Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-09-03 / 37. szám

száraz talajba, de valamivel emelkedettebb helyen építeni, a földes szobákat, ha a bepadlózáshoz mód nincs, a szennyes lerakodásoktól, piszoktól állati hulladékok, kiválasztások és ürülékektől gyakran letisztítani, sőt felkaparni, kihordani, s azután száraz friss földdel vagy homokkal behordani s letömni, a padlózott szobák hézagait, basadékait a penésztől letisztítani, s Cblormész vagy Carbolsavas vízzel fertőtleníteni; szükséges még a lakházak ilyképeni gondozásához és egészségügyi feltételeihez az ágyi- ruhák gyakori szellőztetése, kilúgozása, s mindennemű bútorzat lemosása; meg kell még jegyeznem azon fontos körülményt is, hogy ha a szobát megelőzőleg valamely fertőző betegségben szenvedő egyén vagy család lakta, azon esetben a szoba földjének lehordásán és uj száraz földdel vagy homokkal történendő letömésén kívül a szoba gondos szellőzése és kimeszeltetése is egyik legfőbb feladatunk legyen, mert csak igy lehet ismét azon lakás egészségileg biztos és alkalmas.

Rósz szokás faluhelyeken az újon épült házaknak kis ab'lakhelyeket hagyni és azokat télen át betapasztani, ami a czélszerfí szellőztetést teljesen lehetetlenné teszi, az ily szobába belépéskor a rósz, büzhödt, ártalmas kigőzölgésekkel, gáznemekkel fertőzött levegőt azonnal érezni lehet; hány ily lakszoba van, a melyben egész télen át egy vagy több nagy család éjjel-nappal tartózkodik! A. fűtésről gondoskodva van ugyan egész a kiállhatat- lanságig, de a szellőztetésre semmi gond nem tor díttatik, mert attól fél az ily szegény ember, hogy a szoba melege kárba vész, tehát a szoba bűzös levegőjét, ha az be van melegítve, jobban félti, mint saját maga és családja egészségét! — Az ily helyeken a nyomorult életmód káros hatásai meglátszanak az egyének tökéletlen fejlődésén, egészségük, erejük, csekély gyarapodásán, folytonos betegeskedésén, gyengélkedésén és elsatnyulásán; megtörténik akárhányszor, hogy egyik családtagon va- mely betegség üt ki, az átterjed a másikra, végre az egész családra, s a létező betegség vagy későn vagy épen nem gyógyul, s a halál idejekorán szedi az ily helyeken áldozatait. Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy az ily állapot vall egyszersmind a legnagyobb nyomorúságra. Mert hát miből is él az ily szegény ember és családja, miféle eledelekkel huzza ki az éveket, de főkép a téli időszakot ?

Gazdagokról s az úgynevezett jómódú családokról nem szólok ezúttal, mert az ily helyeken az ép, egészséges testalkattól való eltérésben nem a táplálkozás hiánya, hanem sok esetben más tényezők szerepelnek, itt csak a szegény ember táplálkozásait sorolom elő röviden, sokszor megfordulok köztök, ismerem viszonyaikat s életmódjokat; kezdem pedig a nyár derekán, midőn az a szegény ember aratni megy: Ha jó termés vau — ami ritkaság — jut ő neki is a tizedből annyi, hogy családját egy kis kenyérrel el tudja látni, ellenben ha a termés sovány, akkor fáradsága rosszul lesz jutalmazva, s vele együtt családja is aggodalmas napoknak néz elé. Napszám után téli keresetre biztosan nem számíthat, mert mindenki manapság, már amennyire csak lehet, saját cselédjeivel végeztet minden dolgot s az uradalmak is napszámosok helyett béreseikkel végeztetnek többnyire minden munkát, a régebbi időben gyakorlatban volt hosszadalmas téli csépléseket a gőzgépek ma már rövidre szabták, s a hosszas napszámot a munka és kenyérkereset teréről leszorították; mi maradhat hátra a szegény sorsra kárhoztatott embernek, mint egy kis faragó munka és favágás. Szolgálatba szívesen elszegődnék, de cseléd mindenütt elég van, sőt ami van is, sok, azt is megkevesbítik a gazdák és uraságok, mert tartani, fizetni, a meglevőket is alig bírják, családos embert pedig nem szívesen fogadnak be, mert az többe kerül, ha mestersége van s munkáját vásárra viszi, sokszor megesik, hogy nem veszik, mert a pénzhiány nagy, otthon pedig adósságot, adót s lakbért kellenék fizetui, mert különben a további hitelezés megszűnik, családját pedig élelmezni és ruházni kell, mert különben éhezik és fázik.

Az ily családoknak az élete tehát szánandó és nyomorúságos! ha megbetegszik, se orvost, se gyógyszert hozatni nem tud. Pedig vajmi sok ván

Bócs-Budapest.

Budapest, 1882. augusztus 18.

A hőség hetek óta kiállhatatlan. A higanyoszlop napról-napra gyorsabban emelkedik, mint akár a hitelrészvények árfolyama. Szeretjük Budapestet most is — de csak távolról. Mi nálunk ez a divat, és a divat nagy hatalom Európában úgy, mint Amerikában. Mindenki, mihelyt módját ejtheti, igyekszik tőle telhető gyorsasággal elillanni a szeretett fővárosból, — mert igy hozza magával a divat. Szánakozó mosolylyal tekintve az itthon maradottakra, menekülünk oda, a hol bujábban tenyészik a fű, a hol a báránybégetés elragadó hangjai gyönyörködtetik philharmonikus füleiuket, a hol csicsergő madárkák konczerteznek pásztorfuvolabeté- tekkei, a hol este hűvösebb a levegő mint nálunk déltájban, a hol, a hol ... ., no de mit mondjak, énekeltek már erről nálamnál különb poéták is, szóval a zöldbe, arra a helyre, melyen állat és ember idyllikus együttlétben hódolnak a dolce far niente-nek. De mit beszélek zöldbe, megyünk mi akárhova, csakhogy valamiképen itt ne rekedjünk, mert akkor biztos inquisitióra vagyunk kárhoztatva. Valamennyi ismerősünk van, mind azzal a kérdéssel akar belőlünk vallomást kicsikarni: „Hol tölti ez idén a nyarat?“ Én is egyideig csak tűrtem kimondhatatlan türelemmel e kérdéseket, de végre is kezdtem kifogyni e szép erényemből, és már a legközelebbi kérdezőnek, ki az utczán előfogott, egész elkeseredett elszántsággal azt vágtam vissza: Megyek Uécsbe. Pakoltam és repültem, Ez a gyászos előzménye az én czikkemnek. Vádolják a tisztelt olvasók azokat, kik engem Bécsbe kényszerítettek. Éa mosom kezeimet.

ezen osztályból, minden városban és minden faluban. Mivel él tehát és mivel táplálkozik az ily ember családjával együtt? Eszik egy kis vízzel habart hagyma, krumpli, vagy bab levest, de sokszor ezen utóbbi élelmi szerek is hiányoznak, néha ezekből készített sürü ételt zsir és vaj nélkül, néha árpa vagy rozs lisztből készített tésztás eledelt, de húsfélét nagy ritkán, vagy talán egész évben sem, mert arra nem kerül; s mily hatása van az ily életmódnak a fejlődő gyermek egészségére ? Az folyton gyengélkedik, növésében hátramarad, kifejlődnek a czál- szerűtlen lakás és silány táplálkozás mellett gör- vélykór, lázas betegségek, amelyből vagy soha vagy szerencsés körülmények között néha egyik másik kigyógyul.

Tehát a silány táplálkozás, a czélirány tálán lakások, családok összezsufolása, egyetemesen az időjárási viszonyokkal s a talaj ártalmas kigőzölgéseivel okozzák s nevelik a betegedéseket. A nyomorult életmód hozza meg az elsatnyulást, a hadsereg pedig az ily ifjúságból soha sem vagy csak nagy nehezen kapja meg a maga jutalékát.

Mi volna tehát feladatunk?

Az, hogy az alsóbb néposztályra, a zsellérekre, a szegény iparos, munkás, napszámos osztály nyomorult helyzetére fordítsuk figyelmünket: a házat, melyben laknak, nem dönthetjük, de a benne létező egészségellenes állapotokat, rósz levegőt, szennyet, piszkot meg ne tűrjük, mert az ily lakszobák képezik a gőczát többnyire minden ragályos betegségnek.

Azonban tegyük fel, hogy ezen irányban is a

szükséges rendőri intézkedések megtörténnek, s ha már van a szegény embernek tiszta szobája s abban tiszta levegője, van-e ez által segítve az éhségen és nyomorúságon is! Hisz levegőből meg nem él az ember, mert azt ha a házból kimegy, az Isten szabad ege alatt bőven kap! A baj oka tehát a keresethiányban, az elszegényedésben és a nyomorult táplálkozásban fekszik; első sorban tehát módot kell nyújtani a szegény embernek a keresetre, mert ha van keresete, akkor van pénze, s ha pénze van,' van kenyere, szükség esetébeu orvosa, gyógyszere és jobb tápláléka, a mi izmosodást s ellenállási képességet ad a bajok leküzdésére, s a jövő geueratió majdan erősebb egészségesebb lesz, a halandóság apadni, hazánk népessége pedig szaporodni fog; de szükséges még mind ezekhez az is, hogy legyenek szigorúbb morális törvényeink, mert az immoralitas révén a legjobb erők is elsatnyul- nak. Korlátozzuk törvények által a részegeskedést, kicsapongásokat, a pálinka-ivást, mert az tény, — hogy sok helyen az alsóbb osztálynál meg van az a veszedelmes sőt bűnös szokás, a csecsemőnek pálinkával telített kenyeret adni, nagyobb gyermekekkel pedig azt itatni, a mi a testet lelket eltörpíti, a legnemesebb szerveket beteggé teszi, a butaságot s bárgyuságot neveli.

Ezen körülmény is, úgy mint más egyéb felsoroltak, a korai halandóság egyik tényezőjeként szerepelnek.

Volnának még több megjegyzéseim is, de azokról más alkalommal.

Dr. Kerényi Károly, megyei főorvos.

VIDÉKÜNK.,

Pápa, 1882. augusztus 30.

50 éve, hogy Bocsor István hires történész Pápán működik. Számos tisztelője 50 éves jubileumát fényesen akarja megünnepelni, mi czélból Kis Gábor helybeli reform, lelkész elnöklete alatt egy bizottság alakult, mely ezen érdemdús tanár tisztelőit és volt tanítványait az ünnepélyre meghívja. A résztvevők kéretnek, hogy nevöket és érkezésük idejét az elnök úrral előzőleg tudatni szíveskedjenek. Az ünnepély folyó évi október 10-én délelőtti 10 órakor fog megtartatni.

A lövészegylet szeptember 3-án tánczmulat- sággal összekötött dijlövészetet rendez.

Igaz, hogy egy kissé sajátosnak látszik elhatározásom, mely csöbörből vederbe vezetett. No de se baj! Elég az, ha nem vagyok Budapesten. Bécs- ből legalább ki nem kergetnek. Különben ami a zöldet illeti, abban a kedélyes Bécs sokkal nagyobb mértékben bővelkedik, mint a mi fővárosunk. Egy kis képzelőtehetség, a mely Isten adományával különben minden újságíró meg van áldva, és utoljára még magunk is azt hisszük, hogy zöldben tartózkodtunk. Előmozdítja phantásiánk ebbeli működését a nagy terjedelmű zöldségpiacz és az itt-ott elszórt gyakran csak két fából álló sétányok. Három szál embernek egyébiránt, ha illő módon összeszorulnak, mindegyik nyújthat elegendő árnyékot, amit bizony mi nálunk nagyon szűkén mérnek. Aztán meg a sok falut, melyek Bécset minden oldalról környezik, el sem tudnám egy huzamban fújni: Meidling, Plöcking, Döbling, Mödling, Weidling, Speising, Sievring, Hietzing, Penzing, Hacking, Liesing stb. stb., még vagy két tuczat csupa tarkábbnál tarkább i n g.

De van nekünk is valamink, ami a sógorét messze hagyja maga mögött, és ez a: Dunapart. A bécsi „Daunau*-nak nevezett csatorna kis Miska a mienkhez képest. Pedig nyolez hid van rajta. A mi hatalmas folyamunk, hullámokat szellő hajóival, a benne letükröződő palotasorokkal, Gellérthegy- gyel, Margitszigettel, három hidjával olyan látvány, mely előtt még a bécsi is .Alle Achtung*-ot mond.

De nem is olyan hunezut a német, mint a minőnek rajzolják. Még csak nem is gyűlölik a magyarokat, már t. i. a polgári középosztályba tartozók, mert itt csak ezekről szólok. Sőt akadt olyan tizenhárompróbás német is — még az orra is svábul állott, — aki örülve, hogy megfoghatott, négy utczán keresztül kisérgetett, közbe kimeríthetetlen

A helybeli irgalmasrend perjele főt. Balogh Alfred ur a magyarországi rendtartományi főnök mellé tartományi tanácsosnak neveztetett ki. Gratulálunk a megérdemlett kitüntetéshez.

