Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-02-13 / 7. szám
metorszá^, hogy a hadjárat tervét már elkészítette számukra Moltke táboroagy. E terv végrehajtására Ozmán pasa vállalkozott és megígérte a szultánnak, hogy a hadizenet után egy hét malva bevonul Athénbe. A görögök azzal dicsekszenek, hogy az angol kormány segítségükre fogja küldeni flottáját. Azt természetesen senki sem hiheti, hogy Bismarck herczeg valaha kész volt résztvenni a hellének és törökök harczában. Állítják azonban, hogy Gladstone, mikor még kevesebb baja volt, erélyes rendszabályokkal is hajlandó volt kibékülésre kényszeríteni a portát és Görögországot. Az angol miniszterelnök terve tudniillik az volt, hogy véglegesen megállapíttatja a hatalmak által a görög-török határt, azután pedig valami egyesült hajóhad által megszállatja Smyrnát is és a Pyraeust is. Most azonban Gladstone nem érzi már magát elég erősnek ily actióra és megelégszik Anglia méltóságának theoretikus megóvásával is. Hir szerint ily békés szellem uralkodott a legutóbbi napokban abban a katonai bizott ságban is, a melyet a görög-török határ megállapításával bizott meg a szultán. E bizottság ugyanis oly concessiókat tesz a görögöknek, a melyek bizonyára ki fogják elégíteni Európát. Közigazgatási bizottsági gyűlés. (Tartatott 1881. febr. 7-én.) A veszprémi megyei közig, bizottsági gyűlésen báró Fiáth Ferencz főispán elnöklete alatt a következő ügyek tárgyaltattak: Ke- nessey Károly tiszti ügyész január havi jelentése, Kerényi Károly m. főorvos január havi jelentése, a m. kir. államépitészeti hivatal jan. havi jelentése, a kir. ügyészségnek a veszprémi központi és a pápai fiókbörtönökre vonatkozó jelentése, a m. kir. posta- és távirda hivatal jan. havi jelentése, a m. kir. adófelügyelő jan. havi jelentése, a Veszprém városi árvaszék jan. havi jelentése, Pápa városi árvaszék január havi jelentése íelolvastatván, tudomásul^vétettek. Özv.‘ Szűcs Mihályné Gyula fiának a honvédségjkötelékébőli elbocsájtása megadatott. Özv. Körmendy Pálné Ignácz fiának a honvédség kötelékébőli elbocsájtása megtagadtatok. Péh Jakab, Mihály védköteles fiának a kivételes nősülés megengedtetett. Horváth Sándor, Lajos védköteles fiának a kivételes nősülés megengedtetett. Kozma István védkö- telesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Badics Lajos védkötelesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Vida Sándor védkötelesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Ezekután felolvastatott a m. kir. közm. köziek, miniszter 22509./1881. sz. a. kelt intéz vénye, melyben tudatja, hogy a Budapest- gráczi állomást Veszprém m. szakaszára az 1881—1886 években szükséges kavicsanyag szállítása a Weisz Henrikkel kötött szerződést helybenhagyje — tudomásul vétetett. — Csiz- mazia Pálnak Veszprém város árvaszéke ellen tett panasza tárgyaltatván, kiadatott vélemény- adás végett a városi árvaszéknek. — Gerdés Sándor és társai Szőke László elleni panasz tárgyában hozott alispáni ítélet ellen Szőke által beadott fellebbezés, véleményezés végett Kenessey Károly tiszti ügyésznek kiadatott. — Am. kir. államépítészeti hivatal távirati díj megállapítására vonatkozó tervezetét bemutatja, az elfogadtatik és megküldetik a soproni posta- és távirdaigazgatóságnak, hogy ríílt arczczal, olvassuk el Dr. Verebessy értekezletét, de kérlek, zárd be az ajtót, mert tudod, olvasás közben a legcsekélyebb zaj idegessé tesz. — Tudom, tudom sietett rá felelni Zi- zuly professorné, azután elreteszelte az ajtót és egy karszékbe veté magát. A tanár ur elkezdett olvasni. Mély bassus hang reszkettete meg a szoba levegőjét. A doktor ur körülbelül egy oldalt olvashatott le, midőn arcza egyszerre elborult, szemöldöke összehuzódott és olyan tekintetet vetett élete párjára, hogy ennek ijedtében leesett az ókulárium orráról. — Kunigunda, kiáltá Dr. Zizuly Aladár ur, én ezt a czikket olvastam már valahol j — Aladár, egy setét gondolat kezd bennem mindinkább világosabbá lenni. Ezen értekezletet én is olvastam valahol! — Kunigunda, ha sejtelmem nem csal, e czikket a „Természet‘-ben olvastuk, melyet Dr. Perecz szerkesztett s mely pártolás hiányában múlt év végén megszűnt. — ügy van. Nekem is úgy tetszik, azaz most már teljes bizonyosággal állíthatom. Sőt, ha nem csalatkozom, te magad olvastad fel nekünk. ^— Oh én teremtőm, hogy ezt meg kellett érném 1 No ezt nem tettem volna fel a doktor úrról! Dr. Verebessy Sándor, egyetemi tanár, a „Szépirodalmi Egylet* rendes tagja, a „Philo- lógia Társaság* tiszteletbeli tagja, az „Árpád Kör* titkára plagiator! Kunigunda! A „Növénytani Szemle“ meg van gyalázva, meg van becstelenítve, be van piszkolva! Ezen gyalánetaláni észrevételeit a legközelebbi ülésen közölni szíveskedjék. Az államépítészeti hir. előterjesztése a mezőkomáromi útvonalon fekvő „kutasvölgyi“ hid megépítése tárgyában elfogadtatván — mezőkomárom község a hid megépítésére kö- teleztetett. A VIDÉK. Szt.-Kir.-Szabadja, február IO-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A 8zent-király-szabadjai olvasókör f. évi február hó 5-én saját könyvtárának gyarapítására tánczvigalmat rendezett. Mióta a kör fennáll — habár évenként szokott egy tánczvigalmat rendezni — oly szép siker alig mutatkozott. Igaz, hogy a rendezőség élén oly fárad- hatlan s buzgó egyének működtek, kik előre is látván azon felmerülhető nehézségeket, melyekkel megküzdeniök keilend, — annak daczára egész odaadással iparkodtak a különben is kevés jövedelemmel rendelkező egylet tőkéjét gyarapítani; mindazonáltal a berendezés és siker nagy része a t. háztulajdonost illeti, kinek ismert áldozatkészsége és fáradhatlan közreműködése ügyünket annyira előmozdította. Ott volt a községbeli fiatalság színe java; voltak vidékiek is néhányan, kiknek neveit ezúttal ismeretlen létükre feljegyezni képes nem vagyok. A tulajdonképeni tánczvigalom este 8 órakor vette kezdetét s tartott másnap reggeli 8 óráig. Midőn a választmánynak az iránt őszinte köszönetemet fejezném ki, legyen ez a jelenben elismerés, a jövőben pedig buzdítás. Fogadja t. szerkesztő úr stb. r. /. B.-Sz.-László, febr. II. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A Bakony felső vidékén, nevezetesen B.-Sz.-Lászlón is, néhány év óta nagyon kezd szaporodni azok száma, kik télen nyáron, egész családostól, a szőlő hegyekben tengetik életüket ! Némelyeket talán a szükség ösztönöz a szőlő hegyekbeni letelepedésre, többen azonban, úgy hiszem azért választanak ott állandó lakást, mert azt tartják, a közterhek viselése alól ott fel vannak mentve, s szabadabb életet folytathatnak! — Azonban akármi ok bir is némelyeket arra, hogy a községből kiköltözzenek, ezt figyelem nélkül hagyni nem lehet, mivel a társadalmi rend s béke hátrányára, a fegyelem kijátszására s igy az erköl- csiség megrontására történik. A községi s egyházi közmunkákat, mindenki tartoznék teljesíteni; de az ily félrevo- nulók, ezek alól szándékosan kivonják magukat. A parancsszó, ha elhat is füleikbe, azt siket- séggel veszik, nem engedelmeskednek- A község birájának joga volna ugyan megbírságolni a makacskodókat; de a végrehajtást eszközölni nem bátorkodik, mert attól tart, hogy még kárt okozhat az, kinek a községben félteni valója nincs. i zatot semmi a világon se moshatja le rólunk. Száz abonenst elveszítünk. A közönség kinevet bennünket. Kunigunda! Kunigunda ! E fájdalmat okozó érzeményeknek teljesen való kiöntése után a professor ur az íróasztalhoz rohant és reszkető kezével a következő sorokat veté a papírra: A „Növénytani Szemle* t. olvasóihoz! A „Növénytani Szemle* egy eddig hallatlan mystificationak lett áldozatává. Egyik fiatal tudósunk, Dr. Verebessy Sándor egyetemi tanár lapunk múlt számában „Növényalvás“ czimmel, saját neve aláírásával egy czikket közölt, mely egy idegen iró szerzeménye volt. Becsületbeli kötelességünknek tartottuk eme visszaélést nyilvánosságra hozni, egyúttal kijelentjük, hogy a kellő lépéseket Dr. Verebessy ellen megtenni hasonlóképen elmulaszthatlan kötelességnek tartjuk. A „Növénytani Szemle“ szerkesztősége. Egy másik ivre a következőket irta a tanár ur helyettesének Dr. Bugacinak: „Kedves barátom! Kérlek a mellékelt kéziratot rögtön a nyomdába adni. Többet — ha Isten megsegít — visszajövetelem alkalmával. Ki mert volna ilyet feltenni róla! Hű barátod Dr. Zizuly Adalár.* így! kiáltá a professor nagyot lélekzve. Thusnelda nagy szemeket fog mereszteni, ha megtudja. Két perez múlva a szobaleány útban volt a pósta felé. * * * Három nap múlva az említett események után Zizuly Thusnelda kisasszony megérkezett Nem ritkaság, hogy a községi vagy egyházi munkára parancsoló, durva sértő szókkal fogadtatik s bocsáttatik el. Megtörtént már az is, hogy a garázda hegyi lakos, az adóvégrehajtót is, öldöklő fegyvert villogtatva, riasztotta meg. Az elvadulásra s erkölcsi élet megfogyatkozásának terjedésére, kedvező alkalom a tisztességes emberek társaságábóli elszakadás. A távolság, rossz idő s a nemesebb érzés kialvása miatt, egyik-másik gyermekeit sem iskoláztatja. Az isten imádására szentelt [ közhelyet, hasonlókép látogatlanul hagyják. Baj pedig, hogy ahol a köznépben kegyelet nincs a vallás iránt, ott becsületes emberhez illő gondolkodást s magaviseletét híjába keresünk! Ott a szelidebb kötelékek alszaggatása,s elaljasu- lása a következés! Vajha az ily rideg magányt keresők, előttük tartanák ezen szabályt: A mit nem ' kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak; ; de a tapasztalás ellenkezőre mutat! Mert gyakori a panasz, miszerint a többi szőlőbirtokosok gyümölcse s egyéb termesztménye az ilyenektől eloroztatik, pinczéjök feltöretik, szőlőkarójuk eltüzeltetik. Tisztelet- becsület a kivételeknek, de mivel a felügyelettől nem félnek, némelyek könnyen kísérteibe jőnek nagyobb lopásokat elkövetni, vagy mások ragadmányainak biztos helyet adni. Az összetartás virágoztatja a közjót, az önkény, a féktelen szabadság-vágy sírját ássa meg a közbátorságnak, jó rend s erkölcsös életnek. Ellenség zaklatása elől félrevonulni, több kényelemre vagy haszonra számítni, kinek kinek ugyan saját jobbléte utáni törekvése ja- vallja; de könnyelműségből, daczból, s más nemtelen czélból, a társadalmi kötelékből magát kivonni, a feledékenységbe ment hajdani remeteséget újra divatba hozni, a mily ferde gondolkodás, ép oly hátráuyos tett, sok tekiu- tetben, magukra a rideg magányt választó családokra nézve is; de ők ezt fel nem gondolják. Nézetem szerint, igen helyesen s sokak óhajtásával megegyezőleg cselekedne a tekintetes megyei hatóság, ha ez ügyet figyelemre méltatva, korlátozná, vagy szoros föltételekhez kötné, a szőlőhegyekbeni lakhatás engedélyezését. Mert ha ez mindenkinek szabad önkényére hagyatik továbbra is, a társadalmi rend s béke felíorgatása, a közügy iránti elhidegü- lés, s a vallástalanság szülte erkölcsi alásü- lyedés, napról napra nagyobb mérvben elárad és mind sajnosabb következtetéseket vonand maga után. Bakonytáji. Dóba, 1880. február hd IO-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A „Veszprém* czimü lapban megütközve olvastam Wellner Sámuelnek a dobai biró- választásra vonatkozó tudósítását, kikelve benne Ondó József a volt biró és jegyző ellen E tudósítását egy a korcsma falára kiragasztott plakátról meríté, mely mindenesetre csak roszakaratból történhetett. De történt bármiként, Wellner Sámuel tudósítása a valósággal teljesen ellenkezik, mert a biróválasztás még akkor meg sem történt, hanem később, azaz febr. 5-én. Wellner Sámuel tudósításával szemben V.-ből. Az első, amit bejövetelekor megpillantott, a „Növénytani Szemle“ utolsó száma volt. — Ah! itt van a szemle, kiáltá a kisasszony fénylő arczczal az asztalon fekvő könyv után nyúlva. Mit látok! Végre valahára mégis hoztad dr. Verebessy czikkét. — Mit tudsz ezen czikkről, kérdé a professor homlokát összeránczolva. Vagy nincs e számban érdekesebb valami, hogy szemed épen e semmirevaló dolgozaton akad meg? — Semmire való ? Atyám, máskor nem ezen véleménynyel voltál e szép dolgozat iránt. Pedig milyen érdekesen Írja le a növények alczását, a fény, lég, hőség hatását a virágokra, a glukos féle ezukor... — Micsoda? Te ismered e czikket? Te — S egy szóval sem említetted e szemtelenséget — — Atyám, feleié a kisasszony elhalványulva, nem értelek! — Hol olvastad e czikket? Melyik lapban ? — Höl olvastam? Ejnye papa, hiszen te magad olvastad fel nekünk a kéziratból. — A kéziratból? — Igen; tudod a télen együtt voltunk dolgozó szobádban, előtted volt a kézirat — A professor felállt és zsebkendőjével le- törlé az arczárói lecsepegő verejtéket. — Kunigunda! Borzasztóan kompromi- tálvavagyunk. Igen, igen, ezerszer igen. Mintha most is látnám, ott ültél te, emitt Thusnelda és én Dr. Zizuly Adolár professor, a jelen század legnagyobb szamara, magam tettem a czikket a közlendők sorába. De ekkor közbejöttek azon körülmények.., Thusnelda... De még azt Írhatom, hogy itt a biróválasztás a szokott rendben és törvényszerüleg ment végbe. — Továbbá, hogy azon emberek, kiket Wellner Sámuel megtámadni nem átallott, rágalmait visszautasítják és több tapintatosságot ajánlnak a fent említett úrnak, magokkal szemben. Végre kijelentem, hogy e tárgyat részemről befejezettnek nyilvánítom. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Hidy József, kjegyzö. Győr, febr. 9-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapját már évek óta figyelemmel kisérve, érdekkel olvasom és arról győződtem meg, hogy a „Veszprém'-ről szerénységgel elmondhatjuk, miszerint nemcsak abbeli czi- mének, hogy „társadalmi* felel meg nagyban, — de egyszersmind hozzátehetjük e lap homlokzatára — „szépirodalmi* is. Ily jól szerkesztett vidéki lapnak igen uagy szellemi és anyagi köre van; — mert mig egyfelől a kedves család, hol házibarátként megjelenik, szép olvasmányaiból szellemi tápot nyer, — addig a gazdaközönség számos közleményeiből anyagi hasznot merít. Éljen tehát a jó és gondos ápoló mellett nagy kort, hogy czélja és hivatása által a közjónak előmozdítója, úgy hazánk és polgárai javára s díszére szolgáljon! Egy kis győrmegyei eseményről beszélnek ma szerteszét az országban,^mely „csak e napokban történt és már is a fővárosi lapok számos hasábjaiban tán túlságosan is közöl- tetett; azonban leghűebben hozta azt a „Győri Közlöny,* mely a „Tárul járt szerelmes“ czim alatt a tényálladékot következőkép Írja le: „Póruljárt szerelmes. Nem a középkorban, nem is a kannibálok hazájában, hanem a művelt 19-ik században, csendes Győrmegye kellő közepében történt a következő pikáns történetke, mely valószínűleg a helybeli fe- nyítő törvényszék sorompói előtt nyerendi végbefejezését. Egy falusi körjegyzőt, ki betegségét gyógyítandó a helybeli hírneves gőzfürdő jótékony melegét használni költözött nyolez napra Győrbe, pénteken este arról értesítik „jó barátai“, hogy az otthon hagyott menyecskénél ugyancsak verik a vasat, s hogy nincs az a vár, melyet kitartó és concentrált ostrom-erővel be nem lehetne vinni. A mi jegyzőnk sem vette tréfára a dolgot s nem restelve a fáradságot, tegnapelőtt este haza gőzkocsikázott és ép akkor ért lakására, midőn a menyecske és vendége asztalhoz készültek ülni. Kelletlenül bár, de láthatólag elég jó arczczal ült a nem várt férj is az asztalhoz, miután előbb a vendéggel szívélyesen kezet fogott. Vacsora után következett azonban a fekete leves. Ugyanis a férj a szobából ki- menve, miután meggyőződött, hogy útközben tett intézkedései foganatosítva vannak, bottal kezében tért vissza a szobába s a vendég elé állva, kivel mellesleg mondva te s tu barátok voltak, igazolványát kérte. Ha az ember szerelmi kirándulásokra indul, kivált falura, nem igen szokott magával igazolványt vinni. Mi természetesebb tehát, minthogy fiatal emberünknél sem volt ilyen, mit a haragos férjnek és a buzgó hivatalnoknak tisztelettel tudtul is adott. De ezzel a jegyző meg nem elégedve, ment a kocsisával a hívatlan vendégnek s ezt hisz már gondolhatod a többit. A kéziratot mindjobban beljebb dugtam asztalfiókomban. Oh, oh, oh! Kunigunda, Thusnelda! Becsüle^ tern elveszik, hírnevem elenyészik, lapomat megvetik. Tegnap adták a kéziratot nyomdába, holnap megjelenik a lap, holnap után Verebessy pert indít ellenem becsületsértés miatt. Ezzel a professor ur megint szalad az íróasztalhoz megírja Bugacynak borzasztó tévedését és kéri őt, tegye valahogyan jóvá hibáját, mert különben elveszti az eszét. Négy napra rá levél érkezett Dr. Bugacitól. A levélben az volt, hogy a plagiator le- áleázása nagy feltűnést keltett és félni kell, hogy a dolog valamennyi lapon keresztül megy. Azután írja, hogy Dr. Verebessy szabad választást enged egy pisztolypárbaj vagy egy másik elégtétel között... Hogy miben állott volna eme elégtétel, azt nem tudom, annyi tény, hogy két hétre az említett események után a következő hymen- hirt olvastam egy fővárosi lapban. „Dr. Verebessy Sándor derék fiatal tudósunk eljegyezte Zizuly Thusnelda kisasszonyt, Dr. Zizuly Adolár tanár bájos lányát.* Több mondani valóm nincs, de annyit meg kell még említenem, hogy a „Növénytani Szemle* azon két száma, melyben Zizuly professor ur nyilatkozata és eUennyilatkozata megjelent, mint becses ereklyék, még most is ott fekszenek Dr. Verebessy né íróasztalának egyik titkos fiókjában, a menyasszonyi koszorú és fátyol mellett. Veszprémi Soma,
