Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-05-08 / 20. szám

A VIDÉK. B.-F Bred, 1881. május 5. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Herczeg Odescalchi Arthur kerületünk- nek (tapolczai) ez időszerinti orsz. képviselője múlt hó 29-én meglátogatta községüuket. A fürdő helyig fiatal legények lóháton mentek elébe. A községház nagy termében a szintén elébe sietett Somogyi Zsigmond helybeli ügy­véd ur (a herczegnek jó komája) bemutatván őt a már összegyűlve volt közönségnek, Ki­rály Gábor, füredi „nép-szónok“ rövid üdvözlő beszéddel fogadta, kívánván, hogy ő herczeg- sége, mint eddig, jövőre is képviselje a ke­rületet. Ezután a herczeg kijelenti, hogy az általa és Kovács István (itt a függetlenségi párt elnöke) mérnök ur által tudott okokból nem tart most formaszerü beszámoló beszé­det, mint a választók várták és hitték, hanem nyomtatásban fogja azt annak idején közölni. Sokat nem is beszélhet s nem időzhet a választó kerületben, mert sok dolga van, sietnie kell a felső megyékben lakó tót atya­fiak közé, párt szervezés miatt, hova a füg­getlenségi párt központja által küldetett. Egyedüli czélja csak, hogy megköszönje a választóknak benne helyezett bizalmát, és hogy serkentse őket a tapasztalt elvhüség megtar­tására, sőt gyarapítására. Az országgyűlés te­vékenységéről csak keveset mondott; azt azon­ban szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy ami rósz és átkos törvény hozatott, annak nem a függetlenségi párt az oka. Végül bemutatta Hentaller Lajost, a .Függetlenség“ munkatársát, ki Verhovayval együtt a .függetlenségi elvek martyrja* s ki­ről reményű, hogy nemsokára, mint országos képviselő lesz üdvözlendő általunk. Azután, h. Odescalchi intésére, Hental­ler szóllott, ki, miután meggyőződve, hogy a kerületben a kormánypárt többségre nem ver- gődhetik, csak arra intett, hogy a magát egyesült ellenzékinek valló képviselő-jelölttől óvakodjunk. Mert azon párt tagjai .farizeu­sok“, nem létezhetvén Magyarországon más párt, mint a .függetlenségi és kormánypárti.* Beszéde tárgyának fejtegetése közepén azon csattanós szavakban adott még befejezést, hogy .Éljen Kossuth Lajos!“ Ezek végeztével a szives marasztás da­czára (pedig bizonyosan jól pinczeszereztek volna), kocsira ültek, és Tapolcza felé haj­tattak. Sietni kell — úgymond a herczeg — mert még Nyirádra is szándékozik: ,a pá­pistáknak is kell egy kicsit hízelegni.* Hogy Hentallert miért hozta magával a képviselő ur: mi avatatlanul nem tudhatjuk, mert a nyilvánosság előtt nem mondotta meg. Én azt hiszem, hogy utódául őt óhajtja föl­léptetni. — Jellemző, hogy a párt-elnök, Ko­vács mérnök ur nem jött el. Nem hallgathatom el, hogy mi fürediek, a »nép-szónokok*-ban hiányt nem szenvedünk, amiből önként következik, hogy a viszont- szónoklatok sem maradhattak el. Ezen szó­nokok egyike hathatós szavakban adott ékes kilejezést azon legbensőbb óhajának, hogy ne beszéddel és szavazással, hanem .hatalmas somfa bunkókkal* alkossák ezentúl az or­szággyűlésen a törvényeket. Ilyen törvényhozó instrumentumot maga a szónok egy szekérrel ajánlott föl képviselőnknek. Fogadja tek. szerk. ur stb. —x — Sz,-Fejérvár, 1881. május 7. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Végre valahára májusra datálhatom le­velemet s az már magában is ünnepies szint kölcsönöz levelemnek, jóllehet kézzelfogható- lag felsallangozni ezt nem bírom. Pedig ez a május megérdemelné! Szebb és gyönyörűbb napot már képzelni sem lehet, mint az idei május elseje. Már kora reggel sétálóktól hemzsegett a sétatér s mindenfelől a májust üdvözlő zene hallatszék. Szinte várta az em­ber, hogy egy szép nap után ez eső bekö­szönt, de dicséretére legyen mondva Nap Is­ten ő fenségének mindenkorig még cserben nem hagyott bennünket. A nap szüntelen mo­solygó arczzal jelenik meg, szinte örülni lát­szik, hogy végre — valahára tartósabb ideig gyönyörködhetik az itt alant zsibongó életben. Ha az idő továbbra is igy marad, úgy az eddigi szeszélyes időjáráséit bő kárpótlást nyerünk. De maradandóbb emlékről is gondosko­dott május hó, mely nagyon épen nincs össz­hangzásban impozáns megjelenésével. Hétfőn virradóra ugyanis a szőllőhegyen egyik kerülő meggyilkolva találtatott; kevés pénzét és ezüst óráját a gyilkos magával vitte, kit már erélyesen nyomoznak sőt egy gyanúst már el is fogtak. Kövid 2 hét alatt ez már a 3-ik eset, mi szomorú fényt vet közbiztonsági állapotainkra. Már múlt levelemben említettem, hogy a függetlenségi párt e hónapban tartja meg pártértekezletét, mely azonban úgy látszik fe lesleges lesz. Május elsején vasárnap Havranek József polgármester úr elnöklete alatt értekezlet fir­tatott, melyben majd minden párt volt kép­viselve s itt határozattá vált az, mit már egyik múlt levelemben irtain, hogy t. i. Gr. Zichy Jenőt kérik fel a kipviselő jelöltség elfogadá­sára, hálás elismerésül a város körül kifejlett tevékenységéért. A gróf pártonkivüli állást foglalt s ha fellép, megválasztása több mint bizonyos. — Csak üdvözölnünk lehet a várost szerencsés választásáért! Szombaton f. hó 7-ikén lesz a főgym- nasium segélyegylete javára tartandó hangver­seny, melynek műsorozata, mely 9 számból áll igen érdekes. Működni fognak: ft. Vass Ber­talan tanár úr vezetése alatt a főgymn. da­lárda; Bardon József úr vezérlete alatt a fő- gymn. ifjúság zenekara, továbbá Gebhard An­tónia k. a., Vaszilievics Olga k. a. és Balás Béla 8-ik osztályú tanuló zongorán; Greizin- ger Iván, orvosnő vendék hegedűn s végül ,A valesi bárdok“-at, Arany Jánostól Nagy Gyula 8-ik osztályú tanuló szavalja el. Már eddig is nagy az érdeklődés a hangverseny iránt, mely a színházban fog megtartatni, melyről, hogy miként sikerült, legközelebbi levelemben tudósítandom. Fogadja t. szerkesztő úr stb. Vörosváry. Moha, május 6. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának legközelebbi május hó 1-én megjelent számában a »Híreink* czímű rovatban, a veszprémi egyházmegyei gyűlés­nek némely mozzanatai nem híven tüntettet- vén fel: E lap közönsége iránti tiszteletemnek kívánok kifejezést adni, midőn eme közlemény tendentiosus irányú értesítéseit valódi érté­kükre íeducálom. Az egyházmegye kebelében igenis indult meg mozgalom az egyházmegyei pénztárnak, a rendnek és biztonságnak megfelelő módon kezelése érdekében, s lehet, hogy e mozgalom szele, az illető pénztárnok urra éles volt. Én azonban arra is bátorságot veszek magam­nak, hogy kitüntessem, miszerint az a szél minő harasztot zörgetett, s a megzör­getett haraszt alul minő titkok bújtak elő. Kitűnt először, hogy a pénztárnok úr az egyházmegye kezelése alatt levő pénztárak — circa 12 ezer forint — egy évi 8%-as ka­matjával való számadással restantiában van; a honuét az egyházmegye őtet erről, a folyó évi őszi közgyűlésen számolni utasította; Kitűnt 2-szor, hogy a pénztárnok — ille­tőleg számvevő úr, némely pénztárak tőkéit hiányosan mutatta ki. Ugyan ezért e hiány pótlására ők, a még eddig tőkéül nem szere­pelt adósságokat fizetni köteles egyének pedig e már régebben befizetni kellett tőkék beszol­gáltatására köteleztettek; Kitűnt 3-szor, hogy a pénztárnok úr a .főiskolai tanári alapítvány* czímén kezelt tőke után, az egyház kerületre beszolgáltatni kellett kamatoknak hozzá befolyt részét az 1871. év — tehát 10 év óta — illetékes he­lyére be nem szolgáltatta, hanem magánál tartotta; — ugyanezért ennek beadására, s az esetleges kamatbeli követeléseknek az egyház kerület részére sajátjából megfizetésére köte- leztetett. Kitűnt 4-szer, hogy bizonyos, a külön­böző pénztárakból — egy összegbe számítva — közel másfél ezer forintot tevő tőkepénz sem adóslevélen nem áll, sem készpénzben nincsen meg; ugyanezért pénztárnok úr köte- leztetett, hogy e hiányzó összegről vagy te- lekkönyvileg biztosított adóslevelet adjon, vagy az esedékes összeget készpénzben fizesse le. Keményleni merem, hogy e lapnak igen tisztelt közönsége a most közlőitekből meg fog győződni a felől, hogy az illető bomba, vetők — habár épen nem nihilistikus szem­pontból — eldobott bombái, illetékes he­lyükre találtak, s az elrejtett aknák titkait az egyházmegyei közönségnek immár a legnagyobb részben szeme elé tárák, — s az a 1 a 11 o- moskodásnak — csakhogy egészen más értelemben, mint azt a névtelen tudósító Írja — csakugyan nagyrészben vége vettetett. Végre tisztelettel vagyok az egyik bombavető: Rác\ Gé\a, mohai ref. lelkész. Tihany, május 6. (A „Veszprém® szerkesztőjéhez.) Simon Zsigmond tihanyi apát ur ő nagy­ságát e hó 2-ikára esett névnapján számos és díszes vendég köszöntötte meg. A 39 te­rítékű ebéd felett a toasztok bő zápora hul­lott, jó kivánatokban az apát urra, ki azokat mind ügyesen és szép szavakban locsolta vissza kívánóikra. A sok közül csak azon egyet jelzem, melyet a példás szivességü házi gazda a jelen nem volt veszprémi püspök Kovács Zsigmond ő excellentiájára az igazi lelkesedés hangján s attól viharrá kitört él­jenek közt mondott. A május jól kezdette. A temérdek eső után szép napok következtek múlt hó utolsó napján. A verőfényes napoknak a föld kiszá­rításában sokat segítettek az enyhe szelek. A növényzet egész mohósággal, rohamosan in­dult zöldülésnek. De már szomorodunk, mert az idő ismét elszomorodott. Épen most bo­rul be az ég. Az eső pedig okvetlenül meg fog eredni. Ugyan hol fog velünk megállani a Noé bárka? vagy lesz-e számunkra a már biztosan bekövetkező ínségben Ararát hegye? | Mert gabnánk alig lesz itt-ott nehány szál, széleinkben pedig már most láthatólag is na gyón sok a hiba. Fogadja tek. szerk. ur stb. —q­Alsó-Páhok, 1881. május hó 7-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) T ü z. Alsó-Páhok zalamegyei községben, hol a veszprémi püspök úr ő nmlgának tete­mes birtoka vau, folyó hó 2-ik napján d. e. 10 óra tájt tűz ütött ki. Az erős délnyugoti szél által felkorbácsolt lángok egyszerre több épületet — az égő üszkőket a szél tova hord­ván — gyújtottak fel. A keszthelyi tűzoltó egylet számos tagja két szivattyúval gyorsan a helyszínén termett, hol a még mindig láng­gal égő gerendák fa, széna és szalma s több j lánggal égő tárgyak eloltásával foglalkozott. A leégett házak mind zsúppal voltak fedve. A tűz 2 lakházat s vagy 6 gazdasági épüle­tet hamvasztott el. Alsó-Páhok községe a keszthelyi önk. tűzoltó egylet fáradhatlan te­vékenységét egy e hó 3-áról keltezett le­vélben köszönte meg. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. <P. Győr, 1881. május 6 án. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) {Egy heti események.) Városunkban májushó 1-ső napja szomorú nyomokat ha­gyott maga után, amennyiben azon napon 11 ház a lángok martaléka lön, sőt 2-án is egy ház egészen leégett A gyújtás okát nem le­hetett még kideríteni, csak annyit tudunk, hogy a kigyuladt pajta melletti házban az napon sütöttek és a tűz a pajta meggyuladása által származott. Május 1-én tűzoltóink d. u. 3 órakor szándékoztak összejövetelt tartani, alig hogy csoportosultak megszólalt a vész­harang, mire mindannyian a tűz helyére siettek, de a szél oly nagy volt, hogy a sűrűn épült házak égését és a tűz terjedését a legnagyobb erőmegfeszítés mellett is csak nehezen sike­rült elnyomuiok. Ugyan e hó 2-án: Győrszabadhegyen a 11-ik huszárezredből Kuhn őrmesternek neje tiltott szerelmi viszonyban állott egy ottani állatkovácscsal Kuhut a reggeli gyakorlatkor az iskolából kapitánya haza küldő holmi gyeplő­szárakért, ki is még ezeket a szíjgyártó össze készítő, lakására ment és az ajtót zárva ta­lálta, kopogtatott de nem nyitatott, mig végre rosszat sejtvén az ajtót berúgta, a megcsala­tott férj ott találta az állatkovácsot nejével, kik ép öltözködtek. A férj megtámadá a sze­relmest és addig neje elszaladt kedvese szo­bájába, hol annak két csövű hátul töltő fegy­verét a szegről lekapta és a bent levő két régi töltést kilőte s gyorsan megtölté a fegy­vert, de pillanat műve volt az egész, midőn is a fegyvert szivéhez tartá és lábujjával el- süté mire rögtön meghalt. — Nem akará a szerencsétlen nő eme felfedezett titkot túlélni. — Temetése 3-án ment végbe. A galantai kir. fogházból még a múlt évben lopás bűntettéért elitéit és fogva volt Kupricz Róza megszökött. E nő már rég ke­restetett és Győrött annyira nyomára jött ka­pitányságunk, hogy még azt is tudta, misze­rint e szökevény Farkas Juli név alatt bujkál, mert Győrött többnyire csak néhány napig tartózkodott és azután tovább ment. E napok­ban a megyei rendőrök elfogták őt lopás gya­núja miatt s igy végre el lett csípve a kere­sett Kupricz Róza, ki az illető fogháznak vissza fog szolgáltatni. Épen ma értesültünk, hogy a szt.-mártoni kir. járásbíróság börtönéből 3 rab elszökött, kik a padlás deszkázatát leszedvén és szeren­csésen elmenekültek; nyomoztatnak. A viz áldozatai is nem ritkák, legutóbb történt, hogy Buch Mátyás győri lakos kis fiai öreganyjukra bízatván és a Rába partján levő kis ladikban játszadoztak. Az egyik fiú 7 a másik 3 éves, a kisebbik fiú beszaladt öreg- anyjához és mondá: .hogy a Lajos a vízbe esett, még a csizmáját is mutatta,* persze mert fejtetőre bukott a vízbe s igy lábaival rugdalt. Midőn e fiút keresték csáklyákkal és egyébb eszközökkel, találtak egy kis ujszüle- tett fiú gyermeket, kit szívtelen anyja szüle­tés után a Rába vizébe dobott. A kis fiú a sok víztől föl volt dagadva, azonnal a kór­házba szállítatott, hol bonczolás alá vétetett. Sem a nevezett Lajos fiú, sem pedig eme uj- születettnek szívtelen gonosz anyja eddig fel­található nem volt. Fogadja üdvözletemet sat. ‘Rauer Ferenc Ács-Teszér, május 6. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) April hó 25-éu délután fél ötkor tűz ütött ki a felső utcza végén. Hogyan és mi­kép, azt majd a vizsgálat fogja kideríteni. A kár könnyű számítással, könnyen 25—30000 írtra tehető, ide nem számítva a sok és szép gyümölcs fákat, és a bent égett megszámíthatlan szárnyas állatokat. Leégett: A templom 3 haranggal s. a. t. plébánia lak minden gazdasági épületeivel, a tanítólak, 23 lakház 36 családdal, 32 pajta és 33 mellék épület. Ember élet nem esett áldozatúl, csupán néhány házi állat. Az oltásnál dicséretes buzgalmat fej­tettek ki, — Erumann Lipőt uradalmi kasz- nár, Makk József segédjegyző, Goda Sándor suúri urodalmi gazda. Elsők voltak, kik a még égő romok közt siránkozó és éhező népnek könnyeit le- törleni siettek: mlgos. báró Fiáth Pál mint Ács-Teszérnek választott bizottmáuyi tagja és kedves neje, született