Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-01-01 / 1. szám

volt; de szerencsére a czár nem jelent meg a kitűzött napon a katonai szemlén, hanem Gacsinában maradt, s csakis így menekült meg a borzasztó haláltól. Mindenki retteg a gyászos katasztrófa bekövetkezésétől.

* *

Románia és Ausztria-Magvarország közt fennforgott ismeretes konfliktus a Románia által megadott elégtétellel teljesen ki van egyenlítve, s igy a bécsi és bukaresti kabinetek között a hivatalos közlekedés ismét íelvétetett.

Lengyelországban a varsói szent kereszt templomban aljas szándékból előidézett hamis tűzlárma nagy rémületet és tolongást eredményezett, mi közben többen meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. A zavarosban halászni szerető söpredékek, a társadalom salakjai a dologtalan csőcselék e tényből vallási és nemzetiségi kérdést csinál, s már napok éta tartanak a zavarok, s már fosztogatássá, rablássá, rombolássá fajultak el, melyekre a legújabb táviratok szerint orosz panszlavisták izgatnak. Nagyobbmérvű elfogatások is történtek.

*

Görögország és a porta közt új differenczia merült fel, mely ismét tárgya lesz egy a hatalmakhoz intézendő jegyzéknek. A porta ugyanis az átengedett területek lakóit, kik az átengedés előtt Kis- Azsiába költöztek, saját alattvalóinak állítja. Ez ellen a görög követ tiltakozott.

*

Németországban az egyházi kérdés van napirenden, melylyel a nagyhatalmak is már napok óta kiváló gonddal foglalkoznak. Hír szerint a londoni, berlini és bécsi kabinetek oly jegyzéket intéznék Rómába, mely a Szentszék jövő helyzetére nézve a katholikusok igényeinek teljésen megfelel.

A magyar képviselőháznak január ll-én kezdődő tanácskozásain az általános költségvetési vita nem fog mindjárt az első napon megkezdetni, hanem valószínűleg csak január 12-én indúl az meg úgy, hogy az első ülési napon csak a legközelebbi ülések napirendje fog megállapíttatni.

A szellemi proletariátus.

Ha a szomszédban baj van, bizonynyal nekünk is vigyáznunk kell, nehogy minket is elérjen.

Somogy vármegye és Kaposvár város küldöttsége kereste föl decz. 15-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minisztert az országházban. A küldöttség szónoka a megye és a város nevében arra kérte a minisztert, hogy a kaposvári állami gymnasium eddigi hat osztályát nyolczra emelje fel és intézkedjék egy felsőbb leányiskola felállítása iránt. A miniszter szívesen fogadta a küldöttséget s a felsőbb leányiskolát illetőleg kedvező választ is adott s ez iránt felterjesztést kért: a gymnasiumnak két osztálylyal való szaporítását azonban még most nem helyezte kilátásba, mert — mint mondá — a szellemi proletariátus most is félelmes szaporodását nem akarja előmozdítani.

A leczke nekünk is szól; a kimondott szóból mi is érthetünk. Kiki tudja, hogy városunkban szép csendesen működik egy bizottság, hogy a helybeli kath. hatosztályú uagygymnasiumot nyolczosz- tályúvá emelje.

A legfőbb tanhatóság magaslatáról lehallatszó intő szó nem fogja e bizottság működésére eltéveszteni bénító hatását. Ha a legilletékesebb forum így nyilatkozik, mi szükség akkor buzgolkodni, mi szükség a lakosok filléreire appellálni? A bekopogtató gyűjtőknek nem lehet-e azzal ajtót mutatni, hogy hiszen ti rosszat, a társadalomra nézve veszélyest akartok, hisz ti a proletariátust akarjátok elősegíteni a mi keservesen megtakarított krajczárjainkon ?

Az ember gondolkodóba esik, merjen-e a hatalom e szavában kételkedni, merjen-e ellene érvelni akkor, mikor a nagy közönségnek ezen erszénybe vágó nyilatkozat oly kapóra, oly előnyére jő. És mégis.

Semmi kétség benne, hogy különösen napjainkban a szellemi proletáriatus a legveszélyesebb elem a társadalomban; de merjük kétségbe vonni, hogy e proletariátus legnagyobb hányada a teljesen iskolavógzettekből állana, hanem igenis áll oly egyénekből, akik bármi körülménynél fogva tanulmányaik derekán megakadtak és az anyagi megélhetés nehézségeivel küzdve egyik szélsőségből a másikba dobatnak. Az ily félmüveitek, féliskolázottak, féltudósok iparkodnak azutáu többnek, sokkal többnek látszani, mint amik és így derogál nekik a tisztességes kézi mnnka, az észbelihez meg annyit értenek, mint a hajdú a harangöntéshez. Az ilyenekből kerülnek ki

azután azok az egy aek, akik az illem, a tisztesség, a becsületesség alól teljesen eu ancipálják magukat és alkotják az annyira félelmetes szellemi p fietariatust.

Látni való te it, hogy egy hatosztályd gymnasiumnak nyolcz- osztályúvá kibővíté > nem fogja szaporítani a proletariátust.

Hogy a nem teljes középiskolák se szaporítsák a szellemi gyim gyomot, oda pllene törekedni, hogy az alsóbb középiskolák természetesebb tarjtási rendszert kapjanak. Az elvitázhatatlan tény, hogy az alsóbb istlák számos növendékei közöl aránylag igen kevesen jutnak fel i felsőbbekbe, tehát legtöbb visszamegy az életbe. Már most nem vo ia-e czélszerübb az algymnasiumokban oly rendszert állapítani m ?, amely az életben szükséges tárgyakat ölelné fel, hogy az eseti J kilépő tanuló bízvást mehetne bármely alantas pályára a nélkül, logy a magasabb pályákra megkivántató tárgyak előíze által az ar >itio keblében felütné a fejét és alantasabb pálya iránt kedvét szeg é.

Hogy a kői piskóták ne növeljék a szellemi proletariátust, sőt ellenkezőleg lasznavehető tagokat adjanak az életnek, szükséges, hogy az alsóbb Iztályok rendszere reformáltassék, ami ép most történhetik meg egczélszerübben, mert ép az országház asztalán fekszik a középi colai törvényjavaslat.

Tanítsunk gymnasium négy alsó osztályában kizárólag oly tárgyakat, mely* közvetlen az életre fejlesztik a gyermeket.

Tanítsunk í gymnasium uégy felső osztályában kizárólag oly tárgyakat, mely í közvetlen a magasabb életpályákra szükségesek.

így azutái lehet kis gymnasium magában is négy osztálylyal, de hogy valahc a hatosztályú nagygymnasium elvből ki ne egé- szíttessék nyol osztályúvá, az előttünk a lehető legveszélyesebb valami. |

A veszprémmegyei kör

1881. dec^í-én tartott igazgató választmányi ülése há- távlatából e felhívást bocsátotta ki:

Napról-ipra mind sajuo3abban kell tapasztalnunk, hogy a megye érdeka iránt folyton-íolyvást csökken a megyebizottsági tagokban azon pék és érdeklődés, a mely megkiváutatik, hogy a megyei élet «tudatosan működő szerves egészet képezzen, feladatának mindig íjes tudatával bírjon és akaraterejével e feladatnak mindig a mtpslatán is álljon.

E hidellés, e közöny a megye ügyei iránt egyiránt veszélyes felfelé úgy, int lefelé. Veszélyes felfelé, mert köztudomású dolog, hogy a megfnek mostani rendszere ellen erős áramlat van, mely azt végkép Jég akarja semmisíteni, támaszkodva ép azon részvétlenség- és kózíyre, amely majdnem minden ügyoél mutatkozik. Veszélyes lefej, mert a polgárság látva azt, hogy a megyebizottság tagjai nem irtják érdemesnek, hogy szivvel-lélekkel előmozdítsák a megyei közgyeket, maga is meglazul minden kötelessége teljesítésében és uin szívesen járul a megyei hatóság rendeletéinek foganatosításául , , ,

Megánk gondolkodóbb férfiai számot vetettek magukkal ős elhatározta hogy amennyire lehet, a közönynek útját vágják és a széttörgác# erőket égye'sítik, tömörítik és igy valóságos Közszellemet terenlínek. Erre czélszerííuek látták » márczius 5-iki megyei conferencan egy „megyei kör“ eszméjét felvetni, amely lelkesedéssel el is kadutott. Veduöke e körnek gróf Esterházy Móricz, elnöke SzalTImre, jegyzője Lévay Imre és végrehajtó bizottsága har- minczkét Ikintélyes központi és vidéki megyebizottsági tagból áll.

Hoaa megyei kör nemes feladatának megfelelhessen, szükséges yoljhatározottan megállapítani és körvonalozui azon elveket, amelyek it működésében vezérelni fogják. Ezek szerint a megyei kör orszAs politikával nem foglalkozik, hanem e helyett feladatának fogjaLmerni közelebb hozni egymáshoz a különböző politikai elvű megebizottsági tagokat és azokban szeretetet, érdeklődést, tevékeny Agaimat kelteni oly megyei ügyek helyes elintézése iránt, a melyefközvetlen kapcsolatban vaunak a megye anyagi és szellemi érdiéivel. Ezt úgy fogja valósítani, hogy az egyes killömbözó választníyokbaii magat illető már beválasztott tagjai által képviselteti, tt az ügyeket ügyelőmmel kiséri, tanulmauyozza és azok iránt tajai közt a szükséges érdeklődést felébreszti és ébren tartja.

Afcondottakból láthatja (czímed) hogy e kör működése igen áldttSosfválhatik nemcsak az egész megyére általában, de és pedig különös« egyes járásokra, sőt egyes polgárokra is. Többé-keyesbbe mindenlrásuak, minden egyes községnek, minden egyes megyeüi- zottságjtaguak, minden egyes, polgárnak lehetnek, sót vaunak is partiáliérdekei, melyek a megyei natóság ájtg( iuteztetuek el. Ha a megjeí kör figyelme ily ügyekre felhivatik, kétséget nem szenved, hogy J«k, amennyiben a köz- és megyei érdekkel nem ellenkeznek,

meg mindegyiken rajta vau korunknak bélyege, az a rút haszonlesés, amely a legszebb, legnemesebb ügyet is képes kincses bányának tekinteni, melyet azutáu, ha már fenékig kiaknázott, mint hasz- navehetlen valamit úgy eldob magától, mint mi el szoktuk magunktól dobni a kifacsart czitromot.

Más, egészen más tárgy kellett nekem, amely egy kissé magasabb, nemesebb, amely az embert nem rántja le a föld göröngyei közé, hanem túlemeli a sok ajbajon és felviszi egy szebb magasz- tosaob világba, ahol tisztán lehet élvezni azt, ami tiszta, nemesen azt, ami nemes, szépen azt, a mi szép.

igy jöttem én arra, hogy a szép nemnek leginkább megfelelő szép jó ízles nemesítő hatásáról szóljak, mert ez csakugyan képes az embert a mindeunapiasság kóréból kiemelni, képes egy fenségesebb, magasabb szellemi legKórbe helyezni, ahol oly nemes élvezetek Kínálkoznak az emoerueK, a milyeneket a prózai élet soha nyújtani nem fog, mert nyújtani nem Képes.

ily íziesnemesító hatása lesz tehát mai felolvasásom tárgya. Kérem, ajaudékozzanak meg becses ügyelmökkel.

Ezer-, meg ezerféle, külső és belső erő tartja az embereket örökös mozgásban, örökös tevékenységben. Mozog az ember, apraja úgy, mint uagyja, míg azt az arasznyi időt és tért be nem futja, amit etetnek nevezünk, melynek határkövei a bölcső és a koporsó. Legkevesebb ember emelkedik e sürgés-forgás fölé, hogy számot adjon magának, miért is lót-fut itt mindenki, miért ront-bont, miért tőr-zúz az ember annyit, hogy szinte belekábúl magába a puszta szemlélésbe az ember feje.

Megmondom én t. h. mi ebben a világ masinériában a mozgató erő, amely megindít minden tevékenységet, de amely azután el is nyel minden tevékenységet, minden munkásságot. Ezen erő nem más, mint e három eszme, az igaz, a szép, a jó és ez> a három eszme valósúlásábau tulajdoukép csak egy lesz.

Mindeu egyes embernek, minden egyes államnak, magának az egész emberiségnek úgy a múltban, mint a jelenben, valamint a jövőben való minden törekvése e három eszme megvalósítására van

irányíts es e három eszme osztályozza az egesz szellemi világot, mely Éellemi világnak alapja, mintegy fundamentuma azutáu az auyagfclág, a látható és érzékeink által felfogható miudenség.

jermeszetes valami az t. h. hogy az emberiségnek, az embe- reknefizázezredike sem tudja öntudatosan, hogy ő tulajdonkép e hárotjeszme hatalma alatt vau. Legtöbben teszuek-vesznek, sürög- »guak, elmélkednek, sülyednek a nélkül, hogy számot tudná- 7 ukuak adni, hogy tulajdoukép miért is mindez, mi hajtja, (őket e lázas tevékenységre.

felolvasásom czéljához szorosau nem tartozik e három ózol más, mint a szépnek eszméje, de mivel, mint mondtam, eszme valósításában tulajdonkép csak egy, azért, ba még lideu is, a többi kettőről is kell szólaaom.

_z igaz eszméjét keresi, kutatja a tudomány. Innen látjuk azt, ökóp napjainkban, a tudomány annyi tudományos anyagot, gazságot hozott napfényre, hogy csak egy tudományág viv- t elsajátítani egy-egy embernek egész életébe kerül. Olyan er t. h. mint a kis gyermek, aki a játékszert, melyet neki vesznek, összevissza töri, zúzza csak azért, hogy megnézze,

_^ miből van az csinálva. Az emberiség is az egész természeíetS

tíkavarja, hogy lás3a, hogyan, mint alkotta azt össze az Isten; ésfezük — ép ezen rontása-bontása közben jő, bukkan, hogy úgy médjam, az ember a legszebb, a legnagyobb igazságokra. Ezért láfi hogy nem kiméi meg az ember egyetlenegy fűszálat sem, haléin azt hasogatja vágja, metszi, csak azért, hogy megtudja, mi- bő)áll az a fűszál, hogy szíja a nedvet a földből, hogy táplálkozik, hm él stb. hasonlólag nyesi, vagdalja az állat testét, sőt magát aietnberek testét is, hogy kikutassa, mint áll elő és működik az, alij embernek nevezünk. Lebukik a tenger fenekére, beássa magát afeíd gyomrába, majd befurakodik a csillagok közé, hogy mindenütt „se azt, amit még meg nem tud, hogy keresse mindenütt, mit t. j)7’ ? — az igazat, az igazságot.

r E közben sokat, sokszor és nagyokat is botlik az ember, hagyján, a másik perczben már talpon van, mert botlásának szülőokát is mflalálta, és igy jóvá teszi az előbbeuit. Innen van azután, hogy jóMnáa minden perez új meg új embereket hoz a felszínre, akik

X_!

____________________- .

ne

knak

mi

eszn e hál oly |

hog

auu

mai

az

szü

hói

sikeresebben, nagyobb, gonddal, több figyelemmel oldatnak meg,

mint különben. .

Engedje (czimed) remélnünk, hogy ugyanazon körnek tagja lévén és a kifejtett elveket helyeseknek találván oda fog működni, hogy ezen eszme mennél szélesebb körben elterjedjen, mennél több pártolóra találjon és igy a mindnyájunk által óhajtott czélt elérhesse. Sem politikai, sem anyagi áldozatot nem kell körünkben hoznia senkinek; semmi nyűgöző szabály nem korlátoz senkit: erkölcsi támogatás az, a mit kérünk, hogy a kör tagjai alkalmilag minket bölcs tanácsukkal támogassanak és szükség esetén figyelmünket egyre vagy másra felhívják, hogy mi azt az ügyet tanulmányunk tárgyává lehessük és annak helyes megoldása előtt egyengessük äz utat

Ezt tevén bizton hiszszük, hogy oly közszellemet teremtünk, mely elég hatalmas lesz megyénk tekintélyét úgy kifelé, mint befelé megvédeni.

E czélból tisztelettel kérjük (czímedet) hogy az ide mellékelt ívre a közel vidék raegyebizottsági tagjai közöl mennél többnek becses nevét aláíratni és á megyei kör elnökéhez 1882. február hó 15-ig beküldeni méltóztassék.

Hazafiui tisztelettel

Veszprém, 1881. évi deczember hó 5-én.

S^abö Imre, Lévay Imre,

a veszprémmegyei kör elnöke. a veszprémmegyei kör jegyzője.

Nyugdíj-intézmény.

Megj'énk segéd- és kezelő személyzete ezen feliratot intézte a képviselőházhoz.

Mélyen tisztelt Képviselőházi

Országos kormányunk által a megyék háztartásának jövőben leendő szabályozása érdemében előterjesztett törvényjavaslatban a megyéknél alkalmazásban levő kezelő- és segédszemélyzetnek nyugdíjaztatásáról említés nem tétetik, — holott tán alig képzelhető más méltányosabb és üdvös.ebb intézkedés létesítése, mint ép azok érdekében, — kiknek helyzetük már különben is silány javadalmazással leend egybekötve -- a nyugdíj intézmény kérdésének meg valósítása.

Nem szándékunk azon kérdést fejtegetni, vajon annak létesítése hogyan és mily alapon lenne keresztül vihető, de mert az eszmét magunkévá tettük, elhatároztuk, hogy ha bár országos horderejű reformmal szemben mély tisztelettel alulírottak vajmi csekély tért foglalunk is el, a közügy érdekében és úgy a magunk, valamint utódaink családja javára a szükségeseket megtenni el nem mulaszthatjuk.

Alig szükséges bővebben idokolnunk, hogy a megyék háztartására irányuló — bár ez idő szerint csak részleges reformálást bárki óhajtottabban várhatta volna, mint a megye kezelő- és segéd- személyzete, mert míg egy részről a családi kötelességérzet parancsolta kedveseink jövője feletti gondoskodást “szivünkön hordozzuk, másrészről nem tagadhatjuk, hogy a megélhetési viszonyainkkal szemben szerény javadalmaztatásunk mellett a jövőben rejlő titok aggodalmait kénytelenek vagyunk elismerni.

Mélyen tisztelt képviselőház. Az elmúlt évtizedben keresztül vezetett megyerendezés alkalmával a megyéket a királyi hivataloktól politikai függetlenségeiknél fogva egészen elszakították, — az, az előtt egy testet képező egyformán javadalmazott hivatalokat különválasztva, mi lettünk a magas kormáuvnak azon mostoha gyermekei, kikről egész a mai napig gondoskodva nem lett. A királyiak részére nemcsak a javadalmazas kedvezőbb foka helyeztetett kilátásba, sőt a nyugdíjaztatás sem maradt el, holott a tisztelettel alójirottak helyzete még ma is változatlan.

Nehogy azonban üli, kik ez alkalommal a helyzet javítása érdekében kérelmezni hivatva vagyunk, utódaink által a mulasztás vádjával terheltessünk, ma, midőn a magas kormány a megyék háztartását ujabbau szabályozó javaslattal óhajt helyzetünkön is segíteni, ezen nagybecsű intézkedése reánk nézve csak úgy lenne egészben éreztethető, ha ez alkalommal egyidejűleg habár évi javadalmaztatásunk bizonyos %-tólijáuak levouatása mellett is a királyi hivatalnokokkal hasonló módou az ország összes megyei kezelő- és segédszemélyzete részére nyugdíj intézmény állíttatnék fel — s ezen intézmény törvényerőre emeltetnék, — indokaink a következők.

Á kezelő- és segédszemélyzet a megyei tisztikar kiegészítő részéj; képezi, — bár élég sajnos, hogy a megyerendezés keresztül yitele óta annak nem tekintetünk — de igen, egy oly osztálynak, melynek hivatása reudeltetósének egészben pontosan megfelelni.

Nem szorul bizonyítékra, hogy mi, a megye kezelő- és segédszemélyzet tagjai, az ily csekély fizetés és annál terhesebb állomásokra oly kedvező vagyoni viszonyokkal nem dicsekedbetüqk, mely által a nyugdíjazás kérdését elejthetnek, — de mert ily csekély vadalmazással, — annál terhesebb munka kötelezettség ős íeifl.£ " séggel egybekötött állomásra a kevesbbé vagyonosabb egyének nem

ÉulytjitájS n mellékleten.

elődeiknek állításán, tanait, nézeteit megtámadják és jobbakkal helyesebbekkel, igazabbakkal felcserélni törekszenek. Íme t. h. így halad egyes ember, így halad az egész emberiség az igaz eszméje által vezettetve az igazság felé.

Mi a jó? Jó az, ami czéljának megfelel. A jó eszméje megvalósítva tetteinkben adja az — erkölcsöt. Az igaz eszméje munkálja a tudományt, a jó eszméje munkálja az erkölcsöt. E két eszmét összeköti, összekapcsolja a harmadik eszme — a szép, amelyről most már tüzetesebben kell szólanunk.

Tartózkodni fogok, t. h. a szép eszméjének nagyon elvont meghatározásától, megelégszem annak ezen mindenki által könnyen felfogható defiuitiójával. A szép az igaz eszméjének oly megvalósítása akár személyen, akár tárgyon, akár valami eseményen, mely az arányosság minden kellékét összhaugzólag kielégíti és a szemlélőnek minden tehetségét azon vágyba összesíti, hogy azt bírhassa és vele egy lehessen.

Nem állítom t. h. hogy ezzel a szépet úgy meghatároztam, hogy jobban, kimerítőbben nem is lehetne) Megengedem, ho*y ez által talán le is emeltem a szépet azon szédítő magas polezrói, melyen azt egyik másik látni szeretné; de itt is be kell vallanom, es ki kell jelentenem, hogy emberileg lehető, emberileg, ember által megvalósítható szépet akarok megvalósítás végett az ember elé tűzni; ami elérhetetlen, ami megvalósíthatatlan, nem lehet feladata embernek. Oly szép kell tehát, hogy előttünk lebegjen, amit a szegény ember ép úgy megvalósíthat szegényes viskójában, mint a gazdag fényes palotájában.

Valamint az igaz eszméje szüli a tudományt; valamint a jó eszmeje szüli az erkölcsöt: úgy szüli t. h. hallgatóim! a szép eszméje a — művészetet. E három ága az ember szellemi működésének az, ami a világot és benne az embereket mozgatja, lelkesíti buzdítja: a tudomány, az erkölcs, a művészet.

Hallottuk, hogy a szép megvalósítható, tehát megvalósul raj« tuuk kívül levő tárgyakon, tüneményeken, ez az oka azután, hogy mi egy-egy szép kép, egy-egy szép szobor, egy-egy szép épület, vagv egy-egy szép természeti tünemény előtt órákig elállunk és azokat szemlélve valami kimagyarázhatatlao élvet ólvözünk. Íme t. h. a