Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-04-17 / 17. szám

VII« évfolyam. !§§1. 17-1 k szám. Veszprém, április 17« Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRT£SÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfíie- I tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos pe- j! titsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kiü­lj deudő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak S személj'es jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valodisa- j! gUk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- íj zetií leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendo a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi' megyei hivatalos . s általános érti eLtii heti közlöny. A feltámadás ünnepén. Veszprém, ápril 18. (K. T.) A Megváltó feltámadása szent örömiinnepét íili ma a föld ke­resztény világa, a hit áhítatával, az Istenszeretet boldogító lelkesültségével. A keresztény embernek lelkében ez az ünnep a legnemesb érzést, szi­vében a legszebb reményt költi fel. Arra emlékszik, hogy midőn a világ megváltója, a megtestesült Embersze­retet meghalt — az ürökigazság sír­jának závára pattant, a megölt Remény újra éledt — s az Istenember föltámadt! Ezen a boldogító ünnepen teljék meg ami csüggedő szivünk is a jobb remények bizalmával ___ s lépjünk vi ssza a kétségbeesés lejtőjéről. * Való, hogy talán nincs nemzet a íöld kerekségén, mely évek hosszii sora óta a régi bűnöknek vezeklése útját, annyi kínnal, annyi Istencsapá­sával járná, mint ma — a magyar. Ami Roszsza van a természetnek, azt mind ide dobta le egykor viruló kanaani mezőinkre. A mezőnyök virága hullott, terméketlenné vált, a bányák erei megszakadtak, a szőllőkre dögvész csapott, a népet számtalan új, eddig nem létezett iszonyú betegség öli száz és ezerszámra, virágzó községek egész tömege esett martalékául a tűz­vészek pusztító elemének, majd kiárad­tak a folyók s romba döntve várost, falvat, koldusbotra jutattak százezernyi népet; a Balaton, e szemefénye orszá­gunknak, im áradatával rémévé vált a parti népnek s hogy a természet ki­fogyott minden borzalmából, segítségéül hívta az alvilág daemonait — ezek rejtett dühétől megrendült a föld s hogy a magyar ne sírjon egyedül, jajjal tölték meg horvát testvéreink hazája legét. A természet elvette kenyerünket, a többit megtette a külföld. Az ország hitele rendülni kezdett, a korrupczió úgy be — mint kifelé elkatalmasúlt, s ami csapás ezután következett, a kétségbeesett diplomaczia tévedései voltak. Most a nyomorúság lejtőjén bukik — romlik nemzetgazdaságunk, pénzügyünk, iparunk, kereskedel­münk ........... s ez a romlás eredendő biine nem a mienk és nem az eleinké. Az Isten sújtó keze, az Isten verése ez mi rajtunk. S az Isten — igazságos. * Igen, igazságos! Amint egykoron tejjel-mézzel folyó édenné varázslá virányainkat, majd elpusztíttatá a tatárok ádáz csordáival, amint Nagy Lajossal kiterjeszteté ha­tárainkat három világtenger partjaira, majd nyakunkba fűzte a törökök jár­mát s aztán visszaadta újból nemze­tünk szabadságát; amint ránk derült 32 év előtt a dicsőség glóriája s aztán temetői éjbe fúllt, amint ma nyomorult a sorsunk, s tárgyai vagyunk a világ szánalmának, mely előtt csüggedt sziv- vel, mijót sem váró elborult leiekkel állunk — úgy leszen: hogy kigyúl még egykor a mi szemünkben az elé­gedettség, a boldogság örömteli fénye ; szivünk lelánczolt vágyai a beteljesülés czéljáboz szárnyalandnak s újból ki­viruló virányaink — mezőinken ismét talpra áll az elbukott magyar nép! Az Isten — igazságos. * Feltámadunk! A koporsóba zárt, megölt világ­remények e feltámadása szent öröm- üunepén lengje át a mi hidegülő szi­veinket is a boldogabb sors reménye. Tűrök a bajban, megadással tel­jesek e veszedelmeink közepette, tegye minden ember a jövő iránt való köte­lességét, falvaink népe kis körükben, városaink polgársága, amit a romló társadalomért közvetve, — közvetlenül pedig önnön maguk iránt tenni köte­lesek ........s aztán nem lesz hivságos a j obbra való reményünk, s meddő a sziveink vágya. Segítsünk magunkon s az Isten is segít! A nyomorúság, Ínség, korrupczió akkor bizonyára véget ér.... S tetszhalott nemzetünk — fel­támad! == Veszprém, április 17-én. (Hazai szemle.) Az Ínség Beregmegyében oly fokra hágott, hogy a kormány 2000 frtnyi se­gélyt volt kénytelen küldeui. — Az idei fegy­vergyakorlatok a főváros területén az ottan állomásozó 32. sz. ezredhez tartozó katonákkal máj. 10-én kezdődik. — Ihász ezredes Kossuth hű kísérője Olaszországban, Baracco- neban meghalt. — Monokon mint írják, az iskolát bérbe adták egy színigazgatónak, hogy ott előadásokat rendezzen. — Somoskeöy Gézát a hírhedt iparlovagot a napokban a harmad bíróság teljesen felmenté a vádak alól. Most újra kezdheti a gyöngyéletet! — A füred-íiumei távgyaloglás részvéthiány miatt elmarad. — Sopronmegyei lövői kerület­ben az eddigi képviselőt Nagy Istvánt lép­tették fel jelöltül. — Bicskén a torokbeteg­ség pusztít a gyermekek között. — Vereben a község birája több .visszaélés miatt állásá­tól íelfüggesztetett. — A vaáli járásban Fehérmegyében a függetlenségi párt Hollósy Károlyt lépteti fel képviselő jelöltül. — A trónörököst a király a 18-ik gyalogdandár parancsnokává uevezte ki. — Egerben Kaj- dácsy József az „Eger“ munkatársa főbe lőtte magát. — A rendőrség Kassán a kereske­désekben a petróleumot tisztátlansága miatt lefoglalta. E petroleum Gallicziából hozatott. — A zálogház a fővárosban nagy forga­lomnak örvend jelenleg, mert hir szerint a királyfi lakadalma alkalmával a király a sze­gények holiniait kiváltatja. — Szép idő. Lú­goson egy 105 éves ember halt meg a na­pokban. Az öreg az I. Napoleon elleni had­járatban mint zászlótartó vett részt. — Ez idén az egyesült tiszavidáki orvosok és gyógy­szerészek közgyűlése Nagyváradon lesz. — O-Budán egy érdekes római emlékkövet ta­láltak. — Budapesten a fekete himlő még mindig pusztít. — Az árvíz Szegeden és H.-M.-Vásárhelyeu apadóban van. Megjelen közelebb az első „korán“-fordítás. Magyarította Kámory Sámuel tanár Pozsonyban. Előfizetési ára 4 frt, o. é. Ajáuljuk t. olvasóinknak! — Lengyeltóti kerületben a szabadelvű párt Jankovich Tivadart lépteti fel képv. jelöltül. — Uj lap. Kaposvárott „Uj Somogy“ czímű 48 párti lap indul meg. — Lóverseny. Aszaló község polgársága lóversenyt rendez. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Tengerészek sorsa. Elbeszélés. Irta: Kompolthy Tivadar. I. Amande asszony házában. — Úgy?! — ügy! — Mondhatom, Edvard, hogy fölfogását saját s leányom helyzete, valamint az ön állása iránt igen sajátságosnak találom. — Szabad tudnom miért? — Oh igen szívesen. De ön tulérzékeny ember. Könnyen megsérthetném. — Ah, ne aggódjon. A sértés az ön ked­ves ajkairól asszonyom, bókái fog hangzani nekem. — Ne élezeljen. A helyzet komoly s mondandóm a jövő eldöntése. — Döntsön asszonyom. ~ °n azt mondja, Edvard, hogy Judith leányomat szereti. Megengedem. Azt mondja, aieg is halna értté. Lehet, bár ezen kétel­kedem. , Emlékezzék, drága asszonyom, hogy en kétszer.... — Tudom, kétszer bárbajt vivott értté... ami amellett bizonyít, hogy ön szerelmét be- j bizonyította. De a halál, a bizonyos halál, j Edvard úr ___ — Nos, tán főbe lőjjem magam? — A világért sem. Hanem azt elhiheti, hogy e két kakasviadal a legkevesbbé volt ínyemre. Ön okos ember, s okos ember nem vív párbajt. — Asszonyom, volt szerencsém kifejteni, hogy szerelmes vagyok s e tulajdonság mellett az észbeli tehetség nem jöhet számításba. S ha igen, biztos vereséget szenved. — Ön ismét túloz. Sajátsága önnek, hogy egyik szélsőségből a másikba esik. Ez nem