Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

helyeztetik, ugyan ezen kötelékből Szabó Imre, Szabó Péter csőszi lakós fia nem bocsáttatik el; Bóka Jánosné lovasz-patonai lakósnak fia, a katonai kötelékből elbocsáttatik; ifj Pénzes Domonkos pápa teszéri lakós fia, továbbá Feldman Gyula, Guthard Móricz veszprémi lakós gyámoltja, a katonai kötelékből elbocsát­tatik. IQ. Pozsgai Antal tornai illetőségfi ka­tona kötelezettség alatt állónak a kivételes nősülési engedély megadatik. Lehner Mátyásné fia. a katona kötelékből elbocsáttatik, hasou- lólag Gröli Lénárd, özv. Grüli Lenárdné fia a honvédség kötelékéből elbocsáttatik. Hor- toványi Géza, a 4-ik szekereszszázadnál levő tényleges katona, a béke idejére szabadságo- landónak mondatik ki. Ifj. Szeipel János véd- kötelezettnek kivételesen megadatik a nősü­lési engedély. Kerkápoly Tivadar vámosi kör­jegyző ellen fennforgó legyelmi ügyben 1878. évi decz. 30-án hozott határozatát a belügy­minisztérium helybenhagyta. Vojta József pápavárosi polgármester az 1878-ik év folyamán behajthatlanná vált adó­tartozásukról való kimutatásokat beterjesztette és így vagyonnélküli elhalálozás czímén 1521 fvt 49 kr. végelszegényedés czímén 1841 írt 65 kr és ismeretlen helyre való költözés czí­mén 4194 frt 24 kr. összesen 7557 frt 38 kr. leíratni batároztatott (Ezt ajánljuk az adó­kivető bizottságnak különös figyelmébe. (Szerk.) A veszprémi járás szolgabirája, Sz. Ist­ván, Vár-Palota Öskü, Szentgál, és JLitér köz­ség hanyag bírái ellen teljesített fegyelmi el­járása v várpalotai község birájának 20 forint pénzbírságra a többi megdorgátásra lett itél- tetésével ez alkalommal tudomásul vétettett. Kiállítási levelek. Sa.-Fehérvár, juh 17-én. IX. Kiállításunk egyik legérdekesebb, mond­hatni fénypoutja a vasipar. Irt az osztrák ál- lamvasut kiállítása a leggazdagabb. A nyers vastól a legfinomabb aczélig a legkülönbözőbb tárgyak az ólomszobrok pompás növénygyűj­temények is, s egyéb díszítmények igen vál­tozatos gyűjteményt képeznek. Schlikk vasön­tödéje szintén igen gazdagon van képviselve. A ferenczvárosi templom számára készült kan­deláberek, úgy a várépület számára öntött nagyvázák, mythologiai alakok, díszlámpa lá­bok, a pompás kályhák kiválóan magukra vonják figyelmünket. A diósgyőri vasgyár, úgy gr. Andrássy Manó és Dénes kiállításai is nem kevésbbé fontosak. Kanu és Heller kü­lönösen malomiparhoz szükséges tárgyakat ál lítottak ki. Hollenvich és fiai sodronyszőve- teket, építkezési czélokra szánt sodronyfona­tokat, sajtolt rácsokat, átháuyó rostákat stb. mutatott be Wertheim tüzmentes pénzszek- rényei, Prokop és Schnábel páuczélos pénz­szekrényei czélszerü voltuknál fogva lekötik figyelmünket. Zellerin Mátyás Budapestről igen szép bádogos müveket, miuők fürdőkádak, csillárok, mosdó szekrények, clossettek állított ki. Vele szemben a Heinzellmannféle vasgyár takarék-tűzhelyeket, igen kelendő vasalókat, csöveket, készkutakat, síremlékeket, építészeti és gépöntvényeket, nyers és esztergált minő­ségben, öntötöttvas házfedél cserepeket állí­tott ki. Ha az áliam által fentartott kassai gépészeti szaktanoda által kiállított tárgyakat szemléljük, meggyőződünk, hogy az abba be­fektetett tőke busásan kamatozó. Feiwel Lipót vasbutorgyáros egy szekrénye érdemel külöuös figyelmet, mely vaságyat matraczczal mosdát hosszú hallgatás után, pirulva — amit persze csak a kis rózsa vesz észre — azt is bevallja, hogy azt a valakit, aki az ő kis barátnőjét ajándékozta, azt is nagyon szereti, sőt — a jó Isten a megmondhatója, miért — de olyan különös módon szereti, hogy azt jól tudja, ha jő szülei meghalnának, akkor ő is meg­halna, de ha azt a valakit valami uagy ve­szedelem érné, akkor. . . akkor nem tudja, hogy ő vele mi történnék... Ilyenkor aztán a csintalan esti szellő is odaröppen, megmozdítja a kis rózsa leveleit, s mintha a kis barátnő susogna, megkérdezi kíváncsian, hogy ki az a valaki ? És Nellike szint' olyan halkan susogva kivallja, hogy — Gyula. A szellő csiutalau- ságát pedig csak akkor veszi észre, mikor az már a szomszéd virágnak bókol. Megfeddi először, azután szépen kéri, hogy ne mondja ám el senkinek, amit hallott, de neki... nem, nem... no mégis Gyulának megsúghatja! És a kis hónagos rózsa olyan boldogan mosolyog ilyenkor. 0 nem irigy, nem félté­keny, mint a többi virágok, sőt hálás, mert igen jól sejti — hiába’ goudolja máskép Nellike — hogy őt azért ápolják, azért sze­retik olyan nagyon, mert a Gyula ajáudéka; s aztán úgy van meggyőződve — óh a virá­gok finom érzékkel bírnak — hogy Nellikének Gyulát mindeunél jobban kell szeretnie. No nem is csalódott a kis virág; ba­rátnője teljes bizalma folytán tisztán láthatta, hogy az előbbi gazdája ugyancsak nagy kegy­ben áll a virágok kedves barátnője, a kis Nelli szivében. De mennyiszer hallotta Nelli­asztalt, 2 széket, tükröt, ruhatartót foglal ma- j gában. Buchwald Sándor és Drozsa L. jó anyagú és csinos alakú tárgyakkal vesznek részt a ki­állításban. Eisele József réz-, érczmű- és gőzkazán j gyáros kiállítása Ízléses. Molnár és Sárkáuy (Budapestről) háztartási és konyhaszereket mutat be igaz gazdagon. Fey Péter (Aradról) a többi közt egy gyermekkocsit küldött, melyet szánná vagy fürdőkáddá lehet átalakítani. Pos- sei A. (Tatáról) léghatlan zárásu dobozokat készít liúsKivonatok számára. Grossmanu Ágos­ton érezfényező, bronczirozó és mázoló Bu­dapestről agyagból készült és broncirozott szobrokat, mellképeket, alakokat mutat be, melyek oly hűek, hogy az első pillanatba min­denkit csalódásba ejthetnek. Millacher L. és Wagner szódavíz készülékeket, szódavizpalacz- kokat s efféléket küldött. Kiállítása igencsi­nos. Dittmár József (Fejérvárrót) színes üvegü csinos lámpákat és igen szép kalitkákat állí­tott ki. Az ékszer kiállítók közül kiemelendők: Eger Ö- és társa. E ezég leginkább régi ék­szerek által van képviselve. Gyűjteménye vál­tozatos és értékes. Egy gyémántokkal és ru­binokkal gazdagon kirakott kard különös fi­gyelmet kelt Egger testvérek kiállított tárgyai közt igen ízléses és finom kivitelnek találha­tók. Spitzer Miksa gyöngyökkel kirakot éksze­reket, gyermekfüggőket küldött. Keich H (Bu­dapestről) pompás arany lánczokat, Lőrincsák László (Debreczenből) ezüst cserkoszorut mu­tattak be. Jól vannak még képviselve Szilber Neumann, Reich, Rubin. A vallás és közok­tatásügyi minisztérium cotlectov kiállítása há­rom főcsoportra oszlik, melyek közül az első- a tanszereket, a második a kezelése alatt levő uradalmak gazdasági kezelését, a harmadik a műirányt foglalja magában. A kiállított tár­gyak közt kiválóbbak: tanszerek és az egye­temi nyomba termékei, ő Felsége rézre met­szett arczképe Doby Jenő által, az államkölt- ségen épült üvegfestő intézett néhány renais­sance és góthstylben tartott ablakjaink színezett rajza A honi régiségek közt Szentpéteri Jó­zsef ezüstbe vert domborműve, mely Nagy Sándornak Pórus király ellen vívott csatáját ábrázolja. Egy óriási födeles kancsó ezüstből, aranyozva, a Cordón ülő Bacchus, jobbra Ve­nus Ámorral, balra Ceres, egy födeles kancsó 4 keresztény erényt jelző nő alakkal. Fedelén heverő szarvas van. Egy serleg kókuszdió­ból, melynek foglalványa aranyozott ezüst és még igen számos érdekes régiség, nemcsak a múlt századkból, hanem római népvándorlási, sőt az őskorból is. A bőrkészítők közűi első helyen áll Alexi Lajos az első raagyarorzsági gőzbőrgyár tulaj­donosának kiállítása. Nem kevéssbé figyelemre méltó Schmidt Adolf és társa n. bosányi gyá­rának, úgy Wolfuer Gyula és társának kiál­lítása is. Jobbágy Gábor, Kis Ferencz (Sz.* Fejérvár), Szentpétery (Kolozsvárról) méltólag vannak képviselve. A szíjgyártók közül Cserna István (Kolozsvárról) néhány igen csinos ló­szerszámot küldött ezüstözött sallangokkal. Lakos Antal (Fejérvár) munkái a legnagyobb igényeknek is megfelelnek. Glasz József (Bu­dapestről) szép szerszámokat és egy igen ügye­sen kitömött lovat fölnyervezve küldött. Szeg- lethy József (Pápáról), Szilágyi Lajos, Rák­helyi József (Veszprémből) munkái kiválók. (Vége köv.) Pápa julius 16. A helybeli lövészegylet múlt vasárnap nagy dijlövészetet rendezett, melyre több két róla beszélni, de mennyiszer érezte a Gyula nevét Nellike ajkairól elröppenni! Csak azt az egyet nem értette a kis rózsa, hogy miért tartja Nellike őt és Gyulát test­véreknek, mert hiszen őt is .édes* kis virá­gomnak nevezi, Gyulát is „édes1* Gyulámnak mondja igen sokszor, mikor róla beszél. Hja, ezt meg már a leányok tudhatják jobban, mint a virágok. Hanem egyszer aztán nehéz napok kö­vetkeztek a két barátnőre. Először bekövet­kezett a hűvös őszi idő; a nyár minden kel­lemével együtt messze vidékre költözött; a rózsa-hajnal nem ébreszgette többé a madár­kákat, meg a virágokat; a deli esti és reg­geli szellő goromba kalandorrá változott, mely letépett lombok sárga leveleit hurczolva martalékul maga után, csak boszantani, kese­ríteni, de nem mulattatui többé jött a virá­gokhoz, s annyira elfajult végre, hogy a ker­tész kénytelen volt a kíméletlenül megbántott virágokat minden további kiméletlenség elöl biztos, meleg födél alá, az üveg házba elhe­lyezni. Szomorú csere, boldogtalan sors!... a nyár enyhe legét az üvegház mesterséges melegével cseréim fel, egyhangú életre kár­hoztatva, megválni az udvarlók nagy seregétől: a szerelemtől ittas méh bizalmas döngicsélé- sétől, a csinos bogárka mézes-mázos beszédé­től, a czifra lepke, a kaczér divathős udvarias nyilatkozataitól — oh ez iszonyú! Hát még így összezsúfolva, ellenség ellenség mellett, egészen a prózai kertész kénye-kedve szerint élni át — ha ugyan meg nem halnak — a telet, s tudni azt, hogy irigyelt társuk, a hónapos rózsa, egészen más sorsban részesül, ! Győri vendég is megjelent. Számos közönség vett benne részt; a győri vendégek tisztele­tére bankett volt rendezve, vendégeink annyira kitünteték magukat hogy majdnem minden I dijat ők nyertek meg. Este kedélyes táncz- mulatság volt a lövölde helyiségében. Ugyanaz éjjel tűz gyuladt ki a „Perdánban“ hol a legszegényebb nép lakik, elégett három ház. — A múlt napokban városunk országos kép­viselője Ráth Károly ur időzött közöttünk és vasárnap tartotta nagy tetszéssel fogadott be­számoló beszédét. — Julius hó 12-én halt meg Schehák Imre szent Benedek rendi tanár 44 éves korában, hosszú szenvedés után, több évig működött városunkban mint gymnasiumi tanár, átalános tiszteletet és tanítványai szere- tetét vívta ki magának. Folyó hó 14-én igen nagy néptömeg kisérte ki a kálvária temetőbe. Béke poraira. Múlt szombaton városi közgyűlés, mely­ben a kővetkező tárgyak voltak napireuden. A folyó évi városi költségvetés törvényható- ságilag jóváhagyatott, tudomásulvétetett. A tűzoltó egylet választmánya a városi képviselő- testület támogatását kéri egy rendőri szak­osztály szervezése tekintetében; hosszabb idei vita lejlődött ki a végett vajon a rendőri szakosztályra nézve a tűzoltó egyenruha köte­lezett legyen, vagy elégséges az illető tagok jelzése egy jelvény által, a többség ez utóbbi módozatot fogadta el és a támogatását köte­lességének ismerte. Ugyan a tűzoltó egylet egy tűzrendőri szabályzatot dolgozott ki és kéri annak elfogadását; e szabályzat a tanács­nak tanulmányozás végett kiadatott. Polgár- mester úr egy igen szükséges vágó hídépítés czéljából egy alkalmas házat szemelt ki, me­lyet kevés költséggel vágóhiddá lehetne átala­kítani, azonkívül volna ott hajdú lakás is. Hosszabb vita után polgármester és gazda­sági tanácsos urak megbizattak a háztulaj­donossal alkudozásba lépni, és ha előnyös feltételek mellett megvehető a közgyűlésnek referáljanak, ha nem akkor a kész vágóhídi tervezet szerint, üres telken fog vágóhíd épít­tetni mely az előirányzat szerint 6000 forintba kerülne. Az eddig érvényben volt záróra a kávésok és vendéglősök nagy boszankodására, csekély módosítással ismét helyben hagyatott. — Dr. Lővy László egy építkezési szabály- rendelet kidolgozását indítványozta; ennek megtételével egy bizottság megbizatott. Olvas­tatott a Veszprémi adót'elügyeiő egy átirata melyben az adófizetés iránti megelégedetlen- ségét fejezi ki és jövő hónapra több állami végrehajtó ideküldését, város költségén helyezi kilátásba. Adófelügyelő úr azt hiszi, hogy most már mindenki fizethet mert van már gabna, gyapjú, széna, van mezei muuka a napszá­mosoknak és mindezek következtében élénkült az ipar és kereskedelem, tehát most már fizethet mindenki. Határoztatott az adófel­ügyelő úrral tudatni hogy ő igen roszulvan értesülve, termés alig van, legtöbb gazda még az elvetett magot sem fogja megkapui, ez által a napszámosoknak nincs keresetük; tavaszit még vetni sem lehetett; az ipar és kereskedelem pang mint már évek óta úgy hogy inkább adóleengedésért kell folyamodni. Polgár. HÍREINK. ♦Rendfönök. — A