Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-09-17 / 39. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. 30-ik izám. Veszprém, szept. 17* Hol biztosítsunk? „Én is iparos vagyok. Egyesült erővel majd csak sikerül a külföldi ipart kiszorítani hazánkból.“ JÓZSEF, föhe rezeg. Szebb, lelkesítöbb jelszavat nem Írhattunk volna e czikktink elé, mint azt, melyet József föherczeg városunkban mondott és mely nem fogja hatását eltéveszteni sehol, ahol csak magyar ipar mellett lelkesedni tudnak. Kettő az, ami e mondásban figyelmet érdemel. A munka szeretete és becsülése, továbbá a magyar munka, a magyar ipar önállósága. Mind a két dolog megérdemli, hogy azok fölött gondolkodjunk, de ne csak lenn, hanem fenn is, akik arra vannak hivatva, hogy a nemzetet vezessék és kormányozzák. Igen, ki kell szorítanunk hazánkból a külföldi ipart, de nem csak a külföldi ipart, hanem a külföldi biztosítást is. A főherczegi szavak, ha valamikor, most jöttek alkalomszerüleg. A betakarított takarmányok, a különböző gabnaue- müek, élelmi czikkek most gyüjtetnek ösz- sze és rakatnak félre együvé, hogy legyen télire. A szegény ép úgy, mint a gazdag, a tehetős ellátja házát, kamráját, udvarát stb. a szükségesekkel, tehát együtt vau minden, össze van halmozva minden. De, amily szükséges, hogy minden kezünk ügyébai legyen ; amily szükséges, hogy könnyén hozzá férhessünk vagyonúnkhoz, ha azt használni, élvezni akarjuk: ép oly veszélyes is a sok eléghető tárgynak ösz- szehalmozása, mert táplálékot nyújt a pusztító elemnek, a tűznek. E veszélyt növeli az emberben dúló vad szenvedély is, mely ép őszszel szokott könnyű szerrel kielégíttetui, a gyujtógatá- sok könnyűsége, a gyújtogatok nehéz kiA „Veszprém“ tárczája. Párisi levél. aug. 30. (A magyar egyletben. A július 14-ike. — A Hotel de Vilié. _ A Tuílleriak romjainál. — Michlet ewlékszobra. — A re vanche.) Túl a Notre-Dame komor, fenséges templomán, a Szajna egyik szigetén a St. Louis en l’Ile utczájában van a magyar egylet háza. Szűk, letét, utczák során kell áthaladni, melyekben semmi sincs Párizs apálytalan emberhullámzásáböl, zajából és fényéből, hol a forgalomnak visszhangja is elhalt, mire ide ér. A munkás negyedek egyikében vagyunk, hol a lebujok, pálinkaházak ablakai mögül az alkohol szines mérge százféle alakban kínálkozik. Ép este volt, midőn ez utczákon áthaladtam. Észrevehető volt* hogy a munkásokra másnap munkaszünet következik egészségrontá munkával foglalkozók áldják a vasárnapot, mert a fris levegőt, az élet feltételét, hozza meg nekik. S a mint a gyárak udvaráról heti keresményeikkel kezükben eltávoznak, már ott várakoznak nejeik, gyermekeik, hogy a ki- jövetelnél elfogva, rábeszélve vagy pirongatva haza» kisériék A várakozók között ott van egy-egy kifejlett ledér leány is, kik a heti bérükhöz jutott munkásokat kóvályogják körül. Késő estére járt, midőn elértem a házat, hol a magyar egylet van; az emelet s ajtó száma ismeretlen volt előttem s az elhagyatott lépcsőkön folyosókon senkisem járt. Egyik ajtó mögül élénk lárma, kaczagás hangzott ki a setét folyosóra. Benyitottam tehát hangos ,j ó estéit kivánva A zaj egyszerre elnémult, a nevető arezokra a csudálkozás kifejezése ült és senki sem tudása által. A társadalom pedig távul, nagyon távul van attól, hogy valami sokat számíthatna akár emberies gondolkozásmódra, akár más vagyonának tiszteletére, kímélésére. Ily körülmények közt veszélyekkel állunk mindig szemben,, kell tehát gondoskodnunk, hogy azok, ha érnek is bennünket, amit nem mindig kerülhetünk ki, legalább tönkre ne egészen tegyenek; maradjon az elvesztettért kárpótlásunk, szóval vagyonunk biztosítása által legyünk mi magunk is biztosítva. Biztosítsunk tehát, de biztosításunk által is mutassuk meg, hogy magyarok vagyunk és keservesen szerzett filléreinkkel ne gazdagítsuk a külföldet, mely, tudjuk, már is nyakunkra hízott saját pénzünkön, saját vérünkön és mi volt a jutalom ? — az, hogy kikiáltott bennünket barbároknak, műveletlennek stb. Van nekünk igazi magyar biztosító intézetünk, amely szívvel, lélekkel magyar. Itt van „az első magyar általános biztosító-társaság“ Budapesten. E társaság a legtekintélyesebb férfiakból áll, akik szivükön hordják a biztosító felek érdekét, .nem úgy, mint a külföldiek, akik nagy távulságuk, idegenségük, sőt előítéletük és — valljuk meg őszintén — faji és nemzeti féltékenykedésük miatt is csak — pénzünket akarják, de különben velünk nem éreznek, mert érezni nem tudnak. Addig is, míg alkalmunk lesz e kitűnő magyar biztosító-társaság egyes működő osztályait tüzetesen megismertetni, ajánljuk a biztosítni akaró közönség figyelmébe „az első magyar általános biztosító- társaságot“ Budapesten. A kóborló külföldi ügynököknek mutassunk ajtót. Legyen minden magyar gazda úr a maga hajlékában és ne akasz- sza magát hol mi szédelgő külföldi társuviszonozta üdvözletemet. Egy absinthező munkástársaságba tévedtem, hol mintegy óráig kellett helyeselnem comrainistikus nézeteiket, de midőn az absinth már ott villogott szemeikben, a homlokerek kidagadtak, a lehellet égetni kezdett és ajkak körül ez eraberirtó ital habja fehérlett az önkívület deliriumában, jónak láttam odahagyni a társaságot. Elértem egy másik folyosóra s ott is mindenütt néma csend és setétség s csak az egyik ajtó mögííl hallatszott néhány ecclatans billiardcsattogás. Triplé! hangzott belülről. Dupla per mops — volt a válasz. Quart buzeró! Ezek nemzetközi billiardmííszavak s nem voltam hajlandó ismét eltévedni. Már vissza akartam menni, midőn ezeket hallottam belülről: — Megeszem a fejemet, ha meglesz! Erre a specifikus magyarságra nem kétkedtem többé. A meghúzott csengettyű vidáman csilingelt odabenn, mire ajtót nyitottak. A borpárás, szivarfüstös levegőből kivált egy-két alak s vidáman üdvözöltek, azután mind többen s soha sem esett jobban kézszorítás, mint e derék fiuké, kik fárasztó napi munkájuk után össze-össze jönnek itt, elbu- sulnak, elregélik élményeiket, melyek a tapasztalatok, csalódások és viszontagságok egyszerűen elmondott, igaz történetei. Mi újság Dombóváron ? kérdé egy szomorú arczu asztaloslegény s még időm sem maradt válaszolni, hogy a tájékát sem láttam, már közbevágott egy másik: Hát Nagy-Enyeden ? A harmadik a szeretőjéről kérdezett s igy kérdés kérdést ért, mint mikor két gyermek-leány hosszú távoliét után összejön s két perez alatt elcsevegik hévvel, szaporán, örömmel, szünet nélkül felelve, kérdve mindent, mi szivükön van. lat kivetett horgára és gondolja meg, hogy legtöbb külföldi biztosító-intézetnél ép maga a biztosítás nincs biztosítva. Mi újság a nagy világban? Legjelentőségteljesebb esemény e héten Arabi megveretése az angolok által, mi után az egyptomi khedive tekintélyének helyreállítása következik. Arabi vasúton Kairóba menekült szétszórt seregével, az angolok üldözik, sőt már birtokukba is ejtették a Kairóba vezető vasutat. Az angol főhadiszálláson a háborút bevégzettnek tekintik. Nem lehetetlen, hogy Arabi leveretése siettetni fogja az angol-török konvenczió megkötését. A török-görög határvillongás még mindig nincs elintézve. Az összes hatalmak rosszalásukat fejezték ki a görög részről elkövetett eljárás fölött, s tudtára adták a görög kormánynak, hogy Európa részéről nem számíthat a portával szemben emelt újabb igényei támogatására, hanem el lehet rá készülve, hogy teljesen magára fog hagyatni és senki sem veszi pártfogásába, ha netalán egy Törökország ellen indítandott szerencsétlen háború következményeit kell elviselnie. A montenegrói fejedelem, Nikita, a szláv jótékonysági egylet nála tisztelgett küldöttségének üdvözlő szavaira ezeket felelte: „Isten a tanúm, hogy hü maradok az orosz nemzethez s az általa képviselt eszméhez.* Anglia és Franc\iaors\ág hir szerint diplo- mácziai tárgyalásokat folytatnak, melyeket Anglia kezdett oly czéllal, hogy ha Arabi Tripolisz felé fordulna, egy angol-franczia-olasz kooperáczió lehetővé tétessék. Bécsi közlemények szerint a közlekedési miniszter Csáky Albin gróf lesz; államtitkárrá pedig Záborszky Kálmán lenne kinevezve. A tiszaeszldri bűnügyben az ügyiratok rövid idő alatt áttétetnek az ügyészséghez, s az ügyészi indítvány körülbelül e hó végén várható. Róth Borbálát, ki Solymosinétól leányának egy ingét kérte, a vizsgálati fogságból kibocsátották. Megyei közgyűlés. — szept. 4-én. A közmunka- ás közlekedési m. kir. minisztériumnak 2 3 5 471882. szám alatt kelt és az 1882. évi igás közmunka-váltás-áraknak 1 Írtban lett megállapítása tárgyában kiadott rendelete és ezzel kapcsolatban a közmunkaváltás-áraknak az 1883-ik évre leendő megállapítása tárgyában 20551. szám alatt kelt rendelete tárgyaltatott. A megye megmarad az igás közmunkaváltság árának egy írtban való megállapítása mellett a jövő 1883-ra is. Ha Alant az utczákon s szerte mindenütt a júliusi nagy nemzeti ünnepélyre készülődtek. A szabadság e ragyogó ünnepe, — melynek részleteit a napi sajtó után bizonyára sokan ismerik — nehány napra volt bekövetkezendő. A boulevardokon a Mar- saillaise, a nagy forradalom ez örökszép indulója zengett, harsogott, a szemek a hazaszeretet tüzé- től ragyogtak s százezer ajk súgta: Vive la Re- publique! S mikor elkövetkezett a julius tizennegyedikének előestéje, Páris fényárban úszott, minden ablak lampiontól piroslott, a Szajna felett tűzijátékok szikrái repkedtek a légben s mindez olyan volt, mint egy földöntúli álom, mint miriád égitest fénye, csilláma óriás kaleideskopok sebes forgásában. Ez este volt a Hotel d* Vilié felavatása is, melyre jól jegyezte meg valaki, hogy ez több, mint látvány, ez történeti esemény. Valóban az is volt. A franczia nemzet történetének legdicsőbb lapjai ez épület történetével vaunak egybeforrva. A különböző forradalmakban fontos szerepet játszott e városház, mely gyülhelye volt a forradalmat élesztő demokratikus elemeknek. Nagy termébe hozattak 1789 julius 14-én a Bastille győzői, három nappal később XVI. Lajos itt vetette alá akaratát a nemzetgyűlésnek, itt ülésezett a com- müne, Robespiere müve a convent ellen. 1830-ik augusztus 8-án a júliusi királyság itt békült ki a bourgeoisiével: Lajos Fülöp az ablakhoz lépett s a nép szeme láttára Lafayettet átölelte. Louis Blanc 1848 február 24-én ez épület lépcsőiről kiáltotta ki a köztársaságot. Az utolsó franczia-porosz háború alkalmával is nevezetes szerepet játszott e városház. Itt tartotta üléseit a republicanus »Gouvernement de la Défense nationale,“ később a „Commune de Paris*, melynek Blanqui, Pyat, Delescluze, Rochefort, Vicazonban a minisztérium a megye indokolt felirata daczára sem áll el az áifelemeléstől, a megye env gedni fog, de ha az országut-hálózat szenvedni fog, a felelősséget azokra hárítja, akik a közmunkarendszert megbolygatták. A minisztérium intézvényei, melyekkel Arad, Nagy-Szeben és Szabadka városok szabályrendeleteit a házaló kereskedés eltiltását illetőleg megerősítette, tudomásul vétettek és kihirdetés végett megküldetnek a szolgábiráknak és a r. t. városok polgármestereinek. A