Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-11-28 / 48. szám
VI. évfolyam. 1880. 48-ik szám. Veszprém, November 28. és „Hív. Értesítő“ atgjelts mlaies vtsiriap. Előfizetési dij: gész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára m kr. Cí* * 4 KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS *ro= VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Horgosutcza 105. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN Hnjrlereskeiíje Veiiprémlen. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTER petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. 's-ojm Veszprém, uov. 28. Nagyrabecsült elődöm lemondása folytán a „Veszprém“ szerkesztését, melyet hat év előtt alapítani szerencsés voltam, jelen lappal ismét átvettem. Müveit közönségünk nagy része a múltból bízvást ismer engem. — Ismeri az elveket, melyeket e megye 8 város úgy erkölcsi-, mint anyagi érdekei védelmében, öregbítése küzdelmében, nyílt lélekkel vallottam egykor — s az irányt, mely független, minden politikai vagy magánbefolyástól ment hírlapírói pályámat itt is s másutt is mindig jellemezte. így leszek én ezután is a „Veszprém“ szerkesztője. A ki hivatását komoly gonddal, kitartó lelkesedéssel, önzetlen buzgalommal tudja is, akarja is teljesíteni, hogy mindenek bírája lévén, maga is nyugodt lélekkel s készséggel vethesse magát alá a közönség szigorú erkölcsi bírálatának. E közlöny egyedüli törekvése lesz városunk s vidéki anyagi s erkölcsi javait fejlődő érdekviszonyaink szerint védeni, emelni. Ebbéli törekvésünkben nyíltak leszünk mindig s nyíltságot várunk el. A becsületes szándék egyenes utou jár s közelebb éri a czélt; a nemes czélok embereit mi azon fogjuk felkeresni. Aki arról letér s tekervényes, tiltott ösvényekre lép — nem követjük az ingoványba s nem siratjuk meg. Nagy czélokat csak nagy erő érhet el s ez erőt mi ezután is csak polgárságunk együttérző közös akaratában, egyetértésében fogjuk felkeresni. Ahol összetartás nincs, ott a legszentebb törekvés is füstbe mén s nem segíthet ott semmi ambitio, semmi népszerűség. 8 hogy ez így van nálunk, ez az egyedüli baj. A külön érdekklikkekre való oszlás szülte nálunk ama közönyt, mely a közérdek-kel mitsem törődve, elhanyagol minden erkölcsi javainkat, veszni hagy minden anyagi érdekünket. Az ilyen lethargiából eredő tetszhalál öli meg a közéletet s nem a „nagy szegénység“, s nem a „rósz idők“, amivel a nembánom-emberek takarózni szoktak. Azon leszünk, hogy érdeket költ- ve közviszonyaink iránt, együttható, egyetértő tetterőre buzdítsuk polgárságunkat. Ha belátni fogja, hogy köz- igazgatásunk, társadalmi s egyleti életünk romlása egyedül a bűnös, aluszékony közönyének természetes következménye — hisszük — tettvágy éled föl újra lelkében s városunk uj életet él. Közintézményeink, egyleteink fel fognak virúlni újra, s a csüggedt szivekbe visszatér a jobblét reménye ......... Ne m fogunk megállaui a félúton soha s amit érdekeink előmozdítására szükségesnek fogunk tartani, azután elmegyünk a végletekig akadálytalan. A jó rész, az önzetlen polgárság bízvást követni fog bennünket a hosszú utón, mely küzdelmes, fárasztó, de mindig diadalra visz! Ebben megbízunk, s e változhat- lan bizalommal lelkűnkben bontjuk ki újra azt a zászlót, melyre hat év előtt Veszprém polgársága javát, igazát irtuk föl. Isten kegyelme velünk lesz. E zászló a diadal útján leng! K0MP0LTHY TIVADAR. — Veszprém, nov. 27. (Hazai szemle.) A kolozsvári merénylet ügyében tartott kolozsvári népgyülés küldöttségét a kabinetiroda nem bocsátotta a király elé, mondván, hogy »nép- küldöttséget“ ő felsége sohsem fogadhat — bölcsen elhallgatván, hogy a bosnyák bocsko- ros küldöttség annak idején nemcsak elfogadtatott, de a királyi asztalnál poharazott is. c4 kanizsai kaszinó tegnap 27. este bált rendezett. — Vápán a Sümegről odaköltözött Balogh Alajos színtársulata már megkezdte előadásait. — CA kanizsai téli vásár decz 6-án