Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-09-03 / 37. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. B7-Ik szám I. Veszprém, szept. 3. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉSTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Kendkivflli esetekben kü* fönlap adatik fii. - Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre H frt. Egyes példányok ára J'5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 0 kr.; nyilttérbeii 20 kr.: minden beigtatásért. külön 30 kr. állami béíyegilleték fizetendő Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi*, helyi* s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda : Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető m i n d e ii közlemény. A phylloxera elleni óvintézkedés ZALAMEGYÉBEN. Zalamegye törvényhatósága f. évi aug. hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya a meszes-györki szőlőhegyen nagy mennyiségben talált phylloxera volt. A megye érdemes alispánja előterjeszti részletes vázlatát annak, hogy Zalamegye miként intézkedett az 1879. év óta a phylloxera távoltartása és irtása iránt. Továbbá a Keszthelyen tartott érdekeltségi értekezlet jegyzőkönyvét, mely a phylloxera által ellepett területnek kiirtását és a szőlőtulajdonos kártérítését hozza javaslatba. J5/.en tárgy az egész országra rendkívül fontos, de különösen Zalamegyére az; még nem szabad számításon kívül hagyni Veszprémmegyét sem, mert ennek mintegy 30 községe részben birtokos, másrészt lakosai a Zalamegye-beli szőlőkben teljesített munkájuk után tartják fönn magukat és családjaikat; ennélfogva, ha Zalamegye hatósága czélszerü óvintézkedéseket tesz a veszély eltávolítására, a legnagyobb készséggel segédkezet nyújtunk saját érdekünkben i , de óvatosságra kérjük a t. megyét, hogy jól megfontolja a kártérítés körüli eljárását, nehogy fegyvert adjunk a lelki- ismeretlen birtokosok kezébe, mint ez történt a tiizkárbiztosítá8oknál, hogy a biztosítók maguk tüzet csináltak; itt meg jó kárpótlást kapván, maguk viszik be a phyl- loxerát és tönkre tesznek egy egész vidéket, mit következésképen ismét kárpótolni tartozik, és igy végre, amit a phyiloxé^ inég meghagyott, azt, a sok kártérítés»’ emészti föl. . Amint a „Zalamegye“ lap 8-ik számában olvasom, a megye közgyűlése becsii szerint katasztiális holdanként 500 frt kárpótlást állapított meg. Ez szerintem sok, mert amely szőlő fekvésénél fogva szántóföldnek is alkalmas, az 10—15 évig kétszeres jövedelmet ád, mint a rendes szántóföldek. Ezen állításomat számtalan szőlőbirtokos fogja bizonyítani. No, de nem akarunk minden földben búzát termeszteni, mert ahhoz a bor is jó, de legyünk előrelátók a kártérítés meghatározása körül. Zalamegye t. alispánjának jelentéséből kitűnik, hogy a szőlős-györki határban Koller ur szőlőjében már 1879-beu volt phylloxera, de ez alkalommal irtás által megsemmisítettnek hitt rovar most tizenhárom holdnyi területet lepett el; ebből kitűnik, hogy a nagy költséggel keresztül vitt gyérítési munkálatok nem vezetnek czélhoz, mert csak ideiglenesek. Budapesten augusztushó 24-én tartott értekezleten ő nagyméltósága Kemény Gábor kereskedelemügyi miniszter ur is élénk részt vett a tanácskozásban, hol Zalamegye kiirtási és kárpótlási határozata mint követésre méltó ajánltatott, mit a miniszter ur ő nagyméltósága is helyeselt és Ígérte, hogy ezen javaslatot fontolóra veendi. Most, ha mi, balatonmeuti birtokosok, a végképeni kiirtás és kárpótlás által mentve érezzük magunkat, illetve birtokainkat Zalamegye nyugoti részéről, mi történik Soóly Papvásár stb. phylloxera által ellepett szőlőkkel, nem jobb volna-e itt is mindjárt a gyökeres orvossághoz (kiirtáshoz) folyamodni, annál is inkább, mert ezen szőlők a legjobb búzatermelőidet adják és igy a kárpótlás sokkal kevesebb lehetne, mert jó buza-termés után több bort vehetne, mint szőlején termett. Minthogy mindazon intézkedések, melyek ez ideig történtek, részben állami és megyei rendeletek alapján eszközöltettek, az eljárások nagyon is eltérők, ennélfogva szerény véleményem szerint a legczélszerűbb volna, ha a magas kormány törvényhozás utján úgy intézkednék, hogy a legczélszertíbbnek A „Veszprém“ tárczája. Balsors alatt. Igaz történet. Irta: S\omahá\y István. (Vége.) Oh ! milyeu nagyok voltatok ti hozzánk képest! Akkor zendült meg a Rákóczy bűbájos dallama, s a baugokra, a melyeknek bánatát mindenki megérti, s melyeknek zokogó keservében és fellob bánó örömében a magyar nemzet egész élete van kifejezve: öukényt állt a zászló alá pór és nemes, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan. Ki nézte volna mi gátolja az utat? Ki vett volna veszélyeket számba? Csak azon csillag ragyogását látták, mely messze sötéten át fénylett s a melynek neve: magyar szabadság. Mi ezért a halál szenvedése? Az ezernyclczszáznegyvenkilenczedik esztendőben nagyon sokat emlegettek egy nevet, egy fiatal hős nevét, a kinek lelkes szónoklataira százszám áll a katona a zászló alá, s aki, ha ütközetre kerül a dolog, ott éppen úgy megállja a helyét, űjiut annak előtte a zöld asztaloknál. Csatában ott me„;r legelői: bátran és rettenhetetlenül Ha katonái sorábaíl Csüggedést vesz észre: a háború hevében tud nekik beszélni: elnyomott hazáról, hősi becsületről, vitézi háláiról. Es katonái éppen úgy szeretik, mint feljebbvalói.; bár hős, de szerény; ha érdeme vau, azt átengedi .máinak. Tud virrasztani éjjel és harczolni nappal; el nettí fárad, meg nem pihen. A népmonda már egész mythosi fénynyel vette körül s neve egyik határból át megy a másikba. ügy emlegetik azt, mint egy félistenét. Min denki szeretettel; senki sem gyűlölettel. S ez az ember azelőtt egyszerű jogtudós volt, aki karddal csak legfeljebb theoretice tudott elbánni. Hitták Szombathy Istvánnak. Mióta utoljára láttuk, szép, kifejlett férfiú lett belőle, a kinek minden vonásából a becsületes törekvés volt kiolvasható. .... És jöttek napok, a melyekre bár ne kellene visszaemlékeznem Gyásznapjai azok egy nemzetnek. A csillag, melyet buzgó hazafiak elérni akartak, végtelen távolságban fénylett már előttük; fénye homályosult, egyre, folyton s végre eltakarta azt a nagy, kietlen éjszaka, amely nem rejtett magában vigasztalást. Derék, becsületes honfiakat örökre némává tett egy golyó, mely java életüket oltotta ki. Veszniök kellett, mert a hazaszeretet dogmáját hordozták keblökben. A mi kis városunk képe ebben az időben na gyón megváltozott. Eleinte jókedvű csapatok dalolása verte fel az éjszakát, és a verbunkos nótájára valahány fiatal legény volt, mind a zászló alá lépett. Ma már nem is lelkesít úgy a nóta, mint akkor: Kossuth Lajos azt üzente! Hej! de szívesen haltak meg akkor a hazáért. Később elhallgattak a jó kedvű dalok. Nagy csend lett. Csak néha-néha lehetett hallani egy-egy fegyverdurrogatást, künn, a városon kívül, s ha valaki kiváncsi volt rá tudni, mi az? meg is mondták neki: Borulj térdre és imádkozz! Egy lélek száll haza, aki megérdemelte a mennyek országát! Hideg, zivataros éjszaka volt, s az esőcseppek egyhaugu verése hallatszott csak, a mint azok az ablakok üvegeihez csapódtak. A czirkáló őrjárat nehéz lépéseit sem lehetett hallani; az is behúzódott valami védelmet adó kapu alá. Benn, az öreg bizonyult végképeui kiirtással igyekeznék elejét állni a veszedelmes rovar terjedésének. Hogy a most divó pbylloxera-biztosi intézkedés miként felel meg a nagy fontosságú ügynek, kitűnik abból, hogy B.