Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-19 / 3. szám
VI. évfolyam. 1879. 3-ik szám. Veszprém, Január 19. <5 és „Hív. Értesíti!“ aegjelsB minid mini;. Előfizetési díj: Egész évre ■ . 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 60 kr. Egyes példán}- ára 15 kr. we(M KÖZGAZDASÁGI, HELYI n' EEDEKÜ, MIVELODÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadó- II hivatal: ^rár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli j előfizetéseket is, elfogad és nyugtét KRAUSZ ARMIN kttTTkiiiüiUii Viuprémt.a. | HIRDETÉSEK egynasábospetltsor 6kr. NYILTTÉR jietitaoronkiiit 15 kr. . külön minden beiktatáséit 30 kr. bélyeg. A kaszinók és a körök. A kaeziuó, mint minden egyesületi intézet, csak úgy állhat fenn, ha minden, ki benne részes, önkényének egy kis zabolát vet. Gr. Széchenyi Irtván. A legnagyobb magyar, gr. Széchenyi látván, kinek sokat mondó jeligéjét czikkünk elé tűztük, valódi magyar közszellemet akarván teremteni életbe hívta az egyesülési eszmét. Vadon új valami volt ez azon időben, mikor még a magyarnál nagyonis dívott az „ahány ház, annyi szokás“ — közmondás. Hogy is ne! Nem könnyű feladat az, hogy a velünk született és a nevelés által velünk izmosodott előítéleteket lerázzuk magunkról és eddigi összes nézeteinkkel, ismereteinkkel a társaság piaczára vegyüljünk, hol még talán annak és ki leszünk téve, hogy meggyőződésünk egész összege halomra dől és mi kéuytelenek leszünk olyanoktól tanúlni, olyanoknak jobb nézeteit, elveit, eszméit eltogadni, akik születés, vagyon és rang tekintetében jóval alattunk állnak. Nem volt, mondjuk, könnyű szembeszállni a megcsontosodott rósz szokással, de az egyszer lényegében jó és üdvös eszme, a társulás eszméje, tért nyert és hódított úgy, hogy napjainkban alig van város, alig még oly félreeső falu, hol egy vagy több egyesület, kaszinó vagy kör nem hirdetné, hogy az egyesülés eszméjében sok, nagyon sok és becsülendő haladási erő rejlik. Honnan vau tehát mégis, hogy annyira hiányzik köztünk az a valódi magyar közszellem, mely gr. Széchenyi István lelki szemei előtt oly sokat igérőleg lebegett és melyben a magyar nemzet haladási hajnala oly csábítólag kezdett meghasadni ? Sok, véghetetlentíl sok Attól, h°gy egy-egy életrevaló eszmei Hogyan valósítunk meg az életben. Ha a megvalósítás nem természetszerű, hanem elhamarkodott és önkényes, akkor többet ártunk, mint használunk. Fájdalom, itt rejlik a valódi ok, hogy nálunk magyaroknál daczára a sok kaszinó- és kör-féle egyesületnek valódi magyar közszellem nincs. Nincs pedig azért, mert az egyesületek többé kevesbbé politikai párt8zinezetűek szeretnek lenni és így közvetve vagy közvetlenül oda törekszenek, hogy egy politikai elem legyen kizárólag egyeduralmi fölényben, a többi vagy elnémíttassék, vagy teljesen kiküszö- böltessék. Tudjuk pedig, hogy az embernek a legkönnyebben sebezhető oldala — politikai nézete; ez képes a legjobb barátokat ellenségekké tenni ez képes fiút az apától, családot a családtól elszakítani és meghasonlóvá tenni. így mi természetesebb, mint az, hogy egyes elemek egyes körökből kiválnak, ami megmarad, az teljesen egynemű lesz és mint ilyen elveszti a fejlés, a haladás feltételét és ingerét, ami csak az által vau biztosítva, ha a különböző nézetek, a különböző, bár politikai elvek a kölcsönös önmérséklet határain belül surióduak, az eszmék kicseréltetnek és ép ez által tisztulnak, nemesűlnek. Ilyetén íerde társulási törekvésünknek szomorú kifolyása azután az is, hogy a kaszinók, a körök országszerte gombamódra szaporodnak és óriási számuk sem anyagi, sem szellemi tőkéinkkel nincsen aráuybau, mi ismét azt szüli, hogy sok időnap előtt megbukik, még több csak teng és egészben vajmi kevés az, melyekre elmondhatni, hogy a magyar közszellem valódi tényezőt vall azokban. A társulási téren is bebizonyúl, bogy a magyar szal- mattízével egyik szélsőségből a másikba esik és az egys\er semmi nálunk rendesen azt eredményezi, amit a másszor nagyon sok, tuduiillik — semmit, A társulás terén is szégyenszemre azt kell tennünk, amit államgazdálkodásunk terén ma már kénytelenek vagyunk tenni, — takarékoskodni és a nagyonis megeresztett gyeplőket egy kissé szorosabbra fogni. Kaszinóinkat, köreinket újabb elvi alapokra kell fektetni; legyen azokban szabad tere a társadalmi és politikai elemeknek, de úgy, hogy mentül kevesebbnek legyen a czime politikai pártszinezetű. Csakis így és nem máskép fognak egyesületeink valódi rendeltetésüknek megfelelni, csakis így és nem máskép fogják a magyar közszellemet megteremteni, mely a sok kaszinó, kör, egylet, társúlat daczára is oly ritka köztünk, mint a — fehér holló. a két kormány által egyetértőleg már előkészített rendelet kiadása is késik. (V. E.) Vasutaiuk kocsijaikat a német birodalom területére még mindig nem engedhetik át, minthogy a német birodalommal megkötött új kereskedelmi és vámszerződést a német kormány még nem ratiücálhatta. A szerződés ratiíicátiója valószínűleg azon okból késik, mert a szerződés némely határozmányai, különösen a vasúti kocsiknak a lefoglalása alóli mentesítésére vonatkozó czikk végrehajtása bírósági beavatkozást involvál, a bíróságok azonban a szerződést mindaddig nem tekiutenék érvényesnek, mig azt a törvényhozás helyben nem hagyta. — A német törvény- hozás pedig csak legközelebbi ülésszakában fog e szerződéssel foglalkozni, s ha majd azt elfogadta, akkor következhető be a szerződés ratilicatiója. Egyelőre tehát meg vagyunk fosztva azon előnyök élvezetétől, melyek az új szerződés alapján a vasúti forgalomra nézve biztosítva lettek. — Ezen alaki nehézségeknek tulajdonítható, hogy egy részről vasutaink illetékes helyről nyert utasítás folytán kocsijaikat a német területre még át nem engedik, s hogy másrészről a reíactiák eltiltása iránt Heti szemle. — jan. 18. A képviselőház 20-án kezdi meg érdemleges üléseit. A pénzügyi bizottság szerényen dolgozik a jelen évi költségvetésen. * Az osztrák képviselőház a berlini szerződést tárgyalja. Az ezen ügyben működött bizottság többségének resolutiója: A berlini szerződésnek megadatik az alkotmányos szentesítés. A minoritás véleménye abban ösz- pontosul, hogy elítéli ugyan a külügyminisztert, de szentesíti a berlini szerződést. * Az angol csapatok ellenállás nélkül vonultak be Kaudahárba. A város megszállásával az angol sereg valószínűleg befejezte a hadjáratot. Állítólag Jakub khán már hivatalosan értesült a béke feltételeiről, amelyeket becsű lettel elfogadhat. Az eddigi hadjárat nem törte még meg ugyan az afgháuokat, de a hiányt ki fogja pótolni az angol subventio. * Az orosz-török végleges szerződés aláírását a hét végére várják. Konstantinápolyban ez alkalomra nagy ünnepélyességek lesznek. Az oroszok állítólag minden előkészületet megtettek, hogy rövid idő alatt kivonuljanak a törők tartományokból. Ezen orosz-török külön szerződés épen nem íogja érinteni a berlini szerződést. * A franczia kormány 16-án terjesztette elő programúját a senátusban s a képviselő - házban. A programmot a jövő hét elején fogja tárgyalni a két ház. A balczentrum kész a konnáuyt támogatni, ha republikánus iráuybau alaposan megtisztítja a hivatalokat. A repub- licáuus-uuio párt igazán köztársasági politikát követel a kormánytól, ezért Dufaureuak és társainak alig szavaz bizalmat. A helyzetet a franczia táviratok feszültnek mondják. * A delegatiók folytatólagos ülésszaka jan. végén, de legkésőbb február elején fog meg- nyittatni. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Téli regék. Irta: P. TÓTH KALMAN. II. oA haldokló hattyú. Tavasz vau, szép virágos tavasz. Patak- csevegés, virágillat, madárdal, verőfény — mindenütt. Valóságos kis paradicsom az a völgykatlan, körülvéve bórczektől, melyeknek sötét oldaláról orvosságként hozza a fenyvesek illatát a szellő azok számára, akik ide jöttek élni boldogan, félrevonulva a világtól, élűi egymásért, egymásnak. Valóságos paradicsom ! Nem is zavarja meg itt a cseudet senki, ide nem haitik a nagy világ zaja, ki van innen zárva minden. Hanem van egy hatalmas úr, akit nem lehet kizárni sehonnan, elmegy mindenhova, bekopogtat az ablakon s úgy hívogatja viaszsárga ujjával maga után azt, akit kiszemelt. Aztán ei nem megy a háztól, ott ieskelődik az ablaknál, néha türelmetlen hangot ád a sötétben, — a beunlevők borzalommal néznek egymásra s félve mondják: — „a haláimadár!* — S akkor az egymást szerető keblek összesimulnak — az a hatalmas úr pedig odakünu hangtalanul nevet fölöttük .... Mindig közelebb jön a küszöbhöz, belép az ajtón. — Nem látja senki — kivéve azt a merevszemü alakot, aki ott kinlódik az ágyban s nem tud kiáltani, mikor az a hatalmas úr odalép hozzá lábtól, rákönyököl az ágyfára, mintha be akarná várni, hogy mikor tetszik már annak a valakinek vele menni? — A többi csak azt a nyirkos hideget érzi, mely mintha a sírból jönne, csonton-velőn keresztül hat ..........Vessetek keresztet, húzzátok meg a lélekharangot! Tavasz van, szép virágos tavasz___ — A bbau a völgyben van egy kis ház; fehérre meszelt falai alig látszanak a vadszőllő leveleitől; a ház körül tarka virágágyak illatos kelyhekkel, amikben csapodár pillangók s dolgos méhek váltják föl egymást. A kis ház mögött az orgoualugos haragoszöld rejtekéből hallik a csalogányszó, mintha versenyre hívná azt a másik dalnokot a fehér falakon belül, akit a környék népe elnevezett arauyszavu hattyúnak. Mai uapság úgy hívnák, hogy — költő.......... A házikó fölött százados hars terjeszti ki terebélyes lombsátorát, — alatta puha gyeppad kiuál nyugalommal, itt szokott ülni a fiatal költő, barnafürtős fejét a vén hárs törzsének támasztva, s hallgatja a levelek suttogását, amint regélnek régi-régi idősről .... Oh, a költő tud beszélni csevegő patakkal, dalos pacsirtával, rózsaszínű felhőnket, susogó levelekkel; a költő előtt nincs idegen nyelv; úgy eltársalog azzal az aczél- fónyü, füszálou ingó bogárkával is! Volt az aranyszavu hattyúnak édes öreganyja-, szelíd, ezüsthaju áldott öregasszony; azntán egy kedvese, szegény parasztleány, a kinek nem volt egyebe a világon, mint a becsülete. — A leányt Mariannának hívták, — jegyese volt a költőnek, pedig arany karika sem volt az ujjaikou. nem Írtak ala szerzó, dést; pap sem volt azon a vidéken ............. Ha nem az ezüsthajú öregasszony oda ült kö- zéjök a gyeppadra — megfogta miudeuiknek J a kezét, aztán hagyta őket beszélni, ábrán- ■ dozni; mikor pedig alkonyodul készüít, akkor [ hazaküldte a leányt. — Még csak meg sem i csókolhatták egymást. — »Majd az esküvő I után!“ — suttogta az öreg asszony, s mégis í olyan boldogok voltak miud a hárman. A gerliczék tőlök tanultak turbékolni, I a csalogány párját szeretni — s csattogó dalokban hirdették a lég dalnokai mindeuféle, milyen boldogság vau abbau a kis paradicsomban! Jobb lett volna pedig ki nem fecsegni, mert az a hatalmas úr, a kit nem lehet kizárni sehounau, szintén meghallotta és megirigyelte a nagy boldogságot. ___Tavasz van, szép virágos tavasz, s nézzétek, a vén hárs hullatni kezdi sárga leveleit. Őt csapta meg legelőször a hideg szél, amit az a hatalmas ember küld maga előtt. — Egy sárga levél odahallott a költő ölébe; az eljátszik vele, egyszer aztán meg- í'ázkódm, valami hideg borzadás fut rajta végig. Elejti a levelet, fölkel, mellére csüggeszti fejét s bemegy a kis házikóba. Egyre múlnak a napok, a vén hárs hullatja sárga leveleit, behinti velők a kis - ház elejét, hogy ne nyiszegjen a kavics, ha valaki rálép. A hatalmas úr odalopódzik az ablakhoz, betekint rajta - aztáu megelégedetten bólint fejével.... — Jói van, nagyon jól van! .... — Künu a hárs haldoklik, a dalnok odabenn. Ott fekszik az aranyszavu hattyú, betegen, halványau; arczárói eltűntek a rózsák, valami hideg mosoly játszik ajkai körül, ami úgy fáj annak, aki nézi. Fejő fölött függnek a koszorúk, amiket fejedelmek tettek az ifjú fejére, mikor udvarukban énekelt. — A dalnok odaveszi azokat az ölébe, szemeivel mintha messze- messze keresne valamit, s azalatt ujjaival porrá morzsolja a babérleveleket. Csak egyet kiméi meg, egy kis igénytelen koszorút, hárs- lombokból fouva; odaszorítja szivéhez, azután ajkaihoz........ Azt a koszorút Marianna fonta. Egyszer aztán a daiuok szemei visszatérnek a kis szobába, mintha valakit keresnének ....... Szomorúan rázza fejét s kinyújtja kezét öreg auyja felé, a ki ott ül ágya mellett s nem mer sírni, nehogy zavarja a beteget..... Az öregasszony odahajol hozzá, íélre- simítja homlokáról az izzadt fürtöket: —■ Mi kell, édes fiam? A beteg ráuéz azokkal a megtört, fénytelen szemekkel. — Hol van Mariáuna ? — Itt lesz — mindjárt itt lesz édes gyermekem! — Más mondani valód nincs szegény öreg anyádnak? Mindig csak Mariánnára gondolsz V A haldokló hattyú nem felel a szelíd panaszos szavakra, elereszti anyja kezét, feje lehaiiyatiik s üveges szemeivel a semmibe bámul....... Az öreg asszony pedig kötényébe re jti arczát, s megerednek könyei, mint az őszi eső, halkan, csendesen........ A hatalmas ur ott künn hallgatézik az ajtó előtt s bólintgat fejével: — Jól van, nagyon jól vau! ....... Ekkor halkan megnyílik a/ aiiA-
