Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-12-19 / 51. szám
VI. évfolyam. 1880. 51-ik szám. Veszprém, Deczember 19 V =s> ég „Hív. Értegit«“ {| asgjelsa aisles minap. || Előfizetési dij: | .. géss évre 6 írt - kr. I Tél évre 3 frt — kr. 1 Negyedévre 1 írt 50 kr. : Egyes példány ára 155 kr. w (ti * - ■ -- ■ am KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ' Szerkesztőség és kiadó hivatal: Horgosutcza 105. , Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN línyrkeresledéie 7e::préolsa. HIRDETÉSEK: egyhasáhos petitsor 6 kr. NYILTTER petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. ifl c)= Előfizetési felhívás a „"V ESZÉKÉ 3^“ társadalmi- közgazdasági hetilap, Veszprémmegye hivatalos közlönyének ■VII. (1881-iM) étrfolyam.ára. Hat éve immár, hogy közlönyünk Veszprémmegye 8 e város érdekeinek szolgálatában áll. Mindenesetre elég idő arra, hogy életképességét bebizonyíthatta. Jó s nehéz időkben egyaránt htí őre volt közönségünk igazának, javának 8 az lesz ezután is. Mindenekelőtt az a törekvésünk, hogy e lap hű tükre legyen a megyei közéletnek, hogy a közönség mindig tárgyilagos képét láthassa az események fejlődésének. Ebbéli törekvésünkben objective maradunk mindig s a különvéleményeknek, még akkor is, ha azok tökéletes ellentétét képeznék nézeteinknek, szívesen engedünk tért mindig. Ami a közéletre befolyással bír s arra tényezőül emelőleg hathat, azt támogatni fogjuk minden erőnkből s azon leszünk, hogy a visszavonást békés utón megszüntessük. Mert a higgadt emberek életelve, hogy a béke áldást- hozó s a küzdelem csak rombolással jár. De ha sem a meggyőző tárgyilagosság, sem érdekeink méltánylata nem hathatnának kiegyenlítőleg s a magán érdekek visszavonása gátat vetne utunkba, mi az ily klikekkel bizony elfogunk bánni röviden, latba vetve lelkierőnk egész teljét, amivel a jóságos Isten az irói toll mellé, küzdelmes hírlapírói pályánkra, utravalóul ellátott. Hisszük, megvagyunk róla győződve, hogy birni fogjuk mindenha a jobb rész méltánylatát s erkölcsi támogatását. Az a közönség, mely e közlöny egyenes, becsületes elveit nagy erkölcsi súlyával nyomósokká teendi, csak önmagát becsüli meg s saját érdekeit védi, ha velünk együtt az igazság nyílt szolgálatába áll. Az ezérti küzdelemben bennünket mindig ott fog találni a közönség s megnyugtat öntudatunk, hogy becsülettel kivesszük abból a magunk részét... Ennyit ígérhetünk s a közönség tanúja lesz, hogy be is váltjuk. Nem sok. De nem is kérünk érte semmit. A kért elismerés olcsó portéka. Legyen az e megye- s város érdekeiért kivívott siker a mi méltánylatunk! * * Lapunk mindig irodalmi színvonalon fog állani. Megyénk s városunk összes szellemi intelligentiáját törekszünk lapunk köré csoportosítani, s úgy helyi- mint vidéki nagyszámú munkatársaink támogatásával mindig élénk s szellemes lapot törekszünk nyújtani. Szakczikkek s tárczánk részére a hazai irók nagyrészét sikerült megnyernünk. Ktilmunkatársaink a következők: Ábrányi Emil, Ábrái Károly, Balás Sándor, Berényi László, Benedek Aladár, Dolinay Gyula, Pengi János, Gáspár Imre, Gelléri Mór, Halassy Aladár, Kvassay Ede, Komócsy József, Komócsy Lajos, Komjáthy Jenő, Kompolthy Gusztáv, Kiss József, gróf Kreith Béla, Lauka Gusztáv, Lukács Gyula, ülargittay Dezső, Majthényi Flóra, Bilassin Vilmos, Mikszáth Kálmán, Mócs Zsig mond, Odry Lehel, Prém József, Pokorny Jenő, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gy ula, Szász Károly, Szabó Endre, Sasváry Armin (Párisból), Szatmári Károly, Sipos Soma, Tóth József s gróf Vay Sarolta. (Előfizetési feltételeink a lap czimfején olvashatók.) Kompolthy Tivadar, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztője s kiadója. Az uj városi választások. Veszprém, decz 19. Pár nap óta napirenden van városunkban az uj tisztviselő-választások Ugye s az ez ügyben folyó discussiók, minél inkább közeledik a választás határideje, természetesen annál acutabb jelleget öltenek. Nem akarjuk véleményünket senkire rákötni, sem kortes-szerepet vállalni senki irányában; de kötelességünk a megindult mozgalmat figyelemmel kisérni s abból levonni a tanulságot. Azt a szomorú tapasztalatot tettük, hogy egyik-másik jelölt s már működött tisztviselő ellenében az ellenpárt máris a legerősb repressáliákkal él s hová hamarább oly dolgok kerülend- nek napfényre, amiben ez úgyis sokat zaklatott városnak bizony kevés lészen a gyönyörűsége. Kimondjuk nyíltan, hogy a botrányok fenyegető bekövetkeztétől tartunk s arra akarunk utalni, hogy e bajt lehetőleg elkerülni igyekezzünk. Mert jóra solisem visz az s egy város botrányát megsínli e város minden polgára. Akik e bonyodalmak gordiusi csomóját kézben tartják, azok igyekezzenek oda, hog)r felvilágosítsák vádjaik alaposságáról ellenfelüket minden botrány nélkül s hisszük, hogy igy is czélt érnek, ha az igazság az ő részükön lesz. Mindenekelőtt pedig legyenek mél- táuylattal a már létező érdemek iránt. Ha ezek nem elegendők arra, hogy egyéb hiáuyaikat paralyzálliatnák, akkor lehet jobb után nézni. Megvárjuk polgárságunktól, hogy ítéletét nem dobja könnyedén a mérlegbe. Fontolják meg jól szavazatuk horderejét, mert az ő javuk s az ő romlásuk lészen az. Egy város java, egy város jövője pedig mindig elég komoly dolog arra nézze, hogy igénybe vegye egész lelkiismeretességünket. Senkire, csak a meggyőző tényekre s szivünk igaz sugallatára hallgassunk — mert az nem csalhat meg soha! Akkor aztán nyugodt lélekkel is fogunk odaléphetni a szavazó urna asztalához! = A hivatalos lap f. évi 286. száma a következő legfelsőbb királyi kegyelmi kéziratot hozza, mely alkalomból mi is, városunk s megyénk közönsége nevében legőszintébb üdvözletünket tolmácsoljuk a kitüntettetnek: Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán, Kisovics József apátkanonok és Veszprém városi plébánosnak, az egyház terén és az oktatásügy előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül, harmad osztályú va8koroua-rendemet díjmentesen adomáuyozom. — Kelt Gödöllőn, 1880. évi november hó 29-éu. Ferencz József s. k. Báró Orczy Béla, s. k. A közigazgatás reformja. Uudapeat, decz. 14. A közigazgatási törvényjavaslat az új országgyűlés első tárgyai közé lesz fölvéve. A javaslatot Tisza már az enquete előtt teljesen kidolgoztatá. Javaslata a kinevezés mellett szól. A föispáaság marad, valamint a többi régi elnevezésű állások is. Bizonyos esetekben a miniszternek jogában álland az áthelyezés. Alispánt, főjegyzőt, árvaszéki elnököt,ülnököket, főpéuztárnokot, főszámvevőt és főorvost a miniszter nevez ki a főispáni előterjesztésre, a többi tisztviselőket a főispáu. Szolgabirák a járás székhelyén tartoznak lakni. E székhelyek összeesnek a járásbirósági székhelyekkel. A két hivatal bizonyos összeköttetésben álland, mint p. o börtön tekintetében. A megyék 4 osztályba fognak soroztaim. Ez osztályzat szabályozandja a tisztviselők fizetését. Az erdélyrészi megyék között Hunyadmngye, Ko- lozsmegye és özolnok Dobokamegye tartozik a 111. osztályba. A többiek mind a lV-dikbe. A fizetések a két osztályban a következők lesznek: Alispánnak 2UO0—1800 frt fizetés, 400 frt lakpéuz, 400—300 frt utiátalány. Főjegyzőnek 1400 — 1200 frt és 300 frt lakpénz. Aljegyzőnek 800—600 frt és 200 frt lakpénz. Főorvosnak 1000—8000 frt fizetés 300—200 frt utiátalány. Járási orvosok 400—300 frt fizetés 200-150 írt utiátalány. Szolgabirónak 1000 írt, 200 frt lakpénz, 10Ü frt iroda átalány. Szolgabiró-segéd 700 frt, 150 frt lakpénz. Főpénztárnok, főszámvevő, árvaszéki ülnökök 100Ü frt fizetés, 300 frt lakpénz. Ellenőr, al- számvevő .800 frt, 200 frt lakpénz. Árvaszéki elnök 1400 —1200 frt, 400 frt lakpénz. Tiszti ügyész 1100—1000 frt, 300 frt lakpénz. AlA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Borkereskedelmi poezis. Veszprém, decz. 18. Már nagyon hüvösödik a világ s aki úgy ismeri forróságos természetemet, mint ön asszonyom, az tisztában lehet vele, hogy nem a legjobban érzem magam. Vettem ugyan a minap néhány kocsi lopott szentgáli fát, abban speculálván, hogy ha lopott, hát az csak jé lebet s ime: úgy sistereg, fújtat, füstöl — mint a prima qualitásu osztrák kurta szivar. Önöknél bizonyára még hidegebb az állapot. Emlékszem, hogy egyidőben, ép deczember közepén, háromórai gyalogsétát tettem az Ön kedvéért Southamptonba, hol a részegeskedés elleni jótékony nőegylet tartotta az este bálját s ön rámparancsolt, hogy — boldog legyek. S én megfogadtam volna szívesen parancsát, csak egyidejűleg ne tiltottak volna el — a bortól. Hanem szomjúság s boldogság az nem egy száron terem. Akkoriban kissé szellemdúsabb voltam — az ön áldó befolyása volt! — s annyit beszéltem önnek fagyott lábaimról, amelyeket pálinkával kell dörzsölni; esázt kapott fogaimról, amikre tudvalevőleg rhumot kell tartani s meghütött benső állapotomról, amiuek egyéb gyógyszere nem lehet a forró borchadeau-nál ......... hogy ön elvégre is elméletem álláspontjára helyezkedett s volt borchadeau, rhum quantum satis s..pálinka annyi, hogy valóban lábvizül vevém. Ön aztán elment a bálba, 66 kotillon-csokrot kapott, bálkirálynő lett s másnap benne volt mind az 5 southamptoni újságban, én pedig azalatt — parancsa szerint — boldog voltamMa ép olyan hideg van mint akkkor, de ezt a hideget nem használhatom semmire. Akkoriban az ön áldottemlékü mamájának minden lélekfordulás nélkül azt hazudtam napról napra, hogy a hajókajütt melegcsövezete elromlott, hogy javítás alá kerültek a kabinok, hogy most a kávéházakra s korcsmákra szorulunk, babogy irgalmas házi lelkek vendégül nem hívnak s.........igy történt, hogy a kedve s papa átadta könyvtárát lakszobámul a mama mindig jobbjára ültetett s ön állandó szerencsés titkárául nevezett ki engem, kedvesi rang és jelleggel s a férjjé előléptetés reményével. Azok voltak a legszebb idők életemben s az önéiben is; de mint minden, úgy múlandó volt ez is; én ismét nyakamba akasztottam a tengert s elmentem vizitbe az uj- guineai emberevő pápua-bölgyekbez, ön pedig férjhez ment egy joob sorsra érdemes bőrkereskedőhöz. Piha! Szerelem és bőrkereskedés! De hát nem gondolt-e asszonyom soha erre a képtelenségre!? Egy szerelmes szív, melyet perczentre vett ökörbőr fed s egy bőrkereskedő, ki szerelméből végeladást rendez! No asszonyom, mikor én ezt a furcsa dolgot a ,Southampton-Courrier* hymenrovatából megértettem, akkorát nevettem, hogy megkívánta a kapitányom is, tőle meg úgy elragadt a legénységre, hogy utóbb az egész hajónépség nevetett, röhögött hangos harsonással. De már túlvagyunk rajt s nem segít azon semmi. Minek is ? Ön ép oly megelégedett, miui én s nincs mit egymás szemére vetnünk! Azok a régi, boldog jó idők! ön bizonyára emlékszik még reájuk s talán fáj is a szive egy kissé, bogy immár minden csak tűst, füst! Hja lássa, ön is meg ón is, de még a nagyon tiszteletreméltó mr. Lippe is, nagyon megjártuk az idővel! A sok jövendőre való gondolással egyszerre csak jeleuné lett az ábránd s aztán a múlt sauce-jába fulladt. Most az emlékezés ép arra jó, hogy a szánkat megtörüljük vele; mert hogy azt a sok zagyvalékot megemészthetnék, nagyon kétlem (legalább Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.