jó természet, mert a szögletes kő sok szögletbe ütközik. — Mig végre meggömbölyödik. Amande asszony kénytelen volt vissza­ülni karszékébe, mely előtt eddig állt, s [né­hány perczet csendes mosolygással, hallgata­gon tölte — Sajátságos ember! Valóban én sok regényt, sok bolond novellát összeolvastam, de oly szerelmi hősre, ki így.... így, mint ön kedves Edvárd, kéri meg szive választottja ke­zét, engedjen meg, még nem akadtam. — Lehető, ^ hogy érdemes iró, valóban hivatott költő még nem volt, mely a közön­ségesnél nagyobb érdekű hőst jellemezhetett volna. Ön tudja, asszonyom, hogy nem vagyok fennhéjázó... — Tudom. — Nos én nem akarok könyvekben, de itt, az önök kedves körében zöld ágra jutott hőssé lenni. — De a mi legszebb, ön megkéri Judith kezét anélkül, hogy Judith önt e lépésre föl­hatalmazta volna. — S van ebben valami különös?... számítottam: kinek szent Péter a barátja, könnyen jut be a menyországba, de ha csak felhatalmazás kell: jól van, megyek mindjárt magához az istennőhöz.... Fölkelt már Judith kisasszony?! Amande asszony hátradőlt karszékében s a nevetést zsebkendőjébe fojtva, csak kezé­vel intett a terem túlsó oldalán levő ajtóra, mely Judith lakosztályába vezetett. A szobaleány éppen e perezben jött ki az elfogadó szobába, melybe Edvárd belépett s kérdésére tudtára adta, hogy úrnője pár perez múlva elfogadja. Edvard odaállt a nagy álló tükör elé s szinte tetszelegve nézegeté magát benne. Az­tán megigazgatá még egyszer szép szőke haját s piczinke bajszát, kivette kabátja odalzsebé- bol kékszegélyes selyem zsebkendőjét, miköz­ben egy összehajtott papírdarabot rántott ki onnan. Edyard fölemelte s nézegette. — Átkozott Pál, már ismét a régi for­tély. Tudja, hogy ha hitelezőim számláit kéz­besíti nekem, ütleget kap .... tehát éjen át csúsztatja be azokat zsebembe. Ilyenek a mai cselédek. Hja, hja ___ semmi erkölcs.... se mmi finomabb érzék.... A monolog véget ért s Edvard az etager- bez lépett. Finom czigarette-tartót vett onnan le s illatos czigarettre gyújtott. Tán csak azért, hogy a 130 frtos szabó-számlát gyújtóul hasz­nálhassa. Aztán leült a zöld bársony pamlagra. Valami albumféle könyvek feküdtek rajt. Ed­vard gépiesen átforgatá lapjaikat s aztan vissza­tette, mint kit már rég ismert dolgok untatnak. Elegáns ember volt a szó szoros értel­mében. Öltözéke választékos fekete szalonruha s bármely fővárosi dandy becsületére vállan- dott. Itt e kis városban, hol az emberek még vasárnap is köznapot tartanak, Edvard való­ságos arszlán volt. S értett a finom mulatságokhoz s az elegans élethez. Hol tanulta, nem bizonyos. Atyja főerdész volt valahol a hegyek között, de meghalt, mielőtt Edvardra nagyobb örök­séget hagyhatott volna. Amije a családnak maradt, abból éltek szerényen s Edvard isko­láztatása már-már a tőkét fenyegette. De ő határozott ember volt. Keresett leczkeórákats ki­sebb diákoknál instructiókat adott'; e mellett a városháznál is némi fizetése volt az irattári felügyelőségnél s így havi jövedelmét 80—90 írtra felviheté. Ebből Edvard finom, uras életet tudott élni. Tizenöt frtos elegans havi szobát bérlett, 5 frtot fizetett Pálnak, ki hordár volt s naponkint tisztogatott nála; 30 forintért az első vendéglőben étkezett, 10 forintot fizetett havonta részletül szabójának, kinek legkeve­sebb mindig 100 forinton felül tartozott, 15 forintot költött a színházi zártszékbérletre s a maradékból finom szivarokat szítt olykor, vagy a ezukrászda elé üldögélt csemegézni. Finom uracs volt a szó szoros értelmében s gazdasági elvei valóban fényes érvényre emel­ték őt. A folyón ladikja volt s otthon egy öröklött díszfegyvere. Az iskola helyett sok­szor ide került s elcsolnakázott a vizen fél nap hosszant. Mily öröme volt, mikor esten- den megtérve, Judith kisasszony lábai elé 6—7

Next

/
Oldalképek
Tartalom