-Füred vidékén rövid 4 hónap alatt már négy phyilloxera-biztos mondott le állásáról. Ez ügyben később még többet. Androvits Imre szőlőbirtokos. Mi újság a nagy világban? Oroszországból a koronázásra vonatkozólag egymásnak nagyon is ellenmondó hirek érkeztek. Egyik távirat szeptember elejére hirdette, a másik ezt nyomban megczáfolta, mig a legújabb sürgönyök szerint a nihilistáktól származott megfélemlítő meglepetések miatt három hétre elhalasztatott. Annyi bizonyos, hogy ez idő szerint a koronázásnak határozott és visszavonhatatlan napját még magok az intéző körök sem tudják, vagy ha igen, azt a legnagyobb titokban tartják. egyptomi kérdés megoldása napról-napra nehezebbé válik. Az angol csapatoknak Arabival szemben a csatatéren kivívott győzelmeit a legújabb hirek nem mondják oly lényegeseknek, mint azt angol részről hirdették, — sőt azon körülmény, hogy Arabi támadást intézett és még szándékozik is intézni az angolok ellen, mutatja, hogy az egyptomi csapatok vitézsége és harczias szelleme kitűnő. Az aágolok erősítést kértek kormányuktól. A görögök és törökök közt némely területi kérdések miatt konflictus támadt, már véres összeütközések is történtek. Legujabbau is a görögök megszaporított számban és tüzérséggel felszerelve újra megkezdték a harczot, melynek kimeneteléről hir még nem érkezett. Irlandban a konstablerek nagyobb mérveket ölteni kezdő lázadást indítottak. Parisban a lapok német-ellenes agitácziót folytatnak. Az angol-török konvenczió még nincs aláírva s az angol kormányhoz közelálló lapok már nyiltan izgatnak is az egyezmény megkötése ellen. A tiszaeszlári bűntény vizsgálatának ügye legközelebb számos újabb és nagy munkát igénylő anyaggal szaporodott, úgy, hogy a vizsgálat befejezése három hét előtt alig várható. Egészségügyi értekezés a lakásokról és az életmód nyomorúságairól. Meggyőződésünk, hogy a lakások és azok berendezése mindig az egyén, vagy nép műveltségének felelnek meg. Czéljok az, hogy az emberek Szombathy egyedül virrasztott szobájában. Az asztalon egy fagygyúgyertya lángja terjesztett némi világosságot: hidegeu és barátságtalanul. Az ember kedélyét valami nehéz, nyomasztó érzés foglalta el, melyben mintha volt volna valami a sír hidegségéből és a közelgő halál sejtelméből. Oh! azt akkor nagyon sokat érezték e hazában. Az álmadozó ember belebámult a lobogó lángba s szemei előtt egy élet minden szenvedése elvonult. Bezárt sírok feltárultak előtte, s kedves arczok jöttek fel halványan a föld szinére; hívták magukkal. S a nagy csendességben lehetett is hallani, a mint siető lépések zaja közeledik, mindig idább, meg idább, s amint az ablaktáblát egy erős koczogatás rezdíti meg, mely az elmerengőt egészen felijeszti. — Ki az? riadt fel az öreg ember. — Nyisd ki, nyisd ki, — hangzott a válasz; elnyomott suttogás inkább. Az a hang olyan ismerős volt. S amint az ajtó feltárult: egy kedves alak bukott be azou. Ruháját megtépték a bokrok, arczát elhalványította a nélkülözés A szem, mintha vesztett volna tüzéből, s a termet, mintha meggörnyedt volna. Ki ismert volna rá — Szombathy Istvánra? — Üldöznek — rebegé a férfi. — Nyomomban vannak. Halálra keresnek. Rejts el, ha megmenteni akarsz. Kívülről lehetett hallani nehéz fegyverek zörgését s egy egész csapat katona siető közeledését. — Oh! hová tegyelek! Én Istenem! kiáltá az öreg ember, azt sem tudva, mit tesz kétségbeesésében. És a mig tanakodtak: addig az üldözők nyomára találtak Szombathy Istvánnak, magokat csak az idő viszontagságai, de más minden eshetőség ellen is védjék és biztosítsák. ( Látunk városokban, falvakban, sőt pusztákon is egyes igen szép épületeket kényelmes berendezéssel, de sok helyen nem találjuk fel sem a lakáson belül, sem annak környezetében az egészség kívánalmainak megfelelő kellékeket u. m. a tiszta levegőt, kellő világosságot, száraz talajt s alkalmas hőmérsékletet. A lakás megválasztásánál nem csak arra kell tekintettel lennünk, hogy az a külvilág befolyásai ellen bennünket megvédjen, hanem arra is, hogy foglalkozásunk czéljának alkalmas