kegyes tanitórend megboldogult Somhegyi Ferencz helyébe a julius 15-én megkezdett tartományi gyűlésen — no már ezt átszenvendi, sok egy virág­kebelnek. Természetes, hogy a kis hónapos rózsát nem az a sors érte, mint a többit. Ot Nellike vitte magával a salonbau a legszebb helyet jelölte ki neki, most még gondosabban ápolta, mint eddig, s folyton megkérdezte, niucs-e valami hiánya? Dehogy volt hiánya, úgy örvendett, hogy Nellikével együtt maradhatott, úgy iparkodott megmutatni gondos barátnőjének, hogy jól érzi magát. Sőt hálás is akart lenni ennyi figyelemért; mindig újabb és újabb bimbókat hozott neki, s mire az egyik rózsa elvirágzani készült, már ott nyílott a másik helyette. És Nellikének nemsokára igen nagy szüksége lett kis barátnője vigasztalására. Nem halt meg se édes mamája, se jó atyja — ments Isten! — nem érte betegség őt sem, nem fenyegette semmiféle veszedelem házukat, hanem ennél sokkal nagyobb történt — Gyula a tél kezdetével küllőidre utazott, s Nellikének hetenkint csak egyszer irt leve­let ! Oh ez rémítő gúny volt a sorstól. Nellike ezt nem érdemelte, nem is álmodta volna soha — pedig kisebb korában voltak néha félős álmai is. Most, kis virág, most mutasd meg, hogy igazi barátnő tudsz lenni, most vigasz­tald azt a szegény szánandó leáuykát. Iparkodott is a szegény rózsa minden áron vigasztalni barátnőjét, de hasztalan len­gette levélkéit a Nellike sóhajtásaira, haszta- lau rejtette keblébe a csillogó harmatgyön­gyöket, melyek a Nellike szép szemeiből pe­regtek alá, a leányka csak vigasztalhatja jnl. 18-án a délelőtti órákban egyhangúlag és nagy lelkesedés közt Kalmár Endrét, a meg­boldogultnak titkárját választotta meg rend- főnökké. E választás oly férfiúra esett, aki mind tudományos képzettsége, mind magas műveltsége miatt reudtársaink tiszteletét és szeretetét rég bírta. Szívünkből üdvözöljük e választást. ♦Hymen. - Ifj. Rápoch Sándor vaske­reskedő úr a napokban jegyezte el Kapolcsról Kántor Ilka kedves kisasszonyt. Szerencsét a férfias elhatározó lépéshez! ♦Botrányos városi közgyűlés. - Ha vala­mikor, most meggyőződhettek városi atyáink arról, hogy a politikai megbasoulások teljesen kivetkőztetik az embert önmagából és a mű­veltségnek fokain jóval leebb szállítják, mint a milyenen az illető látszott lenni. Különben higgadt, látszólag józan gondolkozású városi atyákat láttunk itt a vad szenvedély- és düh­től elragadtatva és hallottunk ajkaikról oly szavakat, amelyek nem a tanácsterem méltó­ságához, hanem pipalüst- és borgőzzel telített csapszékek szobaihoz is alig illők annyira, hogy a városi ügyésznek kellett a törvény­könyvvel kezében a neki vadúlt szenvedélyt ártalmatlan mederbe terelni. Csodálkozzunk azután, ha a városi atyáknak oly kevés a tekintélyük! — E szeuvedélykitőrésre az adott okot, hogy Husvéth János képviselő az adókivető bizottság előtt azt állította és bizonyította, hogy a város évenkiut 200 irtot kap a magy. nyugati vasúttársaságtól, a pol­gármester és a többi a bizottságban jelenvol­tak viszont azt állították, hogy ők erről mit- sem tudnak. Husvéth János még ezekkel szem­ben is fenn iparkodott tartani állítását, mi természetesen vérig sérthette a polgármester becsületérzetét és így teljesen indokolt, habár nem egészen helyeselhető volt szándéka, hogy ő maga ellen fegyelmi vizsgálatot kér. Csak a józanabbak törekvésének sikerült és az is csak nagy nehezen, hogy a polgármester e szán­dékától eláliott és megnyugodott azoa fényes satisfactióbau, amelyet neki a közgyűlés adott az által, hogy Husvéth János képviselő eljá­rását jegyzőkönyvileg helytelenítette és a pol­gármesternek bizalmat szavazott. A többi napi renden levő ügy símán folyt le. Pótlólag jelentetett, hogy Kopácsy József ő méltósága által az iparosok részére tett 2000 frt alapít­vány jelenleg 2414 frt 24 krt tesz és 12 egyénnek van részint betábláztatás, részint megbízható jótállás mellett kiadva. A mér­tékhitelesítést hogy -megtartsa-e a város, vagy se, az a jövő rendes közgyűlésre halasztatott. A vásárállási Talliánkút 33 öl mély 19 öl ma­gas vízzel. A fúrlyuknak kúttá ásatása elren­deltetik. ♦Változások a zircz cziszterczi rendben az 1879/80-rki tanévre. — Az újonnan átvett bajai gymuasiumoa megy Gebaur Izidor igaz­gatónak, Placz Bouifácz, Májer Alberik, Lö- várdi Alajos, Fölkér Gusztáv és Cserey Lu­kacs tauarokul. — Egerbe tétettek Berger Máté és Kasuba Domokos. —Fehérvárra Hu­ger Román, Kolouics Lipót és Vass Bertalan. Becsre Ács Egyed és Haj kő Rajmuud — Sz. Gotthardra Kalocsay Kornél és Horváth Ágos­ton. — Budapestre mennek a tanárképzőbe Barbarics Róbert, Kéry Vidor és Nemes Ti­vadar. Herczegfalvára megy Káplánnak Sipos Orbán. — A rend ujoncznöveudékei, akik a 6-ik osztályból bevétettek, az ujonezév alatt nem fogják a 7-ik osztályt is végezni. ♦Az idők jele. - A veszprémi takarék­pénztárnak annyi a kiadandó pénze, hogy most maradt, csak egyre panaszkodott kis virág­jának. „Lásd, édes kis barátnőm, te csak a szeretetet ismered, melyre egymást tanítottuk, de a szerelemről nem tudsz semmit. Ne is tudd meg, mi az, mert akkor elhervadnál, mint én elfogok hervadni búmban, bánatom­ban. Mert aki a szerelmet ismeri, az a fáj­dalmat is ismeri. Bár soha se tanultam volna meg, soha, sobu!... Nem is tudtam én arról semmit, nem is tudtam volna soha, de ő ta­nított meg rá, ő, akit aztán mindnyájatoknál jobban tudtam szeretni, még talán most is tudom — hiszen mennyit beszéltem róla ne­ked, s lásd, ő itt hagyott - a hálátlan, de nem is az, — hűtlen, igen, hűtlen, hűt­len!.. .“ Pedig a postás épen most hozta annak a hűtlen Gyulának a tizenkettedik levelét, melyben a szerelem leghizelgőbb kifejezései­vel halmozza el Nellikéjét, vigasztalva, hogy majd visszatér hosszú útjáról. De hiszen vi­gasztalhatta azt az önző leányszivet! Nem ismerik azt nagyon sokan. Aki egyszer az igaz szerelem rabja lett, az aztán az igazi rab. Még ha mást tesz a boldogtalan boldog rab, mint hogy egyre szerelmesével foglalko­zik, az csak hagyjáu, de ha másra is mer gondolni, mint szerelme tárgyára, az már hallatlan! Na de ezer szerencséjők a férfiak­nak, hogy egy kis türelmet, egy kis higgadt­ságot meg egy kis közömbösséget is nyertek a Teremtótől. Gyula is jól sejtette a Nellike leveleiből, hogy mi történik az ő kedves kicsikéjének a szivében, de nem vette nagyon komolyan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom