Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-17 / 17. szám
VII« évfolyam. !§§1. 17-1 k szám. Veszprém, április 17« Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRT£SÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfíie- I tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos pe- j! titsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kiülj deudő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak S személj'es jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valodisa- j! gUk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- íj zetií leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendo a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi' megyei hivatalos . s általános érti eLtii heti közlöny. A feltámadás ünnepén. Veszprém, ápril 18. (K. T.) A Megváltó feltámadása szent örömiinnepét íili ma a föld keresztény világa, a hit áhítatával, az Istenszeretet boldogító lelkesültségével. A keresztény embernek lelkében ez az ünnep a legnemesb érzést, szivében a legszebb reményt költi fel. Arra emlékszik, hogy midőn a világ megváltója, a megtestesült Emberszeretet meghalt — az ürökigazság sírjának závára pattant, a megölt Remény újra éledt — s az Istenember föltámadt! Ezen a boldogító ünnepen teljék meg ami csüggedő szivünk is a jobb remények bizalmával ___ s lépjünk vi ssza a kétségbeesés lejtőjéről. * Való, hogy talán nincs nemzet a íöld kerekségén, mely évek hosszii sora óta a régi bűnöknek vezeklése útját, annyi kínnal, annyi Istencsapásával járná, mint ma — a magyar. Ami Roszsza van a természetnek, azt mind ide dobta le egykor viruló kanaani mezőinkre. A mezőnyök virága hullott, terméketlenné vált, a bányák erei megszakadtak, a szőllőkre dögvész csapott, a népet számtalan új, eddig nem létezett iszonyú betegség öli száz és ezerszámra, virágzó községek egész tömege esett martalékául a tűzvészek pusztító elemének, majd kiáradtak a folyók s romba döntve várost, falvat, koldusbotra jutattak százezernyi népet; a Balaton, e szemefénye országunknak, im áradatával rémévé vált a parti népnek s hogy a természet kifogyott minden borzalmából, segítségéül hívta az alvilág daemonait — ezek rejtett dühétől megrendült a föld s hogy a magyar ne sírjon egyedül, jajjal tölték meg horvát testvéreink hazája legét. A természet elvette kenyerünket, a többit megtette a külföld. Az ország hitele rendülni kezdett, a korrupczió úgy be — mint kifelé elkatalmasúlt, s ami csapás ezután következett, a kétségbeesett diplomaczia tévedései voltak. Most a nyomorúság lejtőjén bukik — romlik nemzetgazdaságunk, pénzügyünk, iparunk, kereskedelmünk ........... s ez a romlás eredendő biine nem a mienk és nem az eleinké. Az Isten sújtó keze, az Isten verése ez mi rajtunk. S az Isten — igazságos. * Igen, igazságos! Amint egykoron tejjel-mézzel folyó édenné varázslá virányainkat, majd elpusztíttatá a tatárok ádáz csordáival, amint Nagy Lajossal kiterjeszteté határainkat három világtenger partjaira, majd nyakunkba fűzte a törökök jármát s aztán visszaadta újból nemzetünk szabadságát; amint ránk derült 32 év előtt a dicsőség glóriája s aztán temetői éjbe fúllt, amint ma nyomorult a sorsunk, s tárgyai vagyunk a világ szánalmának, mely előtt csüggedt sziv- vel, mijót sem váró elborult leiekkel állunk — úgy leszen: hogy kigyúl még egykor a mi szemünkben az elégedettség, a boldogság örömteli fénye ; szivünk lelánczolt vágyai a beteljesülés czéljáboz szárnyalandnak s újból kiviruló virányaink — mezőinken ismét talpra áll az elbukott magyar nép! Az Isten — igazságos. * Feltámadunk! A koporsóba zárt, megölt világremények e feltámadása szent öröm- üunepén lengje át a mi hidegülő sziveinket is a boldogabb sors reménye. Tűrök a bajban, megadással teljesek e veszedelmeink közepette, tegye minden ember a jövő iránt való kötelességét, falvaink népe kis körükben, városaink polgársága, amit a romló társadalomért közvetve, — közvetlenül pedig önnön maguk iránt tenni kötelesek ........s aztán nem lesz hivságos a j obbra való reményünk, s meddő a sziveink vágya. Segítsünk magunkon s az Isten is segít! A nyomorúság, Ínség, korrupczió akkor bizonyára véget ér.... S tetszhalott nemzetünk — feltámad! == Veszprém, április 17-én. (Hazai szemle.) Az Ínség Beregmegyében oly fokra hágott, hogy a kormány 2000 frtnyi segélyt volt kénytelen küldeui. — Az idei fegyvergyakorlatok a főváros területén az ottan állomásozó 32. sz. ezredhez tartozó katonákkal máj. 10-én kezdődik. — Ihász ezredes Kossuth hű kísérője Olaszországban, Baracco- neban meghalt. — Monokon mint írják, az iskolát bérbe adták egy színigazgatónak, hogy ott előadásokat rendezzen. — Somoskeöy Gézát a hírhedt iparlovagot a napokban a harmad bíróság teljesen felmenté a vádak alól. Most újra kezdheti a gyöngyéletet! — A füred-íiumei távgyaloglás részvéthiány miatt elmarad. — Sopronmegyei lövői kerületben az eddigi képviselőt Nagy Istvánt léptették fel jelöltül. — Bicskén a torokbetegség pusztít a gyermekek között. — Vereben a község birája több .visszaélés miatt állásától íelfüggesztetett. — A vaáli járásban Fehérmegyében a függetlenségi párt Hollósy Károlyt lépteti fel képviselő jelöltül. — A trónörököst a király a 18-ik gyalogdandár parancsnokává uevezte ki. — Egerben Kaj- dácsy József az „Eger“ munkatársa főbe lőtte magát. — A rendőrség Kassán a kereskedésekben a petróleumot tisztátlansága miatt lefoglalta. E petroleum Gallicziából hozatott. — A zálogház a fővárosban nagy forgalomnak örvend jelenleg, mert hir szerint a királyfi lakadalma alkalmával a király a szegények holiniait kiváltatja. — Szép idő. Lúgoson egy 105 éves ember halt meg a napokban. Az öreg az I. Napoleon elleni hadjáratban mint zászlótartó vett részt. — Ez idén az egyesült tiszavidáki orvosok és gyógyszerészek közgyűlése Nagyváradon lesz. — O-Budán egy érdekes római emlékkövet találtak. — Budapesten a fekete himlő még mindig pusztít. — Az árvíz Szegeden és H.-M.-Vásárhelyeu apadóban van. Megjelen közelebb az első „korán“-fordítás. Magyarította Kámory Sámuel tanár Pozsonyban. Előfizetési ára 4 frt, o. é. Ajáuljuk t. olvasóinknak! — Lengyeltóti kerületben a szabadelvű párt Jankovich Tivadart lépteti fel képv. jelöltül. — Uj lap. Kaposvárott „Uj Somogy“ czímű 48 párti lap indul meg. — Lóverseny. Aszaló község polgársága lóversenyt rendez. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Tengerészek sorsa. Elbeszélés. Irta: Kompolthy Tivadar. I. Amande asszony házában. — Úgy?! — ügy! — Mondhatom, Edvard, hogy fölfogását saját s leányom helyzete, valamint az ön állása iránt igen sajátságosnak találom. — Szabad tudnom miért? — Oh igen szívesen. De ön tulérzékeny ember. Könnyen megsérthetném. — Ah, ne aggódjon. A sértés az ön kedves ajkairól asszonyom, bókái fog hangzani nekem. — Ne élezeljen. A helyzet komoly s mondandóm a jövő eldöntése. — Döntsön asszonyom. ~ °n azt mondja, Edvard, hogy Judith leányomat szereti. Megengedem. Azt mondja, aieg is halna értté. Lehet, bár ezen kételkedem. , Emlékezzék, drága asszonyom, hogy en kétszer.... — Tudom, kétszer bárbajt vivott értté... ami amellett bizonyít, hogy ön szerelmét be- j bizonyította. De a halál, a bizonyos halál, j Edvard úr ___ — Nos, tán főbe lőjjem magam? — A világért sem. Hanem azt elhiheti, hogy e két kakasviadal a legkevesbbé volt ínyemre. Ön okos ember, s okos ember nem vív párbajt. — Asszonyom, volt szerencsém kifejteni, hogy szerelmes vagyok s e tulajdonság mellett az észbeli tehetség nem jöhet számításba. S ha igen, biztos vereséget szenved. — Ön ismét túloz. Sajátsága önnek, hogy egyik szélsőségből a másikba esik. Ez nem jó természet, mert a szögletes kő sok szögletbe ütközik. — Mig végre meggömbölyödik. Amande asszony kénytelen volt visszaülni karszékébe, mely előtt eddig állt, s [néhány perczet csendes mosolygással, hallgatagon tölte — Sajátságos ember! Valóban én sok regényt, sok bolond novellát összeolvastam, de oly szerelmi hősre, ki így.... így, mint ön kedves Edvárd, kéri meg szive választottja kezét, engedjen meg, még nem akadtam. — Lehető, ^ hogy érdemes iró, valóban hivatott költő még nem volt, mely a közönségesnél nagyobb érdekű hőst jellemezhetett volna. Ön tudja, asszonyom, hogy nem vagyok fennhéjázó... — Tudom. — Nos én nem akarok könyvekben, de itt, az önök kedves körében zöld ágra jutott hőssé lenni. — De a mi legszebb, ön megkéri Judith kezét anélkül, hogy Judith önt e lépésre fölhatalmazta volna. — S van ebben valami különös?... számítottam: kinek szent Péter a barátja, könnyen jut be a menyországba, de ha csak felhatalmazás kell: jól van, megyek mindjárt magához az istennőhöz.... Fölkelt már Judith kisasszony?! Amande asszony hátradőlt karszékében s a nevetést zsebkendőjébe fojtva, csak kezével intett a terem túlsó oldalán levő ajtóra, mely Judith lakosztályába vezetett. A szobaleány éppen e perezben jött ki az elfogadó szobába, melybe Edvárd belépett s kérdésére tudtára adta, hogy úrnője pár perez múlva elfogadja. Edvard odaállt a nagy álló tükör elé s szinte tetszelegve nézegeté magát benne. Aztán megigazgatá még egyszer szép szőke haját s piczinke bajszát, kivette kabátja odalzsebé- bol kékszegélyes selyem zsebkendőjét, miközben egy összehajtott papírdarabot rántott ki onnan. Edyard fölemelte s nézegette. — Átkozott Pál, már ismét a régi fortély. Tudja, hogy ha hitelezőim számláit kézbesíti nekem, ütleget kap .... tehát éjen át csúsztatja be azokat zsebembe. Ilyenek a mai cselédek. Hja, hja ___ semmi erkölcs.... se mmi finomabb érzék.... A monolog véget ért s Edvard az etager- bez lépett. Finom czigarette-tartót vett onnan le s illatos czigarettre gyújtott. Tán csak azért, hogy a 130 frtos szabó-számlát gyújtóul használhassa. Aztán leült a zöld bársony pamlagra. Valami albumféle könyvek feküdtek rajt. Edvard gépiesen átforgatá lapjaikat s aztan visszatette, mint kit már rég ismert dolgok untatnak. Elegáns ember volt a szó szoros értelmében. Öltözéke választékos fekete szalonruha s bármely fővárosi dandy becsületére vállan- dott. Itt e kis városban, hol az emberek még vasárnap is köznapot tartanak, Edvard valóságos arszlán volt. S értett a finom mulatságokhoz s az elegans élethez. Hol tanulta, nem bizonyos. Atyja főerdész volt valahol a hegyek között, de meghalt, mielőtt Edvardra nagyobb örökséget hagyhatott volna. Amije a családnak maradt, abból éltek szerényen s Edvard iskoláztatása már-már a tőkét fenyegette. De ő határozott ember volt. Keresett leczkeórákats kisebb diákoknál instructiókat adott'; e mellett a városháznál is némi fizetése volt az irattári felügyelőségnél s így havi jövedelmét 80—90 írtra felviheté. Ebből Edvard finom, uras életet tudott élni. Tizenöt frtos elegans havi szobát bérlett, 5 frtot fizetett Pálnak, ki hordár volt s naponkint tisztogatott nála; 30 forintért az első vendéglőben étkezett, 10 forintot fizetett havonta részletül szabójának, kinek legkevesebb mindig 100 forinton felül tartozott, 15 forintot költött a színházi zártszékbérletre s a maradékból finom szivarokat szítt olykor, vagy a ezukrászda elé üldögélt csemegézni. Finom uracs volt a szó szoros értelmében s gazdasági elvei valóban fényes érvényre emelték őt. A folyón ladikja volt s otthon egy öröklött díszfegyvere. Az iskola helyett sokszor ide került s elcsolnakázott a vizen fél nap hosszant. Mily öröme volt, mikor esten- den megtérve, Judith kisasszony lábai elé 6—7