Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-06-04 / 24. szám
vili. évfolyam. 1SSÄ 24-Ik szám. Veszprém, Junius 4. Meg-jelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külöalap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fit 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre fi frt. Egyes példányok ára >5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere IS kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtátásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal ; Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reolamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekli í • ' . < 4 A. • / A MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáksak a személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. ■— Mértol« közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlez leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda : Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét iUető minden közlemény. i-----------------------------------A magyar fürdők. Nevezetes eg)' év ez a mostani év ránk, magyarokra nézve. Minden nyomorunk, minden bajunk, minden jajveszéklé- stink daczára annyi az irigyünk künn is, benn is, mint a bajunk szála, pedig irigye csak a szerencsés és boldog nemzetnek van, csak annak lehet. Amely emberrel az emberek nem törődnek, akit még arra sem tartanak méltónak, hogy vele, habár merő irigységből, foglalkozzanak, az az ember édeskeveset számit már az emberek közt. így van a nemzet is, melylyel a többi nemzet elfelejt foglalkozni, melyet még figyelembe sem akar venni, az a nemzet mitsem nyom a nemzetek közt a latban. Hála a nemzetünk felett őrködő magyarok Istenének, minket szeret mindenki, ki igazi Bzeretetből, ki igazi gyűlöletből, de szeret mindenki, ki megfojtani, ki nagy- gyá és hatalmassá tenni, bogy velünk ka- partassa ki a parázsból a saját gesztenyéjét. Na, de nem azért vagyunk magyarok, hogy a szeretet bármiféle nyilvánulása elől megszöknénk, sőt állunk eléje. — Annyit azorifean tanulságul kivonhatunk a tapasztalatokból, hogy bizony a magyar ember soha se adja a maga jó\an magyar es\ét a máséért oda, ne pedig azért, hogy az idegen mézes mázos hízelgést drágán fizesse meg. Nagyon sok az a tér, amelyen a magyart rá szokta szedni a bel- és külföld egyaránt. Ma csak a fürdőkre reíiectálunk, mivel ép a fürdőidő most állott be. Mi azt biszszük, hogy hazánk nem rendelkezik mindenféle nyavalya, mindenféle betegség ellen megfelelő hatásos gyógyfürdővel. Pedig nagyon, de nagyon csalódunk. Külföldi lelkiismeretes szakorvosok nyíltan bevallják, hogy ők meg nem foghatják, hogyan küldhet magyar orvos patienst külföldi fürdőkbe, mikor Magyarország gyógyfürdőkben a leggazdagabb és legáldottabb országok egyike. Honnan van tehát, hogy a magyar fürdők oly kevéssé látogatottak? — Ennek valódi oka a magyarnak azon sajátságos, mondhatnák, elkényeztetett természetében rejlik, a melynél fogva hisz minden szélhámos reklámnak és amit idegen ír vagy mond neki, azt sarkigazságnak tekinti, mig ami magyar, azt kicsinyli, lenézi, megveti annyira, hogy utóvégre meggyőzédésévé válik, hogy csakugyan a honi, a belföldi mitsem ér, mig a külföldi, az mind szin- arany, ha mindjárt talmi-arany is a burkolat mellett még tartalom is. De nemcsak az áruczikkek, tárgyak, intézmények, fürdők stb-vel van igy a magyar, még a szellemi, még az erkölcsi élet- ban is ilyeu. így ismerünk magyarokat, akik ma semmi józan törvénynek, hatalomnak nem vetik magukat alá és lehurrognak mindeut; — míg a Bach-korszak alatt egy nyomorult káplár, meg zsandár, meg finánca, meg cseh beamterecske előtt földig hajlongtak. Ismerünk másokat, akik a leg trágárabb külföldi irodalmi termékeket mohón falják, drágán megfizetik; mig a magyar irodalom jeles és tisztultabb termékeit szánó mosolylyal dobják félre, nehogy a divattól, a műveltségtől, a társadalmi magas tonus- 1 túl elmaradni látszassanak. Itt, ebben rejlik a valódi ok, miért hallhatni a magyar ember ajkáról, hogy a magyar fürdők nem nyújtanak semmi kényelmet, drágák, elmaradottak, primitívek stb. de feledi, hogy ép ő az, aki nemzeti önfeledettségében szórja a magyar pénzt a külföldi fürdőkben, hogy azok pazarfé- nyüek, szemkápráztatók legyenek és hogy lehessen neki, ha visszatér, mit a magyar fürdők fölé helyezni. így volt a magyar, így lesz a magyar önmagának mindig ellensége és százat lehet egyre tenni, hogy két egyenlő értékű magyar és német vagy külföldi fürdő között mindig az idegen viszi el a győzelem babérját, mert a magyarok nagy része is az idegen pártjára áll és segíti az idegen győzelmet. j, , Pedig nagyon magára van hagyatva ez a szegény magyar nemzet. Ez nemcsak körül van véve sziszegő kígyókkal, hanem saját kebelében is hordja a viperákat, amelyek vérét, pénzét kiszíjják — hogy külföldre vigyék és ott elpazarolják. Itt a fürdőidő, magyar fürdőt használjunk és vetkőzzük le azt a negéiyzett nagy- úrhatnámságot, hogy a magyar ember csak idegen fürdőben érzi magát jól, csak ott mulathat, csak ott költhet igazán. Fontoljuk meg, hogy a{ a pénz, amit mi ott kinn elköltünk, semmi alakban többé honánk vissza nem jő; mi tehát tulajdonkép a külföldnek munkálkodunk, gyűjtünk, takarékoskodunk, azon külföldnek, mely amint a szomorú tapasztalatok mutatják, minket magyarokat egy kanál vízben is megfojtanának. Mikor pénzzel megyünk, körttlhizeleg- nek bennünket és a „vakúlj magyar“ elv szerint kifosztanak vagy ildomosabban szólva megkönnyítenek bennünket; mikor már kifosztva szépen haza vánszorogtunk, akkor olvassák a fejünkre a „barbár magyar“-t. Tartsuk nemzeti kötelességünknek magyar lőrdőbe menni, akkor legalább nem fog benuünket a tudat mardosni, hogy elleneinknek mi segítettük a fegyvert ellenünk élesre fenni. Figyelmeztetés. A népiskolai tanítók számára a f. é. nyári időszak alatt hat heti póttaníolyam fog tartatui. 1. A magyar nyelvet nem biró tanítók számára, a magyar nyelv elsajátítása czéljából a megyénkhöz legközelebb eső Győr és Szombathely városokban, 70 krnyi napidíj és jutányos elszállásolás élvezete mellett. Az útiköltségek az iskola- fenntartók által fedezendők. 2. A tornászatból Budapesten, még pedig a Duna balpartján, a nemzeti tornaegylet csarnokában. Mind a két helyen félvehető lesz összesen 60 tanító, kik egyenkint 80 frt segélyt kapnak, melyből az útiköltség is fedezendő. Felvétetnek olyan, nem idős tanítók, kik a tornászaiban kevés jártassággal birnak. A póttanfolyamok kezdetét illetőleg csak a szombathelyire van tudomásom, mely f. é. julius 4-én megkezdetni, s aug. 12-én bezáratni fog. Azon tanító urak, kik e póttanfolyamok valamelyikében részt venni óhajtanak, szíveskedjenek az illető tanfelügyelőhöz intézett, a tanképesítési okmánynyal és a jelen alkalmazásukról szóló bizo- nyítváhynyal felszerelt folyamodványukat f. é. juo. 20-ig hozzám beterjeszteni. Veszprém, Í882. május 28. , , . Stákly Gybrgy, kir. t»nfelífg7«lő. Mi újság a nagy világban? Oroszországból érkező hírek tijabb és újabb változatokban értesítenek azon állítólagos öttzbM* kttvökről, melyet a ezár és családja ellen at Otm főnemesség forral, s mely tervszerűen vezettetik, Az összeesküvők névsora a czár kezébe került volna, s oly neveket tartalmazna, melyekre eddig « gyanúnak még .árnyéka sem. neheaedett. Az udvarnál nagy a rémület, lázas a tevékenységű mert kitűnt, hogy azok is, kik vágnotok és1 állásuknál fogva eddig a konservative! játszották, a valóságban valamennyien a legveszedelmesebb és legelszántabb nihilisták, kik a koronázáskor egy hallatlan merényletet terveztek. Azért az udvar a koronázást csak huzza és halasztgatja. majd augusztusra, majd a jövő májusra hireszteli, hogy a főnemesség tagjaival jelentékenyen szaporodott nihilistákat tévútra vezesse. Egrptomban az állapotok bonyolulnak, a vihar kitörőben van. A nagyhatalmak is bele akarnak avatkozni, egyik nemzetközi kongreszszust akar, másik a törökre óhajtja bízni a zavarok lecsende- sítését. Hadihajók, hadseregek, rendkívüli mégha- talmazattak jönuek-mennek, — de még eddig az ügy békés kimenetele kétséges. Az ír miniszterek gyilkosait nagy erélylyel keresteti az angol kormány, de eddig minden eredmény nélkül. A Duna-kérdésben az a nevezetes hir érkezett, hogy a nemzetközi bizottság bolgár tagja utasítást kapott kormányától, hogy a Barére-féle javaslatot ne fogadja el. A bolgár kabinet ez intézkedését orosz befolyás által sugalmazottnak mondják. Olaszország viszonyát a franczia köztársasághoz berlini lapok olyannak rajzolják, hogy a szakadás csak ügyességgel hárítható el. A herczegovinai és déldalmácziai fölkelésnek okmányszerű sorrendben való leírását rendelte el a A „Veszprém“ tárczája. A teremtő legszebb könyve. A „Cask szorosan“ budapesti könyvkereskedó’-segédek egyletének balaton-filredi kirándulása alkalmára írva. Szavalta: GLÜCK SAMU. A nagy teremtés szent raestermüvéből Hazánk a legszebb, legdrágább kötet. Az Istenköltö, ki e müvet szerzé, K nagy munkában mindenek felett Ezen kötetbe irta, szedte össze Legszebb eszméit, gondolatait, S a szép kötetnek csodás, gazdag lapja : A Balatonnak tündértája itt! Barátaim, a kik e nagy mesterművei Olvasni, íme, egybegyííltetek, A minden szerzők nagy fejedelmének A teremtőnek lelke vétetek 1 lm’ nézzetek a hullámok tükrére, Mely vészben, csendben oly fönBéggel int, , Fönséges eszmék vannak abba írva, Eddig nem ismert versraérték szerint, A szárnyas felhők, tiszta ég azúrban Viharzó orkán Tihany homlokán, A zengő visszhang riadó leánya Tihanynak ősi bérezek szirtfokán, A hajló, bájos partvidék, az ormok, Csobánca és Somlyó, szöllős Badacsony Es Szigliget, a melyeken dús fény .ül A költő és regéje ott bolyong — A nytizsgő, fáradatlan hangyanép, rnely Mnnkálva járja be gerezdjeit S a pezsgő forrás, mely a földből forrva Varázserővel üdít és — hevít : Mind, mind ez ékes eszmék, zöld sorokban A szép hazának lapján vannak irva, Amely fölött már annyi fényes, gyászos Évszázad kelt, messze sírba — Kinek ne dobogna fel hévvel szive Azon tudatban: hogy ez mind magyar, S mi, e hazának gyermekei vagyunk, s e Szent hant szült, e szent hant eltakar !.... Fel tehát! Hadd járja bé lelkünk e könyvet És annak minden fenséges sorát, Habzó kehelylyel érte hadd ürítsük Somlyó és Badacsony szikrázó borát! S szivünk, mint Tihány bércze zengje vissza Az áldomást, s ez légyen válasza: „Csendben, viharban tiü szivünkre bizva Sokáig éljen a magyar haza 1“ VÁRADY ANTAL. A boszorkány. — Novella. — F. után HEGEDŰS JÁNOS. (Folytatás.) .... Négy nappal később elhagytam az ágyat s az orvossal karöltve sétáltam a szobában. Midőn az orvos eltávozott, egy karszékbe ültem. Szép őszi nap volt, a nap melegen sütött a felhőtlen, mosolygó tiszta kék égről; a sárguló levelek az enyhe légben csöndesen himbálódzva hullottak le a földre. Ekkor valabára Fedor lépett be szobámba. — Gratulálok a felgyógyuláshoz, — szólt, — igen örülök, hogy már ennyire megjavult! Bizonyára őszinte volt ezen jó kívánat, de daczára ennek, arczán éppen semmi öröm sem látszott. A jó ember ezen nehány hét alatt igen megöregedett, haja sokkal fehérebb lett s arcza egészen be volt esve. — Üdvözletét hoztál Henriktől? — kérdém. — Igen, üdvözletét. — És ekkor egy félénk^ aggodalmas tekintetet vetett rám. — Fedor, te eltitkolsz valamit! — Nem. Hogy nem vagyunk vígak, az igaz; de ki követelhetné tőlünk, hogy vígak legyünk, hisz alig nehány nappal ezelőtt még a halál küszöbén állottunk! Ezzel befejezte beszédét s nem tudtam többé egy szót sem kipréselni belőle. Egy hét múlva ugyanazon utón sétáltam, melyen ama borzasztó éjszakán Fedort követtem: a folyosón végig a kis ajtón át a kertbe. Az első napokban nagyon is igénybe vettem Jancsi támogatását, de minél többet sétáltam, annál kevesebb szükségem lett a támogatásra. Végre elég erős lettem a magányos sétákra. . . . Csöndes, szép órák voltak ezek. Az ut be volt hintve a lehullott száraz levelekkel, a magasból darvak kiáltása hallatszott, melyek Lithvániából Podólián keresztül melegebb éghajlat alá költöztek s a csöndes légben az őszirostok*) úszkáltak, melyet a podóliai parasztság .elátkozottak fonaláénak nevez. Egy legenda van a nép közt elterjedve erről az .elátkozottak fonalá'-ról. — Egy ájtatos hajadon kérte a szent Szüzet, adja meg neki azt a kegyelNálunk a köznép Bökörnyát“-nak aevezi. H. J. met, hogy fonalából oly inget készíthessen, melyben az azt viselő sérthetetlen legyen. így akarta egyetlen, hőn szeretett fivérét, ki háborúba indult, a haláltól, mely a csatában érhetné, megőtalmazni. Ezen önzetlen, tiszta szeretet annyira kedves volta szent Szűz előtt, hogy a leány kérését teljesítette. Az ing elkészült. A leány azonban ez idő alatt szerelemre gyuladt s az inget nem fivérének, hanem szive bálványának ajándékozta. De ezáltal az ing elvesztette csodás erejét s nem óvta meg a szeretett ifjút a haláltól b a leány fivére is elesett a csatában. Azóta a könnyelmű leány folytonosan a rokka mellett ül és készíti a fonalat, de a szél mindig szétszaggatja azt és szerte hordja a mezőkön és réteken.... így mesélik a parasztok s innét ered az a közmondás is: ,Az érzékiség végromlást hoz, erre intenek a légben úszó őszi-rostok.* És most ezek a légben úszkáló őszi-rostok amaz éjszakát juttatták eszembe, midőn Fodorral itt álltam. És fájó érzettel telt meg szivem... Nem volt más vétkem, melyet megbánjak, csupán egy vétkes gondolat, melyért oly keserűen lakottam ... Szánalmat éreztem keblemben az egész emberiség iránt, mily büszke az ember és mégis mennyire tehetetlen 1 Oh! ha fel akarunk emelkedni a föld porából, ha meg akarunk tisztulni az érzékiség salakjától, mennyire szükségünk van azon nemes erőre, mely nem egyéb, mint a bennünk rejlő isteni szikra! E nélkül a sárban fetrengönk, nincsen szabad akaratunk s egy bennünk rejlő rossz szellem, mely nálunk sokkal erősebb, űzi velünk játékát! Miért is vagyunk úgy alkotva, hogy a bűnt oly szívesen és könnyen elkövetjük, s az erény gyakorlására majdnem képtelenek vagyunk! ? . .. Hordd fenn fejedet, légy jámbor, légy jó, légy tiszta, légy kevély, — de jól vigyázz! — az a ross? szellem most nem
