Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-11-28 / 48. szám
hogy mi az irántunk való oktalan fajgyűlölő- tflk tudatában is önzetlenül nemesen érző nép vagyunk. A hálátlanságot, melylyel 32 év előtt testvéri szeretetünket jutalmazzák, fizessük vissza nemesül, s ha nem szeretnek is meg érte jobban, elpirúlnak majd. Embereknek kell lenuüuk ! Áldó bocsánattal szivünkben a vett bán- taloraért s irgalommal nagylelkűk, elleniük szerencsétlenségében. Segítsük meg ez istensujtotta népet önzetlen emberszeretetttnkkel, ki mennyivel képes. Szerkesztőségünk megnyitja im az ada kozást; nyitott ivet tart e czélra s a beérkezett pénzbeli adományokat lapunkban nyíltan nyugtázva, hatóságunk útján áttesszük Zágrábba. Hisszük, hogy midőn közönségünk jó szivére, nemeslelküségére appellálunk, szavunk nem fog elhangzani nyomtalan. A végtelen irgalommal teljes Isten meg fogja áldani a kezet, mely enyhít a nyomorultakon s kitörli az égő könnyet siló szemeikből. ___S mint mi teszünk ma jót, úgy áld me g érte — a könyöríílet napján 1 qA zágrábiakért: A .Veszprém“ szerkesztősége és kiadóhivatala ...................................................5 frt. To vábbi szives adományok szerketősé- günkhöz küldendők,' = Veszprém, novemb. 27. (Külföldi szemle.) A sok port felvert Dulcigno kérdés uj stádiumba lépett. A szultán parancsára Dervis pasa ugyanis e hó 25-én elfoglalta a várost két órai véres harcz után az albánoktól s be is vonult abba. Most csak az a baj, hogy adják át Montenegró-nakV Több mint valószínű, hogy ebből török-albáu-crnagorci háború fog kiütni. A takarékos marokkói szultán. Marokkóban a múlt nyáron rémítő forradalom dühöngött, mit a szultán Szidi Mulei Hasszán, csak nagy erőfeszítéssel nyomhatott el. E polgárháború nagyon megrendítő a császárság pénzügyeit, mire a szultán elhatározta, hogy Háztartását takarékosság által rendezni fogja. 8 ezt azzal kezdte, hogy sok hivatalnokot elbocsátott, s számos fölösleges kiadást vagy egészen megszüntetett, vagy nagyon korlátozott. Testőrségének nagy részét elbocsátotta, háremjét pedig, mely 400 asszonyból állt, felére redukálta. A marokkóiakat annyira meghódította fejedelmük e takarékossága, a kinek csak kétszáz asszony kell, hogy mikor a fővárosban, Fezben a mecsetbe ment, az utczákon örömrivalgással fogadták. Hogy azonban az elbocsátott nőket ne kelljen a császári civillistából tartani, tisztjei között osztotta szét őket, ezért azonban zsoldjukból bizonyos részt levon. A szultán maga számára a fiatal nőket tartotta meg. Főnemesek és parasztok harczárói, melynek szerencsére véres kimenetele nem lön, lembergi levelezők a következőket távirják: — Sie- mienski grófot é3 vendégeit köztük Kolowrat grótot és Koziebrodzki tábornokot, midőu a vadászatról hazafelé mentek, Chrostkow mellett (Galicziában) tegnapelőtt megtámadta egy csoport fegyveres paraszt, állítólag azért, bogy kárt tettek vadászas közben. A parasztok lőttek az előkelő társaságra, de senkit sem találtak. A társaság menekült; midőn azután végig ment a falun, kövekkel dobáltak az urakra. Két parasztot elfogtak. Hazai népoktatásunk a lefolyt évben. Veszprém, nov. 26. A vallás- és közoktatásügyi in. kir. miniszter kilenczedik jelentése ismét tanulságos képét adja népoktatásunknak. Megelégedéssel veszszük tudomásul belőle, hogy a haladás, ha nem rendkívüli mérvű is, de folytouos, s hogy a közoktatásügyi kormány, azou ezernyi akadály daczára, melylyel küzdenie kell, évről énre több és örvendetesebb eredménynyel számolhat be a nemzetnek. Meggyőződtünk a jelentés adattömegéből, hogy az iskolák a külső és belső íelsze reléssel együtt a múlt évben is tetemesen szaporodtak, az iskolák íentartására szolgáló alapvagyon ingatlanokban és tőkepénzben, úgyszintén az iskolák évi fenntartására szolgáló jövedelem is jelentékenyen gyarapodott. Szaporodtak a tanitók; emelkedett az iskolába járók százaléka, mely most már 85%-t tesz. Ez örvendetes eredményekkel szembeu azonban még mindig sok hiány áll. Maga a jelentés mondja, hogy még igen sok azon községek száma, hol iskolák nincsenek, s nem is köny- nyen nem is hamar állíttathatnak. Panaszkodik a miniszter, hogy az ismétlő iskolák látogatása lanyha, a miért ép ez iskolák érdekében czél- szerü intézkedéseket tett a közelmúltban. Néhány részletesebb adat szolgáljon tájékoztatásul. Általánosságban „jó eredményt* 42 tétel mutat fel. A különféle jellegű iskolák közöl e kategóriába legtöbb állami és községi tartozik. „Középszerű eredményt“ 54 tétel, „csekély eredményt* 37 tétel tüntet fel. Ez utóbbi kategóriában túlnyomó számmal vannak a görög keleti iskolák. A táblás kimutatásokat megyénkint ma gyarázó jegyzetek követik, melyek nagyon megkönnyítik az áttekintést. Volt összesen 15,715 népiskola, köztök 385 pusztai; 12,882 közül 2201-beu niucs iskola, de ezek közt 1899 bői közel eső községekbe járhatnak gyermekek; 302 községből azonban sehová sem mehetuek, Az iskolák szaporodása a megelőző kimutatásokhoz képest 40. Az összes számból elemi iskola volt 15,550, felső népiskola 71, polgári iskola 94; állami 251, községi 1538, felekezeti 13 688, magániskola 238. Zugiskolát 379-et találtak, de ezek az általános számba nem vétettek fel. Ezek egy részét átalakították, egy részét bezárták. A tankötelesek a lakosságnak 15"/0-át tették, s volt összesen 2.114,864. A mindennapi iskolába járt 7805%, az ismétlőbe 55%, a mi átlag 85%. Megyénkint az iskolát látogatta 96.4 %—90.2°/„ 14 megyében 89%—81% 21 megyében, 79 4°/0 — 71.2% 15 megyében, 68.2% —612% 6 megyében, 699%-53.4% 7 megyében; Szolnok-Dobokában csak44.6%, Máramarosban 36, % járt iskolába. Iskoláinknak egyik igeu nagy baja a tanítók silány javadalmazása A tanítókat át- lag legjobban az állam fizeti, jutván az állami iskolákban egy tanítóra 538 frt 58 kr. Ez iskolákban egy gyermek tanítása 14 forint 77 krba került. A felső népiskolákba (melyek 7 tel szaporodtak) 3473 tanuló járt. A működő tanítók közül oklevele volt 166 nak, nem volt 171-nek. Egy teremre esett 13, egy tanítóra 10 tanuló, a tanítók fizetése átlag 533 frt 93 kr. A költségeknek csaknem felét (110,842 frt) az állam fedezte. 94 polgári iskolában tanult 8082 tanuló, tanított 578 tanító. Egy teremre esett 16, egy tanítóra 139 tanuló. A tanítók fizetése átlag 706 frt 27 kr. A költségekből 383,503 frtot adtak a községek, 173,243 frtot az állam. Egy egy növendék tanítása 68 frt 88 krba került. Külön táblás kimutatást ád a jelentés a törvényhatósági székhelyek és az 5000 lélekszámúéi nagyobb lakosságú községek tanügyi állapotáról. Törvény szerint ezen községek tartoznának felsőbb nép vagy polgári iskolát állítani. A létező 232 ilyen község közül azonban aránylag csak kevés tesz eleget kötelességének. Felsőbb népiskolát 48, polgári iskolát 62 tart fenn. Azok közül, kik 1879-ben kiléptek az iskolából, csupán olvasni tudott 17,267, Írni és olvasni tudott 193,103. A tanítás nyelvét tekintve, ekként oszlottak meg az iskolák: Magyar nyelven tanítottak 7,197 iskolában (szaporodás 26). Német nyelven tanítottak 953 iskoloban (csökkenés 65). Román nyelven tanítottak 2,848 iskolában (csökkenés 4). Tót nyelven tanítottak 1,837 iskolában (czökkenés 37). Szerb nyelven taní- tatottak 260 iskolában (csökkenés 2). Horvát nyelven tauítottak 66 iskolában (csökkenés 9). Ruthen nyelven tmítottak 47 iskolában (csökkeués 18). Vegyes két nyelven tanítottak 1,969 iskolában (szaporodás 266). Vegyes há- i rom nyelven tanítottak 114 (szaporodás 12). Á tanítók összes száma 21,421 volt, ezek közt képesített 16,877, nem képesített 4,544. A tanítók számának szaporodása 231; képesítettek száma 426-tal nagyobb mint a megelőző évben. A jelentés constatálja, hogy tapasztalás szerint mostanában a tanítói pályára is tehetséges és jól készült egyének lépnek. Az iskolák felszereléséből felemlítjük, hogy a faiskolák, iskolakertek, testgyakorló helyek nagyban szaporodtak, bár faiskolája ! ma is alig van többnek, mint az iskolák felé- j nek, iskolakertje és testgyakorló helye pedig csak egy harmadának. Az iskolai alapvagyon és jövedelem gyarapodása kitűnik, ha az 1869-iki állapotot az 1879-ikivel egybevetjük. 1869-ben az alapvagyon tett 5 377,889 frtot, 1879-ben 16.599,597 Irtot. Gyarapodás 10 év alatt 11.221,708 frt. — A népiskolák bevétele és kiadása 1869-ben volt 3.760,122 frt, 1879-ben 9.539,813 frt; az emelkedés 5.779,696 forint. Erre nézve szívesen magunkévá tesszük a miniszter úr következő nyilatkozatát: „Ha mind az alapvagyon, mind az évi bevételek és kiadások ily rövid idő alatti gyors emelkedését tekintjük, lehetetlen a nemzet buzgósága fölött örömünknek nem adni kifejezést.“ Az igy nyilatkozó buzgóság bizonyára a legerősebb biztosíték a jövőre nézve, s nem is kételkedünk rajta, hogy á közműveltség ezen elsőrangú tényezője, a népoktatás el fogja érni az elérhető tökéletességet. IRODALOM. ZENE. Uj Táborszky és Parsch zenemükereskedésében megjelent és Krausz Armin könyvkereskedésében kapható: 4-ik magyar ábránd legkedveltebb dalok felett. 1. Ne menj el. 2. Hármat rikkantott már a rigó. 3. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy. 4. Bölcsész csárdás, zongorára szerzé Ábrányi Kornél Ára 1 frt 50 kr. Litolf Henriknél megjelent és minden zenemííkereskedésben, Veszprémben Krausz Árminnál kapható: „Magyar dal album“ II. kötete; tartalmaz 200 kedvelt újabb magyar népdalt,zongorára alkalmazva Nemesovits Antaltól ára 1 frt 40 kr. Az I-ső kötet Bollától zongorára alkalmazva, mely nagy elterjedtségnek örvend,? még szintén kapható, ára 1 frt 40 kr. E dalgyűjtemények szövege „Magyar daltár“ czímen szintén kapható és pedig minden kötethez kiilön-külön csinos zsebrét alakban; fűzve vagy diszes kötésben. „Tanulmányok a nőemancipátió köréből“ czimü, mintegy 14—16 sűrűn nyomtatott ivre terjedő, Horváth József által irt műre hirdet előfizetést a Bettelheim testvérek könyvkereskedése (Aradon.) E munka a legfontosabb társadalmi-kulturalis kérdés fejtegetésével foglalkozik, s megérdemli, hogy a művelt osztály nővilága kellő pártfogásban részesítse. — Egy példánynak ára 1 frt 20 kr. Az előfizetést elfogadja Bettelheim testvérek könyvkereskedése (Araclon) A „Képes Családi Lapok“ 8-ik száma megjelent; tartalma: Az ígéret. Elbeszélés, irta Vértesi Arnold. (Folytatás.) — Búcsú dalok. Földváry István költeménye — Szeretet és szerelem Csevegés, Palotay Ákostól. — Dalmát virágárus-leány. — A nő keze. Elbeszélés, irta Vörös Kálmán. — Fölbomlott csendélet. —■ Gondolatok. — Két nap egy uralkodó életéből. — Az első leczke. — A kivégzés előtti nap. — Zarándokok a növény világban: Mozaik: — Holdváltozások a szerelemben és házasságban. — Mindenféle: irodalom. A zágrábi földrengés. — Szerkesztői üzenetek. Előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetés póstautalványnyal Mehner Vilmos ki- adóhivatalában (Budapest kalap-utcza 6. sz.) küldendő. A VIDÉK. Zircz, nov. 26. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Városunkban korcsolya-egylet alakult, mely f. hó 16-án tartotta alakuló közgyűlését a helyi casino termében. A tisztviselőválasztás nagy küzdelemmel folyt le; minden tisztségre külön szavazás eszközöltetett. Elnökké lett dr. Bartha Tamás, alelnökké Hullmann Dániel; pénztárnok dr. Tóth Endre, titkár Ernst Ödön; ügyvéd Szente Pongrácz, s jégmester Varga István. A választmány következő tagokból áll: Szőnyeghy Alajosné, Ányos Tivadarné, Eszlin- ger Jánosné, Szente Pongráczné, Eszlinger János, Takácsy István s Galamb István. Örömmel ragadom meg ezúttal az alkalmat a f. hó 20-án az itteni casino termeiben lefolyt tánczvigalommal összekötött thea-estély- ről rövid tudósítást küldeni. A mulatság nem várt jó eredménye, az uralkodott fesztelen hangulat s az egylet javára eső magas jövedelem dicséretére vált a veres- kereszt-egylet zirczi fiókjának, de főleg elnöknőjének Andre Gyuláné ő nagyságának, kinek ügyes rendezése, miudenkit lekötelezni tudó udvarias modora, szóval házi asszonyi tisztének ritka tapintattal való betöltése volt a fő rugó, mely ez estét a zirczi mulatságok történetében a legkedélyesebb, a legsikerültebb mulatsággá tévé. Hozzá járultak az est sikeréhez, s emelték megjelenésükkel annak fényét Szőnyeghy Alajosné, Szente Pongráczné, Galamb Istvánné, Czacher Jánosné (Tündérmajorról), Eszlinger Jánosné, Würth Benedekné, Rosos Miklósné bájos leányával Ilkával, Andre Vilma, Ternyey Gizella (az elnöknő kedves húga Győrből), s Erlitz Emma urhölgyek. Szünóra alatt az egylet javára jól jövedelmező sorsjáték rendeztetett, melynek nyeremény-tárgyai ő Felsége a királyné elnöklete alatt tartott budapesti egyleti ülést ábrázoló, szép kivitelű képek voltak. A folytonos jó hangulatban lefolyt mulatságnak csak a kivilágos virradat vetett véget. Fogadja t. szerkesztő úr, stb. r. I. Noszlop, nov. 26. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) ...........„A ki fizet, az lesz köret“ Mi nt mindenütt, úgy a legutóbbi nosz- lopi jegyző választásnál is pompásan alkalmazhatjuk fönnebbi közmondásunkat, azon megjegyzéssel, hogy itt a pályázó urak a lehető legnagyobb buzgóságot fejtették ki egymás ellensúlyozására, azon reményben, hogy az áldozatok nagyságára való tekintetből a tisztelt választók csak lesznek annyi kímélettel s megválasztják azt, ki legtöbbet költött rájuk. Vájjon igy történt-e? Bajos volna „nem"-et mondani. Hanem meg kell vallani, hogy kitűnő praktikával tudták kizsákmányolni a tisztelt választó urak a megüresedéstől a választásig számítandó időt. Néhány bukott pályázó sírva is néz ám a bugyillárisába! Elpárolgott abból nem csak a tizes meg az ötös, hanem még a legutolsó egy forintos bankó is; sőt ha a rósz nyelveknek hitelt lehet adni, kinek-kinek egy kis lerovandó becsületbeli tartozása is akad, I a mi a söntés ajtón nagy, kiabáló betűkkel felírva díszeleg. Hol keresse most már az ember az okot, mindezen siralmas állapotok előidézőjét? A választók- vagy a pályázókban? Ha össze vissza vetem e dolgok menetét és kifejtését, úgy tapasztalom, hogy mindkettőben megtaláljuk. Mert, ha a pályázók „egy kis barátságos értekezletre* a korcsmába nem hívnák össze a választókat — nem áltatnák magukat ama balga tévhitben, hogy az által lekötelezettjeikké tették őket; nem volna költekezés és nem gondolnának átkozódva vissza becsa- patásukra. De viszont jóra való választó nem megy el olyan pályázónak a „barátságos beszélgetésére“ kiről előre tudja, hogy nem fog rá szavazni. És ilyen, — kivéve az intelli- gentiát — mint biztos kuiforrásból tudom, csak egy ember volt Noszlopon. Hogy mennyire űzték a választók a pályázók áltatását, kitűnik abból, hogy a többek közt egyik pályázó a választás előtti estén igy nyilatkozott: „Annyi szavazóm van, hogy ha valaki szépen megkér, még hármat át is engedek neki.“ És mégis megbukott! Egy másik pályázó meg plane czifrán „bokeféltetett“ Ez ugyanis, midőn a választás előtti estén a helyszínére Noszlopra megérkezett, látta, hogy semmi-semmi se lesz belőle, — de hogy hiába ne ment legyen, egy-két vele volt jó barátjával meglehetősen mulatga- tott. Ezt a nosziopi atyafiak tétlenül nem nézhették, elkezdtek hozzá látogatóba betekinteni. Maguk kértek a korcsmárostól enni-inni valót és azok az emberek, kik szemébe megmondták annak a pályázónak, hogy: mi magára nem szavazuuk — a helyett, hogy mint becsületes emberhez illik, a saját-magúk által rendelt ételt-italt kifizették volna, a kontót a szegény pályázó nyakába csapták, pedig a mint tudom, nem volt ám épen kevés 1 Ugylátszik, ezek a tisztelt urak valósággal tervszerüleg megállapított módon aknázták ki a pályázók szerény erszényét; mert volt olyan is, a ki azt mondta: „egyébb hasznom sincs benne, mint az, amit megeszem-iszotn.“ Már most aztán akármilyen igazügy mellett harczolt is egyik-másik, akármilyen jóravaló, becsületes ember lett legyen is az a pályázó, kénytelen volt etetni itatni — még tán a pénzzel való vesztegetéstől sem rettent volna vissza; mert hát ez igy .szokás, másként győzni lehetetlen. Mennyivel jobb, szebb lett volna s el is várhatná az ember, ha a választók azt mondták volua: Uram, ne is fáradjon, ne is költségeskedjék, mi már N. N.-et kijelöltük, ezt fogjuk megválasztani. E helyett azonban biztatták egyiket is, másikat, sőt még azt is mondták nekik: „Látogatatlanul ne hagyjon ám bennünket.“ Akármelyik pályázót kérdezték, mind azt mondta: biztos a kilátás — mert még csak tegnap is szépen ettünk ittunk — paroláztunk! Furcsa dolog biz az, mikor valaki annyira bízik, hogy úgyszólván mérget merne rá bevenni, hogy megválasztják, és még csak egyetlen- egy szavazatot sem kap, mint ez megtörtént azzal, a ki egyike volt a legjobb etető-itatóknak. Mennyire elejét lehetne venni mindezen dolgoknak, ha a közs. és körjegyzők, mint állami hivatalnokok kinevezés utján foglalnák el hivatalukat. Még azon eshetőségnek sem volnánk kitéve, mit egyik kortes-vezértől saját füleimmel hallottam, — hogy t. i. „ha látjuk hogy megbukunk — verekszünk és igy megsemmisítjük a választást.“ így történt meg í. hó 20-án a nosziopi jegyző választás, melynek első határidejét (október 30) 20 nappal meghosszabbították. Ki tudja miért?! Fogadja t szerkesztő úr, stb. Hidy Ernő. HÍREINK. Veszprém, nov. 28. »Rendes megyebizottsági közgyűlés fog tartatni decz hó 6-ik napján; ezt megelőzőleg pedig deczemberhó 1 és 2-án állandó választmányi, — deczemberhó 4-én pedig szá- monkérőszéki ülés leend. »Városi közgyűlés. — Az 1880. évi novemberhó 29-én d. e. 9 órakor a városház nagytermében tartandó rendes őszi képviseleti közgyűlésre a t. képviselő urak hivatalos tisztelettel meghivatnak. Veszprém, 1880. nov. 24-én. Dunst Jerencz, polgármester. A közgyűlés tárgyai: 1. Az 1881. évi költségvetési előirányzat megállapítása. 2. a választók összeírására és a legtöbb átlamadót fizetők névjegy■Ili____________
