Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-20 / 29. szám
VI. évfolyam. 1879. 29-ik szám. Veszprém, Julius 20. e ét „Hív. Értesíts" «•IJiHb atid.i niámi Előfizetési dij : Egén évre ■ • $ frt — kr rélévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára e. IS kr mros KÖZGAZDASÁGI, HELYI 9ÍBC ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Sierkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN i&syTismkeié«» Vesíprámben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR íj (letitsoronkint 15 kr. s ! külön,mimlen beigtatósárt 30 kr. bélyeg. rd =6* Levelek a szerkesztőhöz. ii. A párizsi közkiállitás alkalmából — ismét közkiállitás — egyik napilap tár- czájában művészeti tárgyakról irt czik- kekből böngésztem. Megvallom, a reményekkel telt Írónak azon eljárása ragadta meg figyelmemet, bogy 4 hasábot töltött meg a bevezetéssel, s tnire a tárgyra került volna a sor, hely szűke miatt nem maradt egyéb, mint nevek felsorolása, — talán jó annak, ki a nevekről az iskolákat a művészetben, követett irányt vagy elért tökélyt ismeri, talán a müvek jellemét, de akkor a bevezetésre volt-e szükség ? — Milyen szerencsés az ember, mikor ha ir nem formálhat nagy igényeket de igényeket sem; s ekkép a bevezetés épülésünkre elmarad. Tehát Veszprémnek három társasköre van: a nemzeti kaszinó, polgári társaskör, s az iparosok köre. Az iparos ifjúságiról nem akarok szólni, mivel az nem illik abba a kategóriába, amit mondandó vagyok. Bizony Veszprémnek 3 társasköre van. Pedig a város nem nagy. Nem is élettelen. Hanem mivel 3 van, egy sem tud a virágzás magas fokára emelkedni. Mert azt csak nem lehet nagy virágzásnak mondani, ha a tagok száma egyben egyben 100—200 közt variál! Csekélyebb eszmesurlódás, elégtelen eszközök a kitűzött czél megvalósítására: ez az, ami ez állapottal össze vau kötve. Vannak, a kik tudnak boldogabb időkről. Mikor nemzeti és polgári kaszinó egy volt, vagy amikor a polgári kaszinó ezen firma alatt: polgár, —• amely firma gondolkodó ember előtt a legtisztességesebb firma — a város összes intelligentiáját egyesitette, s a mikor az iparosok se kívánkoztak külön. Amikor ha 3 ember összeült és nem kártyázott, nem is gubbasztott s egyébről is tudott beszélni mint arról, milyen hazaárulók ezek vagy amazok stb. S kik erről az állapotról tudnak, azt is tudni vélik, hogy a társasélet oly magas lendülete, az összetartozás érzetének oly magas foka volt vele egybeszőve, hogy örülni való volt. Miért nincs most is úgy? Igényeink kevesbedtek vagy szellemünk hanyatlott? Szegényebbek lettünk-e? A fényűzés mikor volt nagyobb mint a jelenben ? Ki ismeri el magáról, hogy kevesebb ma, mint tegnap volt? És az igények! Hiszen a fejlődéssel fejlődnek, s a mig köröskörül minden halad, mi vagyunk-e, a kik egy helyben maradunk? Szomorú látni, hogyan ősziünk foszlunk! Elvonulunk, kicsinyeljük a társakat. Azt hisszük, egymagán állva magasabbak vagyunk. Nem gondoljuk meg, hogy ami nagyság, összehasonlítás erejével inkább kiválik. Megvallom, a polgári társaskör iránt van legnagyobb vonzalmam. Legrégibb. Szép múltja van. A kor irányával ennek létele s emelkedése függ össze. Firmája alatt találkozhatik minden tisztességes s becsületes ember. Hanem az iparos körről tudok legkevesebbet. Azt hiszem, mások is úgy vannak vele. Létoka is legkevésbbé tisztázott. A polgári társaskörből vált ki. Nem ipari czélok megvalósitása végett létesült. Hiszen nem ipartársulat. Kör, a melyben olvasnak, játszanak, mint más társaskörben. Azt még sehol sem láttuk, hogy Magyarország valamelyik kisebb városában az iparosoknak szükségük lenne arra, hogy összejöveteleiknél a társaság egyéb osztályaitól elkülönítsék magokat, de annak szükségét igen is érrezzük, hogy a kis iparosok társadalmi téren minél inkább belevegyüljenek a közönség miveltebb rétegei tömegébe, és pedig ipari, mivelődési tekintetekből egyiránt. Hogy azzal az iparossal csak a műhelyben találkozzam, sem annak, sem nekem nem elég. Érintkezés a társadalmi téren közelebb hoz egymáshoz, s ha haszna van a közönségnek abból, hogy embereit megismeri, nagyobb haszna van az iparosnak magának, ki ott eszméinek tetteinek becsülést szerezhet. Aztán meg az irás szerint, nem csak kenyérrel él az ember, s nem ugyan az irás mondja, hanem azért nem kevésbbé igaz, bogy ha jó kenyérrel élhetünk, éljünk. Meglássa, szerkesztő ur, előbb, mint gondolnék, együtt leszünk.*) OA , Veszprém * jóbarátja. *) Alig hiszszük. Szerk. Heti szemle. — jul. 19. Az olasz kabinet következőképen alakult meg: Cairoli kormányelnök és külügyminiszter, Villa belügy-, Grimaldi pénzügy-, Bacca- rini közmunkaügy-, Perez közoktatásügy-, Varé igazságügy-, Bonelli hadügyminiszter. A tengerészeti és földmivelési tárczák még nincsenek betöltve. * Romániában a zsidók egyenjogúsítása akút jelleget öltött. Románia függetlenségének elismerését a berlini szerződés ezen teltételhez kötötte, a román kormány új jegyzéket intézett a napokban a hatalmakhoz, amelyben kifejti a zsidókérdés megoldásának akadályait, és azon társadalmi és politikai nehézségeket, amelyek a berlini szerződés ezen határozatának szószerint való végrehajtását lehetetlenné teszik. * A szerajevói hivatalos lap szerint a büntető törvény szept 1-én lép életbe Boszniában és Herczogovinában. * A török-görög határrendezést illetőleg Anglia el van határozva támogatni abban a portát, hogy megtarthassa Janinát, Franczia- ország meg kész Görögország igényeit támogatni Janinára, de esetleg a kárpótlásba is beleegyezik. * Az osztrák kabinetválságot illetőleg az összes minisztérium le fog mondáid, azután Taaífe újjá alakítja azt, de a jelen kabinetnek majdnem minden tagja megmarad. A Taaffe- kabinet szervezése még julius hóban megtörténik. * Hiteles adatok megerősítik, hogy az oroszok kiürítették Philippopolt és környékét. Az orosz közegek nyilatkozatai biztosítanak, hogy aug. 1-én egészen ki lesz ürítve Kelet- Rumélia. A közigazgatási bizottság. Veszprém, jul. 7. Stahly György kir. tanfelügyelő ur Hencz Tamás iskolalátogató jelentése folytán az osz- lopi r. kath. iskolára, hol 132 gyermek oktatása van egy teremben egy tanítóra bízva, kér intézkedést. — A nagyvázsonyi izr. iskola homlokzatán levő német felirat el fog távolít- tatni. Sándor István, a 19-ik számú sorezredhez besorozott, mint munkaképtelen atyjának egyetlen keresetképes gyámola, a katonai kötelékből elbocsáttatik és a nyilvántartásba átA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Biztattok ismét... (Válas% e&y barátom levelére.) Biztattok ismét, hogy vegyem kezembe, Pihenő húrom!.. kár beszélnetek Nem szólnak most már úgy, mint óhajtnátok Lantomon a fel aj zott idegek Ónsulyos átok nyugszik a hurokban Nagyon sok benne már a fájdalom Aztán meg mért is pöngetném a lantot, Úgy sem hallgatja senkisem dalom. A nagy világ hideg dicséretére Melylyel kínáltok, nem szorul dalunk, Jobb ott nekünk a büs erdők tövében. Jobban érezzük mi ottan magunk; A nagy világ didergő csarnokában Békókba verve szólnak a hurok Mig ott szabad röptűkben zengnek s együtt Csevegnek vélünk madarak, habok. Nem óhajtunk mi nagyvilági tapsot, Ne bámuljanak minket a szemek, Szelidebb röptű czélok a mieink Ami ideánk, vágyunk nem ezek... Dalolni vágyunk elrejtett viráuy közt Árnyas bokroknak euyhadó ölén Hol nem zavar meg gúnyos tapsvihartok Lármás zaja, hol nem bánt semmi fény. Az a dicsőség, melylyel ti kínáltok Olyan csalóka lépvessző csupán Amelyre hogyha rászál önfeledten Örökre meg van fogva a madár... Lombos virágok illatos hüsében Halk zizzenésü bokrok enyhiben Elzárva minden taps s dicséretektől Jobb ott dalolni, jobb ott élni lenn. Ha tán egy hang e sűrű rej tekékből El-el tévedve hozzátok kiszáll S a hang után ti fölkerestek minket Magános sátrunk csendes árnyinál, Az több nekünk.. több minden boldogságnál Kéjes gyönyörbe ringatjuk magunk Oda nem érdek vonz titeket hozzánk Hanem elrejtett, elfeledt dalunk. V. SÁRFFY IGNÁCZ. A hűtlen. (Rajz.) Mikor a közeledő hajnal első sugarai felszökelleuek az égre s először annak tiszta kékjére varázsolnak esókjofckal szűrt pirt; majd az álmodó virág ajkait édesgetik észrevétlenül mosolygva, azutáu a dalos madárka szemeit nyitják fel — s lesz egyszerre uj élet, ébredő öröm, takadó virágtenger, csillogó harmatgyöugyök, harmoniás madár dal: oh mily tüudéri, mily lelket üdítő, mennyire fölemelő lehet ez a pillanat! Légy köszöntve, szép hajnal, mesés bájaiddal! Úgy fáj a lelkemnek, hogy én nem élvezhetem üdvödet, hogy én nem tudok gyönyörködni abban a pillanatban, mikor az ég kibékül a földdel... A napnyár nem szökik be az én kis szobácskámba, az ón szemeimet nem nyitja fel, amint a kis madárét és...és olyan édes akkor aludni, mikor te ébreszted a nagy természetet. Én csak álmodni tudok most bájaidról, melyeket gyermekkoromban aunyiszor tudtam élvezni is ... Mások számára való az ilyen öröm. Lásd, Nellike milyen boldog, mikor a többi virággal ő is felébredve, kis kertjében a téged köszöntő madárkákkal együtt rebegi el reggeli imáját. Hadd legyen boldog, hadd őrüljön; hiszen a te testvéred ő, nyíló élet, mosolygó hajnal ő is, üdvözletére siet minden és azok a madárhangok az ő vágyai, az a harmatcsepp az ő öröme és azok a virágok az ő tiszta, szűz gondolatai. „Szeresd a virágot ... mert ki azt szereti, rósz ember nem lehet". Nellike pedig úgy szereti a virágokat, úgy él-hal értök, ezek az ő kedveltjei, ezekben van legfőbb öröme. És azok a bobó kis virágok, hogy tudják ezt, hogy várják az ő közeledését és — ki gondolná — milyen önzők érte. Oh abban a picziny virágkebelben sok, sok irigység lakik; mi közönséges emberek nem is sejtjük ezt, de akit egyszer bájaiknak megnyertek, az látja, érzi, tudja még gondolataikat is. Nellike jól ismeri már őket, tudja, melyiknek milyen az érzelmei, megsejti színeikről, megérzi illatukról, s érti susogásaikból, mikor a szellővel beszélgetnek, hogy mi a kívánságuk. Azt is jól tudja, hogy nagyon szeretik őt, de nem boldogan szeretik, mert irigyek, féltékenyek! Igaz, hogy van is rá okuk, s a Nellike szive is eléggé fáj arra a gondolatra, hogy igazuk vau, de nem tehet róla. Isten látja a lelkét, hogy nem tehet róla, ha azt az egyet, azt a kedves kis ; hónapos rózsát valamennyinél jobban szereti, nem azért, oh korántsem azért, mert azt egy valaki ajándékozta neki, hanem — a jé ég tudja miért — hanem azt mégis legjobban tudja szeretői. Ez a kis hónapos rózsa az ő barátnője. Leánybarátjai is vannak ugyan, azokkal is el tud csevegni sok mindenről, de olyan kedves, olyan hű és igazi barátnője, mint ez a kis rózsa, nincs több, se a leányok, se a virágok között. Meg is külömbözteti a többitől; drága szép porczellán edénybe ültette, aranyos pál- czikát tűzött melléje s a kerti pavilion keleti ablakába helyezte, hogy a hajnal első csókja az ő kedveltjét illesse először; gondosan ápolja, óvja mindentől, még a méhecskétől is, mert az a kis rózsa csak az ő számára rejt szeretetet keblében. Egyedül a szellőt ereszti hozzá, mert a szellő susogása a tolmács közöttük, mikor egymással elbeszélgetnek. Pedig nagyon sokszor beszélgetnek együtt, nagyon sok mondanivalójuk van egymásnak, külőnöseu a Nellike részéről, ki minden titkát elmoudja kis barátnőjének s az olyan örömmel tudja hallgatni, a világért sem mondaná el senkinek, dehogy mondaná! Minden alkonyatkor kiül a pavilion elé, ölébe veszi a kis virágot, gyöngéden összecsókolgatja, s aztán hiven bevalja neki, mit tett egész nap, miről gondolkozott hosszasabban s legörőmestebb, elmondja százszor, menynyire szereti kis barátnőjét, elmondja, mily boldog ő, hogy olyan édes jó anyja van, aki egész boldogságát 5 benne találja, s hogy áldott jóságú papája mennyi gyöngédséggel halmazza el — és így tovább. Utoljára aztán, WfT Lapunk mai számához egy ív „Hív. Ért.“ van csatolva.
