Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-06-11 / 25. szám
VÄJtl« évfolyam. 1§§S. S5-ik izám. Veszprém, jiiiiius 11« Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fi t 50 kr.; félévre i5 fi t; egész évre fi fit. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20'kió; minden beigtatásért kiiliiii <50 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Krausz a. könyvkereskedése Veszprém- ben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reolainátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett lie. - Bérinentetlen leveleket a szerkesztó'ség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. - Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. I A megyei közgyűlés. — junius 5. Előre volt látható, hogy megyénk közgyűlése népes lesz. Úgy is volt. A szat- mármegyei felirat tárgyalása volt a napi renden, ,mely mozgalmas napjainkban elég fontos arra nézve, hogy általános érdeklődést keltsen. Az oroszországi kiűzött zsidóknak hazánkba való be- vagy be nem eresztése ügyében rövid egymásutánban három indítvány termett a közgyűlés előtt, melyek bámulatos összhangban a dolog lényegét illetőleg mind megegyeztek abban, hogy a\ orosz \sidók be ne er eshessenek hazánkba. Hogy e három indítvány fölött mégis heves vita támadt, azt épen nem csodáljuk, hisz az elméletben kimondott eszme és annak a reális világban való megtestesítése ezerféle módot enged és tűr, amelyek többé kevésbbé közelebb visznek a czélhoz. Mi örülünk e vitának, mert az minden oldalról a meggyőződés kifejezése volt és igy a megye közönsége több oldalról láthatta a kérdést megvilágítva, ami bizonynyal többet ér, mint a hamu alatt lappangd parázs, melyet csak akkor veszünk észre, mikor lángokba borította fölöttünk a házat. Az állandó választmány helyeslő tudomásul akarta vétetni Szatmármegye feliratát. Szabó Imre, megyebizottsági tag a tömeges bevándorlás ellen szólal fel, majd a telepedési törvényt sürgeti a kormány által és ezzel akarja módosíttatni az állandó választmány véleményét. Feny- vessy Ferencz határozott kifejezést akar adni, hogy a közgyűlés veszélyeseknek tartja a{ orosz zsidókat közgazdaságitársadalmi, közjóléti, de főleg közerkölcsi szempontból és azoknak teljes eltiltását indítványozza. Győrfy Gréza pártolja Fenyvessy indítványát, mert a legnagyobb és legerősebb tölgyfát is képes a lassan működő féreg megőrleni. Pap János Fenyvessy indítványa mellett szól, hasonlólág Cserna Vincze is, ki az orosz zsidók bevándorlását teljesen improduktív fogyasztóknak látja. Fejes Dániel a Talmud tanítása ellen kel ki. Lévay Imre a zsidóüldözésnek a társadalmi okoknál mélyebben fekvő okait a panslavismus és pangermanismus terjeszkedni és Ausztria-Magyarországot belzavarainknak szántszándékos növelése által tönkre tenni akarásában látja, e miatt Fenyvessy indítványát pártolja. Felszólaltak még ez ügyben Csapó József és Csapó Kálmán megyebizottsági tagok, majd végül a két indítványttevő Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz zárbeszédeikkel, melyek után a zsidó megyebizottsági tagok közöl dr. Halasy Vilmos akart szólni, de már nem lehetett. Főispán ur ő exciája hangsúlyozta ezen ügyben a maga saját eltérő meggyőződését; a többség felfogását nem látja a törvény szellemével összeegyeztettnek, de kimondja a határozatot, hogy Fenyvessy Ferencz megyebizottsági tag indítványa a megye közgyűlése által elfogadtatott. Komoly válságok előtt állunk és igy nemcsak a magyarság létérdeke kívánja ezt, de a magyarországi zsidók jól felfogott helyzete is, mint ezt az állandó választmányban ép maga egy zsidó állandó választmányi tag, ha jól értettük, a zsidóság nevében ki is fejezte. A közgyűlés további határozatairól, melyeket már sovány számra fogyott tagok jelenlétében a következő napokon hozott, részletesen és lapunk szűk teréhez mért terjedelemben fokozatosan értesítjük olvasóinkat. Főispán űr az ülést megnyitván üdvözli a szép számmal egybegyült bizottsági tagokat s jelenti, hogy e közgyűlést megelőzőleg e hó 3-án számon- kérő széki ülést tartatván azon alkalommal a tiszti kar tagjainak működése kifogástalannak találtatott. Tudomásul vétetik. Véghely Dezső, megyei alispán a törvényhatóság 1881. évi állapotáról szóló jelentését bemutatván, a jelentés kinyoraatása és a törvényhatósági bizoitság tagjai közt leendő' szétosztása elrendeltetik. A m. k. belügyminisztériumnak azon intéz- vénye, melylyel a törvényhatóságnak azon határozatát, mely szerint a sz. István király emlékére emelendő szobor költségeire a nevelési alap kamataiból 300 frtnyi összeg megszavaztatott, helybenhagyja, fölolvastatván, tudomásul vétetik s arról a magánpénztárakat kezelő választmány értesíttetik. A m. k. belügyminisztériumnak azon intézménye, melylyel a zirczi szolgabirói járás községeinek a veszprémi járás községeiben fölmerült katonai elofogati költségekhez való járulása tárgyában hozott bizottsági határozatát helybenhagyja, felolvastatván tudomásul vétetik, A m. k. belügyminisztériumnak azon iutéz- vénye, melylyel a megye közönségét fölhíja, hogy azon esetben, amidőn a keleti marhavész alkalmából katonai őrség rendeltetik ki, — miután a katonaság fölszerelvényeiben észlelhető és az őrszolgálat tartama alatt beállott elhasználás a katonai kincstár részére a magyar állami kincstárból téríttetik meg, a katonaság kivonulása előtt a fölszerelvények megvizsgálására és annak bevonulása alkalmával az elhasználás megállapítására alakított bizottsághoz egy tagot küldjön ki, főiolvastatván, tudomásul vétetik és a megye alispánja megbizatik, hogy szükség esetén ezen rendelet értelmében a megye képviselteté- séről gondoskodjék. A közmunka- és közlekedésügyi m. k. minisztériumnak azon intézvénye, amelylyel az igás köz- í&uökanapok váltságárának egy forintban lett megállapítása tárgyában hozott közgyűlési határozat föloldása mellett ezen kérdést a kir. főmérnökkel együttesen egy újabb tárgyalás alá vétetni és a közmunkaügyi rendszabályok értelmében eldöntetni rendeli, fölolvastatván: miután egy igás közmunkanapnak 1 frt váltságdíjjal való megváltása a megye közönségének meggyőződése szerint az itteni körülményeknek megfelel és különösen megfelel azért, mert az eddigi gyakorlat szerint, habár a megye váltságdíjakból kevesebb készpénzbevétellel bírt is, de annál tekintélyesebb természetben leszolgálandó közmunkaerővel rendelkezik s csakis igy érhette el azt, bogy a megye nagy kiterjedésű országutbálő- zata legnagyobb részben minden évszakban kielégítő állapotban van; egy igás közmunkanap váltságdíja jövőre is a hozott határozat föntartása mellett egy forintban állapíttatik meg s arról a közmunka és közlekedésügyi m. k. minisztérium az itteni viszonyok és közmunkakezelési rendszer tüzetes ismertetése mellett tölirat kíséretében értesíttetik. Egyszersmind felkéretik a minisztérium, hogy a közmunkatörvény megállapítása iránt a szükséges előterjesztést a törvényhozásnál mielőbb megtenni méltóztassék. A közmunka- és közlekedésügy m. k. minisztérium a Hajagos folyó malomárkán Dabrony község határában állóhid újjáépítési kötelezettsége alól a somlyóvásárhelyi közalap-uradalmat fölmentette és arra Ferenczy Mátyás dabronyi lakos malomtulajdonost kötelezte. Tudomásul vétetik és nevezett malomtulajdonos értesíttetik, hogy a hid helyreállításáról gondoskodjék. A közm és közi. m. k. minisztérium nem ad helyet a megye azon kérelmének, hogy a déli va- suttársulat a reggeli órákban Budapest felé és a nyugati vasuttársulatnak ugyanakkor Grácz felé közlekedő vonatai összeköttetésbe hozassanak. Tudomásul vétetik. A megye a minisztérium azon intézkedésében, hogy a phylloxerának Zalamegye területére leendő áthúrczolása 8 pandúr alkalmazásával gátoltassék meg, megnyugvást és a siker biztosítékát nem találja, ennél fogva a megye területén egy megbízható, állandó, rendszeresített közeg, „phylloxera- z á r f e 1 ü g y e 1 ő“ név alatt alkalmaztassák, ennek alkalmazása- és 500 frt évi átalánynyal leendő javadalmazása-, valamint a szükség idejére 1 frt napi díjjal ellátandó két megbízható egyén mint fölvi- gyázó félfogadásának engedélyezésére és a. szükséges költségek utalványozása iránt a minisztérium felirat utján megkéretni határoztatik. A phylloxera-zárfelügyelő feladata a phyllo- xera-ügyben kiadott rendeletek és tilalmak áthágói- uak kinyomozása, az eloleges vizsgálat teljesítése és járási szolgabirónak bejelentése. A megye főispánja íelkéretik, hogy azon esetre, ha ezen előterjesztés a kir. kormány részéről elfogadtatnék, a phylloxera-zárfelügyelőt a törvényhatóság nevében kinevezni és intézkedéséről a szeptemberi közgyűlésre jelentést tenni szíveskedjék. A minisztérium azon intézvénye, melylyel tudatja, hogy s. házaló kereskedés Nagy-Várad város területén betiltatott, tudomásul vétetett. A nmélt. m. kir. közokt. minisztérium a megyének, hogy a budapesti közép-ipartanodában nevelendő egy veszprémmegyei illetőségű ifjú segélyezésére az adomáuyozási jog fenntartása mellett évi 100 írt ösztöndíjért köszönetét mond. Tudomásul vétetett. Szathmármegye közönségének az oroszországi részekből kiűzött zsidók bevándorlásának meggát- lása tárgyában a képviselőházhoz intézett és pártolás végett e helyre is megküldött felirata felolvastatván : miután az oroszországi zsidóknak a magyar haza területére való bevándorlása és megtelepedése társadalmi, közgazdasági, közegészségi, de különösen közerkölcsiségi okokból veszélyes, fölirat utjáu megkéretni határoztatik a képviselőház, hogy a kormányt utasítani szíveskedjék, mikép az orosz zsidók bevándorlását hatalmáuak egész teljével akadályozza meg. Azon küldöttség jelentése alapján, mely a Győrmegyéhez csatlakozni kívánó veszprémmegyei A „Veszprém“ tárczája. A boszorkány. — Novella. — F. után HEGEDŰS JÁNOS. (Folytatás és vége.) Az orvos a felhőket nézte. Nem tudom, hogy állapotát lehet-e úgy nevezni. Hogy elmebeteg-e Henrik, vagy nem, azt jnég eddig nem lehetett constatálni. Anyagi okok erre nincsenek. A koponya teljesen begyógyult és én úgy hiszem, hogy az agyvelő sincs megsértve. Mindent észszerűen tesz s ha néha beszél, akkor is többnyire rendszeres mondatokban fejezi ki gondolatait. Hanem kedélye egészen eltompult. Én azt hiszem, hogy a gróf ur csöndes melancholiába esik. Sokszor eszébe jut az a bizonyos éjszaka és... és minden, a mi akkor történt. . . — Mit gondol, orvos ur, — kérdém, — nem óhajtja viszontlátni azt a czigányleányt ? — Ő óhajtja ugyan a viszontlátást, hanem ilyenkor, nekem legalább úgy tetszik, mintha nem beszélne rendesen. Egy Ízben beszéltem erről Fe- dorral, de ő igy szólt: .Inkább haljunk meg, hogy- sem azt a boszorkányt visszahozzuk!* És én ... . ,uo ón is igy gondolkodom; hisz az borzasztó állapot lenne, bogy egy ilyen szemetet, tolvajt tartsunk Henrik mellett. És ha vissza akarnék is hozni, ki tudja merre keressük? Lithvániában-e vagy Magyar- országban? Végre, ha visszahoznék, vajon használuánk-e azzal Henriknek, nem zavarná-e az őt meg még jobban? Borzasztó állapot! — Beszélt ön vagy Fedor erről Henrikkel? — Isten ments’! Csak nem fogjuk a hegedő sebet megújítani! E közben lassú léptekkel haladtunk a kastély felé. — Tehát nem tud ön semmi gyógymódot? — kérdém végre. — Semmit. Eddig az időtől vártam mindent és azon körülménytől, ha a grófot sikerül inuét eltávolítani. Hanem erről ő hallani sem akar. Szép, szivrebató beszédet tartottam előtte tegnap e tárgyban s ő ezen két szóval válaszolt: ,Itt maradok.* Oly hangon volt ez a két szó mondva, hogy beláttam, miszerint fel kell hagynom minden kísérlettel. Az időtől most már semmit sem remélek, az ő állapota mindig rosszabb lesz. Hallgatagon mentünk egymás mellett. Ékkor egy gondolat villant meg agyamban, különös, merész gondolat. — Orvos ur, mit tesz ön, ha egy seb a kötelék alatt tovább terjed? — Leszakítom róla a köteléket! — Az fáj a betegnek, nemde? — Igen, fáj, de az elkerülhetetlenül szükséges. — Igaza van, — mondám. — Fájni fog neki, de meg kell történni, mert az elkerülhetetlenül szükséges. Jöjjön orvos ur. — Hova? Mit akar? Nem válaszoltam. Gyors léptekkel a kastély felé siettem s a folyosóra érve, egyenesen Henrik szobája felé tartottam ......... Az ajtó előtt utóiért az orvos s megragadta karomat. — Mit akar? kérdé reszketve. Lapunk mai számához egy — Azt elmondani nem lehet, hanem megtenni igen! — válaszolók és minden kopogtatás nélkül a szobába léptem. A szobában enyhe félhomály volt, a függönyök leeresztve. Henrik háttal az ajtó felé ült egy kényelmes karszékben. Mellette állt Fedor, mozdulatlanul, szemei Henrik arczának mozdulatait lesték. A mint beléptem, olyan forma mozdulatot tett, mintha rám akarna ugrani s vadul villogtak szemei. Közeledtem Henrikhez és midőn arczára tekintettem, visszaijedtem tőle. Hasztalan kerestem azon azokat a kedves, szelíd vonásokat; visszataszító, egészen idegen, fakó, főiduzzadt volt arcza s valami mély, valami borzasztó fájdalom kinyomata látszott azon. — Henrik, — szóltam hozzá vidám hangon, noha szivem a fájdalomtól reszketett. Fölnyitá szemeit s arczáu az őrömnek halvány csilláma vonult keresztül. — Kelj föl! — kiálték. — Jöjj karjaimba! Meg kell győződnöm, hogy csakugyan élsz! Lassan fölemelkedett. — Egészen meggyógyultál már ? — kérdé lassú hangon. — Tökéletesen, — válaszolók s gyöngéden átkarolva szivemre öleltem. Ő nem viszonzá ölelésemet, de arczán látszott az öröm s kezemet gyöngéden megszorítva, ismét vissza akart ülni karszékébe. Látva szándékát, nehány lépést tettem vele előre s ekkor vállára téve kezeimet, erősen a szeme közé néztem. És azalatt, mig idegeimet a legmélyebb fájdalom reszketteté meg, igy szóltam hozzá, frivol mosolylyal ajkamon: félív melléklet van csatolva. — Látod, Henrik! így jár az ember, ha hűtlen lesz azokhoz a kis grisettek- és szép herczeg- nőkhez. Reményiem, használt a leczke és jövőre nem fogod a czigányleányok álmait megzavarni! Iszonyú volt a hatás, melyet szavaim Henrikre gyakoroltak. Először elvörösödött, majd fehér lett, mint a fal, ajkai szétnyíltak, azután összecsukódtak és ismét szétnyíltak. Hátra tántorodott s mellén összefonta karjait. így állt előttem nehány másod- perczig, behunyta szemeit s egész testében reszketett. — Hagyd azt! — szólt végre fáradtan.-— Hahaha! — kiálték nevetve. — Miért? Egy kicsit ostoba voltál ugyan, de az nem tesz semmit! Hogy ostobaságodat nem egyhamar fogod elfeledni, az is nagyon természetes. Olyan ostobaság volt ez, mely tragikusan végződött, de azért mégis csak ostobaság volt! És az ostobaság felett nevetni kell. — Nevetni, — válaszolt reszkető hangon. — Nevetni! kiáltott fel velőtrázó hangon s arczát elfödte kezével. — Igen, nevetni! folytatám tréfás mosolylyal. -~ A szép Aniula is nevetni fog rajta, ha tovább nem is, legalább addig, mig az aranyok el nem fogynak! — Aranyok ? — kérdé suttogva. De mielőtt válaszolhattam volna, arcza oly iszonyú kifejezést öltött, hogy önkénytelenül hátráltam. Olyan volt arcza, mint valami ragadozó állaté s kezeivel elkezdett hadonázni s igy kiáltott. — Én újra meg fogom találni! — Mit, az aranyokat? Nem barátom, azt hasztalan keresnéd! Vagy azt a kis boszorkányt? Az már lehetséges. De nem hiszem, hogy oly kegyetlen tudnál lenni, hogy két egymásért égő szivet szétválaszsz és ilyenformán Jozelt is házadba kell
