránt való érdeklődés, a zsarnokság által eltiprott nép helyzete, szintén szolgáltattak tárgyakat lelkesedéseinek és örömének, fajdalmának és kárhoztatásának kifejezéséhez. Zengett még, mint más költők is, a szerelemről, — de önszerelméről. A virágnak nem lehet megtiltani, hogy ne nyiijék, ha jön a szép kikelet, .... ő is az élet tavaszának gyönyörű korát élte, — s a szív virágai kinyíltak.

Költészetének jellemző vonásai: az alanyiság (ő mindig magát adta, és csak magát,) érzelem- gazdagság, gondolatföuség, megragadó hév és tűz, ábrándos ömlengés, dús phantásia, férfias erő, komolyság, lángoló hazafisag, képekben gazdag nyelvezet, ue különösen gyászna borult lelkét folyton kínzó és epesztő mély fájdalom, mely fekete fonálként húzódik. Teremtő lélek és önmagából s őszintén nyilatkozó költői kedély látszik úgy dalaiból mint efegáiból, költői leveleiből s egyéb költeményeiből. Ányosnak költői alkotásai, — mint a háborgó szivtengerből íölszinre hozott gyönyörű vázok

lítém, beadtunk 180 mérőt, a háromféle gabonából és most tisztán befizetve a magtárba benn van 261 mérő. Megjegyzendő, hogy milyen jólte- vőleg hatott a szorult népre és most minő irigységgel nézik a gonosz lelküek magtárunknak, gyarapodását. Ennyiből így áll magtárunk, még most árendás helyen, de ha így gyarapodik jövedelmünk, van reményünk, hogy tudunk magtárt is építeni.

A másik, a mit igen tisztelt uram, a „Veszprémében figyelmembe ajánl, arra én is rájöttem, de már akkor beküldöttem. Fogadja tisztelt uram, szives figyelméért, jóakaratáért nagyrabecsülésemet, a melylyél maradok hazafiui üdvözlettel

Fejes ‘Dániel.

Csótli, 1882. decz. 4.

A csóthi rom. kath. hitközség uj iskolaháza, melynek alapköve 1872. évben tétetett le, Nsgos Stály György Veszprém m. kir. tanfelügyelő és Tttes. Tóth Dániel pápa-járási szolgabiró urak erélyes föllépése következtében a folyó tanév kezdetén felépíttetett, s törvényszerüleg rendszeresített segédtanítói állás betöltése után a népnevelés szent czél- jának átadatott. -- A külcsinra, mint belső berendezésére nézve a hazai népnevelési fejlődéseknek méltó diszét fogja képviselni. — A számos auyagi csapásokkal sújtott hitközséget építkezési terhes munkájában, Mgos ifj. gr. Eszterházy Móricz ur, habár a szomszéd pusztáin cselédeinek gyermekei számára két mintaszerű pusztai iskolát tart fent tetemes költségekkel, — mintegy 1000 frt értékű épületanyagokkal, — fdő Sarlay Ignácz helybeli plébános ur pedig 100 frt készpénzzel segélyezte. — Valamint a szives közreműködők, úgy a kegyes adakozók fogadják a hitközség őszinte elismerését és hálás köszönetét.

SipÖcz Jere ncz,

iskolaszéki jegyző.

Pápa, 1882. deczember 6-án.

Múlt pénteken a győri színtársulat egy előadást tartott városunkban. Zsúfolt házban adták Karczag Vilmosnak „Gazd’ uram felesége“ czimű népszínművét. Akárki tanácsolta e darab előadását az igazgatónak, rossz szolgálatot tett a társulatnak. Ez oly összetákolt férczmü, melynek semmi drama- tikai becse, sem szini-technikai érdeme nincsen. De vannak benne időszerű — jobban mondva, alkalomszerű episódok és slágerok, csakhogy alighanem a társulat issza meg a levét, mert többszorgalmas látogató család annyira megbotránkozott az előadáson, hogy ezentúl csak kívülről fogják nézni a színházat.

A helybeli tűzoltó-egylet segélyalapja javára rendezett színi előadás valószínűleg deczember 14-én lesz. Az eredetileg kilátásba vett darab, felmerült akadályok miatt el lett ejtve; színre kerül Kisfaludy Károly vigjátéka “Csalódások.“ Műkedvelőink, a legdicséretesebb buzgalommal és szorgalommal tanulják szerepeiket, úgy hogy igen élvezetes előadásra van kilátásunk.

Polgár.

Állami iskolát Ajkának!

(Ngs. Stáhly György kir. tanfelügy, ur nagybecsű figyelmébe.)

II.

Első közleményemben elmondottam azt, kiknek kellene Ajkán állami iskolát állítani. Jelen közleményemben pedig azt mondom el, miért kell épen állami iskola és miért nem községi?

Az autonómia féltett kincse, nebántsd virága a felekezeteknek; különösen az evangélikusok — és reformátusoknak. Ajkán pedig evang. és ref. iskola van. A két felekezet közül egyik sem tudna semmi körülmények között sem az allami, sem az államilag segélyzett községi, sem pedig a községi iskolával megbarátkozni. Kényszerítem pedig a felekezeteket arra, hogy iskolájukat községivé tegyék: nem lehet. A két telekezet, — de minden felekezet, — az iskolát a templom előcsarnokának, az egyház veteményes kertjenek tartja; melynél fogva azt nem is fogja sem a községnek, sem az államnak átadni. Hátra volna még a zsidóiskola, melyet szintén nem fognának a zsidók kezükből kiadni.

A felekezeteket pedig, — melyeknek tulajdon iskolájuk van, — községi iskola felállítására kényszeríteni a törvény értelmében nem szabad. Ajka ^község mindegyik lakója vagy egyik, vagy

— mély együttérzést gerjesztenek a motívumok valóságával, reflexiók tartalmasságával, gönyörködtet- nek a költői előadás s a szemlélhető érzéki képes beszéd minden bajaival. Productióiban azon finom érzése a szépuek vezette, mely nem hagy zavaró foltot sehol, mely gondolatban, képben, szóban a tisztaságot és összehaugzást gondosan megóvja. Verselése, — a lyrai schemákon Kívül, dallamos es köny- nyü, és pedig nem az előadás tömöttsége árán, mi kortársainak általános hibájok volt. (L. Toldy F. „A

magyar költészet története*, Pest, 1867.348 s köv. 1.)

*

Korán elhunyt ifjú költő! Születésed évfordú- lója alkalmából hálás kegyelettel őrzött emlékezetednek jelen rövid sorban tett felújításában, valamint el nem évülhető érdemeidnek és sikerdus működésednek itt halvány vonásokkal rajzolt méltatásában szivem kertjéből csak a kegyeletnek kellemesen illatozó amaranthvirágát akartam a Múzsa szelíd keze által neked nyújtott koszorú mellé letenni; hiszen virágot, koszorút érdemelsz, — mert költő voltál . . .

Képzeletem szárnyain elmegyek még a veszprémi derék ferencziek sírboltjában elhelyezett koporsód ajtajához is, hol nedves szemekkel állok meg; hiszen könyet is érdemelsz, mert szerettél!

Szvaratkó Kálmán.

másik felekezetnek kötelékébe tartozik, a hová természetesen fizet is! A felekezetek mági3 annyival tartoznának a községi iskola fentartásához járulni, amennyivel saját iskolájuk fenntartásához kevesebbel járulnak, mint állami egyenes adójuk 5°/0-e. Ez eset pedig nem hogy Ajkán nincs meg, de nincsen meg az országban sehol! A felekezetek iskolájuk fentartásához 30-50%-el legalább is járúlnak! Azok pedig, a kiknek legelsőben volna szükségük állami iskolára, nem birtokosok Ajkán, s igy adót is felette keveset fizetnek. Ha jól emlékszem, csak egyetlen egy kath. család bir Ajkán házzal. Ebből látható, hogy Ajkán a község még államsegély mellett sem köteles iskolát felállítani.

Mi marad más hátra, mint az, hogy az állam építsen és szereljen fel égy iskolát!

