Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-09-21 / 38. szám
VI. évfolyam. 1879. 38-ik szám. Veszprém, Szept. 21. *s>== 6 és „Hív. Értesítő“ aegjilis minden Tisirmp. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS li I*. =<m V9 KÖZGAZDASÁGI. HELYI IS). =e« ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS iW =S» VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. Hz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN 1 könprkereskedéie Vinciin. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR || petitsoroukint 15 kr., s || kdön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. t9 A megye jogai. Hogy Magyarország innen-onnan egy ezredév óta fennáll, azt jó részben megyéinek köszönheti. Amely percz- ben ezek megszűnnek, azon perczben koczkára lesz téve léte, melynek azután határt csak a sors szeszélye fog vetni. Távúiról sem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a megyei intézmény annyira tökéletes, hogy még tökéletesebb nem lehetne, vagy, hogy a megyei intézménynek nincsenek fogyatkozásai. Nem. Sőt ellenkezőleg vannak, annak nagy hibái, vannak nagy fogyatkozásai, de ezeket nem szabad úgy gyógyítani, hogy magát a megyét agyonüssük, azt minden jogából ki- vetkőztessük, vagy ügyeit szántszándékkal annyira összekuszáljuk, hogy utóvégre se ki, se be és azután kárörvendve rámutassunk, no itt a drága- látos megyei intézmény, semmire sem tud menni, legjobb lesz e magát túlélt nemzeti bútort a lomtárba dobni. Magyarország megyéivel él, megyéivel hal. Ez a mi meggyőződésünk és nem csoda, ha mindannyiszor feljajdulunk, valahányszor a megyének egy-egy jogát látjuk megtámadtatni vagy azt megszoríttatni. Ha valahol, a megyéknél áll az, qui non utitur jure, non est dignus jure. Az 1870. XLII. tcz. 58. §-ának 1 pontja világosan kimondja, hogy a katonabeszállásolás joga a megyei alispánt illeti vagyis más szóval, a megye alispánja határozza meg, mely községekben fog a katonaság ebben meg ebben az évben beszállásolva lenni. E jog azonban úgy látszik, csak rövid ideig volt még a törvény- könyv papírján is, mert az 1879. évi XXXVII. törvényczikk által semmivé van téve és így történhetett meg az, ami legnagyobb sajnálatunkra megyénkben megtörtént. Az egyénenként való katonabeszállásolás kétségkívül oly terhes és nyomasztó egy-egy községre, hogy a beavatatlan ember első tekintetre nem is hinné. Bármily nagy legyen a fegyelem a beszállásolt katonák közt különben, meglazúl az a szállásadó gazdával és családjával szemben. Amint az a katona, kit csak a vasfegyelem tud regulázni, nem érez maga felett felebbvalót, az úrhatnám- ság ördöge keblébe száll és ezt szereti környezetével is éreztetni, mely vele mint hatalmasabbal kikötni nem mer. Sok, nagyon sok keserűséget és ízetlenséget kell egy családnak elnyelnie, míg egy beszállásolt katonát a felebb- valónak fel mer jelenteni. És e meg- hasonlás gazda és katona közt az előbbinek mennyi anyagi kárával szokott összekötve lenni, arról csak azok szólhatnak, akik azt megpróbálták. A dolognak erkölcsi oldala is van. A család idegen elemet vesz fel magába, melyről egy perczig sem tudhatja, mikor fogja a családi életet megzavarni vagy teljesen felbontani. Mindezt megfontolva csakhamar belátjuk, hogy bizony az az egyénenként való beszállásolása a katonáknak ! nem valami nagy istenáldás, sőt ellenkezőleg, sok tekintetben vajmi nagy istencsapás, melyre csak azt mondhatjuk, ments meg uram minket. Ezt szem előtt tartva megyénk alispánja úgy intézkedett, hogy ha már a beszállásolás teher, amint hogy az is, viselje azt több és más község is, ne mindig egy kettő, igy legalább a bajból is kevesebb jut egyre-egyre. Ennek következtében a 11-ik számú közös huszárezred egy századának a jövő téli elhelyezésre Marczaltő, Takácsi és Görzsöny községeket jelölte ki. Az illető katonai hatóság megszemlélvén a községeket, azokat helyeseknek találta és elfogadta. Nap nap után múlt; már-már a szükséges intézkedések is megtétettek, midőn egyszer jelentés jő az alispáni hivatalhoz, hogy azokat a községeket a katonaság miért, miért sem, nem fogadja el. Erre megindul a két hatóság közt a levélváltás, mely hosszan függőben tartja az ügyet és elvégre oda élesíti, hogy a legfelsőbb katonai hatóságnak kellett azt az alispáni tekintély és így a megye rovására Nagy Sándorként ketté vágni. A magas miniszteri leirat szó- szerint így szól: 36783. IV. sz. Veszprémvármegye közönségének. A helybeli főhadparancsnokság- nak két ujabbi átiratából értesültem, hogy a megye közönsége a 11-ik sz. huszárezred egy századának jövő téli elhelyezésre kijelölt Marczaltő, Takácsi és Görzsöny községek helyett más helységeket kijelölni vonakodik, mivel ezen községek állítólag minden tekintetben alkalmatosaknak találtattak. Habár ezen községek férhelyei ellen kifogás alig tehető, tekintettel azonban azon a megye közönségével is tudatott körülményre, hogy azok egymástól 5, illetőleg 11 kilométer távolságra fekszenek, a fentebbi csoporto- zat el nem fogadható, amiért is? újra utasítom a megye közönségét, hogy a fenálló szabályrendeleteknek megfelelő elhelyezést ezen lovasszázad számára, még pedig tekintet nélkül az egyes községek elszállásolási sorrendjére, annál inkább jelöljön ki, mivel az 1879. évi XXXVII. t. ez. alapján kivethető pótadó által az esetleg nagyobb mérvben terhelt községeket anyagilag kártalanítja. Ez alkalommal még figyelmeztetem a megye közönségét, hogy ez ügynek minden további elhalasztása csakis a nyári állomásoknak további megterheltetésével járhat, melyért is a felelősség a megye közönsége közegeit terhelni fogja. Budapest, 1879, szept. 1-én. A miniszter helyett: , Fehérváry Gé\a, államtitkár. Már most csak az a kérdés, vajon az az anyagi kártalanítás, amelyet e leirat kilátásba helyez, hogy lesz képes az anyagi és erkölcsi kárt együttesen pótolni? Mi ezt épen nem hisz- szük, sőt kimondjuk nyíltan, hogy azt képtelennek is tartjuk. Kettős sértés van ezen intézkedésben; az első sérti fájdalom, most már törvényből kifolyóA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Balaton-Füreden. — szept. 16-án. Mégis csak furcsa teremtése az Istennek az ember; ezt ritkán az ész, legtöbbször a kalendárium vezeti. Ha esik, fú, mindegy, ba itt van a fürdőidény, fürdőbe megy. Ha még úgy vaczognak is fogai a hidegtől, nem bánja, csak ott legyen és másokat megelőzhessen. Ez neki elég, e büszke tudat kárpótolja őt mindenért, költségért, nélkülözésért, szóval mindenért, mert hiú az ember, apraja, nagyja, egész a vesékig, Ha meg vége a kalendáriumi fürdőidőuek, süthet az az istenáldotta nap az égen, amint neki tetszik, meleg lehet az a szabad víz, mint a pokol, hátat fordít a fürdőhelyeknek, mert hiúsága nem engedi, hogy utolsó legyen. . Ezen gondolatokat juttatta eszembe Balaton-Füred, melyet nagy meglepetésemre a múltkor oly üresen találtam, mint a szegény ember az erszényét. A uap oly szépen sütött az égen, mint a fürdőidény derekán talán nem. Egy felhőcske sem botorkált a láthatár fölött; a szél pihent barlangjában, a Balaton tükre, a fák levelei oly csendesek és nyugodtak voltak, hogy a legkisebb bogár szárnyzsongása is hallható volt. Sárga levél sem hullott még az útra; a fák teljes pompájokban díszelegtek; a gyógyterem előtti szép virágszőnyegek haragos zölddel áttörve a legkellemesebb illatot lehelték ki és nem volt lélek, ki azt élvezte volua, a fürdővendégek elrepültek, mint a vándormadarak, új, más tartományt, más helyet keresni magoknak. A vendéglők és a nyaralók redőnyei le voltak csukódva; a boltok környeskörül pléhes ajtaikat mutogatták a vizsgálónak és a fürdőidény után megmaradt, el nem kelt tárgyakat rejtegették magukban reményteljesen várva az új kikeletet. A kávéház, melyben csak nem rég is lúdtal- púkkal vegyes friss kellnerek szökdeltek jobbra balra vállukon az elválhatatlan törlőrongygyal, üres volt, ajtai zárvák; csak egy ablak volt nyitva, melyen bekukkantottam, hogy a téli nyugalomra halmozott kávécsészék, táczák, poharak, tányérok, székek, asztalok garmadáján legeltessem sürgés-forgás, élei, pezsgő élet után sovárgó szemeimet. A szobalányok, a fürdő élet tarka barka eziezusai, ép gyűlést tartottak, akarom mondani, ép beszámoltak a kezelésük alá vett holmikkal, hogy a fecskékkel ők is elmenjenek, hogy a fecskékkel ők is kikeletre visszatérjenek. Gyűlésükön egykét lomhább kelluer is részt vett, kiket szu- szogó-muszogó természetük nem engedett a többiekkel gyorsan eltávozni. Meg lett itt beszélve kinek-kinek az útiránya, mely felé halad, meg az incassált jövedelem főösszege, meg a tervek, melyek szerint ezen összegnek a lehető legrövidebb idő alatt a nyakára hág hatni, szóval minden de minden. Dicsérték ezen íürdőidényt, sopánkodtak, vajon mennyit arattak volna még, ha az az átkozott Balaton nem önti úgy nyakon azt az alsó sétányt, mély oiy sok vendégnek egyedüli kedves helye I volt, akik baloldalon találva az alkony szürJPfP’ Lapunk mai számához egy kületénél a Balaton sima tükrében látják imá- dottjoknak feléjök mosolygó arczát, akik szenvedő állapotokban nem dr. Huraytól kérnek tanácsot, hanem a holdvilág ezüst sugarától, a langy zephirektol, a fák lombjainak halk susogásától vagy a Balaton hullámainak tompa locscsanásától. Bezzeg, ha ezek a baloldali betegek megjöhettek volua az idén nagyobb számmal, az aratás — jobb lett volna. Na de a sopáukodás még nem egész panasz és így a szobacziczusok magas megelégedésöket nem tagadták meg az elkotródott idénytől. Szép csendesen jártam keltem a födött sétány legvégén tartott gyűlésük mellett; egy sem vette észre, hogy megfigyelem őket, hogy kis világuknak eseményeit a nagyvilágnak kifecsegjem. A Balatonpartra mentem, hol anuyi most a munkás kéz, mint az idény alatt a fürdőveudég. Egyik kocsi a másikat éri, hat hold fog itt három láb magasra feltöltetni és így iparkodik a íürdőigazgatóság kiíogni azon az elemen, mely pedig neki rendes körülmények közt éltető eleme. A part hosszában másfél láb magas kőfal fog emeltetni, mely egy netán nagy hullámverést is vissza fog tartani a sétánytól. A kiszáradt ták újakkal cseréltetnek fel; a megdőltek helyre fognak igazíttatni és a közönség kényelmére a már meglevő két fasor mellé még egy harmadik is jő és így három sétány lesz, ami kétségkívül nagyon emelni fogja a Balatonpart eddigi kedvességét. A gőzhajó-kiálláshoz szélesebb út fog vezetni mint eddig vezetett, mert a megtorlódott vendégsereg itt a közlekedést jóformán már megakasztotta. E munfélív „Hív. Ért.“ van csatolva. kának felette kedvez az idő és így nyakrafőre dolgoznak, amint csak dolgozhatnak. A fürdőigazgató rövid idő múlva útra kell, a különböző, nevezetesebb fürdőhelyeket tanulmányozandó, vajon a gyógyterem mint legyen be- butorozva. Halad, halad szépen h-lad ez a Balaton-Füred, csak azután a magyar ember is haladna azon nemzeti nagy igazság elfogadásában, hogy a mit megtalál saját hazájában, azt ne keresse külföldön. A szőlőkúra, melynek hasznossága kézzelfogható, úgy látszik, sohasem tud a fürdő- idéuyhez alkalmazkodni, pedig ha valahol, bizonynyal Balaton-Füreden lehetne ezt kényelmesen megtartani, hol a legszebb szőlőhegyek, mondhatni, egészen benyúlnak a fürdőhelyiségekbe és minden perczben tőkéről metszett gerezdet élvezhet a patiens. Vajon orvosaink méltatták-e ezt eddig kellőleg figyelmükre? Vajon utasították-e betegeiket ezen gyógymódra, mely amint egyrészt használna a betegeknek, úgy másrészt a balaton- parti szőlőkereskedésnek lendületet adna? E gondolatokkal eltelve vettem búcsút a kihalt Balaton-Füredtől azon édes reményben, hogy jövőre Balaton-Füred vendégeinek száma nemcsak 300-al fogja az előző évét meghaladui, hanem legalább is kétszer vagy háromszor annyival. Lévay Imre.
