Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-03-07 / 10. szám

VI. évfolyam. 1880.

10-ik szám.

Veszprém, Márczius 7.

és „Hív. Értesítő ‘

o.gjeUt allies ralira»!Előfizetési dij:

Égési évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Egyes példány ára 155 kr.

b'l

*.o

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

r>J

=S*

tó

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadó' hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

kli^ktniktitie Veiipríabea,

HIRDETÉSEK : egykasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., g ktilön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.

Sard

Ismét néhány szó:

Veszprém város és megye

jövőjéről.

I.

E becses lapok egyik (f. évi 8-dik) számában, egy „Veszprémi vasút építését illetőleg — nemcsak lelkes és talpra-esett, hát szívre és észre egyképen veendő felszólalás jelent meg R-től; de egyszersmind a tisztelt szerkesztőség azon óhajtása is foglaltatott, vajha .városunk esetleg megyénk szakértő íérfiai közöl többen hozzászólnának ezen ügyhöz, és véleményeiket, legyenek azok pro vagy contra, kifejtenék.* Bátorkodom hát ennek folytán, e fontos tárgyat, mondhatnék reánk nézve — .most vagy soha* életkérdést illetőleg, szerényvéleményem, néhány igénytelen szóban, egész egyszerűen, jó lélekkel, de jót akarólag elmondani.

Szerencsétlenségemre .szakértődnek magamat, hiú elbizakodás nélkül nem mondhatom: ennyiben tehát a mégis .hozzászólás“ vakmerőségét mentse ki a jó akarat és szándék tisztasága.

Szerintem — s ez lelkem lelkében gyökerezett meggyőződésem, ha különösnek látszik is, mégis úgy van, hogy nemcsak arra kell néznünk: mit tegyünk ? de arra is, s tán mindenekelőtt arra kell ügyelnünk: mit ne tegyünk ?

.Maga kárán tanul a magyar; azt mondja a példabeszéd' Elég szomorú, ha másokén nem okult légyen. De ha még magáén sem tanulna; sorsát megérdemelte.

így állnak a dolgok Veszprém városa vasúti közlekedését illetőleg is.

Sajnos ugyan, de ha javúlni akarunk, legelőször is önhibánkat kell ismerni és átlátni.

Nem volt ugyanis elég, hogy a Fehérvár-Kanizsai vonal megyénket a mezőföldi szélén érinté; de keresztülvágván ép ez által Veszprém városa életerét; az onnan alulról — ezen valóságos termény-tárból a gabonáuak a veszprémi piaczra, mint tán századok óta volt, továbbra is felhozatalát megszüntesse. És így a dunántúli gabonapiaczok egy legnevezetesebbjét Veszprémet, e minőségitől tökéletesen megfosztotta; s ez által több kereskedőnek Fehérvárra sőt Boglár- és Siófokra is el, kiköltözését eszközölte.

Nem volt — továbbá elég — hogy miszerint, hamár azon vasút menetének arra kell vezettetnie egy bizonyos pontnál, honnan tudniillik az utat ama vidék elragadó szépségét már még is átláthatta, a vasút kétfelé nem irányoztatott; egyik (bai) ága egyenesen be Somogynak, s annak székvárosának tartva, amannak szive s veséjén keresztül nem for- fordnlt s tartott Kanizsának; hanem a helyett az egészvonal a Balaton locsogó vizébe lett vezetve. Mit ha az ember lát, sem akar elhinni saját szemeinek, oly képtelenség; és az még azért is, mert az igy Somogy szélén, a vízben — még pedig minden szükség nélkül abban vezetett zalai vasút, a homoktorlás, viz és jégár hármas ostromának, hát télen mint nyáron, folyvást ki van téve.

Á másik, u. m. jobbszárny pedig Vesz- prémmegye balatonmelléki részén keresztül, Fürednek irányozva, nem csak névszerint, s mintegy gúnytárgyul, de valóságban is Keszthelynek, s onnan Kanizsára nem vezettetett.

Hanem:

Midőn Veszprémmegye, és különösen ennek fővárosa ime sajnos kárszenvedései, a Fehérvár-Gráczi vasút czélirányos, mert magát a várost érintő vezetése, és az indó s rakodó és teherszállítási ház és raktáraknak, a város szélén leendő felállítása által némileg kipótolhatók leendettek volna; elég megfog- hatlanul, de hát mégis valósággal, a várostól oly távol, s nem is ennek, de egy külön káptalani pusztának határában lett a „Veszprém“- nek gúnyolt állomás — hely megállapítva, és fölépítve. De

Ennek okait tovább ne kutassuk. Általában jó, ba a múltak emlékét megtartjuk;

Heti szemle.

de csakis azért, hogy a netaláni tévedésekből okuljunk.

Hanem az elmúlt, és igy nem történtekké többé különben sem varázsolható dolgokra, ha azok netán kedvező fényben mutatkoznak, elbizakodó hiúsággal; ha pedig kedvezőtlen , sőt vészteljes homály-foltok jeleit hordozzák magukon, vádaskodások recrimina- cziókkal tetézni, úgyis elég jelen bajainkat — egyformán dicstelen sőt káros a visszatekintés.

így nézvén hát „sine ira et studio* minden harag és czélzás nélkül, vasúti balsorsunkra: lássuk mindenek előtt „mit ne tegyünk?* vagyis hát mitől óvakodjunk?..

Fődolog itt is, mint mindenben, a jó szándék, az akarat tisztasága.

Magunk jobbvoltáért igen is tegyünk — meg minden kitelhetőt. De mások iránti irigykedés, vagy épen ártani vágyásból — semmit.

Ugyan kérdjük, lehet-e valami szentebb czél és a hazai ipar föl virágzására szükségesebb, minthogy a külföldi ipartermelés mellőzésével, saját hazai ipar-czikkeinket használjuk ?

Es még sem volt, és nem is lesz, a még annyi „Védegyleteken* is soha Istennek áldása, mig ez nem annyira a magunkéi szere- tetéből, mint inkább, sőt tán leginkább, a külföld gyűlöletéből származik.

Idejárul, hogy ez a külföldieket ellenünk föl is boszantván őket, — s tán nem is ok nélkül — hasonló visszatolás — sokra in- gerli. Holott, ha az édes mienk hazafias tiszta szeretete volna az indító ok, azt a magáéról hasonlóul gondoskodó külföld, csak becsülni tudna bennünk.

De a vasutakra visszatérve, ne azon kezdjük hát e részbeni sorsunk javítását, hogy a Pápa-Keszthelyi szándékolt vasút létesül- ketését, már csirájában elfojtani törekedjünk.

E kutforrás nem volna tiszta, és így belőle áldásos tiszta jó vizet nem is meríthetnénk. De meg, a ki a „megye jövőjét" hordja szivében, vagy épen még felszóllalása czíméül is azt tűzte — ki, és igen helyesen: annak ilyesre még csak gondolni sem szabad. — Hiszen ki j tagadhatná, hogy Pápa szintoly előkelő városa, mindenesetre pedig ép annyira része Veszprém vármegyének, mint akár e uevü városunk maga. Sőt örüljünk szeretetteljes részvéttel ama testvér-város szerencséjének. Annál inkább pedig, mivelhogy ha Pápa képes lenne vasutját Ta- polczán át Keszthelyig elvezetni: azzal, mint odább érdeklendem, mi veszprémiek is nyernénk; mert akkor nekünk csupán Veszpróm- tapolczai ut-darabról, s nem egész Kesztheljig vivőről, kellene gondoskodni.

Második feladatunk, mitől ismét a legtisztább hazafiul szándékkal kell óvakodnunk, hogy:

A veszprémi indóház helyéről többé ne vitatkozzunk. Hanem állapítsuk azt meg, kivált most már, miután a jutási indóház kész útmutatónk, oda, a mily helyet mondhatnók Isten is annak teremtett; de meg a Füredig való folytatás is azt oda kívánja; u. m. a város keleti szélén — hát semmiesetre nem benn a városban, hová az semmi tekintetben nem is való, hanem annak közelében, oda valahová a keresztfa körűi, a hol t. i. szakértők belátása szerint, — s a mit szem elől téveszteni szintén nem lehet, — a czélirányosság melletti olcsóbbság, tehát józan gazdálkodási figyelem és számolás szerint is legalkalmasabbnak mutatkozni fog.

Ismét netaláni szerencsétlen politikai pártokra szakadásról hát itt többé szó se legyen.

— márcz. 6-án.

Az orosz czár megtartotta jubileumát, túlélte a válságos napot. A nihilisták nem teljesítették rettentő fenyegetéseiket. A czár ól és remeg, Pétervár áll és forrong. A nép hangulata nyomott, a muszka világváros ar- czán nem dereng mosoly, — hiszen a czár alkotmány helyett ostromállapotba helyezte Oroszországot, új bilincseket vert az úgyis

elnyomott nemzetre, mely sötét színekben látja jövőjét. — Két merényletet mégis elkövettek a nihilisták. Egy fiatal ember lőtt Lorisz-Melikov grófra, a tejhatalmu dictatorra; de a gróf sértetlenül maradt. A konstantinápolyi orosz nagykövet és segéde ellen szintén követtetett el merénylet; ez utóbbi sebei ben már meghalt.

Az orosz forradalmárak végrehajtó bizottsága a franczia nemzethez proclamátiót rendezett, melyben követelik Hartmannak, az

elfogott orosznak ki nem adatását.

*

Plava és Gusinye sorsának eldöntését a nagyhatalmakra bízta Montenegró.

Francziaországban folyton szilárdúl és szaporodik a köztársasági párt a megyei pót- választásokuál. A bonapartisták mindegyre fogynak.

*

A felsőolaszországi republikánusok és irredentisták nagy tüntetést készülnek rendezni Mazzini halála napján, e hó 10-én, Ausztria ellen.

*

Anglia és Oroszország középázsiai villongását illetőleg ellenkező tudósítások fekszenek előttünk.

*

A görög-török határrendezés tárgyában a szultán és a közvetítő hatalmak közt még

nem történt végleges megállapodás.

*

Afghanisztán szervezését illetőleg a teendő intézkedések a viszonyok alakulásától vannak függővé téve.

*

A 25., 11. és 77. ezredek, melyek eddig Prágában, Pilsenben és Königgrätzben állomásoztak, a napokbau Plevlyébe, Trebinjébe és Banyalukába indulnak; az ott elhelyezett

45., 72. és 74. ezredek pedig az említett csehországi városokba fognak menni.

Megyei közgyűlés.

1880. márczius 1-ón.

A megyeház nagyterme nem látott egy- hamarjában annyi bizottsági tagot és hallgató közönséget együtt, mint a márczius 1-i közgyűlés alkalmával. Örült az ember, mert ezen tömeges részvétből csak azt következtette, hogy a megye közönsége mind inkább kezd saját belügyei iránt melegebben érdeklődni és azoknak czélszerű elintézésébe befolyni.

B. Fiáth Ferencz Főispán úr ő excellen- tiája rövid beszéddel nyitotta meg a közgyűlést örömét fejezve ki a bizottsági tagoknak oly nagy számmal történt megjelenése fölött és higgadt, tárgyilagos tanácskozásra hítta fel figyelmöket. Purgly Sándor, bizottsági tag, ezen számos aláírással ellátott indítványt terjesztette a közgyűlés elé, melyet a jelenvoltak feszült figyelemmel hallgattak végig: Indítvány.

A napi sajtó egyik közleményének ő nagyméltósága megyénk közszeretetben álló főispánja személye ellen legközelebb intézett méltatlan támadásaival szemben, alulírottak indítványozzuk, hogy a megye közönsége, amely ő nagyméltóságát majd félszázados politikai működésében a haza és a trón iránti kötelességeinek hazafias gyakran önfeláldozó- lag történt teljesítésében nemcsak az alkotmányos, hanem az ezen kívül eső válságos viszonyok között is, midőn hatalmát nemes- lelkűleg a megye lakói élete- és vagyonának megmentésére használó vala fel, csak becsülni tanulta; ő nagy méltóságának a megye bölcs és tapintatos vezérének úgy a múltban, mint jelenleg a közjó és a megye érdekében kifejtett hazafias és eredménydús tevékenységéért mélyen érzett hálájának, őszinte tisztelete- és szeretetének jeléül, törhetlen bizalmat szavazzon.

Veszprém, 1880. febr. 29-én. Forintos István, gr Nádasdy Ferencz, Kiss László, Konkoly Lajos, Késmárky József, Gulden György, dr. Fenyvessy Fér. Antal Gábor, dr. Makara

Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért.“ vau csatolva.

György, Szabó Imre, Bezerédj Miklós, Pribék István, Sárkány Miklós, Auerhammer Ferencz, Ányos László, Sarlay Ignácz, Ányos Sándor, Kopácsy Árpád, Buttner Sándor, Dunst Ferencz, Wessel Lipót, Perlaky József, Mar- tonfalvay Pál, Pados Lajos, dr. Kerényi Károly, Nagy Károly, Mozgay Autal, Tőttösy Mihály, Lévay Imre, Pongrácz Dániel, Pap Gyula, Benkő István, ifj. Kun György, Kopácsy Viktor, Soós Lajos, Bula Theophil, Bezerédy Gyula, Tóth Kálmán, Gál Lajos, Plosszer István, Bibó Dénes, Véghely Imre, Purgly Sándor, Wertheim Herman, Tóth Ede, Koller János, Stáhly György, Véghely Dezső, Bezerédy Imre, Keuessey Károly, Hencz János, Bélák István, Mányai Károly, Kun Aladár, Fülöp József, Kenessey Miklós, Kemény Andor, Réy Jenő, Kasensky János, Noszlopy Viktor, Kleczár Ferencz, Sarlay Károly, Devics József, Magyar János, Kolosváry József, Rothauser Mór, Mészöly Gyula, Kenessey Pongrácz, Tóth József, Gál Imre, id, Szalay János, Tamás Benjamin, Nyirő János, Kovács Pál, Boda Antal, Lukács István, Vogronics Antal, Tánczos János, Bognár András, Kovács József, Márk János, Kenessey Mór, Spránszky Ferencz, André Gyula, Gombás Lőrincz, Gombás Károly, ör. Csapó János, Chepely Károly, dr. Palotay Ferencz, dr. Peczek Gyula, Vida István, dr. Sándorffy Miksa, Szombathy Endre, Bódav József, Cseh István, Ács Rudolf, Bisztricsány József, Ma- gyari Antal, Kemény István, Horváth Kálmán, Tallián Lázár, Pap Ferencz, Kemenes Ferencz, Cserny László, Rosenthál Nándor, Csolnoky László, Karácson János, Pápay Miklós, Stoll Miklós, Lakat Mihály, Kubai Húbert, dr. Jánosi Sándor, Kisovics József, Androvits Imre, Wurda Manó.

Alig hangzott el a főjegyző ajkáról az indítvány utolsó szava, viharos éljen jelezte, hogy a megye közönségének nagy része azt a magáévá tette. Főispán úr ő eicellentiája könyes szemekkel meghatottan mondott köszönetét a megye ezen kitüntető bizalmáért ily képen:

Mélyen tis{telt megj'ei bizottság!

Komoly, szomorú, vészteljes időszakra, életemnek legfájdalmasabb, hogy ne mondjam, legkínosabb perczeire emlékeztet a t. m. közgyűlés ; de emlékeztet egyszersmind azon szoborra, melyet öntudatom állított szivem legmélyebb rejtélyében, mely szilárdabb minden carrarai márványnál, melynek simaságán egyes tudatlanság vagy rósz akarat körmeinek karczolása meg nem látszik.

Mert ha jót tettem életemben honfitársaimmal, az kizárólag ezen korszakra szorítkozik, s még ma is hálát adok az isteni gondviselésnek, mely alkalmat nyújtott annyi honfitársaimon segíthetnem, annyi szerencsétlenséget elháríthatni s kimondhatlan nyomort enyíthetni.

T. m. közönség! köszönöm szivem mélyéből a nyilvánított bizalmat annál is inkább, mert szerintem a legmagasabb czél, a leg- fenkeltebb jutalma egy honpolgárnak, honfitársainak bizalma! és ha koporsómat, — melyben egy lábbal már bennt állok — honfi és kortársaim tisztelete környezendi és rokon- szenvvel kisérendi nyugalmamra, könnyű lészen nékem a föld.

Fogadja a t. közgyűlés soha meg nem hálálható bizalmának e váratlanul ért újabb nyilvánításáért forró köszönetemet s tartson meg tovább annyiszor tapasztalt szívességében. — Viharos éljenzés!

A pápa-keszthelyi vasutlétesitő bizottság azon előterjesztése, melyben tudatja, hogy az előmunkálatokra a közmunka- és közlekedés- ügyi m. k. minisztériumtól engedély kéretett, melyben továbbá a tervbe vett vasúti építkezésekhez a megye közönségének pártolása kéretik, a megye jóakaratának szükség esetén pártolásának biztosítása mellett tudomásul vé- retik.

A m. k. belügyminisztériumnak a gyámpénztári pénztárnoki, ellenőri és könyvvivői állások betöltésére vonatkozó intézvénye felolvastatott és tudomásul vétetett. Ennek értelmében a gyámpénztári hivatal felállításáról