Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-09-05 / 36. szám
VI. évfolyam. 1880. 36-ik szám. Veszprém, Szeptember 5. p 1 ét „Hív. Értesítő“ B«g]»l9s Blsiaa Tailrstp. Előfizetési dij: Egész évre 6 frt — kr. Pél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS kr. Ci> KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. *B=====9* OJ Szerkesztőség és kiadó- ^ hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSnyriereskedéie Veszprémien. HIRDETÉSEK: egyhasébos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. tv =Q* *3= Adót az osztrák lapokra! Veszprém, 1880. szept. 3-án. A magyar parliament igen helyesen, igen józanul cselekedett, midőn az 1869. évi XXIII. törvényczikk által megszüntette hazánkban az 1857-ik évi október 23-iki császári pátens által hazánkba behozott — hirlapadót. A magyar törvényhozás igen jól tudta, hogy egy culturalis fejlődésnek csak nem rég indúlt államban semmi sem áll a közművelődésnek annyira útjában, mint adók által megdrágítani a cultura terjesztésére hivatott hírlapok megszerzési árát. A hirlapadónak behozatala, illetve megtartása pedig okvetlenül ezt hozta volna magával. S e szempontot véve irányadóul, a magyar parliament egyhangúlag, egyetlenegy szó ellenvetése nélkül mondta ki az 1869-ik évi deczember hó 9-ikén tartott ülésében, hogy az absolut korszakból reánk octroyált hirlapadót véglegesen eltörli. S bár újabb időben, pénzügyi helyzetünk zilált volta miatt, volt ugyan szó, ez adó újra való behozataláról, de akkor, mikor az egész Európában egyedül csak Ausztria és Poroszország tartja fenn ez adót, sőt mikor már az e tekintetben oly csökönyös Porosz- ország is elvetni készül azt: — törvényhozásunk igen bölcsen, szilárdúl ragaszkodott dicsőségére vált elhatározásához. Hanem hát, — mi tagadás — itt is csak félszeg munkát végeztünk. Régi szokás az már nálunk, hogy miként az aegyptomi király Chufu, nagyszerű pyramisok építésébe kezdünk bele, de — csonkán hagyjuk azt! Az a figyelemhiány, az a részletekkel való nem törődés, mely parliament munkáinkat jellemzi, volt a hir- lapadó fontos kérdésének tárgyalásánál is oka a csonka építkezésnek, mely már eddig is megtermé keserű gyümölcsét. E félszeg, e csonka intézkedés mielőbbi jóvátételére akarjuk e rövid, igénytelen sorokban felhívni irányadó köreink figyelmét! Sokat, s méltán hallunk panaszkodni az ausztriai lapokban hazánkban való elterjedéséről. Szerkesztők, laptulajdonosok, lapkiadók folyton azon jajgatnak, hogy nem bírják kiállani a versenyt a hazánkba özönlő temérdek ausztriai lapokkal. A hazai lapirodalom magyar termékeit, melyeket csakis a magyarul értők járathatnak, az előfizető közönség csekély száma miatt, jóval drágábban kell adni, mint adhatja ezt a roppant nagy olvasó közönséggel biró osztrák lapirodalom. — És mi még sem gondoskodunk saját magunk érdekéről, de — rosszúl felfogott türel- mességből — minden tekintetben egyenrangúvá teszsziik magyar lapjainkkal a folyton érdekeink ellen áskálódó — osztrák lapokat! Kell ez nekünk?!. Fel sem veszszük a tényt, hogy a magyar lapirodalomnak határozott hátrányára, — nincs hazánkban egyetlen városka sem, mely el ne volna árasztva, az olcsóságánál fogva könynyebben megszerezhető osztrák lapokkal, s rá sem hederítünk, hogy casinóink, egyesületeink, kávéházaink tu c z<* t számra járatják a magyar lapok helyett az osztrák, s főleg a bécsi lapokat. Százezernél többre megy a hazánkba járó osztrák lapok száma; százezernél többen fizetünk itt Magyar- országban azért, hogy pénzünkön gya- lázzanak, szidalmazzanak, s hogy pénzünkön fiaink s idegen nemzetiségű honfitársaink eszét, szivét, lelkét a magyar hazától elhidegítsék! Kell ez nekünk .. ? ! S mind ennek csak önmagunk vagyunk az okai. Mert mig Ausztria, a mi lapjainktól, a magyar lapoktól, melyeknek magyarizáló befolyásától nem lehet félteni a magyarúl nem értő burgereket, — az osztrák pénzügyminiszternek 1869. évi deczember 30-án kelt rendelete értelméhen hirlapbélyeget szed: — addig mi jámbor magyarok darűre-borúra, ingyen, legcsekélyebb bélyegadó nélkül engedjük elárasztatni hazánkat kedves jóakaróinktól, az osztrák lapoktól! Kell ez nekünk ..! ? Es ha a legártatlanabb, s hazánkra nézve egyáltalán semmi veszélylyel nem járó valamennyi külföldi hírlapot alá bírjuk vetni a hirlapbélyeg kötelezettségének : — mért nem teszszük ugyanezt Ausztriával is; — azzal az Ausztriával, mely a magyar lapok egyetlenegy példányát sem ereszti be földjére bélyegadó nélkül! A sokat hangoztatott reciprocitás, de főleg az eléggé sokat nem kívánható érdekeink kívánják, követelik, hogy az osztrák lapok nálunk — bélyegadót fizessenek. Ez kell nekünk..! Semmi ok nincs ennek elengedésére ; ezer ok van annak behozatalára. Ajánljuk hát e kérdést illetékes köreink figyelmébe. Dr. Fetiyvessy FerenczHeti szemle. — szept. 4-én. A montenegrói- albán határ rendezésének siettetése végett gyülekezni kezdenek a hatalmak hajói Raguza körül. Az actió nem fog mindjárt megkezdetni, a hatalmak várakozó állást foglalnak el egy ideig. A flotta- demonstratióban Ausztria-Magyarország, Németország, Oroszország, Francziaország, Angolország és Olaszország hajói vesznek részt. Mennél közelebb megy a tüntetés az actióhoz, annál jobban fokozódik az albánok elkeseredése, mely általános lázadásban is nyilvánulhat. Az albánok ugyanis nagyon csörtetik fegyvereket, járuak-kelnek és tönhangon hirdetik, hogy egy talpalatnyi földet sem engednek át Montenegrónak. Riza pasa, a porta meghatalmazottja, kire Dulczigno átadása van bizva, az albánokkal szemben nem mer intézkedni ; támogatására a porta még két új biztost fog küldeni. * A görög határ rendezése ügyében új jegyzéket készít a porta, melyben határozott ajánlatokat fog tenni Görögország javára és kijelenti, hogy több engedményt nem tehet; azért tehát ajánlatának el nem fogadása esetében a hatalmakra hárítja a bonyodalmakért a felelősséget. * Spanyolország éjszaki részében a carlis- ták ismét mozognak. A minisztertanács, melyben a király elnökölt, elhatározta, hogy megvárják a tüntetések megkezdését és akkor hatalmas csapást mérnek a nyugtalankodókra. A bask tartományokban valósziuü'leg kihirdeti a kormány az ostromállapotot. * Ázsiai magántáviratok lázas izgatottságA „VESZPRÉM" TÁRCZAJA. Veszprém vármegye egy felséges vármegye, Kies, regényes kert, van rónája s hegye, Róna, hegy, völgy, folyam, váltakozik szépen E nagyszerűn talált festői tájképen. Istenkéz remekelt a teremtés napján Ennyi bájképeket egy keretbe rakván; A nagy alföldnek nincs zöldfája, zöld lombja, Ide ülteté át mesterül beosztva. Zöld erdők, ligetek, embernek és vadnak, Zengő kis madárnak enyhe szállást adnak. ügy tetszik, hogy láttam a gönczölszekeiet Elrobogni gyanran zöld bérczeink lelett Somlyóról nagy boros hordókkal megrakva, Szellemek kísérték — egy volt ütve csapra; Ittak a nektárból, s bájos dalt zengének, — Dicső a somlyai — dicső volt az ének. Zeüsz asztalára vitték ezt az égbe, Istennők közt iszsza értük gyulva s égve; Nincsen hossza vége széles jó kedvének Köszöni jó kedvét Veszprém vármegyének. Én is ebből iszom, a mikor csak lehet, Ettől lehet sírni, s Írni szép verseket; Ebből ittam most is egy öblös pohárral Vélvén, hogy a múzsa ettől föllebb szárnyal; Föl bizony! egész a nagy gönczölszekérig: így tudom, hogy borral szellemek kisérik. Sok kincs rejlik erdős Bakonyunk méhében, A vadon természet zárja még ezt mélyen. Eljő az az idő, hiszem, nem sokára, Midőn ezt ész, ipar sorban kiaknázza. Annyi aranyja lesz szép Magyarországnak, Hogy még rézfokost is aranyból csinálnak. Ipar, kereskedés, vasút, kőszénbánya — Mindezekben nincsen megyénknek hiánya. Van vasutunk. Ajkán annyi szenet ásnak, Hogy elég lenne tán egész Angliának. Kőszén, gőz, tűz, vas, fa, győzhetlen hadsereg, Melylyel minden tatárt s kozákot szétverek. Mit szóljak te rólad? áldott szép Mezőföld? Melynek mezeje zöld, verme búzával tölt. Ott jó bor szivet gyújt, gyújtja bon! harezosid, Itt dús kalász s kenyér kart kardra izmosít Megyénk déli részét a Balaton mossa, Kenését üdvözli tömegben fogassa, — Süllő, fogas! — van-e, kérdem, büszkén bátran Jobb hal a fogasnál a nagy oczeánban? Mezőfőid ökröt tart, pörkölt hús a bére; Kajár és Kenese var jó halászlére; Abba a felséges töltött káposztába Bakonyunk hat mázsás sértésit ajánlja. Kenyér, bús és jó bor bőven e megyében — Nem hat itt meg senki szomjau avagy ében. Itt van a két derék város: Veszprém s Pápa, A hol haladni kell, szárny mindkettő lába. Pápa városának van főiskolája, Hires ez, mióta Tarczi a tanárja, A gymnasiumnak Veszprémben, néhai Fényét visszahozta a..................... Mezőföld képvisel gabonát, Bakony fát, Veszprém, Pápa pedig ipart és tudományt. Hát a nők? oh ezek oly kellemdús szépek, Hogy csak egy tekintet — bájolva szív s lélek! Itt laknak Szent-Gálon a hires vadászok, Kik vaddal adóztak a magyar királynak; Most már nem királyi vadász, de bős nép ez, Bakony népei közt legnemesben érez. A falvakbau lakik még itt sok tót s német De mindenik szivét gyújtja ahoufiérzet. Dicső példát adott erre Kis-Lőd nem rég Német nevüket mind magyarra cserélték. Adja Isten, hogy mint szivük velünk érez, Nyelvük is simuljon a testvér nyelvéhez. Itt van a porczeliángyárról hires Herend Mely már annyi érdemdíjt s érmet nyert, s nyerend. Eddig a császárok és királyok asztalán Be nagyban szerepelt a chinai porczellán, Most már rövidebb a chiuai hosszú ut Herenddel megosztja Pekkiug a koszorút. Haj már ezer éve innen ouuau annak, Hogy a bős magyarok e hazában laknak, A bontoglalásnak az első ezredik Évfordulója már majd elkövetkezik. Gyűljön fel egy begyre megyénk büszke népe, Hol szép kuatás van az egész megyére; Rendezzüuk nagyszerű dicső népünuepet, Melyben minden lelkes hazafi részt vehet; Csapjunk bét megyére szóló lakodalmat, Minőt termékiből hét megye sem adhat, Szent-Gálról majd hoznak, szarvast, nyuiat, őzet, Mezőíöld száz ökröt gulyáshusnak főzet, Kenese is eljő tíz szekér fogassal, Minden vendég jöjjön legalább két hassal. Hát Somlyó vidéke! ez lesz ám királyi! Száz bordó somlyai fog sorban kiállni. Ha ez nem lesz elég, egész somlyó begyet Csapra ütjük, ide tolják .........— a gőzgépek! Lát ni fogunk itt oly asztalterítéket, Melynél királyok is foglalhatnak helyet. A hires herendi porczellángyár egész Készletét e czélra általengedni kész. Eljő Petőfi is, leszáll az egekből, Hogy is maradna el e dicső ünnepről? Eljő dicsőségben sok ezer angyallal Kürt, trombita harsog, zeng mindenütt a dal. Fölkelnek sirjokból őseink a szittyák Egy uj szövetségre erőket megnyitják; Ölelnek, csókolnak, ha az éjfélt érzik, Eltűnnek s alusznak ismét ezer évig! Iszunk a hazáért, a magyar nemzetért, A szent szabadságért s még száz ezer évért, Megkérjük az első Magyart is szívesen, Hogy jőjön el hozzánk vigadni e hegyen, Megkérjük, hogy magyar nyelven, melyet jól ért, Mondjon egy toasztot nyolczszáznegyven- nyolczért. SZŰCS DÁNIEL. Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ vau csatolva.