Az állami iskolának Ajkán igen szép feladata volna — a magyarosítás! Az üveghutában dolgozó munkások mind idegen nemzetiségűek, a kiknek azonban gyermekeik mind Magyarországban születtek, tehát Magyarország azoknak már szülőföldjük. A gyermek örömest meg fogja tanúlni szüiőországáuak nyelvét, csak legyen hely, a hol megtanúlhassa. Eddig az a sok gyermek nem járt — egynéháuy — kivételével iskolába, s igy a magyar nyelvet sem tanúlhatták meg! Azonban legyen iskola, a hová rendesen kötelesek lesznek feljárni, egy év múlva mindannyian szépen beszélik a magyar nyelvet.

A zsidó-iskolában azért nem járhattak, mert magas tandíjt, — havonkint 1 frt 50 krt — követeltek tőlük. Ezt pedig egy szegény munkás nem volt képes meglizetui. Tegyük fel azt, hogy az olyan szülő, a kinek csak egy tanköteles gyermeke vau, a kért tandíjat megfizette volna; de hát az? a kinek 3—4 iskolába járó gyermeke van, az hogyan tudná a 3-szor 4-szer 1 frt 50 krt megfizetni? Én ezt az élés, ruházkodás mellett lehetetlenségnek gondolom.

A zsidó iskolán kivűl vau még az evangélikusoknak és reformátusoknak iskolájuk. Az üveghutából az evang. iskolába jár legtöbb gyermek; tavaly 8—10 járt. Az idén szintén többen feljárnak már. Itt kevés tandíjt, jobban mondva semmit sem fizetnek. A tanító általlátja azt, hogy annak a szegény munkásnak nincs miből fizetni; elég ha a könyveket meg tudja gyermekei számára szerezni. De itt is van egy nagy baj, amelyen szintén segíteni kellene! A baj pedig az, hogy az evang. iskolába 80—100 gyermek jár, tehát a törvényes számnál több !

A zsidó-iskolába a magas tandíj, az evang. iskolába pedig a tankötelesek nagy száma miatt nem járhatnak az üveghuta munkásainak gyermekei ; de ha mégis járnak, — a mi tényleg igaz is, — az csak a tanító nemesleikének és kitartó búzgóságának köszönhető. A tanító kerít tanításukra elegendő időt, és ha már feljárnak, nem hanyagolja el őket; azonban legelső sorban azokat tanítja, akikért felelős, akiktől év végén számon kérik a tanúltakat, vagyis a telekezet gyermekeit. Egy nagy baj van, ami akadályozza az üveghutából feljáró gyermekeknek az egyes osztályokba való beosztását; és ez az, hogy azok csak minden másnap, — akkor, ha a munka megengedi, — jöhetnek iskolába; vagy pedig egyik nap délelőtt vannak ott, másnap délután; s igy tehát azok egész egy külön osztályt kell, hogy képezzenek; mert ha külön osztályt nem képeznek, akkor sikeresen tanítani őket nem lehet.

Az itt elmondottakból látható az, hogy az idegen vallásuak és az üveghuta munkásai gyermekeinek felekezeti iskolába való járása nagyon bajosan megy; továbbá lássuk azt, hogy Ajka község a felekezeti iskolák mellé községi iskola felállítására még államsegély mellett sem kötelezhető. Volna még egy eset, s ez az, hogy az üveggyár tulajdonosa állítana fel iskolát a munkások gyermekei számára, s ez azonban szintén nem kivihető, mert a gyár nem jövedelmez annyit, hogy állami egyenes adójának 5u/0-jából egy iskolát fenntarthatna; de meg továbbá üveg-iparosainknak úgy is sok küzdelmébe, nagy költségébe kerül a versenyt a szomszéd nemzetek üveg-iparával kiáilani. De tegyük fel az eshetőséget, hogy a gyár tulajdonosa a munkások gyermekeinek állít fel iskolát, ezzel a bajou csak egyoldalulag lesz segítve, mert még azután is nagy számmal leszek azou tankötelesek, a kiknek nem lesz hová járulok.

Nincs tehát egyéb hátra, mint állami iskolát Ajkának! Ezen iskolának czélja elsőben is a magyarosítás, — második, szintén lényeges czélja pedig a rendes iskolába való járás megszoktatása lenne. Ha az állami iskola jói van felszerelve és jeles tanítóra bizatik, akkor áldása lehet nem csak a községnek, hanem az egész vidéknek is. — A rendes iskolába való járást én legjobban úgy vélem elérhetőnek, ha lesznek majd videaenkint az állam által felállított és felszerelt mintaiskoláink! A példa legjobban hat!

Az ajkai állami iskola eszméjének megteste sitése legelső sorban nagyságos Stáhly György megyénk derék tantelügyelójének ügyszeretetétől és buzgóságától tételeztetik függővé. Ha ő megvizsgálja az általuuk elmondottakat, s azoknak igazságáról saját maga, személyesen győződik meg, akkor lehetetlenség, hogy az eszme megtestesítésének érdekében lépéseket ne tegyen az illetékes helyen.

Mi bizuuk! mi hiszünk! mi remélünk!

Liborius.

A takarékpénztári betétek kamatainak megadóztatásáról szóló uj törvényjavaslatról.

Azon törvényjavaslat, mely a takarékpénztárakba helyezett tőkék kamatai újabb jövedelmi adó alá vonásara vonatkozik, ismét egy neme a fináncz- kormányzásnak, melynek összes tudománya csupán az adóztatási czimek kikutatásában culminál, — miután pedig a törvényjavaslat még szószerint közrebocsátva nincs, s igy ahhoz részletesen hozzászólni nem is lehet; nézzük tehát azt csak általánosságban, s csak elvi körvonalaiban s látni fogjuk, hogy : először is az semmi erkölcsi alappal nem bir, pedig meg van irva, hogy minden ország támasza talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s radigába görbéd.

Hanem persze úgy látszik, hogy az államfináncz tudomány a modern felfogás szerint a morális tekinteteknek nincs alátéve, mert már maga azon törvényjavaslat nyílt megtámadása a tulajdon szentségének, midőn az én véres verítékkel szerzett tőkém kamatjának 10%-át el akarja kobozni, mert ezen műtéttől azon másik finánczoperáczió, mely esetleg az én tárczámat is confiscálui fogja, csak egy lépésnyire van, mint a Capitolium a tarpéji szikláig, mert a kinek joga van az egyikhez, joga van a másikhoz is, vagy egyikhez sincs, — mert annak megszerzéséhez az állam sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle befolyással vagy segédke- zéssel nem szolgált. Egészen más tekintet alá esik az, midőn a kormány örökösödési, telekkönyvi, vagy bármi néven nevezhető ügyletekben a felekre bizonyos illetéket szab, mert azoknak törvényes rendbehozatalához fizetéses államközegek műkődnek közre, de hogy az állampolgár magánszorgalma, s meglehet, sanyarú nélkülözése eredményét a kormány confiscálja, annak sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs.

Valamint abban sincs semmi igazság, semmi igazságos és egyenlő teherviselési arány — pedig egy magát szabadelvűnek nevező kormánynak kell, hogy ez legyen vezérelve, — hogy egy fizetéses hivatalnok, kinek fizetése biztos — állítólag csak azért, mert fizetését mint adóalapot sem el nem tagadhatja, sün el nem titkolhatja, csak 1% jövedelmi adót fizet, vagy ha nem ez a valódi indok, akkor az a kérdés, mi tehát az a más igazságos alapos indok, melyen az alapszik? ellenben a betét kamat után, mely szinte el nem titkolható, sőt sokszor praecarius és veszendő is, nem elég az elébbi 3%, hanem 10% fizettesék; — ezen eljárás mint minden igazságtalanság, már politikailag is helytelen és téves, mert az egy állam polgárai közt is éles elleutétet képez, midőn a produceus osztály rovására a consummens osztály amannak fölém-jébe helyeztetik; holott nem lehet tagadni, hogy amaz mégis az államfentartó, emez pedig mindenesetre az államot terhelő elemet képezi, — kézségesen elismertetik, hogy egy államkapcsolatban mind a két elem szükséges, s egyiránti tiszteletre méltó, de nem képes belátni az ember, hogy egyik polgár a másikkal szemben 10-szeres adóval sujtassék, — és ezen castszerü exclusivitás egy önérzetes s hazafias érzelmű hivatalnokra is alig lehet kellemes.

De ha tovább vizsgáljuk ezen születendő iufáus terribilis-féle uj törvényjavaslatot, azt állam- gazdászati és fináncziális szempontból is elhibázott- nak kell tartanunk, mert újonnan keletkezett és kisebb takarékpénztáraknál például: melyeknél a betétek is kisebbek, a részvények ára is alpárin áll, az évi osztalék pedig a befizetett alaptőkének vagyis részvény árának legfelebb 6—7 százalékát képezi: ha most már ezeknél a betétek kamatai 10% adóval sujtatnab, a betétek azonnal kivándorolnak ezen takarékpénztárakból, jobb elhelyezést keresendők, s ez által ezen pénzintézetek létalapjai támadtatnak meg, minek következtében ezek valószinüleg meg fognak szűnni, minek folytán nemcsak a tervezett betét-kamat adó dugába dűl, de maga azon roppaut évi adó is, mely mindig biztosan befolyt s melyekkel a takarékpénztárak évről évre súlyosabb mérvben megrovattak, elenyészik, úgy nemkülömben azon kincstári jövedelem is, mely a pósta- és váltóbélyegekből befolyt, melyek az említett évi adóval legalább két akkora összegre rúgnak, mint a reménylett betét-kamat-adó: s igy a kincstár kétszeresen elvesztendi azt a réven, mit a vámon nyerni remélt, s igy ezen törvényjavaslat alkotóját azon szánandó politikai bábaságra degradálta, mely a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönti.

Tovább vizsgálva ezen törvényjavaslat hord- erejét, ki hinné? hogy az közvetve még az üzso- ráskodásnak is kezére játszik, s azt előmozdítja; mert, mint felebb mondatott, a betétek a 10% kamat-adótól megriadva, a takarékpénztárakból kivándorolnak, s nagyobb kamat mellett oly elhelyezést keresnek, melyek a kamattöbblettel a 10% jövedelmi adót is fedezik, miáltal nem csak a hitel megnehezítése, megdrágítása s igy az uzsoráskodás mozdittatik elő, — mire hogy legújabban szükségünk volna, valóban nem lehet állítani.

Ezen törvényjavaslat továbbá sújtja, bünteti a szorgalmat, takarékosságot, mi minden észszerű adóztatási törvéuy intentiójával, szellemével kell hogy ellenkezzék, s a mellett a legszegényebb munkás néposztály, a cseléd és napszámos népet nyomorítja meg, mely úgyszólván fillérenként ku- czorogva rakja össze öregségére vagy némi kis földbirtokvételére csekély tőkéjét. — Miután pedig nyilvánvaló dolog, hogy a szorgalom és takarékosság a legbiztosabb alapja mind a magán, mind az ál- lamgazdászatnak, igy valóban igen sajnos, hogy ezen erények nálunk nemcsak hogy igen kivitelesen cultiváltatnak, hanem még az állam fináncz- politikája által is sujtatnak; ás ez Magyarországban kétszeresen veszélyes, mert ennek polgárai úgyis a nagyzás, pazarlás és könyelmüség sorvasztó lázában tévelyegnek.

Tekinve továbbá ezen törvényjavaslatot, ezzel úgy látszik a tisztelt pénzügyminister ur úgy tesz, mint a sanda mészáros, nem oda vág, hová néz; mert a tények megczáfolják szavait; ugyanis: a mimsteri expoze nagy beszédében ezen törvéyjavas- lat melletti érvelésében azt: hogy azon takarék- pénztárakat akarja ezen pj adóval megróni, melyek úgymond nagy üzleteket csinálnak, melyekben több százezerre menő tiszta jövedelem van, azonfelül oly évi osztalékot adnak, mely túlhaladja az eredetileg befizetett tőkét s a mellett rendszeres uzsoráskodást is folytatnak“ — és most mégis ily praemissákból oly conclusiót kihozni: hogy mégis nem ezen elmondott dolgok, hanem a betétkamatok