Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-02 / 44. szám
gesztett tartóban tartották, aért hogy az gyermekek hozzzá ne térhessenek, de mit használt az elővigyázat — a vendég pipára gyújtva a gyufának egyik el nem használt felét a szobában elszórta, mit a kis leány nagy örömmel szedett össze, és kijelentette, hogy a szomszédok Mariskájukkal ő is főz ebédet, mert van ám már gyújtója. Megjegy- | zeni, a házban használt gyufa szintén kétfejű volt. Az anya mindjárt elvette leányától a szálakat, megvizsgálta, ha nem talál-e többet is a szobában, egyúttal megfogadta, hogy a helybeli boltostól, mig ilyen kétfejű gyufát árul, nem hozat, hanem a városból olyat, melynek csak egyik vége meggyujtható. Ily esetben mindenik anya ily szemes vigyázó tudua-e lenni? Nem hiszem ! A fönnebbieket vigyelembe véve nagyou óhajtandó, hogy a kétfejű gyufa gyártása hatóságilag betiltassák. Németh Gerő. O S A R N O K Halottak napján.- KOSZTKA JÁNOS tói. Az emberek kikerítnek egy darab földet, körülsövényezik és azt mondják, ez legyeu azon szomorú hely, hova leteszszük mindazt, mi a léthöz fűzött és éltünk pillanatait megédesíté. Hant hant után emelkedik, lassanként sorok, majd utczák képződnek; itt szerény kereszt, amott büszke obeliszk jeleli, hogy alatta egy örökre elnémult aluszsza csendes álmait. Minden kereszt, fejfa, minden hant egy keserű életemléket rejt magában, az utolsó szerény sir lakója is hagyott maga után valakit, ki elhunytét siratja s ha egy évben többször nem is, legalább a kegyelet e napján megkapja a sirontuli tisztelet és szeretet adóját úgy gazdag, mint szegény. A kegyelet e napján kigyúl az emlékezet mécse, élőkkel népesedik be a holtak örök tanyája és siet mindenki azt, kit talán még rövid idő előtt az élet örömei közt fűzött keblére, itt már csak a néma szellemi társalgás utján magához vonni s keserű-édes visszaemlékezés közt vele csakis már szellemileg átfutni a visszahozhatlan kéj édes pillanatokat. Itt önkénytelen elénk tárul a megmá- síthatlan jövő, látjuk előttünk a kérlelhetlen kaszást, ki kegyelem nélkül hajtja végre könyörtelen átvágását éltünk fonalának. Ember térj magadba, nincs kegyelem! E szózat rengi át a szegény kunyhóját s ragadja magával a munkában és nyomorban tengődöttet, beharsan a gazdag fényes nyughelyére s a fény, pompa és kényelem közt feltartózhatlanul lép a beteg nyoszolyájához s hidegen leheli reá a dermesztő csókot, mely elől nincs menekvés. Néphódító, kinek egy intésére száz élet hullt a porba, ki a merre csak járt a pusztulást és enyészetet hirdette, nem számította gyarlóságát, sújtó karját, melyet talán ujjbóli romlásra emelt, megkapta a csontkéz; tehet- lenül roskadt az vissza s bősz emelőjével együtt hullt az enyészet és feledés örvényébe. Világpolitikusok kiknek egy tollvonások, egy tekintetök izgalomba hozták kelet, nyugat észak és délt, a kaszás egy intésére elnémultak rettegtető arczokon a halál ült tort s ők velem vihetem el. Kegyelmed írjon az ott való had felöl mert itt semmit nem hallunk.“* Nem kevésbbé érdekes adatokat tartalmaz Káldy Ferencznek hasonlóképen Káldy Péterhez intézett következő levelecskéje: »Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint bizodalmas uramnak bátyámnak. Kívánok Istentől minden jó egészséget megadatni kegyelmednek nagy boldogul. Továbbá azt írhatom kegyelmednek mind az schola felől és mind az szállás felől hogy énnekem mind az kettő tetszik mind az gazda és mind az mester. Istennek hála bizony én jó helyen vagyok kit ha az Isten éltet meg igyekezem szolgálni kegyelmednek az miből tudom, kegyelmedet kérem hogy kegyelmed a\ atyám könyvei köpött kerestessen a\ Istókkal egy Emanuel grammatikát mert én itt nem találok pénzért is sehol, mert itt a\ félét nem árulnak a\ itt valók. Ha pedig ott nem találtathat kegyelmed, az Istóknak vagyon Bécsben Emanuel grammatikája ha föl megyen hát kegyelmed mondja meg, hogy küldje ide Ujhelybe énnekem. Az gazdámnak Hans Streutl neve bárcsak ahhoz küldené kegyelmed megbocsássa hogy kegyelmedet bántom vele. Az ki két arany én nálam volt azt el nem vesztegetem, hanem egy nyári kurta mentét csináltattam belőle az Dolczy szabójával kit most is minden nap viselek az béllett mentét télre tartom. Kegyelmednek egy levelet Írtam volt az előtt is nem tudom, ha meg adták *Kivül: Generöse ac Egreg-io Domino Petro Káldy militum Comitatus Semproniensis Capitaneo etc Domino et patruo observandissimo. Cito Cito Citiaime. ! is oly némán, oly szerényen léptek a setét űrbe mint bármi más mindennapi halandó. Tekintsünk körül. Az est közéig, ünnepi fényt öltött a hol- j tak csendes tanyája s ott, hol éven át csak a ; hold szelíd sugarai világítják meg időnkint a szomorú telepet s az esti fnvalat hallatja panaszos suliogását, most emberi kéz gyújtotta fény dereng s itt ott kitörő keserű zokogások j hirdetik, hogy nem költői ábránd, hanem a szomorú hideg valóság az, mit tapasztalunk. Itt egy zokogó fiatal anyát látunk, ki \ szerelmének korán elhullt első zálogát siratja, | nézzetek rá oly gyöngéden, oly vigyázva igazgatja a kis kedves sírjára hozott friss virágokat, mintha félne, hogy felkölti a csendes nyugvót; anyai Őrjöngése közt dalszerfl sírásban keresi enyhét, gondolnád gyermeke bölcső dalát zengi. Amott száll ki fényes hintájából egy magas rangví család, elhunyt tagjának hozva meg a szeretet és megemlékezés adóját, rövid néma látogatás után sietnek vissza az élők közé, ismét élvezni az élet örömeit. De tekintsünk tovább, nézzük hogy azon osztály, mely csak dolgozni és tűrni szokott, vajon megfelel-e emberi érzéseinek? és ime már a legelső szemlélet igazolja, miszerint a szív még a nyomorban sem tagadja meg magát s talán épen ott van az igazi fájdalom, hol a szükség és a folytonos létérti küzdés honol. Ama tanyán, hol azok nyugosznak, kiknek még holtuk után sem jutott a szerencse, nagy urak vagy gazdagok közellétét élvezhetni, gyalulatlan szerény fejfánál áll egy silányul öltözött, a nélkülözés és fájdalom alatt megtört anya; keblén szunnyadó csecsemőjét ma gához karolva, nyomorban aszott arczát ama szomorún pislógó mécs felé fordítja, moly volt egyedüli támassza sirhalmát világítja, a fájdalom nem hoz imát ajkaira, csak néha kitűnő lázas zokogása jelzi belső szenvedését, mellette alig 4 éves lányka kuczorog, okos kék szemeivel könnyezve néz édesanyjára s hidegtől piros kezecskéit önkénytelenül imára kulcsolja, egyűgyü gyermeki bámulatában nem tudja szegényke, hogy azon kéz, mely őt táplálva kereste a szegény ember kenyerét, ott roskad alatta, nem emeli már a nehéz kapát vagy ásót, hogy keresetével övéit segítve létöket tovább fentarthassa. Elhagyva a szomorúság e tanyáját, egy kötelességérzet támad bennünk; megemlékezés testvérink vagy barátinkra, kik nem rég fegyver által elhullva tőlünk távol alusszák örök álmukat. Sirjokat nem lepi babér, nem világít felettük a kegyelet mécse s talán éppen e szent pillanatban, midőn néma fájdalommal lépüuk át a siralom völgyén, boszu- tól pihegő nép tapodja rideg szemfedőjöket. Nem vagytok feledve testvérek és barátok! él az emlékezet és körüllengi szomorú kietlen sirtokat; nyugodjatok békén a véretekkel szentelt idegen földben; legyeu könnyű felettetek a hant, mely ifjú s annyi reménynyel telt tetemeiteket födi, fogadjátok gyászos megemlékezésüuk e napján a szellemileg nektek nyújtott babért, ne zavarja örök álmotokat semmi sem azon földben, hol mint hősök és honfiak általunk megkönyezve nyugodtok! A merre tekintünk, a hova gondolunk, mindenütt csak a szomorító gyász terül elénk, fájdalomtól elszorult szívvel keresünk gyógyirt s hol találjuk ? Mi az, mi minden életküzdelmeink közt egyedül nyújtja a türelem és kitartás olajágát? mi az, mi a tény és kéj közt roskadónak, vagy a gunyhó nyomorult lakójávolt-e, az vagy nem; abban is irtára volt az könyv felöl. Kegyelmedet azon is kérem hogy kegyelmed küldjön két forintot valami bizonyos embertől, bizony el nem vesztegetem, kegyelmedtől nem kérek annál többet mind esztendeig is, csak kegyelmed azt küldje meg, kegyelmedet kérem kegyelmed Írjon választ reája, ha kegyelmedtől lehetséges, Én jó egészségben vagyok. Datum in Nova Civitate 19 április 1597. F. K m. p.“* Több tekintetben figyelmet érdemel ne- mesládonyi Csömötey Györgynek (atyja: István, anyja: Beiczy Dorottya volt.) 1628-ban augusztushó 7-én kiállított azon okmánya, mely szerint, különösen azon okból, hogy országot- világot lásson, a nemzetek szokásait tanulmányozza, egyéb ismereteket szerezzen, s e czél- ból a királyi felség követével a török portára mehessen, szilvágyi részbirtokát 100 arany és 150 tallér kölcsön-összeg erejéig Tőttösy Gábor királyi itélőmesternek lekötötte. Az érdeklődők kedvéért ezen latin okmány bevezető sorait közlöm, a mint következik: „Quod cum ego proprio motu, cedeute etiam nonnullorum mihi benevolorum fratrum, amicorum et cou- sangvineorum sano consilio et persvasioue variorum regnorum ac provinciarum peragran- dorum, perlustrandoiumque, nec non rituum, morumque ac studiorum diversarum gentium addiscendorum et cognoscendorum gratia una- cum legato sive oratore Sacr. Caesar, atque Itegiae Maiestatis ad portám Otthomanicam * Kívül: Generoso ac Egregio Domino Petro Káldy Soprouy commoranti etc. Domino patrueli ob- servandissimo Soprony. nak biztató szózatot zeng? Nemde egyedül a hit! Igen is a hit az, mi már bölcsödben átkarolva vezet élted rögös pályáján s midőn Azrael utánad nyújtotta dermesztő kezét, a hit az, mi végső áldással borítja reád az őrök szemfedőt. Magunkba térve akaratlanul elénk tárul a megmásíthatlan jövő s vigaszul felzengnek bensőnkben egy feledhetlen emlékű költőnk fohászának végszavai. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de oh nem! nem lehet az gonosz, Mert a Te munkád! ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. IRODALOM. A »Magyar Népvilág* 30-dik száma következő tartalommal jelent meg: Hogy áll a világ? — A »Magyar Népvilág* tárczája: a tyukhordó kánya Elbeszélés Irta: Sümegi Kálmán. — Gortsakov herczeg lemondása. — A legújabb előterjesztések. Irta: Hegedűs Sándor. — Konstantinápoly. — Mérv elfoglalás. — Tóth Vilmos. — Az egyéni sza badság ügye Magyarországon. Irta: Beksics Gusztáv. — Báró Hajmerle. — Az osztrák urak házának felirati javaslatai. — Kossuth az osztrák magyar-német szövetségről. — Katona váltság-dij. — A magyar jogászgyü- lés. — Mi történt az országgyűlésen. — Az 1880-ki országos költségvetés. — Kézmü- és gyáripar Irta: M—r I. L—a. — A külföldi szakértők véleménye. — A dézsi kiállítás. — Vidéki levelezés. (Az ínséges hírek alkalmából.) Irta: Vasadi Balogh Lajos. — Bevonulás Novibazárba. (Képpel.) — A zulu király uj moudurjában. (Képpel.) — Olvasni való: Népdalok (Vers) Irta: Csáktornyái Lajos. — Akaratlan utazás. (Biár Luczián után fran- cziából.) Tizenkettedik fejezet. A világ végén- — Különfélék: Párbajok az olasz király miatt Elefánt mint tanú. Párbaj zenével. Szegény papagáj. Fehérre mosott szerecsen. — Mi újság? Gazdáknak. — Üzleti szemle. Képek: Bevonulás Novibazárba. — A Devisz elsüllyeszti a vitorlás hajót. — Csetevájó király ángol öltözetben. — A »Magyar Népvilág*, Jókai Mór képes néplapja melyet Visi Imre szerkeszt, hetenkiut egyszer szombaton jelenik meg s jövő számában Jókai Mórtól kezd eredeti, sehol nem közlőtt novellát. ,A haza járó lelkek* czim alatt. Előfizetési ára: Negyedévre 1 frt. Az előfizetési pénzek leg- czélszerübben póstautalványnyal a kiadó- hivatalba (Athenaeum épület, Ferencziek-térre) küldendő. HÍREINK. t Yásonkeöi gr. ZICHY HOMOMOS, volt veszprémi püspök, október hó 29-én Erdélyben meghalt. Nyugodjék békében! “Gyászhirek - A kegyestanitórendet gyász érte; egyik fiatal és munkabíró tagja Po- ruch Antal áldozár és tanár életének legszebb éve j iben 28 éves korában, Nagy-Károlyban bélgií- I mösődésben okt. 23 án jobblétre szenderfilt. ! — A helybeli nagygymnasium 6. oszt. növendéke Kauzli Ferencz november elsejére vira- dóra hagymázban meghalt. Nyugodjanak békében. ♦Installatio. - Nagyságos és főt. Supka Jeromos zirczi apát urnák installatiója, mint már előre jelezve volt, november 10-én fog | Zirczen megtartatni. ♦Végleges kinevezés. - A nagyméltóságu közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter Acsády Sándor ideiglenesen Veszprémbe-kinevezett királyi állammérnököt, állomási helyének változatlanul meghagyása mellett véglegesen kinevezni méltóztatott. ♦Városi rendes közgyűlés. — Múlt szerdán, okt. 29-én d. e. 9 kor a képviselők elég szép számú részvéte mellett városi rendes közgyűlés tartatott, melyet felette zajossá tett azon vita, mely Véghely Dezsőnek a város által kiadatni határozott műve fölött keletkezett. Elszomorító jelenség az, midőn városunk atyái egyszer elhatároznak valamit, de utóbb ezen határozatuknak következményét viselni vonakodnak. Még szomorítóbb az, midőn egy irodalmi termékről, mint a müyen Véghely Dezső műve, mely bármely nagy vagy fővárosnak is becsületére válnék, oly kicsiny- lőleg nyilatkoznak, hogy szinte pirúl bele az ember. A város atyái ott követték el a mulasztást, midőn a kiadandó mű iránt nem szerezték meg a kellő tájékozottságot annak terjedelme és nyomatási költségei iránt, hogy így ne jutottak volna azon zsákútezába, melyben jelenleg vannak; most nem lehet a közgyűlés határozata folytán megindúlt nyomatost és annak költségeit meg nem történtekké határozni. Az ügynek némi lebónyolítása végett Perlaky József, Kopácsy Árpád, Halassy Vilmos, Dukavics Sámuel, Szilágyi Mihály és Benkő István urakból álló bizottság neveztetett ki. Őszintén óhajtjuk, hogy az eredmény megnyugtató legyen. *A végrehajtók. — Városunk a közigazgatási bizottság előtt rendesen úgy szerepel, mint mely az adó beszolgáltatása körül nem fejti ki azon tevékenységet, melyet kifejtenie lehetne és kellene. Ennek egyik főokát a városi végrehajtók nem tapintatos eljárásában és sok esetben hanyagságában kell keresni. E miatt a városi közgyűlés a végrehajtók feletti felügyeletet városi főjegyzőnkre bízta és minden a végrehajtók ellen felmerülő bár- milynemű panasz Ő hozzá intézendő. *A házaló kereskedés el van tiltva. — Mostoha ipar- és kereskedelmi viszonyaink azon üdvös határozatra indították városunk legutóbbi közgyűlését, hogy a házaló kereskedést a város területén eltiltsa. Eszerint a kapitányság utasíttatott, hogy ily házalóknak többé engedélyt ne adjon, a közönség pedig kéretik, hogy a házalók kézalatti támogatása által ezen üdvös intézkedést ki ne játszsza. ♦Határvizsgalás. — Jelentés tétetett, hogy a város határa, különösen ahol az a szomszédos határokkal szántóföld által érintkezik, vajmi sok helyen a szomszédhatárhoz szántatott. Ennek kiigazítása végett a város bizottságot küldött ki, hogy a határt kiigazítsa. ♦A honatyák. — Szomorú és sajnálatra méltó dolog, hogy a honatyák közt ugyancsak divatba jött a párbaj. Október hó 25-én Ver- hovay Gyula és Eötvös Károly országgyűlési képviselők között d. e. 11-kor a budai »Szép juhászné* környékén párbaj vivatott. Verhovay segédei kimerülésig való kardviadalt akartak, ire ac proficisci in animum induxerim, neve peregrínis in locis sumptibus destituar.* Végül a XVII. századbeli családi élet ismertetésére szolgáljon Vajtai András uramnak merenyei Balog András uramhoz intézett és igazán humoros magyar levele; a mint következik: „Szolgálok kegyelmednek|mint uramnak. Isten éltesse kegyelmedet. Megértettem az kegyelmed leveléből, mit Írjon kegyelmed Sankó uramnak hadnagy uramnak felőlem, és mit mondott legyen kegyelmed szóval is ő kegyelmének hogy éu kegyelmednek ajándékon adtam légyen az keczét, holott én nem láttam a\t s nem is hallottam, hogy a\ vödörből csöbörrel hordanák ki a\ vi\et, hanem inkább e contra, a% csöbörből vödörrel szokták kihordani a\ vi\et. Azon kívül hiszem jól tudja kegyelmed, hogy én kegyelmednek semmi ajándékkal nem tartoztam. A hol azt Írja kegyelmed, hogy hadnagy uram az keczének az ár- rát megvegye rajtam, én bizonyára már többet meg nem adom az árrát, holott már egyszer megadtam az árrát: egy a{. Más a\, hogy látom hogy az keczének az szőre igen elkopott, és a\ kannáknak isföslékjök igen elment, s nem is úgy küldte kegyelmed meg az mint én kegyelmednek adtam, ezért sem tartozom másodszor megadni az árrát, sőt a\t jóllehet hogy nem bánom hogy kilenc\ forintot vettem föl érette, hanem a\t bánom hogy harmincakét forintot nem vettem föl érette. Azon kívül igen szerette kegyelmed Komárban spek- kel főtt csukát, édes lével főtt c\ompót, tiszta borssal főtt kárászt és a\ rántott kárászt | is, mivel hogy igen szerette kegyelmed úgy is, és az 24 pénzes jó borokat, sőt Her- manban igen megszorítván kegyelmed az erszén száját, nálunk kegyelmed az erszén- ből csak egy pénzt sem tudott kikopáczolni, a\t sem gondolta kegyelmed hogy ai tam- burának löngése szoros ersfént nem kedvel, azért én is úgy igyekezem, hogy ezeknek is az árrát kegyelmeden megveszem, ha különben nem is, ai lent kekemből ki nem adom mivel hogy kelemben vagyon. Isten velünk. Datum Kis-Komár 20 die januáry Anno 1637. ( Kegyelmed jóakarója: Vajdai András“*. Ezeket közlöttem t. szerkesztő úrral azért, hogy a becses lapjában jelzett békási utam eredményes voltát igazoljam és különösen azon okból, hogy a hazai történettudomány : egyik valódi és nemeslelkü pártolója:Békássy Károly ur ezen újabb nemes tényét is közzé tegyem. Veszprém, 1879. évi octóber hó 25-én. Véghely ~)e{ső. A görög műveltség története. j Népszerűén előadva irta Vary Gellért, a kegyesrendi j ujoncznövoldében a görög nyelv tanára. Vácz, 1879. Ismét egy új műve fekszik előttünk a j fáradhatlan tollú szerzőnek, kitől épen utóbbi számunkban élveztek t. olvasóink egy rajzot a byzanti műveltség korából. Maga e rajz, mely a szakavatott szerző sokoldalú tudományáról tesz bizonyságot, elegendő ajánlat volna e munkára nézve, mi azonban nem * Kívül: Adassák ez levél az nemes és nemzetes merenyei Balog Andrásnak Hermánban lakozónak etc, énnekem jó akaró uramnak tulajdon kezébe.