Mándoky — előbb Beödy — színtársulata ide érkezett és ma kezdi meg előadásait. Színre kerül ,A szép asszony kocsisa* cziraű 3 felvonásos népszínmű. A társulat kevés változással ugyanaz, amely a múlt télen itt működött és mely a közönség tetszését és átalános pártolást, ügyessége, buz- gósága, a szerepek megtanulása és tapintatos magaviseleté által — kivívta. Van a társulatban több tag, ki a művész czimet megérdemli; azért hisszük, hogy az idén is bő pártolásban fognak részesülni, annyival inkább, mert csak egy hónapig fog a társulat itt maradni.

Az éjjel a zsidó templom egy ablakát beverték és az ablakfát is eltörték. Bámulatos azon nemes kitartás és vitéz türelem, mely annyi időt áldoz éjnek idején, hogy az ablakfát is eltörje. Pedig kemény munka volt! az ablak legalább 6 öl magasságban vau.

Polgár.

Pápa, 1882. aug. 31.

A győri szinpártoló egylet társulata Mándoky Béla igazgatása alatt tegnap tartotta első előadását. ,A szép asszony kocsisa“ ez alkalommal nagyszámú közönséget csalt a színházba s miután a jelenvoltak meggyőződhettek, miszerint e társulat a legjobb vidéki erőkből áll, hiszszük, hogy a változatosnak ígérkező repertoir állandóan megtölti a házat, a színi ügyek iránt érdeklődő közönséggel. A társulat egy hóig marad nálunk s ismét Győrbe készül.

Kis-Cellben f. hó 28-án magasztos ünnepély folyt le a szt. Benedekrendiek ottani székházában, melyre városunkban is többen átrándultak, hogy részt vehessenek Intay Vazul volt pápai tanár arany miséjén, mint a jubiláns egykori tanítványai, kik közül a legfiatalab is túl van férfikora delén.

Az izraelita imaház ablakait e héten megint bedobálták, s a tettesek — szokás szerint nem voltak kipuhatolhatók.

A héten két korcsmában is lopás történt jelentékeny kárral, de a tetteseket még eddig elfogni nem tudták. Azóta a korcsmárosok is megkedvelték a zárórát.

Czirfusz Mihály molnár f. hó 19-én az alsóvárosi sirkertben öngyilkossági szándékból egy rósz zsebkéssel többször mellébe szúrt, de nem sikerült életét kioltania. Tettének indoka állítólag segélyte- len helyzete, mi annál kevésbbó érthető, mert mind ügyes munkás ismeretes, ki noha vagyona elpusztult, két keze munkája után bárhol megélhetne, ha az isten szőlőt nem teremtene.

Napokban egy magyar daltársulat járt itt, de nem igen aratott babérokat, mert a rendőrség nagyon lelkűkre kötötte, hogy csiklandós nótákra ne gyújtsanak, s figyeltetett is reájok. Ez a kis cenzúra mind a mellett üdvösnek látszik a sängereiokkäl szemben; s mint mondják, egy ministeri rendeletén alapul.

Argus{.

HÍREINK,

Veszprém, 1882. szept. 3.

Kinevezés. — A .Budapesti Közlöny* múlt vasárnapi száma hozza: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Szabó Vilmos atalai plebáuost és igal-kerületi esperest, valamint Fehér József sümegi plébánost, a veszprémi székesegyház tiszteletbeli kanonokaivá nevezem ki.

Kelt Münchenben, 1882. évi augusztushó 12. Trefort Ágoston, s. k.

Ferenc\ József, s. k.

Magas vendég. — József főherczeg ő fensége az őszi gyakorlatokra jövő pénteken, szeptember 8-án a délutáni vonattal városunkba fog érkezni és a püspöki palotában megszállni. Várogermán bőbeszédűséggel fejtegetve, hogy mennyire szereti ő a magyarokat. És ebbeli vonzalmának ta- nujelét is adta. Alig tudtam tőle elszakadni.

Ez a barátságos modor, mely azonnal robon- szenvünket kihizelgi, párosulva a ,Gemüthlichkeit“-tal megvan egyenlő mértékben nagyban és kicsinyben, öregben és ifjúban. Büszkék is rá. A mi budapesti rendőreink, hordáraink és kocsisaink nem igen dicsekedhetnek vele. Tanulhatnának a bécsiektől. Majd talán idővel!

Eltekintve attól, hogy Bécs nagysága és régisége által imponál, szépségre nézve, méltán vete- kedhetik vele, sőt sokan már határozottan szebbnek állítják.

Kövezete és öntözése sokkal jobb a budapestinél, asfalttal burkolt utcza azonban csak nagyon is elvétve találkozik. Erre vonatkozólag meg is in- terwievoltam egy úri embert, mire ő azt felelte, hogy egyrészt bécsiek fülei már nem tudnának ellenni a kocsizörgés harmonikus zenéje nélkül, másrészt pedig ők nem szorulnak czipőhuzóra az utczán, amire pedig az olvadozó aszfaltjáró nagyon is alkalmasnak és hivatottnak mutatkozik. Egyébiránt — tévé hozzá mosolyogva — már elismeri, hogy Budapest is kezd nagyvárosias szint ölteni, különben lakosai nem kritizálgathatnák meg a vén, de most is viruló Bécset.

Egyéb tekintetekben mindkét főváros egyazon kosmopoiitikus jelleget viseli magán. Az utczák és emberek phisiognomiája alig tér el egymástól a kettőben, hacsak azt nem említjük, fel mint különbséget, hogy a bécsieknek viadukt kéménye kedveskedik helylyel-közzel egy-egyfüstfellegecskével, hogy a majorosoknak se szeri se száma, no meg még az hogy a hamisítatlan osztrák kutyák — szájkosár nélkül élvezik a szabadságot, melyről pedig már Kissunk a magyar érzelmeiről világszerte ismert és szeretett főherczeget ünnepélyesen fogadja és e czélból a szeptember 1-én tartott tanácsülésben fogad- tatási ünnepély rendezésére és a programm megállapítására Dunst Ferencz polgármester ur elnöklete alatt Balogh Károly, Bauer Károly, Vizner János, Brenner Lőrincz, Androvits Imre, Pongrácz Dániel, Holles Ferencz, Benkő István, Lévay Imre és a jegyző urak küldettek ki.

Áthelyezés. — Bükhely Antal, püspöki főerdész ár, mint sajnálattal értesülünk, saját kérelmére Süineghre helyeztetett át. Városunk e családban egy szépséget is veszít, Bükhely Eliz k. a.

Dr. Németh Antal tanker, főigazgató ur ő nagyságát — irja a .Hazánk* — szerencsétlenség érte; ugyanis utazás közben Kis-Czelleu kocsija feldőlvén, oly szerencsétlenül került alá, hogy lábát megzúzta s most — mint sajnálattal értesülünk — Kis Özeiben fekszik betegen. A főigazgatói teendőket ez idő alatt a győri főgymn. igazgató, főtiszt. Vaszary Kolos ur végzi helyette.

A m. k. földmives-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 27588lgg2. sz. rendeletével megengedte, hogy szőlőmunkára az Almádi hegyen veszprémi és szt. kir.-szabadjai munkások is alkalmazhatók, de csakis igazolvány mellett.

Meghívás. — A dunántúli ev. reform, egyházkerület a pápai főiskola érdemdús tanára, Bocsor István kir. tanácsos ur tanári működésének főiszázados évfordulója alkalmából Pápán, a főiskola nagytermében, 1882. évi október hó 10-én délelőtt 10 órakor örömünepélyt rendez Az ünnepélyen megjelenő küldöttek és tisztelgők felkéretnek, hogy nevüket és érkezésük idejét a bizottság elnöke: Kis Gábor ref. lelkész úrral okt. hó 7-ig tudatni szíveskedjenek. Pápán, 1882. aug. 19. A rendező bizottság.

Eljegyzés. — Grünfeld Antal, a gr. Sztáray- birtok bérlője Őskün, a napokban jegyet váltott Veisz Szeréna kisasszonynyal, Veisz Mór felcsuthi földbirtokos leányával.

A Tallián-kutra adakoztak: Kovács Zsig- mond ő exj. 100 írt. B. Todesco 100 frt. özv. László Dávidné 100 frt. Hets Pál 50 frt. dr. Bezerédj Viktor 50 frt Békássy Károly 50 Irt. Bezerédj Miklós 60 frt. Tarányi Ferencz 50 frt. Tallián Lázár 10 frt. Kemenes Ferencz 50 frt. Kisovics József 40 frt. dr. Palotay Ferencz 50 frt. Rosos István 100 frt. Forintos István 25 frt. Spránszky Ferencz 20 frt. Vogronics Antal 20 frt. dr. Láncz Ferdinand 20 frt. Pribék István 10 frt. Altstädter József 15 frt. Rosenberg Adolf 10 frt. A kegyes-tanítórendi ház 5 frt. az izr. hitközség háza 20 frt. Róthauser Mór 10 frt. Rothauser Ignácz 10 frt. Bruck Sámuel 10 frt. Stern A utal 5 frt. Róthauser Rudolf 10 frt. Steiner Mór 5 frt. Zsoldos Ignácz 20 fvt. Weisz D. és fia 10 frt. ifj. Rápoch Sándor 5 frt. Weisz Ede 5 frt. — A kegyes adakozóknak hálás köszöntet mond a kutbizottság.

Színház. — Gerőfy Andor jeles színtársulata aug. 26-án és 27-én mutatta be magát közönségünknek előadva először az „Üdvöské*-t a legszebb sikerrel, másodszor az „Árva Zsuzská‘-t. Közönségünk eddig nem tanúsította azt a meleg pártfogást, amelyet a derék színtársulat megérdemelne, talán a jövő hét e tekintetben kedvezőbb véleményre fog bennünket hangolni. Bérleti hirdetmény! N. é. közönség! A tegnapi előadással egy 12 előadásra terjedő bérletet nyitok. E bérletfolyam műsora, a legújabb és legválogatottabb operettek, énekes népszínművek, színművek és vígjátékokból leeúd összeállítva. Reményiem, hogy a n. é. közönség becses pártfogását kiérdemelni szerencsés leendek. Bérlet ár: Támlás és oldalszékek 12 előadásra 10 frt. Zárt- aelfiek 8 frt. Előfizethetni lehet egész nap a szin- -zi pénztárnál. Becses pártfogásukat kéri alázatos szolgájuk Gerőfy Andor, színigazgató.

Kirándulás Szigligetbe. A következő sorokat veszszük át a „Pesti Napló*-ból: Zalamegye értelmiségéből mintegy ötvenen e hó 26-án a Balatonió partján fekvő regényes Szigligetre tettek sikerült kirándulást. Ha valaki a Tátra fenyveseit, vagy Máramarosnak sürü, rengeteg erdőségekkel borított hegytömegeit vélné itt feltalálni, az szerfelett csalatkoznék. Sem merészen felnyúló hegyeket, sem bámulatos sziklacsoportokat, sem pedig elragadó szépségű vízeséseket nem lát itt a turista. A hefaludi is elmondta, hogy ,ez az élet legdrágább értéke.“

Hogy mennyi a látnivaló Bécsben, annak megítélésére csak azt hozom fel, hogy botom megőrzése a különféle múzeumokban, mükiállításon, aqua- riumban, akadémiában stb. kerek számban kétszer annyimba került, mint a mennyiért azt eredetileg vettem: Most már elmondhatom róla: bécsi emlék.*)

Ami Budapestnek a városliget, az Béesnek a Prater. Ugyanaz a lárma, zsivaj, trombitaharsogás, dobpergés, kintorna nyögés süketíti meg a Wurstel- Praterben az embert, mint nálunk a Paprika-Jan- csinál. Hogy hány hordónak veszik itt a korcsmárosok vasárnapoükint nem pászka, — de gyomorerősítő vérét és hány kétlábú tollason visznek véghez tisza-eszlári műtétet, ennek megállapítására külön statistikai irodát kellene felállítani. A práter egyik specialitása a „salamucci,“ aki potom néhány vasért csábító szalámi szeletekkel kedveskedik a vendégeknek és a korcsmárost még csak annyira sem bántja a kenyéririgység, hogy kidobatná őt!

Szép meglepetést nyújt az idegennek a gyönyörű fekvésű Schőnbrunn, pálmaházaival és szép ültetvényeivel meg a császári kastélylyal egyetemben. Lénia után megnyirbált fái, bármennyire is megvesztegetik az ehhez még nem szokott szemet, nem nyerték meg föltétien tetszésemet. A természetnek cirkálómmal és vonalzóval való kicorrigálása nem egyezik meg egyéni ízlésemmel. Olyan ez, mint a legújabb kutya-divat, mely a szerencsétlen száj kosaras teremtményekre is Vatermördert kényszerít. — A sehőnbrunni állatiért ritkítja párját. Van benne fekete hattyú, fehér holló és — magyar szó. Némelyik benlakója plane nagyobb népszerűségnek ör*) Pesten sincs különben. Sjer^