Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-02 / 44. szám
természetszerűen, mert lia ezt elmulasztjátok, siralmas öreg napjaitok lesznek, rajtatok töltik ki boszújokat legelső sorban, s azt mondják, ha jól neveltetek volna, máskép lenne. Nes\mélyi Antal, körorvos. Heti szemle. — nov. 1-énFrancziaországban a kegyelmet nyert , coramunisták egyenetlenséget, zavart, forradalmat iparkodnak előkészíteni a republicanus pártban. Gambetta és pártja határozott állást foglal el a létező kormánynyal szemben, s minden áron a kormányra törekednek. Nem csak a fővárosban, hanem a nagyobb városokban is mutatkoznak a mozgalom jelei. Így Marseilleben franczia munkás-congressus alakúit „franczia socialistikus congressus* név alatt. Eddig a commune javára számos határozat hozatott. Mily eszmék uralkodnak e gyülekezetben, azt maga az ülésterem is mutatja: az elnöki szék fölött a vörös köztársaság mellszobra áll a phrygiai föveggel és vörös vállszalaggal; a falakon következő föliratok olvashatók: „semmi jog kötelmek nélkül, | semmi kötelmek jogok nélkül,“ — „a föld a paraszté, a szerszám a munkásé,“ — „munka mindenki számára; a munkások emanczipa- tiója a munkások által.“ A congressushoz Angliából, Belgium-, Német s Olaszországból számos üdvözlő irat érkezett. * Az afghán viszonyok rendezésének módjában még nem állapodott meg az angol kormány. Állítólag három vagy négy részre akarják szakítani Afghanisztánt, és ezek mindegyikét külön uralkodó alá helyezni, kik név szerint függetlenek lesznek. E tervet azért is pártolják némelyek, mert igen bajos lesz egy lő alatt egyesíteni a törzseket. — A másik tervnek azonban több barátja van. Ez abból áll, hogy Herátot át akarják engedni Persiá- nak. Ezzel nagy fordulatot tenne az angol kormánynak Persiával szemben követett politikája. Eddig inkább Oroszország pártján állott Persia, de azért még nem volt föltét- len hive. Az utóbbi ajándékkal egészen meg akarja nyerni az angol kormány Persiát, mit nem lesz igen bajos végrehajtani, mert Hérát Persiához tartozott egyszer. * Felso-Olaszországban legújabban tűnte«- i i • i/t ii i-----0 -----_____________ uuoivk ség es lövészek. Az elnök a kibocsátott napiparancsban a többek közt azt is mondja, hogy Italia megszabadításának vállalata mindaddig nem lesz bevégezve, mig Olaszországban Bosznia és Herczegovinája van Ausztriának, j melyek neve: Trieszt és Trient. Még az a drágakő hiányzik azon pompás koszorújából I erdők- és vizeknek, melyekkel a természet Italiát megkoronázta. Ezt megszerzi majd a háború öldöklése és a patakzó vér. Lelkesítő aranyálmai egy testület tündérvilágának! vajon] mikor teljesednek be!?.... * A porosz országgyűlés okt. 28-án nyittatott meg egy trónbeszéddel, melyről ezen pár nap alatt is igen sokat Írtak a napilapok. Meglepőnek tüntetik fel a lapok a trónbeszédben azon feltűnő körülményt, hogy ez sem a külügyi, sem az egyházpolitikai helyzetről nem 1 ! tesz említést. Csak a trónbeszéd végén történik némi közvetett utalás a külügyi helyzetre, midőn azon vágy mondatik benne, hogy a „béke külföldön is előmozdíttassék.“ ! Az egyházpolitikai viszály tárgyában is mindent kikerülni látszika trónbeszéd, csak annyit mond, hogy a „közös igyekezet kibékítő hatása alatt nem egy ellentét lesz kiigazítható.“ A módozatok i és eszközökről nem emlékezik; holott többször fordult már elő a porosz országgyűlés megnyitásánál, hogy ezekre is hasonlítva történtek vonatkozások. Ezért tekintik a lapok a hallgatást, a mellőzést feltüuő körülménynek. * A magyar képviselőház zárszámadási bizottsága okt. 30 án tartott ülésén, melyen Szapáry Gyula gróf, pénzügyminiszter, és Tisza Kálmán miniszterelnök is részt vett, folytatta az 1868—1877-ig terjedő államháztartásra vonatkozó kimutatások tárgyalását. A tiszavidéki vasuttársulat által 1869-ben letett 5 millió 309 ezer forint névértékű részvények hovahelyezésére nézve a bizottság a pénzügyminisztérium nézetével szemben, az államszámszék eredeti beosztását fogadta el. Ezután a végtételeknek, a mérlegnek, a már előbb elfogadott megállapodások szerint való módosítása képezte a tanácskozás tárgyát, azon határozat kíséretében, hogy az összeállítás és a házhoz benyújtás a legrövidebb idő alatt eszközlendő. Jobb valaha mint soha. Régóta bírálom a világ sorát. Sok üdvös intézkedést észlelek egyben, másban, de egyre nem észlelek komoly kezdeményezést, és ez a falusi mesterek fiainak nevelése. A falusi tanítók, mesterek utódai csak képezdét végzett okleveles tanítók lehetnek. A fiú apja mesterségét szokta követni, és igy a falusi mesterek nagy része apja mesterségét követte eddig; de kérem képes-e a mesterek nagy része gyermekét a gymnasium 4 és a praeparandia 3 osztályán keresztül iskoláztatni, midőn; a sok elemi csapás között alig bírja háza népét fenntartani? Ha a mesterfiuk el is végzik a tanfolyamot, az ügy iránt közönyös — sőt igen idegen lesz! Lehetne ezen segíteni válvetve, a czél szentségét szem előtt tartva, felekezeti buz- gósággal. A két atyafi felekezet példájára tanító- szeminariumot kell állítani. Ha leszen mester-szeminárium, bőségesen leszen képzett tanító. Ugyan kérem, ha nem volnának ingyen —-.luanumui, uem voina tán szükség a papokban is? Szemináriumot kell állítani. Kellő felügyelet, gondozás, és ápolás alá kell venni a fiukat ingyen, vagy mérsékelt fizetés mellett, és hiszem: ily intézetből hitbuzgó, szorgalmas, ügyes tanítók fogják szaporítani a hasznos tanítói hadat. Nem vagyok világpolgár; hanem magyar és katholikus. Ezen állásomban és ezen érdemben kívánom felszólalásomat megbiráitatni. Néhány egyházmegyében gyermekszemi- nariumot állítottak, holott hisz az anélkül is kerül még elég. A tanítók gyérülnek, lesz e helyükbe ügybuzgó képzett tanító? Ezt kell figyelemmel meggondolni és segíteni, még helyén van, és lehet. Hogy helyén van, kérdést nem szenved, hogy lehet, kétségtelen. Mi volna tehát a teendő? Először is az esperesi kerületekben kellene megbeszélni, azután az esperességek felkérnék a nmlgu püspököt, hogy hívja össze papjait tanácskozmányra. Ezen tanácskozmányban ez lenne a sorrend : 1. A hely, miután a veszprémi megyéhez szóllók, csak Keszthely lehet, mert itt áz ifjúság megszorítása nélkül osztályonkint 20 ifjúval nem zavartatnék az előadás. 2. Hogyan lehetne elhelyezni? Felelem: közösen szeminárium-szerű felügyelet alatt. 3. Kinek a felügyelete és vezetésére kellene bizni ? Természetesen egy ügybuzgó gyer- raeg-barát papra. 4. A felügyelő papot ki díjazná? Felelem: a Domonkos intéze ti alapja, mely hála a papság buzgolkodásának, ezt is megbirná. 5. Hová helyezendők az ifjak ? Természetesen saját házukba, egy e czélra épített lakásba. 6. Ki adná a költséget? Tartást? Természetesen a katholikusok; első sorban a papság, a mely áldozatkészségének szép jelét adta, másodsorban a hívek. Lesznek, akik ezen nyilatkozatomra visz- szariadnak, pedig kár, a hívekben van fogékonyság a jóra, és áldozatkészség a szent czélokra. Ha a lelkész aratás után a híveket felszólítja, ha a mesternek egypár iskolaszéki taggal a helységet végig járja és beszedi az adományt, — oly tekintélyes összeg fog egy- begyülni, hogy ha az adomány akár természetben, akár megváltás utján szolgáltatják be, az ifjak egyszerű egészséges táplálása ruházata és kiszolgáltatása bőven kikerül, sőt tartalék is marad. 7. Mikor kell megkezdeni? Jövő évben, fokozatosan p. o. 10 fiúval. Évenkint egy osztállyal. Négy év elteltével képezdét kell szervezni tán Veszprémben, a hol már úgy is volt képezde. Mostanra eleget mondottam. Katholikus, katholikus ügyben, katholikusokhoz szállottam mint katholikus. Szép szándékú indítványomat ajánlom a veszprémi egyházmegye papsága és híveinek figyelmébe és ügyszeretetébe. Diri, et salvavi animam. S. K. Közöltük a beküldött felszólalást és fenntartjuk magunknak nézeteinket e tárgyról akkor elmondani, ha ehhez többen hozzá szóltak. Szerk. A VIDÉK. Felsö-Eőrs, 1879. okt. 27-én. Kellemetlen időjárás mellett folytatjuk a szüretelést. Ha egy nap jó idő van, utána két három nap esik. Bor mennyiségre — mondhatom — bőven termett s a mellett jó is lesz. A must keresetnek nem örvend, kis- korcsmárosok 10—20 hektoliterig 4—6 forintjával vásárolnak. Balaton felvidékén köztudomású, hogy a lakosok szőlőmiveléssel foglalkoznak, ezután élnek. Furcsán hangzik, de igaz, ha azt mon- ! dóm, hogy a múlt évi és az idei bő borter- { més sok családot — ha nem is egészen tőnkre, de szegénynyé tesz. Nézzük csak: a * legtöbb községben a szántóföld nem több, azon én el nem lakhatnám, mert valami hitvány levet öntnek előkbe és meg az szolgákkal esznek effélék az mi az asztaltól marad, hol 12 órakor, hol előbb. Kegyelmed azt írja, hogy nem járok iskolába, de bizony nem mondott igazat az az ki kegyelmednek mondotta, avagy asszonyomnak szóltam is vele és megtagadá előttem, ki egy Jesuita volt és Farkas Deák meg beszéltette vala nekem, ő is tudja, hogy inkább minden nap ott benn voltam, mert igen jártam oda hozzá és kérdeztem is tőle az mit nem tudtam. Mindenekről én menedéket adok kegyelmednek. Bár csak esztendeig tanulhatnék még az mi vagyon jól tudom penig hogy az mi marha Menyhártnál vagyon megér fi. 100 mind az gyűrűkkel és az ezüst művel és ónszerszámmal. Vatthay Fereucz is ha megváltaná az 80 aranyat még annak az feléből is eltanulhatnék esztendeig az két kupával és az egy pohárral egyetembe, ki 8 frtot ér, hiszem az Istent hogy nem hagy. Asszonyom ő kegyelme is adhatna valamit az ágyért kit szegény anyám fi. 5 vett. Bárcsak fejér ruhát ha ő kegyelmének nem kell könnyen eladhatni azt fi. 3-ért. Isten tartsa meg kegyelmedet. Datae Yiennae July Anno 96 V. E. D. servitor et fráter: Kaldy“* b., „Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint bizodalmas uramnak bátyámnak. Istentől kegyelmednek minden jót kívánok. Állapotom felöl azt írhatom kegyelmednek hogy engemet *Kivül: Egregio domino Petro Kaldy Commoranti in civitate libera Soproniénál etc. Domino et patrueli summa observantia eolendo Sopronium. az uram Pünkösd napjától fogva szent Mária Magdolna asszony napjáig itt Geréczbe jár- tatott iskolában, az után az hol lakó helye vagyon azaz Szent Lampértre vitt fel vele. Ez okáért hogy nem volt miből fizessen érettem és noha az kalastoromnak vagyon kétezer ház jobbágya, de mind az által ki- lenczvenhárom ezer forinttal adós, mely adósságot az ő előtte való Apát úr, kiről az Apáturságot levonták és abból az kalastrom- ból másba küldötték, holott csak köz-barát, szedte föl és minden esztendőben csak az usura is háromezer forint kit immár hat esztendőtől fogva minden esztendeig meg köllött fizetni, noha az derék summa megmarad. Én az udvarában ki még ide Gerécz- hez tizenöt mélyföld két holnapig voltam, ételemből és italomból semmi fogyatkozás nem volt és mind az asztalnál mind penig idő közben annyi bort ittam mennyit szintén kívántam, de mivel hogy azt gondoltam hogy az az ember nem mindenkor élhet, supplicál- tam neki egynéhányszor hogy ne mulattassa hiában az időt el velem, hanem az mint megfogadta Rómában küldjön az tanulságra és az mit reám költ azt megszolgálom azután neki. De mivelhogy nem volt mivel taníttasson itt Geréczben az Pápa követének, ki majd immár két esztendeig vagyon itt, commeudált, ki Romában az Pápának commendáljon, holott az nemeseknek collegiumok vagyon és tizenkét magyarnak szabad ugyan azon collegium- ban lenni, de többnek nem. Ezekre mind az Pápa visel gondot, úgy mint ételekre, tanulságokra és ruházatukra csak az hogy valami urnák kell commendatornak lenni és ott tanulhat valameddig akar. Senkit az papságra nem kénszeretnek hanem ha vagyon kedve reá. Az uram az Pápa követének commendált, de az okkal hogy mivelhogy ő neki költsége nincsen, én magam költsék addig mind Rómában bemegyek és ő lovat ad alájam, kit Rómában eladhatok és az pénzt magamnak tarthatom. Mindszeut nap után két héttel az Pápa követe innen Geréczből elindul úgy hogy Karácson napjára Rómába lehessen. En szent Mihály napján jöttem alá az én paripámon Geréczben és az uramnak egy várában, ki ide három mélyföld, hagytam. Mostan ennek az postának az kit kegyelmedhez kényszeríttettem küldeni egy rénest adtam és még egygyel tartozom, kit kegyelmed adjon meg neki. Kegyelmed jól tudja hogy még énnekem kész pénzem kegyelmednél huszonkét forint vagyon, az én magam pénze kit kegyelmednek tartani adtam volt tizennyolcz forint volt, kiből hetet költöttem el és az kegyelmed adóssága tizenegy forint. Az ezüst pohárt is, ki az én részemre jutott, igen kérem kegyelmedet mint bizodalmas uramat bátyámat hogy kegyelmed váltsa el az hét forintért, noha nyolezadfelet nyom, de az hét j forintért oda adom. Ha penig kegyelmednek nem szükség az pohár, jól tudom hogy azt vagy az János uram az vagy Hernátné asszonyom örömest elváltják. Yághy Györgynek is írtam egy levelet az nyolcz forint felől, kivel még az főkető árrában tartozott, de jól tudom hogy az posta azt nem várhatja, azért az öcsémnek Írtam egy levelet hogy nem bánja ha kegyelmed az ő pénzéből azt az nyolcz forintot, kivel Yághy György én nekem tarmint melynek termése a lakosság egy ötödrészének elégséges (F.-Eörs e tekintetben szerencsés kivétel, mert itt közép terméssel is annyi gabona terem, hogy a termés egy harmadrésze a helyi szükségletet bőven fedezi:) A bor az, melyből a család kenyerét beszerzi, évi különféle kiadásait fedezi. A mostani viszonyok közt teheti-e ezt? A munka- dij, napszám drága, a szőlőre pedig sok napszám felmegy; bő szüret van, hordó kell a bornak, a szegény ember egy akó borért kap egy alcóshordót, s még ráfizet 30—40 krárt; a bornak vevője nem akad, vagy ha eladja is, későn kicsi részletekben kapja meg az árát; az adó sok, aránylag a szőlőfőid legjobban meg van adóztatva, az élelmi szer — gabona, bab, lencse, hús, stb. drága — kilátás van rá, hogy még drágább lesz. — Ily körülmények közt hogyan boldogulhat a gazda? Lehetetlen ! A bő termés mellett az elszegényedésnek néz elébe. Felfohászkodik: Adtál uram áldást, de nincs előmenetelemre! Sokan lesznek, kik a jó bor mellett búsulva vigadnak. Az őszi vetés szépen kelt, de nem fejlődik úgy mint kellene. A tapasztaltabb gazdák jövőre is rósz termést jósolnak. Bárcsak csalatkoznának !. . A íönnebbi sorok írása közben szivarra gyújtottam; gondolataimat rendesen füstfelhőn át teszem papirra. Hát kérem szivarra gyújtás közben látom, hogy a gyufaszálnak mind a két végén fej van, be van vonva kénnel, s vilóval. Azonnal a lapok „balesetek, elemi csapások“ — rovata tartalma jutott eszembe. Hátha ez a kétfejű gyufa is szaporítja a tűz esetek számát. Van e ebből akár a gyárosnak, akár a közönségnek haszna? Nincs. Ellenkezőleg. A gyáros több anyagot felhasznál, mint ha a fenyőszálnak csak egyik végét mártja a vegyitékbe; a hosszabb munka több időt igényel, — időpazarlással is jár — a gyufa még sem drágább mint az egyfejü. Utó végre is azzal nem sokat törődünk, kárára-e vagy hasznára van e ez a gyárosnak; mint inkább — a nagy közönségre, — használata előny- uyel jár-e, s mily következményeket von maga után. A gyufánál egyszeri meggyújtás, s használat után oly rövidre ég, hogy másik felét, ha kénezett is, nem igen használhatjuk, mire a tárgyat — szivart — gyertyát stb. meg- gyujthatnánk vele, előbb körmünkre ég, csak fájdalmat okozunk magunknak, s boszankodva el kell dobnunk. Csalatkozik hát, ki azt gondolja, hogy ez a kétfejű gyufa — egy pakli szintén 1 kr. gazdaságos, mert tán egy szálat kétszer használhat. Az ilyen gyufának egyik el nem használt kénezett vége a szobasöp- redckkcl szeméttel rendesen a szemétgödörbe, faluhelyeken a száraz szalmás szemétdombra kerül. Megtörténik — magam láttam — meleg nyári napon a tyuk kapargálás közben karmával meggyujtja a gyufát, s a tűz terjed, vagy — tükör, üveg, pléh, vagy mát fényes tárgy a nap sugarát visszaverve ilyen kidobott gyufára vetik, a gyufa ettől is hamar lángra lobban; de legtöbbször a vásott apró gyermekek szedik ezt össze s látva anyuktól a sütés főzés mesterségét, maguk is félreeső helyeken hidas, pajta, kazal mellett tüzet raknak, aminek azután hogy mi következménye szokott lenni, erre a tapasztalat elég szomorú példákat mutat. A tűzesetek legalább is egy- harmad része a magokra hagyatott gyermekek által — hogy gyufára tehetnek szert — keletkezik. Láttam azt is, hogy a gondos előre látó szülék — a gyufát magas helyen — mestergerenda alatt, vagy magasan falra fügtozik, ahhoz az huszonegy forinthoz teszi. Az könyveimet mind neki adtam, kik bizony majd tiz forintnál többen állanak énnekem, csak egyiket kértem hogy kegyelmedhez küldje, kegyelmedet penig igen kérem mint uramat bátyámat hogy kegyelmed Szombathelyre küldje által azt az könyvet az Nye- regjártó fiának hogy felhozza vele, ki még engemet itt Geréczben talál. Örömest Írtam volna neki felőle, de az posta elsiete és nem irhaték. Kegyelmed írjon csak Beyczy Miklós uramuak és ő kegyelme hozzá hivathatja és neki adhatja az könyvet. Kegyelmedet igen kérem mint bizodalmas bátyám uramat, hogy kegyelmed ebbeli írásomat hiába ne hagyja, mert ha az mostani utat elmulatom bizony alig lehet soha is ily jó módon az tanulásban, mert én ott három esztendeig tanulhatnék és az Philosophiát csak két esztendeig is elvégezhetném és az egy esztendeig az szent- irást hallgathatnám az után, az uram ezer- hatszáz esztendőben bejön Rómában az Jubileumra és az ő Confirmátiojaért azkor kijövök vele és szabad leszek vele, ha nála maradok, az vagy nem. Az öcsém felöl most semmit nem szólt, nem is veheti négy azvagy öt esztendőnek előtte hozzá, miglen az adósságot mind meg nem fizeti. Isten adja ő szent felsége hogy kegyelmedet mind asszonyommal anyámmal és az kegyelmedtek szép gyermekivel még valamikor egészségben láthassam és hogy kegyelmeteknek megszolgálhassak. Graecy Octobris Anno 1597 Káldy Istók. P. S. Igen kérem kegyelmedet hogy kegyelmed aranyat küldjön mert könnyebben hordozhatja azt az pósta és én is könnyebben