legyen. Földünk ős lakói nem építettek magoknak díszes házakat, annál kevesbbé palotákat, hanem lakhelyiségül felhasználták, amit a természet maga mutatott u. m. földalatti üregeket, barlangokat, fák üregeit, utóbb czőlöpöket vertek le s azokra építették házaikat. Ez volt a régi korban. De ma napság is találunk — ritkábban ugyan mint az előbbi időkben — földbe vájt üregeket, falvainkban pedig sárból épített s gályákká! befödött úgynevezett viskókat is. Ezen silány, sőt nyomorult lakhelyiségekkel eüentétben állanak nagy városokban a három, négy, sőt több emeletig menő óriási ka- szárnyaszerü épületek szűk udvaraikkal, a hová a nap üdítő sugarai soha be nem hatnak, sötétek, nedvesek, őlenydús légáramlatnak soha kitéve nincsenek, s az ily egészségileg rendkívül hátrányos épületekben mily számos egyén lakik! Minő hátrányaira vannak úgy ezek, mint az előbbiek a bennlakók egészségének, azt vau alkalmunk eléggé látni és tapasztalni s hogy e hátrányok folytonosan fenn állanak a lakosok egészségének állandó veszélyeztetésével, az magától értetődik. De ne állapodjunk meg az utóbbiaknál és a sárból épített szűk falusi viskóknál, hanem nézzük a városok és falvak szegényebb osztályainak lakházait, de különösen a cselédlakásokat. Sok szegény földműves, napszámos, zsellér, számos gyermekekből álló családjával meghúzza magát egy szűk szobában, melynek padlózatát a puszta föld képezi, a cselédségből három négy családot is beszorítanak egy-egy szűk szobába, mindegyik családfőt megáldotta az Isten több gyermekkel, kiknek szánandó állapotuk s nyomorult élelmük mellett elképzelhető, milyenek az egészségi viszonyok az ily helyeken. A lakások építésénél tehát egészségi szempontból legfőbb figyelem fordítandó a talaj minőségére, a ház berendezésére, s a lakszobáknak az egyes családok s azok arányszáma szerinti beosztására. A talaj ne legyen nedves, ne legyen szeméttel, piszokkal vegyes föld, hanem száraz, tiszta föld, homok, kavics vagy kőtörmelék; mert a nedves talaj ősszel, tavasszal, télen, s esős időben nyirkosabb lesz, s felázik, miáltal a benne rejlő s bomlásnak indult szerves anyagok főkép fűtött szobákban a szoba levegőjét rendkívül megrontják; az ily lakások mindennemű járványok fészkéül szolgálnak, s annál ártalmasabbak, minél több egyén tartózkodik azokban. Legczélszerűbb tehát a lakházat Ott verték vasba az atyja előtt. Ezt még látta az öreg ember, többet nem: elájult. Azt sem hallotta, mikor másnap dobpőrgéssel kisértek ki egy fiatal férfit utolsó útjára. A ki nem vétkezett mást, minthogy hazáját jobban szerette az életénél. Tizenkét golyó találta egyszerre. Az öreg Szombathy betegsége alatt minden ingóságát leltározták. És ekkor tűnt ki, milyen volt az ő nyomora. Boltjában alig találtak nehány vég portékát: a dobozok üresen álltak; a csomagokban nem volt más, mint kövek és téglák; úgy palástolta el szegénységét. Nem akarta, hogy szánakozzanak rajta. És mind ezen nyomor nem volt elég, hogy életét kioltsa. A halál jótétemény lett volna rá. Nem jött el, bárhogyan hívta. Én láttam, mint száll alább, meg alább. Eleinte egy csomaggal járt házról-házra; alig krajczárokat érő áruczikkekkel. Később, mint kisegítőt, á legtekintélyesebb kereskedők magukkal vitték a vásárokra. Utoljára még az is megszűnt, Nem volt már ereje hozzá. Megöregedett. Akkor jószivü emberek adományaiból éldegélt. Csak nagysokára, sok év múlva, jött el érte az a jótékony angyal, a melyet halálnak nevezünk. Ez volt a vége annak az embernek, aki egész életében nem tett mást, mint amit a becsület parancsolt. íme! ez volt az, amit elmondani akartam. Te taláu, kedves olvasóm, nagyon egyszerűnek tartod s nem oly rendkivüliségnek, hogy azt leírni kellessék. Én azonban oly bohó voltam, hogy tudtam benne tragikumot. Hogy igazán megtörtént: azt ezennel, nevem aláírásával bizonyítom.