lesz. — cAz UJ fűispánt Zalaegerszegen decz. 6-án fogják installálni. — oA nyéki vasútállomásnál a f. hó 12 iki bpesti személyvonat egy kölessel terhelt kocsit gázolt el s azt izzéporrá törte. A kocsis megmenekült. — cA fehérvári korcsolya-egylet a jégpálya mellett csarnokot épített. — 7áczon a dyphteritis szörnyül módon pusztít; mindennap van haláleset. — Kata- linbál tartatott tegnap, 27 én este a fehérvári Kostyelik-féle vendégfogadóban. — Sopronban e télre már felállították a népkonyhát. — ű4 Vfba kiöntött s 5 falut borított viz alá. oA ,, Váczi Közlöny“-1, Kompolthy Tivadar lapját Váczon egy lapbizottság vette meg, melynek tagjai Dr. Torday-Freysinger Lajos kir. közjegyző, Száutay Adolf jbiró, Czobel Ignácz szbiró, Reiser Béla ügyvéd, Fekete Károly, orsz. siketú. int. igazgató, Krenedits Ferencz tanár, Dr. Rákossy Béla, orsz. fegyint. főorvos, Vida Vilmos tauár s Serédy Géza a siketn. iparintézet tulajdonosa. — Alap szerkesztője Torday-Freysinger Lajos közjegyző lesz. — Uj vasút. B.- Pestről Bicskén át Győrig uj vasutat terveznek. Esztergomban több gyűlés volt már e tárgyban. — Királyi eledel. Mikor Rudolf kherczeg Marmarosból visszatért, a szegedi indóházban neki és kíséretének túrós csuszát tálaltak. A főherczeg megpaprikázta — és mégis ette. — N.- Kani{sán hamis 20-krosok jöttek forgalomba; az ottani vadásztársaság tegnap 27-én nagy hajtó vadászatot tartott. — Vart ha AMiklós betegségi állapotában rosszabbulás állt be. Sebei erősen vérzenek s folyton eszméletlenül van. — Vápán külön rendőr neveztetett ki a zsebmetszők szemmel tartására. — A pápai tűzoltóság újból szervezkedik s már 70-nél többen iratkoztak be tagokúi. — Zágrábban az újabb földrengések folytán egyetlen ház sem ép már; 400 család hajléktalanul küzd a véginséggel. — A keszthelyi Valaton-fürdő-társulat ez évi őszi közgyűlését ma, nov. 28-án délután tartja meg. Az ottani csónakegylet pedig decz. 5-én tartja közgyűlését. — Devecserben egy drago- nyos katona elbukás következtében életveszélyesen megsérült. — A gödöllői királyi kastélyról a sárgafekete zászlót a király levétette. Vajha eszébe jutna a Henczi-szobor is! — Fegyveres rablók mutatkoznak újabban Z-Lövő és Körmend közt s már több utast kiraboltak. Uj népiskolát szenteltek föl pár nap előtt Felső-Lövő zalamegyei községben. — Vlaháné czimbalmozni tauul. — Agyonütött toloncz. Sörös János nagy geresdi toloncz Zséden mellett megtámadta két kísérőjét; ezek egyike azonban önvédelemből akkorát ütött Sörös fejére baltájával, hogy az menten szörnyet halt. Sörös valamikor jómódú polgár volt. Sic fata tulerunt. — Szombathelyen a mészárosok, korcsmárosok, szappanosok uj ipartársulatot létesítenek. Az ottani összes utczákat most újból kövezik. A zágrábiakért! Veszprém, 1880. nov. 27. A helyi kaszinó-egylet dísztermében tegnap este a fölrengés által sújtott zágrábi szerencsétlen testvérek javára tánczvigalom tartatott. A derék kaszinót ezért méltó elismerés illeti meg. Megtette nemcsak honfiúi, de emberbaráti kötelességét is. De városunk polgársága zömének sem szabad hátramaradni. Veszprém város mindig könyörülő volt. Ma inkább legyen az, mint valaha ! Mutassuk meg horvát testvéreinknek, A „VESZPRÉM“ TARCZÁJA. Az almádi-i partokon. Beb rég volt; istenem beb régen! Mintha azóta, hogy utoljára itt jártamé kies partokon, uj nemzedék váltotta volna föl a régit; ismeretlen új arczokkal találkozom mindenütt; sajátságos tekintetük, amint végigbámulnak rajtam, mintha azt mondanák: szerencsétlen jött-ment, hát temitkeressz itt? ___ Bi zony, mit! Ifjúságom boldog emlékeit, első szerelmem édes vágyait, rajongó lelkem álmadozá- sát, himes ábráudait, szivem túláradó mámorát s azt a menynél ékesebb fellegvárat, mit gyönyörrel lázas lelkem egykor ideépített. Azt keresem. * * * Itt volt e rengő, susogó habok partján. Igaz, akkor nem tánczolt végig a sárga avaron az ördögszekér, nem zörgött szerte a parton a száradó sás mint most s az ö'szi szél sem sírta panaszos sirámát akkor. Fényben égett az ég s a föld. A parti virány harmatgyöngyei miri- ádnyi tüzszemmel csillámlottak; a felkelő nap sugarai megaranyozták a íelbők és bérezek széleit s megezüstözék a Balaton árját. Olyan volt a táj, mint az ezeregyéjszakái tündérek íényesivü kupolás palotája, melybe aki belép, elszédül a fénytől s elkábul az örökös örömek mámorától. Itt ittasultam én egykor a földöntúli boldogság kéjétől; itt e rengő, susogó habok partján.... Azóta nagyot változott a világ. A lenge fellegvárat az élet komor szellői szétfujták, hogy nyoma sem maradt s az ezeregyéjszakái tündérek fényesivü kupolás csarnokáról már tudom, hogy csak — mese. Mig én azt megtanultam! Beb sok fájdalomba, lemondásba, szivem vérezésébe került az. Úgy van csakugyan, hogy tengernyi örömeknek tenger kín az ára! Mikor a hajnal bíboros fénye szerteöm- lőtt a tájon s a szenderükből ébredt madarak vidám zenéje szólt lombon, ágon: itt találkoztam én akkoron egy kedves kis leánynyal minden reggelen. Együtt jártuk be a susogó babok partjait százszor és ezerszer: sziveinkben titkos édes érezéssel, lelkűnkben boldog vágygyal. Ő nefelejtset, ibolyát szedett; csokrot kötött s mellemre tűzte. Amellett nem szóltunk egy szót sem; pedig szivünk maga a megtestesült ékes-szólás volt. Csak egy szót kell vala cserélnünk, hogy boldogítva boldogok legyünk. És ezt az egyetlen szót féltünk ajkainkra venni! Azt mondják a szerelem oroszlánbátorságot ad. No ezt csak szerelmes oroszlán mondhatja el. Tapasztalásból mondom, hogy a szerelmes embernél gyávább teremtés nincs. De épen azért boldog. A boldog ember sok ostobaságot követ el. Régi dolog s nálam sem bizonyult újnak. Egyszer annyira telebeszéltem a kedvesem gyönyörűséges fejecskéjét, hogy mily andalító érzés fogja el az embert, ha holdas esteien sajkába ülve kievez a messze ringó hullámok végtelenébe, távol a parti zajtól, emberek szemétől, — hogy midőn egy a part mellett himbálózó sajkába léptem, ő önkénytelen követett. Pillanat múlva gyors evezéssel habról babra repült a ladik, nyilsebeséggel szelve a hullámokat s mindig bellebb-belleb a Balaton közepéig. Akkor aztán letettem az evezőket a naszád aljába s veszteg álltunk. A kis leány kérdőleg tekinte rám. Kiálltam félénk, merő tekintetét s aztán.... aztán kimondtam a végzetes szót: Szeretem önt! A leányka sírni kezdett; esdekelt, hogy térjünk vissza a mamához, csak gyorsan a mamához ! Eszemágábau sem volt. — Édes nagysád, — felelém elszánt férfiassággal — mama ide, mama oda! Én nagysádat végre is szeretem, akár akarja a mama, akár nem akarja a mama! — De az ég szerelméért, térjünk vissza, evezzen Ön! — Édesem, ma az éghez semmi közöm, én csak az ön szerelméért evezek. — Hát mit akar, uram? — Hogy szeressen! — Istenem, hiszen látja ........... Az igaz, hogy nem láttam a letűnő hold miatt semmit, de azért úgy repültünk pillanat múlva a part felé, mint a legőrültebb boldog gondolat. ....Mondom, hogy e fellépés nagy ostobaság volt tőlem, De hát ennek az ostobaságnak köszönöm az életem boldogságát! * * * A mama persze még az este ament mondott erre az ostobaságra, mint ahogy ez tisztességtudó mamához illik is. Most már a leányából is mama lett; belőlem pedig tiszteletreméltó családapa. Sohse hitte volna senki. Még magam se. * ’ * Hat éve annak. Hosszú, nagy idő. Hanem emlékei úgy élnek lelkemben, mintha csak ma születtem volna boldogságra, csak ma hallanám először, hogy szeret, csak ma érez- ném először kezeim közt, kezei lázas remegéssel. Bejárjuk majdan újra a rengő susogó habok barmatgyöngyel fényes partjait százszor, és százszor szótlanul és némán.........de most elő ttünk fog szökdösni egy arany fürtű rózsás- arczu angyal, ki helyettünk fog csacsogni.... ... Éde’ papa sze-et, éde’ mama sze-et! Argonautikus, Lapunk mai számához „A magyar franczia szakácskönyv“ előfizetési felhívása és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
