Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-22 / 34. szám
ápoló ház és Dr. Rózsay József. Zentay Dezsőtől. Rodey Lucia. (Franczia regéuy.) Fordította Veres Sándor. Levelezés. Fejérpataky Lászlótól. Párád. (Képpel.) Fricsi várkastély. (Képpel.) A javas asszonynál. (Képpel.) Betyár üldözés. (Képpel.) A Thoroczkayak ősfészke. Toroczkó-Szt.-Györgyön. Nemes Ödöntől. (Képpel.) Indiai képek. (Két képpel.) Találmány. Mesterséges napfény Kolbenheyer Gyulától. Színház (f. j. b.) Irodalom. Divat Charlottetól. Pecsét és czimertár. Czobor Bélától. A bori- 1 tékon: Képtalány. Sakk. Sakk-talány. Számtalány. Számrejtvény. Gyászrovat. Találmányok Negyvennapi böjt. Mozaik. A 17. füzet talányainak megfejtései. A megfejtők névsora. Szerkesztői üzenetek. II Képek: Párád. (Raut- mann fametsző műintézetéből.) Fricsi várkas- i tély. (Miskovszky Viktor eredeti rajza után | metszette Schwartze B. Dr. Rózsay József i Szt. Erzsébet szegényápoló ház. (Rautmann ! fametsző műintézetéből) A javasasszonynál. (Rautmann fametsző műintézetéből. Betyár üldözés. (Rautmann fametsző műintézetéből.) A Thoroczkayak ősfészke Toroczkő-Szt.-Györ- gyön. (Rautmann fametsző műintézetéből. Indiai képek. *A „Képes Családi Lapok“ 46. seámá nak tartalma: Helén. Elbeszélés, irta Lauka Gusztáv. (Folytatás.) — Két bűn. Pethes Géza költeménye. — Laut, és kard, vagy: , Petőfi élete és halála. Irta Áldor Imre. (Folytatás.) — A titok. Vacano Emil Elbeszélése (Folytatás.) — Róma keresztényei a fenevadak között. — Az aratás. — Kecskék a kárpátokon. — A mennyei birodalomból. — Lóczy Lajos úti élményeiből. — Beethoven ebédje. Közli: Moravánszky Mihály. — A bankár úr titkai. Braddon E. regénye. (Folytatás.) — Humor: A fürdőben. — „Nem ő volt * — Adomák. — Mozaik: — Gondolatok. — Szerkesztői üzenetek. Képek: Róma keresztényei a fenevadak között. — Az aratás. — Kecskék a Kárpátokon. — A humorban: A fürdőben. — Nem ő volt. — A mozaikban: A szakállas majom. A melléklapon: A hét hírei. — Hetinaptár. — Kérdések és feleletek. A borítékon: Sakkjáték. — Talányok. — Talányfejtés. — A feleletek folytatása. — Hirdetések. Rövid hírek. Demmel, kolozsvári paraucsnok, a király születése napján erkélyére csak feketesárga és bajor zászlót tűzött. Ablakait beverték. Mégis sok rósz akarat van ezekben a német urakban. Ki hinné, pedig úgy van, hogy ily apró tapintatlanságok többet ártanak, mint amennyit a jóakaratu államférfiak jóvá tehetnének. — Budapesten tegnap, aug. 21. óta rendes időjelző állomás van felállítva dr. Szentgyörgyi Weisz József vezetése alatt. — Az orosz czár, úgy látszik, nagy hamar elfelejtette neje halálát. Dolgorukov herczeg- nővel balkezű házasságra lépett. Oh, azok a férfiak! — Bismarck herczeg minden évben megméreti magát. Tavaly a kúra után 247 Vj font volt, az idén ugyancsak a kúra után 237 V2 font, tehát 10 fonttal kevesebbet nyom a latban. Hjah, öregszik ám ő is! KÖZGAZDASÁG. A gyümölcsfa phylloxerája, annak óvszere! Van-e olyan gyermek, ki a gyümölcs után — ha egészséges — ne áhítoznék? Bízón kevés van. Gondoljunk vissza gyermekéveinkre, ugy-e bizon sovárogva néztük társunk kezében a szép piros almát, a viaszsárga körtét? Az iskolában csak úgy lopva egyenkint szedegettük elő a táskából az almát vagy a diót, hogy