Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-17 / 17. szám
Csak somogymegyei vállálkozó vehet részt. — Királyi kegyelem. A király, fiának, Rudolf trónörökösnek menyegzője alkalmával azon elítélteknek, kik idejük fele részét kiállották — megkegyelmez. Marton-Tövecsen egy asszony akkor szökött meg szeretőjével férjétől, midőn leánya lakodalmát tartotta. — A Telephon hálózat Budapesten már felállíttatott s működnek rajt. — Kecskeméten a husvéth hétfőn tartandó hangversenyen Horváth Attila az ismert vak művész is közreműködik. — Hamis egyforintosokat foglalt le anváradi rendőrség. A hamisítványokat iskolás gyermekek, tentával rajzolták s mégis túladtak egynéhányon. — Kossuth Lajos, nagy hazánkfia Barraconiából Turinba teszi át lakását állandóan. — Székesfehérvárott egy férj teleségét, miután ez őt elhagyni akarta — agyonlőtte — Prielle Cornelia kitűnő színművésznőnk a napokban tartá jubileumát Kolozsváron. Ez alkalommal a város ünnepélyeket rendezett tiszteletére. A vesíprémmegyei veszprémi mészáros ipartársulat emlékirata. Ezen itt előadottakkal, — és a közéletből merített tapasztalatokkal törekedtünk röviden kimutatni azt, hogy az 1872: Vili. t. ez. rendelkezése a mely által a szabad ipar üzhetés általánosságban megengedtetik — leginkább a mészáros üzletre veszélyes, mert azon csekély korlátozás, mely a 36. §-ban foglaltatik, hogy t. i. „a mészáros iparát tetszése szerint félbe nem hagyhatja, azt a bejelentés után még három hónapig folytatni tartozik* — nem elégséges arra, hogy az által akár a közbiztonság, akár a közerkölcsiség, akár a közegészség megóvassék, biztosíttassák, — nem elégséges annyival inkább, mert azt különösen azok, kik mint zugmészárosok ismeretesek, figyelemre sem méltatják. És ha bátrak voltunk röviden összefogva a hiányokat, a hátrányokat, a visszaéléseket kitüntetni, — engedtessék meg nekünk egyszerű honpolgároknak, a gyakorlat embereinek egyúttal oda irányzólag nézetünket is kifejezni, a mi által ezen elősorolt bajokon, visszaéléseken segíthetni reménységünk van. Mindenek felett az iparhatóságok csak oly egyénnek adjanak a mészáros ipar üzhe- tésére — husmérési engedélyt: kik a közrendőri, közerkölcsiségi tekintetben kifogástalanok, közegészségi szempontból pedig szak- képzettségüket igazolni képesek; hogy ezáltal eleje vétessék annak, hogy ezen iparágba mindenki beavatkozhassék akár érti azt, akár nem, de különösen meg legyen akadályozva az, hogy a közrendőri eljárás hátrányára a bélyegzettek menedéket találjanak, biztosíttassák az: hogy csak azok gyakorolhatják ez üzletet, kik mind erkölcsi, mind képességi szempontból kifogástalanok; helyeztessenek első sorban a törvényhatóság főfelügyelete alá; másodsorban: az ipartársulatba lépésre való köteleztetéssel — az ipartársulatok ellen- őrködése alá. Azon mészáros üzlettel husmé- réssel foglalkozó, ki ez ideig a mészáros ipartársulatnak tagja nem volt, annak tagjává lenni köteleztessék és ne engedtessék meg a mészárosnak az, hogy bármi más ipartársulatnak tagja lehessen, mert ez újra tág tért ad az eddig észlelt visszaélésekre s lehetetleníti az ellenőrzést. Köteleztessenek oda az ipartársulatok, hogy a módosítandó törvényhez képest módosítsák alapszabályaikat. — Engedtessék meg az alapszabályokban az ipartársulatnak az: hogy a belépő tagtól szakképességet igényelhessen, ide vonatkozólag az iparjegy kiszolgáltatása előtt az illető iparhatóság által hallgattassák meg az ipartársulat, s mindaddig ne legyen jogosított a mészáros, a nyert ipar- hatósági engedélylyel üzletét megnyitni, a mig magát a mészáros ipartársulatba be nem kebeleztette. — Jogosíttassék fel a mészáros ipartársulat az ellenőrzési jognak saját közegei által leendő gyakorolhatására, esetleg büntetések kiszabhatására, behajthatására, az iparhatóság pedig az ellenszegülők elleni végrehajtás foganatosítására. — Legyen jogosítva az ipartársulat a javíthatlan makacs ellenszegülőknek — a köztörvényhatóság utján — ipar üzhetési engedélyének beszüntethetésére a lépéseket megtehetni, annak visszavonatta- tását kérelmezni, —úgy viszont az iparhatóság is a rend fenntartására irányzott ipartársulati szabályok fenntartására, alkalmazhatá- sára utasíttassék. Törvényhozásilag korlátoztassék a mészárosoknak a népesség arányán túli elszaporodása, ne engedtessék meg az,^ hogy egyik községben túlszaporodjék a mészárosok és husmérők száma, a másik község pedig teljesen nélkülözze azt, legyen az a népesség arányához képest megállapítva, s a mennyiben nem szabad a mészáros ipart, a husmérést hatósági engedély, ipartársulati beleegyezés nélkül megnyitni, — ne legyen szabad azt a nélkül fel is hagyni, - az ide vonatkozó ellenőrzés szinte az ipartársulatokra ruház- tassék. — De egyúttal felelősség terhe alatt tétessék kötelességévé a községi elöljáróságnak is, hogy iparhatósági és ipartársulati engedély nélkül mészárost, husmérőt alkalmazni nem szabad. Köteleztessenek általában a községek az undort gerjesztő vágóhidakat, mészárszékeket, husmérő helyeket a kor kivánalmaihoz képest átalakítani, — vérfogó - emésztő helyeket berendezni, különösen a husmérő helyeknél jégvermeket építeni. — Mert ha ezeket a mészáros iparral a husméréssel foglalkozók továbbra is nélkülözni kénytelenek, a legjobb szándék, a legnemesebb törekvés is meghiu- síttatik, s ezek nélkül azon czélt, hogy a közegészség megóvassék. fenntartassék, a legszigorúbb eljárás, a leglelkiismeretesebb ellenőrzés mellett sem lehet — egész kiterjedésében — elérni. De el lehet a jégverem építtetésével érni még azt is, mi a fogyasztó közönségre legnagyobb horderejű és legfigye- lemre méltóbb : hogy az év bármelyik szakában is megszerezhető az élet fenntartására szükséges hús táplálék a nélkül, hogy az a közegészségre veszélyes legyen, lehetővé tétetik az, hogy a mészáros folytonos hús tartásra köteleztessék. Végre korlátoztassék törvény utján a tanonezok, segédek felfogadhatása. Oly mészáros és husmérő, ki maga sem szakképzett, az ipartársulatnak nem tagja, ne fogadhasson be tauonczot és segédet; ne engedtessék meg az iparhatóságoknak az ilyen tanonezok fel- szabadíthatása, segéddé minősíttetése, különösen ne engedtessék meg az, hogy 14 éven alól tanonezok legyenek felfogadhatók, köteleztessenek a felfogadók oda, hogy csak Írni olvasni, számolni tudó tanonezokat alkalmazhassanak, a tanonezok pedig csakis a kiállott vizsga után minősíttessenek segédekké. — A mészáros üzletben csak oly segédek legyenek alkalmazhatók, kik az ipartársulattól nyertek jogosultságot ez üzlettel, mint segédek foglalkozhatni, s arra nézve magukat ipartársulati igazolványnyal ellátták. Mindaddig a mig ezen itt elősorolt körülmények a törvényhozás figyelmét kikerülik, — mig azokon törvényhozásilag segítve nem lesz, mig a mészáros ipartársulatok a törvény oltalma alá és korlátái közé nem helyeztetnek addig a közrendészeti, közerkölcsi, de különösen a közegészségi rendszabályok gyökeret nem verhetnek, s csak hiú álmák maradnak. Ha a törvényhozás igénytelen nézeteinket pártfogolni, magáévá tenni, fejleszteni kegyes leend, s az itt elősorolt alapfeltételeket biztosítja, az ipartársulatok jogköréhez fog tartozni alapszabályaik kidolgozásánál a törvénynek megfelelőleg a legkisebb részletekig való kiterjeszkedése. Az ipartársulatok lesznek hivatva minden egyes esetekre rendszabályokat alkotni — önként értetődvén: azon fenntartással, hogy a módosítandó alap- és rendszabályok az illető, m. kir. ministeriumhoz felterjesztessenek. És csak is ez által lesz elérve azon, minden e szakmához tartozó iparos óhajtása: hogy alapszabályaiban ne csupán terhek legyenek vállaira rakva, de oly jogokban is részesíttessenek, — részükre oly jogok is biztosíttassanak, melyek egyszersmind erkölcsi, szellemi és anyagi jogait is biztosítsák, — mert ha terhek rovatnak a mészáros iparos vállaira, kell, hogy azok a törvény korlátái között, a törvény védszárnyai alatt jogokban is részesíttessenek. Kelt Veszprém városában az 1881. évi márczius hó 22-én tartott rendkívüli nagygyűlésünkben. (Vége.) Bauer Károly, ipartáranlati elnök. Felhívás. A magyarországi iparos ifjúsági egyletnek Debreczenben tartandó IV-ik vándorgyűlése alkalmával, az ottani ip. ifj. önképző és betegsegélyző egylete, ezzel egybe kapcsolva, f. é. augusztus 20—24-ik napjain munka kiállítást rendez. E kiállítás végrehajtó bizottsága, Veszprém és környéke számára, ezen czélja támogatása végett, a veszprémi iparos ifjúsági egyletet bízta meg. Tisztelettel felhivatnak Veszprém és környékének t. iparosai, hogy segédeik és ta- nonczaikat serkentsék arra, hogy e kiállításon mint kiállítók részt vegyenek, czélja lévén e kiállításnak, az ifjúság előrehaladottságát e téren bemutatni, valamint saját készítményeiket is kiállítani szíveskedjenek. Felhivatnak továbbá oly intézetek t. igazgatóságai, melyeknek tanulói kézimunkákkal foglalkoznak, valamint a t. hölgyek miszerint, e kiállítás támogatása végett munkáikat kiállítani szíveskedjenek. A kiállításra elfogadtatnak kézmű- és háziipar czikkek, kézi rajzok és festmények, női kézi munkák, és egyáltalában bármely az iparszakmába vágó czikkek. A kiállításra küldendő tárgyak el- szálítását a helybeli ip. ifj. önképző és betegsegélyző egylete fogja eszközölni. Bejelentési ivek, úgy a tájékoztató szabályzatok, vagy erre vonatkozó bővebb felvilágosítások nyerhetők, az e czélra kiküldött bizottság következő tagjainál: K r a u s z József, F á r ó Ede, Orbán Sándor, A u e r Soma, Lang Miksa, A u e r Jakab, Berger Józsefnél, valamint naponkint esti 8—9 óráig az egylet helyiségeiben (Apácza utcza 30. sz. a.) Heller Gusztáv egyleti ellenőrnél. A kiállításra vonatkozó egyébb szabályzatok a »Veszprém* jövő számában fognak közzé tétetni. Veszprém, ápril 15. 1881. A veszprémi ip. ifj. önképző és betegsegélyző egylete nevébeu a bizottság. Debreczeni iparmükiállítás. (Saját tudósítónktól.) Debreczen, 1881. ápril 15. Az utóbbi időkben az ipar fejlesztésére országszerte megindult üdvös mozgalom Deb- reczen városában is arra birta az iparos köröket, hogy itt, a magyar alföld fővárosában egy országos iparmükiállítás rendeztessék, kapcsolatban az itt ugyancsak e folyó év aug. havában megtartandó iparos vándorgyűléssel. Az ügyet az iparos ifjúság egylete vette kezébe, melynek ügybuzgó tisztviselői fáradságot nem ismerő buzgalommal, az ügy iránti nemes hévvel, serényen munkálkodnak a kiállítás sikerének előmozdításán. Az előkészületek szakadatlanul folynak s a végrehajtó bizottság tevékenysége folytán létrejött mozgalom a legszebb reményekre jogosít. A kiállítás erkölcsi s anyagi támogatását megígérték: Debreczen városa a keresk. s iparkamara, a helybeli pénzintézetek, ipartársulatok stb. a kereskedelmi s iparügyi minisztérium is a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik e kiállítás iránt. A miniszter személyesen jelen lesz a kiállítás megnyitásán. Daczára, hogy a bejelentési idő határnapja még távol van, már is igen sok bejelentés érkezett, Budapestről, Váczról, Maros- vásárhelyről, Kassáról. A helybeli iparosok is egész lelkesedéssel vallják magukénak a kiállítás ügyét, melyen az ipar csaknem minden ága képviselve lesz. Többek közt egy itteni mülakatos az általa feltalált új szerkezetű telefonnal fogja behálózni a kiállítás helyiségét. Az itt folyt nagy mozgalom hullámai kell, hogy a vidékre is eljussanak, hogy a vidék iparosai közül is mentül többen siessenek emelni az ipar ünnepének magasztosságát. Itt az alkalom, hogy iparosaink bemutassák a szakmájukban s a székesfehérvári kiállítás óta tett haladást, megismertessék termékiek- kel a fogyasztó közönséget. Tájékoztatóul felemlítjük, hogy a bejelentések julius 1-ig, a kiállítandó tárgyak peFolytatás a melléklapon. vadruezát tehetett. Irigylett, boldog vadru- czák! Azokat oly nagyon szerette a kedves kis Judith.... E pillanatban nyílt meg nesztelen a hálószoba ajtaja s Judith megjelent a küszöbön. Arczán méla szomorúság tükröződött. Hófehér reggeli piquet-öltöny simult le karcsú tagjaira a halvány rózsaszín selyemöv szorítá lenge derekához. Barna hajfürtéi kaczáran feküdtek gömbölyded vállain.' Igéző, 16 éves kis teremtés volt. — Ah, Edvard, ön már itt? Szólt némi vidámsággal s mintegy felocsúdva álmaiból. Valóban.... nem vártam ily korán. Hozta Isten! s az eléje siető Edvardnak hófehér kezecskéjét nyujtá. — Nemde, drága Judith, ön nem előítéletes ? — Ah, hova gondol? — Mert a kedves mama ép egy órával azelőtt, (igaz, akkor még csak 7 óra volt) azt kérdezte, hogy másutt mikor kezdődnek a látogatási órák! — Ah, ah! — Igen, sőt még egyebet is mondott. Azt mondta, hogy ami késik, nem múlik. Megérti ön kedves Judith, e ezélzást. Én megértettem. Fájt. De.... nem akartam megérteni. Rendületlen a mama mellett maradtam, bár nem marasztott reggelire. — Ah, hát még nem is reggelizett? — Nem. Mert én a kedves mamával szemben azt mondom, hogy ami késik múlik, már pedig ennek az én fontos és sietős dolgomnak nem szabad elmúlni. — Miről beszél? — Szerelemről! — Ah édes Edvard, ön nem beszél komolyan .... mindig és mindig ily sajátságosán, mondhatnám rögtönözve beszél ezen érzelemről. Mintha a szerelem szenvedélye láz volna ... . égető s ellobbanó láz .... — Úgy vau édes Judith! Legyen igaza. Láz a szerelem. Midőn egy évvel ezelőtt, mint iskolahagyott diák ide menekültem e protestáns lyczeumba s kezemben Ovid és Homér- ral először végig mentem a főutezán, megláttam önt. Emlékszik erre? Akkor történt, hogy e ház előtt elvesztettem Ovidot, Hornért s ráadásúl az eszemet és szivemet. Megkapott a láz s beteg vagyok azóta. S baj, hogyha olykor nem uralkodhatva szenvedésemen, betegségemről, vérző lázban égő szivemről beszélek ___akkor ön kedves Judith azt hiszi, lá zban beszélek. Ez nem valami kedves állapot beláthatja___Mondja, hogy belátja. — Nos, belátom. De mit tehetek róla? — Szeressen! Judith arcza e pillanatban lángvörös volt. Ijjedve tekintett Edvardra, ki kezeit csókjaival halmozta el. Úgy hatott reá e szó, mint akit fellegteleu égből meteorkő hullása ijeszt meg. — Edvard! Csak ezt a szót birta kiejteni s aztán kiszabadítván kezeit Edvardéból, kendőjébe rejté tüzes arczát. — Édes Judith, megbántottam, — szólt Edvard, ki már megbánta hirtelenségét s félni kezdett. — Bocsásson meg, — szólt esdő hangon tovább, — én valóban őrült vagyok. Szünet állt be. Edvard csüggeteg tekintett a szép leányra, ki csendesen zokogni látszott. Majd mintha erőt akarna venni felindulásán, fölkelt s távozni akart. — Kisasszony ne távozzék: ne hagyjon el engem; az egekre kérem! Edvard megfogta Judith remegő kezeit s bánatosan tekintett reá. — Lássa Edvard, — szólt remegő hangon a leány, — nem vártam___nem____ ig en rosszul lettem egyszerre. Nem komoly baj; mulékony s nincs önnek mit megbocsát- nom! — Boldoggá tett Judith s én nem fogom feledni e perczet soha. Nem voltam a magam ura. Ma határoznom kell jövőm felett s én........gyermek valék! Jöjjön Judith, ma tán ez életben utoljára látom, amint ön akarja.... szenteljen nekem csak néhány perczet, melybe egy egész élet jövő boldogságát helyezem. Edvard s Judith kézkézben az ablakredőnyök mögé vonultak s szótlanul tekintettek le a mindinkább népesülő főutezára. Judith ábrándos leányka volt. Gazdag szülei módot nyújtottak neki, az életet rózsás oldaláról szemlélni. Ami az ő ábrándai körén túlesett, azt csak könyvekből ismeré, de nem hitte el. Nyilván, hogy a költök sötét színekkel festenek, ha — rosszkedvűkben vannak. — Ennyi volt összes életbölcsészete. Egyébként gyermekies túlengedékenységének köszönhető, hogy tulajdonkép akarata sem volt. Amit a m a m a mond: az szent és dönthetetlen és úgy van az a legjobban. Hogy Eduardot szeresse, hogy szerelmi nyilatkozatot tegyen a mama előleges beleegyezése nélkül.... ez a gondolat sehogy sem fért gyermekes lelküle- téhez. így önhatalmúlag bízvást nem intézkedhetik szive felett. Pedig érezte, szive su- galta neki, hogy legyen nyiltszivü, őszinte . . nem teheté. Ez fájt neki s azért könnyezett. — Lássa édes Judith, — szólt hozzá bánatos hangon Edvard, — nekem az a szerencsétlenségem, hogy félreismer az egész világ. Hóbortosnak, bolondnak tartanak! Vannak pillanatok, mikor a világ ez együgyű ítélete fölött igazi jó kedvemből nevetek s szinte tetszik nekem, hogy lelkem mélyébe senki sem lát. S volt idő, midőn a titokzatost valóban hajhásztam is. Ellentétben az engem körülvevő nyegle társadalmi körrel, sohasem azt az arezot viseltem, mely a viszonyokhoz, adott körülményekhez képest legjobban illett. Ha vig volt a szivem, szomorú volt az arczom és megfordítva s házi körelméuyeim is úgy folytak, hogy a bőségben szűkölködtem s ha pénzem nem volt— úr valék. A társaságban félszeg; komoly ügyek körül tréfálkodó s a bajban könnyed, jó kedvű, mig sokszor a legnagyobb vigalom közepette szánakodva nézett reám a társaság s a gyöngéd szivü rászedett népség részvéttel adózott képmutató fájdalmamnak. Ilyeu felemás ember voltam én s e szögletességem később némileg rajtam is tapadt s most bűnhődöm: látva, hogy ön is édes Judith, félreismer s meg nem ért. Judith fölemelte nagy csillogó kék szemeit a mellette álló ifjúra s mintegy kérdőleg tekintett rá. — Úgy van, kisasszony, — folytatá Edvard, érzem, hogy e legnagyobb szerencsétlenségem életembe kerül. Mert — tévé utána