Bakonyér medrének Veszprém megye területén közigazgatási utón leendő kitisztítása elrendeltetik. A zirczi járás földadó bizottságába Hunkár Dénes tagul választatik. FELHÍVÁS a Balaton-egylet érdekében. Augusztus 23-án jelentékeny lépés történt Balaton-Füreden, hazánk e remek, természeti kincsekben gazdag vidékének érdekében, Ekkor alakult meg a Balaton-egylet, melynek ideiglenes bizottsági tagjai, u. m. gr. Eszterházy László, gr. Ná- dasdy Ferencz, hg. Odescalchy Arthur, Jókai Mór, Szalay Imre, Fackh Gedő, Eenyvessy Ferencz, Csapó Kálmán, Écsy László, dr. Herczeg Mihály, Nagy Sándor, Lévay Imre, Bárczy László, Czigány Károly, Csepelyi Károly, Kállay Gyula, dr. Engel Gyula, Szekrényessy Kálmán, Mihálkovics Tivadar, Kom- lódy Gyula, Jalsovics Aladár, Győffy Imre, Trsztyánski Lajos, Neugebauer Miksa, Losonczy István, Békássy Károly, Ányos Tivadar, Áldási Ignácz, Benyák Ottó Sziklay János urak az augusztus 24-én tartott alakuló közgyűlésen újabb jelentkezőkkel gyarapodva, az egylet megalakulását megerősítették s annak ideiglenes vezetésére az alulirrt tisztviselőket — az alapszabályok megerősítéséig ideiglenes minőségben — választván, megvetették az egyletnek szilárd alapkövét. Hazánk minden nemes, jó üdvös czélokért lelkesülni tudó fiaihoz és léányaihoz fordulunk, hogy e szilárd alapkőre emelendő épület megalkotásában bennünket támogassanak. Szép, messzeható, erkölcsileg és anyagilag üdvös czélok azok, melyeket az egylet alapításakor kitűztünk, melyek elérésére minden erőnkből törekedni fogunk. E czéloknak puszta megemlítése is biztosít bennünket arról, hogy igyekvésűnket a nagyérdemű közönség fel fogja karolni. Az egylet czélja: Általába a Balaton-vidék felvirágoztatása és népszerűsítése a bel- és külföldön, még pedig az által, hogy: törekedni fog a Balaton vidékére jövő gyógyulást és üdülést kereső vendégek kényelmi, egészségügyi igényeinek mentői teljesebb mértékben való kielétor Hugó stb. is tagjai voltak. És ezután következett lerombolása is. Május 24-én a versaillesi csapatok, az erősen elbarikadirozott városházat ostrom alá vették, mely napokon át nagy elkeseredéssel folyt, de végül a felkelők leveretésével, mit a com- munisták úgy boszultak meg, hogy felgyújtották és légberöpítették. Azóta tizenkét év mult el s a franczia történetben ez oly nagy szerepet játszó épület, régi helyén, régi alakjában romjaiból újra kiemelkedett. Valóban e nagy világváros legszebb, leghatalmasabb alkotása. Ott emelkedik a Rue de Rivoliu, a Szajna jobb partjáu a maga impozáns teljében. A tér, hol a felavatási ünnepély előestéjén százezereknek perczekig tartó viharos éljene üdvözölte az ablakban álló Grévynek köszöntéseit, két óriási szökőkút porzó vizsugarai ragyogtak a villany vakító fényében. E térhez setét emlékek fűződnek a legrégibb időktől egész a forradalomig, midőn a lámpái akasztófákul szolgáltak. A guillotine is itt működött először, mely által a rémuralom napjaiban ezerek élete oltatott ki, s azért jól jegyezte a nagy Chateaubriand, a kereszténység szellemének halhatatlan iréja, hogy a világ minden szökőkutja, vize nem mossa le azt a setét emléket, a vér árnyát, mely e tér felett örökké fog borongani. A Bastille lerombolásának évforduló napja a legvérmesebb legimistát is meggyőzhette, hogy Francziaországban a királyság eszméje a régiségtárba való. Hol a köztársaságért a társadalom uhudén rétegében annyi lelkesedést, a honfi erény any- nyi magasztos érdemét látjuk, ott már-már utópiának lehet tekinteni a Faubourg St.-Germain előkelő köreinek a királyságra ezélzó törekvéseit. A Tuilleriák romjai az ő reményeiknek is sírköve. A fénytengerben csak ez épület állott setéten,
