Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-17 / 17. szám
Melléklet a „VESZPRÉM44 IV-ik fámához. dig jul. 20-tól aug. 10-ig a kiállítás végrehajtó bizottságának Debreczenbe küldendők. A tárgyakért e bizottság felelősséget nem vá- lal s azokért térdíj nem fizettetik, a Debreczenbe a visszaállítás azonban kiállító költségén történik. Nemcsak önálló iparosok, hanem segédek és tanonczok is állíthatnak ki tárgyakat A kiállításra elfogadott munkák és czikkek készítői jutalmul emlékokmányt, a kiváló tárgyak készítői arany-, ezüst-, vagy bronz-érmet nye- rendnek s kiállítók a kiállításra szabad jegyet fognak kapni. A kiállítás a ref. főiskola palotájában lesz, melynek nagyszerű termei, óriási udvara épen alkalmasak e czélra. S. B. A választási mozgalom megyénkben. Veszprém, ápril 16. Egy hét óta Veszprémmegye csaknem mind a hét választókerületében élénk mozgalom észlelhető a képviselőjelöltségek megállapítása iránt. Mind a három párt egyaránt számít ezúttal megyénkre s igy több mint valószínű, hogy az ez évi képviselőválasztások Veszprém- megyében sokkal nagyobb pártraozgalmakat fognak előidézni, mint azt eddig tapasztalhatók. Egyes kerületeink a találgatások stádiumán már túl vannak s leendő képviseltetésük élesebb körrajzát már kiveheti a figyelmes szemlélő. Másutt még a politikai terrenum kifürkészésével foglalkoznak, de ott is úgy, bogy ez a szemle pártmozgalom tekintetében mi kívánni valót sem hagy fönn. Amint biztosra vehető, a leghevesebb küzdelmek színhelye a két főkerület, Veszprém- s Pápa városok választókerülete leend. Objective részletezzük ebbeli szemlénket: Veszprémben a mostani képviselő Eötvös Károly pártja most szervezkedik s a jövő hó 1-én tartandja meg itt a múlt héten meghirdetett »általános ellenzéki pártértekezletét,“ mely annyiban bir nagyobb jelentőséggel, hogy a helyi szervezkedésen kívül, a megye összes ellenzéki jelöléseivel is fog foglalkozni, s ez értekezletre az összes megyei ellenzéki képviselőkön kívül az országos ellenzéki pártok több vezére is lerándul. A veszprémkerületi kormánypárt még nem állapodott meg jelöltben. Hármat emlegetnek eddig, Jókai Mórt, Kisovit.s József apátkauonokot s újabban F i á t h Miklós bárót. Bármely jelöltben is történjen megállapodás, a leghevesb küzdelem fog lefolyni itt, mert a mostani képviselő újból megválasztása ügyében maga az országos függetlenségi párt veti magát latba. Az egyesült ellenzéknek ebben a kerületben jelölte nincs s a dolgok természeténél fogva nem is lesz. Pápán ugyancsak a múlt héten szögellettek ki élesebben a pártmozgalraak phásisai. A mostani képviselő R á t h Károly pártja — ellentétben az elterjedt népszerűtlenségi hírekkel — oly biztosnak veszi jelölte újból megválasztását, amint csak az Optimismus engedheti. Vele szemben ma nem kevesebb, mint 3 jelölt áll; ezek közül egy (melyik?) visszalép, de tény, hogy mindhárom pártnak jelölte lesz, bár a függetlenségi pártnak itt kevés- vagy semmi talaja sincs. Kormánypárti jelöltekül Láng Lajos s Neumann Sándor bpesti ügyvédet emlegetik. Utóbbi mellett az ottani kereskedők egy tekintélyes része s az izraeliták befolyásosabbjai állanak. Láng az ottani kormánypárti czeutrum jelölte, -- mig a függetlenségi párttöredék Schulhof Géza, a hírneves budapesti kriminalista ügyvédet jelöli Schulhof a jelölést — elfogadja. így K á t h s egy kormánypárti jelölt közt itt is megfeszített küzdelem várható; a harmadik jelölt alig jöhetvén komolyabb számításba. Az ugodi kerületben, Ücktritz báró eddigi székhelyén az egyedüli jelölt — kimondva -- eddig dr. Fenyvessy Ferencz, pápai hirlapszerkesztő, ki az egyesült ellenzék hive. E kerületben 0 s t f f y függetlenségit is szándékoznak jelölni, bár hírlik, hogy a választások küszöbén az újabban egyesült ellenzéki hirbe jutott Lukacsek (ugodi pap) fogna függetlenségi jelöltül fellépni. A zirczi és somlyóvásárhelyi kerületekben az eddigi képviselőkkel aligha fog jelölt szembeállani. A választók ott az eddigi képviselők körül sorakoznak s igy megválasztatásuk csaknem biztos. A nagyvázsonyi kerület is élénk mozgalomnak néz eléje. Eltekintve attól, hogy a szabadelvű párt mindig törekedett e helyen lábát megvetni s ezt következetesen most sem tévesztendi szem elől, az ellenzék ott új jelöltet lesz kénytelen állítani, miután Molnár I Aladár, Odeschalchy herczegnek a tapolczai kerület képviselőségétőli {'mandátuma lejártán) visszaléptével, ennek helyébe lép föl s ez esetben ottani megválasztatása több, miut bizonyosnak vehető. Enyingen a mostani egyesült ellenzéki párt oly erős, hogy ott a másik két párt aligha próbál szerencsét. Itt a családi összeköttetés is nagy szerepet játszott mindig s patriarchialis jelöltön kivül másnak itt helye nincs.-------Ezekben körvonalozók az eddigi pártconstellátiókat. Lehet, hogy pár hét múlva már tisztább lesz a kép, de alaprajza mindenesetben az lesz, melyet most ecseteltünk. PÁPA VÁROS, Pápa, 1881. ápril 15. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de úgy hallom, hogy a helybeli két lap közül egyik sem örvend valami uagy elterjedésnek Veszprémmegye székvárosában. Pedig kár, mert városunkban oly sok mindenféle érdekes és nem érdekes dolog történik, hogy a veszprémiek bűnt követnek el, ha e dolgokat — nem tudom mi okból — ignorálják, noha „rivali- sok“-vól van szó. A legérdektelenebb, mely városunkban történik, érdekesebb egyik helybeli lapunk azon veszprémi hírénél, mely szerint ott valami cserepes csupa bravourból (?) a hágcsó utolsó fokára is lépett s ennek folytán lebukott és szerencsétlenül járt. Az ilyenekkel, őszintén megvallom, mi pápaiak a legkevésbé sem törődünk; mert ennél sokkal fontosabb dolgunk is van. Nekünk arra kell gondunknak lenni, hogy az államjavak valahogy potomáron el ne fecséreltessenek, hanem »folyó ár“ szerint menjenek át idegenek birtokába, I vagy pedig a »mieink* maradjanak. Mert úgy van ám, hogy mi pápaiak némi tekintetben a chinaiakhoz hasonlítunk,a kik azt mondják hogy országuk a világ kellő közepén fekszik (»Reich der Mitte*); mi pedig, vagy legalább nehányan köztünk Pápát tekintjük »nem tudom minek“ központjául, s eme meggyőződésünknek azáltal is adunk kifejezést, hogy sajtónkban az államjavakat adjuk el. Áttérek valami okosabbra, a mi egyszersmind örvendetes is. Ezen újdonságommal egy kissé megkéstem ugyan, de azt tartom, hogy jobb későn mint soha. Városunk köztiszteletben álló plébánosát, Néger Ágoston urat ő Felsége a király czimzetes apáttá nevezte ki. Ugyanaz nap, melyen e kinevezés a hivatalos lapban olvasható volt — ápril 7-én — a városi polgárság fáklyásmenettel és esti zenével tisztelte meg, mely alkalommal Nagy Boldizsár városi főjegyző tartott beszédet. Én e helyen azt kívánom, hogy a ezimzetességét valami valóság kövesse. Kevésbé örvendetes, hogy városunkban ez idő szerint a megyei adófelügyelő helyettese rezideál, s mint valamikor a török basák, úgy diktálja ő most a fizetendő adókat. Számos a panasz, s az elkeseredés oly nagy, hogy már azt is mondják, hogy nem jóra való ember, aki annak az urnák kosztot és szállást ád. S vájjon mi az ebből folyó consequentia? Hát csak az, hogy Láng Lajos a ki városunkban fellépni szándékozik, aligha nem rosszúl fog járni, ha a »Társadalmi deficit‘-czímü nagyérdekü röpiratában kifejtett elveket hangoztatva, azt fogja mondani programmbeszéd- jében, hogy még sem sok az adó. Különben majd elválik, hogy a theoretikus speculatió gy őzedelmeskedhetik-e nálunk a »komoly praxis* emberein. Egyről másról még írhatnék, de levelem úgy is már hosszabbra terjedt, mint a minőre terveztem, s így még csak arról teszek említést, hogy nálunk is megalakult az u. n. közegészségi bizottság. Mi czélból? Hát csak azért, hogy egy bizottsággal több legyen. Mert kérdem, mire való ez a lelkészekből, tanítók és orvosokból álló bizottság, mikor a tanács a városi orvos és rendőrkapitány által szerzett szomorú tapasztalatok alapján elkészült jelentést és javaslatot egyszerűen ad acta tette, s nem gondoskodik arról, hogy a kifogásolt iskolák oly állapotba helyeztessenek, miszerint legalább némileg a kor igényeinek s a közegészség követelményeinek megfeleljenek. Bizottságok, tanács- kozmányok és jegyzőkönyvek egy fityinget sem érnek, ha a tettel senki sem gondol komolyan. Érdekelni fogja talán e lapok olvasóit, hogy egy elsőrendű czég, Maier János posztókereskedése a múlt héten csődöt mondott. Valószínűleg azért, mert nagyon jó időket élünk és még kevés az adó! — S ha e jó idők folytatódni fognak, nem tudom, vájjon abba a színházba, melyre már közel 15000 frt gyűlt össze s legközelebb építtetni fog, ki fog majd eljárni ? Utczáinkon nagy élénkség uralkodik, mely e nagyhéti időben tisztességes lármának is beillik; regruták, kik a »tauglich* vagy »untauglich* áldomását megitták, dalolva, ujongva járják be az utczákat! Ma van az első szép nap hosszas esőzés után, s igy remélhető, hogy a Wartha és Mózes által vasárnap rendezendő »nagyszerű“ tűzijáték a czifrakertben sikerülni fog. Circumspex. A VIDÉK. B.-Füred, 1881. ápril 15. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) E lapok márczius 20-iki számában a b.-füredi izraelita ifjúságnak márcz. 15-én tartott tánczvigalmáról megjelent levélre — miután más oldalról mi helyreigazítás sem tétetett — az igazság constatálásául bátor vagyok megjegyezni, hogy ama tánczvigalom nem a szabadságharcz kitörésének emlékére, hanem jótékony czélra rendeztetett, amennyiben a tiszta jövedelem a községi tűzoltó szerek beszerzésének alapjába adatott. T. tudósító ügytársam tehát ennyiben tévesen értesült. Sanyarú esztendőnek nézünk elé. A temérdek eső nem enged a mezőn és szőlőben munkálkodni. A kakuk már megszólalt. Ilyenkorra a metszésnek egészen, az első kapálásnak pedig legnagyobb részben bevégzettnek kellene lenni. S most daczára, hogy a szőlőbimbók már feselui kezdenek, a metszésnek is alig vagyunk két harmadán. — A sár és álló vizek miatt tavaszi alá szántani nem lehet, tehát vetni sem. Az őszi vetések szépen zöldéinek ugyan, de telvék gazzal, mely rövid idő alatt elnyomja. S az eső folyton esik. Veszprémből nagyon hordják hozzánk azt a hirt, hogy vidékünk rövid idő alatt Veszprém vármegyéhez csatoltatnék. Népünk uagy örömmel beszél erről, epedve várja a megvalósulást. Csakhogy annyiszor csalódott már, hogy a legjobbat sem meri hinni, mig nem teljesül. A fürdőhelyen már elkezdődtek a szépí- tési munkálatok. Derék főkertészünk nagy szorgalmat és ügyességet fejt ki. Uj és nagyszerű rózsa-ligetek készülnek. Az alsó sétányra a nyáron ismét alig fogunk rá ösmerhetni. — r. — Székesfehérvár, 1881. április 16. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) (Fehérvári csendélet. — Ilálaünnep. — Választási mozgalmak.) Csendélet jobban még nem illet városra, mint most Fehérvárra; csak úgy kong az unalomtól; még az időben sincs semmi változatosság — folyton esik. Schiller mondja »Ehret die Frauen.“ .... adjuk mi is az asz- szonyoknak az elsőséget. A múlt héten volt itt a jótékony nőegylet által rendezett köz vacsora, mély sóhaj kíséretében — én tisztán látok s szemeim nem csalnak meg engem. Számítni is tudok úgy, amint a mai világ szokott számolni s nagyon jól tudom, hogy ön soha sem lehet az enyém. A mama így gondolkozik s én e gondolata által bukom el ___ — Edvard!... — Tudom jól, drága Judith, hogy az ön jó szive az érzelem mérlegével méltányolná sorsomat, de mit segít az?! Ön mégis csak a kedves mama jó, engedelmes leánya marad s én soha az ön... az ön.... De hagyjuk. Csak tisztázni akarom őrült reményeimet ön előtt, hogy lássa, mikép nem czéltalanság volt szenvedélyem, ha láz is az — őrült, halálos láz! — Ne tovább, Edvard! Ne szomorítson el. Hisz,én igazán és nagyon___fájlalom a sorsát. Oh istenem, hisz boldogabb lehet a jövő----— Soha, mondom önnek, egyetlenem, soha! Én is azt hivém, dőre voltam és az agyam kába. Ma azonban, mig a mama reggelizett, felvilágosított róla, hogy eszeveszett Tagyok s szive szakadtából nevetett. Azóta okos^ vagyok s tudom, hogy minden álmám, reményem, szerelmem, üdvöm füst.... füst s annyit ér, mint egy czigarett! A nap e perczben előbújt a felhőkárpit mögül, mely mögé eddig rejtőzött s tüzes su- gárait az ablakra veté. Edvard kézen fogta a leánykát s a pamlaghoz vezette. — Ha megengedi édes Judith, még elszívok egyet. — Tessék! — s átnyujtá neki a cigarette tárczát. — Mert amint ez ügyek ma állanak, bajosan szívok belőlük többet. így — szólt rágyújtván — s most már higgadtabban mesélhetem el önnek a szerelmes futó-bolond tragikomédiáját. — Atyám végzetes halálát a csereháti falkavadászat alkalmával már elmondám önnek s arról, hogy szegény jó anyám hogy nevelt föl engem s kisebb testvéreimet — arról jobb nem beszélni. Nem szeretem, ha a férfi érzékenykedik, pedig ez érzékeny történet ám. Mikor aztán önerőmből s magam gondoskodva magamról, iskoláimat végzém, elmondám önnek, hogy mindig tudósabb akartam lenni országszerte hires tudós tanáraimnál. Kicsaptak s csak az a szerencsétlenségem lett ebből, hogy idejöttem tanulni és .... Megtanultam ismerni önt. Attól a percztől az öné volt minden gondolatom, s jövőm terveit az ön üdvére építém. De a kedves mama ma a reggelinél felvilágosított, hogy ezek csak puszta fellegvárak.... s én elhiszem, hogy azok az önök ősi kastélyával nem érnek föl. Leszámoltam a sorssal s a jövő rovása tiszta. Most, most érzem, édes Judith, hogy igazán ki vagyok csapva! Ki, a semmibe, a czéltalanságba! Judith aggodalommal tekintett rá. — Gyermek voltam — folytatá Edvard — aki azt hivém, hogy egyenes lélek, tudomány s ernyedetlen szorgalom elég tőkét képeznek egy család boldogíthatására. Ma már tudom, hogy e becsülendő erények forgalmon kivül helyezett tőkék s rajtam többet ér e kifizetetlen kabát, mint agyam s szivem jöI vője.... Déli 11 órakor indul a vonat s mennem kell. Sietős az utam. — Hová megy Edvard ? Mért e sietség ? szólt Judith s félve-figyelve várta a feleletet. — Hová megyek? Mit tudom én! — Szent isten! Ön megijeszt, Edvard! — Ne, ne aggódjék egyetlenem. Minden ember addig él, mig a Párkák elmetszik az életfonalát. S rajtam csak az a különbség fogna bebizonyosodni, hogy az ember addig él, mig akar. — — S ön. ön .... — Feleljen egy kérdésemre kisasszony! — Szóljon. — Akarja, hogy czólja legyen életemnek s akarja, hogy éljek, remélve, küzdve, boldogan, mint eddig?! — Ha akarom-e? ........ — Úgy még egy szerény kérdést. Reggelizett már ? — Nem. — Nos menjünk az étterembe. A mama bizonyára még csak a hetedik csésze choco- láde-ot issza. Ott beszélhetünk tovább. Edvard fölállt s karját nyújtva Judith- uak, bevezeté az ebédlőbe. Amande asszony még most is karszékében ült s valami vajas süteményen rágódott. — Jó reggelt, drága mama! — Jó reggel leányom! Judith tiszteletteljesen csókolá meg anyja kezét, mit ez egy gyöngéd csókkal homlokán viszonzott. — Te sírtál, Judith, — szólt a mellette helyet foglaló leányához s kérdőleg tekintett rá. — Nem-----azaz hogy Edvard ma oly kü lönös----— Sok cigarettet szívtam el s a kisasszony tűrte ez udvariatlanságom. Amande asszony fürkészőleg tekintett gyermekére, majd Edvardra Úgy látszik, eltalálta a valót s hallgatott. Némi szünet után Edvard felé fordult. — Nos? — Ott vagyunk, asszonyom, ahol elhagytuk, a reggelinél. — Értem, de .... — Tovább nincs. — Nekem ezalatt, mig ön leányomat m u 1 a 11 a tá (e szót különösen hangsúlyozd) egy jó ötletem támadt. — Kiváncsivá tesz! — Azt gondoltam, hogy ha ön férfias, bátor elszántsággal bírna.... — Bírok. — S elmenne a tengerre és visszajönne mint tengerésztiszt.... akkor .... — Akkor?! — Akkor, ha Judith sem szól közbe.... — Közbeszólna ön, kisasszony ? ... — Edvard, hisz tudja.... — Tehát nem? — Nem! Edvard forró kézcsókkal köszöné meg ez igenlő nemet. Judith arczácskái még tüzesebben égtek e pillanatban. — Ön hallá, asszoyom! Nos, hogyha a kisasszony sem szólna közbe.... (Véga köv.)
