Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-03-07 / 10. szám

szóló megyei szabályrendelet átalakíttatik; a szabályrendeletnek 6. $-a, mely szerint a pénz­tári ellenőrt a megye főispánja nevezi ki, mó- dosíttatik s a pénztári ellenőri állás is vá­lasztás utján töltetik be. Az árvaszék felha- talmaztatik, hogy a gyámpénztárná! szflkséges felszerelések és könyvek beszerzésére 500 írt erejéig rendelkezzék. Indítvány tétetett, hogy a gyámpénztári könyvvivői állás, mivel az szakképzettséget kiván, jelenleg ne töltessék be, hanem a leg­közelebbi közgyűlésen, de most választas­sák könyvvivő-vizsgáló bizottság, mely előtt a pályázók képességűket igazolni tartozzanak. E bizottság Bezerédy Gyula m. alispán elnöklete alatt Kopácsy Viktor árvaszéki el­nök, Plosszer István, Ruttner Sándor, Rothau- ser Mór, Kadelburger Emil, Kasenczky János urakból alakíttatott meg. Főispán úr ő excellentiája, mint a ki­jelölő választmány elnöke, a gyámpénztári pénztárnoki állásra Kopácsy Árpád árvaszéki jegyzőt, mint egyedüli pályázót kijelöli, ki egyhangúlag meg is választatik; helyébe szin­tén egykangulag Koller Sándor lett árvaszéki jegyzőnek megválasztva. A közmunka- és közlekedési m. k. mi­nisztériumnak azon intézvénye, melylyel a déli vasúttársasághoz a siózsilipi szakadás betöl­tési munkálatának befejezése tárgyában inté­zett rendeletét tudomás végett megküldi, fel­olvastatott. A minisztérium felterjesztésileg megkéretik, hogy a megyének már régibb fel­iratában kifejtett panaszaira legkésőbb 40 nap alatt válaszolni méltóztassék, ellenkező eset ben a megye közönsége a szakadás betölté­sénél felhasznált közmunkanapok kártalanítá­sából eredő jogos követelését a törvény rendes útján fogja érvényesíteni. Egyúttal kéretik, hogy a minisztérium a déli vasuttársulathoz intézett rendeletének eredményéről a megyét értesítse. A m. k. belügyminisztérium körrende­leté a kőrorvosok fizetését, a fizetés javait minimumát, a legczélszerübb felvéti pénztár iránti véleményt illetőleg tárgyaltatott. A megye a jelen nyomasztó pénzviszonyok miatt nem tartja lehetőnek, hogy a körorvosok fizetése a megyében felemeltessék; javasolja, hogy a körorvosi körök 10 ezer lélekszámról 15 ezerre emeltessenek, hogy igy könnyebben legye­nek, esetleg nagyobb díjazás mellett, köror­vosok nyerhetők; továbbá határoztatott, hogy a községek ezután a körorvosok díjait minden évnegyed második hónapja végéig a szolga- dabiróság utján az alispáni hivatalhoz küldjék be, honnan azokat az illető körorvosok évne- gyedenkint utólag kapják meg, majd megyénk azon községei a pápai járásban, melyek rósz- akaratulag körorvost nem választottak, köror vosi díjkötelezettségük alól nem mentetnek fel, hanem az a pápai járási kóroda alapja ja­vára behaj tátik. (Folyt, köv.) A mostoha gyerek A tek. megyei közgyűlés f. hó 1-én tár­gyalta a nagyméltósági m. kir. belügyminisz­térium azon leiratát, mely a kör- és községi orvosok fizetésének mikénti beszedése, és az adott viszonyokhoz képest leendő javítása tár­gyában a tek. megyei közgyűlésnek javaslat- tétel végett beküldetett. No ezzel, az igen tisztelt állandó vá­lasztmány és a közgyűlés, ugyan mostohán (? Szerk.) bánt el. Az állandó választmány azt véleményezte, hogy a körorvosok fizetését ezután az úgy is túlterhelt szolgabiró hajtsa be, s a fizetés javítás pedig abból áll, hogy a körorvos ezu­tán is 800 frt orvosi díjt és 150 frt fuvar általányt kapjon; hogy ez azonban a községek­nek nagy terhére ne legyen, hát javaslatkép terjesztessék fel a nagy méltóságú m. kir. bel­ügyminisztériumhoz, miszerint ezután nem 10 hanem 15 ezer lélekszám között legyen fel­osztva ezen fizetés. Eddig 9—10 ezer lélekre nem vállalkozott ilyen fizetési feltételek mel­lett mindenhova körorvos, mo3t adnak majd neki 15 ezeret, hogy több népe legyen, — s ezt az igen tisztelt megyei közgyűlés egész megnyugvással elfogadta. Panasz volt eddig némely körorvosra kötelességének elhanya­golása miatt; ha ezen javaslat elíogadtatik a magas minisztériumban, nem tudom, mi törté­nik, mert az illyen rendellenesség mindig meg szokta magát boszulni. Az ügy elfogadása körül nagy érdemeket szerzett Kr. bizottsági tag úr is, ugyanis azt bizonyítgatta, hogy a körorvosi intézmény fennállása s életbelépése az emberiségre nem sok eredményt mutat fel, mert azért az embe­rek szintén csak meghalnak, vagy talán még többen. Tökéletesen igaza van az igen tisztelt bizottsági tag urnák, csakhogy ennek nem az intézmény, hanem az emberek az okai, é3 pedig első sorban a fizetés megnyirbálói, kik azt kívánják, hogy 450 írért, (ebből is 30 frt jövedelmi adót fizet) lovat, kocsit tartson, az orvos maga is megéljen, s 10 -12 községbe eljárjon havonkint kétszer, járvány idején hetenkint 2—3-szor, sőt naponkint, amiért egy köszönöm szót sem kap, — másod sorban a lakosok, kik inkább kuruzsolókhoz folyamod- 1 nak, s orvoshoz egyszer vagy kétszer fordul­nak csak, s akkor is már a betegség legma­gasabb, legveszélyesebb időszakában, a midőn ha rendelvénye csodát nem tesz, többszőr feléjo sem megy, — pedig azt az igen tisztelt t. Kr. bizottsági tag úr igen jól tudja, hogy a betegségeket nem lehet mindenkor egy két | rendelvénynyel megszüntetni, bármily ügyes, tapasztalt legyen is az orvos. Nemzetgazdászati szempontból is tévesen fogta fel az igen tisztelt bizottsági tagtárs úr ezen ügyet, — minél több teher rovatik egy emberre, annál kevesebbet tud végezni; az az orvos ha tízezer emberrel van érintkezése, sem felelhet meg kötelességének, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert az a tízezer ember nem lakik egy helyben, hanem szán a szét, mig ő egy helyen van, addig másik falu­ban bizon a legjobb akarat mellett is sok ember élet elvész, mig ha ott lehetne, hamar­jában sok emberen segíthetne; ebből az követ­kezik, hogy a körorvosi intézményt általánosan tévesen fogták fel. — Lám nagy Németország ez ügyben másként intézkedett, ott egy kör­orvosnak van legfelebb 2—3 községe 3—4 ezer lélekkel, adnak neki tisztességes fizetést, s megkívánják tőle azok pontos látogatását. Ilyen eljárással czélt érnek, a nép szaporodik, van munkaerő. Uraim ott fent vegyék az ügyet fonto­lóra, nem jó következése lesz ennek, megbo- szulja ez magát, s akkor a nép az intézőket fogja okolni. Ne azt keressék, mi van a nép szája ize szerint, hanem mi hasznos, mi szük­séges; — a körorvosi intézmény hasznos vol­tát nagyon is belátja az a nép, s ahol elmegy az orvos, fel is használja, s az az orvos el is fog menni, de adjanak neki méltányos fizetést a mostani, 450 írtból egy lélekre esik évenként 43/4 krajczár, rendeljék el, hogy minden csa­lád tag fizessen évenkint 10 kr. — még ezzel az a falusi ember nem fog tökre menni, s kapnak mindenhova orvost, ki kötelességének megfelel. — Ha megkívánják önök uraim, hogy az az orvos kitegye magát minden es­hetőségnek, járvány idején minden betegség­nek nem csak magát, hanem családját is, mert esetleg a ragályt haza is viheti: nagyon mél­tányos kérés az, hogy fizetése javíttassák, ezt íogta fel ugylátszik a n. m. m. k. belügymi­nisztérium is, midőn ez iránt a vármegye közönségét javaslattétel végett felhívta. De hiába, a közegészség ügye nálunk mostoha gyerek, s csak annyi lesz téve, amennyi a látszatnak megfelel. V^es\mélyi oAntal, körorvos. A VIDÉK. Fokszabadi, 1880. febr. 25. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapja í. évi 8-ik számában Fokszabadiról egy levél je­lent meg, melyre nézve saját — és az igaz­ság érdekében kötelességemnek tartom tekin­tetes szerkesztő úr engedelmével — némi észrevételeket tenni, nehogy az ősszehalmozott széphangzatu írasisok által a t. olvasó közön­ség tévútra vezettesék. Mindenekelőtt igazat adok levélíró Cz. K. segédjegyző úrnak abban hogy: »egyes malitiosus emberek a népet erkölcsileg és anyagilag saját előnyükre viszketeges negédes­ségből corrumpálják,“ — és hogy valósággal »undok jellemvonás“ az mely »személyes ön­zés irigység és intrigua ból »elég vakmerő más ember becsülete, társodalmi állása megingatá­sára, — az egy község lakosai közt létező áldásos béke s egyetértés megzavarására vete­medni. ..!!! De nem áll az igazság színvonalán levél­író akkor, midőn azt állítja, hogy: ,a nép engesztelhetetlen gyűlölete törvényes lépésekre vezete* mert nem a nép (irántam) engesztel­hetetlen gyűlölete, hanem csupán levélíró úr s nehány társa rósz akaratú agítálása által félrevezetett kis rósz fellépése idézte elő a közigazgatósági hatóság közbehivását, mely — hála a nagyobbrész józan gondolkozásának, az izgatási mániában szenvedő levélíró úr s társai erőlködésének daczára is, mint önmaga elis­meri »eredmény nélkül“ maradt. S épen ez az, mi nekem levéüró úrral szemben igazat ad, s az ő nagymondásait kellő értékükre szállítja le! Azon állítására levélíró úrnak, hogy nagy- képű fontoskodással párosított ballépéseket követek el, s drasticus modorom van, csak annyit mondok: ne sutor ultra crepidam! mert az orvosi eljárás megbirálására — engedjen meg t. segédjegyző úr: Önt illetékesnek nem tartom, el nem ismerem, s bár elhiszem, hogy nagy talentom kell egy nyugta, szerződés, adós­levél kiállításához, s alaposan tudományos készültséget feltételez és igényel az adókive­tése é3 beszedése, s nem vonom kétségbe, hogy ön mindezekre képesített, de szíveskedjék meg­engedni nekem, hogy egy kórtünet megállapí­tása mégis kissé nagyobb képességet igényel! S elgondoljuk, hogy az egyszerű nép hányszor szegi meg s hágja át az orvosi rendeleteket és tilalmakat, azt hiszem, megleli ön a talán drasticus modor magyarázatát is! Midőn ezeket a fokszabadi levél írójának válaszolnám, egyúttal kijelentem, hogy e tárgy­ban többet szólni nem fogok, mert polémiákba bocsátkozni sem időm, sem kedvem nincs. Pollák Sándor, körorvos. Pápa, márczius 3. Mindkét helybeli takarékpénztár a múlt héten tartotta közgyűlését. A „pápai takarék- pénztár“ 42 forint osztalékot fizetett. 600 fo­rintot a Pápa Sz.-Györgyi vasút előmunkála­taira; 600 irtot pedig különféle jótékony in­tézeteknek adományozott. A »Pápa városi és vidéki takarékpénzt“ őt forint osztalékot fi­zetett és száz forintot adományozott a neve­zett vasút előmunkálataira. Horváth Lajos jogtanár űré az érdem, hogy a takarék­pénztárak e hasznos vállalatra adományoztak, mert mindkét helyen ő tette meg az indítványt. A betegsegélyző zsidó nőegylet bálja különösen jól sikerült. A terem zsúfolásig meg­telt. A rendező nőket és urakat megilleti a dicséret, mert az ő buzgalmuknak és fárado­zásaiknak köszönhető azon fényes eredmény, hogy a tiszta jövedelem valamivel több mint 450 frt. Igen helyeseljük a rendezőség ama tapintatos eljárását, hogy a báli költséget lehe­tőleg redukálta, még jobban helyeseljük a megjelent nők toilette-jét, 'mert csekély kivé­tellel mindannyian háziasán öltözködtek. Két­szeresen is megtetszettek ez által az uraknak. Gróf Esterházy ur ő méltósága is szerencsél­tette a bált több órai jelenléte által. Éljen. Az állami végrehajtók működése nagy izgatottságot szült Aárosunkban. Ők nem néz­hetnek arra, vajon tud-e valaki fizetni vagy sem, minden kímélet nélkül összehordták a lefoglalt ingóságokat. Nem használt a sirás rivás, sem a szegénység, megkezdték a licita- tiót pénteken a városházánál. Miután a la­kosság tudta, hogy kiét és miért licitálnak, nem volt vevő, de annál több néző. így tör­tént, hogy a legértékesebb tárgyak valóságos potomáron adattak el. Ily eljárás által a szerencsétlen adózó tönkre megy, mert a be­jött összeg oly csekély, hogy bizonyosan sok esetben még az adóösszeg sem jön be. Mesés dolgokat beszélnek a megejtett licitatióról, de mivel azok szemtanúja nem voltam, tartózko­dom azok közlésétől. Vasárnap népgyülés tar­tatott ez érdemben az ovoda udvarán; meg jelent egypár száz ember, csaknem valamennyi a szegény osztályból. A népgyülés egyhan­gúlag elhatározta kérvényt intézni a pénzügy- miniszterhez, hogy az adóvégrehajtást aratás utánig halaszsza el, mert a szegény ember, képtelen most pénzt teremteni. Kívánjuk, hogy legyen sikere a folymodásnak. Polgár. HÍREINK. »Személyi hir. — Kruesz Krizoszthom, pannonhalmi főapát úr ő méltósága, mint saj­nálattal halljuk, február 28-án annyira rosszul volt, hogy az utolsó szentségekkel is ellátta­tott. Azóta azonban állapota javult, minek tiszta szivünkből örülünk. »Magas vendeg. — Hollán Ernő tábor­nok e héten városunkban volt a helyben állo­másozó honvédséget megtekintendő. Mint hall­juk, nagy megelégedését fejezte ki különösen az altiszti iskola vezetése fölött. »Hivatalos látogatás. — Dr. Németh Antal, győrtankerületi hir. főigazgató úr, febr. 29-én érkezett a délutáni vonattal városunkba és márcz. 1. 2. és 3-án hivatalosan megvizs­gálta a helybeli kath. nagygymnasiumot, min­den egyes osztályban minden egyes tantárgy­ból több tanulót kérdezvén ki. Márcziu3 4-én a tanári karral tanácskozmányt tartott és még az nap Pápára utazott hivatalos útját folyta­tandó. Ő nagyságának tanférfiúi magas szak- képzettsége és leereszkedő modora a legked­vesebb emléket hagyja mindenütt maga után. »Hymen — Tek. Stáhly György úr, me­gyénk k. tanfelügyelője, febr. 23-án jegyezte el Győrött Hunkár Mihály bánki földbirtokos úr kedves leányát, Angélát. Az egybekelés, mint értesülünk, május első felében lesz. Isten áldása legyen a boldog páron. ♦Tiszteletbeli árvaszéki ülnöknek ne­vezte ki főispán úr ő excellentiája Kopácsy Árpád urat addig, mig újabb hivatalát a gyám- pénztárnokságot elfoglalhatja. »Jubileum- — A helybeli papnöveldében múlt kedden, márczius 2-án, szép zajtalan ün­nepet ültek. E napon volt Musszelli István ezimz. kanonok és szemináriumi rector úr ő nagysága spiritualisságának huszonötödik év­fordulója. A csendes, minden zajos feltűnést kerülő derék férfiút tisztelői egy remekmua- káju kehelylyel és patenával lepték meg, melyen e sorok voltak olvashatók: Musszelli István lelkiatyaságának 25 éve3 juoileuma emlékére hálás tisztelői 1880. márcz. 2. Isten éltesse a derék férfiút! »Sétahangverseny. — Városunkban az idén minden mulatság sikerül, különösen amit a mi derék nőegyletüuk rendez. így sikerült a márcz 1-én a nemzeti kaszinó nagytermé- mében rendezett sétahangverseny is, melynek czélja volt a nőegylet jótékony czéljait elő­segíteni. A séta alatt Langer Károly és Antosch Károly karzenész urak gyönyörködtették szaka­vatott művészies játékukkal, az első vadász­kürtön, az utóbbi harmeniumon, a közönséget, melyben városunk előkelő családjainak nő- és férfitagjai voltak egyesítve. Feltűnő szép és sűrűn látogatott volt a theaasztal, hol gyön­géd kezek mérték s osztották ki a theaada- gokat és bajlódtak az égni nem akaró spiri- tuslámpákkal. A férfiközönség érezni látszott, hogy hiszen jó, jó az a thea, de a mellett egy kissé bajos ám sokáig lelkesülni, ha olykor­olykor nem lehet egyet-egyet kortyintani abból a jó balatonmellékiből; itt pedig borhoz nem lehetett férni. A kedélyesség mindannak da­czára megvolt, de már a reggelt nem várta be, hanem éjfél után eloszlatta az egybegyűlteket. Mint halljuk, a nőegylet húsvét másnapján szándékozik hasonló sétahangversenyt rendezni. *A nöegylettöl. — A veszprémi jótékony noegylet f. évi márcz. 1-én rendezett séta­hangversenye 47 frt 19 kr. tiszta jövedelmet hozott. Ezen estélyen beléptidíjképen felülfi­zettek. Tuszkau Valdemár úr 70 kr. Kadel­burger Emil úr 1 frt 80 kr. özv. Boda Ist­vánná úrhölgy 80 kr. özv. Szentirmay Józsefné úrhölgy 3 frt 80 kr. R. S. úr 70 kr. Szüsz Károly úr 50 kr. Dr. Fenyvessy Ferencz úr 1 frt 70 kr. Ezen nemes szivü adakozásokért, továbbá Langer és Antosch karzenész urakuak a hangversenyen való közreműködésükért, úgy a nemzeti kasinónak, a terem ingyen áten­gedéséért a uőegylet a szegények nevében há­lás köszönetét mond. ' Tánezfüzórke. — A veszprémi izr. fiatalság az izr. krajczáregylet javára február 28 án Penitsek kávéházi helyiségében táncz- füzérkét rendezett, mely jól sikerűit. A ren­delkezésre álló két kis terem egészen megtelt és mintegy 32 párnak engedett szorosan helyt a tánczolásra. A fiatalság elemében érezte magát, míg azalatt az öregebb urak a kávés tágas lakszobájában ülték körűi a nagyasztalt és egy-egy kvaterka mellett jóízűen eldisku­ráltak a veszprém-balatonfüredi vasút szőnye­gen levő ügyéről. A tánczfüzérkének a reggel vetett véget. »Köszönet. — A f. évi február 28 án a Kr. Egylet javára tartott füzérke tisztelt ren­dezőségének Veszprémben. Az önök által át- szolgáitatott 26 frt 98 kr. összegének átvéte­lét elismervén, kedves kötelességemnek tartom azon nemes szívesség, a tanügyi barátságért, melyektől indítva az egylet jövedelmének sza­porítására buzgólkodtak s fáradoztak, úgy az egylet mint az iskolai ifjúság nevében hálás köszönetemet nyilvánítani. Fogadják az urak ezen érdemlett elismerést, a ki egyébiránt őszinte tisztelettel maradtam Veszprém, 1880. márcz. 2. a kr. egylet választmányának elnöke Hochmuth Anna. »Számadása a helybeli izr. ifjúságnak február 28-án az izr. krajczáregylet javára rendezett füzérkéről: Belépti jegyek után be­folyt 78 frt 50 kr. Felülfizetések után befolyt 10 frt 70 kr. összes bevétel 89 frt 20 kr. kiadások 62 frt 22 kr. kézbesített tiszta jöve­delem a kr. egylet elnökségének 26 frt 98 kr. Felülfizetések: Hochmuth Anna úrnő 1 frt, Krausz Anna úrnő 1 frt, Altstädter Józsefné úrnő 2 frt, Lustig Lípét úr 50 kr. Wertheim Irma úrnő Sz.-fehérvár 3 frt. Baúmgarten Mórné urhölgy 50 kr. Stern Károly úr 50 kr. Fridner Adolf úr 20 kr. Özv. Schön J. urhölgy 1 frt. Aúer Zsigmondné úrnő 50 kr. Sziss Károlyné urhögy 50 kr. Összesen 10 frt 70 kr. Fogadják a t. adakozók fennt nevezett egylet nevében az iránta tanúsított nemes- lelküségért a legőszintébb köszönetünket. cí rendezőség. »Felolvasás. — Orbán Pálnó múlt va­sárnap, febx% 29-én, d. u. 3-kor a helybeli ipar- és kereskedelmi kör helyiségében igen nagyszámú férfi- és nőközönség jelenlétében felolvasást tartott, mint jeleztük, a phyloxéráról. A nagy közönség, mely többnyire szőlőtulaj­donosokból is állott, érdekkel hallgatta a fel­olvasást, mely Hermann Ottó és a hivatalos »Budapesti Közlöny“ közlései nyomán elég érthetően fejtegette ezen pusztító rovart. *üj temető. - A helybeli izraelita hit­község a balatonfüredi útra dűlő Veisz Hen- rik-féle 4000 □ ölre terjedő szántóföldet szán­dékozik temetőnek megvásárolni. A városi hatóság f. hó 4-én vizsgálta meg hivatalosan a helyet és jelölte ki temetőnek. A jövő te­mető nem kőfallal, hanem sürü élőkerítéssel fog bekeríttetni és egy temetőfelügyelő-lakkal elláttatni. »Szerencsétlenség. - Szombaton, febr. 28-án délután 3 órakor Müller János molnár­mesternek gyapjutépő gépén két inas tépetett; az egyik a gép hátulján egy darab deszkát csúsztatott a kerekek közé, a gépezet egészen tönkre tétetett, s a gépben levő úgynevezett dob, egy henger, mely tele van verve erős vasszögekkel, kétfelé törött, az egyik a szarú- fába ücődött s azt ketté törte, a másik darab pedig Szél Ferencznek 15 éves Rostási Pál nevű masát érte, mely fejét egészen szétzúzta, a gyermek rögtön szörnyet halt: öreg özvegy anyja nehány éve jött Várpalotáról Veszprémbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom