Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-05-08 / 20. szám
Társadalmi bajaink és azok orvoslása. n. Mai napság igen sok az égető kérdés, de ezek közéi egy sem oly fontos, következményeiben, egy sem oly mélyre ható, mint a társadalom jólétének kérdése, mert ezen kér dés megoldásától milliók boldogsága és boldogtalansága függ. — Régen vitatott tárgy, j vájjon társadalmunk egészséges alapon nyug- j szik-e? S e kérdésre, sajnos, tagadólag kell felelnünk. Társadalmunk betegségben szenved, vér- lüktetései lassúak, több tagjában bénult, több kisebb nagyobb sebtől vérzik. Mondják, bogy ez faji temperamentumunk kifolyása. Nem biz a! Hanem igen is azon érzet hiányának, mely öntudatunkra hozza, hogy nemcsak saját magunk és hozzátartozóink, de embertársaink s igy a társadalom iránt is vannak kötelezettségeink, amiket könnyedéu venni nem szabad, nem lehet. Pedig napjainkban a fele- baráti önzéstelen szeretet csak uévleg ismertetik, az egoistikus tendentiák határt nem ismernek. Társulataink, szövetkezeteink, egyleteink kevés százaléka alkot valami üdvösét, maradandót, átörökölhetőt. Társadalmi életünk ily módon való nyil- vánulásai divatszeretetünkbó'l folynak. Szeretjük a külföldet utánozni, de kitartásunk nincs; amiért ma lelkesedtünk, ma elavult és holnap — ismét uj kell. Az emberek féltékenykedok; a nemesebb eszmék felvetésénél nem magát az eszmét, annak hasznos voltát, hanem azt nézik, kitől az származott. A különböző szakok emberei elkülönülnek egymástól A régi patriarchalis viszony a munkaadó és munkás közt felbomlott, a főldesur nem egy anyagból van tisztjeivel, a hivatalnok lenézi az iparost, az iparos a parasztot. Köznépünk erkölcsiságe mindinkább . sülyed s igen nagy ártalmára van, hogy eddigi rendeken, ferde, szellemi és anyagi fejlődését és jobblétét akadályozó szokásait elhagyni nem akarja A társadalom mind eme fájó sebeinek behegesztésére balzsamot kell keresnünk. S miben állna e balzsam? kérdik olvasóim? Nevelési viszonyaink megváltoztatásában! Társadalmunk csak is ekkor fog meg- ifjodni, öltend magára más alakot, gyógyulnak be sebei, ha nemzetünk geniusának megfelelő, igazi erkölcsös, magyar nevelés lép mostani, kölcsönzött nevelési rendszerünk helyébe. A nép- és ifjúság neveltetésének kérdése sohasem tette magát érezhetőbbé, mint most, midőn a fogalmak: tulajdon, rend, törvény és erkölcsiség összezavarása egy valóban ijesztő álláspontra helyezkedett. A nagyobb városokban az életmód finomodásával, különösen egy gondosan ápolt ipar meghonosítóval, a könnyebbített közlekedéssel és egyéb találmányok- ujjításokkaj egy mindinkább emelkedő jobblét vetette meg gyökerét, melyhez természetes következményül a mindjobban növekedő élvvágynak, pénz után való sóvárgásnak kellett sorakozni. S hogy a dolgok ilyeténképeni változása, minő befolyást, eredményt gyakorolt népünkre, naponkint van alkalmunk tapasztalni. Jelenleg azon ponton állunk, midőn eme állapotok sürgős változtatásához kell fognunk; hogy pedig e nehéz feladatunknak megfelelhessünk, a bajokat gyökerénél kell megragadnunk és igy, bár lassan, de biztosan orvosolnunk. Az egyetlen eszköz pedig, mely- ly»l ezt kivihetjük, az ifjúság neveltetése, inkább; népnevelés. A tényezők, melyek a népnevelés előmozdításában közreműködnek a család, iskola, sajtó és színház. Az elsőnek hatáskörét előbbi czikkemben vázoltam, jelenleg az úgynevezett modern iskolák hiányairól akarok egyetmást elmondani. Tagadhatatlan, hogy az iskola a társadalom jólétének emelésében a legfontosabb szerepet játsza. Az iskola természeténél és rendeltetésénél fogva a szülők segítője gyermekeik nevelésében, feladata a hasznos ismeretek mellett erkölcsi érzeteket oltani a gyermekek szivébe. Mióta azonban az oktatás monopolium s az állam kezében van, az iskolainkább oktató mint nevelő intézetté lett. Jelen hivatása tehát az iskolának; az ifjúságot arra tanítani, amire kinek-kinek életpályáján okvetlenül szüksége van. Teiiát nem szabad a tanulót oly tananyaggal kínozni, melyet sohasem lesz képes megemészteni, s nem szabad műveltségre ösztönözni, melyre talán nem is született. A tanuló az élet számára tanuljon, any* nyi ismeretet szerezzen magának, mennyi elégséges arra, hogy a létérti küzdelmet kiállhassa, s egyszersmind a társadalom és emberiség jólétének előmozdításához, tehetségeihez mérten, ő is hozzájárulhasson. Helyesen mondja Menzel G: Aki a logikát az anyatejével nem szívta magába, annak az iskola sem fogja fejébe verni. Pedig most bölcsészeti, mély gondolkozást, egyetemes tudományosságot kívánnak a tanulóktól és mindegyiket eszményi embernek képzelik, ki a Jancsikból, Gyurikból, Miskákból és Petikből a legfinomabb lélektani számítással és a legkitűnőbb rendszerességgel eszményi embereket nevel. *) Lássuk csak, mily eredményt mutat fel a modern iskola az oktatás terén. A modern népiskola hiányai fölött a panaszok általánosak, panaszkodnak az ifjúság nak jobban és jobban terjedő vallástalansúga és szilajsága fölött, hogy az iskolákban sok mindenfélét tanítanak, de nem sokat ügyelnek az irás-olvasás és számolásban való alapos oktatásra, hogy a gyermekek rémítő sok dolognak a nevét megtanulják, hogy két év múlva megint elfeledjék. Az uj népiskola igen sokba kerül s igen kevés hasznot hajt az alapos oktatás tekintetében, igen kevés hasznot nyújt a gyakorlati ’ élet tekintetében és még kevesebbet az erkölcsiség tekintetében. **) Pedig az iskolának ez lenne feladata. Az alapos oktatás által a gyakorlati élet számára derék polgárokat a társadalom és haza javára erkölcsös embereket, jó hazafiakat nevelni. Azonban ezeknek kivitelére a tanórák felosztása szerint nem kerül idő. A sokféle tantárgyak az iskolákból kiszorítják az Isten igaz ismertetését, az általa adott drága élet méltánylását. Pedig az Istenben való hit az élet s nyugalom forrása, ez képezi a bölcsesség és áldás forrásait és az emberiség igazi képzésére vezető útját, mig a hitetlenség következményei a napról uapra szaporodó bűn folyton fogyatkozó atyai jóság, a hitetlenség oka a társadalmi benső kötelékek felbomlásának. Azért az iskolában az oktatás erkölcs- képző legyeu, a gyermekeknek nemcsak eszét műveljük, hanem evvel kapcsolatban azoknak szivét is képezzük, lelkét is nemesítsük. íme rámutattunk a modern iskola némely hiányaira, s hogy e hiányok minélelőbb orvoslandók, arra a jelen nevelési rendszer kifolyásai, társadalmunk sebei, betegségei figyelmeztetnek bennünket. Most pedig soraimat egy hírneves német paedagogus soraival végzem: .Ahol beoltják az ifjúságba a hűséget a fejedelem iránt, a tiszteletet a vallás iránt, a hazaszeretet és a törvény tiszteletét, az engedelmességet, mint szent kötelességet, a felsőbbség iránt: ott nem kell az állam jövőjén aggódni, ellenben a hol tűrik a fegyelmetlenséget s kicsapongást és a hanyagság nem talál méltó büntetésre: ott az ország jövőjét veszély fenyegeti; mert a tisztviselőket, a törvény őreit, a határok védőit a fegyelmezetlen ifjúság soraiból kell venni; ez pedig nem lesz képes arra, hogy az ország tekintélyét és nagyságát méltóan képviselhesse és védelmezhesse.* Állítsunk tehát jó iskolákat, hol alaposan, egyszersmind vallásosan és erkölcskép- zően oktatnak! Veszprémi Soma. PÁRA VÁROS. Pápa, 1881. május 7. Amely idegen múlt vasárnap városunkban megfordult, az könnyen azt hihette, hogy nálunk már javában foly a választás, oly élénkek voltak az utczák és a piaczok. Mint már jelezve volt, Németh Albert és Verhovay Gyula orsz. képviselők a vasárnap délutáni vonattal érkeztek városunkba oly nagy néptömeg által fogadtatva és a szállóig kisértetve, hogy Németh Bérezi nem ok nélkül mondhatta, hogy csak kevés ilyen fogadtatásban részesültek. A ki pedig az „Ellenőrnek azt irá meg városunkból, hogy az a publikum, a mely a két képviselőt fogadta s beszédjeit végig hallgatta és éljenezte, jobbára oly egyénekből állt, melyeknek 7-kor otthon kell lenni, — az, mondjuk ki magyarán h a- z u d o 11. s az .Ellenőr* igen helyesen cselekednék, ha itteni tudósítóját egy kis lelkiismeretségre megtanítaná, a mi különben a „Győri Közlönyének is szól, mely Láng Lajos érkeztekor imposans fogadtatásról stb. beszélt, holott mindabból semmi sem volt észlelhető. S most térjünk a tárgyra. Délután 4 órára Pap János kir. tanácsos úr a mérsékelt ellenzék párthiveit hívta össze a .Griff* nagytermébe s a Tiszakormány, de különösen Tiszának fény- és árnyoldalait fejtegetvén azt mondja, hogy ő kormánypárti nem lehet, sőt inkább átmenne a 48-as párthoz, ha ez három kérdésére megnyugtató feleletet tudna adni. 1. Az Ausztriával és az uralkodóval kötött 1867-ki szerződés felbontása. 2. Önálló magyar hadsereg. 3. Magyar külpolitika ő a jelenlegi képviselőt Ráth K. urat ajánlja jelöltnek. A beszédet és az ajánlást zajos éljenzés követte, s az értekezlet tagjai szétoszlottak. Öt — hat óra között a 48-as párt, vendégeivel együtt a főpiaczra gyűlt össze, hol Lazányi Béla pártelnök az értekezletet megnyitván, először is Németh Albert emelt szót, kifejtvén a 48-as párt vezérelveit s igazolván városunkban történt megjelenésüket. Utánna Verhovay Gyula lelkes *) Kritik des moderuen Zeitbewusstseins. **) Harant. Gyorsírói jegyzőkönyv. beszédet tartott, melyben határozottan visszautasítja azt a vádat, mintha a 48-as párt forradalmi eszméket szítana; felel Pap János kérdésére; reflektál Láng Lajos városunkban tartott programmbeszédére és azon könyvére, a melyben oly különös uerazetgazdászati politikát hirdet, milyen például az a sophizma, hogy a hol exequálnak, ott van valami; ahol sokat exequálnak, ott sok van; Magyarországon sokat s évről évre többet exequálnak, tehát Magyarországon sok a birtok s értéke, azaz a nemzet vagyonosodása növekedő félben van. Zajos, szűnni nem akaró éljenzések szakították félbe s követték a szónok lelkes beszédjét. Szólt ezután még egy Szalay nevezetű egyszerű foldmives is, a ki a két képviselőt mint a szabadság és függetlenség hirdetőit üdvözölte. Ezen értekezlet vagy jobban mondva népgyülés után a két képviselő a 48-as párt főbb embereinek kíséretében látogatást tettek az úri kaszinóban, a polgári körben és a .Pápai Lloyd*-ban; nyolez óra után pedig társas vacsora volt, melyen persze számos felköszöntő is mondatott. Különösen feltüutek a két képviselő, Lazányi Béla ügyvéd, Teuffel Mihály ügyvéd, Schramek urodalmi kasznár, Gyurátz Ferencz ev. lelkész és Paál István magánzó toasztjai. A helybeli sajtót Bánffy I. igazgató képviselte, ki humoros toasztbaa azt bizonyítgatta, hogy a sajtó nagy hatalom, mert még a végrehajtó szivét is meg tudja puhítani, — de minden nagy hatalomnak a kezelése veszedelemmel is jár, példát szolgálhat erre II. Sándor czár és maga Verhovay is, a kiért, mint a szabadsajtó emberéért po harat emelt. A ref. főiskola theologusai is képviseltették magukat őt kartársuk által, s Oroszy J. hittanhallgató rövid, de csinos beszédben üdvözölte Verhovayt a pápaiak körében. Ugyancsak a két képviselő úrtól tudtuk meg, hogy jelenlegi képviselőnk, Ráth Károly úr nem szándékozik Pápán jelöltséget elfogadni. Hogy mi indíthatta ezen elhatározásra, holott megválasztatása több mint valószínű lett volna, nem tudom. Caío. PAPAI HÍREK. (Saját tudósítóinktól.) Pápa, máj. 7. A derék tapolczaföiek megígérték, hogy az építendő színházhoz, a szükséglendő kőanyagot ingyen bocsátják rendelkezésükre a vállalkozóknak. Elismerésre méltó áldozat- készség ! A helybeli polgári leányiskola f. hó 12-én fogja megtartani majálisát a vasúti restauratió helyiségében. A „Pápai Lloyd“ társulat helyisége — a Nagy Ignácz-féle házban — szombaton este nyittatott meg nagyszámú és díszes férfi- és hölgyközönség jelenléte mellett. A helyiség berendezése 3 teremben valóban elegans s a vendéglős Goldschmidt úr arról is kezeskedik, hogy az éhező s szomjas vendégek nem fognak semmiben sem hiányt szenvedni A „polgári kör“ nyári helyisége, az u. n. .cziírakert* f. hó 22-én lesz megnyitva a szokásos tombola játékkal, táuczczal s egyéb tavaszi mulatságokkal Ismeretes dolog, hogy e kör által rendezett mulatságok a legjobban szoktak sikerülni, s ha hozzátesszük, hogy az új vendéglős egész iparkodása oda irányul, hogy vendégeit minden tekintetben kielégítse, bátran mondhatjuk, hogy a kör ez idei majálisa is megérdemli, miszerint azt a közönség, minél nagyobb számmal látogassa. = Veszprém, május 8-án. (Hazai sz.) Sopronban a kereskedő ifjak magyar egyletet akarnak alakítani. — Uj savanyuviz forrást fedeztek fel nemrég Német-Újvár közelében — Aranymiséjét tartotta a múlt hó 24-én Tóth Rafael pápai szerzetházi Ferencz rendi áldozár Salfán, 74 éves korában. — Hymen. Molnár István szombathelyi postatiszt e hó 2-án vezette oltárhoz Balogh Flóra urhölgvet Kis-Somlyón. — Székesfehérvárról a Jelasics ezredből 200 ember küldetett Szegedre a védmunkálatokhoz. — Kolozsvárt egy 11 éves elemi tanuló tűnt el s mindeddig nincs nyoma. — Szolnokon e hó 3-án a kir. posta kigyulladt, s földig égett mindenestől. — Jóst János nevű egyén Pozsonyban a hídról a Dunába ugrott, de a közelben levő propeller legényei megmentették. — A szabolcsmegyei árvíz károsultak részére gr. Desseffy Dénes 500 frtott adományozott. — Debreczenben Karácsony József a mint egy pisztolyt forgatott kezében, véletlenségből agyonlőtte magát. — A finan- ezok egy szegedi háznál oly embertelen motozást tartottak, hogy egy kis gyermek a kiállott ijedtség következtében veszélyesen megbetegedett. — Nagy-Falun Nyitramegyében egy beomlott fal maga alá temette a háztulajdonos ott játszó fiát. — Ö Felségeik a királyfi lakodalma alkalmából több alapítványt tesznek. — Gr. Szapáry pénzügyminiszter az arany gyapjas rendet nyerte. — A„ Független hírlap“ megszűnt. — Tasnádon vinczellér képző intézetet alapítanak. — A kir. kúriának semmítő széki osztálya törvény szerint feloszlik. . Budapest, 1881. május 5-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Ha én Laboulaye Dream Jonathanja volnék, nem Párist tenném át Amerikába hanem Veszprémet Budapestre, ügy körülbelül május közepétől a végéig. Istenem mennyi vágyat betölteuék, mennyi örömet okoznék! Hány feketeszemü leány mondja most el úgy magában. hogy milyen jó volna Budapesten lenni, és hány kétlányos mama sóhajt fel a mogorva papa előtt „ha már elakarunk menni, mért nem most megyünk?“ Bizony igazuk van. Ez a két hét olyan mozgalmas idő lesz a fővárosra, a milyen éveken át nem fordul elő. Tehát Budapestre jön Magyarország trónörököse fiatal nejével. Megláthatjuk majd ezt az arezot, mely egykor öröme, boldogsága lesz a magyar nemzetuek. Adja az Isten minél tovább, minél huzamosabb ideig legyen az! Arról a sok készülődésről sokat olvashattak önök az újságokban, egész Budapest fényárban fog úszni; lázas sietséggel vezetik el a gázt mindenfelé, a villanyvilágításhoz valókat előkészítik, a zászlókat megrendelik, a jótékony nőegyletek üléseket csináltatnak a Váczi-köruton a bevonulásra, bérbeveszik az ablakokat, készülnek a különbnél-különb díszruhák, díszfogatok, a felírások már be vannak kötve selyembe, bársonyba, minden-minden csak a közeledő ünnepekről beszél Ha t. szerkesztő ur szívesen veszi, majd annak idején körülményesen fogok írni mindenről. Ez a mostani pár sor úgyis csak bevezetés akar lenni ahhoz a nagyobb közleményhez.— (Eleve is kösünjük. — A szerk.) A nászajándékot és a felírást már nem lehet látni. Annyi nép nézte, hogy a városház előtt is tolakodás volt. Hát még az emeleten! Benn a teremben aztán már kényelmesen lehetett megnézni azt a sok tündöklő drágakövet, mert helyes tapintattal egyszerre csak tiz embert bocsátottak be. Időnk most nagyon szép van. Csak látni kellene úgy vasárnaponként azt a tolakodást a lóvonatu kocsikra, azt a vonulást a zugligetbe, Svábhegyre! Benn a városban senki sem akar maradni. A Margitszigetet május elsején nyitották meg. Én oda siettem. Itten aránylag sokkal kevesebben voltak, mint más helyeken. Pedig ez a sziget a legnagyobb kincse Budapestnek. Az a gyönyörű zöld tájék, az a sok terebélyes fa, melyeknek ágai, lombjai összefonódnak az ember feje fölött s mely alatt egy-egy romhalmaz áldogál, a fák közül kicsillámló Duna vize olyan hatást tettek rám, mintha a Balaton mellett volnék. Erről aztán eszembe jutott Veszprém is s az egész Balaton vidéke. Milyen boldogok önök, hogy állandóan ott lehetnek! (No no!) Mi itt Pesten egészen ellondoniasodunk. A reclamcsiuálásban innen-onnan utolérjük a jó angolokat. Csak például hozom fel, hogy a héten az ember akárhova fordult, minden ut- czasarkon hirdető táblán, épülő házon százával lehetett látni hosszú keskeny ezédulákat, pirosakat, sárgákat, zöldeket sat. evvel az egy szóval: „Venustas“ Nem tudtam mi lehet ez. Hát ma reggelre ugyanannyi szélesebb piacát van felragasztva, hogy Venustas, nem tudom micsoda gyógyszer újdonatúj neve, kapható a Királyutczában ennél meg ennél (Nem Török Józsefnél.) Lám igy kell feltűnni! Az Erzsébettéren már huzza a katona banda, ki vannak téve a székek, a jogász urak téli kabátjai a zálogházakban nyugosznak, a lóvonatu kocsikról leszedték az ablaktáblákat, s a kőbányai szomszédok a kocsi tetején utaznak haza, a könyvtárak vendégei gyérülnek, a kávéházak elé ki vannak téve az asztalok, székek, virágcserepek, a váczi-utczán vasárnaponként 11—1 óráig hullámzik az elegans közönség. Úgy hiszem eléggé kifejeztem, hogy itt a tavasz, minden örömével, minden bánatával. A népszínházban még egyre járják az újdonságok. Még most sincs vége az operette saisonnak. Rákosi ur ki akar tenni magáért, mig az ő kezében van az igazgatói páleza. Csütörtökön kerül színre először a „Szélkakas.* Könyvujdonságokban ez az 1881. év meglehetősen gazdag. Lévay József, Vajda János költeményei díszére válnak a magyar költészetnek, Jókai két újabb regénye (A kik kétszer halnak meg. — Pater Péter) csak növeli a nagy költő népszerűségét. Csepreghi színmüvei. Gr. Széchenyi és Trefort tanulmányai, az olcsó-könyvtár némelyik uj száma, Molnár Aladár: Közoktatásunk története a XVIII.-ik században, a jeles irók iskolai tárából pár füzet, csak diszire válnak irodalmunknak. Arany János Aristophanes fordítása örökre minta marad a fordítók előtt; nem lehet ezt mondani Hegedűs Sándor „Hermann és Dorottya* fordításáról, mely nem egészen sikerült. Utóbbi fiatal költő összegyűjtött költeményei figyelmet keltenek. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Zalai Kálmán.