Jankovits N. ő mlga, Ellman János akai plébános, Verger Mihály akai tanító és Aka községe. Isten fizesse meg nekik. u Ő mltga özv. gróf Lazánszky Béláné, született Eszterházy Angela mint kegyúrnő, kinek ezerekbe fog kerülni a templom és pap­iak, szinte osztatott ki az éhezők között nagy mennyiségű élelmi szereket. Noha most már két hete annak, de a kormány közegeit még nem volt szerencsénk láthatni, mintha mi nem is laknánk Magyar- országban, és csak arra valók volnánk, hogy adót fizessünk, exequáltassunk, de mikor éle­tünk, vagyonunk veszélyben forog, akkor senki sem ismer bennünket. Még egy árva pandúrt sent láttunk. A vizsgálat eredményéről a tettes szer­kesztőséget tudósítani fogom. Nagyon érdekes fog lenni, auuyit előre irhatok. Fogadja tek. szerkesztő úr stb. F. HÍREINK. Veszprém, 1881. május 8-án. *A koronaörökös násziinepélye al­kalmából holnapután, kedden, mint a nász napján, az összes helyi templomokban hálaadó istentisztelet fog tartatni. A székesegyházi ünepi misén a megyés püspök távollétében mlts. Pribék István felszentelt püspök fog ce­lebrálni. E misén az összes hatóságok, a me­gyei s városi tisztikar, a honvédség tisztikara stb. testületileg jelenend meg. E napon az összes középületek nemzeti lobogókkal lesz­nek díszítve. Az ifjú királyi párnak Bpestre érkezése napján, május 18-án vagyis jövő szer­dán a város este ki fog világíttatni. Május 18-án indul el innen testületileg a megye üdvözlő küldöttsége, átnyújtandó ő fenségeik­nek a megye feliratát, mely 10-től kezdve az alispáni hivatalban közszemlére lesz kitéve. A város felirata a belügyminisztérium utján fog átnyujtatni. ♦Személyi hir Ő excellentiája megyés püspökünk Dr. Kovács Zsigmond Bécsbe uta­zott, a királyfi nászüunepélyéu résztveendő. *A veszprémkeriileti szabadelvű párt a lefolyt hét folyamán tartott értekez­letében egyhangúlag abban állapodott meg, hogy ftdő Kisovits József apátkanonok urat lépteti föl jelöltül a jövő képviselőválasztásra. Kisovits apátkanonok úr a jelöltség elfoga­dása iránt már nyilatkozott s programmbe- szédét — mint illetékes helyről halljuk — egy közelebb egybehívandó pártgyülésen fogja kifejteni. ♦Miniszteri elismerés. A hivatalos tan­ügyi lapban, a „Néptanítók lapjában* a kö­vetkezőt olvassuk: Dr. Pillitz Benő veszprémi kir. törvényszéki orvos, orvossá való felavat- tatásának 25 évfordulója alkalmával 2000 frtnyi alapítványt tett oly kikötéssel, hogy annak kamatai 50—50 írt, két olyan a vesz­prémi izr. iskolából kilépő szegénysorsu, de szorgalmas és tehetséges tanulónak adassák ösztöndíjul, kik tanulmányaikat valamely kö­zépiskolában folytatják. Mi is azzal hozatik köztudomásra, hogy a vallás és közoktatás- ügyi miniszter, nevezettnek ezen nemes tetté­ért és hazafias áldozatkészségéért elismerő köszönetét nyilvánította. *A megyei ellenzéki pártértekezlet május 1-én városunkban a vidék s a helybeli polgárság élénk részvéte mellett a .Korona* vendéglő nagytermében megtartatott. A város­ból mintegy 20 fogat ment ki az indóházhoz Eötvös Károly, Ráth Károly s Csapó Kálmán megyei köpviselőink elé, kiket Dukovics Sá­muel üdvözölt rövid, tartalmas beszéddel, melyre Eötvös felelt köszönőleg a szívélyes fogadtatásért. A bevonulás a városba impozáns volt, a városi polgárság mindenütt éltette a vendégül érkező képviselőket. A délutáni érte­kezleten a .Korona' nagyterme zsúfolásig telt meg s a korelnök Csapó József ajánlatára el­nökül Kenessey Pongrácz, jegyzőül Mórocza Zsigmond választattak. Az eluök megnyitó be­szédében élesen bírálta a kormány eddigi bel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom