Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-25 / 4. szám
VI. évfolyam. 1880. 4-ik szám. Veszprém, Január 25. és „Hív. Értesítő“ megjeles mlndeo rasine;. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt - kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 kr. öi KÖZGAZDASÁGI. HELYI artÜU =3« l£3 ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS i VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztéség és kiadó hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN HsrTkereekedéie Veuprémiea. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroukint In kr., s külön minden beig-tatásért 30 kr. bélyeg. Se (C =CV* Borelemző hivatalok. Ha valamely országot azzal vert meg az Isten, hogy ott nem teremhet semmi, még nem oly nagy baj, mint az, ha valamely országnak megadott mindent bőségben, de lakóinak nem adott annyi belátást és ügyességet, hogy a terményeket czélszerüen fel tudnák használni vagy értékesíteni. Magyarország ép azon szerencsés szerencsétlen országok közé tartozik, amelyeknek mindenök van és mégsem tudnak boldogulni. Év év után mindig nyomasztóbb, mindig elviselhetetlenebb lesz a helyzet és sokan már-már kezdenek a magyar Kánaánból Amerikába kiköltözködni, pedig egy kis életrevalósággal bizony meg lehetne itthon is élni, hisz a természet nem oly mostoha itt, mint mostohák az emberek önmaguk és egymás iránt. A sok baj közöl ezúttal borbajunkat akarjuk megvilágítani. Az utóbbi évek ellen senkinek sem lehet kifogása, borunk termett elég és hozzá jó is és mégis mit tapasztalunk, azt, hogy legtöbb bortermelőnknek befektetett tőkéje, fáradsága, reménye, kilátása mind a pinczéjében heverő borában van eltemetve, amely után vevő soha nem kérdezősködik. Mi ennek az oka? Kétségkívül borpiaczunk hiánya. És ennek? A magyar bortermelők nem életre valósága egyrészt, másrészt meg az a sajnos körülmény, hogy egész Magyar- ország gyenge a borhamisítás ellen sikerrel megküzdeni. Oka borpiaczunk hiányának bortermelőink nem életre valósága, amennyiben sokan még mindig azt hiszik, hogy a nagyobb és különösen a külföldi borvásárlóknak áll érdekükben útra kelni és a boros pinczéket felkeresni, ők majd csak tétlen váró állást foglalnak el, hisz, gondolják, a sült galambnak is van szárnya, majd a szájokba repül. Az idők megváltoztak. A néma gyermeknek ma sem érti ugyan az anyja a szavát, mint nem értette hajdanta, de ma a reclamok és hirdetések korszakában bűnt követ el az önmaga iránt, aki a síkra ki nem mer lépni azzal, amije van. Amint jól esik mindegyikünknek, ha a szellemi téren mindent helyünkbe hoznak az újságok, folyóiratok, könyvek stb. ép úgy megkívánják azok a legnagyobb és leghíresebb borkereskedők, hogy tudtokra adassék, hol, mit, mily mennyiségben kaphatnak, hogy ne kelljen magukat még előbb a kipuliatolás után is fá- rasztaniok. Nagy és megbecsátbatlan hibájok és mulasztásuk tehát bortermelőinknek az, hogy mindig csak váró állapotban maradnak és vevőket várnak, a helyett, hogy vevőket hínának magukhoz. Második és főoka borpiaczunk hiányának a most már egész arczát- lanúl űzött borhamisítás, mely a jó borok helyébe tolakodik, azoknak jó hírnevébe gázol és a külföld előtt igazi jó borainkat compromittálja. Nem nevetséges-e, hogy a hatalom és egész Magyarország ezekkel szemben tehetetlen? Nem nevetséges valami-e, hogy e borhamisítók képesek kotyvadékaikkal a piaczot előlünk elragadni és nekünk a jónak birtokában íelkopik az állunk, míg ők zsebelnek, zsebelik a jóért minket illető pénzt és becsületességünket ? Hjah! a szabadság mai korszakában, ha szabad a bűnnek eszélyes- ség, a gazságnak erény, politika stb. nevet adni, miért ne lehetne a festett víznek bor nevet adni? — De nem oda Buda! Ha van a csalásnak joga a társadalomban keresetűi szolgálni, menynyivel inkább van a becsületességnek kenyér- és jövedelemforrásnak lenni. Magyarország még nem szorúlt arra, hogy hamisított borokat akár igyék, akár árúljon; ha ez mégis megtörténik, az a nemzet jó hírneve ellen intézett merényletnek kell, hogy tekintessék és mint ilyen büntettessék. Ne várják tisztelt olvasóink, hogy a már elcsépelt és mindennapivá vált orvosságot ajánljuk, t. i. hogy a kormány intézkedjék ebben is. Ne. Mi társadalmi szert ajánlunk, mely egyszerűbb, de bizonyosabban czélhoz vezet, mint bármi más. Ugyanis hatalmaztassék fel minden bármely városban levő reáltanoda és gymnasium physika- vagy vegytanára arra, hogy a hozzá beküldött borokat bizonyos megállapított mérsékelt díjért vegyileg elemezze és arról az illető beküldőnek hivatalos bizonyítványt adjon. Erre nem szükséges más, mint az illetők felhatalmazása, a borhamisítás felismerhetésére általános utasítás és az illető borelemző hivatalok hivatalos közzététele. Ez által el lesz érve az, hogy úgy egyes borhamisítók turpissága rövid idő múlva napfényre jő, mint a borfogyasztó közönség tudni fogja, hányadán van azokkal, akiktől borait akarja vásárolni. Ideje, hogy a közönség ne álljon védtelenül azokkal szemben, akik elég lelkiismeretlenek jóhiszeműségét kizsákmányolni. Minél több oly hiteles fórum állíttatik fel, hol egyről-másról megnyugtató felvilágosítást nyerhet valaki, annál inkább terjed a nép közt is az önállóság és mindinkább keves- bedik azok száma, akik mások gonosz csalási szándékának áldozatúl esnek. A czél nem is más, csak ez. Heti szemle. — jan. 24. Oroszország hadikészülődéseiről, melyek a lengyel tartományokban és a nyugoti határon tétettek, elterjedt eddigi összes híreket és tudósításokat az orosz kormánypárti lapok a mesék birodalmába utasítják; mert szeriu- tök ezek .nincsenek összbangzatban a nagyhatalmak közti barátságos viszonyokkal.* Sőt azt hangoztatják, „hogy az orosz kormány minden tettei kizárólag békés czélokra irányulnak.* — Az európai sajtó tekintélyes része ezen megjegyzéseket »mosakodásoknak* nevezi, s az érdekelt hatalmakat elővigyá- zatra inti. ❖ Konstantinápolyi lapok szenvedélyes polémiát folytatnak az új franczia kormány ellen, s kijelentik, hogy a porta ne vegye többé számba a netán Párizsból jövő s a görög kérdésre vonatkozó megjegyzéseket és tanácsokat. * Az albánok és a montenegroiak közti viszály még mindig tart. Az albán liga vezérei gyűlést tartottak Djakovában és követeket választottak, kik tiltakozni fognak Stambulban Gusinye és Piává átadása ellen. Azt is elhatározták, hogy várakozó állásbau maradnak, A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Nőtlen él házas élet.*) (Báró Amadé Lászlótól 1741.) Mig nőtelenségben folytattam éltemet, Szabadságnak szele táplálta szivemet, Kócsagtoll strázsálta nyestes süvegemet, Mindaddig búbánat nem érte szivemet. Mindenféle czifra úri tegyverekkel, Farkas-, medve-, párducz-, szép prémes bőrökkel, Tele volt fogasom füredi nyergekkel, Számtalan sok ilyen csengő eszközökkel. Bővelkedett házam gyakran muzsikával, Szép egypár hegedű Hebán vonyójával, Üveg alatt függött flauta furulyával, Ugyan újult szobám ezeknek hangjával. A jó paripákból soha ki nem fogytam, Ezt lépésre, amazt futásra tartottam, Amazt nyergeltettem, ha paradéroztam, A mint kedvem tellett, rendre változtattam. Fekete paripám volt Spanyolországból, Szürke Erdélybül jött, pej meg Moldo- vából *) E költeményt tek. Pápay Miklós törvény- széki bíró úr szívességéből kaptuk és közöljük ezen alakban, melyben ö azt néhai Simonfalvay Mihálytól, az Amade-család ügyviselője eredeti kéziratából lemásolta, Más alakban megjelent ez már Toldy Ferenc?, a magyar költészet kézi könyvének I. kötete 333. lapján, de ezen alakban egyetlen. Szerk. Arany-szőrű fakót vettem egy Basától, Többi volt az magyar lovaknak javából. Szerszámom ezüsttel aranynyal kivarrva Vagy ötvös-munkával boglárosan rakva; Sok szinü zsinórral voltának tarkázva; Vagy bagariából csak tisztán csinálva. Czifra ezer-gombos szolgáim valának, Kik éjjel és nappal hiven strázsálának, Pillantásomra is ébren vigyázáuak, Bükért pirulása nem is volt orczámnak. Kard és tarsoly fimlett mindeuik oldalán, Bogiáros pantallér lodinggal az vállán, Ezekre függesztett karabin az hátán, Egy arasznyi hoszszu sarkantyú csizmáján. Midó'n néha azért történt indulásom, Cum commoditate volt minden járásom. Olykor barátságért két bárom pajtásom Velem jött, hogy vigabb legyen utazásom. A hová szállottam, kedvesen is láttak, Jó szivet, víg kedvet bőven is mutattak; Ha búcsúzni kezdtem, tovább marasz- tottak, Csak az hijján volt, hogy kézen nem hordoztak. Mademoisellék közt gyakran vigadoztam, Evvel discuráltam amazt megcsókoltam, Amarra titkosan néha pillantottam, Valamint szerettem úgy karaziroztam. Mulatságnak napja hogyha rendeltetett, Táucz- és musikának végenem lehetett, Péntek vasárnappal együvé tétetett Ünnepnek tartottam néha egész hetet. Nem sok haszna vala piébánus szavának, Ámbár napjaolt is hamvazó szerdának, Vonjad rá javát az alföldi nótának, [ Kiki csak azt mondta Lévai, Miskának. Száutásra vetésre nem is iparkodtam, E helyett játékról inkább gondolkodtam, Vigadni mulatni jónak állítottam, Hogy mindig jobb legyen dolgom, azt tartottam. Meszszire távozott tőlem szomorúság, Csak másoktól hallám, hogy van nyomorúság; Más felé czélozott nálam az ifjúság, Directora lévén az kényes szabadság. Nem tudtam én akkor, mi légyen az éhség, Távol volt házamtól mindennemű szükség Tudván azt, hogy szivemben vagyon reménység Közel sem mert jőni, hozzám a szegénység. De bépraktikálta magát alattombau, Uralkodik immár egész udvaromban: Mióta feleség jár az kamarámban, Azóta szegéuység terjedt el házamban. Hegedűmet immár fogasról levette, Flautát furulyával pad alá vetette, Szoknyáját strickrokkját oda függesztette. Sok dib dáb ruháját rendre, helyhez- tette Egyik sarkantyúját letörte csizmámnak, Az egész szerszámát kiveté pipámuak Mondván uem szenvedi füstjét az dohánynak; Kinn kell dohányoznom, úgymint az kutyának. Midőn haragszik, bőrében aiig fér, Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. Fogátjcsikorgatja, mérgében csakúgy sér, Olykor az cselédem megmozdulni sem mér Sőt magam is sokszor attul félek, megvér. Véghetetlen hoszszu nagy praetensiója, Hol tiszta lisztje nincs, hol hibáz borsója, Elkölt füszerszámja, elfogyott a sója, Most fazeka törött, most meg a korsója. Lisztet szárítani nincs elég teknője, Leveskét főzetni nincsen serpenője Sir a kisebb gyermek, nem jó a bölcsője A nagyobbiknak pedig rósz a czipel- lője. Már lent parancsol, már kendert vásárlaui; Már búbos czipellőt, csipkét kell hozatni. A menykő sem tudja mind előszámlálni, Miket a Madame szokott praetendálni. Nines pénzem, nem merem magamat menteni, Akár bőröm alul fogom kimetszeni, Vagy más jámboroktól per ártem szerezni, Praetensíójának mégis meg kell lenni. Mert ha nem cselekszem, leszen mit szenvednem, Az alsó dupéját fordítja ellenem. Sok koldus gazembert kell néha elnyelnem, Mintha nem hallanám, békével fülelnem, Bezzeg rá akadtam most az oskolára, Mint az muskatéros ebharminczadjára,
