Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-05 / 36. szám

ban tartják az angol fővárost. Ily táviratok szerint Indiában kitört a lázadás. Ha az igaz, beláthatatlan végű bonyodalmaknak képezheti forrását.

*

A lengyelországi görög-katholikusok folyamodást intéztek Lorisz Melikovhoz, melyben kérik őt, hogy szólaljon föl érdekükben az orosz czár felséges személye előtt, s eszközölje ki szánandó helyzetük javítását.

*

Bismarck hercg és Haymerle báró találkozásának hire különféle combinácziókra adott okot. Ennek történetéről egy német lap a következő felvilágosítást adja: Bismarck herczeg, miután Berlinbe érkezett Gissingeu- ből, levelet kapott Haymerle bárótól, ki ekkor porosz földön időzött és szerencsét kívánt a kanczellár curájának sikeréhez, reményét fejezve ki, hogy a tengeri fürdőből Bécsbe való visszatérése alkalmával személyesen fogja üdvözölni a kanczellárt Berlinben. A német kanczellár azt, olvasta ki e levélből, hogy Haymerle báró találkozni akar vele, minthogy pedig ő is óhajtotta azt, meghívta Haymerle bárót, hogy látogassa meg szeptember elején Friedrichsruheban.

AVID É K.

Herend, 1880. aug. 30-án.

Tekintetes szerkesztő ur! Engedje meg becses lapjában a »Veszprémi mészáros-ipar- társulat* aug. 20-án tartott rendkívüli közgyűlésének tartalmát nyilvánosságra hozni.

Közgyűlésünk tárgyát azon kérdések képezték, vajon ipartársulatunk a fennálló ipartörvények értelmében fennállhat-e s van-e czélja fennállásának.

A társulatnak megerősítést nyert alapszabályai társulatunknak csak kötelezettségeket adtak, de jogokat, a mik a társulat fenn- állhatását biztosítaná, egyáltalában nem adtak, (tán a mostani ipartörvények értelmében nem is adhattak)

A mészáros-ipar más iparágtól igen nagyban különbözik, méltán megérdemelné, ha majd az ipartörvény újra revideálás alá talál kerülni, az országgyűlés ezen iparágat különös figyelemben részesítse, mert a mészárosipar kőzegészségi szempontból is, megbírálandó volna.

A mostani alapon társulatunk fenn nem állhat, de fennállásának ninc3 is semmi czélja. Mert a mostani ipartörvények mellett, akárhány ezer ember folytathat ipart, hogy sem egyik, sem másik ipartársulatba magát fel nem véteti, sem pedig mesterséget nem tanult, pedig az ilyen egyének a becsületes iparnak legtöbb esetben saját maguknak is kárára vannak, ha tehát más egyének minden kötelezettség nélkül, folytathatnak ipart illetőleg bitorolhatják iparunkat, szükségtelen sőt czélja nincs is ipartársulatnak.

Ezen okokból indulva indítványoztatok hogy a veszprémi mészáros-ipartársulat hívja j fel az országban működő mészáros-ipartársu- latokat, hogy valamelyik nagyobb városba ! kebelükből választott két bizottsági tagot, értekezletre küldenének, a mely értekezleten j vitalatnának meg a mészáros-iparnak nehézségei, akadályai, a közönség iránti kötelezettségei, s a mennyire jelen körülmények engedik, a társulatot megillető jogok is.

Ezen értekezleten dolgoztatnának ki, a 1 mészáros-ipartársulatok részére egyöntetű alapszabályok, s az értekezlet által elfogadandó alapszabályok, valamint a mészáros-iparral összefüggő, kérdések és nehézségek, az országos iparegyesülettel közöltessenek, s annak közvetítése által az országgyűlés elé terjesztetnék, hogy a majdan kijavítandó ipartörvé- I nyék meghozatalánál az országgyűlés által megérdemlendő figyelemben részesülhessenek.

Hogy a mészárosipar-társulat micsoda körülmények, s jogok mellett állhat fenn a közönség irányában micsoda eljárást illetőleg, kötelezettséget vállalhat, azt ha tekintetes szerkesztő ur megengedi*) jövő levelemben fogom elmondani.

Tisztelettel maradtam a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája.

Fejes Dániel.

Pápa szeptember I.

Mióta a félhivatalos sajtóban a királyi tábla decentralizátiója, discussió tárgya, különösen mióta az »Ellenőr“ a királyi tábla egyik területi székhelyéül városunkat jelölte ki, azóta mozgalom indult meg a lakosság közt, hogy a terv valósulása elősegítessék. Több — e közügyek iránt — érdeklődő Pap János királyi tanácsos urat kérte meg, hogy állana a mozgalom élére. Nagyságos Pap János ur a kérésnek engedve múlt vasárnapra értekezletre hívta meg a város előkelőbb lakosait. Csakugyan összegyűlt a város színe java. Az értekezlet megválasztotta elnöknek: Pap János, jegyzőnek: Horváth Lajos urat. Elnök ur előadja, hogy városunk mindazon kellékekkel bir, melyek egy területi királyi tábla befogadására megkívántainak, elérkezettnek látja azon időt, melyben e végett mozogni kell; csak eme czél elérésére volna képes hanyatló városunk sorsán nagyot lendíteni; kéri a jelenlevőket, hogy a módok és eszközök felett nyilatkozzanak. Határoztatott, hogy ezen czélból egy folyamodás készíttessék, mely egy legközelebb egybehívandó városi közgyűlés elé fog terjesztetni elfogadás végeit, ugyanezen folyamodás pártolás végett a megyei közgyűlés elé is fog terjesztetni. Ezen folyamodás annak idején ki is fog nyomatni és a képviselők között kiosztatni.

Az idézett czélból tegnap tartatott városi közgyűlés. A folyamodás némi módosítással elfogadtatott és a legközelebbi megyei közgyűlésnek, pártolás végett meg fog küldetni. A gyűlésen több panasz merült fel az adót kiszámító közegek azon eljárása ellen, hogy a kiszámításnál számos hiba fordul elő az | adózók hátrányára. Jellemző a felszólamló j bizottságba helyezett bizalomra nézve, hogy inkább kész az ember még a hibás számítás- j ból eredett többletet is megfizetni, mintsem j folyamodás utján jogát — az az igazságot I keresni. Ilynemű nyilatkozatok több részről | történtek.

A két zsidó hitközség kiegyezése iránti mozgalom megindult, ügy az orthodox mint a congressusi hitközség egy tiz tagú bizottságot nevezett ki az egybeolvadás feltételeinek és módozatainak megállapítása czéljából. Megköveteljük a kiegyezési bizottság mindegyik tagjától, hogy a közjó érdekében minden személyes indulatoskodástól tartózkodjanak, hogy már valaha a béke helyreálljon.

Polgár.

*) Szívesen közöljük. Szerk.

Turin, 1880. aug. 25-én.

T. szerkesztő ur! Mióta a svájczi és tiroli szép hegyeket és havasokat elhagytuk, azóta az olaszföld gyönyörű vidéke köti le figyelmünket. Mily felséges látvány mindenfelé! Kertek, mezők, szép zöld koronás hegyek váltakozva vetélkednek természeti szépsé- gökkel hirdetve a teremtő erő bámulatos csodáit!

Az utakat mindenfelé szép árnyas fasorok szegélyezik. Virág nyílik miudenütt. A földet, rétet, csatornák öntözik, melyek dúsan fizetik vissza az emberi munka fáradalmait. Csendes falvak s virágzó nevezetes nagyvárosok láthatók, melyek roppant gazdagságot és műkincseket mutatnak fel az idegen előtt. De ki tudna most mindenről irui, nincs is szándékom, mert ezt, ha visszatérünk, részletesen fogom ismertetni, most minderről csakis jegyzeteket készítünk. Most egészen másról, Kossuth Lajosról, a nagy hazafiról, akiről még a jellemes ellenség is elismeréssel szól, akarok irui, a kinek házánál a mai napon, mint névnapján 6 órát tölténk. Körülményeink nem engedék, hogy 24-én látogathassuk meg nagy hazánkfiát s igy 25-én reggeli 8 '/2 órakor vonatunk megindult, 20 perez alatt, a konduktor jelenté, nogy Balkonéban vagyunk, a vonatról leszállva, egy szép fasor alatt Kossuth háza felé közeledőnk, epeu a vaspálya mellett visszafelé, az állomáshoz Kossuth háza vagy 180 lépés lehet, ezt nehány uj ház előzi meg, melyek mind azóta készültek, mióta Kossuth itt lakik, s úgy látszik, hogy ezen kis állomást is az ö

tiszteletére állították itt fel, mert a házak száma ezt nem igényelheti, Kossuth háza legszélről vau, elül nagy kerttel, melybe egy kis ajtón léptünk be, hol mindjárt Ihász Dániel háza áll, egy csinos kis emeletes ház. Mi a kertésztől az ezredes ur után kérdezős- ködénk, a kertész leikért, hogy üljünk addig le egy fa alá, mig ő felkeresi az ezredes urat a kertben. Elmentés mi alig, hogy leültünk, a másoldalon három urat láttunk felénk közeledni, ez Ihász Dániel ur volt egy emigráns barátjával, kit már 8 éve nem látott, ki most meglátogatta őt és a kormányzót, s egy fiatal ember, aki most Írnoka Kossuthnak, a műve elkészítése mellett. Bemutattuk magunkat. Az ezredes úrazőbarátjá val, aki jelenleg olasz tábornok, és Florencz mellett lakik névszerint Eberhardt, a legszivélyesebb magyar vendégszeretettel fogadott bennünket.

Igen szép lombos fák alatt foglaltunk helyet, társalogva a haza jelen viszonyai felett és az emigraczio múlt történeteiről, egy fél óra eltelte után az ezredes ur felszólított, hogy menjünk fel a lakásába. Itt már egy pompás reggeli várt bennünket, amit az ezredes ur nevezett annak, hauem mi ebédnek, még pedig igen kitűnőnek, tartottuk. Az étkezés felett sok nevezetes eseményt sorolt fel a két száműzött viszontagságos életéből, a melyben oly gazdagoknak tűntek íel, hogy csaknem kifogyhatatlanoknak kell őket tartani.

Ihász sokkal komolyabb, mint az olasz tábornok, aki jóval fiatalabb is, gazdag él- czekkel vidította fel a szomorúbb emlékeket. Az étkezés eltartott 2 óráig, ekkor egy mellékterembe tértünk, melyben több nevezetes emLeányfalu 1880. aug. 29

Tekintetes szerkesztő ur! Örömtől sugárzó arczczal tekinténk a közel jövőbe; mert magasra nyúlt vetéseink gazdag aratásra jogosítottak. Azonban most tudjuk, hogy mennyire csalódtunk! Gabonáink szalmára nézve kitűnők ugyan; de kevés a szem bennök és az is — apadt! Kivált a rozs oly silány, hogy alig ád 30 vagy 35 litert egy-egy kereszt

17-vel számítva. Sőt olyan is van, kivált a tavaszi rozsok között, hogy még a letakarítta- tást sem érdemelte meg. így gazdáink odajutottak, hogy a vetőmagot sem kapják vissza, s már is azon kezdenek aggódni, mikép vetik be rozs alá készítendő szántóföldjeiket? A búza, árpa és zab jobban fizet ugyan, de ezek nem pótolják ki a rozsban szenvedett veszteségeket. Mert ha a búzát, árpát kenyérnek használják, miből fizetik a terhes adót, miből telik ruhára és egyéb kiadásokra? A kuko- riczák igaz, meglehetősek; de kérdés, megérhetnek-e ? A burgonyára (krumpli) meg már úgyis keveset számíthatunk, miután sok helyen annak még a szára is végkép el száradott! Bizony ha sanyarú volt a múlt év, még sanyarúbbnak fogunk elibe nézni a jövőben. Azért ha valaha, most lesz szükség az okos munkásságra és a bölcs takarékosságra, melyek különben is egyedüli alapjok a földi jólét — és megelégedésnek.

Ily szomorú kilátásainkat még szomorúbbá csak annak keserű tapasztalása teszi, miszerint nálunk a vagyonbiztonsági állapotok a lehető roszul állanak. Mintha a rabló beduinok vennének körül bennünket: úgy kell félteni az embernek csekély terményét, jószágát, marháját. Mert nemcsak a mezőről lopják el ismeretlen tettesek a burgonyát, kuko- riczát, káposztát, hagymát stb. hanem bent a faluban is feltörve a pinezét, istállót, ólat elrabolják a bort, borjut, sertéseket! Nem is csoda! mert a mely határban csősz, a mely faluban bakter nincs, ott a tolvajoknak szabad lopás biztosíttatik. Jó volna, ha mind ezeket komoly megfontolás tárgyává tennék az illető tisztviselők, és a törvény által jogosított rendőri közegek felállíttatásával iparkodnának elejét venni e már — a népre nézve úgyis elviselhetlenné vált szomorú állapotnak. Mint tevék ezt Leányfalu elöljárói az által, hogy éjjeli őrt állítattak, kinek kötelessége két patróval este 9 órától reggeli 3 óráig, a községben őrjáratot tartani és arra szigorun felügyelni. Bárcsak előbb tétetett volna ez üdvös intézkedés: úgy talán nem történnek azon gyakori lopások nálunk, melyek közül az egyik — engem is tetemesen megkárosított! Azonban a példabeszéd szerint: jobb későn, mint soha.

Folyó hó 24 én mi is megtartottuk itt Leányfaluban, Kossuth Lajos nagy hazánkfiának dicső névestélyét. Kevesen voltunk, de „mindannyian hívek.* Ugyanazért igazi lelkesedés hangján mondott felköszöntésekben emlékeztünk meg Magyarország egykori kormányzójáról, s egyszersmind azon — szivünk forró érzetéből fakadó — kívánságainknak adtunk kifejezést, hogy az Isten a népek és nemzetek nagy Istene őt a felejthetlent sokáig, az emberi élet legvégső koráig éltesse !

Magyar Soma.

lékeket láttunk, ott vannak 48-ki harczi fegyverek, zászló, amely kedves ereklye, csákó, sipka, stb.

Orsini szobra is ott van, ki az ezredes urnák kedves barátja volt, kiről beszélte, hogy 2 héttel előbb, midőn a bombákat Napóleonra dobta, még nála volt búcsúzni, hogy Angliába megy, stb.

Egy kevés társalgás után az ezredes ur eltávozott s visszatérte után felszóllított bennünket, hogy mehetünk vele a kormányzó úrhoz, mi őt követve az olasz tábornokkal együtt, (kiről itt megjegyezzük, hogy Veszprém megye szülöttje) a kerten végig haladva elértük a már eléggé ismertetett lakházat, amelyben Kossuth lakik; mely kívülről egyszerű, de mégis ízléses stylben készült; alul az előrész virágház, az emeletre igen csinos lépcső vezet egyenesen fel. Amint felértünk, jobbra egy kis szobán át Kossuth Lajos dolgozó szobájába értünk, hol épen veliiuk szemközt az iróasztaluál ült s látszott, hogy épen valami iratot hagyott félben. Ülve látni őt máris oly meglepő, hogy eibámultatja, aki még soha nem látta, hát midőn felkél s élőnkbe lép, mosolyog, és hazafias szeretettel fogad bennünket. Kossuth alakjában, arczában és gyönyörű hófebérségü kissé hosszú hajfürtjeiben, ugyan oly szakái-és bajuszában van azon roppant varázserő, mely talán még a legbátrabbakat is kissé zavartakká teszi úgy, hogy leigózve állnak előtte s várják tőle az első kérdést.

Benkő barátom röviden elmondta megjelenésünk czélját, mire kijelenté, hogy örömmel fogadja látogatásunkat, hanem az általunk számára vitt ajándékot nem fogadja el, mivel ő szabad ember és az ajándék elfogadásával

IRODALOM

1. Cserna Vincze. a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878. évi V. törvényezikk) kézikönyvül bírák, ügyészek, ügyvédek számára Minden egyes szakasz tartalmának kitüntetésével, - a szövegbe nyomott jegyzetekkel s a büntetési tételeket is tartalmazó tárgymutatóval.

2. A magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról (1879. évi XL. törvényszikk). Minden egyes szakasz tartalmának kitüntetésével, szövegbe nyomott jegyzetekkel, s a büntetési tételeket is tartalmazó tárgymutatóval. Veszprém, 1880.

3. Az 1880. évi XXXVII. törvényezikk a magyar büntető törvénykönyvek (1878. V. t. ez és 1879. XL. t. ez.) életbeléptetéséről. A bíráskodási illetőséget feltüntető táblás kimutatással. Veszprém, 1880.

Ha Francziaországban vagy Angliában valamely fontosabb törvény lép életbe, nyomban egész serege jelenik meg az olyan segédeszközöknek, melyek annak elsajátítását és gyakorlati kezelését könnyítik. Ha az e nemű irodalom nem is mozog a legmagasabb tudományosság kothurnusáu, kiváló haszna még sem tagadható. A legértelmesebb jogalkalmazásban is igen sok a tisztán technikus muuka, s a legjobb biró, ügyész és ügyvéd is szívesen veszi a törvénykönyvek minél áttekinthetőbb berendezését; hisz annál zavartalanabbá szentelheti rendesen úgyis fukar idejét a szellemi munkának, minél kevesebb erőt kell a törvényhelyek keresgélésére, a szétszórt intézkedések összeállítására fordítania. Nálunk e tér is meglehetősen el van hanyagolva. De oly fontos esemény, milyen az új büntető törvénykönyvek hatálybalépte, némileg mégis fölserkentette íróinkat. Az eddig elénk került ebbeli dolgozatok között nem habozunk első helyre tenni azon szövegkiadásokat, melyeket Cserna Vincze veszprémi kir. ügyész úr rendezett. Az olvasó minden egyes czikknél megtalálja az utalást azon szakaszokra, melyek az épen alkalmazandó intézkedést megvilágítják, kiegészítik, továbbá az illető cselekmény módosulásaira, büntetésére és jogkövetkezményeire. Vegyük például a 126. §-t, a felségsértést. Ott vau először is a törvény szövege, oldalvást a szakasz rövid tartalma, a jegyzetben utalás a 130. §-ban meghatározott szövetségre, e szövetségnek már két személy egyetértése által való létrejöttére (132. §.), végre a 136. §-ban meghatározott büntetlenségre; a kötet végén levő betüsoros tárgymutató azután megjelöli, hol találhatók az illető cselekedet meghatározása és a büntetési tételek; a függelékben betüsoros és rovatos átnézetben találni a §-okat és a távolabb összefüggésü eseteket, milyen például a felségsértésnél a feljelentés elmulasztása. (135. •§.) A harmadik helyen aevezett kiadmány ezeken kívül az illetékesség betüsoros és rovatos áttekintését nyújtja a szerint, a mint a cselekmény a törvényszékek, a járásbíróságok vagy a közigazgatási hatóságok elé van utasítva. Gyakorlati jogászaink (és a nagy közönség) különös figyelmébe ajánljuk e valóban hasznos kiadmányokat.

{Magyar igazságügy.)

HÍREINK.

*Hymen. - Virkler Márton veszprémi

postafőnök úr tegnap szombaton vezette oltárhoz özv. Batta Mihályné kedves leányát Kózát. Tartós boldogságot kívánunk!

magát kénytelen volna lekötelezni. Hiába jegyeztük meg, hogy mi erre nézve igen kicsi emberek vagyunk, hogy ilyesmire számítanánk, arra azt mondta, hogy végre ő azt nem is fogadhatná a nélkül, hogy azt ne viszonozza, azt pedig ő nem teheti. Erre Benkő barátom felkérte, hogy ezt igen könnyen teheti, mivel őt több veszprémi nő felkérte, hogy egy kis virágmagot kérjen számukra Kossuth Lajostól. Erre az öreg úr elmosolyogta magát és kijelentette, hogy azt szívesen megteszi.

Ezután leültetett bennünket és tovább, mint egy óra hosszáig beszélgetett velünk több érdekes dolgokról, utazásunk czéljáról, több városról, és hogy láttuk-e már a turini kiállítást stb. Végre felkeltünk s elbúcsúztunk tőle s még egyszer több névnapokat kivánva neki, kezet szorítva távoztunk.

Kossuth szép magas alak, egész lénye elárulja a nagy szellemet, arcza szép tiszta, íinombőrü, szemei nagyok és fénylők. Az arcza kinézése és beszéde semmi öregséget nem mutat, erre csakis a hófehér fürtök emlékeztetnek.

A kertet az ezredes ur megmutatta, aki bennünket még ismét egy pohár jó veres borral kínált meg, és megígérte, hogy másnap bejön Turiuba a tábornok barátjával, szintén a kiállítást megnézni, hol még találkozni fogunk. Ebeuhardt tábornok úr meghívott bennünket Flérenczbe saját lakára, mit erősen meghagyott, hogy ott vendglőbe ne szálljunk, mert ő ennek kedvéért fog Turinból haza menni, hogy minaet megvendégelhessen. Viz- keleti pénzügyi titkár is idejött épen Kossuthot látogatni, kit szintén meghívott a tá-