Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-11-13 / 47. szám

S ha látjuk a figyelmes hallga­tók arczán a tud vágy ragyogását s halljuk sokszor csodálkozásának s bá­mulatának elragadtatásában elejtett hangját, ha vesszük észre: falunk né­pessége szellemileg felébresztve hiva­tásának s kötelességének öntudatára jut, hogy nem csak tudja mit kell tennie, de azt is, hogy mért, ha belátja, hogy nem csak a korcsma kábító gő­zében lehet találni élvet, de egy előtte ismeretlen szórakozásban is, s ha még az erények megismerésére és követé­sének megfogadására is eljut: ha ezt valaki megteszi — pedig könnyen megteheti — az nagyobb dicsőségre tette magát érdemessé annál, ki az el­lent egy véres ütközetben győzte le t Tartsunk felolvasást a falukban, ez által egy moralis kötelességet rót­tak le, de egyúttal a haza oltárára oda tették áldozatuknak kedves aján­dékát, melyért áldás száll le a ma­gasból ! Játfy Benő. =Veszprém, november 13-án (Hazai szemle.) A király találkozását a muszka czár- ral — hir szerint — a jövő tavaszra halasz­tották. — Deczember 12-ke tűzetett ki a szini congressus megtartása napjául. — Ki­áradt a Béga vize Temesváron felül s a bu- ziási utat átszakította. — Éhen halt Temes- megye Sipet. községében két ember. — Kecs­keméten Telebény nevű jogász szerelmi bu- bánat miatt agyonlőtte magát. — Az újpesti rom. kath. templom már egészen készén vau. — 8 frt házbérért meggyilkolta magát Bu­dapesten Kaiser nevű napszámos. — ABánk- Bán hires szerzőjének emlékét a kecskeméti reform főiskola ifjúsága kegyelettel ülte meg. — A magyar kirlapirók nyugdíjintézetének tőkéje folyton gyarapszik. — Löporraktárt építenek Kolozsvárott. — 13.837 frt volt az országos nőipar kiállítás tiszta jővödelme. — Simor lierczeg-primás főpásztori leveleinek első kötete megjelent. — Vajda János el­beszélő költeményei megjelentek Aigner ki­adásában. — Meghalt Lukács Móricz a Kis­faludy társaság volt elnöke. — Leugrott a fővárosban a harmadik emeletről egy iparos, de semmi baja sem lett. — Az aradi vér­tanuk szoborbizottsága a törvényhatósági bi­zottsági tagokhoz 1 frtos nyugtát küldött a tervezett szobor felállítására. — 40 milliót kért tőlünk 1882-re a hadügyminiszter. —■ Nov, 22-én üli a kassai színház fenállásá- nak 100 éves jubileumát. — Szobrot emel­nek Czuczor Gergelynek Érsekujvárott. — A kormány kezelése alá került az országos honvédmenház. — Január 1-ón lép életbe az uj csődtörvény. — Rut arcza miatt akart öngyilkos lenni Deák József 26 éves asztalos Budapesten. — A szüret ó begy-alján még most sem fejeztetett be. — A szegedi tar- hanya a gödöllői udvartartásban is nagy ke­Midőn a királynak hirül vitték, hogy kedvenczét az inquisitio börtönébe burczolták, nyomban a királynőhöz ment. Don Godoy Ma­nuel is oda hivatott, és megkezdődtek a tár­gyalások a főiuquisitorral, Mata Florida ki­szabadítása iráut, kinek eltűnte oly nyomasz­tólag hatott a beteges uralkodóra, hogy a leg- rosszabbtól lehetett tartani. De a király tekintélye vajmi csekély volt arra, hogy az előtt az inquisitió megha­jolt volna, ez a nagy hatalmasság, mely előtt még maga II. Fülöp is reszketett. Sokáig folytak a tárgyalások, mig végre a királynő könyörgésére szabadon bocsátották Mata Floridát. Alfonzóval nem gondolt senki — hisz ő rá nem volt szüksége a királynak, ki is törő­dött volna ő vele; arra sem gondolt senki, hogy Mata Florida majd érezni fogja az ő hiányát. Igen természetes, hogy Mata Florida, mihelyt lakására visszatért s ott Alfonzot nem találta, aggódva kérdezősködött utána. Florida Blanka gróf, ki személyesen jött érte, hogy a színházba vigye, tanácsolta, hogy kár is az után kérdezősködni, majd mosolyogvafolytatá hogy az az egyszerű ifjú nem is volt méltó oly nagy vonzalomra, találkozik majd az ud­vari lovagok közt elég, de találkozik ám. ki azt örömest helyettesíti. Erre Mata Florida egészen elkomorodott s nem hagyta el öltőzdéjét mig az ő jelenése uem kezdődött. A király türelmetlen kíváncsisággal várta a pillanatot, melyben kedvenczét viszontlát­hatja. Végre a függöny felgördült; ott áltfél­lendőségnek örvend. — 700 frtot adott Eenz lovardás a hírlapírói nyugdíjintézet javára. — Nagy-Kanizsán névmagyarosító társaság ala­kult. — A vörheny ijesztő mérvben terjed Ó-Budán. — 700.000 írtnál több ez évben a déli vasút társaság nyeresége. — Derék honleány. Szombathelyen Farkas Mariska 202 frtot gyűjtött a budai honvédsir fonttar­tására. Az egyenlőség. Veszprím, 1881. nov. 13. A hírvágy a nagyravágyás s a rang után való kapkodás ássa meg legtöbb ember sírját. Mert nem született az ember úgy, hogy őszinte ítéletet volna képes mondani maga fölött s igazságosan meglatolhatná azt a sok­szor igen is parányi súlyt, melyet a társada­lom mérlegében képvisel. Azért akar az ember több lenni, vagy legalább többnek látszani, mint a mi. Hosszú évek során való csalódás az olyan ember sorsa; soha nem elégedett önmagával s a végzetet káromolja oktalan. Ahol nincs nyugalom a szívben — ott lehetetlen a boldogság. — Az irigység a fon­dorlat, az ármány ördöge támad ott s megöli az emberben a jobb részt. A világtársadalom tág és szűk körében, nálunk és mindenütt tapasztalhatjuk ezt; pe­dig oly fennen hangoztatjuk az egyenlőséget, még nótára is énekeljük. Csakhogy nem az az egyenlőség, hogy a földmivelőt parasztnak, az iparost, kereske­dőt, hivatalnokot közép osztálynak, a czime- reseket excelentiásoknak nevezzük. Mik ezek mindannyian? Emberek és semmi több és semmivel sem külömb e te­kintetben egyik a másiknál. Az ész a szellemi képzettség tehet kü- lömbséget csak, és nem a több garas, melyért dolgoztunk, vagy ember társainkat megkáro­sítók. Es aztán mégis látunk ily alapról sza­kadást a közéletben. A parasztot hagyják magára, a közép osztály ismét külön klikkekre oszlik, az „úri“ népség pedig se nem oszlik, se nem társul saját szakálára él és nevet a többi szegény ördögön. Gyönyörű egyenlőség! Aztán látjuk, hogy az „úri* nép a kö­zéposztálytól, a külön klikkek egyik a má­siktól s ezek unisonó a paraszttól megköve­telik a süvegelést. Hanem jön azután idő, mikor kiabáljuk az egyenlőséget s hizelgünk, süvegölünk; erő­sen mondjuk nekik, hogy csupa egyformák vagyunk a komámuramékkal, igen, mert ekkor a komámuramékra szükségünk van, úgy mint az excelentiás urakra. Ugyan hát legyünk őszinték ne ámítsuk egymást. Ismerjük meg magunkat és soha se képzeljük magunkat többeknek, mint a mik vagyunk. Törekedjünk arra, hogy felemeljük ma­gunkhoz a népet s nyújtsunk neki szellemi tápot, mely által az egyenlőségig felkflzdheti magát. Ne neveljük urnák a parasztot s mi se kívánjunk urakká lenni. Legyünk csak embe­rek ! Mert ez a fogalom nagyobb és dicsőbb, mint a birvágy nagyravágyás s a rangok össze- sége! körben a balletszemélyzet, majd belépett Matta Florida ünnepélyes komolysággal — a kar­mester jelt adott — a zenekar elkezdte mű­ködését — de Mata Florida a táncz helyett térdre borult, s kitárva kezeit, esdő tekinte­tét a királyra emelte. IV. Károly megdöbbenve nézte a nem várt jelenetet — a nézők csodálkozva tekin­tettek egymásra — a tánczosnők zavarba jöt­tek a zene elnémult a balletmester kétségbe­esetten iutegetett de Mata Florida nem moz­dult, esdő tekintetét nem vette le a királyról. A király egyik udvarmesterét a színpadra küldé, megtudni e szokatlan jelenet okát. A közönség, mely kezdetben azt hitte, hogy ez a darabhoz tartozik, suttogni kez­dett észre vette, hogy itt valami rendkívüli dolognak kellett történni, mindenki égett a kíváncsiságtól. A rendező e közben a darabhoz illő cos- tumeben a színpadra lépett, s tudatta Mata Floridával a király parancsát, ez hirtelen fel­ugrott, s a csoportozatou keresztül eltűnt a kuliszák mögött. A kétségbeesett balletmester intésére el­kezdődött a táncz. Ez alatt Mata Floridát a király elé ve­zették, hol ismét térdre esett, és esedező te­kintetét a királyra emelte az uralkodó fel­emelte őt s kérte, hogy szóljon, beszélje el mi bántja, mit óhajt Erre Mata Florida, min­den tartózkodás és félelem nélkül, elmondá szerelme történetét, elmondá mint szöktek meg a zárdából, s hogyan kerültek az inquisitió börtönébe. Én kiszabadítottalak a börtönből, gyer­Veszprém város képviseleti közgyűlése. 1881. nov. 10-én. A gyűlést a polgármester néhány szóval megnyitván, Nagy Jván megiuterpellálja a v. tanácsot illetve a polgármestert, aziránt mi­szerint van-e tudomása arról, hogy a helyi vasúti állomásfőnök Prokesch J. N. a város tulajdonához tartozó mintegy 600 négyszög ölnyi tért elfoglalt, bekerítetett és most azt jogtalanul bitorolja. Szándéka-e a polgármes­ternek ezen ügyet a képviseleti közgyűlés elé terjeszteni? Erre a polgármester oda nyilat­kozol;, hogy bár ezen ügy tárgyalása a sor­rendben kitüntetve nincs is, az mégis tárgyal­tatni fog. Ezután előadta az erre vonatkozó adatokat, melyek után batároztatott, hogy Pro kesch J. N. állomásfőnök a kérdéses földrészt legkésőbb 15 nap alatt az ezen területen levő kuttal együtt a várod birtokába visszaadni a törvényes következmények terhe alatt köteles. Ezután következett a sorrend: kihirdet- tetett Rudolf trónörökös és neje ő fenségeik egybekelési ünnepélyére szerkesztett hódoló feliratra érkezett miniszteri leirat, mely tudo­másul vétetvén, megőrzés végett irattárba el­helyeztetni rendeltetett. Következett a jövő 1882-ik évre elő­irányzott költségvetés felolvasása. Erre nézve Szabó Imre b. tag azon in­dítványt terjeszti elő, miszerint a költségvetési előirányzat jövőben jegyzőkönyvbe vétessék és ez a pénzügyi bizottságnak kiadassák, csak azután terjesztessék a képviseleti közgyűlés elé. Kopácsy Árpád b. tag a költségvetésnek a kutakra vonatkozó részére nézve kérdi, hogy ezen költségvetési pontban bent foglaltatik-e a „Komakút“ restaurálása is? Erre nézve a polgármester megnyugtatóig válaszolt. Androvics Imre b. tag a költségvetés 12-ik az utczákra vonatkozó pontra tesz ki­fogást, keveselvén az előirányzott összeget. Mégis, hogy ezen kevés összegnek is látszatja legyen, indítványozza, hogy az utczák bizonyos sorrend szerint javíttassanak Ezen sorrendet a szépészeti bizottság határozza meg Indítványa elfogadtatott. Perlaky József v. számvevőnek a barát- pordán és nagylátóhegyi erdők kiirtására vo­natkozó indítványa a gazdasági ós jogügyi bi­zottságnak véleményezés végett kiadatott. A városi gyámpénztár kezeléséről szóló szabályzat módosítása tárgyaltatván az a jog­ügyi bizottságnak adatott ki . Azután dr. Pilicz Benő kórházi főorvos ur lemondása sajnálattal tudomásul vétetett és a közgyűlés a nevezett főorvos urnák azért, mert a terhes kórházi főorvosi állást 17 hosszú éven át díjtalanul, lelkiismeretesen betöltötte és 1000 frt alapítványt tett, ez alkalomból leg­forróbb köszönetét jegyzőkönyvileg kifejezte és elhatározta, hogy Dr. Pilicz Benő űr arczképét lefesteti, melyet az utódok buzdításául a kór­házban fog kifüggesztetni. A felső városi temetőügy tárgyaltatván, a még fedezetlen kiadásokra az alsó városi temető cassábó! 672 frt 31 kr. kiutal tátik. A főtiszt káptalannak 813 négyszögöl területű föld adománya a város nevére bekebleztetui és ezért a főtiszt, káptalannak bizottságilag kö­szönet nyilvánítatni batároztatott. Érdekes pont volt az a közgyűlésen midőn a kiállításokon mások tárgyaival érmet nyert Benkő István b. tag indítványa tárgyaltatott a városi négy fizetéses tűzoltó eltörlése végett. Ez indítvány Kopácsy Árpád b. tag beszéde mekem szólt gyermekies büszkeséggel a király, hogy is ne, hisz ez által megmutatta hatal­mát, melyet vajmi ritkán gyakorolhat; nekem uélkülözketetlen a te látásod folytatá gyengé den simogatva Mata Florida fürtjeit. Te vagy éltem alkonyának fénysugara... . De őt, Alfonzét nem szabadították ki szólt Mata Florida panaszos hangon őt a ki engem megszabadított, a ki velem megosztá örömét és fájdalmát őt a kit én szeretek, és a ki nélkül megszűnik dobogni szivem, őt nem adtátok vissza nekem! A király bámulva nézett rá arczán a fáj dalom árnya vonult keresztül. Oly nagyon szereted bai'átodat? — Oh nagyon, kimondhatatlanul szere­tem őt nélküle nem élhetek nekem nélkülöz­hetetlen az ő látása, és ha Felséged azt akarja, hogy művészetemnek fénysugarát ragyogtas- sam, akkor vissza kell őt nekem adnia, mert ő az én életem napja. A király benső részvéttel nézte a bájos alakot majd Don Godoy Manuelt hivatta, ki a királynő páholyában volt — Barátját óhajtja viszontlátni —szólt IV. Károly az ő miniszteréhez, lehetséges volna megszabadítani? kérdé aggódva, igen? talán ha a főinquisitornak tudtára adnák, hogy én óhajtanám ? Godoy Mauuel gúnyosan mosolygott. — Minő szeszély — moudá kicsinylő tekintettel végig nézve Mata Floridán, hogy lehet Felséged kegyelmével ennyire visszaélni, különben ha Felséged parancsolja megkísér­tem te pedig menj viszsza a színpadra s foly­tasd szerepedet. után elnapoltatok, addig mig egy ott meg­alakult bizottság által meg nem állapítntík, hogy vájjon nyújt e a tűzoltó egylet teljes garantiát és igy megérdemli-e a város támo­gatását. Különben a kedélyes Benkő, a hírhedt svindler ez alkalommal oly szemtelenül viselte magát, mint azt nem ember, csak egy oly nyomorú pária teheti, mint ő. A fogyasztási adók beszüntetésére nézve a pénzügyi bizottság indítványa elfogadtatott és ezen bizottság a pénzügyi megbízottal való alkudozásra felhatalmaztatok. A városi pénztár rendezése ügyében egy 1000 frttal díjazott számtiszti állomás reud- szeresítetett és ezen állásnak pályázat és nyil­vános vizsga utjáni betöltése batároztatott. Ezután Fejes Antal város kapitány ur­nák következő indítványa olvastatott fel: Tekintetes képviseleti közgyűlés! ügy hiszem minden túlzás nélkül állít­hatom, hogy anyagi helyzetünk napról napra alább száll, pangó iparunk és kereskedelmünk jobbra fordultát pedig, a jelen körülmények közt, különösen az ily városban, mint a mienk, mely a vasút létesülése óta mindenkit meg­győzött arról, hogy a hajdani forgalmat és né­pes piaczunkat különösen a gabonanemüekre nézve vissza varázsolnunk leljes lehetetlen s egyáltalán nem is várható. Minthogy ezen nyo­masztó körülmények háztartásunkra is lénye­ges befolyást gyakorolnak, szükségesnek lát­nám, már eleve czélszerü eszközökről gondos­kodni, hogy jövőben némi jövedelmi források avagy egyéb megtakarítások által háztartá­sunkon könnyíthessüuk. A többek közt szabad legyen megemlí­tenem, hogy ez évben már erdőjövedelmüuk több ezer forintokban fog csökkenni, s hogy ezen hiány pótolva legyen alig van egyéb ki­látás, minthogy a városi pótadó felemeltetése mondassék ki; ha nem is ez évben a jövőben bizonyosan, éu a jelen mostoha körülmények közt, midőn a lakosság vállain máris elvisel­hetetlen számtalan adó terhek nehezülnek, ezen pótlék felemelését csaknem lehetetlennek tartom, (azért bátorkodom a t. képviseleti közgyűlés brcses figyelmét felkérni az eddigi költséges adóbehajtási rendszer megváltozta­tására, illetőleg módosítására, melyre nézve készítettem e javaslatot.) Éu a megtakarítás­nak csak egy pontjára szorítkozom s ez az adóbehajtási rendszer. Az adóbehajtásnál meghatározza a tör­vény, hogy mennyi végrehajtási költség szed­hető s az természetesen sohasem fedezi a költségeket, hanem a városi pénztárnak csak­nem pár ezer forintját veszi igénybe a több­let, azt kellene valamikép megtakarítani. Én azt bátorkodnám javaslani, hogy az adóbehajtással bizassék meg a rendőrkapitányi hivatal a kö­vetkezőképen : A kapitányság keze alá adas­sák a 4 polótás, ezeknek fizetése esetleg 100 — 100 frttal legyen megjavítva, ezen polé- tások végeznék az adóvégrehajtást a lakosság közt; hogy az eddigi nehézségek az adóbe­hajtás körül elháríttassanak, a kapitányság lesz köteles a polétásokat az összeírás (con- scribitio) alkalmával utasítani arra, hogy min­den gyíilevész cselédet, kiknek csekély ruhá­zatukon kívül más vagyonuk nincs, az adózók sorába fel ne vegyenek, hanem azt külön ro­vatba jegyezzék fel, ennek ellenőrzésével a po- létás mellé adott rendőri közeg lenne meg­bízandó, igy meggátolva lennének azon vissza­élések, melyek a mai napig is fennállanak t. i. az, hogy számtalan férficselód a városra be­— Soha, — kiáltott Mata Florida, soha, addig nem mig nem tudom mi történt ő vele addig nem mig ot vissza nem adjátok nekem. — Ez már dacz — szólt türelmetlenül a miniszter majd kényszeríteni fogunk. Mata Florida, mint sértett istennő, ha­ragtól villogó tekintettel nézett a mindenható miniszterre — Kényszeríteni, engem ? — szólt büsz­kén kinek van e földön arra hatalma? Be­börtönözhettek megölhettek, de arra nem kény­szeríthet senki, hogy a művészetet mit nekem az Isten adott szolgaságra alacsonyítsam, nem kényszeríthet senki, hogy mosolyogjak és tán czoljak akkor, midőn szivem vérzik összeta­poshatjátok a virágot, de arra hasztalan kény- szerítitek, hogy kelyhét megnyissa, oda nap­sugár kell, szabad napsugár. Itt vagyok, szólt előre lépve rakjatok rám bilincseket, itt a fe­jem adjátok a hóhérnak, rajta! de addig hasz- talau várjátok, hogy tánczoljak, mig Alfonzom szabad uem lesz, mig őt nekem viäsza uem adjátok. — Látod — szólt miniszteréhez a ki­rály, mennyire szereti, és igaza vau, nem kény- szeríthetjük őt, kérlek, kisérts meg mindent az én kedvemért. Don Godoy Manuel gúnyosan végig nézte az uralkodót s Mata Floridát, aztán szó nél­kül távozott. Csakhamar visszatért azonban miután a királynővel néhány szót váltott megmondani a királynak, hogy azonnal kísérletet tesz a főinquisitornál. Es úgy lön, a mindenható mi­niszter nyomban távozott a színházból s ne­hány perez múlva a főinquisitur előtt állt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom