Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-12-19 / 51. szám

ügyész 700 frt, 200 frt lakpénz. Közgyám, nyilvántartó 800 írt, 200 frt lakpénz. Igtató, kiadó 700—900 frt, 150 frt lakpénz. Közp. Írnok 400 frt fizetés 100< frt lakpénz. Szolga- birói írnok szintén. Levéltárnok 900—800 frt fizetés, 200 frt lakpénz. = Veszpi'ém, decz. 19. (Hazai szemle.) A német színházat Budapesten egyelőre tűz- rendőri szempontból a tanács nem engedi megnyittatni. — Győrött is rendeznek már theaestélyeket; az első jannár 2-án lesz. — Zalabéren közelebb halt meg a horvát bán anyja, özv. Pejachevics grófnő. — Kic^inger András magyar önkénytes Pettauban agyon­lőtte magát. — qA tatai kaszinó most újból alakult. Eddig ötvenen Írták alá a belépési ivet. — oA korcsolyaegylet Tápáu ma 19-éu tartja évi közgyűlését. Ugyanott a kaszinói theaestélyek minden 2 hétben fognak meg­tartatni. — A zalaegerszegi takarékpénztár 100 frtot küldött a zágrábiaknak. — A cognac- gyártást a kassai mezőgazdasági intézetben megkezdték. — QÁbaúj-Szántón körjegyzői állomás üresült meg. — cAmerikába vándorolt ki újabban a felvidékről 31 egyén. — A megyei utak fentartására vonatkozó javaslatot a kor­mány legközelebb terjesztendi be. — Nyitrán a magyarságot terjesztő egylet alakult. — Krassó-Szörény megy ék végleg egyesítettek. — Lúgoson magyar színtársulat játszik s pe­dig folyton nagy közönség előtt. — oAváczi iskolaszéki gondnokot mindenféle gyanús ma- nipulácziók alapján, melyeket a „Vácfi Köz­löny” 2 hó előtt leleplezett, bünvizsgálat alá fogták. Ugyanott a városi cassa ismét oly nyomorúságos, hogy a városi tisztviselők nem fizethetők ki. — Zenta és cAda közt a kocsi­postát kirabolták s elvittek 6000 frt értékű levelet. — Körmenden a minap 2 ház égett le az újváros utczában. — Szécsényben a megválasztott Kovács tiszteletére bankettet rendezett a községtanács, amelyen úgy elmu­lattak, hogy az új Kovács végül elverte az egész tauácsot. — A Kisczelli vál kerületben Békássy Gyula függ pártit választották meg képviselőül. — A bittsei halálos bárbaj. Smi- alovszky József és Moravszky Jusztin két jó családból származó fiatal ember e hó 8-án Bittsén három lépésnyiről pisztoly-párbajt ví­vott, mely mindkettő halálával végződött. Smialovszky József (született 1861 ben) és Moravszky Jusztin (született 1859-ik mind­kettő zsolnai lakos, Zsolnán még november hó második felében elhatározták, hogy f. hó 8-án Bittsén párbajt vívnak s az ehhez szük­séges két db vontcsövű pisztolyt Bécsből elho­zatták, f. hó 7-én Zsolnáról együtt utaztak ide és az .olvasó kör“ termében tartott tánczmulatság ban részt vettek, a körtánczokat folytonosan egyik a másik átellenében járta, látszólag jó hangulatban és baráti viszonyban voltak reg­gelig, midőn zenekiséret mellett karonfogva közös szobájukba mentek, s innen átöltözködve reggeli 7 és fél órakor karonfogva és társai- j kodva a ligetbe, hol a magukkal hozott pisz- ! tolyokkal három lépésnyi távolságra a haj- I meresztő tettet segéd és orvos nélkül véghez- j vitték. Smialovszky József azonnal összerogyott | s csak egy óra múlva vétetett orvosi ápolás j alá, Moravszky Jusztin pedig sok vért vesztve, j saját lábán érkezett egészen a várba. Mind- j kettő becsületsértésnek nyiivánítá a párbaj okát. Mindkét, valóban szép, erőteljes és jó családból való ifjút a szülők és rokonok fáj­szivemben hangot ad olyformán, mintha to­jásos étel után az ember önkénytelen is, kel­lemetlen izüt sóhajtani kénytelen.) Hja asszonyom, úgy van az s 6 évvel ezelőtt bajosan gondoltuk volna, hogy ez így lesz. Ön talán nem is gondolt semmire, (mert hisz önnek egyátaláu nem volt szüksége a gondolkozásra soha!) Az ön csendes megnyug­vása a sors szeszélyes végezetében, aztán en­gem is nyugalomra birt. Az élet rohamos változásait apathikus hideg vérrel kezdtem nézni s ön az oka, hogy aunyi jégbe hütött sör állott rendelkezésemre, amennyi ép szük­séges volt arra, hogy egy láuglelkü emberből phlegmatikus spiesburger váljék. És az nagyon könnyen ment. Persze, hogy voltak idők (ön emlékszik még a boldog tengerparti sétákra?) mikor egyátalán nem lebete bennem a csigavérüség- bői csak egy grammnyit is fölfedezni, sőt el­lenkezőleg: ön szives volt engem vad lángo­lásomért túlságos kegyébe venni s biztosított, hogy csak ilyen maradjak az élet végéig s meg­élek — holtam után is. Óh asszonyom, persze, hogy ez úgy volt! Ámde spleen lepett meg azóta, s ez onnan vau, hogy ön férjhez.... Isten bocsá, már ismét a bőrkereskedésbe száguld fantáziám! De hát ki is ez a szerencsétlen ember?! Lássa, én Lippe úrnak már csak azért is elhinném a róla adott testimonium naturae t, mivel hogy ő az ön s az én kedves Heine Henrickünknek (Isten nyugosztalja!) édes unoka öcscse! Lippe úr szives volt engem főivilágosítani arról, hogy az ön szeretetrevaló férje egy igen szereucsés halandó, ki bőrrel kereskedik a más bőrére, mig a maga bőrére nem kerül a sor! Ami az arczbőrét illeti, aziránt aggályaim vannak, hogy nem az övé. : dalma és átalános részvéte kisérte a hideg sírba, mert mindkettő hat napi súlyos szc-n- ! védés után meghalt. A VIDÉK. Tés, 1880. decz. 17. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez ) Folyó deczember hó 12-én egy szép, lé­lekemelő ünnepély foly le a tési evang. gyüle­kezetben. Ugyanis e napon igtattatott be gyü­lekezeti felügyelői hivatalába tek. Steiner József szapári földbirtokos ur. A nevezett várva várt vendég 10 órakor érkezett meg a tési papiakba, melynek udvarát a nép apraja, nagyja, teljesen megtöltő. Szép volt látni, mi- j dőn az iskolás gyermekek ünnepi öltözékben, sorfalat képezve, a gyülekezeti elöljáróság a lelkészszel élén, ünnepélyesen fogadá a sze- I retett vendéget, — A templomi istenitisztelet ezután csakhamar kezdetét vette, mely közben I Sipos János tanító úr jólbegyakorolt, hatal­mas dalárdájával gyöuyörködteté sziveinket, i mintegy tanúságául annak, mit vihet ki a I vasszorgalom s szilárd akarat egy szerény körben is. — Az istenitisztelet végeztével a jegyzőkönyv felolvasása s a felügyelői eskü letétele után a beigtatott új felügyelő emel­kedett szellemű, meleg szavakban köszönte meg a gyülekezetnek benne helyezett bizal­mát s egyúttal bátorító, buzdító azt nemes törekvéseiben, munkáiban. Az ünnepély végét a nemeslelkü felügyelő úr azzal koszoruzá meg, hogy az iskolás gyermekek számára nagymennyiségű papirt, tollat s egyéb iskolai szereket ajándékozott. Mindezért a szegény- sorsú gyermekek s a gyülekezet nevében fo­gadja a nemesszivü emberbarát a legforróbb köszönetét s azon szerencse kivánatunkat: tartsa meg őt a jó Isten kisded gyülekezete örömére igen sokáig a legjobb egészségben! Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Tési. Lajos Komárom, 1880 decz. 17. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Yeszprémmegye nevezetességei közé volna méltán számítható a puszta-giczi faiskola, mely Puszta-Giczen (zirczi járás), báró Bésán János úr birtoka. Bertalanffy István gazdasági intéző úr 150 hold homokbuczkás földet már több év óta fáskertté, jobban édenkertté alakított át. — Millió számra kaphatók e kertből gyümölcsfacsemeték és díszfák s a nagyérdemű közönség érdekében jó volna ismertetni az árjegyzéket. Ki ilyet bírni óhajt, forduljon pár sorban alulírotthoz s én készséggel küldendőm meg mindenki részére a kívánt jegyzéket. Yan szerencsém továbbá értesíteni, mi­szerint a lajos-komáromi kisdedóvó-egylet alapszabályai a nm. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal már elláttattak. Fogadja tek. szerkesztő ur, stb. Varga József, jegyző. Mert, hogy egyetlen ember bőrére aunyi férjen, mint amennyit egy ajánlott levél utján reátuk­málni szerencsés voltam, az lehetetlen! Fogadni mernék, hogy ez az ember fogalommal sem bír az ön csókjai isteni mivoltáról! Mr. Lippe azt modj,a, hogy szakálla alatt circa 5‘/2—6 kilogr. háj at tart, ami úgy téli bélésnek igen alkalmas lehet, de hogy oly csókok vesszenek el rajt érezetlenül, mint az önéi asszonyom, az engem dühösít. S ön ezt elhiszi nekem. Hiszen ön oly jó volt egykor, hogy ami bolondot csak mondhatók, azt mind elhitte; ha nem is olvasta később nyomtatásban, mint például most. Ön akkor, tegyük föl, elhitte, hogy ama boldog idő (a sörös korszak) nálam örökké tartó élvezet lehet, hogy én rajongni fogok önért s kimenni Tibetbe, hogy elhozzam önnek a Bráhma-isten szakállát, amelynek szállaiból aztán megkötendi számunkra a holtomiglan — holtodiglan frigy kötelét. Nagy/ tévedés! S ön .nem tehet arról, hogy ebbéu is csalódtunk. Ön (ez tény!) el­kísért a hajóig. Sirt keserves záporkönnyeket s mondhatom, most is megindít az a naivság, amelylyel mr. Leapse a genialis hajószakács osztozék bánatomban s fuldokolva szólt; »Édes hadnagy úr, nem vinnők el magunkkal a ked­ves — mamát is?!“ falóban megindító jelenet volt ez. En. a hajóról még soká néztem el-ki a partra s láttam, mint lobogtatja felém kesz­kenőjét; szinte sírva fakadtam. Aztán láttam még akkor is, mikor a tengerről hirtelen kere­kedő szét kifordította esernyőjét s beduinját vállaira veté, akár a lidérc/, szárnyait. Önuek különben igen jól állott ez a beduin. Dehogy egy ilyen fekete bársony-mantiliet, hogy le­hetett vö;őssel bélelni?! Hiszen ön sem oláh A b.-fűredi szeretetház. (Ismertetés.) (Kiegészítő köziemén}-.) (Házi rend.) A részletes házi rendből itt csak kivonatot közlünk a könnyebb átte- kinthetés végett. Fölkelés: nyáron 5, télen 6 órakor, sür­gős munka alkalmával nyáron korább. Közös áhitat: reggel 7, este télen 8, nyáron 9 órakor, mely a házi atya (igazgató) vezetése alatt egy choral éneklése és egy imád­ság elmondásából áll. Vasár- és ünnepnapokon minden növendék saját felekezete templomába megy, a felekezetbeli nevelő által kisérve. Lefekvés: télen-nyáron 9'/4 órakor Az étkezés történik: reggeli 7, ebéd 12, uzsonna csak nyáron 5, vacsora télen 6, nyáron 8órakor. Iskolai tanítás: télen délelőtt 9-től 12 ig. délután 2 tői 4 ig, tehát naponkint 5 óra: nyári időszakban (tavasz, nyár, ősz) 3—4 hónapig csupán munkával foglalkoznak a növendékek, 1—2 hónapban pedig csak délelőtt mennek iskolába 8-tól 12-ig: tehát naponkint 4 óráig E szerint egész éven át naponkint átlag 3 óra esik az iskolai oktatásra; de iskolán kívül is naponkint 1—2 óráig tanulnak s igy tanulásra naponkint átlag 4—5 óra esik. Munka: a) házi munkára naponkint 1—2 óra esik; b) külső (kerti, mezei, szőlő) munká­val nyáron 1—2 hónapon át csak délután 3—4 óráig; 3—4 hónapon át egész nap átlag 5—6 óráig foglalkoznak a növendékek; azonkívül kora tavaszszal és késő őszszel 1—2 hónapon át naponkint 1—2 óráig: tehát egész évben naponkint átlag 3—4 óra esik külső munkára. Játékra és szabadidőre naponkint 1—2 óra jut. * (Egészségi Állapot.) A növendékek egészségi állapota az iutézet fennállása óta mindig kedvező volt. Semmiféle ragályos vagy járványos betegség nem fordult elő, pedig vidékünkön azóta egy párszor uralkodott a himlő-járvány, sőt az intézet egy kocsisa is épen a himlő áldozata lett. Bizonyára a rendes és egyszerű életmód, a lakások és a test foly­tonos kifogástalan tisztántartása s utóbbinak a munka által való edzése teszik, hogy a különben igen egészséges levegőjű vidék lakói közt nyári időszakban uralkodni szokott vál­tóláztól növendékeink rendesen meg voltak kiméivé. 10 év óta mindössze 5 haláleset for­dult elő, mely igen kis szám, ha tekintetbe vesszük, hogy növendékeink jelentékeny része oly elhagyatott testi állapotban jött az inté­zetbe, hogy mindenekelőtt orvosi ápolásra volt szükségük, az elhalt 5 növendék közül is 4, előbbi rendetlen életmód, rósz táplálás, el­hanyagolt ápolás következtében kapott s magá­val hozott betegségekben (mint vérszegénység, görvély és mirigydaganatok) halt el. Az el­haltak nevei s az elhalálozás ideje a kilépett növendékekről szóló kimutatás végén (fii. melléklet) van közölve. A betegek számára egy szoba van 5 ágygyal és a szükséges orvosi eszközökkel berendezve. * (Kirándulások s az ezekkel össze­köttetésben levő nevezetesebb esemé­nyek.) Az intézet nevelő személyzete a nö­pap, sem Ördög Róbert. Különben semmi szavam az ilyen külsőséghez De mr. Lippe igen hires nőszabó, (akár tetszik Heine szelle­mének ez a korcsosodás, akár nem!) s van köze az ön Ízléséhez. ízlésről különben kár is szólanom önnel! Nagyon jól tudja, hogy egy időben mennyit keile disputáiuom önnel, miszerint az uborkasalátához nem illő a mustár. Ez az Ízlése — fájdalom ! — megmaradt. Most van önnek egy óriási uborkája (tegyük föl kedves férjétin contumaciam)s vau 150,000 dollar-ja; ez a — mustár. Irta volt asszouyom, úgy 3 éve lehet, hogy jöjjek ismét át a nagy vizen s Ön fog engem végleg boldogítani. Azt a levelet — fájdalom — elkésve kaptam s még nagyobb fájdalom, hogy restante-díjakért 1 o. é. .írtnál többet kelle érte kifizetnem. Persze Önnek ez igen kis csekélység, de ha most Ön nem volna bőrkereskedoné en gros s én nem mi­haszna genie en detail, akkor másként ará- nyíthatnók ezt a problémát. Mindegy. S ön meguyughatik abban, hogy meghoztam érte ez áldozatot s levelé­ből megtudhatám, hogy a — tempi pissati útjára tértünk. Akkor, az igaz, eszemben volt egy-két kedves jelenet a régmúltból. A boldog dél­utánok! Ön a kis silonnak pamlagán aludta csöndes délutáui álmát s én íóuu a veraudán jégbe hűtött sörökkel paralyzáltan lángolásai­mat. Azután csendes irogatás s iszogatás közt telt a délután. Mikor az esti szellők elkezd­tek a párká iyzat virágai közt susogni s az ablakíüggöuy odalebbent a pamlaghoz: hogy Ön aztán a verandára jött s átölelve cse­kélységemet, képes volt engem úgy boldogí­vendékekkel évenkint egy-két kirándulást szokott tenni, részint ismeretszerzés, részint mulatta- tás czéljából. Ezen kirándulások alkalmából a vidék lakói, de főleg egyes jószivü emberbarátoktól oly nagy szívességben és vendégszeretetben részesültek a növendékek, hogy a legtöbb ki­rándulást költség nélkül tehették meg. Nevezetesebb kirándulások: 1874- ben Nemes-Pécselre tettek kirán­dulást a növendékek, hol t. Csepeli László úr látta el őket a legszívesebb vendégszeretettel. 1875- ben főtiszt. Kopeczky Vidor plébá­nos ur meghívására Somogymegve Endréd községébe tettek kirándulást a növendékek, elmenve Siófok és visszajőve Tihany felé. E hosszú utat üres kézzel és zsebbel tették meg. Écsy László fürdő- és b.-gőzhajózási ve­zérigazgató ur szívességéből a hajón ingyen utaztak. Endréden a nevezett derék plébános ur határtalan szeretettel és bőkezűséggel hal­mozta el a kis karaván csapatot egész ott tartózkodásuk alatt. Visszajövet Tihanyban a kolostor fogadá be a vándor sereget s Simony Zsigmond apát ur ő nagysága ismert sziv- jóságát s vendégszeretetét a legnagyobb mér­tékben érezteté az árvákkal. Következő évben, szintén főtiszt. Ko­peczky Vidor plébános ur meghívása folytáu, hasonló kirándulást tettek a növendékek. 1876. és 1877-ben Siófokra rándultak át. Előbb a város több polgára, utóbb Karl- berger Gyula vendéglős ur részesítették őket szives vendégszeretetükben. 1877- ben a veszprémi ipar-kiállítás meg­tekintése végett Veszprémbe tettek kirándu­lást a növendékek. Itt a kiállítás és több neve­zetesség megtekintése után a város hatósága gondoskodott ellátásukról. 1878- ban egy nagyobb kirándulást tettek Kis-Dörgicsére, hol két napig voltak tek. Hertelendy István ur szívesen látott vendégei. * (Az intézet látogatói.) Az intézetet fennállása óta igen sokan szerencséltették látogatásukkal. A látogatók könyvében neveiket beirottak száma megközelíti a két ezeret, kik közül sokan országunk kitűnőségei; ugyan­annyira tehető azok száma, kik neveiket nem írták be. Hálával említjük meg, hogy sokan az intézet látogatása alkalmával jótékonyságukat éreztették, vagy az intézettel, vagy a növen­dékekkel. Többen tanulmányozás végett keresték fel az intézetet, legtöbb esetben hivatalos kül­detésből. Nevezetesen: 1873-ban Thury Károly ref. lelkész a n. m. pénzügyminisztériumtól küldve, 1874 ben Balogh Gábor a zólyom- lipcsei »Gizella árvaház“ igazgatója intézeté­től küldve: 1875-ben Szabó Endre Frőbel- intézeti igazgató, Kolozsvárról; 1876-ban Föl­des József kézdi-vásárhelyi felső népiskolai tanító, a n. m. vall. és közokt. minisztérium­tól küldve; 1877-ben Zelenka János a pálóczi szeretetház igazgatója gróf Hadyknétől küldve; 1878-ban Wagner Mihály a zólyom-lipcsei »Gizella árvaház* igazgatója, intézetétől küldve; Roszkoszni Elek a nagy-szebeni »Teréz árva­ház“ igazgatója, intézetétől küldve. * (Az intézet jövedelemforrása és anyagi állapota.) Az intézet jövedelem for­rását nyerte es szerezte; 1-ször a közönség jótékonyságából és önkéntes adományaiból; tani, ahogy kövér bőrkereskedőket egyáltalán nem szokás boldogítani. Ön akkor kért, hogy azt a magyar nyelven irt dolgokat, melyeket szanszkrit jegyzetekként órabosszáig bámult, fordítsam le angol nyelvre. És mikor így fordítottam igen bölcs dolgokká leirt, sok »Üstökös“-beli eszmeficzamodásaimat, akkor Ön megölelt is­mét s oly szépeket mondott, amilyeneket bi­zonyosan nem sokás most elhízott bőrkeres­kedőknek mondani. Igen asszonyom, én erre emlékezém, s nagyon fájt, hogy semmi vágyat nem érez­tem e boldogság elérhetésére. S ezt rosszúl tevém. Most nem kellene Önnek se, nekem se, meg a nagyon tiszteletreméltó Lippe úr­nak sem úgy vélekednünk, hogy a mi bol­dogságunk nem e földről való. 8 most szakadjon vége a további álma- dozásnak! Hagyjuk egymást békében s ne háborítsuk a múltakat. Amit Ön egykor szi­véből irántam érezni jó volt (remélem, hogy így volt!) azt melegítse föl kedves gömböcz- kéjének boldog estebédre. Váljék egészségére! 8 én is boldog vagyok. Naponta kijárok a viz partjára. Nézem a hajók futását s ilyenkor mindig visszaem- lékszem azokra a boldog időkre, mikor így a hajók után láttam lobogtatni kezkenőjét s a távolbau kifordított esernyő visszavisz a boldog álmák országába. Mert én még mindig tndok érezni. .........8 ha a spleen vett is erőt raj­tam, még mindig lángolok, bár olykor, ha hiányát érzem a behütött söröknek, ismét — Aranjuezbe vágyom. Ar gonautikus%

Next

/
Oldalképek
Tartalom