ne kelljen a szemfüles társak közt szétosztanunk, mintha bizon ilyen csellel rászedhettük volna őket: megosztottuk biz azt a számos társak közt. E tekintetben már elég korán gyakoroltuk a felebaráti szeretetet; hisz tudtuk, ma neked, holnap nekem — kölcsön szolgálunk egymásnak. Iskola után meglátogattuk pajtásainkat, hogy megmutassuk, meunyi ragadt ránk az iskolai nevelésből, mint becsülettudó Hiedelmet ismerő gyermekhez illik, a jó reggel vagy jónap kívánása után kezet csókoltunk a kedves néninek, ángyomasszonynak, vagy keresztszülének. Előrelátásunkért a jutalom természetesen nem is maradt ei: nesze édes fiam egy krajczár cseresznyére — mondá a jószivü néne, vagy e helyett az almárium széliről, hol körül sorban nyugodtak a szép színes almák — kettőt hármat bizonyosan megkaptunk, ebből aztán az egyiket a szebbiket, dadogni kezdő tipegő hugocskánknak haza vittük ; a kertben meg többnyire zsebre szedtük a gyümölcsöt. Olyan vidéken, hol gyümölcs kevés, vagy épen nem terem, nagy gondot okoz az édes anyáknak — kivált a szegényebbeknek, meg a kiket az ég több gyermekkel megáldott — gyermekeik vágya kielégítése. A gyermekeknek vágyuk tapasztalásból tudjuk, tovább többre r--------------—■ ne m igen terjed, mint ha a kívánt édességgel | csemegével étvágyukat elűzhetik, az ennivaló előttük a legkapósabb, legkedvesebb tárgy. Az a valami, a mi az iskolába járó gyermeknek a kenyér mellől elmaradhatlan: a gyümölcs, nyáron nyersen, télen aszalva. A kedves fiúcska addig exequal, a vidám, nyájas kis gazdaasz- szony addig hizeleg a mamának, mig vagy gyümölcsöt, vagy egy pár krajczárt nem kap. Szent a béke, örömmel siet a tudomány tárházába a tanodába De nem minden gyermek nek van ilyen könnyen hajlítható szófogadó édes anyja" Ez a követelés ellen nyomós érveket hoz föl; nem teljesítheti a kis zsarnok kívánságát. Az emberben mint a gyermekben benne van-a büszkeség, az önérzet: nem akar másoknál, társainál alábbvalónak láttatni; azért miben magát kisebbnek hiszi, miben alárendeltséget lát, abban azokhoz hasonlóvá küzdi fel magát, vagy legalább a téren erejét próbára tesz. Az utakat, módokat, melyeken czélját elérheti, korlátolt felfogásánál fogva természetesen nem igen válogatja meg. Sokszor a kedvező alkalom — a körülmények — a pajkos- ság — a becsületesség útjáról öntudatlanul a bűn útjára terelik. Veszem csak, a látszólagos nélkülözés, mellőztétés, hogy ő olyan jókban, annyi kedvezésben, mint társai nem részesül — szülik nála ama gondolatot, hogy maga magának meg fogja azt szerezni, a gondolatot aztán tett követi tervszerűen végrehajtva. Társánál egy szép alma vágyat kelt benne; a szomszédkertjében pirosló cseresznye, a kéklő szilva csábítólag integetnek feléje, mint ha csak azt mondaná a széltől ingatott ág: jer ide; a főidig érő gyümölcs: a te kedvedért szálltam alá, hogy leszedhess. Körülnéz a kis fiú — a lelkiismeret — a kis biró tán néma nyelven int, figyelmeztet, de a kis kópé nem érti — uczczu! túl terem a kerítésen — meglopja a fát — lopott: megtette az első ballépést — melyen ha szerencsésen visszaért, többször is megteszi az utat, ismét lop. Persze ez a legkönnnyebb szerzési mód, követik is elegen. A gyermekeken kívül a fiatalság az, s pedig nemi különbség nélkül, melyből a legtöbb gyümölcstolvaj kerül ki. Pedig őszintén szólva a gyümölcstermelőt semmi sem boszantja annyira, mint a lopó; az elemi természeti csapást csak békén tűri, reményelvén, az anyatermészet jövőre helyre pótolja a hiányt, de a lopók a fa pusztítása által több évi termést tönkre tettek. Most a nyáron elébb tett ajánlatom folytán felkértek: nemesítsek be vadonczaikba. Szívesen! Az eljárást megmagyaráztam, s gyakorlatilag megmutattam az illetőknek, hogy maguk is gyakorolják a nemesítést. Mit nyertem feleletül? Hasztalan, híjába nemesítünk, a mostaniból se lesz ám termő fa, az irigyek, mikor legszebb lesz, letördelik, s ha tán egy kettő megmarad, arról a termést a tolvajok ellopják. Csak boszuság, lélekgyötrelem az embernek! fakad ki egyik is, másik is. Hogy tévesen fogják fel a dolgot, hogy a reményt tápláljam bennük, megmagyaráztam, ha minél többen tenyésztik a gyümölcsfát, annál kevesebb lesz a tolvaj. Ha lopnak is, nem lesznek egy vagy két embernek, már a kik gyümölcsössel bírnak, kárttevői, de meglehet, s nagyon valószínű ha általánossá lesz a gyümölcstenyésztés, a kik elébb a másét ellopták, most maguk is mint termelők elég gyümölcscsel bírnak. Ez egyik leghathatósabb óvszer a tolvaj lás ellen. Másrészről meg ha általánosan — legalább a község nagyobbrésze gyümölcs- termelő is — e téren közösen érdekelvék, azért ha tolvaj lás adja elő magát — mint közösen érdekeltek, mindegyik követeli, hogy büntetlen ne maradjon. A „ma nekem, holnap neked“ elvnek alkalmazása, hogy gyakorivá legyen, használatba jöjjön, természetesen nem akarják. Nézzük csak, ahol általános a szőllő, más helyütt a gabonatermelés, a lopó ellen mint egy ember az egész közönség egy szívvel szájjal kimondja a kárhoztató ítéletet, az elöljáróság a döntő Ítéletet siet meghozni. Régebben szigorúbban büntették a tolvajokat. A hegység külön törvénykönyvvel birt az úgynevezett „hegy-articulus“ §§-ai sközt tolvajlásnak számíttatik még az is, ha valaki csak az útról felvett egy szem gyümölcsöt. — Tán csak az érdekes állapotban levő nőnek engedtetett meg a fáról a megkívánt gyümölcsöt leszakítani. (?). Ma legfölebb azt mondjuk a gyümölcstolvajra: ügyes ember. A diáknak meg a katonának legtöbb kijut ez érdemtelen érdemayilvánításból. A régebbi időben á pápai diákok közül a mi Mike barátunkról, végbevitt C3inyjeiről beszél a krónika. Hogy többet ne említsek: A Tapolcza alatt elterülő „tókertbe' besétál a gonosz csont, meglát egy baraczkfát tele érett gyümölcscsel, nem sokáig gondolkozik, teli szedi zsebkendőjét, zsebeit telerakja, mikor is a távolból előmutatkozik a csősz alakja. Mit csináljon most! hirtelen föltalálja magát, az ott levő kis házikónak ajtaját benyitja, harsány hangon, hogy a pásztor is meghallgatta — beszól: Berki uram, köszönöm a szívességét, Isten megáldja. Tova ballagott. A csősz csak akkor vette észre csuíul rászedetését, mikor a hajlékhoz ér. Már késő volt, p diák a Tapolcza vizén innén a biztonságban érezvén magát, hányta a fügét a rászedett csősznek. A földmives osztály fiai sem sokkal vannak itt hátrább, bizonyítja a G. i. jámbor tiszteletessel való eset. Ugyanis: Az öreg egy vasárnap nagy tűzzel papol a vasárnap megszenteléséről, a munkaszünetről ebből kifolyólag az erkölcsiség sülyedéséről, okolván mindezért az urakat, mint kik a roszban példával mennek elő: Ti bárók, grófok, térjetek a jó útra, javítsátok meg magatokat, szeressétek a szegényt, ne kívánjátok a másét stb. kenetteljes hangon tart leczkét! Ez idő alatt kertjéből a szép érett császárkörtét két fájáról ellopták. Délután panaszkodik egy éltes esküdt nek, micsoda gyalázatos dolgot követtek el ő vele, mig templomban volt, meglopták: Hja! tisztelendő uram, elnézik azt még máskor is, papoljon ne csak a báróknak, mindig csak az urakat fenyegeti, szóljon a mi fiainknak is, ezekre is rá fér ám a tanítás! Még csak komikus színezetű oldala van a dolognak; a a tréfa néha tragikummal végződik, mint itt alább látható. N..-ben három suhancz összebeszélt, egyik a kolompos igy szól: gyerekek! menjük el a Miklós úr szilvásába, a kukoricza fosztó lányoknak hozzunk szilvát, még megköszönik. Szándékukat annál könnyebben végrehajthatták mert az éj koromsötét volt. Elmentek. Másik két legény pajtásuk meg akarta a tolvajokat tréfálni. A kert mellett keresztül folyó ér mellet a bejárásnál — kis kapu — sz.t Jáno3 szobra állott. A szobrot leemelték talapzatáról, az egyik tiszta fehérben helyére feláll. A szilvát lopók közül kifelé jövet a compánia vezetője pajkosságból elébe áll a szobornak s azt mondja: No János bácsi, köszönöm a szilvát, hűségesen estrázsált, isten megáldja! Még azt be sem végezhette, a vélt álszobor a nyújtott kezet megragadja, a másikkal vállára üt, erős hangon rárival: tolvaj vagy, megfogtalak.. — a váratlan hang annyira megrázkódtatta a fiatal embert, hogy abban a pillanatban ösz- szerogyott. Az ilyen dolgok kíséretében nagyon találékony az ifjú elme, ez a fónnebb leirt egy két eset csak gyengén illustrálja a száz meg száz furfanggal végbevitt lopási esetet. Ép a gyümölcsfa phylloxerája. Nehogy azt vessék szememre, tán tárgyamtól eltérek, ismeretlen régióban járok, sietek a gyógymódra nézve receptet kiállítani. Ellenkezőleg járunk el, mint a megtámadott szőllővesszővel, szőlő területekkel — a phylloxera által megtámadott gyümölcsfát szaporítjuk, a hol erre alkalmas térrel rendelkezünk, fával beültetjük, udvarba kertbe, szőllőbe kiviszszük. Az iskola erre a legalkalmasabb közeg. A tanító a gyermekek utján hat a szülékre, ezek a kis inyenczek hatalmas szószólói lesznek a nemes ügynek. Az elébbi terméketlen évek, a mostani meddő esztendő buzgóságunkat le ne lohaszsza. Ha a gyümölcstenyésztés iránti érdekeltség fokozódik, majd ha a nagyobb többség maga fáradozik fája ápolásával, nem esik annyi lopás. És ez áll! Németh Gerő. «Gazdáink figyelmét felhívjuk a „Magyar Föld* czímfí napilap ama intézkedésére, hogy gazdáktól mindennemű hirdetést díj nélkül elfogad. Aratás után vagyunk, itt van annak ideje, midőn a gazdának mindennemű terménye van eladó, midőn tehát pénzel, és vesz, vásárol állatokat, vetőmagot, gépeket stb. A „Magyar Föld* ingyenhirdetési rovatában naponta 80—100 hirdetés foglaltatik, mely a betöltendő gazdatiszti s erdészállomásokról a szolgálatot kereső egyénekről, eladó vagy bérbeadó földbirtokokról, borokról, magvakról, állatokról és gépekről stb értesíti a közönséget. Leggyakorlatibb hasznát veszi a közönség a „Kerestetik“ czímű rovatnak, melyben a birtokot, magvakat, állatokat, használt gépeket venni szándékozók hirdetik az általuk keresett tárgyakat. E rovat segélyével a gazda gyakran megtalálja közel és efőnyösen a jó vevőt, holott különben eladó czikkeit taláu távol városban kereskedőnél vagy zsaroló közvetítő közbenjárásával kellett elvesztegetnie. Viszont az eladóvá tett tárgyak közt a venni szándékozó válogathat, ismert forrásból közvetlen vásárolhat s itt is megkíméli a távol helyre vagy piaczra való költséges utazgatást és javára marad a kereskedő vagy közvetítő nyeresége. Ugyanazért gazdáinkat saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy eladni, vagy venui szándékolt tárgyaikról hirdetéseiket a Magyar Föld czímű napilapnak (Budapest, Koronaherczeg-utcza 3. sz) be- küldjék, hol azok, mint említettük, teljesen díj nélkül félvétetnek és közzététetnek. Piacai árak. Az eleségnek folyó ára a hetivásáron. 1880. évi aug. 19-éu. - Búza, legjobb 79 kilogramm 11 frt — kr. Közép 76 kt. 10.50. Legalábbvaló 75 ki. 10.— Rozs, legjobb 72 kl. 9.—. Közép 71 kl. 8.GO. Leg- alabbvaló 75 ki. 8. 20. Árpa, legjobb 65 ki. 7.20 Közép 64 ki. 6.80 Legalábbvaló 62 ki. 6. —. Zab, legjobb 40 ki. 6.80 Közép Öi ki. 6.50. Legalábbvaló 86 ki. 64.0 Ku- Koricza, legjobb 75 ki. 7.—. Közép 74. ki. 6.70. Leg- alabbvaló 78 ki 6.5o. Dara-liszt, métermázsa 20 frt, kilogramm 22 kr. Zsemlye-liszt mm. 18. ki. 20. Fehér- keuyór-liszt mm. 16 ki. 16. Fekete-keuyér-liszt mm. 14 ki. i4. Kukoricza-liszt mm. 9 ki. 9. Rizs-kása mm. 26, ki. 23. Buza-dara mm. 20. ki. 20. Árpa-dara mm. 24. ki. 26. Borsó mm. 8. ki. 9. Lencse mm. 8. ki. 9. Bab mm. 9. ki 9. Köles-kása mm. 14.— ki 15. Métermázsa széna 3.40 Ágy-szalma. 1.50. Takarmány-szalma 1.80. Alom- szalma.60. Köbméter cserfa 3.25. Bükkfa 2.75. Tölgyfa 2.75. Kőszén kovácsnak való mm. 1.76. égetni való mm. 1.76. Faszén hektoliter 48. Lámpa-olaj 50. 45. Kilogram Stearin-gyertya 1.08 Öntött-gyertya 62. Petroleum 22. Lámpabél m. i5/llr Kilogramm szappan 38. Nyers-faggyú 32. Tisztitott-faggyu 62. Marhahús 52. Disznó-zsir 90. Kömény-mag 61. Kősó 13. Czukor 52. Magyar-bors I.— Paprika 70.Vörös-hagyma 24. Foghagyma 24. Füstölt-szalonna l.— Nyers szalonna 80. Marha zsír 90. Sertvés-hns 60. Borju-hus 60. Tojásból 5 db 10. Boreczet 18. Burgonya 1.20. Hektoliter ó bor 24 frt. Ujbor 13.—. Liter ó bor 24. Ujbor 16. Liter szilva pálinka 80. Közönséges pálinka 40. A közönség köréből. Csendélet kislüdiin. Tekintetes szerkesztő ur! Falunkba és az ezzel határos Városlődre a múlt évi szeptember havában egy század dragonyos szállá- soltatott el. Ezen katonák, kiknek túlnyomó része cseh nemzetiségű e két helységben, de különösen Kislődön, daczára a roppant fegyelemnek, mely alá szorítvák, oly garázda módon viselik magukat, hogy ezt tovább kitartanunk lehetetlen volna, ha szerencsénkre e hó 22-én Devecserbe nem távoznának. A károkat, melyeket nekünk és a lakosságnak okoztak, e helyen részletesen elsorolni nem szándékozom, csakis a múlt éjjel történteket hozom a nyilvánosság elé. Éjjeli 12 óra után őreink, kiket kirendeltünk, ijedten jelentik, hogy a katonák, kiknek kőzápora elöl menekülni kénytelenek, a pajtából lopják a szénát. Ney Mór ispán ur fegyveresen kiment és mivel ők felszólításaira kővel feleltek — lőtt. A dragonyosok erre megfutamodtak, de csakhamar karabélyaikkal tértek vissza, és a major felé többszőr-lőttek; különös szerencsénkre egy lövés sem talált. Csakis a hadnagy megérkeztével távoztak el. Ugybiszem, e példa intő példa gyanánt szolgálhat a devecserieknek. Azon reményben, hogy soraimat becses lapjában közzé tenni szíveskedik, maradtam a tek. szerkesztő urnák Kislődön, 1880. aug. 19. alázatos szolgája Rosenthal Imre. Vidéki lapszemle. A „Pipái Lapok“ király Ö Felsége születés napjának 50-ik évfordulója alkalmából a megye és város feliratait hozza. Az „Esztergomi Közlöny“ közli az előlege» tervezeteket a király ötven éves jubileumának megünneplésére. A „Sopron“ 65. sz. a Kába szabályozási értekezlet lefolyását hozza. A 66. sz. a községi bíráskodás hiányait fejtegeti. A „Székesfehérvár ét Vidéke“ 65. sz. « kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szólván mondja hogy ez intézet nem a köznépé, nem a kisbirtokosoké, hanem a tőzsdei kereskedőké, vállalkozóké, kik váltókat szoktak leszámítoltatni. A 66. sz. sz. István király üuuepe alkalmából annak korszakát és a mai kort hasonlítja össze. A „Somogy“ Jókainak a nagy-kanizsai bukásáról ir. A „Magyar Vidék“ 65. sz. azou keserű tapasztalásnak ad kifejezést, hogy a nép sorsának javítására mind ez ideig nem igen sokat tettek azok, akik arra hivatva vannak s ha tettek is valamit, nem úgy cselekedték azt, amint kellett volna. A 66. sz. Ö Felsége születés napja alkalmából hoz czikket. A „Vasmegyei Közlöny“ az izr. hitközséghez intézi szavait, hogy jul. és aug. hónapbau ne kényszerítsék a gyermekeket iskolába járni. A „Tata Tó város és Vidéke“ a tatai kig-gym. nagy-gymuasiummá emeitetének kérdésével foglalkozik. A „Vasmegyei Lapok“ 66. sz. az eddigi készületekből következtetve, reményű, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók XXI. vándorgyűlése Szombathelyen sikerült leeiid. A 67. sz. a színházat aug. l9-én uyitják meg. A „Zalai Közlöny“ 66. sz. hogy a Balaton melléke hegyvidék miut pincze-egyLt szövetkezetét alkothasson, erre alapszabály raiutát ajánl Parragh Gábor. A 67. sz. az aratás után a városok és falvak alapítsanak magtárakat. A „Fehérvári Híradó“ 67. sz. aug. 18-án ki- váuja: Éljen a király. A „Keszthely“ fejtegeti, hogyan kellene a Balatont szabályozni. A „Győri Közlöny“ 66. sz. a király ötven éves. A 67. sz a királyi táblákat nem óhajtja gyorsan és mielőbb felállíttatni. A „Zala“ a gr. Zichy Jenő által ajánlott népnevelési egyletek eszméjét ismerteti az alapszabályait hozza. A „Magyar Gazdasszenyok Lapja“ aug. 21-iki számában a cselédekről irváu kimondja, hogy a gazda- asszouyuak bizony kötelessége a cselédet nevelni ii. Helyes. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. V. S. Veszprém. — Egyik költemény sem közölhető. . T. B. Nagy-Kanizsa. — A czímszalagot átírattak. Üdvözlet. Dr. Gy. J. Somlyó-Vásárhely. — Az ügy lapunkban be van fejezve; mi nem zártuk el a tért a jogos és méltányos védelem elül, bár legelső közleményünket, mint azt szóbelileg is kifejeztük, a lehető leghitelesebb és legilletékesebb forrásból merítettük. H. D. Vörös Berény. — Csak kitartás. Felelős szerkesztő és kiadó: LÉVAY IMRE. Lap tulajdonos: KRAUSZ ARMIN. Veszprémben, 1880. Nyomatott a laptulajdonos Krausz Ármin könyvnyomdájában.
