Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-10-30 / 45. szám

összeírták; azért megőrösödik a gyanú, hogy az iszonyú kanibalizmust oly egyén követte P] ki a családnak adósa és a körülményekkel nagyon ismerős volt.

A bonczolás ma volt, a temetés pedig holnap íog megtörténni.

Várpalota, okt, 24. Siófokról érkezett tudósítás, bogy ott a csendőrség egy csavargót fogott el, kinél 6ö0 s néhány frt készpénz volt, Csórott láttak egy embert, ki a patakban véres kezeit mosta. Holonics Borbála dajka ismét észre jött (ennek megyyógyulásá- hoz remény van,) ez azt vallotta, hogy a gyilkosok egyike magas, bajuszos ember volt és szürke kábát volt rajta. A másik alacsony, bajusztalan fiatal ember volt. Ez ideig egyéb adatok nincsenek. Több gyanús embert elfog tak, de rájuk bizonyítani nem lehet.

Várpalota, okt. 25. A hajmeresztő gyilkosság elkövetőiuek egyikét elfogták. Tegnap jött ide a hir, hogy Siófokon egy fiatal embert fogtak el, kinél sok pénzt, ezüst tallérokat találtak s ruhái véresek lennének. A veszprémi járás derék szolgabirája Kleczár Ferencz, ki példátlan ügybuzgalommal vezeti e rettentő gyilkosság bűnügyi vizsgálatát, azonnal elküldte pandúrjait Siófokra Balogh csendbiztos vezetése alatt a gyilkosért. Az elfogatás részletei kővetkezők:

A gyilkosság utáni napon, tehát vasárnap este, a 3/48 órai fejérvári vonattal Siófokra egy fiatal ember érkezett s a Ditrich- stein-féle kávéház bérlőjétől szobát bérelvén, lement a kávéházba s feltűnő volt, hogy sok nagy, régi ezüst tallért kezdett eladogatni jó papírpénzért Elegánsán volt öltözve, hosszú téli kabát volt rajta s nadrágját hosszú szárú uj csizmákba huzva hordá. E közben a lepsényi jegyzőtől Nagytól megkeresés érkezett egy gyanús fiatal ember elfogatása végett, ki a vonattal érkezendő. (Ez más bűnügyben, a Landauer féle budapesti betörés ügyében volt intézve.) A siófoki csendőrök s Kovács József s. jegyző kimentek a vasútra, de ilyen egyén nem érkezett. Ekkor eszébe jutott Kovács jegyzőnek a Ditrichstein féle kávéházbeli gyanús magaviseletü fiatal ember s odament a csendőrökkel. Megtudván a bérlőtől a szoba számát, kopogtatott, de az idegen nem akart ajtót nyitni. Erre Kovács parancsolólag kórt bebocsáttatást, de az idegen erre is megtagadta az ajtó kinyitását. Kovács jegyző tudva azt, hogy a szobának más ajtaja is van oldalt, gyorsan határozott s revolverét, előrántván, embereivel az ajtót betörette. Az idegen a szoba közepén állott s revolvert szegzett a betörőkre, de látván a szintén rászegzett revolvert, pillanatra meghökkent, e pillanatot Kovács felhasználva, elszántan neki ugrott, torkon ragadta s a földre tepervén, megkö- töztette.

Bekísérték, az enyingi szolgabiróság börtönébe. Kihallgattatván, nyomban a nála talált 550 frtra s 29 drb nagy régi tallérra azt mondja, hogy ezért már megszenvedett, miután ezt úgy (rabolta ezelőtt hat esztendővel s hat évre ítéltetvén, e büntetést ki is ülte s ez évi ápril 28-án szabadult ki a fegyház- ból. Mielőtt akkor (6 év előtt) elfogták, ásta el — úgymond — e pénzt egy fehérvári ismerőse kertjében s most kiszabadulván kiásta. (A szerencsétlen hirtelen nem gondolta meg, hogy a most nála talált 25 drb uj kék tiz forintost akkor még nem áshatta el. A tudósító.)

A gyilkos neve Hosier Fülöp, mágocsi (Soinogym.) születésű 28 éves fiatal ember. Valóságos óriás; ölnyi magas sugár alak, piczike fekete bajsza van, s mint említém, elegans külsejű 1853. febr. 22-én született (a nála talált keresztlevél szerint) s igymost 28 éves.

Ma kisértetett át Várpalotára. Itt a városház egyik szobájába záratott s melléje 4 felvont karabélyos csendőrt rendelt a szolga- biró.

Megmotoztatváu a nála Siófokon talált batyu: találtak egy szürke nadrágot, vérfol- tosan, egy szürke rövid kabátot szintén vérnyomokkal, egy inget, egy alsó nadrágot, egy szélesperemü kalapot, egy vörösbőrtoku, nagy töltött 6 lövetű revolvert (szintén vérfoltos), továbbá 2 vérfoltos dohányzacskót, az egyikben 550 frtot (2 százas, 1 ötvenes, a többi uj tizes s egyéb), a másikban 29 db régi nagy ezüst pénz. (Ez tehát kizárja a lehetőséget, hogy a Landauer-féle betörésben lenne részes, mert ott ily pénz nem veszett el. Szerk.) Találtak ezenfelül nála egy kis szivardobozt (Goldéknál trafik is volt. A tud.) s ebben szivarokat s vagy 40 db revolvertöltényt. E szivardoboz is vérfolto3. Iratai közt találtak többi közt egy fehérvári aranyművestől vett számla- nyugtát, mely szerint vádlott ott f. évi 23-án. vagyis vasárnap 2 darab jegygyűrűt vásárolt. E közben, (mig vádlott kihallgattatott Kleczár szolgabiró által, az , Egyetértés ‘ tudósítójának két helybeli izraelita Fürst Adolf s Braun Márk azt beszélték, hogy szombaton délután láttak itt egy igen magas barna fiatal embert, ki idegen volt, s ha meglátnák még egyszer: ráismernének. Az »Egyetértés* tudósítója erre figyelmeztetvén a szolgabirót, ez a vádlottal azonnal szembesíté őket s ezek ráismertek.

A tényállás tehát ez. A vádlott okt. 22-én délután Várpalotán volt. Ugyanezen nap este követtetett el itt a gyilkosság. Másnap vádlott már Fehérváron vásárolt 2 jegygyűrűt, s ugyan e napon este, midőn Siófokon el akarták fogni, rögtön revolverrel fogadta a csendőröket.

Itt mindent tagad, de többszörös ellentmondásokba jö. Tekintete rögtön elárulja a bűnöst. Oly markirozott gyilkos arcz, mint ez, ritkítja párját. Több főbb vonást, a kihallgatásról, hogy meg ne hiusíttassék a vizsgálat, egyelőre nem kflldhetek. Holnap ugylehet részletesebben.

Várpalota, okt. 25 Ma temették el az 5 áldozatot.

A látvány mikor az 5 fekete koporsót vitték s utána a város összes siró, rémült népe ment: megdöbbentheti a legerősb szivü embert. A helybeli rabbi, Singer Ábrahám megrendítő hatású beszédet tartott fölöttük. Mindenki elfogódott; minden szem sirt.

Az emberi kannibalizmusnak borzasztó példáját szolgáltatta ez esetben különösen az a borzasztó vallomás, melyre Nemes Mari cseléd (ki ma már jobban van s talán megél) emlékezett, s melyet dr. Herz Adolf helybeli orvosnak mondott el ma arra a kérdésre, hogy a szomszédos ágyban fekvő dajka alsó lábszárai mért horzsolt bőrűek és sebesek. A cseléd azt vallja, hogy a szerencsétlent az egyik rabló mielőtt megölte, megbecstelenítő.

Várpalota, október 25. A hullákról felvett bonczolási jegyzőkönyvekből közlöm a következőket:

Gold Gáspár (53 éves) a felvett jegyzőkönyv orvosi véleménye (kiadta dr. Kerényi Károly megyei főorvos) konstatálja, hogy az

első csapást a meggyilkolt fejszefokkal homlokára kapta, s mikor a földön elterült, kaphatta csak a másik mély fejszevágást a koponya hátsó részébe, mely agyvelejét is szétvágta. Mindkét ütés feltétlenül halálos volt, a hulla kezei hátul vékony zsineggel s roppant erősen voltak összekötözve.

Gold Mózesről (87 éves) a jkönyv konstatálja, hogy ő a csapásokat fekvő helyzetben kaphatta csak. Az orrból 48 óra után is vér folyt. A koponya jobb oldalán, a fülkagylótól felfelé balra egy gyermekököl nagyságú betörés észlelhető, a melynek nagysága megfelel a bflnjelkép talált véres fejsze fokának. A reá nyomott ujjak után pergamentszerü ropogás hallik. Ez egyetlen ütés feltétlenül halálos volt.

Gold Juliánná (14,éves) gyermek boncz- jegyzőkönyve szerint, a hulla mindkét keze véres, egyik ujján ezüst gyűrű volt »Székes- fehérvári kiállítás* email-felirattal; füleiben arany függők. A jobb halántékon, a külső szemzugtól 2 ctm. távolra egy egyenes vonalban, függőlegesen 8 ctm. hosszúra, közepén 2 ctm. mélyre s ugyan a közepén 2 ctm. széles, tátongó, felülről lefelé keskeuyülő, simaszélü vágás seb van. Mindjárt e mellett s ezzel párhuzamos egy rövidebb, 6 ctmr hosszú, 1 ctmr mély simaszélü tátongó seb, ettől 1 cmtr távolra a fül felé 2 ctmr hosszú, 1 ctmr mély seb- A halántékizom azonban egészen kásasze- rüen elmállott. A homlokcsont a túloldali ha- lántékcsucsig vizirányosan szétrepedt.

Gold-Kájusz Mária (20 éves) hulláján a bonczlelet konstatálja, hogy a nyakszirt baloldalán 3 ctm hosszú harántirányu, simaszélü, V2 ctmtrnyire tátongó, mindkét végén hegyes szögletbe végződő nyílás van, a melybe ujjal behatolva, a megfelelő koponyacsont rész nagy területen meghasadva, áttörve találtatott. A sebtől 3 ujnyira a koponyacsont behorpadva találtatott. E fejsértés is feltétlenül halálos volt s a gyilkoló eszköz a koponyán behatolván, okozta a halált. A halálos sértés akkor ejtetett, mikor a leány már elbukott s a földön elterült.

Gold Ferencz (1 és fél éves) koponya csontja közepén át több darabra törve. Egyetlen a koponyatetőre irányzott tompa ütés törhette szét a fejet s szörnybalált okozott.

Várpalota, október 25. Véres ruháiba öltöztetvén Hoster vádlottat szembesítették kórházban a beteg, de beszélni tudó Nemes Marival, ez tízszer esküdve szembe mondta neki, hogy ő volt a főgyilkos. A Csoóron talált hulla ennek bűntársa volt. Hoster bűntársát megölte, hogy egyedül övé legyen a pénz A nép ingerültsége borzasztó. Az elfogott gyilkost linchelni akarták.

A C800ri hid alatt tegnap talált hulla lövések következtében múlt ki. Következtethető, hogy Hoster beigazolt főgyilkos lőtte benne agyon egyik bűntársát, mert vonattal már nem, csak az országúton menekülhetett Csoóron át Fehérvárra, hol másnap gyűrűket vásárolván Siófokra utazott. Hosternek, ki asztalos volt a váczi fegyházban, kedvese van és rögtön nősülni akart. A statáriumot az alispán már a csabrendeki gyilkosság után kérte, de a kormány nem adta meg.

Várpalota, okt 26. Kleczár szolgabi- rónak tudomására jutván, hogy több helybeli ember látta a gyilkost a gyilkosságot megelőző napokban, berendelte ezeket s egyenkint kihallgató. Ezek közül Forst Alajos szembe- síttetvén a gyilkossal, nyomban ráismert s azt vallja, hogy két napon át nála volt, csüAlfouzo, ki egy orgonafa mögül nézte a festői csoportozatot, egészen el volt varázsolva s azt hitte, hogy álmodik. Ő nem hallotta soha azokat a szép regéket a tündérekről és a szép királyfiról, ki is regélt volna neki? Ő csak a martyrok és szentek történetét olvasta és azokat az ájtatos legendákat, midőn az angyalok lejöttek a földre, hogy az ördögöt kiűzzék az, emberekből és Azoknak lelkét a bűnök undok salakjától megtisztítva, a Mindenható trónusa elé vigyék. Neki agy látszott, hogy ezek a tüneményszerü bájos alakok, nem lehetnek mások, mint angyalok, kik az Istennek tetsző jámbor zárdát meglátogatták s önkénytelenüi imára tette össze kezeit, mialatt az ezüstcsengésü hangok egész a szivéig hatoltak s azt eddig soha nem érzett kimondhatatlan édességü érzettel töltöttek el s gyors dobogásba hozták. Egy pillanatra lehunyta szemeit, mintha nem akarna ezen szép álomból íölébredni.

Ezen ifjú apáczák közt volt egy, ki úgy szépségben, mint kellemben a többieket jóval felülmúlta. Selyem)ágyságu, fekete fürtjei gyengéd hullámokban omlottak válaira, arcza Mu- rilló ecsetjére méltó, eszményi szépségű; vonásairól az az égi fény ragyogott, mely az angyalok arczát körülveszi, s az embert valami megmagyarázhatlan hatalom térdre hullni kéuy- szerítette s csak igy térdelve s imádkozva nézhetett föl ez arezra; de a következő pillanatban ezen bájos arcz tréfás, kaczér mosolya és azokból a nagy fekete szemekből jövő villanyos tűzsugár, lehetetlen, hogy a gyarló emberi szívben föl ne szította volna a földi vágyak e<-unnyadozó tüzét.

Az ily szemekről énekelhette a középkori spanyol költő:

„Amor Ubro de tus cejas Dos arcos para sua aljava —

Y debaclio la descubierte Qvien le mata.“

Ezen tündéri szépségű fő tulajdonosa volt a legcsintalanabb az ujoneznők között, kergette a többieket s a kit megfoghatott magával rántotta a puha pázsitra, majd a nagy márványmedenezében lubicskolt s a körülötte állókat ügyes csalfasággal leföcskendezte; daczára ezen fékvesztett pajzánságnak, mégis minden mozdulatán annyi báj, és a gyermeki szűzies ártatlanság zománcza ömlött el, hogy az ifjú Alfonzó nem bírta levenni róla tekintetét, elfojtott lélegzettel s dobogó szívvel szemlélte minden mozdulatát.

A szép ujoneznő társnői felé fordulva igy szólt:

— Legyünk óvatosak — gyorsan, — szedjük csak tele kosarainkat az hamar meg lesz, s még marad időnk egy kissé felléleg- zeni, mert a mi szigorú Dolores nővérünk bizonyosan tovább késik a konyhakertben, miután ott kétségkívül elég gáncsolni és igazítani valót talál. Hah! — ez aztán a jó gondolat! — kiáltott fel örvendve. — Jer ide csak, te, Alfonzó, te hamarább elkészülhetsz ezzel, te le tudod a rózsát szakítani a nélkül, hogy tövise megszurna, — jer csak ide és szedd tele kosarainkat!

Ezzel a szemérmesen vonakodó Alfonzé- hoz szaladt s mielőtt az meglepetéséből felocsúdhatott volna, megragadta karját s a vo- nakodót ifjú társnői közé vezette. Alfonzó

szemeit szemérmesen földre sütve, elpirulva állt ott, egész testében remegett s mit ez ideig még soha sem érzett: keble elszorult.

— Igen, igen, — kiáltottak a szép ujoneznők, — Alfonzó szedje a rózsákat, legalább mi azalatt is is élvezhetjük szabadságunkat.

Ezután kosaraikat az ifjú elé rakták és mialatt ők ismét tovább folytatták játékaikat, Alfonzo egészen elkábulva a rózsafák felé indult. Az a szép ujoneznő, a ki az orgonafák mögül elővezette, követte őt s rózsás űjjaival mutogatta, hogy melyik rózsát szakítsa le, majd megfogta kezét s visszatartotta, midőn olyat akart leszakítani, melyet ő nem tartott érdemesnek a leszakításra. — E közben oly közel álltak egymáshoz, hogy Alfonzó érezte a szép ujoneznő üde leheletét, az pedig hallhatta az ő szivének lázas dobogását.

Rövid idő alatt a kis kosarak tele voltak szedve rózsákkal, és midőn Alfonzó a bájos ujoneznő utasítása szerint sorba rakta a kosarakat a pázsiton, odajöttek a többiek is s nyájas, kedveskedő szavakkal és még nyájasabb pillantásokkal köszönték meg Alfonzó szívességét.

Alfonzó csak egy alárendelt szolga volt a zárdában, és őt mindenki egy csöndes, jóravaló, szófogadó gyermeknek tartotta; most azonban úgy látszott, mintha ezek a szép ujoneznők észrevették volna, hogy Alfonzó nem gyermek többé, hanem egy szép ifjú, — midőn az ifjúság tüzétől sugárzó tekintetét egy pillanatra szemérmesen kőrülhordozta bájos csoportozaton.

— Oh, ez szép pompás, — kiáltottak

! törtök éjjelt is ott töltötte. A gyilkos revolverét még ő helyezte biztonságba. Ihász István, István Lajos és Simon Terézia esküt ajánlottak arra, hogy szombaton látták itt. — Ugyanez értelemben vallott az »Egyetértés* tudósítója által a szolgabiró elébe tegnap vezetett két egyén, Fürst Adolf és Braun Márk. Vádlott a szembesítések daczára makacsul tagad, de már már összeroskadni látszik, a rá- sulyadozó borzasztó gyanuvádak terhe alatt.

Várpalota, okt. 27. Gold Gáspárné, ki még ugyanazon szomszéd házban fekszik, hova a gyilkosság felfedezése után aléltan vitték, már annyira jobban van, hogy maga erejéből az ágyban fel is ül. Nemes Mari és Holonics Borbála szintén jobban vannak már, utóbbi különösen rosszul volt és az orvosok életéhez kevés reményt tápláltak. A 9 éves Gold Lipót állapota azonban még mindig nagyon veszélyes és ez utóbbi valószínűleg bele is fog sebjeibe halni. Dr. Herz Adolf dicséretre méltó ügybuzgalommal látogatja meg a 4 szerencsétlent. Gold Gáspárné, ki abban a jó biszemben van, hogy családja még él, min- ! dig gyermekei után kérdezősködik, és nem is gyanítja, hogy a kis Lipót kivételével mind el vannak már temetve.

Tegnap Jakab nevű fiát (ki egy helybeli üzletben tanuló) azzal küldte haza, hogy mondja meg apjának, hogy eressze ki Marosát (nevelt leányuk) a hátsó szobából, hová őt a rablók zárták és viselje gondját Ferencznek (a legif- jabbnak.)

Veszprém, okt. 27. Hoster rablógyilkost tegnap délután 5 órako* hozták be a vasútállomás Veszprémbe. A gyilkos 2 pandúr közt ült, vele szemközt Balogh Dávid csendbiztos. Á nép a zárt kocsi ablakán át alig alig láthatá a gyilkost. A város piaczán, a Gizellatéren nagy volt a tolongás. Végre a megyeház kapuja elé ért a kecsi; a pandúrok kiszállították az erősen összebilincselt gyilkost s átadták Keglovics várnagynak.

Hoster gyilkost a várnagy a földalatti börtönök legalsó s legerősebb kazamáta-czellái egyikébe zárta. A börtön czella két öl hosszú s egy öl széles. Ablaka erősen vasalt, rácso- zott s sodronyos. A czellában egyszerű ágy van, egy korsó viz s egy vasbödön. Az ajtó roppant vastag, vasalt tölgyfából készült, rajta egy keresztvassal ellátott figyelőlyuk van, melyet azonban Keglovics várnagy azon czélból, hogy azon át még az őrök se közlekedhessenek netán a gyilkossal, még tegnapelőtt be- üvegeztetett. A kazamáta folyosón, mint rendesen egy töltött fegyverrel ellátott foglyár jár-kel föl s alá; a Hoster czellája ajtaja előtt azonban még egy fegyveres őr foglal állást s folyton szemmel tartja a gyilkost. Mikor a gyilkost bevezették, újból kimotozták, s a mi ruhájához szükségelt zsinór nála volt, azt elvették. Erre Hoster, ki gyanítá, hogy ez öngyilkossági szándéka ellen történik, egykedvűen jegyzé meg: »Tekintetes várnagy úr, ha én magamon valamit tenni akarok — nem kell ahhoz semmi.* Természetes, hogy ennek folytán a reá való őrködés most még szigorúbb. Estefelé kenyeret kért s adtak neki egy fél rabkenyeret, mit megvetőleg fogadott el s azt kérdé, hogy ,hát ehhez más nem jár?“

Hoster a lefolyt éjét rendkívüli izgalomban tölté. Éjfél előtt egyszer csak álmában felordít ,Ne bántsd még!* E kiáltással felis ugrott fekhelyéről, aztán hajnalig nem is birt többé aludni. Mikor derengeni kezdett, Hoster ismét elszunynyadt, de alig pár perez múlva ismét e kiáltással ugrott fel ágyáról: ,Jönőrömmel, — mily sok időnk maradt most addig, mig Dolores nővér visszatér és ezt mind annak a jó Alfonzónak köszönhetjük, hogyan jutalmazzuk meg őt ezért, nincs semmink a mit neki adhatnánk, pedig ő többet érdemel, mint köszönetünket, megérdemli, hogy barátunk legyen, — tudjátok mit? — csókoljuk meg! — igen, csókaljuk meg, — kitiltottak tapsolva mindnyájan.

És gyorsan, mielőtt a szemérmes Alfonzó elszaladhatott volna, körülfogták őt, egyik a másik után átölelte s hosszú, édes, tüzes csókok égtek ajakán.

Az a szép ujoneznő, ki neki rózsát szedni segített, kissé visszahúzódva nézte ezen festői jelenetet, arczán kedvetlen komorság borongott, majd haragosan tekintett szép társnőire, amint azok Alfonzót csókolgatták s fehér talárjának redői alatt keble lázasan hullámzott.

Végre ő is oda ment az ifjúhoz, de nem nevetve, — ünnepélyes komolyság ömlött el arczán s az a fénylő tekintet, melyet Alfonzra vetett, úgy látszott, hogy annak szivéig akart hatolni midőn alig érezhetőleg, gyengéden átkarolta^ kissé fölágaskodva rózsás ajkait az ifjú égő ajkaira tapasztotta.

*Erre Alfonzo, mintha a villanyfolyam járta volna át egész testét, megrendült, — úgy érezte, mintha egyszerre végtelen lángtenger venné őt körül, s annak bőszült hullámai magukkal sodornák. Égő homlokára tette kezét s fénylő tekintetét a keblén pihegő angyalra vetette. Tekintetük találkozott. — Hol van a nyelv, melynek szavai volnának annak kifejezésére, mit ez a két tekintet egymásnak mondott?!